Szolnok Megyei Néplap, 1959. március (10. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-21 / 68. szám
VILÁG PROLETÁRJA/ EGYESÜLJETEK/ A MEGTEL PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA X. évfolyam, 68. szám. Ara 60 fillér 1959. március 21. szombat. ♦ A A AAA A A A A A * A iAáAAAAAAáááA/Uáiaai.u a áj. - - **■ 3 41 < * rrf UNOKÁIDNAK IS MESELD EL, HAM... * 133 hősi nap története * A rádió és televízió műsora rm 1919 DICSŐ EMLÉKE ÖRÖKKÉ ÉL „Dobban a föld s piros virágos nagy kedvvel a napot köszöntjük...” 1 919 március 21-én valóra váltak Ady Endre látnoki szavai: nagyot dobbant a föld Magyarországon is. Akkorát, hogy visszhangzott tőle az egész világ. Az orosz proletariátus győzelme után megszületett a Magyar Tanácsköztársaság. A Magyar Tanácsköztársaság — nem sokáig — mindössze 133 napig maradt fent. Azonban világosan megmutatta ez a rövid időszak is: csodákra képes az a nép, amely felszabadul az elnyomás alól és kezébe veszi sorsának irányítását. Ma jubileumot ül népünk. A 40 év előtti nagy napra emlékezünk, amikor „piros virágos nagy kedvvel,, köszöntötte népünk a magyar — és egyben a nemzetközi proletariátus — nagy győzelmét. Keletről indult el a márciusi szél, melynek hatására nálunk is szilaj hullámokat vetett a népek tengere. Az Auróra cirkáló ágyújának jeladása nemcsak az orosz proletariátust hívta harcba, eljutott a hangja a magyar munkásokhoz, szegényparasztokhoz is. A jeladás nyomán szorgos kertészek ápolgatták a proletár-forradalom zsenge bimbóit, hogy színes virágszirmokká váljanak. A magyar kommunisták kemény, fáradtságot nem ismerő munkája teremtette meg a márciusi győzelem előfeltételét. Í gy született meg 40 évvel ezelőtt a Magyar Tanácsköztársaság, melynek célja: „Mindenféle elnyomás megszüntetése és a független szocialista Magyarország megteremtése” volt. Futótűzként terjedt el a győzelem híre az egész országban. Nagygyűléseken ismertették a dolgozókkal megyénk nagyobb helyein is a forradalmi változásokat. — Mindenhol nagy lelkesedéssel fogadták az örömhírt. „Győzött a munkásemberek akarata” — mondogatták s munkához is láttak nyomban. Direktóriumokat vagy munkás- és katona tanácsokat alakítottak mindenütt. Felhívásokat adtak ki a termelés folytatására. Átvették és ellenőrzés alatt tartották a közigazgatást. Megkezdték a „Vörös őrség” szervezését. Véget vetettek a kizsákmányolok uralmának és megteremtették a néphatalmat: a proletárdiktatúrát. — Ezzel messzemenő demokratizmust biztosítottak a dolgozó tömegeknek. A demokratizmust mi sem bizonyítja jobban, mint az április 7-i választás, melyen 4.5 millió ember járult az úrnák elé, hogy megválassza a maga köréből a vezetőket. A nők, a vagyontalan munkások és a fiatalok ekkor szavaztak életükben először. A proletárdiktatúra csak a kisebbség felé jelentett diktatúrát. Erre viszont igen nagy szükség volt, mert a megdöntött, de meg nem semmisített burzsoázia több ízben is kísérletezett ellen- forradami megmozdulással, hogy elvesztett hatalmát így szerezze újra vissza. Miért fájt ezeknek az embereknek annyira a munkások és szegény emberek győzelme? Mert ez a hatalom megfosztotta őket a dologtalan, here életmódtól. Uram bocsá’ munkára ítélte őket. — „A Tanácsköztársaságban csak annak van helye, aki dolgozik” — mondja az Alkotmány 6. §-a. Éppen ezért köztulajdonba vették „az egyéni kezelést túlhaladó” üzemeket, a 100 holdon felüli nagybirtokokat, a ban- 1 okát és biztosító intézeteket. S zabályozták a munkások, földmunkások munkaidejét és munkabérét. A munkások jövedelmét ennek során 25 százalékkal növelték. Házhelyet adtak az arra rászorulóknak. (Csupán Karcagon 150 házhelyet osztotAz egyszerű emberek szívéből azonban sohasem tudta kitépni a reakció a Magyar Tanácsiköztársaság emlékét. Apáink, nagyapáink szívében ott égett mindig a reménysugár: újból eljönnek a dicsőséges napok. S a várakozás nem veit hiábavaló. 1945-ben újból tavasz köszöntött a nemzetre. Tiziennégy esztendővel ezelőtt katonák érkeztek a magyar földre. Jöttek, hogy segítsenek, miként egykoron a mi apáink az orosz proletariátusnak, kikkel együtt harcoltak a végtelen rónákon és zabolátlan folyók partjain a ezt akarták és ezért hullatták vérüket a magyar proletárok 40 esztendővel ezelőtt. Nagyok és bámulatramél- tóak azok a sikerek, melyet megteremtettünk az eltelt, 14 esztendő alatt, pártunk és kormányunk vezetésével. A kommunisták azonban különös emberek: sohasem elégszenek meg azzal, amit elértek. Mindig többet, jobban akarnak, s többet is tesznek. A munkáshatalmaknak ugyanis az a jellemvonása, hogy ott szakadatlanul harcolnak a dolgozók jólétének emeléséért, a legfőbb értékért: az emberért. 1959 február és március hónapja új győzelmet hozott Szolnok megyében. A dolgozó parasztság felhagyott a régi megszokott, de elavult kisüzemi gazdálkodással, amely nem tudja már biztosítani a mezőgazdasági termékek állandó emelkedését, a parasztság jólétének jelentős növelését. A nagyüzemi gazdálkodást választotta megyénk mezőgazdasággal foglalkozó lakosságának túlnyomó többsége. Hetvenkét községből és városból 68 haladta túl a termelőszövetkezeti község szintet. A feladatok nem kis részét oldottuk meg ezzel. tak ki). Ezzel párhuzamosan megkezdték a lakásínség felszámolását is. Cipőt és ruhát osztottak a proletár asszonyok és gyermekek között. Kulturális téren megkezdték a könyvtárak szervezését. Lehetővé tették a dolgozók számára a színházlátogatást, tanfolyamokat szerveztek számukra. A szolnoki direktóriumnak arra is kiterjedt például a figyelme, hogy rendbehozatta az elhanyagolt Művésztelepet és visszahívta a régi törzstagokat. Maximálták a piaci árakat és felelősségre vonták az üzérkedőiket. Tervbe vették több helyen a város- és falurendezést is. A szolnoki direktórium ennek keretében elhatározta a villamoshálózat kiépítését és a csatornarendszer építésének befejezését. Ezek az intézkedések és tervek nagy lelkesedést váltottak ki a dolgozók körében. Ezzel magyarázható, hogy a Vörös Hadseregben oly hősiesen harcoltak a külső és belső ellenséggel szemben, s nem egyszer arattak győzelmet a túlerőben lévő ellenség felett. A 133 nap, melyből alig pár hét telt el békességben, nem oldhatta meg az emberöltőket igénylő nagy szocialista feladatokat. Kevés volt az idő, megakasztotta a szocialista forradalom teljes kibontakozását a fehérterror győzelme. közös ellenség ellen.-. A hősi harc ezúttal is meghozta gyümölcsét, melynek eredményeként kezébe vehette népünk saját sorsának irányítását. Éltünk is ezzel a lehetőséggel. A magyar munkásosztály, a dolgozó parasztság és az értelmiség legjobbjai büszkén vállalták a Kommunista Párt vezetésével azoknak a célkitűzéseknek a valóraváltását, melyekért apáink és nagyapáink hullatták vérüket 1919-ben. Amikor 14 év múltán bejárjuk az országot s megcsodáljuk á földből kinőtt Sztá- linvárost, a Tiszalöki Erőműóriást, vagy a Jászberényben kimagasló büszke ©’árkéményeket, ne feledjük el, hogy már 1919-ben is ezek megvalósításáért küzdöttek elvtársaink. Amikor megcsodáljuk a Törökszentmiklósi Gimnázium monumentális épületét, gyönyörködünk a szolnoki Szigligeti Színház előadásaiban, válogatunk a sokezer kötetes könyvtárakban és gyógyításért megyünk országunk egyik legkorszerűbb rendelőintézetébe, új családi fészket építünk, új lakásokba költözünk, mindig jusson eszünkbe: ezért küzdöttek, N éhány héttel ezelőtt újabb segítséget kaptunk ehhez szovjet barátainktól. Hruscsov elvtárs, az SZKP XXI. kongresszusán elmondotta, hogy a jelenlegi helyzetet figyelembe véve megvan annak a lehetősége, hogy a Szovjetunió és a szocializmust építő országok lényegében egyidőben jussanak el a kommunizmushoz. Ez számunkra azt jelenti, hogy viszonylag rövid idő alatt fel tudjuk építeni hazánkban a szocializmust és soha nem látott mértékben tudjuk tovább növelni a termékbőséget, ezen keresztül a dolgozó tömegek jólétét. Ez természetesen nem megy automatikusan, önmagától. Kemény harcot kell vívnunk napról napra ennek biztosítása érdekében. Az üzemekben például az most a legfontosabb tennivaló, hogy határidő előtt teljesítsük 3 éves tervünket, a belső rejtet tartalékok feltárásával és lelkiismeretes, szorgalmas munkával. Tanácskozzunk a munkásokkal ennek érdekében. Indítsunk nemes vetélkedést a többtermelérne, jobb minőségért és az önköltségcsökkentésért a munkacsapatok és üzemek között, így biztosítsuk a szükséges gépeket, felszereléseket a mezőgazdaságnak és a lakosság szükségletének egyre teljesebb kielégítéséhez szükséges ipari termékeket. Mégis azt kell mondanunk, hogy a nagyobbik rész még hátra van. Ezután kell még kialakítani a nagyüzemi gazdálkodási formákat és ezzel párhuzamosan szívós harcot kell folytatni az emberek gondolkodásmódjában még feltalálható maradi nézetek, visszahúzó erőkkel szemben. E l kell tehát érnünk, hogy ne csak a gazdálkodási forma legyen közös, hanem az emberek szemlélete, nézőpontja is hasonló legyen. Világosan lássa minden dolgozó paraszt, hogy a szocialista társadalomban szorosan összefügg az egyén boldogulása a közösségéveli Vagyis minél gazdagabb a közösség, a nemzet, annál több jut az egyénnek. Uj erkölcsi felfogás ez, mely ellentéte a kapitalista gondolkodásmódnak, ahol az „aki kapja, az marja” elv uralkodik. A mi rendszerünk ugyanis az egész társadalom —, tehát minden ember — boldogulásáért és jólétéért küzd. Ezt a nagy horderejű feladatot csak úgy tudjuk megoldani, ha a mezőgazdaság szocialista formájának megszilárdításából, a dolgozó parasztság neveléséből kiveszi a részét az egész társadalom. A legnagyobb felelősség a kommunistákra, a hatalmon lévő munkásosztályra hárul. A munkásosztály segítheti többek között azt, hogy a dolgozó parasztság mielőbb megtalálja számítását az új gazdasági formában és évről-évre javuljon az életkörülménye. A munkásosztálynak közvetlen érdeke is fűződik ehhez. Mezőgazdasági termékek bősége és a termelési költségek csökkentése ugyanis lehetővé teszi nemcsak a parasztság, hanem a munkásosztály életszínvonalának emelését is. Több kenyérre, húsra, zsírra és gyümölcsre van szükség a növekvő igények kielégítése érdekében. Ezért sokoldalú segítséget kell most nyújtani a dolgozó parasztoknak. Elegendő gépre, a régi bevált falujárás felújítására, a falun végzett politikai és gazdasági szervező munkára nagy szükség van. így tudjuk megteremteni együttes erővel az egész nemzet boldogulásának feltételeit. A nagy feladatok megoldásához természetesen elengedhetetlenül szükség van az értelmiség segítségére is. A felsorolt feladatok gyors és eredményes megoldásával ünnepelhetjük valóban bensőségesen és méltóképpen a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 40. évfordulóját. Ahhoz, hogy becsülettel megálljuk helyünket ebben a nagy munkában, sokat kell tanulnunk a 19-es elvtársaktól, akik soha el nem évülő példákat szolgáltattak arra, hogyan kell szeretni hazánkat és pártunkat. 1919-ben és 1956-ban egyaránt ott voltak a szocialista haza védelménél. K ommunista elvtársainknak 1919-ben igen sok nehézséggel kellett megküz- deniök. Elsősorban kevesen voltak még, hiszen a párt alig volt féléves. Másrészt nem jutott idő arra, hogy elsajátítsák a marxista-leninista tanításokat. Ennek ellenére megállták a helyüket becsülettel. Nagyszerű kommunista volt a mi megyénkben például F. Bede László, a MÁV műhely esztergályosa, aki kezdetben a Szociáldemokrata Pártnak volt a tagja, de felismerte annak bűnös, opportunista politikáját és 1918-ban kilépett. Később is állandóan harcolt a kritikus helyzetet súlyosbító opportunista nézetekkel és jobboldali árulókkal. A kommunista eszmék lelkes harcosaként ismerte őt mindenki. Hű maradt ehhez az eszméhez mindhalálig. Ugyancsak bátor, harcos kommunista volt Ecseki István munkás is, aki Szolnok város védelmében és felszabadításában szerzett elévülhetetlen érdemeket. Nagyon sok hőst lehetne még említeni, akiknek nevét ma is szeretettel őrzi a nép, a kommunisták harcos munkája, helyes politikája eredményezte, hogy ott állt a forradalom oldalán a nemzet színe-java. Emlékezzünk az évforduló napján azokra a hősökre, akik nem ünnepelhetnek most velünk, mert feláldozták mindenüket, amit lehetett, legdrágább kincsüket életüket és egészségüket is a haza oltárán, a szocialista hazáért és eszméért. B ecsüljük meg és tiszteljük méltóképpen a nagy idők élő harcosait. Gondoskodjunk róla, hogy öreg napjaikat boldogságban és békességben tölthessék, gyermekeik és unokáik alkotásaiban gyönyörködve. Dicsőség a Magyar Tanácsköztársaság minden hősének ! Népünk aranybetűkkel írta be tettüket és március 21- ét a magyar történelem lapjaira. KUN BÉLA BESZÉL CSEPELEN
