Szolnok Megyei Néplap, 1959. március (10. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-06 / 55. szám

^ VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEKt X. évfolyam, 55. szám. Ara 50 fillér AAAAAAAA.AAAAAAAÁAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA A tsz-ek megszilárdításáról és a földm űvesszüvetkezeti agronómusok felelősségéről * Gép, mely a szivünkbe lát * Gyalog és tutajon a múltban és jelenben 1959. március 6. péntek, j 'wwTimenwmTTTwmTmmmTmamm» Becsületbeli kötelesség gondoskodni az idős parasztemberekről A napokban megyeszerte felülvizsgálják, hogyan gon­doskodnak a termelőszövet­kezetek az öregekről. S ez az emberséges, humánus munka önkéntelenül felvet néhány gondolatot. Úgy volt az hajdan, úgy volt az nem is olyan régen, elöregedtek a falusi embe­rek, szólás-mondást® gör­nyedt hátú, fehérhajú aggok lettek belőlük, s csak akkor remélhettek családi meleget, napi kenyeret, szeretetek ha jó föld, cserepes tanya szere­pelt a birtokívükön, képezte élvezeti jogukat. Ha vagyon­ka nélkül maradtak, s a leg­többször a vagyonosak is, bi­zony, kikerültek az istállóba, mint J ásza pá tin az egyik családnál, vagy a lakás vé­gében szorítottak egy kis kuc­kót, ahol a moslékot, a takar­mányt tárolták, s ide helyez­ték az öregeket, mint Török- szeritmiklöson az egyik gaz­dánál. Helyiségnevek nélkül is ál­talánosíthatunk. Hol nem ez volt az íratlan törvény? Nem tűnt az fel egy faluban sem, ha az öregek elől elzárták a fiatalok az éléskamrát, por­cióivá kapták az élelmet, ha lerongyolódtak, ha kukorica­háncsból készült cipőben jár­tak. Dolgozni addig dolgoz­tak, míg fel nem buktak — ahogy mondták. Faluhelyen hányszor látta az ember li­bát őrizni, a sertés után sza­ladni a totyogó öregeket. Szétszakították az idős há­zaspárokat, hiszen a nagy­apát a tanyájáért tartotta az egyik fia, földjéért tűrte el nagyanyót a lánya, a veje. S ha kidőlt egy-egy fehér- bajuszú, ritkult hajú nagy­szülő, a korabeliek azt mond­ták a temetőből visszajőve!: „Jól járt, szegény, nem szen­ved tovább”. Annyira törvénnyé lett a kiöregedettek ilyeténképpen való élete, hogy el sem tud­ták képzelni, sokan még ma is kétkedve hiszik: lehetséges emberségesebb elet is az öreg parasztemberekre. Oly­annyira, hogy nemigen ala­kult termelőszövetkezet anél­kül, ahol fel ne vetették vol­lesz velük, ki tartja el őket, miből élnek meg? Akik még legalább tíz évet tudnak dolgozni, azok­kal nincs is baj, leginkább számukra megváltás a ter­melőszövetkezet. — Kormá­nyunk a népi hatalom ren­delkezései értelmében tíz év után a megfelelő korhatárt elérve — nyugdíjat kapnak. Nincs is parasztember, aki ne fogadta volna lelkesedés­sel a munkás-paraszt szö­vetség eme gyümölcsét. Há­nyán és hányán elmondták; egykor úgy vélekedett a fal­vak népe: „Könnyű a vas­utasnak, a postásnak, hóttig nyugdíjat kap”. S lám, meg­értük, tanúi vagyunk annak, hogy már a parasztember­nek is könnyű, a dolgos évek után ő is nyugdíjba megy, mint a patikus, a ta­nító. az orvos. A termelőszövetkezeti pa­rasztság nyugdíja, az öreg­ség rémének elűzője a pa­raszti jövendő mélységesen emberi jellemzője. — Túlzás nélkül mondhatjuk: új haj­nal virradt a magyar fal­vak fölött, az elöregedéstől fázó, rémüldöző gazdák éle­tében, Ma még fél falu ar­ról beszél, ha nyugdíjba megy egy-egy tsz tag. Tö- rökszentmiklóson a kuncsor- bai határrészen az ottani Táncsics alakulógyűlésén fejből sorolták: mit kapott a Dózsában Sánta Lajos bá­csi. Tíz zsák búza, 9 ezer forint készpénz, 6 zsák árpa, 3 zsák cukor, 32 zsák kuko­rica Sánta gazda nyugdíja. Turkevén, Karcagon, Me­zőtúron élő valóság már a nyugodt, öreg kor. Ámde tíz, öt évvel ezelőtt kevesen hitték még, s kevesebb pa­rasztember lépett a szövet­kezeti útra. Pártunk helyes politikája, a parasztság bi­zalma ebben az évben azt eredményezte: termelőszö­vetkezeti megye lettünk. — Hatvanháromezer szövetke­zeti paraszt építi az új éle­tet, amelyben megszűnik az öregkor bizonytalansága. S e hatalmas számban akad bi­zony párszáz olyan paraszt- ember is, aki eddig nem volt tsz-tag, nyugdíjat nem kap­hat, most meg már képtelen arra, hogy ott dolgozni tud­jon. Mi legyen velük? A mi magasabbrendű esz­mékkel átitatott társadalmi rendszerünk semmifélekép­pen sem tűrheti, hogy ugyan­az várjon rájuk, mint a ma­gángazdálkodás idején. A mi szövetkezeti parasztjainkat ezek az idős, becsületes öre­gek nevelték nélkülözésben, kuláknapszámon, szolgabírói pofonok mellett. Mi már fe­lejtjük azt az időt, ^az q iz­zadságuk, az ő életenergiá- juk viszont ott van fekete földjeinkben, Szégyen len­ne, ha egyetlen idős paraszt- ember is károsulna a mi jö­vendőnkért. Mindannyiunk, a fiatalabb nemzedék — főképpen a ter­melőszövetkezeti parasztság — becsületbeli ügye, hogy gon­doskodjon a munkaképtelen parasztemberek eltartásáról. A mód mindenhol helyben adott. Érdemes példaként hozni azt a humanitást, amellyel a mezőtúri elvtár­sak oldották meg a város öregeinek helyzetét. A tanács összehívta a termelőszövet­kezeti elnököket. Elébük tár­ták, arról van szó, az em­beriesség azt követeli, több­ezer életerős termelőszövet­kezeti tag tartson el kétszáz munkaképtelen aggot. A ter­melőszövetkezetek vállalták, hiszen apáikról van szó. összehívták az öregeket és megegyeztek velük. Földjük után aranykoronánként öt kilogramm búzát, 800 négy­szögöl háztájit megmunkál­va, 1200 forint készpénzt kapnak. Fejadagként szemé­lyenként 2 mázsa búza jár. Tüzelőül egy szekér szalma és a termelőszövetkezet fizeti az SZTK-járuléíkot ist A tö­rökszentmiklósi járás több községében a községi tanács előtt kötnek szerződést az idősebbekkel, s életük végéig fizetik a bérbeadási díjat. A mezőtúri és a török­szentmiklósi példák nagyon jók, de nem azt jelentik: más megoldás nincs. Formát nagyon sokat lehet és kell is találni. A lényeg az, a szö­vetkezeti becsület azt köve­teli, érezzék az idős paraszt- emberek: a mi jelenünk, a mi jövendőnk nem veti el őket, hajlandók vagyunk dolgozni is értük, gondta­lanná tesszük öreg nap­jaikat A Szovjetunióban is megemlékeznek a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 41. évfordulájárál A Magyar Tanácsköztársa­ság kikiáltásának 41. évfor­dulójáról széles körben meg­emlékeznek a Szovjetunió­ban. A tervek szerint ünnepsé­get rendeznek az évforduló előestéjén Moszkvában a Szakszervezetek Házának Oszlopcsarnokában, ahol a szovjet társadalom széles ré­tegeinek képviselői emlékez­nek meg majd a Tanácsköz­társaság négy évtizeddel ez­előtti harcairól. Ünnepségek lesznek több nagyobb város­ban is, köztük azokban, ahol egykor a polgárháború évei­ben magyar internacionalis­ták harcoltak. „. A Szovjet-Magyar Baráti Társaság dokumentum kiállí­tásokat nyit meg a Magyar Tanácsköztársaság emlékei­ből. A társaság az ismeret­terjesztő társulattal együtt előadásokat tart a magyar forradalmi munkásmozgalom történetéről, a Tanácsköztár­saságról. (MTI). líil&tce&ee UontyUacj acnituca készül el évente a Tisza Bútorgyárban. Jelenleg két ki­vitelben gyártják. Az egyik típus 2.473. a másik 3 700 fo­rintba kerül. Az üzem 120 helyre szállít és így az or­szág egész területén megtalálhatók gyártmányai. Ké­pünk az üzem egyik raktárrészlegét ábrázolja. > ___ Mu nkaverseny HÍREI Az öntöde nem altar selejfef A törökszentmiklósi Mező­gépgyár öntői az év eleje óta harcot indítottak a selejt el­len. A brigádok munkaver­senyt szerveztek egymás kö­zött. A cél az öntöde önkölt­ségének csökkentése. Már a verseny alapján jó munka alakult ki és a brigá­dok között segíteni akarás mutatkozott meg. Januárban még elég magas volt az ön­töde selejtszázaléka. A ver­seny azonban februárban már két százalékos csökke­nést eredményezett. A feb­ruári eredmények alapján a legjobbak Öz József és a cso­portjában dolgozók lettek. Selejtjük alig éri el a fél százalékot. A második helye­zett Sterr József brigádja. Az ifik harmadik helyen vé­geztek. Eredményük igen je­lentős a korábbiakhoz viszo­nyítva. Az ifik lelkesedése még meglepetést is hozhat a vetélkedők számára. A negyedik helyezett Vígh János és brigádja. Az első és utolsó helyezett között alig van meg az egy százalékos eltérés. Tel;esi*III negyedéves vállalásába! A szolnoki Járműjavító munkásai még az év elején több terven felüli munkát vállaltak. Ezideig eleget' is tettek ígéretüknek. A mérlegműhely dolgozói egy vágányhídmérleg főjaví­tását irányozták élő. Jelenleg a műhelyi munkával készen vannak és még ebben a hó­napban felszerelik az illeté­kes állomáson. A mozdonyosztály szerkocsi lakatosai vállalásukat a ne­gyedév végéig teljesítik. A kazánkovács brigádok Kolláth Ferenc vállalásához csatlakoztak. Ügy határoztak, hogy egy kazán főjavítását végzik terven felül. A mos­tani értékelés szerint ígéretü­ket teljesítik a negyedév vé­gére. A jó munka jutalma A szolnoki Papírgyár kol­lektívája a munkaverseny nagy hagyományaival rendel­kezik. A hagyományok ápo­lása most is meghozta az eredményt. Az 1958-as második félévi jó munkáért Mihályi Ferenc szállítómunkás kiváló dolgo­zói jelvényt kapott, 2 heti fi­zetésének megfelelő jutalom- \ mai. Kiváló dolgozói oklevelet tizenhatan kaptak az üzem­ben. A Papírgyárból Tasi La­jos, Hemrich József gépveze­tők, Kiss Miklós papirgép I. segítő és Varga János hollandi berakó érdemelte ki az okle­velet és az egyheti fizetésnek megfelelő jutalmat. A cellgyárból Polgár István és Hagyó László dolgozók kaptak oklevelet. A karban­tartók közül Király Béla kő­műves és Katona Sándor esz­tergályos munkája érdemelt jutalmat. A válogató dolgozói közül Pa:pp Erzsébet emelkedett ki jó munkájával. Ö is okleve­let és egyheti fizetésnek meg­felelő pénzjutalmat kapott. Félmillió kajszi oltvány a tavaszi telepítésekhez A kajszibarack kiviteli le­hetőségünk rendkívül kedve­ző. A kajszibaraokfa állomány jelentős növelése érdekében most az állami gazdaságok nagymennyiségű kajsziolt­ványt készítettek elő. Ez év tavaszán mintegy ötszázezer oltványt bocsátanak a fais­kolai gazdaságok és leraka­tok útján a vásárlók rendel­kezésére. Az oltvány árát ti­zenegy forintról öt forint öt­ven fillérre mérsékelték. Ünnepre készülődnek Mezőtúron i MÁRCIUS 2-ÁN megala- j kult Mezőtúron is az Ope- : ratív Bizottság, amely elő- ! készíti a Tanácsköztársaság ; évfordulójának megemléke- ! zési ünnepségeit. 1 A közeljövőben a város | valamennyi pártszervezeté­ben kisgyűléseket tartanak, [ ahol méltatják a Tanács- ' köztársaság évfordulója megünneplésének jelentősé­gét és megbeszélik, hogy mit tesznek az ünnepség si­keréért. Március 15-től május 2-ig a kultúrotthonban és a nép­könyvtárban kiállítást ren­deznek, ahol az eddig össze­gyűjtött forradalmi anyago­kat állítják ki. Az elmúlt időkben a város iskolásai és a különböző szervezetek nagy munkát fejtettek ki a Tanácsköztársaság doku­mentumainak összegyűjtésé­ben. A város négy általá­nos iskolájának úttörőcsa­patai és nyomolvasói is nagy részt vállaltak ebből a munkából. Albumot készí­tenek, amelybe elhelyezik a Tanácsköztársaság dokumen­tumainak fényképeit és ezt szintén kiállítják. A város iskoláiban márci­us 15-én egy általános ver­senyt rendeznek. A ver­seny kérdése az lesz, hogy „Ki tud többet a Tanácsköz­társaságról”. A feleletek alapján jutalmazzák a ver­senyben résztvevő iskoláso­kat. Március 20-án pedig az utolsó órafoglalkozás alkal­mával a Tanácsköztársaság hős harcaiban résztvett vete­ránokat hívnak meg az isko­lába, ahol a diákokkal be­szélgetnek élményeikről. A három középiskolában és a felsőtagozatú iskolában dol­gozatot is Írnak a Tanács- köztársaság eredményeiről, jelentőségéről. Ezeket a dol­gozatokat szintén díjazzák: A nagyobbarányú ünnep­ségsorozat március 19-én este kezdődik a városban. Elekor valamennyi pártszervezetben röpgyűlést rendeznek,. ahol a Tanácsköztársaság jelenl&'é- géről, a Tanácsköztársaság fennállásának vívmányairól és nemzetközi jelentőségérő; beszélnek. Megjutalmazzák azokat az idős veteránokat, akik a pártszervezethez tar­toznak és akik annakidején részt vették a köztársaság harcaiban. Másnap, 20-án es­te pedig 7 órai kezdettel a városi kultórházban rendez­nek kultúrműsort,, ahol a Ta­nácsköztársasággal kapcsola­tos színműveket adják elő. A MÁRCIUS 21-1 ünnepség reggel 6 órakor kezdődik. A honvédség zenés ébresztővel köszönti a várost, délelőtt 10 órakor pedig koszorúzás kez­dődik a felsőréti temetőben. Az 1919-es hősök emléktáblá­ját koszorúzzák meg a párt­szervezetek, tstz-ek és az egyéb szervek küldöttségei. Ott Papp József elvtárs, vá­rosi tanácselnök mond ünne­pi beszédet. Délután 3 órától pedig a honvédség ad térze­nét a város főterén. Négy árától a városi tanács nagy­termében ünnepi gyűlés kez­dődik, ahol Máté Lajos elv- társ, a végrehajtó bizottság titkára mond ünnepi beszé­det. Az ünnepség alkalmával a tömegszervezetek, a párt- szervezetek is köszöntik a 19-es veteránokat. Az ünnepi nagygyűlés után a városi tanácsháza falán le­lepleznek egy emléktáblát az 1919-es Tanácsiköztársaság hőseinek tiszteletére. A lelep­lezés ideje alatt a honvédség ágyú-díszossztüzet ad. Utána a Berettyó gátján rendez nagyszabású tűzijátékot a honvédség. ESTE 8 ÓRAKOR azok áz idős veteránok vesznek részt közös találkozón, akik vörös- katonák voltak,, részt vettek a verösőrségben. vagy a Ta­nácsköztársaság vezetésében mint direktóriumi tagok sze­repeltek. Itt a tömegszerveze­tek és az egyéb .szervák aján­dékokat adnak a veteránok­nak, majd közös vacsorán vesznek részt Kul túrcsoportok a termelőszövetkezetekért Márciusban azok a kultúr- munkások, akik eddig is ál­dozatkészen járták a megyét, üdvözölni az új termelőszö­vetkezetek tagjait, tsz köz­ségeket, szorgalmasan jár­nak vidékről-vidékre, hogy dallal, tánccal, verssel, szín­darabbal terjesszék a kultú­rát. A Jászkun KISZ Együttes 9-én Jászberényben, 14-én Jászjákóhalmán, 21-én Jász- árokszálláson mutatkozik be színes, változatos műsorral. A Szigligeti Színház fiatal művészeiből alakult KISZ brigád három ízben ad elő irodalmi műsort. A Szolnoki Népi Együttes énekkara Martfűre és Rákóczifalvára látogat el a hónap folyamán. Tevékeny részt vesz az aján- dékműsor-akcióban a tö­rökszentmiklósi fmsz, a Me­gyei Kórház, a jászapáti, a kisújszállási, a karcagi és a tiszafüredi kultúrotthon bri­gádja is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom