Szolnok Megyei Néplap, 1959. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-18 / 41. szám

1959. február 18

SZOLNCK -MEGYEI NÉPLAP

3

Jövőnk záloga

a magyar—szovjet barátság

K bben az évben kilenced- szer ünnepli dolgozó népünk o, magyar—szovjet barátság immár hagyományossá vált eseményét, a barátság hónapját. A barátság eseményei, rendezvényei egyre megszokottabbá és meghittebbé váló légköre évről évre alkalmat nyújt arra, hogy őszinte szóval, a személyes találkozások melegével és főként a szépítésre nem szoruló tények erejével felidézzük a magyar—szovjet barátság kialakulását, jelentőségét és szerepét népünk életében.

Ez a barátság nem újkeletű. Az 1917-es Nagy Októberi Szocialista Forradalom napjaiban született meg a Magyar Tanácsköztársaság -s az oroszországi polgárháború közös harcai növelték és a szovjet haza fiainak kétszeres véráldozata edzette szilárddá. Az áldozat magvai jó földbe hullottak nálunk, s 1945-ben, a népek nagy tavasza idején megteremtették a szabadság gyümölcseit. Azóta az eszme és a célok, az érdekek és a harcok, s az együtt elért sikerek közössége fűzi megbonthatatlan egységbe népeinket. Az 1956-os véres ellenforradalom előtt és utána pedig elsősorban a Szovjetunió nyújtotta politikai és erkölcsi támogatás, valamint anyagi segítség volt az, amely lehetővé tette, hogy megvédelmezhessük a népi hatalmat. Ez a barátság termékenyítette meg a lelkeket, amikor már az ellenforradalmat követő első hetekben az ország számos helyén és megyénk több községében is öntevékenyen, minden felsőbb utasítás nélkül létrejöttek a magyar—szovjet . barátsági körök, újjáéledt a■ Magyar— Szovjet Baráti Társaság. Azóta is napról napra egyre több dolgozónk szívében lobog fel a szeretet és ragaszkodás érzése a kedves barát, a kimeríthetetlen segítőtárs iránt.

A most kezdődő magyar— " szovjet barátsági hónap újabb lehetőség, újabb figyelmeztetés a kölcsönös, egymást segítő őszinte baráti érzések ápolására, elmélyítésére. A barátság hónapja sokféle és szerteágazó alkalma mind azt szolgálja, liory népeink meghittebb, emberibb közelségbe kerüljenek, hogy széleskorC ismereteket szerezzenek a szovjet életről, a világ sorsát alakító nag < vívmányokról éppen úgy, mint az egyszerű hétköznapok színeiről és légköréről.

Kunmadaras jóformán pár nappal ezelőtt került az érdeklődés központjába. Csak meg kellett kezdeni a szervezést, s lám, ma már festhetik a né'vjelző tábla alá a termelőszövetkezeti szócskát. A község ugyanis szinte napok alatt szerezte meg magának a termelőszövetkezeti név viselésének jogát. Mi minden történt néhány nap alatt, — mennyi rengeteg változás. A krónikás ceruzája egyszerűen nem volt képes nyomon követni az eseményeket, s így csak néhány epizóddal érzékelteti a történeteket: Kunmadaras szövetkezeti községgé válásának történetét.

A karcagiak

Egyik napon késő este érkeztünk a népnevelők főhadiszállására. Rég nemlátott ismerős arcok, évekkel ezelőtti harcostársak fogadtak bennünket örömmel. Közöttük volt Kovács elvtárs, aki Karcagról érkezett ide, hogy segítsen: átadja tudását és tapasztalatait a helyi elvtársaknak.

Később Tiszagyendán és néhány nap múltán Jászberény határában is találkoztunk a karcagiakkal. Ezekben a napokban Szolnok megye számos községében személyesen ismerték meg őket, s nagyon igaz az, amit akkor este ott Kunmadarason a községi tanács VB elnöke mondotta

— A karcagiak segítségét nem felejtjük el soha,

Nyugodtan elmondhatjuk, hogy egyetlen más barátsági hónap sem zajlott még le annyira kedvező légkörben, mint az idei. Talán soha annyi kíváncsi tekintet nem fordult még a Szovjetunió felé, mint napjainkban. Az űrrakéta, a szputnyikok, az épülő atommeghajtásos jégtörő, a szovjet technika beláthatatlan távlatai népünk minden rétegét érdeklik és izgató kíváncsisággal kötik le. Alig akad köztünk olyan, aki ne forgatná a fejében a hold, a bolygók meghódításának kalandos tervét. A hétéves terv számadataiból egy gigantikus mérkőzés, Amerika elhagyásának, a kapitalizmus túlszárnyalásának, a népjólét hatalmas növelésének haditerve olvasható ki. — Valamennyiünk számára új ösztönzést jelentenek a XXL kongresszus határozatai. — Egyetértő izgalommal figyeljük a szovjet külpolitika nagyvonalú erőfeszítéseit, melyeket a nemzetközi helyzet rendezése, a háborús veszély csökkentése érdekében tesz. Soha annyi kérdés nem érlelődött közéletünk levegőjében, mint most.

A magyar dolgozó nép sokra értékeli azt a felbecsülhetetlen, sokoldalú politikai, gazdasági és kulturális segítséget, amelyet az elmúlt évtizedek folyamán a Szovjetuniótól, a szovjet néptől kapott. Őszinte hálát érez a szovjetunió iránt és szívügyének tekinti a magyar- szovjet barátságot. Népünk és további fejlődésünk érdekében továbbra is szilárdan kívánunk együttműködni a Szovjetunióval, osztozunk a szovjet népnek a kommunizmus építése érdekében kifejteit hősi erőkifejtésében, igényeljük a baráti segítséget a szocializmus érdekében, támaszkodunk a gazdag tapasztalatokra, lelkesítő céljaink megvalósításában. Szívünk mélyéig, a felszabadult ember őszinteségével érezzük, hogy szabad életünk, szocialista fejlődésünk záloga a magyar—szovjet barátság. Együttesen dolgozunk azért, hogy még tartósabbá, még termékenyebbé váljék népeink kapcsolata, azért, hogy a következő évtizedek sikerekben még gazdagabbak legyenek, hogy együttműködésünk révén még nagyobb győzelmek szülessenek.

Társadalmi munkával épül az első magyar űrrakéta megfigyelő állomás

Amikor a Magyar Űrhajózási Bizottság annak idején megkapta a szovjet Tudományos Akadémiának a világ űrhajózási szakembereihez intézett felhívását, hogy figyeljék meg a műholdakat, majd a felbocsátandó űrrakétákat, nálunk is nyomban hozzáfogtak megfigyelő rádióállomás felállításához.

A bizottság egyik tagját. Horváth Tibor mérnököt bízta meg az állomás megszervezésével: Mivel megfelelő anyagi eszközök nem álltak rendelkezésére, Horváth mérnök a társadalomhoz, majd különböző állami szervekhez fordult segítségért. Mindenki a legnagyobb készséggel ajánlotta fel munkáját, úgyhogy ma már együtt van az első magyar műhold- és űrrakéta megfigyelő állomás teljes berendezése.

Rákosligeten megkezdik az állomás szerelését — ugyancsak társadalmi munkában. Támogatja a fontos tudományos célú munkát a Nehézipari Minisztérium is. — Czottner Sándor nehézipari

miniszter elrendelte, hogy az állomás üzenyeltetéséhez és a torony kivilágításához ipari áramot bocsássanak rendelkezésre.

Az első magyar műhold- és űrrakéta megfigyelő rádióállomás az antenna felállításától számított néhány héten belül, tehát legkésőbb májusban megkezdi munkáját. (MTI.)

Tizenegy percenként egy traktormotor

A gyors ütemben fejlődő csehszlovák mezőgazdaságnak egyre több traktorra van szüksége. A brnoi Jan Svernáról elnevezett traktorgyár dolgozói január közepén új gépsort helyeztek üzembe. A 40 méter hosszú és 13 munkahelyre felosztott gépsor teljes mértékben korszerűsíti a traktormotorok gyártását. A,z új gépsorról tizenegy percenkint egy-egy teljesen elkészült traktormotor kerül le.

AZ EGYÉNI GAZDASÁG

ÉS A KULTÚRÁLIS IGÉNYEK

linn fnadaiasi {

— Nem —

Az egyik népnevelő mesélte.

— Már negyedszer kerestük fel. Ott lakott az utca végén. Mindig . szívesen fogadott bennünket, hellyel kínált, aztán odaült a tűzhely mellé és mintha a világ legfontosabb cselekedetét hajtaná végre, elmerülten mor- zsolgotta a csöveskukoricái. Időnként a fejét ingatta« es csak annyit mondott: ..Nem”« Vagyis, ő nem írja alá a belépési nyilatkozatot. Aztán barátságosan kezet ráztunk, délután ismét felkerestük. — Elővette a kisszéket, a kosár kukoricát és a fejét ingatta. Másnap reggel pontosan ugyanez történt. Délután ismét. Vagyis, hogy pontosabb legyek, ezen a délutánon sokkal több történt. Eltelt egy óra két, óra, három óra, s végül nagyon dühös lettem, azt mondtam neki: no elvtárs, mi ide magához többé nem tesszük be a lábunkat. Ilyen konok ember nincs több Kunmadarason. Ártatlanul ránk nézett és megkérdezte: miért? Azért — mondtam neki, mert mi már a lelkünket is kibeszéljük, de maga mindig csak a fejét rázza. Ránk nézett csodálkozva, és láttam, hogy huncut fények gyulladtak a szemébe.

— Mit csináljak elvtársak? — kérdezte ártatlanul. — Szeretem magukat hallani. Dehát én már csak nem megyek, mivel éppen aznap reggel írtam alá a belépési nyilatkozatot, amikor először idejöttek. Itt van a zsebemben kitöltve, aláírva.

Ki a legjobb népnevelő?

Mondom a kunmadaras! elvtársaknak, írni szeretnék a legjobb népnevelőről. — Együtt volt a vezérkar, a párttitkár, a tanácselnök, a munkásosztály küldöttei, s erre a kijelentésre csak a fejüket vakargatták. Hogy ez a dolog így, meg úgy, nagyon balos. Mert nézzük csak, itt lenne talán legelőször Vona János, a Petőfi Tsz tagja. Ö a legjobb? Lehetséges, de ehol van K. Tóth Bálint, az Uj Barázdából. Na és Szabó Laji? Öt semmi szín alatt nem lehet kihagyni. Valóban nem. Hát akkor legyen Szabó Laji. Viszont az se lehet. Inkább Jakab János elvtársat, a gépállomás igazgatóját. Csakhogy Horváth Ferenc, a Petőfi Tsz elnöke semmivel sem marad el a legjobb népnevelőktől. írjunk róla. A vezérkar fejét

A

mikor a harmincas években egymásután jelentek meg a falukutatók írásai, megdöbbenéssel, borzadással olvastuk az éles fénykép hűségével ábrázolt falusi helyzetet. Különösen megdöbbentett az a szörnyű lét, amelyet megrázó színekkel ecsetelt egy-egy író. A helyzetkép szerint a kizsákmányolt, kisemmizett magyar paraszt, cselédek, zsellérek,' kisparasztok, de még a középparasztság is úgy élt, hogy még a műveltség alapjainak elsajátítására sem kapott lehetőséget. Munkarendje a látástól vakulásig végzett robot pedig a kultu- rálódás legcsekélyebb lehetőségétől is megfosztotta. Dívott az írástudatlanság, a babona, a sötétség, a rosszul értelmezett, az emberi életet gúzstokötő falusi hagyománytisztelet.

A változást — mint az élet megannyi területén — a fel- szabadulás hozta meg. Ma tizennégy év távlatából szédítő magasságból nézhetünk le arra a meredek útra, amelyet megtettünk. Ha csak a mi megyénket nézzük; kultúr- otthonok minden községben, villany, mozik, pezsgő kulturális élet forgalmas falukönyvtárak.

E

zer és egy jelből láthatjuk, a kulturális létesítményekkel együtt megnőtt á kultúrára való igény is. Üj nemzedék nőtt fel a falun, amelyik már elvégzi a régi négy alsó gimnáziumnak megfelelő iskolát és magába szívja az egyetemes emberi kultúra alapjait, sze- retetét. De az öregek is másképpen tekintenek a világra, többet, jobbat kívánnak, mint amit eddig a falu nyújtani tudott.

örvendetes jelenség az igények növekedése. Mégis azt kell mondanunk hogy ezen a területen lemaradtunk. A megnövekedett igényeket ma még nem tudjuk

kielégíteni. Ez nemcsak a kulturális létesítményeken, az állam áldozatkészségén a falusi értelmiségen múlik és nem is elsősorban rajtuk, hanem az egyéni kisgazdaságok sajátos adottságain.

Hogy él ma az egyénileg dolgozó paras^.? Vitathatatlanul jobban, mint a felszabadulás előtt és jobban, mint akár öt évvel ezelőtt is. Nem fenyegeti őket a végrehajtó, a nyomorba-sűllyedés veszélye, jobban tud ruházkodni, sőt egyes esetekben gyermekeit magasabb iskolákra is tudja küldeni. Mégis az élete csupa esetlegesség. Függ a terméstől, rabja a saját gazdaságának. Hiába szeretne mondjuk gyakrabban járni színielőadásra, nem teheti, mert a jószággondozást nem hagyhatja el. Gépeket nem tud alkalmazni, óriási erőfeszítéssel tartja fenn magát, fáradt esténként, éppen ezért elmarad a világ fejlődésétől. Kétségtelen az, hogy érdekli őt a mezőgazdaság fejlődése, dé a különböző szakelőadásokra nem tud eljárni, mert a kisüzem béklyóként szorítja le.

A kisgazdaság az egyéni parasztember gondolkodásmódjára is rányomja bélyegét. — Legjobb akarata mellett sem tud lépést tartani az egyetemes emberi kultúra fejlődésével, ezért sokkal inkább rabja a maradi nézeteknek, a babonának, mint az olyan emberek, akik több idővel, több energiával rendelkezve jobban ki tudnak tekinteni a világba.

Igen nehéz annak az egyénileg dolgozó parasztnak a helyzete, aki kis tanyáján, kilométerekre a legközelebbi emberi településtől, elzárva él. Az ilyen ember fölött megáll az idő.

Ayli hát a kivezető út? Az

* , egyéni gazdaság túlélte önmagát, Elavult termelési forma, amely béklyója minden fejlődésnek, tehát a kulturális fejlődésnek is. Az egyetemes emberi kultúra fejlődése, elsajátítása nélkül viszont az ember gondolkozása, földhözragadt marad, magyarán, nem fejlődik, hanem visszafejlődik. Ezt a boszorkánykört csak egy módon lehet áttörni: közös gazdálkodással.

Ma, amikor az agitátorok százai járják a megyét, amikor naponta százával határozzák el magukat az egyéni gazdák, hogy az elkopott régit felcserélik a szebb jövőbe vezető ujjal, nem fölösleges rámutatnunk arra, hogy a közös gazdálkodás számtalan egyéb előnye mellett a falu kulturális életében is döntő változást idéz elő. Mindenekelőtt felszabadítja az embert a földhöz, a jószághoz való szolgai kötöttségtől. A nagy közösségben dolgozó paraszt mindig talál ráérő időt, hogy önmagát művelje, hogy megnyissa önmaga előtt az emberi tudás kimeríthetetlen kincseshdzát.

A közös gazdaság lehetővé teszi, hogy az elszórtan élő emberi kultúrától távol álló tanyákat tanyaközpontokba egyesítve megadja a fejlődés lehetőségét, az eddig attól majdnem teljesen elzárt emberek számára. Uj községek születnek; villannyal, ártézi- kuttal, művelődési otthonnal, televízióval, jól berendezett könyvtárral, jól felszerelt, — képzett pedagógusokkal rendelkező iskolákkal. A közös gazdaság képes arra, amire az egyénileg dolgozó soha: olyan kulturális létesítményeket hoz létre, amelyek nagy befektetést igényelnek;

A reaktív repülőgép gyorsabb közlekedési eszköz, mint az egylovas parasztszekér. Most már csak az a fontos, hogy ehhez a felismeréshez a falu kultúrája érdekében is minél gyorsabban eljussanak az egyénileg dolgozó parasztemberek tömegei.

Kinek hogy volna jobb?

( Dolgozó parasztot délelőtti beszélgetése )

AZ ELMÚLT NAPOKBAN

a gazdakörben, a kultúrház- ban és egyéb helyeken megbeszélésre ültek össze a jász- ladányi dolgozó parasztok.

A beszélgetések alkalmával szóba kerül az is, hogy

ingatta. Nem lesz jó, mert kimaradna Juhász Sándor. Ki' hát a legjobb népnevelő Kun-( madarason? Ezen talán m?g( ma is tűnődnének, de a kar-’ cagi Kovács elvtárs megöl-( dotta a gordiuszi csomót. Azt( mondta: nézd elvtárs, leg-, jobb lesz megírni, hogy itt' nálunk Kunmadarason nincs ( legjobb népnevelő, mert « mindenki a legjobb. S ez igaz is, hiszen ma Kunmadaras ( szövetkezeti község.

Szilva Mihály három tehene

Először az egyik tehenét vezette ki az istállóból. Úgy adta, ahogyan vitték. Sajnálta a tehenet. De azt tartotta: az asszony egészsége száz tehénnél is többet ér. Kis idő múlva elment a másik tehén és nemsokára a harmadik is. Mert az asszony nagyon beteg volt. Két éve nyomja az ágyat és Szilva Mihály még talán a lelki üdvét is odaadná, csak segítsen hites feleségén. Ez tavaly történt. Akkor, amikor Katona Imre., szövetkezeti gazda feleségei is lebetegedett. A feleség so-\< káig volt a kórházban aztán?« az orvosok meggyógyították.

Katona Imre szövetkezeti gazdának nem került semmibe az asszony kigyógyíttatása. Hát ezen is érdemes el-! gondolkodni az egyéni gaz-! dáknak.

Szekulity Péter

miért érdemes tsz-tagnak lenni és mennyivel jobban jár az a gazda, aki beáll valamelyik szövetkezetbe és nagyüzemi módon gazdálkodik tovább.

—• Belátom, hogy nekem lesz jobb, ha összeszántjuk a földünket az Előre Tszszel — mondotta Polgár András 8.5 holdas középparaszt a beszélgetés során. — Nyomban alá is írta a belépési nyilatkozatot és indult a termelőszövetkezetbe mondani az elnöknek, hogy közéjük állt.

— Én azt kérdezném meg maguktól, hogy mi lesz nekem a jobb, ha haszonbérbe adom a 13 holdamat, vagy ha belépek valamelyik termelő- szövetkezetbe.

A FEJLESZTÉSI BIZOTTSÁG tagjai elmagyarázták, hogy milyen előnyökkel jár a szövetkezeti tagság, hogy 'ingyenes a kórházi ellátás, ivan háztáji föld, nyugdíj és miegyéb, tehát akkor teszi helyesen Donkó Istvánné, ha nem haszonbérletbe adja le a földjét, hanem belép ő maga is a termelőszövetke- 'zetbe. Még földjáradékot is ikap a szövetkezetbe vitt terület után.

— Igazuk van maguknak, aláírom a nyilatkozatot — mondotta.

Vincze János 6 holdas kis- paraszt sokáig gondolkozott, hogy csinálja, mint csinálja. A végén arra az elhatározásra jutott, hogy hazamegy, majd megbeszéli otthon a családdal, el is ment, de nem telt bele negyedóra sem, újra kopogott az ajtón. Nem egyedül jött vissza, vele tartott Tóth István, az Uj- élet Tsz vezetőségi tagja is. Útközben találkoztak és elmondta Tóth Istvánnak Vincze János, hogy hol járt és miért indul haza. Az pedig csak karonkapta, így szólván:

— Állj be közénk, ne gondolkozz te ezen! Mi is most alakítottuk meg a szövetkezetét, jó gazdák vannak a tsz-ben, s közénkvaló vagy te is.

— Meggondoltam, belépek a 6 holdammal — és aláírta nevét a nyilatkozatnak. De aztán nem ment haza, hanem Tóth Istvánnal együtt odaültek a dolgozó parasztok közé. Ekkor már Vincze János vitte a szót:

— Ugyan, mit várakoztok ti is? Látjátok, most léptem be a szövetkezetbe, mert akárhogy fontoltam, csakúgy találtam jobbnak, ha a szövetkezetiek közé állok.

A JELENLÉVŐK minden

kérdésére szépen, sorban megválaszolt Csányi Ferenc, a megyei és Mengyi László, a járási munkásbrigád községi vezetője. Az volt ugyanis a kérésük a dolgozó parasztoknak, hogy olyan emberek jöjjenek el erre a megbeszélésre, akik a megyei vagy a járási munkásbrigád tagjai, mert azoknak a tanácsát is hallani szeretnék. Ügy délfelé, amikor vége lett a megbeszélésnek, 12' belépési nyilatkozat feküdt kitöltve az asztalon és 76 hold került a nagyüzemi gazdaságokba.

— Aztán majd a zárszámadási közgyűlésünkre is jöjjenek ám el — mondották az új tsz-tagok a megyei és a járási brigád vezetőinek.

— Most maguk beszéltek arról, hogy mit adhat a tsz, akkor meg mi tudunk majd szólni arról: mit adott a szövetkezet.

Tóth J.