Szolnok Megyei Néplap, 1959. március (10. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-15 / 63. szám

6

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1959. március 15.

Einstein és a relativitás elmélet

Oláh Gábor: *

FORRADALOM

1878 március 14-én született Albert Einstein, századunk fizikájának kimagasló alakja. Neve elválaszthatatlanul összeforrt a modern tudomány kialakulásával és nagy része volt abban a káprázatos fejlődésben, amelyet a természettudományok a XX. században elértek. Párját ritkító zsenije ezen túlmenően kimagasló helyet biztosít számára az egyetemes fizika történetében is.

Születésének évfordulóján nemcsak a fizikusok idézik emlékét kegyelettel, hanem az egész haladó emberiség is, azok a milliók, akik személyében az alkotó tudomány szimbólumát látják.

Albert Einstein munkásságának legfontosabb része a speciális- és általános relativitás-elmélet kidolgozása. Ez a két elmélet mintegy a klasszikus fizika eredményeinek betetőzését jelenti; ugyanakkor azonban kiinduló pontja lett egy ma is szemünk előtt játszódó és még távolról sem befejezett nagyszabású fejlődésnek. — Ezen munkásság mellett kimagasló érdemei vannak a kvantumelmélet kialakításában is. Ö ismerte fel elsőként a fotonok létezését.

Albert Einstein zseniális fizikai felfedezéseiben jóval következetesebb, mint filozófiai nézeteiben. A relativitás elméletét nem az anyag új értelmezése alapján vezeti le, hanem szubjektív idealista következtetéseket von le az idő és a tér relatív voltának tudományos elméletéből. Munkásságának tudományos tartalma azonban ilyen vagy olyan véleményeitől függetlenül óriási léptekkel vitte előre a tudományt. Lenin a természettudományok nagy átalakítójának nevezte őt.

Einstein nemcsak mint tudós volt nagy, hanem mint ember is. Mélyen átérezte a tudós felelősségét napjaink égető társadalmi problémáinak megoldásáért folyó harcban. Szenvedélyesen, tudományos eredményeivel elért egész tekintélyét latbavetve állt ki mindenkor a béke és

a haladás ügye mellett, a háború és pusztítás erői ellen. Születésének 80. évfordulóján olyan hálás tisztelettel emlékezünk e nagy férfiúra, amelyet csak kivételes szépségű és értékű életekre való visszagondolás kelthet bennünk.

Az Annalen der Physik 1905-ben megjelent XVII. kötete tartalmazza Einstein igénytelennek látszó 30 oldalas munkáját ,.A mozgó testek elektrodinamikájáról”. A cím szerényen hangzik, de a dolgozat olvasása közben azonnal észrevesszük, hogy merőben eltér a szokványos közleményektől. Irodalmi utalásokat egyáltalán nem tartalmaz, nem idéz tekintélyeket. Stílusa igen egyszerű és mondanivalójának nagyrészét alaposabb szakismeret nélkül is meg lehet érteni. A munka szerzője nem volt célbeli tudós, még csak főiskolai tanár sem. Akkor, amikor ezzel a dolgozattal a speciális relativitáselméletet publikálta Einstein, a filozófia fiatal, 26 éves doktora volt és a Berni Szövetségi Szabadalmi Hivatal alkalmazottja.

Einstein rendelkezett azzal a gyermeteg képességgel, hogy csodálkozzék olyan dolgokon, amelyek mások számára olyan egyszerűek és jól ismertek, hogy — teljesen észrevétlenek maradnak.

Galilei óla tudjuk, hogy minden test egyenlő gyorsulással esik. Ezen a tényen Einstein fellépéséig még senki sem csodálkozott. Az oktatás elsorvasztja képességünket, hogy csodálkozni tudjunk. Az iskolás mester nem, csak a lángelme maradhat mentes ettől a sorvadástól. Einstein volt az első, aki fontos figyelmeztetést látott a gyorsulások egyenlőségében. Hiszen elképzelhető egy olyan világ, amelyben az elejtett vasdarab csaknem lebeg, a tollpehely pedig veszedelmes sebességgel zuhan. Földünk nehézségi erőterében azonban a vas és a toll egyenlő gyorsulással es- sik. '• J' -S

Ezeknek a meggondolásoknak alapján vezette le a gravitációs térben fellépő fényeltérítés jelentését. Ez a felfedezés lázba hozta a világot. A napfogyatkozásokkor végzett fényei térés! mérések Einstein számításait fényesen igazolták. Ma már nincs kétség afelől, hogy a fénysugarak a nehézségi erőtérben eltérítést szenvednek.

Einstein kutatásainak eredménye már napjainkig is nagy hatással volt a világ életének folyására és a XX. századi atomfizika egyik kiindulópontjává vált. 0 maga soha nem maradt csak a problémák megoldásán dolgozó immanens tudós, hanem mély emberszeretetteí és humánummal, ugyanakkor- a zseni erejével küzdött egész életében az emberibb, őszintébb és boldogabb világért.

Rövid megemlékezésünk nem igényelheti Albert Einstein, a nagy tudós és nagy ember érdem szerinti méltatásának jogát, de érezzük; nevünkben, az egész világ haladó emberisége nevében szóltak Börne szavai az alig négy éve elhúnyt Einstein lezárult koporsója fölött:

„Meghalt egy férfi és a század le fogja húnyni pilláit, mielőtt hasonló nagyságot látott, volna!”

DOHANICS JÁNOS gépészmérnök,

Tartu észt városban, a „Vajnemujne” Színházban bemutatták Fejér István: „Bekötött szemmel” című darabját. Az első három előadás jegyei már a bemutató eiőtt egy héttel elkeltek. A színház igazgatósága rengeteg levelet kapott, amelyekben gyárak, üzemek, intézmények és iskolák jelezték, hogy kollektiven akarják megtekinteni a színdarabot.

Épp Kaidul, ez Észt SzSZK érdemes művésze a darabról így nyilatkozott:

— Együttesünk már régen elhatározta, hogy felkészül egy népi demoratikus ország életéről szóló színdarab bemutatására. A választás Fejér István művére esett, mert

Fekeíebőrű írók kongresszusa

Március 26rtól április l-ig Rómában tartják a feketebőrű Írók második kongresz- szusát.

Az első kongresszus 1956- ban a párisi Sorbon ne-on

ülésezett és a kultúra válsága című témával foglalkozott. Ennek a kongresszusnak egyik határozata alapján létesült az Afrikai Kultúra Társasága, amely most a második kongresszust rendezi. Ezúttal a néger-afrikai kultúra egységéről és felelősségéről lesz szó.

Afrika és Amerika legkiválóbb fekeíebőrű személyiségei fogadták el a meghívást és vesznek részt a kongresszus munkájában.

Öngyilkossági hullám a nyugatnémet színészek között

Sok nyugatnémeiországl színész tengődik munka nélkül és még csak reménye sincs, hogy szerephez jusson. Különösen súlyos az idős művészek helyzete: semmiféle törvény nem gondoskodik ellátásukról. Az elmúlt években sok nyugatnémet színész elkeseredésében ön- gyilkosságot követett el. közöttük Ursula Grabley, Inge Egger, Sybille Sc-hmítz, és mások. Hermann Winter a kiváló filmrendező Is anyagi nehézségek miatt vetett véget az életének.

időszerűségével s az események mély drámaiságáyal megragadta figyelmünket.

A próbák megkezdésekor a darabban szereplő művészek a városban fellelhető valamennyi magyar filmet megnézték. Különösen nagy segítséget jelentett számukra, hogy együttesünk egyik tagja, Leonard Mersin tanúja volt a darabban leírt eseményeknek, mert, mint szovjet túrista 1956 októberében Magyarországon járt. Egyéni megfigyelései, élményei és emlékei alapján nagyon sok hasznos tanácsot adott a rendezőnek és a művészeknek.

Megindult a föld a vén Duna lárja

Most visszafele foly! Felröppen a komoT ég

(homlokára

Egy nagyszerű mosoly:

A forradalom vörös hajnala.

Elvesztettük a Cézárok

(csa táját.

Gonosz volt, drága volt;

Még kínja, gyásza századokra (fáj át,

Míg csak a sárga Hold Apró sírokra hinti fátyolát.

De vérkeresztséged dicső

[Szabadság. Szentelt Forradalom,

Olcsóbb áron az istenek sem [adják!

Azért hát zengj dalom: Siralomba szőtt öröm-éneket.

Siratom a levágott milliókat, Testvérem valahány;

De ujjongva köszöntőm,

[rothadó had, Új korszak hajnalán: Világmegváltó nagy

[hatalmadat.

Mit ezer év vergődő

[szenvedése Lesírni nem tudott:

Lehoztuk egy rövid nap[Iebbenésre

Az örök csillagot,

A népszabadság fényes

(csillagát!

S akaratunk ormára most

[kitűzve:

A Magyar Vörös Hadsereg

A Magyar Vörös Hadsereg történetét ismertető kötet legtöbb dokumentuma most jelenik meg először- nyomtatásban. A dokumentumokból az olvasó betekintést nyerhet a hadsereg szervezésébe, éledtünk már nem sötét! Megfürdetjük e halhatatlan [tűzbe

Bús lelkünk börtönét —

És kirohannak a bezárt

(rabok.

A rab gondolatok dalolva

[szállnak

Száz barrikádon át,

Hogy elharsogják a szabad [világnak

Új napunk mámorát, Születésünknek édes örömét.

Fut a király! Elgördült

[koronája

Egy vértengerbe hullt.

Sötét koporsó fut az

[éjszakába — Halottja a régi Múlt.

Ez nem fog föltámadni már [soha!

Petőfi Drága szellemed lenéz [ránk.

És tudjuk, hogy örül.

A te Ielkedből lobbant e

[merész láng, Mely most szövétnekül Lobog egy talpra állott nép [eiőtt. (1919.)

*) Oláh Gábor debreceni költő, Tóth Árpád barátja. Halk- szavú, lírikus, aki azonban az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság idején valósággal ’ szárnyakat kapót). Odai hangon fr a megszülető új munkásvilágról.

lébe, megismerkedhet a külső ellenségnek a Tanácsköztársaság megdöntésére irányuló terveivel és azokkal a a kísérletekkel, amelyek a magyar és az orosz proletárhatalom katonai együttműködésének megteremtését cé- IbSfakT------ *

A kötet a Tanácsköztársaság politikai és katonai történetének megfelelően tagolódik. Részletes ismeret- anyagot ach a Tanácsköztársaság történetének döntő katonai eseményeiről, így a májusi katonai fordulatról, az északi hadjáratról, a júliusi tiszai offenziváról, stb. A katonai kérdésekhez értő olvasót különösen megragadják az egyes katonai alakulatokhoz intézett parancsok, vagy a Hadseregparancsnoksághoz küldött jelentések, mert ezekből maga elé képzelheti egy-egy ütközet előkészítését és lefolyását. Az iratok megértését nagymér- mértékben elősegíti a Tanácsköztársaság katonai történetét összefoglalóan ismertető bevezető tanulmány. Hasonló szolgálatot tesznek az egyes dokumentumokhoz fűzött jegyzetek és kommentárok, valamint a kötethez csatolt egyéb tudományos mutatók.

Vörös

Pest megye

Az MSZMP Pest megyei Bizottsága és a TIT Pest me- ;gyei szervezete közös összeállítása ez a könyv, mely Pest megye munkásainak és szegényparasztjainak az 1918 —19-es években folytatott forradalmi küzdelmeit mutatja be. E hősi harcnak kíván emléket állítani e tanulmánykötet, mely az egyes városok (Cegléd, Nagykőrös, Vác, Szentendre) munkásainak és parasztjainak harcával is foglalkozik. A kötet hasznos mint történelmi dokumentum, és tanulságos, mert hűen ábrázolja a kort, melyben a munkások, parasztok és a haladó értelmiségiek harca sikereken, botlásokon keresztül bár, de felfelé ívelt és amely harcot végül a túlerőben lévő ellenség elfojtott és kegyetlenül megtorolt.

•KARIKAS FRIGYES:

Dr. HOKA TALPRA ALL

(rvíny, kicsi legény volt, bár az egész család évtizedeket koplalt végig érte. Egy hatgyerekes pesti „postaaltiszt”, magyarán mondva, levélhordó fia volt, aki szintén borzasztó kicsire és soványra száradt, csak azért, hogy a Hóka-család legidősebb sarjából valahogy úr legyen. Egy ideig, amíg a középiskola osztályait rótta, a Tóni fiú órákat is adott, aazda- gabb kispesti zsidó családok botfejű csemetéit -egitette által a vizsgákon s ezzel itt-ott lazított valamit az öreg Hóka István szorosra fogott nadrágszíján. De később, az egyetemre kerülve, a különböző bajtársi szövetségek elvonták ettől a módfelett prózai munka ól, s Hóka Antal egyre mélyebben me. rült bele társadalmi kötelezettségeibe. Ö is tányérsapkában járt, mint „bajtársai” s aktívan vette ki részét az egyetemi „murikból”. Pontosan megjelent a szövetség bajtársi vacsoráin, amely minden esetben öt pengőt vont el a kisebb Hóka-gy erekek éhes szája elől. Ezek a bajtársi vacsorák csaknem minden alkalommal ’váltakozó sze- rencséjü verekedéssel végződtek. Egy farsangon például nagyszerű eredménnyel vertek széjjel a Dob utcában egy zsidó ifjúsági bált, viszont a kispesti munkásdalárda megtámadása idején Távinak két

•) Karikás Frigyes egyszerű munkásemberből szorgalmas és szívós önképzéssel lett íróvá. Rendkívül eredeti, zamatos. a falusi és városi stílust összeolvasztó dinamikus nyelvezete van minden elbeszélésének. Saját életpályája is majdnem re.gény. Inasévek, világháború, fogolytábor, vörösgárda, majd politikai ^biztosság a Vörös Hadsereg 39-es dandárjában. Emigráció, újra itthon, börtön-évek. Megbetegedik a szíve és 1939-ben meghal. Alkotásainak száma nem sok. De teljesen eredeti tehetség, akinek érebevésett munkásalakjai minden olvasójuknak szívbéli jó bárátjai lesznek.- Fenti elbeszélés részletében egy proletárból lett értelmiség öntudatra ébredéséről ír,

makkegészséges fogát verte ki egy Lúptákjgyári lakat oslegény, mind. össze azért, mert a bajtársak a da. lárda ellenállását tapasztalva, nyii- sebesen „elpucolt ak”, Tóni keskeny kis öklére bízva a főiskolai bajtársi szövetség festett becsületét. (E nevezetes verekedés után Tóm még csak azt sem mondhatta meg, hogy az illető Upták-gyári lakatos a tulajdon testvéröccse, Hóka József volt, minthogy családja alacsony társadalmi helyzetét fölötte res- telte. Atyjáról azt szokta mondani az egyetemen, hogy „postatisztviselő” vagy szerényebb óráiban „postaalkai mázott’.) Hőka Antalnak különben sem volt szerencséje ezekben a bajtársi csetepatékban, minthogy kötelezettségi érzete, tevékenységi vágya egyáltalában nem állott arányban testi erejétől, kézügyességével s ebből a diszproper- cióbáj kifolyóan bizony gyakran került haza az egyszoba-konyhás pestszentlőrinci postáslakásba da- gadtravert szájjal vagy öklömnyi sötétkék „monoklival” szürke szemén.

Bokros társadalmi tevékenykedése dacára jól tanult, inzsgáit sikeresen tette le, s annak rendje és módja szerint hamarosan megkapta tanári oklevélét. Állást szerezni azonban még a szövetség lanyha protekciójával sem tudott, mivel a lassan üresedő tanári állásokba az individuális protekcióval rendelkező jobb családok gyer- melcei kerültek be. Közben Tóni otthoni helyzete egyre tarthatatlanabb lett s ennek következtében minden lehető és lehetetlen állást megpályázott. Megpályázta a községházán az egyik megüresedett napidíjas irnaki állást — nem kapta meg. Börtönőrnek akart elszegődni a Gyűjtőfogházba — elutasították. Segédtanári állásra pályázott Vunapentelé~e — szintén eredménytelenül Hónapokig futkosott

irtmrxii« a » « » ■« ■-»■■.»«!

festett cipőben, kopott ruhában, korgó gyomorral valamilyen foglalkozás után, hogy este, holtfátadtan, az elhelyezkedés legkisebb reménye nélkül,essen rá a rossz rvganyú, poioskás díványra.

Egy kora tavaszi napon az öreg Hókát ágynak döntötte valami betegség és nem egészen két hét alatt végzett is vele. Hóka István halálával viszont a család vezetésében alapos változás állott be. Tekintettel pénzkeresői minőségére, a Lipták-gyári lakatosierény, Hóka József vette át a kommandót, s automatikusan lépett az elhunyt családfő örökébe. Jóskában viszont — ellentétben az elhalt családapával — az égvilágon semmi megértés nem volt a tanár fiútestvér társadalmi pozíciójával szemben s a legközelebbi szombaton a következő szavakkal nyújtotta át heti keresetét özvegy Hóka István- nénák:

— Mama, itt a pénz. Huszonkét pengő és ö‘ven fillér. Kettő ötvemt megtartottam cigarettára és villamosjegyre. Erzsinek találtam helyet Brock ,művezető úrnál, húsz pengő haridij és teljes ellátás. Elsején beléphet. Tónit is el lehel helyezni. A Hofhermái, szerszám- kiadónak. Tanári o':levélle\ kaució nélkül is felveszik. A Hofherr ugyan nem fizet sokat, de heti tizenhat pengő sem kutya, amíg jobb nincs.

Hóka tanár egy ideig szólni sem tudott, rémülten bámult hói az anyjára, hol pedig Józsi öccsére, aki miután a családi szentenciát ilyen kurtán kiadta, nyugodtan cigarettára ■ gyújtott.

— Te Erzsit szolgálni küldöd? — káráé végre magánkívül Tóni.

— Igen — mondotta Jóska, nagy füstöt eregetve széles mellkasából. — Te pedig dolgozni fogsz.

— Nem fogak... En nem lehetek gyári munkás. Az én társadalmi hely...

— Elég! A társadalmi helyzetedre fütyülök. Abból nem lehet megélni. A három kicsit fel kell nevelni, Punktum. Hétfőn be fogsz lépni a Hofherrhez, vagy pedig ...

— Józsi — szólt közbe Hókáilé ijedten.

— Semmi Józsi. A fiatalúr elmegy pénzt keresni, vagy pedig elpusztul a háztól. Elég volt- Az én pénzemen ne viseljen tányérsapkát és ne adja itt a bankot. A gyerekeknek cipő kell, enni kell, én pedig nem ettem meszel, hogy az egész családért egymagám gürcöljek.

— Józsikám — mondotta Hókáné

kezeit tördelve. — Hátha kap valami állást hamarosan. Várjunk még egy kicsit, fiam. Ha már ennyi érven át taníttattuk. Nem bánom, ha úgy akarod, az Erzsi menjen el szolgálni. Istenem, hiszen én is- szolgáltam fiatal koromban. De a Tóni... x

— De a Tóni. de a Tóni — legyintett Jóska dühösen. — A Tóni huszonhét éves. Erzsi meg cs'ak tizenhét. De azért az Erzsi csak menjen. A Tónika meg a hasát mereszti a napnak, mi? Köszönöm szépen. Élni kell, mama. Érti, élni kell. Dolog nélkül pedig mi nem tudunk megélni. Nem vagyunk mi bárók.

Vedd tudomásul — mondotta a tanár indulatosan —, hogy ha Erzsi cscl$d lesz, az én egész kar-'- Heremnek befellegzett. Sose fogok tisztességes álláshoz jutni. Értsd meg végre, hogy ez énrám nézve diffamáló.

— Mondom, hogy fütyülök a társadalmi helyzetedre. Legfeljebb azok a tányérsapkás dologkerülők kiteszik a frakkod. Mondjad már, milyen nagy eset. Különben, ahogy tetszik. Itt tovább potyámra élni nem lehet, haver. Már csak azért sem, mert én ezt a te ingyenélésedet sokkal diffamdlóbbnak találom, mint minden mást. No, de ez a te dolgod. Mondom, ahogy akarod. Vagy-vagy. — S Jóska eszel a fejére húzva sapkáját, elment hazulról.

Tóni sokáig magyarázta a mindennel egyetértő anyjának, hogy mennyire tarthatatlan helyzetet teremt ez a deklasszálás, mindennek dacára hétfőn korán reggel már ott állott a Hofherr és Schrantz-gyár kapuja előtt egy halom felvételre jelentkező munkanélküli között.

'ftiawM datal észt színpadon