Szolnok Megyei Néplap, 1959. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-12 / 36. szám

1959. február 12. SZOLNOK MEG VEI NÉPLAP 3 LENCSE ELŐTT AZ „ELSŐ MŰSZAK“ A Szolnoki Papírgyár be­járatánál két nőt ábrázóló szobor áll. A művészet tér­hódítása, az üzemek kulturá­lis színvonalának emelkedé­se mellett arról tanúskodik ez, hogy a termelő munká­ban résztvevő asszonyainkat, lányainkat magasfokú tiszte­let, megbecsülés övezi. Közü­lük — a papírgyári munkás nők sorából mutatunk most be néhányat. A kép jobbsar­kában Molnár Istvánná la­boráns látható. Nyolc éve dol­gozik a Papírgyárban. „Tartson a korral lépést apám...“ Xakó Mátyásné cellgyári gépmunkás. Az üzemben töl­tött négy év alatt jól meg­ismerte munkáját. Neki is része van abban, hogy a múlt évben kimagasló terme­lési eredményeket értek el. Kormos Mihályné válogatónő négy gyermek gondját viseli odahaza, a „második műszakban”. Éppen ezért mondani sem kell — megérdemli a dicséretet. ST"’-' EZEN A REGGELEN autó­val ment ki a tanyára Don- kó József, a Jászkiséri Gép­állomás traktoristája. A bordó színű gépkocsi megállt a tanya udvarán és a hosszú, szikár fiatalember ki­szállt az ülésről. Vele tartott még két maga- forma ember, s hárman indultak a konyha­ajtó felé. A jászladányi határ szélén túl, a Millér patakon gaz­dálkodik Donkó Róbert 9 k-holdon, akinek a tanyájá­ban ezen a reggelen beko­pogtatott a három ember. De a konyhaajtót nem nyitották be, mert meglátták, hogy az öreg Donkó Róbert éppen a szérüskertben munkálkodik és nagy buzgalommal húz­za a szalmát a kasba. Vagy a kemencébe szánta, vagy a jószágok alá, de ő is észre­vette az autót és abba hagy­ta a munkát. A három ember visszafor­dult és indulni akart a szé- rüskert irányába. Nem jutot­tak tovább három lépésnél, mikor megnyílt a konyha­ajtó és a gazdaasszony pör- dült ki az udvarra. Amilyen — gyorsan kinn termett a konyhából, olyan hirtelen ott is maradt az ajtó előtt. A fiát nyomban megismer­te, de a másik két idegent még sosem látta és nem tud­ta mire vélni, hogy kik ezek, } mit akarnak. — Jó reggelt anyám. , — Hozott isten fiam. — Itt jártam Jászladány- ban, mondom haza nézek már magukhoz, Megfiatalodik a Szolnoki Cukorgyár A Szolnoki Cukorgyár fel­újítási és beruházási tevé­kenysége súlypontilag a ka­zánház és általában az egész erőtelep rekonstrukciójára, irányul az idén. A miniszté­rium 1 millió 400 ezer forint beruházási keretet biztosított erre a célra 1959-re. Ezt az összeget teljes egészében az új erőműteleppel kapcsolatos építkezési munkánk fedezésé­re kell fordítanunk. Az 1961-ben beépítésre ke­rülő két új kazán alapjait és füstcsatornáit is az idén kell elkészíteni. A felújítási ke­retből 500 ezer forintot irá­nyoztunk elő erre a munkára. Az idén tehát a későbbi évek­ben befejeződő erőműtelepi rekonstrukció első fázisát megvalósítják. Folyamatba tették két Tímár Lászlóné az idén jubi­lál. Tíz évvel ezelőtt került a Papírgyárba. A férfi „ván­dormadarak”, az állandó munkahelyváltoztatók is pél­dát vehetnének róla Garbe kazánnak a Budapesti Erőműtől való áttelepítését is. Az ezzel kapcsolatos kiadá­sokra a felújítási hitelből 1 millió 300 ezer forintót bizto­sítanak.. Az előbb felsoroltakon túl az idén új bepárolótestet kí­vánnak létesíteni, s amellett két régi bepárolótest köpe­nyének kijavítását irányoz­tuk elő sajátrezsis munka­ként, 500 ezer forint ráfordí­tással. Ugyancsak saját rezsi­ben végezzük el a következő munkákat: a távvízvezeték felújítását, a cukorfelvonó és cukor osztályozó készítését és az épületfelújításokat, mint­egy 900 ezer forint értékben. Sor karül még az idén 6 kazán 500 ezer forint költ­seggel történő felújítására. Gépkocsijaink, vízvezeté­keink rendbetételére 300 ezer, villanyberendezéseink, szerszámgépeink, valamint a belső anyagmozgatást lebo­nyolító mozdonyaink felújítá­sára 1 millió 300 ezer forintot fordítunk. Géppark korszerűsítése és bővítése érdekében beszer- zünik 8 elektromotort, maró­gépet, esztergapadot, stb. Ön­költségcsökkentő beruházás­ból szándékunkban áll a szűrőállomás korszerűsítése is. Erre a célra 1 millió 100 ezer forint hitelt igényeltünk a Beruházási Banktól. Ezekkel a főbb beruházá­sokkal és felújításokkal to­vább fiatalodik üzemünk. — kovácsné — EKKOR ODALÉPETT a két idegen is a gazdaasszony­hoz, s egyenként bemutat­koztak. Mondták is nyom­ban, hogy miért jöttek. — A szövetkezet ügyében kerestük fel magukat. — A fiamat is ezért hoz­ták? — Azt mondta velünk jön. Egybe akarja szántani az egész határt. A magukét is összeszántja a szövetkezeti­vei, hátha a föld sem bán­ja meg a házasságot. — így van fiam? 5 — így anyám! — Hát kerüljenek beljebb. Benn meleg van és kisült ép­pen a fánk is. Biztos éhes vagy fiam. De maguk is kós­tolják már meg a jó meleg pampuskát. Nálunk így ne­vezik a fánkot. A gazda, Donkó Róbert is odaért ekkorra a beszélgető csoporthoz. Lassan, ráérősen lépdelt, s útközben meg is állt, hogy megnézze, merre megy tovább az autó, melyik tanyába, vagy melyik dűlő­re fordul be. — Jó napot. — Adj isten. — Hát eljöttünk apám ab­ban az ügyben... A gazda lekezelt az em­berekkel, a fiával utoljára. Szétnézett a konyhában, sze­mével valami ülő alkalma­tosságot keresett. Az asszony már fogta is a két széket, egy komotosabb karosszéket pedig a szobából hozott ki. — Hát ha már itt vannak üljenek le, kabátoljanak le. A gazda már ismerte a két idegent, előzőleg már jártak a tanyájában, de akkor nem volt velük a fiú. — Mondta a minap Róbert bácsi, hogy majd gondolko­zik a dolgon. Eljöttünk is­mét, hogy segítsünk a válasz­tásban. Tegnap a Haladás, ma a Fekete Föld és a Pető­fi Tszcs tagsága is lépett egyet a szövetkezeti gazdál­kodás útján. No, meg a só­gora, a Donkó Alfonz, már ő is aláírta tegnap a belépé­sit. Azt mondta: ő bizony nem küzködik tovább a föld­del. Hogy fárad már a karja a gép meg erős. Jobb a kom­bájn után összekapkodni a gabonás zsákokat, mint egész nap húzni a kaszát. A GAZDA EGY CIGARET­TÁT vett elő. Mind két vé­gét oda verte a színes gyu- fásdoboz tetejéhez, aztán lassú mozdulattal lángra lob- bantott egy szálat és nézte, hogy tövig ég a gyufa. De nem szólt semmit. — Mondtam már a múlt­kor is maguknak apám, hogy nem kell ezen sokat gondol­kozni. Nem úgy ismertem én apámat soha sem, hogy ne igyekezett volna magá­nak és a családnak összeka­parni mindent. Nem kellene ezután két körömmel össze­kaparni a vant. Könyebben is megtelhetne a kamra, de tömöttebbre, mint eddig és jobban kihasasodna a buk­sza is. Miért vár hát apám? — A szellő ne taníthassa a vihart, hogy hogyan kell, táncoltatni az erdőt — volt a válasz. — Tudja apám, hogy én mindig a szövetkezetekben szántok, oda dolgozok és megnézek alaposan mindent. Mert apám is mindig azt mondta: fiam sose legyél he- be-hurgya ember. Háromszor is győződj meg valamiről, — mikor neki fogsz. Hát én most meggyőződésből mon­dom, hogy maga jár rosszul, ha nem lép be még ma, va­lamelyik szövetkezetbe. Igaz, én ezt csak ajánlhatom ma­gának, hiszen maga a gazda, magáé a föld. A két idegen is bele-bele szólt néha a vitába, de úgy látszott, mintha engednék, hogy had beszéljen csak a fiú. — Mondok én magának va­lamit apám — szólalt meg újra a fiú. Ha már új életet kezd, akkor próbálja meg azt az új termelőszövetkezetben. Olyan forma emberek álltak most össze egy új szövetke­zet megalakítására, mint maga. Középparasztok. Az állattenyésztő szakcsoport tagjai határozták el, hogy termelőszövetkezetet alakíta­nak. Lépjen hát azok közé. — Van már elképzelése Ró­bert bácsinak, hogy melyikbe lépjen? — kérdezte az egyik idegen. A FIÚ MEG SEM VÄR­TA az apja válaszát. Az any­ja felé fordult — Ahhoz szólt most — Meglássa anyám, hogy nem bánják meg. Én a ma­ga fia vagyok, nem akarok én maguknak rosszat. Itt van a belépési nyilatkozat, írják alá. Tollat is nyújtottak a pa­pír mellé, fölhajtották az abroszt, kisimították a gaz­da előtt a két részre hajtott nyomtatványt és várakozóan néztek a gazdára, A fiú fogta meg a tollat... — Hát akkor írom apám. És lassan, szép nyomtatott betűkkel írni kezdte, hogy 1959. február 9-től Donkó Róbert jászladányi gazda ki­lenc és fél holddal a terme­lőszövetkezeti parasztok so­rába lépett... Tóth József Az elsők között vannak... Szolnokon, a földműves- szövetkezetek megyei vá­lasztmánya február 6-án ülést tartott. Többek között megtárgyalták a megye föld- múvesszövetkezeteinek a ter­melőszövetkezeti mozgalom fejlesztésével kapcsolatos fel­adatait. A hozzászólók el­mondották, hogy a termelő­szövetkezeti mozgalom fej­lesztését időszerűnek tartják. Ezt bizonyítja Vincze Imre (kunhegyes), Csoszor József (Jászárokszállás) és Császár István (Alattyán) választmá­nyi tag példája is, akik be­jelentették a választmány előtt, hogy elsőként léptek be a termelőszövetkezetbe. De napról-napra állandóan növekszik azaknak a száma, akik mint fmsz dolgozók, — igazgatósági tagok, stb. a ter­melőszövetkezetbe lépnek, vagy családtagjaik, hozzátar­tozóik választják a nagyüze­mi gazdálkodás útját. Pl. Jászjákóhalmán Labád Kál­mán felügyelőbizottsági tag 6 hold földdel a Kossuth termelőszövetkezetbe lépett be, Tiszasülyan Zsunyi Já­nos a fmsz. igazgatóság tagja 9 hold földdel, Faragó Sándor szintén ig. tag 7 hold föld­del a Petőfi tszcs-be lépett be, Berényi Sándor hentes pedig 9 hold földdel a Sallai Tsz tagja lett. Fegyverneken K. Molnár József ig. tag 8 holddal a Vörös Csillag ter­melőszövetkezetbe lépett be, Jászladányon Szűcs Gábor ig. tag 8 holddal az Arany­kalász Tsz tagja lett. Tisza- burán id. Szabó Mihály ig. tag 6 holddal lépett be ter­melőszövetkezetbe. A vá­lasztmányi ülés felhívása óta Pusztamonostoron, Tisza- szöllősön a megye valameny- nyi községében a fmsz-i ta­gok sorából mind többen ás többen választják a nagyüze­mi gazdálkodás útját, — G. K. — Tiszavárkonyban is egyre többen választják az újat A tiszavárkonyi dolgozó parasztok közül is egyre töb­ben ismerik fel, hogy a fel- emelkedés és a fejlődés útja a nagyüzemi gazdálkodás. Napról napra gyarapszik a termelőszövetkezet taglétszá­ma. Hétfőn harmincegy dol­gozó paraszt írta alá a belé­pési nyilatkozatot, 145 hold földdel növelve a közös gaz­daság területét. találtuk ki ezt a szokást. Tel pedig meg akarod szün-\ tetni? / — Nem fogadhatok el) pénzt. Nem engedi a lelkiis-\ meretem. C — Halálosan megsértesz. / A koporsóba is megbántva / fekszem, pedig már nem sokx van hátra — mondta szipog-C va a néne, és műfoga csen-) desen kocogott. Szása elres-J telte magát és eltette a V pénzt. fi ... Két év telt el. Szása} Morgiljuk csendesen ballagj az utcán. Kezében kopott (/ szerszámostáska. Belép a) 101-es számú házba, megállj a 3-as ajtó előtt. Eszébe jut,\ hogy itt kezdte munkáját. AÍJ konyhában ugyanaz az ala-fi csony férfi fogadta, csak fi most nem vidáman, hanem V szomorúan mosolygott. fi — Á, a régi ismerős. Gye-fi re, na beljebb. Nos, hogy fi élsz? Látom, elég jól. Hátv csak javítsd meg, addig én fi előkészítem a „kellékeket”.)) Egyedül maradtam bará- fi tocskám. Egyedül a beteg 0 májammal. Az asszony itt- n hagyott... Iszom. } SZÁSA HAMAROSAN el- fi készült a munkával, leült fi az asztalhoz. Ittak. A házi-fi gazda tízrubelest tett az asz- í talra. Szása megszokott moz-\ dulattal gyűrte zsebre, aztán fi elment. fi Ekkor is ragyogóan sü-fi tött a nap. Senki sem vette 0 észre rajta a foltokat. Szá-fi sát sem mardosta mostmárfi a szégyen és hogy becsüle- fi tén foltok estek, — azt senki 0 sem vette észre. Azok sem, fi akik valamikor becsületes fi jellemét bepiszkították. fi Fordította: v PATKÓS MIHÁLY, fi kájára. — Kész is van. írja alá itt — adta oda munkalapját. Az öregasszony lassan rótta a betűket. — No, isten áldja, néne. Tartson meg jó emlékezeté­ben. — Hej, ne siess! Várj egy kicsit fiacskám. Ülj le. Jól dolgoztál, igyál egy pohárka cseresznyét. Ez még megbol­dogult férjem idejéből való, nyújtott az öregasszony egy rózsaszín folyadékkal tele poharat. — Én, öreganyám nem iszom. — Még a tyúk is iszik! Mindnyájan egy világban élünk és mindnyájan iszunk! Érveit szigorú fogcsattogta- tással erősítette meg. Szása menni akart, de az­tán sajnálni kezdte az öreg­asszonyt. Felhajtotta a poha­rat — és elakadt a lélekzete. — Harapj ebből a pogá­csából. — Szegény jó meg­boldogult férjem nagyon sze­rette a cseresznyepálinkát. Egész életében arról ábrán­dozott, hogy cseresznyésker­tet ültet és mindből pálinkát főz — sóhajtott fel az öreg­asszony és keresztet vetett. Majd papírpénzt vett elő. — Ez meg a tied, a mun­kádért — mondotta. ■— Nem veszem el — lé­pett Szása az ajtó felé. — Ne is gondolja! Nem fogadom el! — Szegény jó megboldo­gultam is az embereknek dolgozott. Csatorna- és víz­vezetékszerelő volt a szak­mája. Minden nap ötven ru­belt hozott haza. Sőt egyszer százat! Szent ember volt! Ezenkívül még a fizetés. És te hogy gondoltad? Nem mi A TÖMEGBEN VALAKI elnevette magát. — Nahát, csoda történt. Nekem soha az életembe senki nem tett pénzt a zsebembe. Kivenni annál inkább ... — Csodabogár! Biztos ré­szeg .... — Rendőr elvtárs, ez hadd igya le magát, engem pedig vigyen vissza motorján az üzletbe — kérte a kislány és Szása markába nyomta a pénzt. A rendőr egészen ellágyult a kislány kék szemétől. — No, fiatalember, menjen szé­pen haza, aludja ki magát. Aztán máskor gondolja meg, mit csinál. Szásának égett az arca a szégyentől, zsebre dugta a pénzt és elhatározta, hogy nem törődik vele többé. A következő lakásban ör­vendező öregasszony fogadta. — Megjöttél, fiacskám. Na, ez derék. Hát ez a főzőlap, ez meg a tartály. Az öregasszony műfoga úgy csattogott, mint valami régi puska závárzata. — Minden lakó használja, aztán ha elromlik, mindig én vagyok a hibás— mond­ta a néne. — Csináld meg fiacskám jó erősre, sosem felejtem el neked. Szása lázasan dolgozni kezdett, az ebédről teljesen megfeledkezett. — Piszkos a főzőlap. Meg kellene tisztítani — jegyezte meg. — Mindig mondom a la­kóknak. De ezek? Hazajön­nek a munkából — és ro­hannak a moziba vagy a színházba. EGY RÖVID ÓRA múlva a főzőlap újként ragyogott. Szása büszkén nézett mun­— De a bácsié, a bácsié. Én láttam, amikor kiesett — csi­cseregte a kislány. — Cukor­kára meg van nekem. Anyu­kám adott. Szása zsebébe gyűrte a pénzt és újra érezte, hogy égeti a tenyerét. Ha most mindent elmondhatna Gali- nának! Mit mondana! „Hit­vány fráter vagy Szaska”. — Pfuj!” — mondaná és elta­szítaná magától. Hirtelen bement egy üz­letbe. — Egy kis pohár ször­pöt kérek — mondta a ki­szolgáló lánynak. Megitta a szörpöt, a tízest oda tette a pohár mellé és indult kifelé. — Végre! — sóhajtott fel megkönnyebbülve, amikor kiért az utcára. De hirtelen kiáltást hallott: — Polgártárs! Várjon! — Eszembe sincs! — .gon­dolta. — Letért az úttestre és elkezdett rohanni. Né­hány perc múlva a megrö­könyödött Szása előtt rend­őrmotoros állt meg. — Polgártárs! — mondta zord hangon a rendőr. — Ön megsértette a közlekedési szabályokat! Ezért most... — Itt a pénze, fogja! Ma­ga lelkiismeretlen ember! — mondta a villámló kékszemű kiszolgáló kislány, aki köz­ben Utolérte Szását. — De ez a pénz nem az enyém, higyje el. Én ezt... A rendőr felfigyelt. — Mi­csoda, még kiderül, hogy lopta? — Dehogy! Itt egész más­ról van szó. Én ezért nem dolgoztam meg, erővel dug­ták a zsebembe. És én nem akarom ... Szása megérezte, hogy szavai senkit sem győznek meg.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom