Szolnok Megyei Néplap, 1959. február (10. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-17 / 40. szám
1359. február 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Hatvannégy termelőszövetkezet kap az idén bekötő utat Országszerte új termelő- szövetkezetek alakulnak, s erősödnek a régiek. Sokhelyütt azonban nagy gondot okoz, hogy a nagy összefüggő földterületekről, ahol nincs megfelelő bekötőút, hogyan szállítsák be a termékeket. A Földművelésügyi Minisztérium segíteni akar ezen a helyzeten, s az út beruházási hiteléből, — a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium Útügyi Osztályának közreműködésével az idén — 64 termelőszövetkezetnek építtet bekötőutat, összesen 104 kilométer hosz- szúságban. Az útépítést már a koratavasszal megkezdik. Tihanyban. Balatonföldváron és Siófokon már megkezdték a motelek és a sátortáborok építését A Balaton tükrét még jégpáncél fedi, az idegenforgalmi szakemberek és irányítók azonban már hozzá láttak a nyári évad előkészítéséhez. Ennek egyik megnyilvánulása, hogy Tihanyban, Balaton- földvárott és Siófokon megkezdődött a motelek, a — Brüsszelben vásárolt nyári szállodák és a sátortáborok építése. Az anyag részben már a helyszínre érkezett. A koratavasszal az eddiginél gyorsabb ütemben dolgoznak, hogy a modeleket és a sátor- -jo’es e sa laijaptoui e ASoq a vendégeknek. (MTI). Már készülnek a jövö évi feözséglejleszlési tervek A megyei tanács legutóbbi ülésén határozatot hozott, mely szerint a községi tanácsok már most hozzáfognak az 1960. évi községfejlesztési tervek kidolgozásához. Készítésénél figyelembe veszik a távlati tervek 1960- ra eső célkitűzéseit és a lakosság időközben felmerült javaslatait, igényeit. A községfejlesztési szakbizottságok a tervezetet legkésőbb augusztus 31-ig készítik el s a tanácstagok a [násodik félévi beszámolók ‘ során szeptemberben ismertetik a lakossággal. Ezt követően a lakosság véleményének figyelembevételével a szakbizottságok októberben a végrehajtó bizottság elé terjesztik a javaslatokat, majd novemberben a tanácsülések hagyják jóvá. Falusi emberek egységes társadalmát Alaposabb ellenőrzést a legeltetési bizottságoknál Megyénkben 67 községben működne^, legeltetési bizottságok. Többségük a rendeleteknek megfelelően végzi munkáját. Sokat tesz azért, hogy javuljanak a legelők és a legelőgazdálkodás, valamint megfelelő apaállat állomány álljon a községek rendelkezésére. Néhány helyen azonban a bizottságok nem dolgoznak a lakosság megelégedéséire. Ezekből a községekből a közelmúltban több panasz érkezett a népi ellenőrzési bizottságokhoz. A bejelentések sok hiányosságra hívják fel a népi ellenőrök figyelmét. A bejelentések alapján a járási, városi népi ellenőrzési bizottságok nyolc községi legeltetési bizottság munkáját vizsgálták meg. Szabálytalanság és visszaéléseit A vizsgálatok bár egymástól függetlenül történtek, — szinte egybehangzóan állapították meg: a legeltetési bizottságok földjeivel több helyen különböző módon spekulálnak. Ezt rendszerint úgy csinálják, hogy vagy a tagoknak, vagy pedig azok rokonainak. — ismerőseinek haszna származzon belőle. Ugyanakkor a közös vagyonból különböző címeken szemes és szálastakarmányt „utalnak ki1 maguknak. S ezzel megnehezítik az apaállatok takarmányozását. Tiszajenőn például a bizottság elnöke művelte a bizottság földjét felesbe. Hogyan számolt el a terménnyel? Ügy ahogy el-' számolásnak lehet azt nevezni, amikor valaki saját magának tartozik számadással. Ehhez hasonló o tiszaföldvári tapasztalat is, ahol az elnök egész évben fuvorozott — természetesen saját megbízásából — a bizottságnak s ezért nyugodtan felvette a maga által kiutalt közel 4 ezer forintot. De talán még ennél is súlyosabb, amit Jászberényben tapasztaltak a népi ellenőrök Eltekintve attól, hogy két esetben is több p^nzt vettek fel a pénztárból, mint ameny- nyi járt volna és ezt természetesen zsebre is tették, még 9 birkát is elkönyveltek — minden bizonylat nélkül — mint amit 1025 forintért értékesítettek. Hova lett a birka? Az bizonyíthatóan már meg sem mondható, mert nincs semmi nyoma, hogy az eladási árat befizették volna a pénztárba. * lak. S itt vetődik fel a helyi tanácsok felelőssége, mert nem intézkedtek annak érdekében, hogy az összefonódások megszűnjenek. Persze általánosítás számba menne azt mondani: minden tanácsszerv felelős, de annyit még érdemes hozzáfűzni: a legeltetési bizottságok fontos szerepet töltenek be a községekben. S ezért az eddigieknél több figyelmet érdemelnek a járási tanácsok részéről is. Az eddigi ellenőrzési módszer nem megfelelő. Csgk a számokat, papírokat nézni és ami mögötte van, nem — kevés. Ahhoz, hogy a legeltetési bizottságoknál megszűnjenek a hiányosságok. , alapos, minden részletet feltáró ellenőrzésekre van szüksée M ég a késő őszön, amikor szűkebb hazámban jártam szó esett arról, hogy mekkorát léptek előre egy röpke évtized alatt még a legkisebb falvak is. A hajdani cselédek módos lujzép- parasztokká váltak — ' nem függnek a negyedévi kom- mencióméréstől, bőviben a kenyérnekvaló a kamrákban. A nádat a házakon eset ép váltotta fel, a zsupp meg már teljesen a múlté. Uj házak sorakoznak mondhatni százával ott, ahol alig másfél évtizede rogyadozó viskók tanúskodtak a falusi ember mérhetetlen nyomoráról. Nagy út volt ez, — jegyezte meg akkor egV- volt villástársam. Olyan út, amely ha göröngyös volt is, mégjs sokat jelentett a falu életében. Sugara — kapcsolódott beszélgetésünkbe egy mást! volt cseléd, mert nagyon so kan voltak itt cselédek — fényt hozott hozzánk. A fejekbe, a szívekbe, a hétköznapok szürke sorába. De- vajon eltüntette e a régi dolgokat, megszüntette e a falu régi tagoltságát, — kérdeztem akkor nem kevés kétkedéssel. Kitágult e a szemhatár annyira az új nyomán, hogy megszűnt a korlát, amely szolgává alacso- nyította az egyik embert s parancsolóvá emelte a másikat. Túlnéznek e már a mezsgyén az itt élők, amikor kalapot emelnek s a köszönéssel az emberséget '.iszte- lik. Vitatársaim csak hallgattak. Nem válaszoltak, pedig jó ismerői ők a falunak. S tudják: a már korábban említett fény csak halványította a régit, de véglegesen nem tüntette el. S aki megszólalt az ennyit mondott: szokás ez már nálunk, nagyapánk, apánk is így csinálta, Nagyobb kalapot emelt, ha a mezsgye nagyobb földet ölelt körül, s még nagyobbat, .ha nyáridőben kaszások soroltak az érett búzatáblában a köszöntöttnél. Szokás ez csupán? Sokkal több annál. A múlt szelleme, amely szinte áthághatatlan korlátokat emelt ember és ember között. — Itt a helyed, mutatott könyörtelenül a cselédre egy sehol nem látható kéz, a cselédkonyhában, az istállóban. S ha innen ki pré’ .sz törni, az tragédiát szül. És szült nem is keveset. B izonyára emlékeznek még a falumbéliek a közelmúlt tragédiájára. Két fiatal élet került a sirató emlékek közé csak azért, mert az igent nem a szív, hanem a telekkönyv döntötte el. Ilyen mély volna még ez mindig — kérdezheti tárki a sorok olvastán. Azt mondani, hogy általános, túlzás lenne. Annyi azonban bizonyos és sokak által ismert, hogy még ma is megtalálható nem is kevés esetben a „fatengelyes világ” szelleme. Ha nem is a fenti példa az uralkodó, de számtalan apróbb tényező mutatja; a falusi emberek érintkezése egymással; és még sok egyéb, hogy a szinte felmérhetetlen előrehaladás mellett, ellentétek szabdalják ezer darabra a falvak társadalmát. örökkénvaló ez, merre van a kiút? Ezek a kérdések foglalkoztatnak nagyon sok gondolkodó paraszembert, aki látja ezt. Az elmúlt egy évtized alatt a falvakban sokan kitörtek már a nyűgből. Az újat, a jobbat, a reménykeltőbbet választották. Szövetkeztek, hogy a múlttól örökölt nyomorral együtt eltűnjön a legvégső maradvány is: a gondolkodásbeli visszamaradás. Járható út ez? Megoldja a falut szabdaló kérdéseket? Határozott igennel kell válaszolni. Nem azért, mert egy- csapásra megváltoztatja az emberek gondolkodását, hiszen ez hosszabb időt igényel. De a korlátokat, melyeket a múlt teremtett s embert elválasztott embertől véglegesen és visszavonhatatlanul csak is az új rombolhatja el. M ost vívódik a falu. Töprengenek az emberek az új választása és a régi között. A döntés sokaknak nehéz. Megnehezíti a becsontosodott örökség: a tenyérnyi földecskék hatalma, amely már oly sokszor megkeserítette a nappalt és álmatlanná tette az éjszakát. Érdemes e várni? Az idő rohan és nem ad halasztást. Szabadulni kell a múlttól. Ezt követeli most a történelem minden józan gondolkodású parasztembertől, aki a földek szorgoskezű, de ezernyi önös érdektől szerte szabdalt munkásait egységes, a nemzet közös érdekeiért cselekvő osztályban szeretné látni. Nagy István Tarthatatlan és rengeteg visszaélésre okot adó helyzel az, hogy a földet több legeltetési bizottságnál felesek művelik. Ugyanis, ezek a „felesek” gyakran úgy számolnak el, mint Kőtelken, ahol 2-—3 mázsa zabtermésről adtak számot. Feltételezhetően a földekről nem ennyit takarítónak be. Szinte ismeretlen a bizonylati fegyelem A visszaélések előfordulását lehetővé teszi, hogy a vizsgált legeltetési bizottságoknál a népi ellenőrök nyomát is alig találták a bizonylatoknak. Szabálytalanul kezelik a pénzt, esetenként hiányos. sőt hamis bizonylatokat mutattak be egy-egy tétel Igazolására. Érdemes elmondani, hogy Mezőtúron ugyanaz kezeli a term nyrak- tárt, aki egyben utalványoz és kiad. Tiszajenőn meg egy1 általán nem lehet megállapítani: tulajdoniképpen mennyi hiánya van a pénztárosnak, mivel az okmányok hiányoznak és így nincs bizonyítva mennyit fizetett ki és kinek. Természetesen ilyen körülmények között szinte lehetetlenség elszámolni a bizottsá' gok vagyonával. Sok helyen például azt is találgatják mennyi földje van a bizottságnak. Nagyivánon például az okmányok szerint 33 hold föld áll rendelkezésükre. S amikor emlékezésre került a sor. a bizottság vezetői körülbelül 60 hold földet „emlékeztek össze”. Mezőtúron a földkönyv szerint 1659. a költségvetés szerint 1859, a bemondások alapján pedig több mint 2 ezer hold föld van a legeltetési bizottság kezelésében. Tessék ezen eligazodni. Gyenge az ellenőrzés A felsorolt hiányosságok csak egy részét képezik a feltártaknak. Azonban már ezek is mutatják: a megvizsgált legeltetési bizottságok házatájám nincs minden rendben. S hogy nincs minden rendben bizonyos része van a legeltetési bizottságokon kívül a községi tanácsoknak is. A legeltetési bizottságok azért felelősek, mert nem gyakorolnak ellenőrzést a hatáskörükbe tartozó területeken. — Persze ezt nehezíti, hogy a bizottságokban gyakori a „sógor és koma”. így bizonyos megalkuvás alakult ki: Ne bánts engem, én sem bántaKélszerannyt mezőgazdasági gépel hozunk be hüiiöidrői, mint lavaiy Hazai mezőgazdasági gépgyártó iparunk nem készít minden munkaművelethez használható gépeket, és egyes típusokat külföldről szerzi be külkereskedelmünk A mezőgazdasági gépimportban legjelentősebb helyet foglal el a traktorok behozatala: az 1959-es terv csaknem kétezret ír elő. A mező- gazdasági gép- és alkatrész import az idén általábah kétszerese a tavalyinak. Közülük sokféle speciális gép, például fűkasza, nádvágó. lennyüvő, komlóművelésre szolgáló gép. gyümölcsfa permetező, fejőberendezés, nyíró- és tisztító gép lesz. (MTI) — nagy Filmművészeti delegáció érkezik hazánkba a szovjet film ünnepébe A delegáció tagjai Borisz Csirkcv filmszínész és Inna Makarova filmszínésznő. — Csirkovot igen jól ismeri a magyar közönség a Viborgi városrész, A puskás ember. Az aranycsillag lovagja és más filmekből. Inna Makarova, a szovjet film ünnepén bemutatandó Az én drága párom című film főszereplője, akit az Ifjú Gárda, a Visszatért szerelem és más na^y filmekből ismer és szeret a moziközönség. Megyei kereskedelmünk színvonalát emelik a földművesszövetkezetek A SZOLNOKI üzletek neonfényes portáljai előtt nem egy járókelő lassítja le lépteit; többnyire kisebb városok, falvak lakói ők — szemük számára újdonság a fénycsövek sugáráradata. A mezőtúriak. kunhegyesiek, kunszentmártoniak, tűrkeve- iek maholnap nem újság, hanem jóismerősként köszöntik majd a neonvilágítást; mely nemsokára falujuk, városuk földművesszövetkezeti boltjai felett is felcsillan. Kul- túráltabbak lesznek az fmsz- boltok; szebbek kívül-betül. Az átalakulás nem külszín csupán. A tavaszi szezonban az fmsz-ek sok új árucikkel lepik meg vásárlóikat. Több városban, községben korszerűbbé válik a kiszolgálás módja: önkiszolgáló boltok létesülnek. A mezőtúri fmsz- esek könyv-, bútor- és cipő- boltjukat máris önkiválasztóvá rendezték át. Ugyanit' nemsokára tejvendéglő nyi lik — a község régi kívánságának megvalósulásaként, Egyidejűleg javul majd a zöldség- és gyümölcsellátá». Nem egy helységben rak1919. július 3., hajnali 4 óra. A Tisza-híd városfelőli oldalán eldördült az első ágyúlövés. mely jel volt a nagy szolnoki áttörésre. Reggel 8 órakor már Szajol alatt jártak a szolnoki Munkás Vörös Hegyi Ágyúsüteg katonái a fiatal Tanácsköztársaság többi harcosával. Erre és ezekre az időkre emlékeztek szombaton este a József Attila úti pártházban a Járműjavító öreg veteránjai, az egykori dicső. napok falusi résztvevői. ' Hegedűs Vilmos, a szolnoki munkás vörös hegyi ágyúsüteg volt parancsnoka így emlékezik: — 1919 április vége felé vagy május első napjaiban jelentkeztem a szolnoki főhadiszálláson, Stromfeld Aurélnál. a Vörös Hadsereg vezérkari főnökénél, Tőle kaptam utasítást a szolnoki munkás- üteg megalakítására és harc- baállítására. Minden anyagi és uiánvótlási nehézség da.eá- ’•a néhány napon belül az . üteg — harcrakészen állt. — ‘ De milyen üteg! Csupa elszánt kemény arc. Fiatalok, 1 :suva tűz, elevenség, mosgé- ” konyság, az idősebbeknél i légyévi háború higgadt, le- i ;zűrt tapasztalatai. Ami l íiányzott a felszerelésből, azt z látottak lelkesedésükkel, el- s ?rir t in nii lr1,-/7 1 1 elpmémiessé- 7 76&MZÍL eatizedek után... önfeláldozó kötelességteljesí téssel zúzták tönkre az ellenséget. Gyalogságunk, roham- csapataink jóformán veszteség nélkül jutottak át az ösz- szes veszélyes szakaszokon Nagyon, nagyon büszkék voltunk, akkor tüzérségünkre és különösen azokra a fürge, mozgékony hegyi ágyúsokra. Az öreg harcosok egymás után kértek szót — emlékeztek az elesett bajtársakra és az élet viharában elhullat; munkástestvéreikre. A kegyelet és a megbecsülés legszebl hangján szóltak róluk. Mikoi az ünnepség közepén az úttörők népes küldöttsége megérkezett és az apákat, nagyáriákat virágcsokrokkal köszöntötték, a szemekben könny csillogott az emlékektől megfiatalodott arcokon. A városi pártbizottság és a n ószövetség köszöntője után a fehér asztad mellett sorra jöttek az emlékek, néha csak úgv homályosan; hiszen 40 év után mindenen fokit az idő. Somogyi Mihály. Garancz Antal, Kovács Lajos. Bozsó Géza és mind a huszonketten el- nesélték élményeiket. As esf ölyamán a régi bajtársak számtalanszor összeölelkez- ek, kemény kézszorítással idvözölték egymást a hosszú ivtizedek után. — táncsics — tárbővítésre is sor kerül. A SZÖVOSZ Árúellátó Vállalat több baráti álammal kötött importszerződést. így nemcsak az árumennyiség emelkedik, de a választék is bővül. Többek között ballon-, méter-, nylon- és konfekcióáruban, valamint fehérneműben várható jelentős meny- nyiségi és minőségi javulás. KÖZSÉGEINK és falvaink dolgozó parasztságának meg van már a módja arra, hogy megvásárolja, amit megkíván. A kultúrált, ízléses öltözködéshez azonban ez még- kevés; baráti, segítő útmutatásra is szükség van ahhoz, hogy falvaink népe ne csupán új holmiba —, de valóban elegánsan is öltözzék. Ezt a célt szolgálják azok a földművesszövetkezeti divat- és rövidáru boltok, melyek megyénk több helyiségében még az idén megnyílnak. Ugyancsak a nívós öltözködést segítik az fmsz-ek divatbemutatói is. Míg a ruházkodásban ele- gánciához, addig a háztartásban kényelemhez segítik az fmsz-boltok vásárlóikat. Idén lényegesen több zománc és porcellánedény kerül az fmsz-üzletekbe, mint tavaly. Ugyanakkor emelkedik a vidékre kerülő tűzhelyek, motorkerékpárok száma is. SZÉP FELADAT megoldása előtt állnak azokban a községekben az fmsz-boltok, melyekben idén kigyul a villanyfény. Sok sok izzóra, asztali és éjjeliszekrénylámpára, csillárra lesz ezeken a helyeken szükség. A korszerű világítóberendezések biztosítására már most gondolnak az fmsz-ek dolgozói, kik nem feledkeznek meg kellő számú televizíóskészülék megrendeléséről sem. Megyeszerte új és új tsz-ek alakulnak; erős- bödnek a régiek. Az pedig köztudott, hogy ahol jó tsz van. ott előbb-utóbb a televíziós antenna is megjelenik a székház tetején... Tolnai Sándor gükkel. Fegyelem, fáradságot nem ismerő kötelességteljesi- ' tés és lelkes harckészség! A 1 legsúlyosabb harcokban is 1 mindenkiben egyaránt tartot- ' fa a lelket és mutatta a bá- ■ torságnak, a megbízhatóság- ' nak, az igazi katonaerény vek ' legszebb példáját a szolgálat- tevő tűzmester: Bozsó Imre. Az egykori szolgálattevő tűzmester, Bozsó Imre bácsi is ott ült az ünnepeltek között. Ahogy beszélt, szemébe visszalopództak a régi fények. Az öreg tüzér ismét fiatallá vált és újra azzal a rendíthetetlen elszántsággal, lelkesedéssel beszélt, amellyel 40 évvel ezelőtt. A szolnoki áttörésre elérzé- kenyülve, így emlékezik: — A többszörös túlerőben lévő ellenséggel szemben, az áttörés előkészítésében tüzérségünknek sorsdöntő szerepe volt. Tüzéreink kitűnően céloztak. Nagyhatású, gyorstüzelővel, a lőutasítások hajszálnyi, pontos, lelkiismeretes végrehajtásával és páratlan
