Szolnok Megyei Néplap, 1959. március (10. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-01 / 51. szám

6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1959. március 1. PAUSZTOVSZKIJ: * Mi tiktént Alsuang ü2lefébeK\ A KÉK NYÍL Színes szov jet film. Bemutatja március 12 —15-ig a szolnoki Tisza Mozi A szovjet kémelhárítók je­lentést kapnak az idegen tengeralattjáró feltűnéséről, s a különleges tengeralatti hidroakusztikai berendezések segítségével állandóan figye­lemmel kísérik azt. Előzőiég egy titokzatos rádióadó rejt­jeles üzenetének megfejtéséi­ből már arról is tudomást szereztek, hogy ismeretlen egyének figyelemmel kísérik a Kék nyíl útját, ismerik fel­szállásának időpontját. A kémelhárítók parancsnoka, Kerzsencev e két, látszólag egymástól független tény­anyag alapján kezd munká­hoz. és megindul a nyomo­zás ... — — ■ ■"— * » ■■■ —■' —— ■ Hatvani Dániel: ÉVEK SZIRTIÉIN Zudul a csillag-robogások csendje Huszonegy évem komor szírtjein Testem tüzében atom-sejtjeim Felsorakoznak tömör harci rendbe Már súlyosabbá sűrített szó tépi Futó csókokhoz szokott ajkamat Harsonák zengő fájdalma fakad Még tudok máglya-lob ogással égni A világ-égő lángok körülfognak Sorsok és álmok zenéje zokogtat Lelkemben öröm s téboly énekéi Mindegy a szirtek útját meg kell járnom Míg a Halál legyőz majd vad tusákon De csont-testét verejték lepi cl. Hortobágyi Lá.slő: ^londtépázta haijaL Hegy alatt sem találhatsz oly tágas, mély barlangra, mely — mint egykor a nádas mindenkit befogadna. S a barlangmély se véd meg ellene, csak takargat előle, mint a részeg öklétől óv az ablak. lm gondtépázta hajjal süvöltöm, mint a nádszál: — Köss bekét önmagaddal. Föld embere! Vigyázzál! **********•»**»****•*»••*»*»% Új könyvek a szovjet könyv ünnepére Lenin: KATONAI LEVE­LEZÉS (1917—1920) (Zrínyi). A Szovjet Könyv Ünnepé­re megjelent gyűjtemény Lenin katonai levelezésének legfontosabb dokumentumait tartalmazza. A kötetben lévő egyes cikkek, beszédek, táv­iratok, levelek, üdvözletek, feljegyzések, határozatok és más dokumentumok megmu­tatják, hogyan mozgósította a Lenin által vezetett kom­munista párt a szovjetköz­társaság népeit a honvédő háborúra a külföldi inter­venciósok és a burzsoá-föl- desúri ellenforradalom ellen. Nagy érdeklődésre tarthat­nak számot azok a doku­mentumok, amelyekben a hátországnak és a morális tényezőnek a háborúban be­töltött szerepéről van szó. * Fj odorod: PARTIZÁNOK ÉLEN. (Első teljes kiadás.) (Zrínyi). A Partizánok élén elsőkét kötete egyszer már nagy si­kert aratott Magyarországon, s most a harmadik kötettel együtt jelent meg először magyar nyelven, Fjodorov könyvének érdekessége, hogy egyetlen alakja sem áll a középpontban, itt is, mint a partizánegységben, minden ember egyformán fontos, egyformán érdekes. A rend­kívül fordulatos, izgalmas történet, az író őszintesége, a partizánélet hű megeleve- nítése ifjú és felnőtt olvasó számára egyaránt felejthetet- lené teszi ezt a könyvet. * Csukovszkij: EGY LÁNY SZERELME. (Európa). Bátorság emberiesség, hő­siesség, férfiasság — Varja |Barsz tizenhétéves leányszíve szebbnél-szebb tulajdonsá­gokkal ruházza fel a titok­zatos Ljova Kravecet. A fiú fölényes és magabiztos mo­dora lángra gyújtja Varja képzeletét, aki az 1919-es polgárháború és forradalom viharában új, gyönyörű ideá­lokért lelkesedik és szerel­mében is az eszményi férfit, az igaz ügyért, az igazságért harcoló hőst látja. Már oda­képzeli magát Ljova mellé a bamkádokra ... De a szere­lem furcsa dolog. Vak és hi­székeny, törékeny és gyé­mántkemény. A hős az igaz­ság bajnoka — hitvány em­ber ... Varját becsapták. ,,Nagyon fiatal volt, és hitte, hogy az igazi ember bátor, nyílt, becsületes, igazságsze­rető és ebben a legfon­tosabb dologban nem is csa­lódott.”----------------------------------------­Pá lyázail felhívás Irodalmi művekre A VII. Világifjúsági és Di­áktalálkozó Magyar Előkészí­tő Bizottsága irodalmi pályá­zatot hirdet.' Pályázni lenet lbeszéléssel, novellával, hosz- szabb költeménnyel, vagy versciklussal, jelenettel égy felvonásos színdarabbal. A bizottság olyan irodalmi szín­vonalú müveket kér a pályá­zaton résztvevőktől, amelyek a népek közötti barátságtól, a békéről, a fiatalok életéről, az eddigi ifjúsági találkozók emlékeiről szólnak. Pályázati díjak: I. díj: hatezer fonni. II. díj: négyezer forint. III. díj: kettőezer forint. Pályázaton bárki résztve- het, tekintet nélkül eddigi irodalmi munkásságára és életkorára. A bizottság azt szeretné, ha a fiatalabb író- generáció minél nagyobb számban szerepelne a pá­lyázaton. I Pályaműveket a Magyar If­júság Szerkesztősége Irodal­mi Rovatához kell beküldeni ' „VIT-pályázat” megjelölés­sel. — Beküldési határidő: 'június 1. A beérkező légsike- ‘rültebb alkotásokat a Ma- Jgyar Ifjúság Irodalmi Rova- [ta rendszeresen közli. A bi- ► ráló bizottság az eredménye­iket július 25-én, a VIT meg­nyitásának előestéjén hirdeti E zerkilencszázhuszonegy telét Ogyesszában töl­töttem. „Alsvang és társa” volt készruha üzletében lak­tam; önhatalmúan beköltöz­tem az emeleti próbaterembe. Három hatalmas szoba ál­lott rendelkezésemre, földig- érő cseh tükörrel. A tükrök olyan erősen ültek a falban, hogy hasztalanul próbáltuk — barátommal, Eduard Bag- rickijval, a költővel — ki­szedni, hogy az Űjpiacon el­cseréljük élelemre: még csak meg sem repedt egyik tükör sem. A próbaszobában nem volt bútor, csak három üres lá­da, az alján korhadt gyalú- forgács. Még szerencse, hogy az üvegajtó könnyen járt sarlMin. Minden esetre ki­emeltem, két ládára fektet­tem s arra ágyaztam ma­gamnak. Csak az volt a baj, hogy az üvegajtó nagyon sí­kos volt, ócska matracom az éjszaka folyamán többször lecsúszott velem együtt, és a padlón találtam magam. Mikor a matrac csúszni kezdett, fölébredtem, s visz- szafojtottam lélegzetemet, kisujjamat sem mertem moz­dítani, ostobán reméltem; hátha megáll a matrac. De nem, csúszott tovább, las­san, kérlelhetetlenül, ügyes­kedésem mitsem használt. Korántsem volt ez nevet­séges dolog. Dühöngött a tél. A kikötőtől Malij Fon- tanig befagyott a tenger. Ke­gyetlen északkeleti szél csi­szolta fényesre a gránit-kö- vezetet. Hó nem hullott, s emiatt a fagy még sokkal dermesztöbbnek tetszett, mint hogyha hótakard borította volna az utcákat. A próbateremben kicsiny .vaskályha állott — az a fajta, amelyet akkoriban „burzsuj- ká”-nak neveztek. Fűtenem azonban nem volt mivel. lk'-g leheletlen is lett volna ezzel a szánalmas kis jószág­gal átfűteni a három óriási szobát. így hát csak sárga­répa-teámat főztem rajta; ehhez elég volt néhány ócska újság. A harmadik ládát kinevez­tem asztalnak. Esténként mécsest gyújtottam rajta. Lefeküdtem, magamra te­rítettem az összes meleg holmimat, és a mécses pis­lákoló fényénél Jósé Maria Hérédia verseit olvastam Georgij Sengel fordításában. A kötetet abban az ínséges ezerkilencszázhuszonegyes esztendőben adták ki Ogyesz- szában, és tanúként állítha­tom, hogy a versek egy csep­pet sem gyengítették bátor­ságunkat, kitartásunkat. — Állhatatosnak éreztük ma­gunkat, mint a régi rómaiak, fülünkbe csengett a Hérédia- fordító Sengel költeménye: „Rómaiak vagyunk, bará­taim. Vérünket ontjuk . ..” Vérünket persze nem on­tottuk, de néha bizony fáz­tunk és éheztünk. Fiatalok, vidámak voltunk; senki sem zúgolódott. Lenn, a volt Alsvang-féle üzlet földszintjén, úgyneve­zett művészi munkaközösség fejtette ki lázas és kissé gyanús tevékenységét. A vál­lalkozás élén egy öreg, mor­cos festő állt, Ogyesszában „cégérkirály” csúf né ven is­merték. Mindenféle munkára fel­vettek megrendelést: vállal­tak cégérfestést, női kalap­varrást, „fatopán” készítésé', (ez egy fajta női lábbeli volt mely antik egyszerűséggé tündökölt: fatalphoz néhán\ darab madzagot szegeitek, ennyi volt az egész), me( mozireklám-festést) ezt eny vés festékkel mázolták meg vetemedett furnérlapokra). Egyszer mégis rámosoly gott a szerencse a műhelyre úgynevezett „orrdiszt” ren deliek náluk a „Pesztyel”-rí mely akkoriban a Fekete tenger egyetlen hajója vol s első útjára készült Ba tumba. Az orrdíszt bádoglemezből l készítették, s azután a fekete c ilapra arany inda-díszt fes- s tettek. I A munka mindenkit láza- 7 i an érdekelt, még Zsora * Kovloszkij, a rendőr is el- * hagyta néha közeli posztját, \ hogy szemügyre vegye. ! / L n akkoriban a Morjak nevű újság titkára - voltam. Sok fiatal író dolga- • lőtt lapunkba, köztük Kata- iev, Bagrickij, Babel, Olesa, Uf. Az idősebb tapasztalt l írók közül az egy, Andrej ) Sozbol járogatott be sűrűb­ben a szerkesztőségbe, ez a kedves, nyughatatlan, örökké izgatott ember. Szóból egyszer novellát * hozott a Morjaknak, szagga- ( tott, zavaros elbeszélést, no- 1 ha tárgya érdekes volt és 1 kétségkívül megmutatkozott 1 benne az író tehetsége. ‘ Valamennyien elolvastuk a novellát és zavartan néztünk egymásra, az elbeszélést eb- 1 ben a fésületlen formájában 1 kinyomtatni lehetetlenség 1 volt! Arra a ónban senki sem > szánta rá magát, hogy meg- 1 kérje Szobolt javítsa ki. Szó- > boí e tekintetben megköze- < Hihetetlen volt, nem annyira 1 szerzői hiúságból (Szobolban ebből igen kevés volt), ha­nem inkább idegességből; képtelen volt visszatérni ahhoz, amit már egyszer megírt; mihelyt befejezte, müve nem érdekelte többé. Ültünk s a fejünket tör­tük, mitévők legyünk’ Ott ült köztünk a korrektor is, az öreg Blagov, azelőtt a Russzkoje Szlovo nevű lap­nak, Oroszország legelterjed­tebb újságjának igazgatója és Szityinnek, a hires kiadó­nak jobb keze. Szűkszo-vú ember volt, nyomasztotta a múltja. Komoly, tekintélyes, figurája sehogy sem illett szerkesztőségünk rongyos, lármás fiataljai^köté. i |. I Magammal vittem Szóból kéziratát Alsvang üzletébe, hogy otthon még egyszer el­olvassam. Késő este (voltaképpen alig tíz óra volt, de a sötétségbe borult város már alkonyai­kor elnéptelenedett, csak a szél süvített kárörvendőn a ke reszt utakon). Zsora Koz- lovszkij, a rendörörszem ko­pogtatott az üzlet ajtaján. Szorosan összecsavartam egy darab újságpapírt, meg­gyújtottam, mint szusztorá­val, míg lementem s kinyi­tottam a darab rozsdás gáz­csövei bereteszelt nehéz bolt­ajtót. Mécsesemet nem vi­hettem magammal, mert az nemcsak a legkisebb lég­áramlásra, hanem még a merő pillantásra is kialudt. Elég volt elmerengve be­letekinteni, máris panaszosan sercegett, pislogott és csen­desen kihúnyt. Ezért lehető­leg nem is néztem rá. — Egy polgártárs, magá­hoz jött — mondta Zsora, a rendőr. — Igazolja a sze­mélyazonosságát, akkor be- bocsátom. Itt műhely ' van. Azt mondják, csak a festék megér háromszáz milliárd rubelt. Ha tekintetbe vesszük, hogy a Morjak szerkesztősé­gétől havi egymilliárd rubel fizetést húztam (ami negyven skatulya gyufa piaci árának felelt meg), akkor ez persze nem volt olyan mesébeiVó összeg, mint ahogy Zsora képzelte, Dlagov állt az ajtóban. Igazoltam személyi azo­nosságát, Zsora beengedte az üzletbe és megígérte, hogy , két óra múlva ő is bejön . hozzánk melegedni, forró- , vizet inni. — Tudja, miért jöttem? — ■ kezdte Blagov. — Még min­dig Szóból elbeszélése jár az . eszemben. Tehetséges mun­ka, nem szabad kárbavesz- ’ nie. Mint afféle vén szer- l&sztöségi csataló, nem szí- ’ vesen enpedem ki a kezem ■ közül a iá noi-ellát. t — Mitévők legyünk? — - kérdeztem. — Adia ide a kéziratot Becsületemre fogadom, egy ! árva szó nem sok, annyit! sem változtatok meg benne. 1 Itt maradok, nem mehetek most haza a Langeron-utcá- ■ ba, mert bizonyosan levet- • köztetnek. Itt a maga jelen- ' létében megyek végig a kéz- ; iraton. ; — Mit jelent az, hogy „vé­gigmegy"? — firtattam. —' „Végigmenni": ez annyit je­lent, mint „kijavítani'’. — Megígértem, hogy egyet­len szót sem hagyok ki és nem írok bele. — Mégis, mit csinál? — Majd meglátja. ; Valami titokzatosat sejtet-! tem Blagov szavaiban. Ezzel', a nyugodt emberrel valami■ rejtély hatolt be a zimankós; téli éjszakán Alsvang üzleté-; be. Végére kellett járnom, s] ezért beleegyeztem. ! Blagov rendkívül vastag1 templomi gyertya csonkját vette elő a zsebéből; arany- sávok tekergőztek rajta csa­varmenetben. Meggyújtotta a gyertyacsonkot, a ládára ál­lította, viharvert kofferemre telepedett és kezébe lapos ácsceruzát ragadva, a kézirat fölé hajolt. > L jszaka közepén megjött Zsora Kozlovszkij. Ép­pen vizet forraltam és teát* öntöttem fel — ezúttal nem\ szárított sárgarépa-sze'etek- * bői, hanem apróra vagdalt és* megpörkölt céklából. — Vegyék tudomásul —{ mondta Zsora —, hogy mész-« sziről szakasztott úgy feste-* nek, mint a megrögzött pénz-* hamisítók. Mi a csudát mű-* veinek Itt? ! » — Kéziratot javítunk —{ válaszoltam. — A következő* számba. ♦ — Vegyék tudomásul —X mondta ismét Zsora —, hogyX a miliciárak nem mindegyik* dolgozója értené ám meg.* hogy mivel foglalkoznak. Ad * janak hálát istennek, akiper-% sze nincsen, hogy én állok itti a poszton és nem holmi fara-* gatlan fickó. Az én szemem-X ben a kultúra mindennélX több. Ami pedig a pénzhg-X misítókat illeti, azok olyan* művészek, hogy ugyanabból J a trágyagombócból gyártanak* | dollárt meg letelepedési enge .X t délyt. Azt mondják, a párizsi* | Louvre-múzeumban fekete* % bársonypárnán ki van állítva* egy csodálatos szépségű már-* ványkéz. Az a kéz pedig nem jj Sarah Bemard keze, sémi f Chopiné, sem Vera Holodna-Í jáé, hanem Európa leghíre-i I sebb pénzhamisítójának kezé-i 1 röl mintázták. A nevét el-j1 felejtettem. Annak idején le-*' fejezték, a kezét pedig kiállí- * tották, mint valami hegedű- művészét. Ugy-e, tanulságos história? — Nem mondhatnám — ró- | laszoltam. — Van szaharinja? ] — Van — felelte Zsora. — i ' Tablettában. Szívesen meg­osztom magukkal. Blagov csak hajnaltálban • fejezte be munkáját. A kéz- : iratot csak akkor mutatta meg, amikor elmentünk a ’ szerkesztőségbe és leiisztüz- j tatta az egyik gépírónővel. , Elolvastam a novellát és el- '. állt a szemem-szám. Áttetsző. I kristálytiszta próza feküdt , előttem. Minden domború és ( világos lett egyszerre. Nyoma sem maradt az előbbi kócos- ságnak, összevisszaságnak. ■ Amellett Blagov csakugyan nem törölt és nem írt be • egyetlen szót sem. t Ámuldozva néztem rá. Bla- _ gov teal'célszerűen fekete kubáni dohányból sodort vas­tag cigarettát szitt és mosoly- ~ gott. z — Valóságos csoda! — . mondotta n. — Hogy csi­- nálta? — Misem egyszerűbb: oda­- tettem az írásjeleket, ahová n valók. Szobai mindig végze­tesen összezavarja őket. Kü­- lönösen a pontokra ügyeltem. Meg a bekezdésekre. Fontos t. dolog ez, kedvesem. Puskin is I A Kék nyil egy újtipusú i szovjet lökhajtásos repül j- 1 t gép, melynek kísérleti pél- Idánya éppen próbaútjára in- : I dúl. A gép azonban többé I tnem tér vissza támaszpont- : íjára. Útközben egy idegen 1 »repülőgép megtámadja, tüzet < I nyit rá, s a Kék nyil a ten- . • gerbe zuhan. Pilótáját, Kar- 1 I penko őrnagyot egy tenger- : * alattjáró menti meg, melyről > ♦ később megtudjuk, hogy ♦ szovjetnek álcázott idegen ♦ hajó, s az a feladata, hogy ♦ megszerezze a lezuhant Kék • nyil egyik íontos alkat­* részét, a tartályt, mely a kü­lönleges összetételű hajtó­anyagot tartalmazza. ____ [F öld embere, nincs félszed? > A fényes atombomba [ ha lehull, mindent szétszed [ s szapora, mint a gomba. [ Ha rád villant sugara, [ nem kúszhatsz már semerre. [ mintha sokezer dárda [ szúrt volna meg egyszerre. » | Mit tartasz majd elébe, | mint kard elé a pajzsot? ! Fejest ugrasz a mészbe, | vagy bekormozod arcod? többször említi az írásjeleket. Arraválók, hogy tagolják a gondolatot, helyes kapcsolat­ba állítsák a szavakat, köny- nyeddé, tetszetős hangzásúvá tegyék a mondatot. Az írás­jel olyan, mint a kottában a szünet. Keményen fogja a szöveget, nem engedi szét­szóródni A novellát kinyomtattuk. Másnap a szerkesztő­ségbe berontott Szóból. Sapka nélkül. hajadonfőit, mini mindig, haja" zilálton merede- zett, szeme tűzben 'égett. — Ki minit hozzá a novel­lámhoz? — ordította torka- szakadtából, és botjával na­gyot sújtott az asztalon fek­vő újsághalmazokra. A por úgy szállt az asztal fölé, mint tűzhányó füstfelhője. — Senki se nyúlt hozrá — válaszoltam. — Ellenőrizheti a szöveget. — Hazugság! — üvöltötte Szóból. — Szemenszedett ha­zugság! XJgyis megtudom, hogy ki tett csúffá! Botrányszag terjengett a levegőben. A félénk munka­társak egymásután tünedez- tek el a szobából. De a lár­mára — mint mindig — fa- topánjaikon kopogva, meg je. lentek a gépírólányok, Lu- cienne és Ljuszja. ♦ Ekkor Blagov megszólalt s| csendesen, szinte szomorúan* csak ennyit mondott: ♦ — Ha azt tartja, hogy azJ írásjelek helyes elhelyezésé-í vei csúffá tettem a novellá-l ját, akkor tudja meg: én vol-* iám az, aki csúffá tette. Kor-* rektori minőségemben. > Szobai odarohant Blagov-X hoz, megragadta mind a két* kezét, megrázta, aztán át-* ölelte az öreget és moszkvai* szokás szerint háromszori megcsókolta. | — Köszönöm! — mondta* megindultan. — Nagyszerű* leckét adott nekem. Csakazti sajnálom, hogy ilyen későn.J Ügy érzem, vétkeztem régeb-J bt írásaim ellen. « Estére Szóból szerzett rala-J honnét egy fél üveg konyako.l és elhozta Alsvang üzletébe J Elhívtuk Blagovot, eljött Bag-l rickij meg Zsora Kozlovszkij a posztjáról, és megittuk a; konyakot az irodalom és azf írásjelek dicsőségére. ; Ez az eset végleg meggyő-j zött-róla, milyen döbbenetesi erővel hat az olvasóra az ide-; jén kitett pont. ■ __________ 1 * Az író „Az aranyrózea” j c. a szovjet könyv ünnepére ] megjelent kötetéből. '

Next

/
Oldalképek
Tartalom