Szolnok Megyei Néplap, 1959. március (10. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-11 / 59. szám

1959. március 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP r Ut a győzelemhez Első lépések Pár héttel ezelőtt a jász­berényi Győzelem Tsz még nem létezett. Az első szép tavaszi napokon alakult s gazdái már dolgoznak, meg­kezdték a közös munkát. Emberek fogtak össze, kik eddig egyedül küszködtek. — Most társakra találtak egy­másban, de milyen ízű a közös munka? Hogyan talál­ják fel magukat, hogyan kez­dik megismerni és megsze­retni egymást? Ezekre a kér­désekre. próbáltunk választ kapni pár nappal ezelőtt. Az új kapu Első, ami nyomban felhív­ja magára a figyelmet: az új kapu. A Győzelem Tsz ta­nyaközpontjának bejáratánál látható, erős vasból van az új kapu és fölötte ötágú csil­lag, alatta pedig vasbetűk­ből a név: Győzelem Tsz. Ez a kapu kissé szimbóli- kus jelentőséggel bír. Valami olyanféle érzést vált ki a né­zelődőbői, hogy: lám, ezek az új útra térő emberek meg­kezdték az összekovácsoló- dást. Kifejezik együvé tar­toznak mostantól. Első dol­guk volt elkészíteni és földbe ásni az új kaput. A tanya udvaron rend, tisz­taság fogadja a látogatót A trágya összerakva, a kút, a vályú környéke felgereblyéz­ve, az udvar felseperve. Tá­volabb a gazdasági épületek hátamögött a határban se­rénykednek a Győzelem Tsz gazdái. Készítik a magágyat, Az istálló előtt néhány em­ber. Aki 72 kilométert szekerezett Itt pár héttel ezelőtt min­denki egyénileg dolgozó pa­raszt volt. Az az ember is. aki az istálló előtt a lovakat fogta ki a kocsiból. Bemutat­kozott. Szabó József a neve. Földdel, ezzel a két lóval és gumikocsival, meg természe­tesen a gazdasági felszerelés­sel jött a tsz-be. Magas, jó kiállású ember. Felteszem a szokványos kérdést: Hogyan érzi magát, összeszoktak-e egymással? Szabó József mo­solyog és azt mondja: neki már olyan, mintha évek óta itt lenne, — legalább is úgy tűnik. Meggyőződésből választotta az új utat, azt szeretné, ha már ez évben több jövedelmük lenne, mint volt az egyéni gazdaságban. Ö úgy is dolgozik. Csütörtö­kön délután kocsira ült és 72 kilométert szekerezett, vető­magért ment, egész éjjel úton volt, másnap tért vissza, de ami nagyon fontos, a vető­mag megvan. — Bízok, nagyon bízok a Győzelemben — jelentette ki határozottan, s a körülötte ál­lók helyeslése közepette. Az elnök Valamerről előkerült egy tömzsi, kis köpcös ember. A tagok mondták, hogy ő az el­nök. Bemutatkozunk egymás­nak, s ő máris készségesen kalauzol az istállók felé. Meg­mutatja a közös jószágállo­mányt, mert a Győzelemnek már van közös jószágállomá­nya, tehenek, lovak. Közben az elnök elvtárs el­mondta, hogy a tsz gazdái csodálatosan nagy tennla ka­róssal kezdték a közös mun­kát. Kérik, követelik a fel­adatokat. A borsót elvetették, s pár napon belül minden ko­ratavaszi magféleség a föld­be kerül. Biztatóak a kilátá­sok. Mindenki tudja, hogy dolgoznia a termelőszövetke­zetben ia keil, mert csak ak­kor lesz valami, ehhez tart­ják magukat az emberek. S hogy össze ismerkedtek -e ? Hát az elég könnyen ment, hiszen végeredményben eddig sem voltak idegenek. Az el­nök elvtárs is állítja, hogy csak hozzá kellett látni a do­loghoz s utána pár nap múl­va ő is, meg a többiek is úgy voltak már, mintha évek óta együtt lennének. A dohánykertész Jártuk az elnök elvtárssal a Győzelem Tsz gazdaságát, közben mindenütt beszélget­tünk az emberekkel és min­denütt bizakodó, derűs volt a hangulat. Ipacs elvtárs, aki pár héttel ezelőtt még szintén egyénileg dolgozó paraszt volt, jctt és barátságosan in­vitálta a szövetkezet vendé­geit az ő birodalmába. Büsz­kén újságolta: érti ám a szak­mát, mert jónóhány esztendő tapasztalata van a háta mö­gött. Hogy érti, arra vall a gondosan elkészített meleg­ágyak sora. Négy hold do­hányt ültetnek, s Ipacs elv­társ most gondoskodik arról, hogy legyen elegendő pa­lánta. A Győzelem Tsz gazdái el­újságolták, hogy nemcsak dohányuk, hanem 15 holdas öntözéses kertészetük is lesz, nem ám jövőre, már ezévben. Dolgoznak. Elindultak az úton, azon az úton, amely a győzelemhez vezet. S amikor elbúcsúztunk, azt mondták a szövetkezeti gazdák: „A mi gazdaságunkat hamarosan a váróé legjobb termelőszövet­kezetévé formáljuk.” Szavuknak hinni lehet. Sz. P A MUNKÁSOSZTÁLY FELELŐSSÉGE a mezőgazdasági termelőszövetkezetek megszilárdításában M ozgalmas napokat élünk manapság, különösen a mezőgazdaságban. A munkás- osztály is jól tudja, ezt. Felismerte, hogy a ter­melőszövetkezetek megalakí­tásával mégcsak az emberhez méltó élet megteremtésének, az anyagi javak tömeges elő­állításának jól kiaknázható lehetőségeit teremtettük meg. E lehetőség gyümölcsözteté- séért azonban sokat kell még tennie dolgozó parasztsá­gunknak. Munkásosztályunk ebben az erőfeszítésben is részt vállal. Erre vall az is, hogy több nagyüzemünk — így a Vörös Csillag Traktor­gyár, a Szállítóberendezések gyára, stb. — különböző fel­ajánlásokat tett az új és meg­növekedett termelőszövetke­zetek gondjainak enyhítésé­ért, útjának könnyítéséért. Ez a feladat nem tűr ha­lasztást, hiszen a jó idő a vártnál is hamarabb köszön­tött be, megindult a közös, munka, nincs idő a tétlen­ségre. Az ábrándos elképze­lések helyett gyors, sokolda­lú segítség szükséges most. Nem arról van szó, hogy az üzemi munkások szántsanak, vessenek, szórják a műtrá­gyát, stb. ez felesleges erőpa­zarlás volna. A szövetkezeti tagokat fűti a tettvágy gaz­dálkodásuk eredményesebbé Magas jutalom a legjobb olajbányász brigádoknak Az Alföldi Kőolajkutató Vállalat szolnoki fúrási üze­mében a múlt évi munkaver­seny tapasztalata alapján 1959 évre negyedéves ver­senyfeladatot dolgoztak ki. A feltételek csaknem minden munkaterületen ió munkára buzdítanak. A verseny értékelésének formája is kialakult. Esze­rint a feltételek teljesítését pontokban mérik le. Például a furóberendezéseknél a MOST LETTÜNK EGY CSALAD A márciusi tanácsülés iga­zán határozatképes volt, mert legalább háromszázötvenen gyűltünk össze a kultúrház- ban. Persze a tanácstagokon kívül — akiket előreültettek, s onnan fordultak hátra ide- oda köszönt getve ismerőseik­nek, választóiknak — eljöt­tek a veteránok, a községi ve­zetők, s parasztemberek fele­ségest ől. Eszembe jut a dél­előtt is, amikor az egyik pa­rasztember, éppen azt jelen­tette be, melyik tez-t is vá­lasztotta hazamenet olyan természetesen kérdezte: Este tesz gyűlés? — Stimmel! A tanácsülésen a szokásos formaságok követik egymást. Üdvözlés, díszelnökség, sza­vazás kézfel n yú j tássál — mégis minderről érezzük, olyannak vagyunk tanúi, me­lyet még majd elmondunk, mert innen indult el valami, ami emlékezetes marad. Bukta András elnöki meg­nyitó szavai után Jóvés Imre községi tanácselnök tartott beszámolót. — Községünk lakossága hi­tet tett a szocializmus mellett azzal, hogy ma már területé­nek 97 százalékán szocialista szektor az uralkodó. Visszapillantott a paraszt­ság múltjára, amikor 15 224 kh. szántóból földbirtokotoké 8 ezer kh., kulákoké 4500 kh. volt, s úgy rájuk családon­ként 106 kh. esett. A proletá­rokat nem nézték ember­számba. Felszabadulás után 1250 agrárproletár jutott földhöz Tiszafüreden. Rendszerünk 1950-ben 1 millió forintos költséggel gépállomást létesí­tett, mely ma 14 millió torint értékű géppel áll a parasztság rendelkezésére. Az ellenforradalom előtt községünkben 7 tsz működött 3470 kh. földön. Sajnos. 1956 ban 152 család több mint ezer hold földdel kilépett, s a ke­letkezett kár 2 millió forint Mindezeken tű] a tsz-ek szi- láirdak maradtak a párthoz, s ma már az állatállomány elérte az ellenforradalom előtti szintet. Kiszámította a tanácsülés előtt, hogy csak Tiszafüreden kenyérgaboná­ból 48 vagon kiesés jelentke­zett a kisüzemi gazdálkodás alacsonyabb hozamai miatt. De most nagyot fordult a vi. lég, s egy hét alatt hétszáz. tizenkilenc dolgozó paraszt négy és félezer holddal lépett szövetkezeti útra. Három új óriási tsz alakult: Tisza Kin­cse, Űj Erő, Űj Ütőn. Aján­lotta a községi tanácselnök, hogy márciusiban készítsék el a terveket, takarmánybázist gyűjtsenek, gondoljanak a közös állatállomány istállójá­nak építésére is, persze ne tehénpalotákat tervezzenek. Javasolta, kérjék az általá­nos földrendezés elrendelését. Végül három határozati ja­vaslatot terjesztett elő. Kiss József AMG-igazgató a Járási Pártbizottság nevé­ben örömének adott kifeje­zést, hogy most olyan köz­ségi gyű lésre jöhetett, aho; egy család tagjai tanácskoz­nak. Községünkben a napokban elvégzett felvilágosító munka fáradságos volt — de ez volt mégis a könnyebbik rész — a nehezebb: az emberekről való gondoskodás, értük való fele­lősség ezután a vezetők leg­fontosabb ügye. Szólt a ter­melés megszervezéséről. Lel­kűkre köti a vezetőknek — akik itt ülnek soraink közt — a legmesszebbmenöen érvé­nyesítsék a demokrácia elvét, mert eddig egy ember hibája csak szűk körben tett kárt, most ha a tsz-ben történik az. különösen ha vezető követi el egész tagságra kihat. Takács Ferenc község' párttitkár a nyugdíjtörvény­ről szólt. Péteri András, a Járási Ta­nács VB titkára azzal tol­dotta meg az eddigi örömhí­reket, hogy a járás minden községe kérte tsz községgé minősítését. Lehet, hogy a jelenlévők még sok kérdésre várnak fe­leletet, amely már nem fért a tanácsülés keretébe — a párt és tanács vezető szer­veihez megújult bizalommal forduljanak nagy családunk tagjai: Tiszafüred termelő­szövetkezeti község lakosai. Nagy János hasznosidő kihasználásának alapszintje a 75 százalék. — Minden további 1 százalékos kihasználtság fél pontot je­lent. Ugyanígy értékelik a rotációs idő kihasználását, az önköltség csökkentését is. A jutalmazásra igen jelen­tős összeget fordítanak. A furóberendezésck verse­nyében az első helyezett 4.500, a második 3.500, a harmadik 3.000 forintot kap. A lyukbefejező beren­dezésnél az első helyezett 3.500, a második 2.000 fo­rint jutalomra tarthat igényt. Az előkészítők versenye fő­ként a mennyiségi munkára vonatkozik. Ide tartoznak a toronyszerelők, toronyácsok, alapozók és a csőszerelők. Részükre a szerelések idejé­nek csökkentése adja a jó pontokat. Itt csökkentő té­nyező az igazolatlan hiány­zás és a brigád hibájából előforduló baleset. A legjobb brigádnak a negyedév végén 7.000 forint jutalom üti a markát. MAR NEM HIÁNYCIKK tételéért, elvégzik azok a me­zőgazdasági munkát. Inkább azokban a tennivalókban szorulnak támogatásra, mely­hez szaktudás, mesteri gya­korlat szükséges. S az üzemi munkások sokat tehetnek ér­tük. Való igaz, hogy az üzemek, vállalatok tervük teljesítésé­vel is elősegítik a népgazda­ság fejlődését — következés­képpen a parasztság boldo­gulását is, — de ez egyma­gában nem elég. Ahol lehet­séges — különösen a mező- gazdasággal közvetlenül ösz- szeköttetésben lévő üzemek­ben — arra kell törekedni, hogy a mezőgazdaságban használatos ipari termékeket az előirányzotton felül állít­sák elő. Hasznos kezdemé­nyezés, dicséretre méltó pél­da van már ezzel kapcsolat­ban. A törökszentmiklósi Me­zőgépgyár munkásai 200 egy­irányú tárcsa, valamint több MO—4-es morzsoló tervenfe- lüli elkészítésére tettek ígé­retet. Hozzájuk hasonlóan jó néhány üzem adhat ilymó- don hasznos segítséget a mezőgazdaságnak. Különösen az építőanyagipar tehet so­kat. Ismeretes, hogy a tervén felül gyártott téglával és cseréppel szabadon rendel­kezik a megye. S ez igen fi­gyelemre méltó, hiszen a terv 1 százalékkal való túltelje­sítése egymillió téglát jelent a megyének. Jónéhúny te­hénistállót, magtárt, egyéb gazdasági épületet lehetne ebből a tetemes mennyiség­ből építeni. Az építőanyag­ipar tervtúlteljesítésére való törekvést szükségessé teszi, hogy igen sok szövetkezet­ben az építési feladatok jó­részét már ebben az évben el akarják végezni, hogy minél hamarabb megtudják valósí­tani a nagyüzemhez méltó gazdálkodást. Márpedig köz­ismert, hogy ez istállók hiá­nya,; — következésképpen korszerű állattenyésztés nél­kül nem lehetséges. Éppen ezért kívánatos, hogy tégla­gyáraink kövessék a török­szentmiklósi példát, szár­nyalják túl előirányzatukat. M ás vállalatok is hatható­san közreműködhetnek a szövetkezetek közvetlen se­gítésében. Az építőipari vál­lalat például a gazdasági épületek határidő előtt való átadásával sokat tehet a fej­lődés érdekében. Nehezebb, de egyáltalán nem megold­hatatlan feladat a tsz-ek megszilárdításában való köz­reműködés azoknak az üze­meknek a számára, melyek nincsenek közvetlen kapcso­latban a mezőgazdasággal. Jó példa erre a szolnoki Jár­műjavító esete. Munkásai az átszervezés idején főleg Két- pón tevékenykedtek. Figye­lembe vették, hogy az eddigi tapasztalatok szerint a terme­lőszövetkezetek legszíveseb­ben azoknak az üzemeknek dolgozóit látják, akik a fej­lesztéskor is ott voltak. El­határozták, hogy a kétpói szövetkezetei veszik szár­nyuk alá. Ez érthető is: Jól megismerték egymást, jó ba­rátokra, megbízható harcos­társra találtak egymásban. Nemcsak a patronált szövet­kezet megválasztása, hanem célkitűzésük is figyelemre, — követésre méltó. Segítőszán­dékuk többirányú, elsősorban politikai, szakmai és gazda­sági jellegű. Kialakítják a személyes patronálást is. — iHiHHiiHmiminmiiiimiiiiMiiiHiimiiiiiiiiiiiimiiiiiMiiHiMiHiiiiitniimHmmuHiMtiHiiii 136 tudományos kutató és egyetemi oktató látogatja az új termelőszövetkezeteket Az új termelőszövetkeze- geket és segítenek a távlati Mert sokáig az volt a kisbú tor, különösen a virágáll­vány. Néhány héttel ezelőtt a kisújszállási Ládagyárban megkezdték a virágállványok gyártását s a keresletnek megfelelően tovább folytatják. Képünkön Molnár Sán­dor asztalos G alakú virágállványt fényez. Eszerint az üzem igazgatója a tsz elnökkel, az üzemi párt­titkárral a csoport pártszer­vezetével, az üzem főkönyve­lője a szövetkezet könyvelő­jével foglalkozik elsősorban. Az üzemben a munkaszer­vezés, a könyvelés, a politi­kai nevelés, a tervszerű ter­melés, stb. magas fokon áll, a szövetkezetekben meg álta­lában ezek okoznak nagy problémákat. Éppen ezért di­cséretes a Járműjavító kez­deményezése. Helyes, ha pél­dájuk nyomán a többi üzem is a politikai segítésre, a szakmai tanácsadásra helyezi a fősúlyt a patronálás so­rán, hogy az új tsz tagok minél hamarabb teljes egé­szében magukénak érezzék a közös gazdaságot, s megfon­tolt, okos intézkedéssel, szor­gos munkával segítsék elő felvirágzását. A politikai se­gítségnek elsősorban arra kell irányulnia, hogy az új tsz tagok minél hamarabb megszabaduljanak egyénileg gazdálkodó korukból örökölt gátlásaiktól, hogy minél előbb kialakuljon bennük a közösségi érzés, minél job­ban megteremtődjenek a kö­zös munka feltételei. A mun­kások több évtized tapaszta­latai alapján segíthetnek az adminisztráció, a vezetés színvonalának emelésében s a munkafegyelem megszilár­dításában. Hasznos taná­csokkal szolgálhatnak a kü­lönböző elképzelések — így például az építési tervek va- lóraváltásában, Az üzemi pártvezetőség is gyakorlati útmutatást adhat a szövetke­zetekben dolgozó kommunis­táknak a gazdaságszervező munka végzésében. L ehet tehát munkát ta­lálni az üzemekben, ha a mezőgazdaság segítségéről van sző. A munkások közül egyre többen ismerik ezt fel. Tarcsa elvtárs, az Aprítógép­gyár dolgozója például egy hordozható szivattyú tervén dolgozik, melyet az egyik patronált, a Zagyva mentén elhelyezkedő csoportnak jut­tatnának. Általában azonban azokban az üzemekben, me­lyeknek termékei nincsenek közvetlen összefüggésben a mezőgazdasággal, nem ta­pasztalható kellő aktivitás a szövetkezetek megszilárdítá­sa érdekében. Az ott dolgozó elvtársakon a sor, hogy meg­magyarázzák: a fejlesztésben való részvétellel még nem tettek meg mindent. Ne vár­janak arra, hogy mint ahogy ezt még az Aprítógépgyárban és a Fémnyomóban is teszik a vezetők, hogy „majd szól a tsz, ha szükség lesz vala­mire”. Az előbb felsoroltak mellett például az Aprítógép- gyár tervező részlege vályog­vetők, mozgó téglaprések konstruálásával elősegíthetné a helyileg fellelhető építési anyagok felhasználásának meggyorsítását. Felvetődött már az a gon­dolat is, hogy a mezőgazda­ság segítéséért végzett ter- venfelüli munka mellett az 1946—47-es idők lelkes, sok eredményt hozó, falujáró mozgalmához hasonlóan kez­deményezni kellene a mun­kásoknak, elsősorban a párt­tagok tsz látogatását. Szük­ség van erre — megvalósítá­sa kezdeményezés, segítő­készség, politikai felelősség- érzet kérdése. (sl.) tek közös munkájának szer­vezését a további tevékeny­ség megalapozását és a táv­lati tervek elkészítését nagy számban segítik egyetemi oktatók, mezőgazdasági tech­nikumi tanárok és kiváló tu­dományos kutatók. Közülük sokan féleszten­dőt töltenek szövetkezeti fal­vakban. A kutatók és taná­rok azokban a brigádokban vállaltak munkát, amelyek a tavaszi munkák megindítá­sában segítenek, de egyben felmérik a további lehetősé­tervek kidolgozásában is. A megyei és a járási tanácsok­ban dolgozó szakemberek­kel, agronómusokkal, kiváló helyi szakemberekkel együtt minden községben az adott­ságokat messzemenően figye­lembe véve teszik meg ja­vaslataikat. A jelentések szerint 136 mezőgazdasági kutató, egye­temi és főiskolai oktató, va­lamint mintegy 200 techni­kumi és mezőgazdasági szak­iskolai tanár vállalkozott fa­lusi munkára. (MTI.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom