Szolnok Megyei Néplap, 1959. március (10. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-11 / 59. szám

1959. március 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Közel 4 millió forintot fordít idén a KIK szolnoki épületek tatarozására Az Ingatlankezelő Vállalat — röviden KIK — idei ta- tarozási tervében igen nagy számokat láthatunk. 1959-re saját műhelyrész­leggel végzendő munkákra 1 millió 760 ezer forint sze­repel a költségvetésben. Ezt karbantartásra, kisebb javí­tásokra fordítják. Kevesebb helyen, de nagyobb összeget kitevő munkával végeznek teljes, illetve részleges fel­újítást. A városi tanács vég­rehajtó bizottsága által jóvá­hagyott terv szerint 1.4 mil­lió forintos munkával 14 épületen teljes felújítást vé­geznek. Ezek közül csupán egyet említsünk meg — a Ságvári út 2. szám alatti 24 lakásos épületet, melyben a pincétől a padlásig minden a KIK-et terhelő hibát kija­vítanak, illetve kijavíttat­nak. Mert ezt a szolnoki Építőipari Javító Vállalattal végeztetik. Eddig 844 ezer fo­rint értékű munkára 9 épü­let tatarozására kötöttek szerződést. Akad még egy „kis” tétel, potom 670 ezer forint, ezt tűzhelyek, kályhák, fürdőbe­rendezések pótlására és ter­vezésére fordítják. A felújítás nemcsak Szol­nok belterületére, hanem a külső részekre is kiterjed. Tervükben szerepel még azoknak a Ságvári úti bér­házaknak belső festése is, amelyekben időközben sze­relési munkákat végeztek. Ez a tervek szerint május 1-re elkészül. A tatarozási terv további részleteinek megvalósítására az év második felében kerül sor, mert az építőipari válla­latok az év első felében az új tsz-ek építkezésein dol­goznak. Nemcsak az idén, hanem dasági érdek-e, hogy a pár éve használt épületekre száz­ezreket költs ünk? ..; A ta­pasztalatok alapján célszerű lenne, ha nemcsak az épület elkészülte után, hanem mun­ka közben is figyelmesebben ellenőriznék az épület szere­lési munkáit, hogy az való­ban minőségi és ne csak mennyiségi legyen. háljunk, el ^ Remutató a Szigligeti Színházban J Vannak a világirodalom­nak örökbecsű, bátran mond­hatjuk: halhatatlan témái. Nagy érzések, emberi jelle­mek összeütközése a fennálló társadalmi renddel szülték Sophoklestől Shakespeare^ a halhatatlan drámákat, az era­Aiójíágírá Jgények lIj folyóiratunk .VALÓSÁG Nemrégiben új színnel gazda­godott a magyar sajtó: megjelent a Valóság, a Tudományos Isme­retterjesztő Társulat társadalom- tudományi folyóirata. Folyóira­taink általában egy meghatáro­zott tudományág, vagy művészet eredményeinek közzétételét te­kintik feladatuknak. Hiányzott azonban — elsősorban a társada­lomtudományok terén — egy olyan orgánum, amely magas­színvonalú és sokoldalú tájékoz­tatást ad a legkülönbözőbb tudo­mányágak hazai és nemzetközi helyzetéről, a felmerült problé­mákról, vitákról, amely segíti megismertetni — mondjuk — az irodalomszakos tanárral a köz- gazdaságtan és a filozófia, a történésszel a művészettörténet és a zeneesztétika, vagy a mu­zeológussal a pedagógia, a pszi­chológia és nyelvtudomány köz­érdekű, a korszerű szocialista műveltséghez szervesen hozzátar­tozó, főbb eredményeit. Az új folyóirat, a Valóság ép­pen azt a célt tűzte maga elé, hogy ezt a feladatot sokféle, von­zó eszközzel oldja meg. Hogy a főbb tudományos, elvi problé­máknak önálló tanulmányok ke­retében való megvilágítása mel­lett vitaismertetések, összefogla­lók, könyvismertetések, a külföl­di folyóiratokból készített szem­lék formájában tájékoztasson a gazdasági, politikai és kulturális fejlődés kérdéseiről. Adjon ké­pet a tudományos élet esemé­nyeiről; ismertesse, elemezze né­pünk életének új tényeit, könyv­kiadásunk, képzőművészeti és zenei életünk, színház és film­művészetünk fejlődését. A folyó­irat fontos feladatának tartja, hogy a főváros mellett a vidék, város és falu legjobb erőit is belkapcsolja munkájába és szé­lesebb teret adjon hasábjain az ifjú nemzedék, új értelmiségünk munkásságának is. A lap első száma igyekezett eleget tenni a sokoldalú tájékoz­tatás igényének. Kardos László cikke irodalmunk egyik fontos problémájával a líránkban ta­pasztalható értelemellenes törek­vésekkel foglalkozik. Mód Ala­dár „Magyar prológ” című ta­nulmánya az 1918-as októberi polgári demokratikus forradalom tanulságait, Károlyi Mihály tör­ténelmi szerepét s a néptömeg­nek a forradalomban betöltött, eddig kellően meg nem világí­tott tevékenységét tárgyalja. Igen érdekes cikket közöl a folyóirat Arab-Ogli tollából a szociológia és a kibernetika vi­szonyáról, Fodor István pedig ugyancsak a kibernetikának a nyelvtudományban való alkalma­zását ismerteti; A napokban megjelenő máso­dik számban ismét igen sokféle fontos kérdésről esik. sző. Két cikk is foglalkozik az értelmi­ség szerepének problematikájá­vá!: Ortutay Gyuláé, amely el­sősorban az értelmiség vezető szerepével kapcsolatos téves né­zetekről vitázik, az intelligen­ciának a kapitalista országokban betöltött szerepét elemezve; és Haász Árpádé, amely a Gailei Körben csoportosult fiatal ma­gyar értelmiségiek küzdelmeit ismerteti. Mód Aladár tanulmá­nya a Forradalmi magyar mun­káspárt megalakulásával kapcso­latban a proletárdiktatúrában játszott szerepét taglalja. Her­bert Joachim napjaink egyik döntő fontosságú nemzetközi je­lenségével, a két német állam gazdasági versenyével foglalko­zik. Igen értékes és a kérdést sokoldalúan fejtegető tanul­mányt közöl a folyóirat Michel Verret tollából „A vallásos hit kritikája” elmen. Kurt Lieb­mann cikke a képzőművészeti expresszáonizmus kialakulását, társadalmi szerepét és esztétikai jelentőségét elemzi. A Valóság-ra fontos szerep vár. Ügy véljük, hogy a folyó­iratot haszonnal forgathatják majd pedagógusaink, tudomá­nyos életünk munkásai, művé­szeink, de ezen tűi mindenki, akiben a szélesebbkörű tájékoz­tatás ,ée a fontos világnézeti problémák tisztázásának igé­nye éh iiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiii Magyar könyvek Romániában A romániai magyar ifjúság számára sok új könyv kiadá­sára készül az Ifjúsági Kiadó kolozsvári szerkesztősége. A többi között Koós Káról „A Kolozsvári-testvérek” című életrajzregényét, amely az er­délyi származású két szob­rásznak állít emléket, továb­bá Malter Károly anekdota- gyűjteményét, Asztalos István .,Bátor fiúk” és „Ahol nem a földek házasodnak1’ című regényét, Gagyi László új kis­regényét, Szemléz Ferenc if­júsági regényét és Sütő And­rás nőve lláskötetét. Székely János megírja Bolyai János életrajzregényét, amely szin­tén ebben az évben jelenik meg. A Magyar Tanácsköz­társaság kikiáltásának 40. év­fordulója alkalmából adja közre az Ifjúsági Kiadó a Szentimrei Jenő előszavával és jegyzeteivel ellátott Ady- verseskötetet. Ezenkívül ki­tti fák József Attila és Rad­nóti Miklós válogatott verseit is. (MTI) A beszélgetés egy vasúti kocsiban zajlott le, valahol Kunszentmárton és Szolnok között. Szereplői: idős vas­utasok és egy fiatal gimna­zista, mai ifjúságunk tudatos figurája. Ö, nem véletlen, hogy tu­datost írtam és nem „öntu­datost”. Mert ez a tudatos­ság, tájékozottság, igényes­ség minden volt, csak olyas­mi nem, amit az utóbbi fo­galommal lehetett volna kö­rülhatárolni. Fiatal — har­madik gimnazista— utasunk ugyanis arról vitatkozott a fülke többi utasával, milyen igényei vannak a mai ifjak­nak. Milyen igényei s miért. Ugyanis ezt is pontosan meg tudta mondani. A fiatalok szószólója — mint azt maga is elmondot­ta — tavaly közepesrendüen végzett; ennek ellenére azon­ban magától értetődő termé­szetességgel mondotta, hogy orvosnak készül, mert ehhez van kedve. S az orvosi pá­lya nemcsak szép, de keresni is jól lehet — árulta el nagy tájékozottsággal. Ahogy a társalgás tovább­folyt, a szórakozásról is ki­fejtette nézeteit, pontosabban nézetrendszerét. Ö — mint mondotta — hetenként két- szer-háromszor megy mo­ziba, azonban, sajnos, a fil­mek között gyengébbek és unalmasabbak is akadnak. Ezenkívül rendszeresen jár edzésre is, sportol, szomba­tonként pedig bálba megy. Igaz, a legutóbbi szombaton ez nem sikerült, ezért fel is háborodott. Ekkor az egyik vasutas megkérdezte, hogy egy köze­pes tanuló számára miért olyan rettenetes csapás — barátunk ugyanis szinte tü­zet fújt — ha egy szomba­ton nem mehet balba. A válasz meglepően sok­oldalú volt. — Azért, mondotta a tu­datos ifjú — mert az ifjú­ságnak szüksége van a szó­rakozásra. A szórakozás ki- kapcsolódást jelent a tanu­lás nehéz szellemi munkájá­ból, s ha nem kapjuk meg a megfelelő adagot, bizonyos dacféle ébred az emberben s akkor még nehezebb hatni ránk. Meg kett mondanom őszin. tén, hogy az idős vasutasoka — akik iMghanem boldog ol lettek volna a maguk ideje■ ben, ha egyáltalán beiratkoz hatnak a középiskolába — nem sikerült meggyőznie ifj; barátunknak. Sőt, a vasuta sok felháborodtak. Hogyan — kérdezték felpaprikázva — miféle dac? Miért? ök má felneveltek egy családot, d< még soha nem fájt a szívül azért, hogy hetente ,,csak' két-háromszor voltaik mozi ban. Méghozzá azért nen fájt a szivük, mert még két háromszor sem voltak heten ként. S milyen alapon ébret az a bizonyos dac? Talán nen ők, a vasutasok és a többi cm bér, tehát a társadalom nyújt nagy előnyöket az ifjú súgnak, lehetőséget nyújtva < nyugodt tanulásra, hanem. < diákok tesznek szíve üvegei az zal, hogy teljesítik kötelessé güket? S így, ilyen felfogás ban tartja természetesnek valaki, hogy orvos fesz? A fiatalember vállat vont és hallgatott. Azt hiszem, nem egyedül ő felelős azért, hogy így gondolkodik. Mint elmondotta: a szülei pedagó­gusok. Az ő szülei pedagógusok. De nem neveltük valamennyien kissé rosszul őt? béri természet fonákságain, i hatalmas ostobaságán csat­tanó jóízű kacagások tették ma is élövé Aristophanest, Molieret, Shawt. Mit kezdjünk azonban a középszerűséggel? Azokkal a mondvacsinált problémákkal, amelyek a maguk korában is csak egy szűk réteget, a gaz­dag grófok, vagy a feltörek­vő burzsoázia problémáit érintették, persze, csak úgy szőrmentén. Ezek a színdara­bok meghaltak akkor, ami­kor az általuk ábrázolt réteg más történelmi helyzetben megbukott, vagy éppen meg­semmisült Az ilyen darabo­kat rendkívül hamar belepte a feledés pora. A századvég francia vígjátékai tipikusan ilyen beporosodott relikviák. Ennek a rétegnek felszínes örömei és ha lehet, még fel­színesebb bánatai, a társa­dalmi mondanivaló kínos megkerülése egy cseppet sem teszik alkalmassá ezeket a színműveket arra, hogy ma lefújjuk róla a port Ezért nem tartjuk szeren­csésnek a Szigligeti Színház legutóbb bemutatott vígjáté­kát, amelyet a francia pol­gári vígjáték nagyiparosa, Sardou írt. Tartalma megle­hetősen semmitmondó. Egy fiatalasszony a tűzzel játszik, de mielőtt megégetné magát, gondos férje visszahódítja a családi tűzhely számára. Eb­ből a vérszegény meséből ka- nyarít szellemes, de három felvonáson keresztül rétes­tésztaként elhúzódó történe­tet írója. Közben színes, csil­logó szappanbuborékként szállnak fel a levegőbe a szellemességek, a francia bel esprit sziporkái, hogy sorra szétpattanjanak a darab lég­üres terében. Mert mivel is tudná leköt­ni a XIX. század végéuek nagypolgári írója a ma embe­rének érdeklődését? Az első felvonásban látható szalon­élet a gazdag burzsoá fogadó­napján merőben idegen világ, amelyet még nagy érzések he­ve sem tesz elhitetővé, hiszen ilyen érzések abban a kör­ijén elképzelhetetlenek lenné­nek. Nem hiszem, hogy bár­kit is gondolkodóba ejtene az a probléma, hogy az elké­nyeztetett feleségnek ezentúl, ha nem a férjét választja, 60 ezer aranyfrank helyett mindössze 20 ezerből kell megélnie, ami ugyebár „bor­zasztó” csapás. Nem az író érdeme, hogy a közönség mégis jól szórako­zik, hanem a rendezőé, meg szereplőké. Hortobágyi Margit jó érzékkel emelte ki a darabnak azokat a részeit, amelyek érdeklődést kelthet­nek, ezeket kiélezte. A ren­dezés egésze mértéktartó és a cselekmény ritmusát gyorsai, pergeti. Kivételt képez az el­ső felvonás, ahol a rendező ügyessége sem tudta a darab vontatottságát ellensúlyozni. Des Prunelles szerepében Bálint Györgyöt láthattuk. Az okos, feleségét szellemes fegyverekkel visszahódító férj az ő előadásában kelt életre igazán. Ha kellett ko- médiázott, ha kellett, meleg szívhangon szólalt meg. Arc­játéka pótolta a szövegbeli hiányosságokat. Megmagya­rázta nekünk az összefüggé­seket, szívből jövő derűt fa­kasztott. Csornai Irént régen láttuk ennyire magávalragadónak. A feleség szerepében kedves, derűs, játékos, kicsit komé­diás, kicsit elhanyagolt, Ka­cérkodó és gonoszkodó, fölé­nyes nagyvilági nő és szere­tőire vágyó gyönge asszony egyszerre, elragadó egyveleg­ben. Bálint György méltó partnere. Nagy része van a sikerben. Takács Lajos „harmadik”- ja mulatságos és kedves. A közönség nagy szeretettel fo­gadta. Kár, hogy megválik színházunktól. Bonvivánsze- repei emlékezetesek marad­nak. Zilahy Kati szobalánya kedves, ügyesen mozog. Padi Lászlóval együtt járt táncket­tősét megismételtette a kö­zönség. Paál mint benfentes inas mulatságos, de kicsit lassú. Játékába több frisses­séget nem ártana belevinni. Bors Béla Clavignac-ja jól megformált, derűs alakítás. A siker részesei voltak Bo- zó Gyula jelmezei és Upor Tibor pazar díszletei. A har­madik felvonás díszlete nyílt­színi tapsot kapott a premie­ren. Rendezők és szereplők, díszlettervező és zenekar együttes erőfeszítése tudja csak ellensúlyozni — ha nem is teljesen — azt a porréte­get, amely erre a darabra le­rakodott. — ht — >OOOOOOOOOOOOOOOOQO« Érdekes lelet Szicíliában Palermo közelében egy pa­raszt ősi sírra bukkant, amely a régészek szerint a szi­get első görög gyarmatosítása előtti időszakból származik. Becslések szerint az i. e. Vili. században temették el a sír­ban talált négy tetemet. Ab­ban az időszakban Palermo Panoramas néven föníciai vá­ros volt. A görögök csak egy évszázaddal később alapítot­ták e területen első gyarma­taikat. A négy csontvázon kívül két olvashatatlan feliratú ap­ró -pénzt találtak a sírban, to­vábbá -gy harangalakú fém­gombot és agyagedények da­rabjait. Utóbbiak többnyire feketék, vagy vörösek és geo­metriai ábrákkal díszítettek. (Associated Press) a SZOLNOKI SZIGLIGETI SZÍNHÁZ műsora március 11. szerda este 7 óra: VÁLJUNK EL márc. 12. csütörtök dú. 3 óra: BAJADÉR márc. 12. csütörtök este 7 ó: VÁLJUNK EL március 13. péntek da. 3 óra; FIGARO HAZASSAGA március 13. péntek este 7 ó: VÁLJUNK EL március 14. szombat este 7 ő: VÁLJUNK EL márc. 15. vasárnap este 7 ó: VÁLJUNK EL az elmúlt években is nehéz milliókat fordítottak az ál­lami házak, középületek ja­vítására. Sajnos, nem egy esetben előfordul, hogy alig pár éve használt új épüle­teknél igen nagy összegű ja­vítási munkákat kellett vé­gezni. Jónéhány esetben a nemrég átadott házakban négyzetméter-számra hullik le a fürdőszobák csempéje, eldugul a szennyvízlevezető főcsatorna, vagy éppen a vízvezeték hálózattal van baj. A Vörös Csillag úti 4.. 5., 6-os bérházakban 5 éves használat után teljesen ki kell cserélni a külső vízve­zetékhálózatot; mert az an­nak idején hanyag munká­val, rossz szigeteléssel ké­szült. A szakember szerint ilyen mérvű elavulásnak 25—30 évig nem szabadna bekövetkeznie. Az impozáns külsejű Iro­daházról ki gondolná, hogy mióta átvették, a KIK kb. 400 ezer forintot költött javí­tására. A fűtőtestek csőveze­tékeit a tél folyamán heten­ként 2—3 éjszaka javítgatni kellett, hogy másnap úgy- ahogy fűteni lehessen. A KIK szakemberei szerint még egy fűtési idényt nem bir ki, úgy hogy a nyáron a teljes vezetékhálózatot ki kell cse­rélni. Balázs György, a KIK mű­vezetője javítási munkala­pokból és elszámolásokból bizonyította, hogy aránytala­nul sokat költenek az új épületek javítására. Fontos népgazdasági ér­dek, hogy minél olcsóbban építkezzünk, hiszen ha egy lakás építése kevesebbe ke­rül, a rendelkezésre álló ösz- szegből többet lehet felépí­teni. De vajon az is népgaz­Beszélgetés a nagy emberrel Ülünk a kis szobában: c . Mikulás és az újságíró. Meri . önkéntelen ez a kép jul ■ eszembe: Nagy Szabó Púi immár 67 éves és fehér hajú- sza^szakálla vagyon, fejére kucsmát húzott borítóul és c köpeny is úgy omlik róla mint a mesében. Csakhogy ei a köpeny a munkára szolgál Amikor feláll, ismét gye­reknek érzem magam, aki felnéz a fölé hajló titakzato: felnőttekre. Ügy érzem, he eszébe jutna, tenyerébe kap­na és labdázna kicsit velem ahogy a nagyok szoktak t gyerekekkel. Kissé hajlóti már a háta, de katonakorá­ban 192 cm magas volt. Szé­les a válla, hatalmas a te­nyere. Különben éppen hús; esztendeje dolgozik egyfoly­tában a Szolnoki Cukorgyár­ban. — Vajon különbözik-e c „nagy ember” élete a „közön­séges halandótól1’? Meghökkenti a kérdés. — Dolgozni kell, becsülete­sen élni — mondja — akái nagyra nőtt az ember, álcát nem. Sőt, talán még többet kell dolgozni. Mert. én éle­temben készen holmit alig vettem: egyszer találtam egy cipőt Pesten, a Különleges Méretek Áruházában, Igen, amiben különbözik a többi emioertől, nem könnyű t- tette meg az életet. Kérdem, í fiatalkorában élt-e hatalmas : erejével? t — Verekedni? Nem, soha - nem verekedtem. Soha. Inni ; sem ittam: tudták, hogy az én i poharamnak üresen kell ma- , radnia, mert arcába öntöm : annak, aki megtöltené. De . sportolni — azt igen. Volt . úgy, hogy 40 méterre eldob- i tam a diszkoszt — az akkori- , ban nagy eredménynek szá- [ mított. Súllyal elértem a 13 métert. Szerettem a vívást is. , Szelíd, nagyon tiszta kék i szeme van az óriásnak. Kuta- t tón, okosan, kritikusan néz a ■ világra. Mert hiszen ezek a dolgok: . csak a forma. A lényeg a : munka, a család. Amikor be­■ végezte a középiskolát, kü- . lönbözó birtokokon dolgozott, majd 1930-tól 35-ig, aztán — t négy év szünettel — 1939-től mostanáig a Szolnoki Cukor­gyár alkalmazottja volt, répa- átvevő, segédfelügyelő, majd répafelügyelő. Ott volt a cu­■ korgyári cél-gazdaság születé­sénél. — 1948. november 8-án szólt nekem a párttitkár: „Pali bá­■ tyám, holnap magadra veszel l egy jó köpenyt, élelmet íriszei í magaddal, sót, paprikát, sza- . lonnát, aztán kimész és átve­szed a célgazdaság első ta­nyáját'’. Százharminckét hold ’ volt ez a föld, de egyre nőtt. ■ Volt idő, amikor az egész át­ment az állami gazdasághoz, de aztán visszakerült a gyár felügyelete alá: 1952-ben már 11 ezer holdunk veit. Nagy nincstelenségből indul­tunk ott, nem volt kocsi, se ló, se gép. Hallgatom Mikulást. Ez az igazi eleme: a munka, a szüntelen tevékenység. — Abban az időben 12 felé feküdtem éjjel, de hajnalban kis kordémon már indultam a határba. Meg kellett csi­nálni, hát megcsináltuk. Pedig már akkor is a ha­todik X-ben járt. Hogy mikor, hol és med­dig dolgozott; egy papírlap­ról olvassa fel Nagy Szabó Pál. Kérdem, miért írta le ezt éppen most magának? — Miért? — az óriás el­mosolyodik. — Nyugdíjba készülök. Ideje nagyon. Háza van Tiszaföldváron, családja. Két gyerelcet ne­velt fel. Az óriás nemsokára otthagyja a munkát, amely betöltötte életét. — Nem is fog hiányozni? — Nem tudom; de a nyug­díjtörvény úgy tudom, em­berséges, ha hiányozna, még dolgozhatnék. Feláll és én ismét gyerek­nek érzem magam, aki fel­néz a fölébe hajló felnőttre. Kissé hajlottan jár, fejére kucsmát húzott borítóul. Ki­felé indul az óriás, a munka hívja. — baracs—

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom