Szolnok Megyei Néplap, 1959. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-18 / 41. szám

1959. febrfeár 18 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 NOVEREK Aleksze.j Tolsztoj „Golgotha” című regénye első részének színes, magyarul beszélő szovjet filmváltozata. Bemutatja a szovjet film ün népi hetén az nyadi” Mozi, öcsödi „IIu­Egy családban — öt tudós A napokban az egyik nép­számlálási ív érdekes adat­ról számolt be. Alma-Áfá­ban él egy család, amelynek öt tagja tudós. A 70 éves családfő Zsumat Doszkarajev, a történelem- tudományok kandidátusa, — Kazahsztán egyik legismer­tebb nyelvjárás-kutatója. Fia, Hamza, a Kazah Tu­dományos Akadémia levele­ző tagja, orvostudós. Másik fia, Aubakir, két év­vel ezelőtt egy őszibúza-faj- tával tette ismertté nevét a mezőgazdasági tudományok­kal foglalkozó tudósok köré­ben. Harmadik fia, Gabassz, a történelemtudományok kan­didátusa, felesége, Ralija pe­dig az orvostudományok kan­didátusa. Említsük még meg, hogy a családfő 35 éves koráig nyo­morgó pásztorember volt és iskoláit csak a szovjet hata­lom éveiben végezte el. KÖZNAPI DOLGOK titkai Köznapi dolgokról szeretnénk az elkövetkezendőkben írni. Olyasmiről, ami valamennyiünk életéhez hozzátar­tozik, természetesnek vesszük és talán eszünkbe sem jut: mi minden történik, amíg elénk kerül. Vajon ki töpreng azon, hogyan készül a halászlé és ki készíti, amíg jóízűen kikanalazza? A szabóról már valamivel több fogalmunk van, de hogy mi minden történik, amíg vállunkra feszül az öltöny, azt legfeljebb a próbán sejtjük. Egy szépen bekötött könyv legfeljebb némi irigységet ébreszt ben­nünk a tulajdonos iránt és nem gondolunk a könyvkötő munkájára. S hogy mi minden történik, amíg az üzletek kirakatai elénk tárják pompás választékukat — kérem senki sem lát a ponyva mögé, Ä HSLÁSEté kis tényezőn, hogy «2 ízek a halászié finom összhangjává olvadnak-e össze, vagy sem. A jó halászlé — mondják — olyan, hogy az ember nem tudja, forró-a, vagy csak tü­zes. ■~7/ülönben ez a halászlé konkurenciát csinál Mihályiné más műremekei­nek. Az emberek betérnek és legfeljebb rántott pontyot ren délnek mellé, holott ott van még a pontypaprikás, amely tejföllel és galuskával készül (a szakácsnő kedvenc étele), vagy a borban főtt, majd gombás mártással sütött hal­szelet, a hal-fatányéros, amely roston (vagyis paprikás liszt­be mártva és megsózva), ránt­va (morzsával és tojással), a párizsi (liszt és tojás) és orly módra (sör és tojás palacsin­taszerű keveréke) készíteti háromféle halat, pontyot, sül­lőt, harcsát tartalmaz. És persze, még a többi különle­gesség is. A szakács valamennyit szí­vesen készíti, valamennyinek örül. De szereti — ahogy ő mondja — a ,,legutolsó főze­léket” is. Harminc éve főz, de még mindig szerelmes az izekbe, még mindig kergeti őket és minden nap új dia­dal számára, ha eléri a kí­vánt kombinációt. Körülbelül ezt illik tudni, amikor a vendég odafordul a pincérhez: — Kérek egy halászlét, BARÁCS DÉNES 0 címzett ritkán ismeretien Tessék csak megkérdezni egy szolnokit: „Láttad már az automata levélszekrényt?” alkalmasint felkiált: „Hol szerelték fel, mikor?” Felelni nem könnyű rá; a kíváncsi érje be azzal, hogy már jó régen ... Csak mi közönséges halandók nem tudtuk, hogy városunk levélszekrényeinek zöme: automatikus. Ez a technikából mind ismertebbé váló szó jelen esetben azt ma­gyarázza (?), hogy a kiürí­tést végző postás bőrtáskája s a levélszekrény egy moz­dulatra nyílik, zárul — még­pedig úgy, hogy a postás hozzá sem ér a levelekhez. Hány járás van Szolnokon ? Nem, kérem, nem a me­gyében — azt tudom, hogy hét; ugyanakkor hét járási jogú város. Elismerem, a kérdés nem volt egészen pontos — ezért annak helyes­bítését megtakarítandó, azon­nal válaszolok: Városunkban 25 kézbesítő járás van, mellet­tük hat külterületi. Egy já­rás — egy táska. Az 1. sz. postán veszik át kézbesítésre a küldeményeket levélhor­dóink. Ha a londonival ver­sengő köd szállná meg Szol­nokot, a kézbesítők akkor sem tévednének el. Nem egy közülük több mint húsz éve postás így Kiss Imre, Kiss Antal, Süveges Sándor, Sár­kány András, Szél István. — Szúrópróba alapján győződ­tem meg róla: jobban isme­rik Szolnokot, mint a saját tenyerüket. Azonnal kivág­ták, honnan indul, hová tor­kollik a legeldugottabb köz — tenyerük „élet-” és „sors­vonaláról” sokkal kevesebbet tudtak. (Lehet, hogy ennek más az oka... Nevezetesen: postásaink felvilágosodott emberek, akik nem hisznek a babonában). Kényelemszerető levelezők kedvéért említem meg: aján­lott, expressz, légiposta kül­deményekkel nem keli besé­tálni a postára. Bőven elég, ha az előírt értékű bérmen­tesítésnek eleget tesznek — a bérmentesítési vizsgálat so­rán annak megfelelően keze­lik levelüket. Tessék?... A feladóvevény?? Azt az udva­rias posta díjtalanul kézbe­síti a feladónak. Címzett ismeretlen Ha igaz, hogy a jó tehe­nész egy kicsit állatorvos; hogy a„jó eladó egy kicsit pszichológus — az sem va­lótlan, hogy a jó postás egy kissé detektív. Félreértés ne essék: eddig még senkifia őrizetlenül hagyott (és el­emeit) kerékpárját nem ke­rítették meg — annál több „tévelygő epistolát” igazítot­tak útba gazdájához. Ezt is Szentesi Károly postafelügyelőtől tudom, aki postai látogatásom során atyai szeretettel kalauzolt s igazított útba a kézbesítési rejtelmek sűrű erdejében. Ti­tokban gyanakszom: nem is bosszús a hiányosan címzett levelek miatt — azok „igaz útra terelése” izgalmas fel­adat számára. — Nagy József, Szolnok, — olvassa az „Ismeretlen” jel­zésű rekeszből kiemelt lapok egyikéről. — Mit gondol, hány Nagy József lakik Szol­nokon? — Tíz ... vagy ötven ..; Minden esetre sok... De melyiké a lap? — Azt majd kézbesítőink kiderítik! Reggelenként elő­vesszük az ilyen „szófukar” címzésű küldeményeket; pos­tásaink élőt« felolvassuk a címzettek nevét. Ha valame­lyik levélhordó ismerősnek talála: jelentkezik. A háznál azután tapintatosan érdek­lődik: van-e Nagy Józsefnek rokona, ismerőse, boldog őse Kőteleken. Ha van: odaadja a lapot; ha nincs: próbálko­zunk tovább. Adódik úgy is, hog/ vala­minő szerv „hivatalt alapít” városunkban. A MÁV pél­dául „K. P. M. Közúti Igaz­gatóság, Szolnok” címre írt. Egyszínű eset — a külde­ményt visszairányítják Pest­re. Előfordul, hogy valaki nem tudja szolnoki ismerő­sének címét, csak telefonszá­mát. A postásoknak ennyi is elég. Egy hivatal tértivevé- nyes küldeménnyel örven­deztette meg (?) O. L. szol­noki lakost. — Minden sza­bályszerű volt, ,csak” a fel­adó hiányzott. Most meg kell kérdezni O. L.-t, melyik hi­vataltól kapott levelet. — Kerül városunkban tréfáskedvű levelező is, — említi Szentesi Károly felügyelő. — öt arról lehet megismerni, hogy a jól be­vált ABC helyett egyiptomi mintájú képírást alkalmaz... Könnyű volt egy így címzett (?) levelet eljut­tatnunk a Kolozsvári út 8-ba; rádió-adótorony volt rárajzolva. Egy másikra: ha­bos söröskorsóba pottyanó labda, felette egy női ke­resztnév. Sörkedvelő kézbe­sítőink egyike a név alapján csalhatatlanul megállapította, hogy a levél nem a MAV- pálya söntésébe, hanem a Strandvendéglőbe kívánko­zik .:. Kétségtelen, hogy a levél- kézbesítésnél is gyönyörköd­tető dolog a változatosság. Postásaink mégis ezt kérik: Címezzünk gonddal, ponto­san — így gyorsabban ér célhoz levelünk. ■— borváró — Második igazításig készítik a konfekciót Félkész-ruhák forgalomba hozását tervezi a kereskedelem BIZONYARA sokan bosz- szankodtak már, amikor az egyébként jóízlésre valló és konfekció iparunk fejlődését dicsérő készruha vásárlása esetén a testhez álló zakó mellé egy olyan nadrágot kaptak — vagy éppen meg­fordítva —, amelyik néhány centivel hosszabb — vagy bővebb — volt a kelleténél. Ilyenkor mit tehet a vásárió? Fogja a még boltszagú ru­hát és viszi a szabóhoz, ala­kítani. Külön pénz, külön várakozás s ha éppen zsú­folt az alakító cég munka- programja, újabb bosszúság. A kereskedelmi szakembe­rek hosszú évek tapasztalata alapján most elejét akarják venni a bosszankodásnak. — Ügy tervezik: a forgalomba hozandó konfekció árúkat nem készítik el teljesen, csak a második igazításig. A vá­sárló, amikor az üzletben ki­választja a neki tetsző ru­hát, közli észrevételeit és '„ZTavabx“egy cipőboltban (7\ an egy asszony Szolno- ” kon, aki jobban ismeri a halak ízének titkait, mint bárki más. Szerelmes ezekbe az ízekbe: a puha, finom hú­séba, amelyet vékony, karcsú szálkák tartanak össze, ame­lyet vörösborban főz, vagy amelyhez mártást készít, hogy enyhén sós legyen, vagy 'csí­pősen paprikás, hogy a sült fehérségét, vagy a főtt hús puha szürkeségét érezze a fo­gyasztó. Mihályi Mátyásnénak hív­ják a szolnoki Halászcsárda főszakácsát. A hal könnyű étel. de ha valaki fél életén keresztül kóstolja és lebegő illata között él, akkor a hal is kalóriadús, nehéz eledellé változik és ezért Mihályiné épp olyan termetes, mint többi kollégái a szakmában. Ezt különben ö maga is tu­dományos alapon magya­rázza: — Statisztika igazolja, hogy aki jól tud főzni és szereti a jó ételeket, az mind meghí­zik. De azért fürgén mozog, s felcsillan szeme, amikor a frissen készült halászlé illata terjengem kezd. Harminc éve főz már. Három évtizede To­tyognak körülötte a fazekak, semmiféle statisztika nem tudná utánaszámolni, hány tízezer adagot készített már el és hányszor csettintett már elégedetten a kóstolók köze­pette. Hogyan készül a halászlé? Kifelé ..lUtat, ahol Erdei Miklósné egy hideg szobában aprítja a pontyokat és harcsá­kat. Erdeiné a halmészáros. Szőke vékony asszony: ő ma­ga 45 kiló, de volt rá eset, hogy 84 kilós harcsát szeletelt darabokra. Három asztalon nyújtózott el az. óriási fogás. Erdeiné így télen — holtsze­zonban — 50 kiló halat tisz­tít meg gyors mozdulatokkal pikkelyektől, uszonyoktól: mindentől, ami nem kell a le­vesbe. A vér marad, az kell az ízhez. Tisztítás után már nem szabad megmosni a ha­lat. A halak ott úszkálnak a medencében, pontosan két és fél mázsa a súlyuk. Most öt nap kell hozzá, amíg a vendé­gek megeszik őket, nyáron egy is elég ennyihez. — Ha forintjával kifizet­nék, ahány halat megtisztí­tottam, nem irigyelném a lottónyerteseket — mondja a vékony Erdeiné, amíg a nagy bárddal csapkodja a halak néma. tátoaó fejét. Néav éve dolgozik itt, hat gyerekre ke­res férjével együtt. Miközben ő a hideg állatok­kal oajlódik — és ilyenkor té­len a helyiségben is hűvös van, hiszen csak így lehet megtartani a halakat — benn a konyhában már forr a hagymás, sós lé, 30—40 liter egyszerre, a fejek is benne Totyognak egy ideig, amíg az­tán át nem törik valamennyit egy szitán. A hús, a velő a nagyszerű lébe fő. — Egy adag halászlére egy deka paprika jut — mondja Mihályiné, miközben egy nagy tálba annyi paprikát önt, amennyi a mi háztartá­sunkban fél évig elegendő. A tűzhelyen pedig zsír rotyog. Néhány kavarás, a paprika a zsírba kerül, közben már a halszeletek is a nagy lábosba vándoroltak. A paprikás zsír egyetlen mozdulattal elindul útjára a rotyogó lében. Előbb csak az egyik sarkot festi pi­rosra, aztán a forró áramok magukkal sodorják, megke­rüli a gertnedarabokat, a fö­vő húst felveti és lehúzza a kavargó, forró lé és páf pil­lanat múlva az egész lábos a halászlé ismert jó színében úszik. S micsoda íz! A frissen ké­szült, fél órája kupáncsapoit hal húsa hogyan omlik szét az ember szájában... Hát ez a művészet. — Hiába is magyaráznám én a pontos titkokat, hiszen úgyis az utolsó pillanatban dől el valami lemérhetetlen ALIG 30 perccel a záróra előtt nagy tömeg vásárol a 14. sz. kiskei'eskedelmi cipő­boltban. Asszonyok, lányok és férfiak, gyerekek próbál­gatnak kedvükre. — Milyen cipő után a leg­nagyobb az érdeklődés? — kérdezzük az üzlet vezető­jét. — Csodálkozni fognak, — válaszol, — mert megjött a Levél r a Surjáni Állami Gazdaságból KISZ ügyben sülésem szerint abba csak két hónapi bélyeg került be. És most, amikor ország­szerte kiosztották az új tag- könyveket, ilyesmiről nálunk szó sincs, sőt a múlt év ta­vasza óta egyetlen taggyűlés sem volt. Mindez főleg nem a ta­nács és a pártszervezet hibá­ja, hanem a vezetőségé, mert mi segítség kell ahhoz, hogy egy háromtagú vezetőség egy­befogja a fiatalokat? Hogy mi ennek az oka, ar­ra kérnék választ a vezető­ségtől. V. E., aki KISZ-tag szeretne lenni tavasz. Ne értsenek félre, a vevők meghazudtolták a me­teorológiát, és erősen tavaszt hirdetnek a cipőkereskede­lemben. Az elmúlt napokban rendkívül sok szandált és körömcipőt adtunk el. — A kereslet igen nagy a kombinált balerina cipő után, amelynek ára 130—140 fo­rint között mozog. Szinte líajsza van a pántos szandá­lokért is. Sajnos, még nem tudunk szolgálni belőle, de remélhető, idejében kapunk a nagykereskedelemtől. — A kereslettel szemben milyen a választék? — Nem rossz, a tavalyinál jóval bővebb. Külpnösen megnövekedett a választék a körömcipőkből fazonban ás színben. Ha visszatekintünk csak öt évre, a különbséget nem is tudjuk felmérni. — A VÁLASZTÉK növelé­se a cipőiparban ma már kö­vetelmény. Azért merem ezt kijelenteni, mert mi vagyunk közvetlen kapcsolatban a ve­vőkkel és bizony, eddig so­ha nem látott módon megnö­vekedtek az igények. Ez eg>~ részt úgy nyilvánul meg, hogy kifogásokat emelnek egyes fazonok ellen. Ha si­ma a papucscipő feje, az a baj, ha meg mintás, akkor simának szeretnék. Másrészt a vevő újszerű fazonokat ma­gyaráz és elképzelése sze­rint szeretne vásárolni. A gyártó üzemeknek nagyon rá kell kapcsolni, hogy eze­ket a megnöveKedett igénye­ket ki is tudják elégíteni. — Örömmel mondhatom, azért csak tudunk ma már megfelelő cipőt adni. • — Különösen kedvelt és a vevők által szeretett típus a mezőtúri Cipész KTSZ által tervezett és gyártott bevont rámáju, rámán varrót bőr­talpú papucscipő és az álta­luk gyártott körömcipő. Itt a követelmény a színek vál­tozatossága lenne. — Hogy visszatérjünk a választékra, ez talán a nők részére a legkedvezőbb, mert több, mint húsz szép fazon­ban válogathatnak. — GYERMEKCIPŐKBŐL sem állunk rosszul. A múlt évben igen sokan keresték a lakk szandálokat és cipőket. Ma már bővelkedünk benne. A leánykáknak 23—30 szá­mig lakk kötős cipőket adha­tunk. Nemutolsó sorban bő­ven rendelkezünk gyermek fehér cipővel, aminek tavasz- szal van nagy keletje. — A férfiak sem mostoha gyermekek, mert számukra is van választék. Mintegy 10 —12 fazonban elégíthetjük ki igényeiket. A most igen ked­velt és keresett szimplatalpú, nyújtott fejű modern cipőből is 270 forint értékben, feke­te és barna színben adha­tunk a vevők rendelkezésé­re, — fejezi be a 14.-es cipő­bolt vezetője: ab. — mindjárt megejtik a próbát is. A próba eredményekép­pen aztán az erre kijelölt ktsz, vagy helyiipari vállalat vagy éppen a bolt műhelye bizonyos összegért kívánság szerint igazítja a ruhát. Bu­dapesten már néhány áru­házban kipróbálták ezt a módszert és az első tapasz­talatok szerint a vásárlók tetszésére talált. Hogyan áll ez nálurik? Van-e remény a félkész kon­fekció bevezetésére üzlete­inkben? erről kérdeztünk meg néhány kereskedelmi szakembert. A MEGYEI tanács keres­kedelmi osztályán nyert ér- értesüléseink szerint már tárgyalások folynak ebben az ügyben. A Megyei Áru­forgalmi Bizottság ruházati szakcsoportjának legközeleb­bi ülésén külön napirend­ként szerepel. S reméljük, végleges döntés is születik. S amiért eddig Szolnokon még nem kísérleteztek a fél­kész konfekcióval: — Helyiipari vállalataink és ktsz-eink kapacitása az elmúlt időkben teljesen ki volt töltve — mondja Dobos István, a megyei tanács ke­reskedelmi osztályának he­lyettes vezetője. Most oda­értünk, hogy korábbi intéz­kedések alapján a kapacitás nagyobb részét a lakosság igényeinek kielégítésére kell fordítani. S reméljük: meg­találjuk a megfelelő össz­hangot, amelyek segítségével be tudjuk vezetni a félkész árúk árúsítását. MIT MONDANAK még a szakemberek? A Textilnagy­kereskedelmi Vállalat a ta­pasztalatok összesítése után nem zárkózik el a kezdemé­nyezés elől. A kereskedelem részéről tehát nincs különösebb aka­dály. A végszót persze majd az igazítást végző vállalatok vagy ktsz-ek mondják ki. — Reméljük, részükről sem lesz nagyobb nehézség s vásárló­közönségünk nem kis örö­mére megjelenik majd az üzletekben a félkész konfek­ció. l 1957-ben harminc taggal : KISZ szervezet alakult Sur- ■ jánban. Akkor Szabó Tamás - elvtárs, a tanács részéről, Varró László elvtárs pedig a pártszervezet részéről minden t segítséget megígért a fiata- s lóknak. t Három-négy hónapig nem is volt hiba a szervezet mű- 1 ködösében. A vezetőség Far­kas Péter elvtárssal az élen, . jól ellátta feladatát. 1 Í958 tavasza óta azonban 1 mintha nem is létezne a j c KISZ. Az ideiglenes tagsági e könyvet kiosztották, de érte-

Next

/
Oldalképek
Tartalom