Szolnok Megyei Néplap, 1959. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-03 / 28. szám

1959. február 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Két évtizedes lemaradást pótol a 3 éves terv első és második eszteudeje Jelentősen emelkedik az állami beruházások összege a kunhegyesi tárásban A KUNHEGYESI JÁRÁS­RÖL úgy emlékeznek az idő­sebbek, hogy a járás székhe­lye és Kenderes kivételével a községek még a „százados ha­gyományok’’ szorítójában él­nek. Elmaradottak, közmű­vesítés tekintetében alig le­het valamiről szólni, s a pet­róleumlámpa még mindig a többségben lévő világítóesz­köz. Ez azonban egyre inkább feledésbe merül már, mert hasonlóan megyénk többi ré­széhez, itt is nagy erőfeszíté­seket tesznek a tanácsok. Az erőfeszítések eredményekép­pen évről-évre egyre több probléma oldódott meg', s minden esztendő egy-egy új lépést jelent előre az új falu kialakulása felé. Néhány év alatt Tiszaroffon, Kendere­sen, Tiszaburán 25 év lema­radását számolták fel; meg­oldották a legfontosabb prob­lémákat. — Az eredmények többsé­ge azonban a 3 éves terv első esztendejére tehető, — mond­ja Tordai József, a járási ta­nács végrehajtó bizottságá­nak titkára. — Tavaly 3 és fél millió forintot terveztek községi tanácsaink a közsé­gek fejlesztésére. Járásunk lakosságának jobb utáni vá­gyát bizonyítja, hogy a ter­vet több mint 200 ezer fo­rinttal túlteljesítették a tár­sadalmi munka segítségével. Különösen szép példáját lát­hattuk ennek Kunmadara­son, ahol a tervezett 43 ezer forint értékű társadalmi munka helyett 77 ezer forint értékű társadalmi hozzájáru­lással segítették a tervek megvalósulását. Nem kisebb jelentőségű, hogy tanácsaink megtanultak gazdálkodni, s a takarékos anyagfelhaszná­lás, jobb megszervezés több tízezer forintot jelenteti a nagy munkában. — Mindezeknek az elmúlt év Végére már jelentkezett is az eredménye — folytatta Tordai József. — Egyebek mellett jelentősen, közel másfél kilométerrel bővült községeinkben a villanybáló­iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii.iiiiiiiiiiiiiliiiiiiiiiin Mivel fű isiink2*... . i. kérdik elkeseredve a tisza- ugiak, kik hiába járnak nap­ról napra a tüzelőtelepekre. A telepvezetők a község szük­ségleteinek kielégítésére már kölcsönszenet is szereztek; ez azonban kevésnek bizo­nyult. Mind a tiszaugiak, mind magunk érdeklődéssel várjuk: Mit és mikor tesz a Kun­szentmártoni FJK annak ér­dekében, hogy Tiszaugon meg­javuljon a tüzelőellátás? >0000000 oc >00000 o< zat, s többszáz családi házban gyulladt fel a villany. Jelszó­vá vált tavaly a járásban a sár elleni küzdelem. A jelszó nyomán született összefogás eredményeképpen 24 kilomé­ter járdával gazdagodtak köz­ségeink. Jelentős volt egész­ségügyi szempontból az a 15 új közkút is, amelyet tavaly építettünk. _ — AZ APRÓBB EREDMÉ­NYEKET talán ne is említ­sük. Inkább talán szóljunk az idei esztendőről, amely- lsen véglegesen behozzuk a két évtizedes lemaradást. A tavalyinál nagyobbat lépünk előre, mert a 3,3 milliós köz­ségfejlesztési alaphoz több mint 2,4 millió forinttal já­rult hozzá államunk. IJz le­hetővé teszi, hogy Kunmada­rason 4-tantermes, korsze­rűen felszerelt új iskolát épít­sünk és hozzákezdhessünk a törpevízmű megvalósításá­hoz. Ugyanakkor egyik leg­kisebb községünkben, Puszta- taskonyban több mint 2 mil­lió forintos beruházással a legkorszerűbb elvek szerint szanatóriumot, iskolát és ne­velői lakást építsünk. — Figyelemre méltó a köz­ségfejlesztési tervek célkitű­zése is. A villanyhálózat az év végére 7 kilométerrel bő­vül, a vízvezeték újabb ezer méterrel növekszik. Nagy erőfeszítéseket tesznek közsé­geink a művelődés lehetősé­geinek megteremtése érde­kében is. Többek között Kun­hegyesen, Tiszaroffon 4-tan­termes iskolát., építenek. Ahol a fő feladatokat megoldották, — mint például Tiszaburán — ott már arra is jut pénz, hogy régi mulasztást pótolva emlékművet emeljenek azok­nak a szovjet hősöknek emlé­kére, akik hősi halóit haltak felszabadulásunkért vívott harcuk közben. MINDENT ÖSSZEVETVE, a kunhegyesi járás a 3 éves terv első két esztendejében végére jár a két évtizedes le­maradásnak, s az elkövetke­ző esztendőkben a járás leg­több községére már csak múltidőben lehet alkalmazni az „elmaradott'1 jelzőt. Köfeiező az olcsó borok árusítása a vendéglőkben A belkereskedelem és a vendéglátóipar ellenőrei meg­állapították, hogy sok ven­déglátóipari vállalatnál nem fordítanak kellő gondot a bor beszerzésére és árusítá­sára, s elsősorban a drágább borfajták értékesítését szor­galmazzák. A Vendéglátóipari Tröszt szigorú utasítást adott ki, hogy a jövőben az olcsó, az úgynevezett kommensz- borokból is többféle fajtát kell tartani. (MTI) iiiMiiiiimiiiiiiiiiiiiiiimmimiiiiiimiiiiMiiii IBUSZ sí-autóbusz Mátraházára A megyei sízők és a síver­seny kedvelők régi kívánsá­gát teljesíti az IBUSZ szolno­ki irodája. Február 22-én, va­sárnap a mátraházi nagy sí­versenyre külön autóbuszt indít Szolnokról. Indulás 22-én, reggel 6 órakor a Kos­suth térről, visszaérkezés kb. 22 órakor. Részvételi díj 60.60 forint. Jelentkezni február 19-én, csütörtök délig lehet az IBUSZ szolnoki irodájában. * 5 10 éo alatt 50 EZER FRIZURA Félévkor Abádszalókon Kis segítséggel eredményesebbé tehetnék a gyakorlati oktatást — HA JÓ TOJÓ tyúkokat akarok tenyészteni, akkor magyar-sárgából és a leghorn fajtából állítom össze a te- nyésztörzset — sorolja kissé gyerekesen akadozva az ötö­dikes Pesti Tibi, amikor rá- nyitjuk az ajtót az abádsza- lóki V. C. osztályra. Kissé csodálkozva nézik a belépőt; szokatlan a zavarás. Még dr. Antal Károlyné pe­dagógus, a gyakorlati műsza­ki oktatás vezetője is kérdii- leg tekint az ájtónyitór'íi. Óra van, s ilyenkor a láto­gatás kissé zavarja a taní­tást. A gyerekek azonban ha­mar megszokják a látogatót, s néhányperc múltán régi is­merősként pergetik a szava­kat. — Voltunk ám már több helyen is — fürgélkedik a szóval a huncuttekintetű kis Kasza gyerek. — Még kiflit is csináltam, mikor a péksé­get látogattam meg. Fűré­szeltem és gyalultam a KTSZ-nél — magyarázza, — mivelhogy ha megnövök asz­talos leszek. A termelőszö­vetkezetekben is jártunk — vágnak hárman is a szavá­ba. — Mit láttunk ott? — kér­dezi a tanárnéni. — Aki tud­ja, jelentkezik. Hat kéz is emelkedik, vé-, gül Kasza Jancsi nyujtóz­kodja ki magának a felelés jogát. — Megnéztük a mezőgaz­dasági gépeket, az állatte­nyésztést. Láttuk a kazlazást, amit elevátorral végeznek a a szövetkezetiek a régi hosz- szúnyelű villa helyett. így mondja: „szövetkezetiek, — mert ez már szinte „tájszó­lás” lett Szalókon az utób­bi években. ÉSZRE SEM VESSZÜK az idő múlását, csak akkor, — amikor élés csengőberregés szakítja félbe a pergő gyer­mekmagyarázatokat. Perc sem telik, sorakoznak, s a majdnem vezényszóra csen­dülő „Jónapot kívánunk” után csak a tanárnéni és az újságíró marad a most már csendes tanteremben. A tudásvágy hozta létre is­kolánkban a gyakorlati és műszaki oktatást is. Találja ki az előtörő gondolatot a tanárnéni. S hogy a gyere­keket ez érdekli, arról ta­núskodik raktárunk, ahol kezdetleges, de jó érzékre valló kézimunkák, faragva- nyok sorakoznak egymás mellett a tanulók-dicséreté­re. Csakhát egy kis baj is van Szalókon a politechnikai ok­tatással. A tanmenet ugyan megvan, de betartására nincs alkalom. Az ősszel például mintakertben kellett volna dolgozni a gyerekeknek, azonban az iskolához közel nem kaptak földet, távolabb meg hát 10—11 éves gyere­kekkel nehéz menni. S a rak­tárban a szerszámok „tétle­nül” állnak, nincs, aki kéz­bevegye őket, mert - nincs hol dolgozni, tanulni velük. Mint a tanárnéni elmond­ta, fordultak ők már a ta­nácshoz is, de hiába, egye­lőre még riern találtak meg­oldást. Ugyanaz a helyzet a műhelyfelszereléssel is. — Megvolna minden, csak ép­pen a gyalupad hiányzik, A GYEREKEK pedig igen­igen kedvelik ezt az oktatá­si formát, s amikor arról hallanak, hogy eszközök hí­ján talán idő előtt befeje­zik, bizony szomorkodás ül arcukra. Szeretnének tanul­ni, mert többen közülük itt akarják megismerni annak a szakmának szépségét, amely majd életpályájuk lesz. S ez úgyhisszük, megérdemelne egy kis támogatást. — nagy — ?///////////»>>, a m mttmmmmim Alig öt-hat ven­dég üldögélt az Állami Fodrászat Kossuth téri üzle­tének női részlegé­ben, ahoxxi 'egy hétfői napon né­hány műhelytitok kedvéért belátó. gátiunk. Borika — kevés bé ismert névé Benedek Jenőné e pillanatban mint vendég ül a bőr­pár nős széken a hagyományos fe­hér lepedőben és esti frizurájának készítését figyeli szakértő szemmel a tükörben. — Különösen „felkapott” hajvi­selet napjainkban nincs, vendégeink egyaránt kedvelik a rövid és hosszabb hajból ké­szíthető változatokat. Rövid hajból rendesen a „Lollo”, vagy .,Gina" néven ismeri frizurát kérik; hosszabb haj­ból konty, vagy hátrafésült frizurát szoktunk készíteni — mondja Borika, ki tíz éve dolgozik a szakmában s ez alatt az idő alatt kereken 50 ezer „fejet" készített. A tavaly végzett Nagy Györgyi — ki éppen kolléga­Nagy györgyi Benedek .lenőné estélyi kontyfrizuráját kollegiális igyekezettel fésüli remekbe. nőjét szépíti — az Állami Fodrászat mókamestere. Míg fürge ujjaival, keskeny-nyelű fésűivel, boszorkányos csipe­szeivel és vasaival bodorít, a vendég szórakoztatásáról sem feledkezik meg. Olykor mint „női Figarót" emlegetik talá­lóan a szakmában. Törzsven­dégei is szeretettel emlékez­nek meg róla. Méltán. Vidám félórák alatt nevetve szépülni — nem utolsó mulatság ... Kevés rendeletnek örültél annyira a jászberényi fiúis­kola nevelői, mint annak amely gondoskodott a poli technikai oktatásra kijelöl iskolák anyagellátásáról. Ki mondta ez a rendelet, hogy í helyi vállalatok kötelesek se gíteni a politechnikai okta tást kiselejtezett, de a mű szaki oktatás céljaira alkal más szerszámokkal, hulladék anyaggal. A város művelődésügyi cső portja mindjáft el is küldőt nyolc levelet a város üzemei nek és ktsz-einek, amelyben segítségüket kérte a rende­letre és a 1014-es korm. sz. határozatra hivatkozva, ame­lyet az összes érdékelt mi­nisztérium is aláírt és elkül­dött a saját üzemeinek. Ennek idestova öt hónapja. A visszhang? Vajmi csekély. Eddig mindössze egy üzem vette tudomásul a kérést, A m mimsmim Intézkedés helyett — aktatologatás Legényeknek szól a nóta A kunhegyesi járási kultúrotthon felől vidám muzsikaszó hullik. Vörös mo­linó feszül az úttest felett; rajta a kato- nai összeíráson megjelent fiatalokat üd­vözlő felirat. Ragyogó csizmában, fényesre tisztított cipőben húsz esztendős legények kerülgetik az enyhe télben csillogó tócsá­kat. Lucskosan jelentkezni az összeíráson — tiszteletlenségnek tartják. A kultúrotthon nézőterén jónéhány sorban üldögélnek a legények. Kényesk.edő cigányzene ütemére leányderekak ringa- nak, papucsok koppannak a színpadon. Gömbölyű karok, kecses ujjak tartják ma­gasra a csipkés párnát... A kultúrotthon és a földművesszövetkezet tánc- és zene­kara szórakoztatja a szólitásra várakozó­kat, kiknek tenyere most éppen Kiss Juli­kénak, a Lenin Tsz tagjának énekszámát köszöni meg ütemes tapssal... Daliástermetű katonaorvos vizsgálja a belső helyiségek egyikében a legényeket, kik — alkalmasságuk esetén — pár hó­nap múlva a Magyar Néphadsereg kato­nái lesznek. Gondos, alapos a vizsgálat, türelmesek az orvos kérdései: „Milyen betegségeken esett át? Szenvedett-e csont­törést? ...” Míg az egyik legény a mérce alá áll, a másiknak barátságos tekintetű, zöldparolinos főhadnagy mutat helyet..’. Gőz János, a kunhegyesi Ujbarázda Tsz fiatal gazdája leül; tisztelettiidó, kissé mégis „civiles” a tartása. Az a legény, ki a közös birtokon 386 munkaegységre tett szert egy év alatt, bizonyára nem az utol­sók között szégyenkezik majd a honvéd­ségnél sem ... Gőz Jancsit érdeklik a vi­lág dolgai; igaz lelkesedéssel sorolja, amit a XXI. kongreszusról már megtudott. — Hol szeretne szolgálni ?— kérdi a fiatal tiszt. — Ha mód van rá, oda oszt­juk be... A legény töpreng, töpreng... Gondo­latban bizonyára mennydörgő harckocsik, keményléptű lövészalakulatok, csörömpölő lánctalpasok vontatta hosszúcsövű lövegek vonulnak el elülte. Nehezére, esik a válasz­tás. Hosszú másodpercek után felel: — Ott szeretnék szolgálni, főhadnagy elvtárs, ahol szükség van rám. Az asztal körül több községi vezető foglal helyet, ki most helyeslőén bólint. Egy keménykötésű tüzérszázados is csat­lakozik a hangtalan elismeréshez; tekin­tete arról árulkodik, hogy Gőz Jánost szí- vesen látná a lövegesek között. Jó hasznát látják ott a készséges erős, merész kato­nának ... Legények jönnek, legények mennek. Az összeíró bizottság tagjai valamennyit emberi szóval, elvtársi közvetlenséggel fo­gadják. A fiatalok már hónapokkal bevo­nulásuk előtt érezhetik: barátok, a nép hadseregének tagjai várják őket soraikba. — borváró — Hónapok óta húzódik Gon­5 da Mihályné tiszatenyői le- fvélírónk panaszügyének inté- ( zése. Első levelét még szep- (temberben küldte el hoz- szánk, amelyben megírta, 5hogy András nevű fia koráb­ban a martfűi építkezésen ^dolgozott a kiskunfélegyházi (vállalat alkalmazásában. Az ^építkezési a Szolnok megyei (Állami Építőipari Vállalat Svette át. Ekkor íia a válla­latnak felmondott, melyet el 5is fogadtak, azonban 3 napi ffizetett szabadságát nem ren­dezték. Irtunk a fenti vállalathoz, ?s november 24-én választ is (kaptunk. Ez azonban egyálta­lán nem volt' megnyugtató, (mert csupán az állt benne, Bhogy Gpnda András fizetett (szabadság kérelmének nem Mehetnek eleget, mivel a ne- fvezett munkavállaló egyetlen (órát sem dolgozott a vállalat­inál. S bár a dolgozó kérése (jogos, a fizetett szabadság Jügyéta kiskunfélegyházi Épí­tőipari Vállalat hivatott in­tézni. Nem tehettünk mást, ír­atunk a megadott címre. In- (nen a következő válasz érke­zett: „Gonda András szaktár­cát vállalatunk a Szolnok megyei Magasépítési Válla­lathoz 1958 április 3-al át­helyezte, így a szaktérs mun­kakönyvébe „Áthelyezve” be­jegyzés került. Vállalatunkhoz a felmondó levél nem érkezett be, felté­telezzük, hogy a szaktárs a Szolnok megyei Magasépítési Vállalathoz nyújtotta be és onnan kapott rá választ. így tellát a szaktárs szabadság­járandóságát az átvevő vál­lalat köteles elszámolni, mi­után az általunk történt át­helyezés bejegyzés kijavítás­ra nem került”. * Hát most igazodjon el va­laki ebben az eléggé össze­kuszált ügyben! A kiskunfél­egyházi Építőipari Vállalat elismeri, hogy náluk dolgo­zott Gonda András, de a sza­badságjárandóságot mégsem hajlandó kifizetni. Az átvevő vállalat kötelessége ez — ír­ták válaszukban. — A Szol­nok megyei Állami Építőipari Vállalat szintén elismeri a kérés jogosságát, de szerinte a kiskunfélegyháziaknak kell rendezni Gonda András ügyét. Helyes lenne, ha a két vál­lalat közös nevezőre jutna ebben a hónapok óta húzódó ügyben, s végre döntés szü­letne: melyikőjük fizesse meg Gonda András jogos já­randóságát. N. K. Fémnyomó- és Lemezáru­gyár. Kluka István, az intézet igazgatója vezet be a most épülő műhelyszobába. A szá­radó falakban villanyvezeté­kek végei még szabadon áll­nak, várják az A VESZ em­bereit. akik remélhetőleg ha­marosan bekapcsolják a vil­lanyt és ezzel megindulhat a műhelymunka. A műhelyek­ben a minisztérium és a ta­nács által vett gépek, vado­natúj fi, komplett íamegmun- káló gép, köszörű és más — a műhelygyakorlathoz nélkü­lözhetetlen szerszámok. — A földön pedig egy csomóban a Fémnyomó által ajándékozott kéziszerszámok, gépalkatré­szek. Találomra felemelünk egyet a földről, hatalmas harapó­fogó, amelynek a fél feje hiányzik. Egy másik harapó­fogó szára valósággal ke­resztben áll. Bizony, ment­hetetlenül becsípné annak a gyereknek a kezét, aki hasz­nálná. Teljesen kettérepedt hidégvágók, középen eltörött csavarhúzók. Ötkilós villás­kulcs. amely ráadásul megtá­gult és egyéb hasonló földi jók. Hát bizony a Fémnyomó csak a rendelkezés egyik fe­lét tartotta be, tudniillik azt. hogy a selejtet adja át. De azt már nem, hogy ennek a selejtnek műhelygyakorlatra még alkalmasnak kell lennie. Némi kis szeretettel a szer­számok legnagyobb részét — úgy ahogy — használhatóvá tehették volna. Az iskola meglátogatása után találomra kiválasztot­tuk az egyik „címzett” válla­latot, a 10. sz. AKÖV-öt. A rendeletről semmit sem tud­nak. Oberländer István mű­szaki vezető elmondotta, hogy a gimnázium fordult hozzá­juk ilyen kéréssel, annak ad­tak is anyagot. Megígérte, hogy a most megalakuló KISZ szervezetnek a pártve­zetőség fogja feladatul adni, hogy ezzel a kérdéssel foglal­kozzon és hulladékanyagokat juttasson el a fiúiskolának a politechnikai képzés meg­könnyítésére. A városi tanács kérő levele úgylátszik, mindenütt irat­tárba került. Ezúton hívjuk hát fel a figyelmet: segítse­nek a politechnikai oktatás­ban a felnövő új nemzedék­nek. Segítsenek anyaggal, ha kell, előadással, vagy más módon. _ ht — EGY REMDELET

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom