Szolnok Megyei Néplap, 1959. március (10. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-04 / 53. szám

1959. március 4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Becsüljük meg 27 állami lakásokat „A bérlök kötelesek a bérlemény helyiségeit a rendeltetésnek megfelelő módon használni és tisz- tántartani” — mondja a bérházak házirendjének egyik pontja. Feltételezhető, hogy a szoba parkettjén nem ha­sogatnak fát és a pincé­ben nem tartanak állato­kat. Viszont, ami a lépcső­házak tisztaságát illeti, er­ről lehetne beszélni. A Ságvári körúti bérhá­zakban több helyen sáros lábnyomokat látni — a fa­lon! Másutt a vakolat le­verve, vagy különböző, gyermekkézre valló áb­rákkal telefirkálva. Az 1. épület 3-as lépcsőházában, — bizonyára gyermekek — színes krétával tarkítot­ták a sárgás-fehér fal egy­hangúságát. i A házfelügyelő nem „szájai”, amikor az ilyes­miért figyelmezteti a gye­rekeket, hanem kötelessé­gét teljesíti. Az említett lépcsőház két lakója mégis megsértődött, sőt egyikük azzal fenyegetőzött, hogy: „kirúgatom, ha továbbra is piszkálódik”. Vajon az il­lető harcias menyecske mit szólna, ha saját házá­ban lakna, és drágalátos csemetéje a fehér házfalon gyakorolná rajztehetségét? Bizonyára nem dicsérné meg. A KIK ötévenként me- szelteti a lépcsőházakat. Ez látszik is a C. épület 11. és III. lépcsőházában. Pisz­kos, pókhálós falakon a va­kolás barnás foltjai ékte­lenkednek. Elég régen le­hetett itt meszelés. Nem így a szomszéd épületben, ahol Csényi Györgyné ház­felügyelő minden évben bemeszeli. Máshol a lakók fogtak össze és egy délelőtt végeztek az egésszel. A KIK biztosította az anya­got. Távol áll tőlünk, hogy általános meszelési kam­pányra biztassuk az álla­mi házak lakóit, csupán azt szeretnénk, ha gondol­nának lakásuk környéké­nek tisztántartására is. Kezdődhet a tavaszi nagytakarítás A kereskedelem már felké­szült a tavaszi nagytakarítá­sok időszakában várható for­galomra, s a boltokban nagy menyiségű tisztítószer várja a háziasszonyokat. Elegendő készlet van szalmiákszeszből, sósavból, folyékony szőnyeg­tisztítószerből, bútorpaszták­ból, mosó- és súrolószerek- bói. Gondoltaik a falusi lakos­ság áruellátására is. Bőséges a festékkószlet, elegendő ecset és meszelő is lesz. A festési munkák könnyítésére \ a v;idéki( háztartási boltok már megkezdték a falfestő­hengerek kölcsönzését. A konyhák díszítésére ízléses mintájú mosható falvédőket árusítanak. Eredményekben gazdagabb munkára késsül a tiszafüredi földművesszövetkeset Megyénk földművesszövet­kezetei között megbecsült helyen áll a tiszafüredi; s nem ok nélkül. A tagság ér­deklődése, a vezetés meg­fontoltsága és szakképzettsé­ge évről-évre szebb eredmé­nyeket hoz. A jó munka nyomán az 1958-as év más- félmillió forintos tiszta nye­reséget hozott. A következő hónapok feladatairól beszél­gettünk Madarász Lajos ügyvezetővel. — A tsz-mozgalom hihe­tetlennek tűnő előretörése jelentős változást idéz elő munkánkban, — mondja. — Ezekben a napokban Tisza­füreden és Tiszaderzsen vég­zünk felvilágosító agitációs munkát az egyéniek köré­ben. Remélem, hogy a szo­cialista átszervezés befeje­zése mifelénk sem hosszú idő kérdése. Akkor természe­tesen mentesülünk attól, hogy az egyéniek gépimunka­szerződéseit mi kössük a gép­állomással. Bizonyosra ve­szem, hogy a szerződött nö­vények termeltetésével is ke­vesebb gondunk lesz; a nagy szaktudással vezetett közös gazdaságok fel tudják majd mérni, miből mennyit vár tő­lük a népgazdaság. így meg­változik egyes dolgozóink munkaköre. Két. agronómu- sunk tsz agronómus lesz. Mind erkölcsi, mind anyagi tekintetben kedvező ez szá­munkra. Adminisztratív dol­gozóink a tsz-ek ügyvitelé­nek patronálását vállalták. Röviden megtartják a föld­művesszövetkezeti tag- és közgyűléseket. Az április 20-i határidő helyett március végére szeretnék letudni en­nek a gondját. Bővül a füredi boltháló­zat, 156 ezer forintos költ­séggel megnagyobbították és korszerűsítették a vasboltot; melynek fénycsővilágítású he­lyiségében minden dolgozó saját reszortban foglalatos­kodik majd. A megnyitásra a napokban kerül sor. — Ma a papírüzletben áru­sítunk illatszereket, drogéria­cikkeket — folytatja Mada­rász elvtárs. — A két külön­böző profilú boltot rövidesen különválasztjuk. A költségek előreláthatólag nem haladják meg a 20—22 ezer forintot. Ennyit feltétlenül meg kell hogy érjen számunkra a kul­turáltabb kereskedelem. Ha­sonló okból újítjuk fel a Le­értékelt árúk boltja beren­dezését. Közlemény Megalakult Szolnok város Szakmaközi Bizottsága Ezúton közli a dolgozók­kal, hogy minden szerdán és pénteken délután 3—5 óráig a Szakszervezeti Székházban (Ságvári út 14.. földszint 15. sz.) fogadóórát tart. — Felkészültünk a keres­let megnövekedésére is; töb­bek között egy vagon (!) cső- bútort rendeltünk és kap­tunk 300 ezer forint érték­ben. Szekrényben, rekamié- ban, sajnos, még mindig hiánnyal küzdünk — így Ma­darász Lajos. — Reméljük, hogy a szocialista községgé váló Tiszafüred és a környe­ző falvak igényeinek kielégí­tésére nemsokára több lehe­tőségünk nyílik. A magának jobb életkörülményeket biz­tosító szövetkezeti ember igénye is bizonyára rohamo­san nő. A magunk részéről igyekszünk gondosan felké­szülni arra, hogy segítsük a termelést — ugyanakkor ar­ra, hogy kulturált boltokban bő választék várja vásárlóin­kat. Karcsú szárnyak műhelyében Mint valami óriási mérges dongó, szapora berregéssel zúg egy motor. A diónál nem nagyobb, ördöngős szerkezet dühös vijjogással forgatja az araszos sugarú légcsavart. Nagy szelet kavarva rázza a próba padot. Aztán leállítják az apró masinát, mert zajá­tól alig lehet szót érteni. Ke­zelője, Szilágyi Béla 27 éves fiatalember nagy gonddal tö- rülgeti. — Nagyon szeretem az ilyen apró motorokat. Ezért is kezdtem velük foglalkozni. — „Civilben"? — Villanyszerelő vagyok a J ármű javítóban. Amikor eredményeiről kér­dezem, szerénykedve szabad­kozik: csupán egy éve mo­dellező. A többiek mondják el, hogy a legutóbbi hajómon deli-versenyen negyedik lett, meg hogy átalakított egy autómotort, így sikerült az addig tízezres fordulatszámot 2—3 ezerrel emelni. Társai úgy vélik, a legközelebbi autómodell-versenyen aligfaa­Űj részlegek, — megszűnő „egyenlősdi“ - kibontakozó munkaverseny a KTSZ-ekben A Kunmadaras! Vegyesipa­ri KTSZ hivatásának meg­felelően arra törekszik, hogy a lakosság igényeit minél na­gyobb mértékben ki tudja elégíteni. E cél érdekeoen a közelmúltban hét új részle­get állítottak fel, s az idén tervbevették négy új rész­leg szervezését, valamint a már meglévők bővítését. Elsősorban az építők lét­számát emelték, hogy a meg­növekedett építési feladato­kat határidőre el tudják vé­gezni. Brigádokat szerveztek annak szemelőtt tartásával, hogy az azonos képzettségű, szorgalmas emberek egy cso­portba kerüljenek. Ezáltal meggátolják, hogy az alacso­nyabb képzettségűek, kevés­bé rátermettek s a nem is nagyon igyekvők a legjob- bakkal egyenlő bért kapja­nak. A Vegyesipari KTSZ építé­• • KÖZNAPI DOLGOK TITKAI Nevek merülnek fel az emlékezet mélyéről; nevek, amelyek mindegyikéhez a fényképezés fejlődésének egy- egy állomása fűződik. Daguerre-re mindnyájan emlék­szünk még az agyonfaragott iskolapadokból; a budapesti Városliget Helfgott bácsiját irodalmi töredékek és anek­doták idézik; Sterliskyról és Angeloról, a bűvös lencse ihletett művészéről a szakirodalom jegyzett fel tanulsá­gos adatokat az utókor számára. A FÉNYKÉP Tánczcss Béla, a Szolnoki Fényképész KTSZ részleg- vezetője szívesebben szól a nagy elődökről, mint a kü­lönböző összetételű előhívó- és fixáló oldatokról, melye­ket oly gondosan kell hőmé­rőzni, akár az újszülöttet... Kultúrházak szakkörei, út­törőcsapatok munkálkodása, amatőrök kedvtelése révén oly ismerősek mindezek nap­jaink emberének, hogy a szakértő szerint kár is szót vesztegetni rájuk. — Ipar és művészet a fényképezés, — jegyzi meg Tánczos kartárs, akit nem az újságíró megszokott szak­mai sablonja nevez ki Béla bácsinak, hanem kollégái szeretete. — Az ipar szak­tudást és pontosságot, a mű­vészet — s ezt senki öntelt­ségnek ne vegye — elhiva­tottságot, igazi fényképész­szemet kíván. Fény és ár­nyék kergeti egymást az ar­con; rejtett ráncok bukkan­nak fel a reflektor könyör­telen fényében s ismertek si­mulnak ki egy-egy beállítás váratlan jóvoltából... Iga­zolványképnél ez nem sokat számít; annak lelke: a ha­sonlóság és a pontos méret, melyet a MÁV, a rendőr- hatóság, az útlevélosztály megkíván. A portré; az az igazi! Fakult fényképek kerülnek elő zsúfolt fiókok mélyéről. Merev arcok tekintenek reánk szoborszerű mozdu­latlansággal, vászonra má­zolt korinthusi oszlopok és szigorúan szimmetrikus le­velű műpálmák árnyékából. A századforduló fényképésze még arcvonásokat ábrázolt csupán — az emberig nem jutott el. Ez a feladat a két ezos Béla. — Az utóbbi idő­ben mindinkább az élethez olyannyira hozzátartozó mun­kát is. Évtizede jobbadán csak vasutasok, katonák, rendőrök, tűzoltók s az egyenruha más viselő! áll­tak hivatásuk öltözékében a lencse elé. Napjainkban nem ritka a felvételre fehér kö­penyben jelentkező óvónő, overallt öltött traktoros. — A riportképek után az egyént ábrázoló portréművészethez is csatlakozott — miként a festészetben és a szobrászat­ban — a munka ... — borváró — si brigádjának bőven akad tennivalója az idén. A Pető­fi Tsz részére 100 férőhelyes tehénistállót, az Uj Barázda Tsz részére 50 férőhelyes is­tállót kell tető alá hozniok, mintegy 1 millió 600 ezer fo­rint értékben. Emellett a tanács kezelésében lévő há­zak tatarozása, a piactér be­tonozása, járdakészítés, s nem utolsó sorban kislakás­építés vár rájuk. Az egyéb szakmai és ja­vító részlegek is minden he­lyi igényt ki akarnak elégí­teni. Az öcsödi Vegyes KTSZ- nél régóta foglalkoznak a munkaverseny eredménye­sebbé tételével. A szövetke­zeti bizottság eredménnyel végzi ilyenirányú feladatát. Igaz, kezdetben nehéz volt felkelteni a verseny iránti ér­deklődést. Hozzájárult ehhez az is, hogy régebben a célki­tűzés döntően a mennyiség fokozására irányult és en­nek következtében sok olyan mester háttérbe szorult, aki egyébként minőségi munká­jával, az anyag gazdaságos kihasználásával, jó hírnevet szerzett és summás hasznot hajtott a szövetkezetnek. A múlt év második felé­ben a versenyfeltételeket a szakmák sajátosságának meg­felelően dolgozták ki. Az eredmény nem is maradt el: pótolták az I. félév lemara­dását, s, éves tervüket 103 százalékra teljesíthették. — Ezért a közgyűlés 5.900 fo­rint pénzjutalmat és 12 „szö­vetkezet kiváló dolgozója’' — oklevelet hagyott jóvá a legszorgalmasabbak számára. nem csúcsot javít az átalakí­tott motor. Ebben a szép, szórakoztató sportágban máról holnapra nem lehet nagy eredménye­ket elérni. Hosszú évek tel­nek el, mire a kezdő megta­nulja azt az aprólékos mun­kát, ami egy gép megépítésé­hez szükséges. Tízéves kora óta modelle­zik Münnich Károly ipari tanuló is. Azóta szabad es­téit, vasárnapjait gépei és szerszámai között tölti. Vé­kony réteges lemezből fűré­szeli, csiszolja a bordákat, pehelykönnyű balsafából haj­lítja a szá rny le kerek í tése két és a billenő vezérsík elemeit. A tervrajzokat, szakkönyve­ket bújja, közben maga is gé­peket tervez. Tanul — és szó­rakozik. Ö a könnyedröptű, kecses repülőmodellek szerel­mese. Hét év kitartó munká­jának tavaly aratta első ered­ményeit. A megyei bajnoksá­gon a műrepülő és gumimoto­ros kategóriában megszerezte az első helyezést, egy másik versenyen pedig sajáttervezé­sű vitorlázógépévé! Kelet- Magyarország bajnoka lett. A legrégibb modellező a kör vezetője Honfi László. 1934-ben, 26 évvel ezelőtt kezdte. Eredményeiről csu­pán annyit: a tavalyi verse­nyeken elért helyezései alap­ján tagja az országos váloga­tott keretnek. — A kör nem nagy létszá­mú. összesen tizenhatan va­gyunk, de lelkesek és tehetsé­gesek a gyerekek. A tagok­nak több mint féle diák. Itt elsajátítják az alapot, meg­szeretik a modellezést és le­het, hogy közülük kerülnek ki a jövő repülőgéptervezői. Magyarország a repülőmodel­lezésben nem éppen utolsó. Nyolc bajnokság közül hatot magyar varsenyzők tartanak. Ez is lelkesíti fiatal modelle­zőinket. Munkások, diákok, ipari ta­nulók járnak a szolnoki mo­dellező körbe, hogy szabad­idejükben kedvenc sportjuk­nak hódoljanak. Ilyenkor, té­len szorgalmasan fűrészelnek, reszelnek, motort szerelnek — és tavasszal magasba röppen az apró motoros, könnyedén, lendületes köröket írva sik­lik a karcsútestű vitorlázó és bravúros mutatványokat vé­gez a műrepülő-modell. — Patkós — Hány nótát tud az öreg prímás? háború közötti időszak fény­képész-művészeire várt. — Portré és portré között olyan különbség lehet, mint... mint... — keresgél hasztalan hasonlatot Béla bácsi. — Röviden: igen nagy. Egy húszéves leány — pél­dául — másként mosolyogj az édesanyja s ismét más-| ként a szíve választottjai számára készülő képen. Aí megajándékozandó személy j kilétét nem szokták a modei-j lek felfedni a felvételező! előtt; a mintaalbumból vá-j Iasztanak beállítást. A fény-« képész feladatai mögé így \ sorakozik fel egy kis pszicho- j lógia, egy kis gondolatolva- } sás... Ekkor — a beállítás per-' ceiben — nevel a fényké-j pész; akinek immár nemcsak j iparosnak, művésznek, ha-! nem tanítóval ötvözött ke-j reskedőnek is kell lennie.' Mondhatatlan sok tapintat-; tál kell olykor rávezetnie aj modellt, hogy a giccses he­lyett a művészi beállítást | válassza. Ugyanakkor a ven-J dég ízléséhez is kell igazod-í nia; hiszen a képet el is kel] 3 adni.;. A fény és árnyék boszor-| kány, — vagy tündér? —já-| tékát pár esztendeje színek? tüzes kavalkádja tarkítja,? élénkíti. Ki az anilin üdéi; frisseségét, ki a pasztell-^ kréta haíovány lágyságát, |j szivetsímogató gyengédségét | kedveli. Igen; a pasztellkrétaí a festők nagy ablakos műtér-f mei után a fényképész mun­katermeket is meghódította. í Könnyűujjú, puha asszony-| kezek simogatják rúdjaivalt a halványra hívott, enyhén! érdes másolatot. Technika s| művészet forr össze — re~ji mek születik nászuk nyo-| mán: a pasztellfoto. — Eleven, életigenlő, ki­fejező az igazi portré; nemi másolja, hanem megjeleníti* a modellt, — fejtegeti Tán-j- /l/ akkorában érdekes sta tisztika került a kezem 'í£be. Arról tudósított: hány em ®ber énekel különböző hang színezettel Angliában. Mond ‘Éhalom, furcsa volt. A másít ® része azonban még jobbat ' meglepett, ugyanis — i-élemé íínyem szerint könnyelmű mó mdon — arról értesíti az érdek |fflödő világot a kuriózumokn H vadászó számbúvár, hogi mtöbb évi kutatómunka utat lásem talált olyan zenészre, ak Aélete során szétmuzsikált vol Éna egy hegedűt. ef Nos, én minden különösebi ékutatómunka nélkül találtán milyen zenészt. Farkas Jancsi­dnak hívják; prímás és a szól- ínoki Halászcsárda zeneked- ffVelő vendégei bizonyára kő- Ipzelebbről is ismerik. így talár, íjicsak ff beavatatUmok részért ||annyit: több mint 30 éve áll l a zenekar élén s játssza a hol bús, hol vidám magyar nótá­ikat a hallgatók nem kis örö- wmére. A közel egy emberöltő- 'fínyf idő már sok ősz szálat lo- !Évott a hajába, de szíve még mmindig a régi, fiatalos hévvel ® hajlik a szép felé. É Talán amikor az immár phárom nemzedéket számláié pjorvmás-család akkori legfiata- Élabb sarja hóna alatt a tanuló Hhegedűvel belépett Gräber || tanár úr iskolájába, még Mmaga sem gondolta, hogy jjlesz belőle valami. Mert ugye !a zenéhez, különösen a hege­I ldűhöz az érzék, a veleszüle- \tet‘: hajlam meglett szívós 1akaratra is szükség van. Elen­■ ne megvolt. Néhány év mul­■ tán a „népszerű Janit” a rá­■ dióban muzsikáló három vi­déki zenekar egyikének élén ■ találjuk. Akkor még az „apai örök­ségből” a Prágát megjárt, sö­tétre bámult hegedűből csa­logatja elő a hangokat. — Olyan hegedűt azóta sem , találtam. S ha arra gondolok, hogy az idő miként tette tönkre, hogyan omlott össze a kezemben, ott legbelül még most is összeszorul valami. Sokan nem is hiszik, mi­lyen érzéseket vált ki egy ilyen régi kedves tárgyra va­ló emlékezés. Am ez már régi történet. Azóta új hegedűt is talált és azzal gyönyörködteti a mula­tókat Jani bácsi. Milyen nó­tákkal? Azt bizony alig tudja elsorolni, hiszen a három év­tizedes mült alatt ezer és ezer embernek muzsikált, mindenkinek olyat, amilyet éppen parancsolt. Men bő a választék. |/ ómaga-m ugyan nem va­rr Unni sokoldalú „nóta­fa” vagyok, de azért néhány kellemetlen percet- már szerez­tem zenésznek a nagyapámtól hallott régi magyar nótákkal. Jancsi bácsit nem tudtam megfogni. Még alig mondtam el a nóta három első szavát, már sirt is a hegedűn a régi jobbágynóta: Kinn a pusztán szántók vetek, kezem, lábam fáradt... S gyorsan megkérdezem:- tulajdonképpen, hány nótát- tud az öreg prímás? — Hm. Hányat is — gon- t dolkodik erősen. — Jó pár ezer az ismert dalok száma. S legalább annyi, amit még nem tudok. Mert a mi szak­mánkban minden nap akad valami új. Mert mi sem húz­hatunk mindig egyet. Ha '■ mindenkinek kedvezni aka- • rank, a jazz bérlőéiben is el ’ kell igazodnunk. A táncos- ' kedvű fiatalok — és örö- i mömre számuk egyre inkább szaporodik — kérik a leg- , újabbakat is- És hát a kérési t nem lehet visszautasítani. Egy-két hallás, vagy néhány kottapróba és a legújabbat is eljátsszak. S hogy bizonyítsa: már adja : a hangot: „Hosszú az az út”... Tehát nincs ismeretlen dal, legyen az akár tegnapi ke­letű is. Hogyan csinálják. Sze­rénykedik a válasznál, mert ugye, nincs abban semmi kü­lönösebb, ha valaki szorgal­mas. Ezt tartja a zenekar segéd- prímása, az ifjabb Farkas Já­nos is, aki majd apja öröké­be lép. Most még huszonhat éves, de az eltelt nyolc évi gyakorló idő alatt kiválóan bele gyakorolta magát e „vi­dám mesterségbe”. S néha, ha csak allcalmilag is még. apja helyére lép néhány nó­táig, s húzza azokat a dalo­kat, melyeket apjától tanult, aki már — az említett statisz­tika ellenére is — szétmuzsi­kált egy hegedűt. — » fi. n 1# —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom