Szolnok Megyei Néplap, 1959. március (10. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-26 / 72. szám
1959. március 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Kádernevelés Kisújszálláson A VÁROSI pártbizottság titkára megsimította homlokát, s odaszőlt munkatársának, Semsei Lajosnak. — Hát nincs más elvtárs, üljetek kocsiba, menjetek be az egyetemre, vizsgáljátok ki ezt a Szekeres-ügyet. Úgy is történt. A két pártmunkás járta a Debreceni Mezőgazdasági Akadémia szobáit. Beszéltek a párttitkárral, a tanulmányi osztállyal, a kari KISZ bizottság vezetőivel. A vélemény egyezett. Vagyis, hogy Szekeres Gyurka kiváló tanuló, szorgalmas, becsületes diák volt. Az ellenforradalom előtt mint DISZ titkár tevékenykedett — politikai munkában még ráadásul. Az ellen- forradalom idején viszont beválasztották az egyetemi diáktanácsba. Sőt, ő vásárolta meg a diáktanács megbízásából ugyan — az egyetemisták Kossuth-jelvényeit is. Egy alkalommal gyűlésen is felszólalt. Azt mondta: — Nem értek egyet azzal, hogy a hallgatók fegyveresen poroszkáljanak a városban. Hát ennyiben áll az ellen- forradalmisága. DJE VAN MÉG ITT egy bizonytalan eset. A Gördülőcsapágy Gyárban tudnak róla. Nosza, kirobogtak oda is. A párttitkár fogadta őket. — Szekeres Gyurkára? Hogyne emlékeznék. Örökké hálás maradok neki. Ö figyelmeztetett, ő mentett meg, amikor értem indultak az ellenforradalmárok. Az elvtársak összenéztek. Előkerült egy kézzel írt önéletrajz, mellyel szóról-szó- ra egyezett minden, amit itt is tapasztaltak. Csaik annyit mondtak az egyetemen, egy Szekeres Gyurka ellen túlzó tanúnak: — Mi megtartjuk városi föagronómusnak; s hozzásegítjük ahhoz is, hogy mindenhol visszanyerje becsületét. Sőt az sem lehetetlen: párttagot nevelünk belőle. Ezzel legtöbben egyetértettek az egyetem vezetői közül is. * JÖVAL AZ ellenforradalom után egyedül maradt B. Nagy elvtárs, a városi tanács mezőgazdasági osztályvezetője. Se állattenyésztő, se iőag- ronómus, egyedül ő alkotta az osztályt, s már hónapok óta ez volt a helyzet. Mígnem valaki azt mondja: — Tudnék egy fiatalembert, aki most kterült ki az egyetemről, csakhát szertelen, rendetlen fiú. — Hogy-hogy rendetlen? — Árva gyerek. Nincs senkije, ki rendben tartaná, — magára nem sokat ad, ami pénzt kap, elszórja fizetés után. Az osztályvezetőt — lévén maga is árva — szíven ütötte a szó. Ő megpróbálkozik vele. A városi pártbizottság helyeselte tervőt B. Nagy elvtárs pedig nagy-nagy szeretettel, a kommunista ember minden jótakaró aggodalmával vette körül az árvasorsú, jóeszű fiatal állat- fenyésztőt. Abban is megegyeztek a nagy barátság közepette: B. Nagy veszi fel a fizetést, s ő osztja be a jövedelmet, míg kereset gazdálkodást nem tanul a fiú. A termelőszövetkezetekben nagyon megszerették a jó gyakorlati tanácsokkal szolgáló közvetlen fiatalembert. Ruházkodásában is olyan jól összeszedte magát, hogy örültek a pártbizottságon, a tanácsházán egyaránt, akiknek csak közük volt az emberneveléshez. Na, ezzel rendben lennénk, ám hiányzik még a főagro- nómus. Egyszer bejön a fiatal állattenyésztő a pártbizottságra. Van neki egy barátja, nem hozhatná-e ide? Miért ne! Éppen arra van szükség. Csakhogy van egy akadály. Becsületes ember az, de valami volt vele az ellenforradalom idején. — Hát majd beszélünk vele, — estek gondolkodóba az elvtársak. Lejött Szekeres Gyurka, leültették: mondjon el mindent, ahogy történt. Mitagadás, nem nagy bizalommal, úgymond, úgyse segítenek ezen de végtelen őszinteséggel mindenről beszámolt s s kézzel írt önéletrajzába is foglalta ami történt vele. — Aztán menni készült. Úgy volt vele, ezt elmondta, s jön a válasz: hát elvtárs, ezek utáQ nem alkalmazhatjuk. Akkor hökkent meg, amikor értesítették: A párt úgy látja, vétségeit nem súlyosak, s a városi tanács szeretné föagronómusnak meghívni. Hogyisne jött volna. Készséges örömmel. Az egyetemen hosszú ideig dédelgetett szakmai tervekkel, s egyben visszanyert lelkesedő nagy bizalmával is. Olyan akaraterővel, szívósággal kezdett munkához, hogy az is munkakedvet kapott, aki látta. Bátor, szókimondó, a hanyagság kritikusaként ismerték meg. Ám honnan, — honnan nem, innen is, onnan is bejelentés érkezett. — Szekeres Gyurka ellen- forradalmárkodott. Szekeres Gyurkáról sokat tudnak az egyetemen mondani. SÉRTETTE, PERSZE, hogy sértette a kisújszállási párt- bizottság munkatársainak fülét a jelző, amivel őket illették. Hogy ilyen, meg olyan liberálisok. Nem tudják, kit melentgetnek keblükön. Az emberség, a kommunista vezetők pontossága, tudatossága azt tétette velük, — járták Szekeres Gyurka ismerőseit, az egyetemet, — előbbi munkahelyeit, s mikor minden összegeződött, kiálltak a fiatalember mellett. Meggyőződtek mindenről: nem adnak többé hitelt az áskálódóknak, s arról biztosítják a két fiatalért aggódókat: becsületes embert nevelnek belőlük. Nagy szavak nélkül, tettekkel, ahogy eddig csinálták. Borzák Lajos re anyja kény szervtette, s amitől annyira félt, vagy az éhhalál. Szerencsére Sándor megérezte, milyen bajban van, átölelte a vállát és a fülébe súgta: — Ha nem lehetsz a feleségem szülői beleegyezéssel, papi áldással, legyél a feleségem anélkül. Én továbbra is tisztelni foglak, mint eddig. Hiszen nem tehetünk mást. Majd megszerezzük a pap áldását is, ha nagykorú leszel. És Vera másnap beköltözöl, a fiú albérleti szobájába ... Két könnycsepp esett a tűznivaló felsörészkötegre, amikor Vera idáig jutott gondolataiban. Istenem, milyen boldogok is voltunk — erre gondolt most Vera — mindaddig, amíg Sándor meg nem kapta a katonai behívót. — Ö már akkor érezte, hogy n°. .. látják egymást soha többé. És úgy is lett... f\ olgoznia kellett — meg kellett válnia. Sanyijától. A kisfiú vidékre került, elég rendes, becsületes, öreg nevelőszülőkhöz, akik a m,a- guk módján szerették is a gyermeket. Vera minden hónapban meglátogatta. Kuporgottá a garasokat, magára alig költött valamit, csakhogy néha vihessen valamit Sanyikénak. Ilyenkor alig lehetett bírni szegény gyermekkel, annyira boldog volt. De más- nap, mikor közeledett a? elválás ideje, már délben nem tudott enni semmit. Rémesek voltak a búcsú pillanatai. Sanyiké két kézzel kapaszkodott a szoknyájába, úgy kö- nyörgött: — A'e hagyj itt Anyukám, vigyél magaddal! ... Vera kezei mozdulatlanná merevedtek a csirize s asztalon. Csak testben vo’t ott a rosszagú műhelyben, gondolatai Sanyikénál jártak. Ápolják-e rendesen? Megcsókol.,a-e valaki forró arcocskáját? És: istenem, mi baja lehet? Hátha orvost sem hívtak hozzá?! Köpenye ujjúnak tisztább részével letörölte arcáról a könnyeket és elszánt akarattal megint a mester elé állt: — Barna úr kérem, nekem el kell mennem. Akkor is, ha nem enged el Barna úr! A mester csodálkozva nézett rá. Mé~ tegezni is elfelejtette, amint bosszúsan válaszolt: — Jó, nem bánom. De akkor vissza se jöjjön. Akarja, hogy kiadjam a könyvét? Vera szótlanul, némán állt néhány pillanatig. Aztán szótlanul visszament a helyére .. -. * z öregasszony reszkető kezekkel rázta meg ura vállát: — János, János! Keljen fel! Az ember azonnal felébredt: — Na, mi az? — Jaj istenem, a gyerek ... a Sanyi... Én úgy félek! — Meghalt? — kérdezte szorongva az ura. — Nem, még nem... De félek... Jaj, ha meghal! Nem is láthatja az anyját... Keljen fel! Az ember az előbb már ijedtében felkönyökölt, de most visszaereszkedett a párnára. Kicsit megnyugodott, amikor hallotta, hogy amitől félt, még nem következett be. De a felesége ijedten megrázta megint, mintha nem tudná, hogy már ébren van. — Keljen fel, keljen fel gyorsan! Én már nem bírom tovább. Olyan rossz egyedül ... nézni, hogy szenved az ártatlan ... Eddig mindig az anyját hívta. Azt is rossz volt hallani. Most meg nem szól semmit, csak nézi a plafont. Mintha látna ott valamit. Valami rémeset. És ökölbe szorítja a kis kezét. Csak néz, csak néz. . szigorúan, mint egy nagy. Ezt, ezt a nézést, ezt a csendet... ezt nem lehet kibírni. Keljen fel, az isten szerelmére! — kérlelte az urát, s megcsörrent a kezére csavart olvasó, amint újból megrázta az öregember vállát. — Jól van, jól van, kelek már, — nyugtatta meg az ura. S érezte, hogy gyorsul a szívverése, amint lehajolt, hogy mezitlábra felhúzza a bakancsát. Még a lélekzetüket is visz- szatartoiták, amint megálltak a beteg ágya mellett. A gyermek két kis kezét ökölbe szorítva a halántékához nyomta. Láztól vörös arcán végtelen szomorúság... A nyolcéves gyermek nézése egy sokat szenvedett öregemberé volt. Ajkait keményen összeszorította, mintha az egész világra haragudna. — Sanyi, Sanyikám! Nézz rám lelkem! Szólj egy szót! Kire haragszol? ... Én vagyok itt, Borcsa mama. — Az öregasszony hangja meg- csuklott. Kezét a homlokára tette. Elfordította a fejét. Nem tudta elviselni a gyermek vádoló tekintetét. — Mór nem is lélekzik, — suttogta ijedten az öregember és megfogta a fiú csuklóját úgy, ahogyan az orvostól látia. Di öreg keze nem érzett semmit: a vergődő élet jelét nem tudta kitapogatni. Lehúzta a kis betegről a takarót és a mellére hajolt. Alig észrevehetően még hallotta dobogni a kis szivet. Sóhajtva emelkedett fel. Pár pillanatig mereven nézte a gyermek arcát. Aztán megszorította az öregasz- szony karját: — Asszony, Asszony! Nézd: mosolyog! Mindent átfogó intéskedés A Papírgyárban a terv gondos és alapos elkészítése, ésszerű felbontása a dolgozókig megteremtette a vállalatnál az egyenletes munka feltételeit. A múlt évi részlettervek teljesítése erre a legjobb példa. Negyedévenként hiánytalanul elérték az egyheti nyereségrészesedést. Kiűzték az üzemből a kapkodást, a hajrát. Az elmúlt év jó tapasztalata megadta az alapot az idei intézkedési terv elkészítéséhez. Ez tartalmazza azokat a legfontosabb műszaki-szervezési, a takarékossági és a társadalmi tulajdon fokozott védelmét szolgáló intézkedéseket, melyek teljesítése a vállalat ez évi eredményes gozdálkodása LENGYEL—CSEHSZLOVÁK ikUő. »C.KE- ES FIZETÉSI EGYEZMÉNY Varsóban aláírták a lengyel-csehszlovák árúcsere- és fizetési jegyzőkönyvet. A jegyzőkönyv értelmében a két ország ezévi árucsereforgalma tiz százalékkal magasabb a múlt évinél. LENGYEL TERMELŐSZÖVETKEZETI EREDMÉNYEK A lengyel mezőgazdasági termelőszövetkezetekben folyó zárószámadásokból kitűnik, hogy 1958-ban a négy fő szemestermény hektáron- kinti terméshozama az előző évihez viszonyítva átlag 17.4 mázsával növekedett, az egyéni parasztgazdaságok terméshozamát pedig átlag 2.6 mázsával haladta meg. A zárószámadási eredmények hatására mintegy ezer egyéni paraszt lépett be a szempontjából az üzem kollektívájának feladata. A szalmacellulóz termelést — a minőség javítása mellett — átlagosan napi 14 tonnára kívánják emelni. Ennek érdekében a cellgyárban a töltéssűrűség növelését, megoldják a szennyvizle- Vezetést. Rendszeresen üzemeltetik az alsó viztelenítő- gépet és rövidítik a fehérí- tési és a fehérítés utáni mosási időt. A megnövekedett félkész termék biztosítása érdekében a pároltszalmafőzők napi termelését 5.2 tonnára emelik. A papírgépek termelésének 5 százalékos növelését főként az állásidő csökkentésével és az időalap közlése szerint a jugoszláv külkereskedelem ez év első két hónapjában 18.1 milliárd dinár értékű árut exportált külföldre, ahonnan 27.6 milliárd értékűt importált, A külkereskedelmi mérleg hiánya tehát 9.5 milliárd di- nárralnárral (31.5 millió dollárral) növekedett. BRAZIL—OLASZ GAZDASÁGI MEGBESZÉLÉSEK Rómában brazil kormány- küldöttség gazdasági megbeszéléseket folytatott olasz hivatalos személyiségekkel, ^ s megegyezett a két ország közötti gazdasági kapcsolatok fejlesztésének módjaiban. jobb kihasználásával kívánják biztosítani. Az intézkedések kiterjednek a legfontosabb műszaki és a legaprólékosabb gazdasági munkákra is. Nem felejtkeznek meg a technológiai eljárások fejlesztéséről sem. Kísérleteket folytatnak egyes meg nem oldott gyártások bevezetésére. Ilyen például a hidropulper- ben történő félanyaggyártás érdekében folytatott kísérletezés is. A korszerűsítés és felújítás lehetőségei is a gazdaságos termelést szolgálják. Bővítik és korszerűsítik az elektromos hálózatot amire 1 millió 600 ezer forintot fordítanak. Az üzemi lakótelep javítására 1 millió forintot áldoznak. A helyi szállítás meggyorsítására 0.75 tonnás gépkocsit állítanak be. Útvonalat aszfaltoznak a raktáraiknál, csatornát készítenek és a vagon- álláspénz csökkentése érdekében megszervezik a negyedik kirakodó csoportot is. A sok műszaki és egyéb intézkedések mellett a szakmai színvonal emelésére is gondoltak. Az ipari tanulók heti rendes oktatásán túlme- nőleg kötelező külön egyórás foglalkozáson szélesítik a szakmai tudásukat. A gépek karbantartásának időszerű kérdéseiről 5 alkalommal előadássorozatot szerveznek. A szakmai ismeretek bővítésére külföldi szaklapokat és cikkeket fordítattnak és a műszaki dolgozók továbbá a munkások rendelkezésére bocsájtják. Tanulmány a rostlen öntözéses termesztésének agró-technikájárói----------------------------------------------Vi lággazdasági kíiaflfá termelőszövetkezetekbe. Ez év első két hónapjában Lengyelországban negyven új termelőszövetkezet alakult EMELKEDETT A JU GOSZLÁV KÜLKERESKEDELMI DEFICIT Az Ekonomszkk Politikai című belgrádi gazdasági lap IIIIIIUIIIIIIIÜIIIIIIIIIIIiliillllllllllllllllHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIj Az asszony döbbenten né- | zett oda. Virányi Sándor, mezőgazdasági mérnök a szarvasi kutatóintézetben és a Tisza- szentimrei Állami Gazdaságban folyó nagyüzemi kísérletek , felhasználásával tanulmányt készített. Ebben a rostlen öntözéses termesztésének agro-technikájával foglalkozik. Részletesen felsorolja a talajigényt, az éghajlati igényt, a trágyázást, la szükséges vetésforgót, ta- llajelőkészítést, a vetés ápolását. az öntözési módokat, stb., stb. A nagyüzemek szakvezetői számára hasznos útmutatóval szolgál Virányi Sándor mezőgazdasági mérnök tanulmánya, különösen ott, ahol a rostlen öntözéses .termesztésével nagyobb területen foglalkoznak. A tanulmányt a Rostkikészítő Vállalat feldolgozta és kiadta jegyzet formájában.---- ----4^ a nyika tényleg mosoly- gott. Kis arcán megszépítő boldogság terjedt el. Az öregasszony még soha nem látta ilyen szépnek. Szent- képekhez szokott szeme ilyennek képzelte az angyalokat. És Sanyika mosolygott— Mintha az élet egyszerre nekiadta volna azt a sok örömet, amit eddig megtagadott tőle, olyan boldog volt most Sanyika, Hogyne lett volna boldog, mikor úgy érezte, hogy két erős kar: édesanyja karja nyúlik érte és emeli fel a magasba. És ő súlytalan testtel emelkedik feljebb, egyre feljebb. S a távolból édesanyja két szép szürke szeme nevet rá hívogatóan... S egyre nő ez a két szürke szem. Már akkorák, hogy lassan összeérnek... S mindent betölt már ez a szép szürke szín, amely szürkeségében is ragyogni kezd. Már akkora, mint az októberi égboltozat ... És Sanyika boldog, mert érzi, hogy valahol a magasban édesanyja csókja vár rá.... János bácsi nagy erős keze most lassan kinyúlt, gyöngéden érintette a kis szempillákat. — Elaludt... Álmodik az ártatlan... — mormolta lassan, és félénken nézett a feleségére. — Igen, elaludt — motyogta az öregasszony, és szeméből megeredtek a könnyek. Megfogta az ura karját, s húzni kezdte lefelé. Mikor mind a ketten térdre ereszkedtek már, a két öreg száj egyszerre kezdte az imát: * Bogdán Vera másnap mégsem ment munkába. Az esti vonattal elutazott Sanyikéhoz ... De már későn érkezett. lA magyar kultúra napjai Lengyelországban M A poznani Lengyel — Ma- jfgyar Baráti Társaság kezde- sményezésére Nyugat-Len- ggyelország területén március 115-től április 4-ig megrende- fzik a „Magyar Kultúra Napijait.” = A poznani vajdaság számos gyárosában kulturális rendezvényeket, előadásokat tártainak, amelyeken a poznani Ivajdaság lakói megismer- Ikednek a magyar nép kultú- prájával. g A „Magyar Kultúra Napijai” Poznan egyik legszebb ^épületében ünnepélyes kerestek között, nyitották meg. Az ünnepi összejövetelen részt vettek a város tömegszervezeteinek, főiskoláinak, intézményeinek és kulturális szerveinek képviselői. Wlidyslaw Krol, a poznani Lengyel — Magyar Baráti Társaság titkára beszámolt Nyugat-Lengyefország és Magyarország kapcsolatairól. A beszámolót műsor követte, amelyen a többi között a Moniuszkóról elnevezett Állami Opera tagjai szerepeltek. A helybeli ifjúsági énekkar Bartók dalokat adott elő. litt is a tavaszra készülődnék ü De még mennyire! Alig várjuk, hogy '»'p.legesen bekö- = szórásún a u vasz, fels .ar u! jón a föld és a MHS Szol- 1 nők megyei repülőklabb ján ak a tagjai is megkezdlies- g sék munkájukat. Most még csak a hangárban javítgat- s iák. szerelik a gépekei, hogy induláshoz készen álljanak. = Képünkön Pogány László és Agócs Mátyás repülőgép- É szerelők a Lepke nevű vitorlázógépen az utolsó simí- = tásokat végzik.
