Szolnok Megyei Néplap, 1959. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-19 / 42. szám

1938. február 18. SZOLVCK MEGlgEIjNÉPLAF 3 i ÖNZETLENÜL Törökszentmikióson három új tsz S-T-iszastülyön- virággal vár­ták őket. Jászkiséren meg a község apraja-nagyja össze­gyűlt, hogy tapsoljon ne­kik. Többszázan vannak munkások és ügyvédek, pa­rasztok és színművészek. Járják a megyét. Minden nap másik csoport kereke­dik feU hogy' az esti pihe­nés óráit idegenben, család­jától távol töltse, dallal, tánccal, verssel, jelenettel köszöntse azokat a paraszt­embereket, akik bátran ne­kivágtak az újnak, a jobb élet akarásában a szövet­kezeti utat választották. Ezek a százak érzik, tudják, hogy fontos missziót teljesí­tenek. Szívesen mennek. A megyei tanács illetékese el­mondotta, hogy egy esetben sem volt tapasztalható az a máskor megszokott jelen­ség, hogy egyes csoportok, vagy kultúr munkások hú­zódoznának. Eddig egyszer sem fordult elő az, hogy otthon maradt volna akárki, akit a nagy ügy szólított. . A menetrendet óramű pontosságával tartják be. Kilencedikén Kunhegyesen színészek brigádja lépett fel, 10-én a Jászkun KISZ 'Együttes látogatott Tisza- sülyre. Munkásfiatalok, jászberényi ipari tanulók keresték fel a kiséri új tsz- gazdákat. Mezőtúri paraszt- fiatalok és pedagógusok lá­togattak el Mezőhékre. ■ Nagy-nagy szeretettel fo­gadják a kultúra önzetlen munkásait, akárhova is mennek. Kunmadarason még a kultúrház fennállá­sa óta nem volt olyan tö­meg előadáson, mint pénte­ken, amikor a karcagi Nagykun Népiegyüttest lát­ták vendégül. Az ajtókat is ki kellett nyitni, hogy min­denki láthassa, hallhassa a szebbnél szebb dalokat, tán­cokat, jeleneteket, amelye­ket az új belépőknek aján­lottak fel a termelőszövet­kezeti város kulturális munkásai. Szívesen és örömmel mennek mindnyájan a for­rongó, átalakuló faluba. Legtöbb helyen méltókép­pen is fogadják, őket. De nem szabad letörni ezt a lo­bogó lelkesedést, nem sza­bad előfordulni olyan eset vek, mint Jászberényben és Törökszentmikióson, ahol a szolnoki Népiegyüttes, illet­ve a Fűtőház énekkarát jég­hideg terem, felületes, rossz szervezés várta. Tisztelje minden illetékes a nagy akarást, az önzetlen segi- tőkészséget, a lelkesedést, használják fel azt az óriási mozgósító erőt, amelyet a kultúrcsoportok, brigádok munkája jelent. Ma is, holnap is, és még nagyon sokáig napról nap­ra megindulnak az Ikaru­sok szerte a megyébe. Vi­szik a dalt, táncot, lelkese­dést, a kultúra mágikus ereS jét, hogy ezzel is meggyor­sítsák a parasztság útját a fejlettebb szocialista jövő felé. —ht— Az újonnan alakult. Ady és Bocskai Termelőszövetkeze­tek után vasárnap megszüle­tett a város harmadik új, számszerint tizedik termelő- szövetkezete. Párnapos életű termelőszövetkezet az Üj Ba­rázda nevet viseli és a város bartai részén gazdálkodik. Ti­zenegy egyéni paraszt 60 hold földre kért működési enge­délyt. Az alakulás ót^i meg­kezdték a terjeszkedést. A többi termelőszövetkezetek je­lentősen megnövekedtek. A Bocskainak már negyvenhét tagja van. az, Adypak pedig harmincnégy. Februr 5 óta Törökszentmikióson kétszáz- ketten léptek be 1015 hold földdel. Bátor bezdemériYeHŐ Ifj. Szilágyi Sándor jász- kiséri gazda az elmúlt hé­ten összehívta szomszédait a Nagykörút 96 szám alatti la­kásába. Még aznap meg­alakították Búzavirág néven a termelőszövetkezetet, — amelynek öt választották meg elnökéül. Az új tsz tizenkét taggal 104 holdon kezdte m?g a munkát. Magyar könyvkiállítás Vilniuszban A vilniuszi Állami Mú­zeum főépületének homlok­zatán már több mint két hete a Magyar Népköztársa­ság lobogója leng. A magyar és a litván zászló a két nép barátságát jelképezi. A múzeumban nemrégiben magyar könyvkiállítás nyílt, amelyet nemcsak a főváros, hanem, a környező városok, lakói is látogatnak. A litván ifjúság körében különösen nagy érdeklődés nyilvánul meg a magyar könyvek iránt. Nagyon sokan álldo­gálnak Petőfi Sándor, Ady Endre és József Attila vers- gyűjteményei előtt. A kiállítás látogatói öröm­mel szemlélik a díszes kivi­telű könyveket, amelyek a legkülönbözőbb témákkal fog­lalkoznak. Különösen örven­detesnek tartják a magyar könyvkiadás szakadatlan fej­lődését, amely a- kiadott könyvek példányszámainak növekedésében is megmutat­kozik. Az egyik kaunaszi nyom­dász a következőket írta a Látogatók Könyvébe: , „Nagyon tetszik a kiállí­tás. A nyomdai munkák ma­gas színvonalat tükröznek. További sikereket kívánok a magyar nyomdászoknak’’. Számos hasonló vélemény­nyel találkozhatunk: A láto­gatók közül többen azt java­solták, hogy Magyarorszá­gon rendezzenek litván könyvkiállítást. Ezek a kiál­lítások. hozzájárulnak a ma­gyar és a litván nép közötti barátság megszilárdításához. ' ....... gTü 1 r " 1 Vá lasszon T óth András: — halad-e vagy marad? — Hát akkor kitöltheti ük? .A gazda, Tóth B. András íassari ingatta fejét, jelezve, hogy nem. Aztán mégis, a kiskapuban így szólt búcsú­zásul a két emberhez: — Meggondolom még. Nem vagyok ellene, de még nem íróm alá. — Milyen makacs néme­lyik ember. Nem érti meg, hogy jót akarunk neki, hogy az • ő érdekében jövünk hoz­zá — mondta az egyik agi­tátor a társának, amikor ar­rébb értek a 12 holdas jász- alsószentgyörgyi középpa­raszt házától. Nem tud még válsztani Tóth András, menne is, meg -nem is a szövetkezetbe. Ug.y nyilatkozik, hogy mit szól majd a falu, ha egy páran belépnek, a szövetkezés meg abbamarad és akkor ujjal mutogatnak ezekre az em­berekre, hogy de hamar ott hagyták a földet. — Utolsó leszek a belépés­nél, legalább most így gon­dolom. Látni szeretném elő­ször, hogy mi a falu véleménye ? — nyilatkozik András bá- ; esi.. ­- Csináljunk számvetést ar­ról, hogy jól teszi-e Tóth András, ha várakozik őszig, vagy még egy évig, amikor . már mindenki, az egész fa­lu a szövetkezethez tartozik és ő lesz a pont a szövetke­zetesítés végén. Mert az akar lenni! A faluban nem mindenki gondolkozik így. Csak az el­múlt napok eseményeit néz­zük: negyven belépő 250 holddal választotta a szövet­kezeti utat. Köztük volt No­bellá Ferenc 23 holdas, ifj. Oszlányi István 16 holdas, id. Kobella Béla 16 holdas, Vígh Cs. Ignác 9 holdas kö­zépparaszt is, de nem lehet azt mondani, hogy ezek kezd­ték meg a sort. A községben már eddig is működött ter­melőszövetkezet és nem is rosszul. A belépések szánta is szaporodik és lassan-las- san nem azt nézik a faluban, hogy ki lépett be, hanem in­kább azt: ki maradt még kí­vül? Úgy beszélgetnek az esti kantamerígetésnél a falu asszonyai, hogy: Nem tudom, mit akar az uram, miért nem áll már közösbe? A község véleményétől fél Tóth András, de nincs iga­za neki. Megmozdult Alsó- szentgyörgy parasztsága is és feltartóztathatatlanul tért hódít az új. Inkább azt le­hetne mondani: csak hangoz­tatja a gazda, hogy a falu véleménye miatt nem lép be, mert még nem tudott hatá­rozni, hogy mi volna a te­endő. — Az én nevemen csak há­rom hold van, az asszonyé a másik kilenc — mondta az agitátoroknak András bácsi, Én nem rendelkezem az o földjével! — Hát az asszony kié? — Az enyém az — vála­szolt a gazda. — Akkor a földről is-maga parancsol — mondták a nép­nevelők. — És nem is az asz- szonnyal van a baj, hanem azzal, hogy maga nem mer nekivágni az újnak még akkor sem, ha sejti, hogy mégis az lenne a jobb. Nehéz lehet-e egy olyan asszonyt meggyőzni a köny- nyebb életről, aki reggeltől napestik nyűglődik a jószá­gokkal, a gazdasággal, s vál­lát is nyomja a kisparcellés gazdálkodás sok terhe? iLát­ja az is. hogy a szövetkezeti asszonyoknak fele annyi gondjuk sincs, mint neki. Ha tsz-tagok. nyugdíjat kapnak, ingyenes kórházi-, orvosi ke­zelésben, ellátásban része­sülnek. A gyógyszer, vagy a mentőautó is ingyenes. Ha az egyéni parasztcsaládnál be­teg lesz valaki, a ló vagy a tehén ára könnyen elmehet az orvosra, a kórházra. Tóth András nem tud szá­mot adni arról, hpgy meny­nyi az évi jövedelme. Azt megmondja, hogy az összes adaja évi 8—9 ezer forint körüli és a gazdasági felsze­relések rendbentartása is fel­emészt 3—4 ezer forintot. — Nem tudnám én meg­mondani, hogy mennyi a iö- vedelmem, mert mindig ko­pik a pénz. s ha néhány ban­kó a hizottliba, vagy a hízott sertés után a bukszába ke­rül, elcsurog onnét a szíj­gyártóhoz, a kovácshoz, vagy éppen az adóba. A dűlőiéiben lévő istálló­jának a megjavítására is most vett ezer téglát András gazda, de nem mer hívni kő­művest, mert azt mondja: el­kér a munkáért egy kétmá­zsás disznó árát is. , Ha már a jövedelemnél A KISPARCELLA és a szabadság A közelmúlt hetekben or­szágosan újabb tízez­rek léptek a szövetkezetekbe. Napjainkban a megyében is sokezer ember döntött az új, de már nem ismeretlen útra lépés mellett. Nem is százak, tízezrek döntenek naponta sorsuk felől. Nem könnyű, de könnyebb a döntés, mint ed­dig bármikor, mert élő pél­dák, járt utak vannak, ame­lyeket követni lehet, amelyek nem a kételyekbe, hanem a biztos, megalapozott jövőbe vezetnek. Itt-ott azért még hallani a sóhajt: ,,A magam portáján szabad ember va­gyok, akkor kelek, amikor akarok, azt csinálok és úgy, ahogy akarom. De ezt a szö­vetkezetben nem tehetem meg”. Ismertem egy jómódú kö­zépparasztot. aki 1948-ban. amikor a földje mellett lévő nagy úri birtok helyén tsz-t Alakított néhány régi kubi­kos és zsellérember, gúnyo­san húzta el a száját. „Én egyedül is többre megyek, mint ti a nagy szövetkezés­sel.” Hozzá is kezdett a ko­ratavasz korareggelein, hogy versenyezzen a szövetkezet­tel. Aratásig bírta, de ősszel, amikor látta, hogy a tsz- beliek milyen sok pénzt osz­tottak munkaegységenként, mély hallgatásba burkoló­zott. Következő év őszén maga ment el a szövetkeze­tiekhez, hogy: „A földem nem a legjobb, de gazdálkod­ni tudok, ha akarjátok, beál­lók.” Az ellenforadalom idején ez a középparaszt' így beszélt a hangoskodó tsz-tagokhoz: — Mi bajotok a szövetke­zettel? Talán hiányzik, hogy az ekebarázda tyúkszemet törjön a talpatokon, vagy a szűkösködéstől nem tudtok megválni? jC’bben az emberben ta­■*-J Ián épp ekkor, nyolc év után oldódott fel az érzés, amely a szövetkezés láttára elfogta. Nem, nem minden dolgozó paraszt dönt ilyen könnyen. Nem is könnyű, hisz a lát­szat néha nagyon mélyre rejti a valóságot. Mintha kedve telnék abban, hogy az embe­rek soká találják meg. Mert látszatra valóban azt fesz az tartunk, akkor fel kell em­líteni Tóth András egyik is­merősének, Sallai Kálmán tsz-tagnak a példáját. Igaz, hogy 9 éve dolgozik már a Petőfi Tsz-ben és ez nem kis idő, de haladt Is az életben. A növénytermesztésben dol­gozik gyalogmunkásként. Így beszél életéről: — Vettem, elbontattam és felépíttettem a faluban azó­ta egy házat, amióla tss-íag vagyok Nemrégen lett kész a két- szoba-konyhás Kölesei utcai házam. Nem koplaltuk meg a fészekrakást, mert jut más­ra is. ha nem is olyan bőven, de nem is szűkén. Sallai Kálmán előtt biz­tos öregkor áll. Még egy év és a nyugdíj is jár számára. Mennyivel könnyebb lenne Tóth B. Andrásnak is, egy évtized múlva, amikor már gyengülne a karja, s nem tudna járni szántáskor 40—50 kilométereket az eke után. s nem tudna hajolni dereka a kasza suhintásokar, ha ter­melőszövetkezeti tagként, nyugdíjas parasztként jelent­kezne havonta a pénzért, ha volna kedve, dolgozna, a kö­zösben is és tudná; egy biz­tos támasz: a termelőszövet­kezet nagy közössége áll a háta mögött. , Nem kényszeríti senki Tóth B. András 12 holdas középparasztot arra, hogy azt az utat válassza, ame­lyik számára jobb. Ezt csak ajánlják neki a párt, a kor­mány politikájának szószó­lói: az agitátorok. Jó szóval, az értelemre hivatkozva ma­gyarázzák meg, hogy rosszul teszi, ha nem haad a korral, így mondják valhogy: — Válasszon Tóth András, míg nem késő. Válasszon, hogy halad-e, vagy marad? Tóth József egyéni gazda, amit akar. Ha úgy akarja, búzát vet, ha úgy, cukorrépát. Ha úgy akarja, piacra, vásárra mehet, senki nem fogja meg kocsija kere­két. Vagy talán mégis? Mert ha a gazda, vagy a család vala­melyik tagja nincs a jószág körül, az nem eszik; ha a gazda, vagy a család nem ka­pál, felnő a gaz; ha a feleség, vagy a gyerek nem szed mar­kot, bért kell fizetni; ha nem háromkor kelnek, két sorral több marad kapálatlan. Ha a jószág elhull, ősszel nincs té­likabátra való, ha nem ta­pasztja be a tanya hátulját, ha nem csinálja meg a tetőt, leomlik, ha nincs vetőmag — venni, ha nincs igavonó jó­szág — fizetni kell. Kell és kell számtalanszór, mert ez a szó, hogy kell. kérlelhetetlen nagy úr és mindenkor pa­rancsol még annak is. aki nem veszi észre, vagy nem akarja tudomásul venni. Parancsol, még meg nem is csak a ház körüli munkában. ért ha elemi kár éri — ha elhull az aprójó­szág, vagy az igavonó állat, azt is tudomásul kell venni, le kell gyűrni a nehézséget. És nemcsak tudomásul venni, hanem anélkül gürcölni, vagy másikra kuporgatni. S a kicsi, elmaradott mun­kaeszközökkel mégsem viszi annyira, mint mások a szö­vetkezetben. Hisz az ő eszkö­zeikkel a munka még na­gyobb gürcölés mellett is las­súbb. Míg az egyéni gazda lóval egy hold földet kiszánt, akármilyen korán kél is, le­száll a nap. A tsz földjén a traktor sokannyit felszánt és mindenkor különben, mint az egyes eke. Este? Este a traktoros leállítja gépé; és pi­henhet. A gazdának? Még ez­A többi után... Szabó K. János, jászalsó- szentgyörgyi 9 és fél holdas egyéni gazda is aláírta a be­lépési nyilatkozatot. Nem vagyok tollforgató I ember, azért most mégis I megragadom az alkalmat, | hogy pártszervezetünk okta­tási eredményeiről írjak. Az elmúlt év hiányosságait pártszervezetünk, s annak vezetősége az előkészítésnél figyelembe vette és a hiá­nyosságokat igyekezett ki­küszöbölni. Taggyűlésen is megvitattuk, mit kell tenni, hogy a múlt évi hibák ne is­métlődjenek meg. A jelentkezőkkel az előké­szítő bizottság idejében be­szélgetett, s az elvtársak oda nyertek beosztást, ahol leg­szívesebben tanulnak. — Az 1919-es volt vöröskatonák és általában az idős, moz­galmi elvtársak a magyar párttörténetre jelentkeztek. — A porapagandisták is jobban felkészültek ezidáig, mint az elmúlt esztendőben. Az alapszervezetből nyolc- vanheten veszünk részt párt- oktatásban. Az előadásos pro­pagandára, amely időközön­ként van, zömével pártonki- vüliek járnak. Az oktatás színvonala te­kint etében nagy a változás. A propagandista elvtársak nem ragaszkodnak mereven az Írott betűkhöz, sok eset­ben említenek példákat az tán kezdődik a tanyakörüli munka, az Igazi szaladgálás. De éppen, mert ezt a dol­gozó parasztemberek jól tud­ják. nézzük a kiutat, a szö­vetkezetei. Tavaly több időt töltöttem a kunszentmártoni tsz tagjai között. Répakapá­lásra indultak ki teherkocsi­val. A kocsin a földig arról beszélgettek, hogy milyen so­kan félreértik a parasztem­ber szabadságát. Pedig az egyénileg dolgozó parasztem­ber szabadsága nem több, mint elzárkózottsága más em­berektől, magános hadakozás a gondok özönével. Az ál­lam, igaz, segíti őket is, biz­tos talajt adott a lábuk al^, sőt jég-, tűz- és ki tudja még milyen biztosítást, termelvé- nyeikre szerződéseket is köt­hetnek. De hogy az óracsör­gésre felébredjen, s hogy a dereka ne sajogjon, ezt már nem tudja áz állam biztosí­tani. Akkor jót mosolyogtunk ezen, pedig nagyon is így igaz. Hisz aki mindenre ma­ga van, aki gondjait legfel­jebb saját családjával oszt­hatja meg, az valóban vége- láthatatlanul és fárasztóan hadakozik azért, hogy úgy élhessen, ahogy nálunk, ma általában. ahogy a szövet­kezetben élnek az emberek. I gaz, hogy a szövetkezet sok újat jelent. Igaz az is. hogy a mi parasztságunk nagyon hosszú időn át sem­mi biztatót nem látó'” az „újból”, mert azt legtöbbször csak a sarcolásnak, a kisem- mizésnek formájában tapasz­talta. s örült, ha nem hábor­gatták. De amiből valóban haszna lett, azt azért nem vetette meg. Apáink is elfo­gadták a fa után a vas ekét, a kézi vetés helyett a vető­gépet, a nád helyett a cse­réptetőt és még sok-sok min­dent. De számukra nem ada­tott több, mint az igazán új­nak, a szó szoros értelmében vett szabadság megteremtője-! nek egv-egy morzsája sok­szor egész életükre sem. A gond zsarnok sorstárs, nagy örömöket is megkese­rít, s nehezen tá°it az ember mellől. De könnyű elűzni, ha százak szállnak szembe vele. Ahol százak fognak ősszé, megoszlik a gond, meg a munka, ahol segít a gép. min­den könnyebben, gyorsabban halad; jut idő pihenni, szóra­kozni .. . Aki pedig mindezt megízleli, hamar megérti, hogy a ma egyéni parasztja nem a saját szabadságát félti már, hanem még a nagyapá­két, dédapákét őrzi. Mert az ő számára biztosított szabad­ságot még meg sem kereste. B. E. életből, napjaink belpolitikái, nemzetközi eseményeiből. A Marxizmus—leninizmus alapjaiban legutóbb foglal­koztunk a világtérkép-isme­rettel is. Ez igen helyes, mert tudjuk, merre vannak azok az országok, ahol kü­lönböző világesemények és fordulatok zajlanak. Szemináriumunk propa­gandistája alaposan felkészül minden foglalkozásra. Nagy gondot fordít arra, hogy az adott téma lényegét a szemi­nárium hallgatói jól meg­értsék. További feladatunk, hogy a téli hónapokat, az oktatás­ban eltöltött órákat kihasz­nálva a legszorosabban fel­zárkózzunk a képzett mar­xisták soraiba. Az oktatás si­keres befejezésével a tanul­takat alkalmazzuk az előt­tünk álló nagy jeladatok megoldására és az emberek felvilágosítására. Nagyjából arról a szemi­náriumról szóltam, amelyik­ben magam is tanulok. — Azonban általában véve a többi szemináriumok ered­ménye is hasonló a mienké­hez. DOMÁNY GYULA a turkevei Vörös Csilla•< Tsz tagja.---------------------^ ---------------------­A lap szer vezet ünk pártoktatásáról

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom