Szolnok Megyei Néplap, 1959. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-08 / 33. szám

6 ZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1958. február 8. A falusi ének-és zenekultúra helyzete megyénkben A VÁROSI ÉNEK- és ze­nekultúra mellett jelenleg megyénkben a falusi zenei élet alacsony színvonalú. Ál­lami zeneiskoláink és zenei általános iskoláink, városi és egynéhány falusi énekka­runk fejlődő munkája szép perspektívát Ígérő, de sok faluban a követelményekhez mérten még az általános is­kola is elég hézagosán rakja le a zenei irás-olvasás alap­elemeit. Tettünk-e valamit a vidék zenei életének javítása, fej­lesztése érdekében? — Igen, tettünk! Vannak eredménye­ink is, de ez még mindig ke­vés. 1954-ben haladó fo*ú karvezetői tanfolyamon vett részt harminc nevelő, akik­nek több mint fele falusi pe­dagógus volt. 1956-ban a szegedi Pedagógiai Főisko­lán huszonhárom Szolnok megyében tanító pedagógus szerzett énektanári oklevelet, akiknek többsége falun, ket­tő tanyán működik. 1957 nya­rán három megye (Szolnok, Heves, Nógrád) nevelőinek rendeztünk kisiskolái ének­és karvezetői tanfolyamot, melyen megyénkből 10 ne­velő vett részt. 1958 nyarán nyolc kisiskolái nevelőt Deb­recenbe küldtünk tanfolyam­ra. Jó volt hallgatni a tan­folyam után munkába kezdő kartársak lelkes célkitűzé­seit, terveit s munkaterüle­tükön tapasztalni tárgy és hivatásszeretetüket. Ma már nyolc kisiskolái énekszakmai munkaközösségünk működik a megye területén; 1958-BAN HARMINCHAT nevelő végzett ugyancsak ének- és karvezetői tanfolya­mot, de körülbelül egyhar- maduk volt a falusi nevelő, a többi városról jött. Ezek a tanfolyamok nemcsak az is­kolai énekoktatásra, szaksze­rű ellátásra készítették fel pedagógusainkat, hanem ar­ra is, hogy községük általá­nos zenei kultúrájának is irányítói, vezetői legyenek. Sajnos, ez utóbbi munkában csak néhány helyen mutatko­zott eredmény. A Csépán, Ci­bakházán működő szaktaná­rok lelkes munkája nyomán jól fejlődő felnőtt és iskolai kórusmunka bontakozott ki. Ujszászon pedagógus ének­kar alakult, s az iskolai kó­rus is szépen működik, Ti­szafüred, Kunszentmárton, Szajol, Nagykörű iskolai énekkara is ide sorolható. Tavaly a Ságvári Kulturális Seregszemlén a nagyobb köz­ségeinkben lévő gimnáziumi s falusi általános iskolai énekkaraink közül jónéhány — az előbbi évekhez viszo­nyítva — nivóban sokat fej­lődött. A tiszaderzsi általá­nos iskola énekkara a fa­lusi elszigeteltséget rrfegcá- folóan mutatkozott be. De nézhetjük úgy is a kérdést, hány és hány iskola nem vett részt ezeken a megmoz­dulásokon, s néma maradt. Még mindig hallgatnak a jászapáti, jászárokszállási, jászszentandrási, de még a Törökszentmiklós városi, va­lamikor jól működő felnőtt énekkarok. A FALU ZENEKULTÚ­RÁJÁT segítené elő, ha hoz­záértő pedagógusok ismeret- terjesztő előadások kapcsán hanglemezbemutatókkal len­nék színesebbé a műsort. A legnagyobb probléma faiun — s annak leküzdésére a jö­vőben minden lehetőt meg kell tenni — az ének tanárhi­ány megszüntetése. — Amíg más szakokon kisebb falvak­ban, sőt tanyákon is egyre több az általános iskolai ta­nárok száma, tudomásom szerint a tiszafüredi és tö­rökszentmiklósi járásban egy énektanár sincs. A Tanácsköztársaság 40. évfordulója ünnepi alkalmat ad arra, hogy a Tanácsköz­társaság eszmeiségének meg­felelően a város hangja mel­lett megszólaljon a falu kul­túrált hangja is. A falusi szocialista ének- és zenekul­túra felvirágoztatása s élő tartalommal való megtöltése attól függ, hogy pedagógusa­ink mennyire tudják a benne rejlő nagy nevelő erőt ki­használni. Rápolthy Viktor Gorkij: Szerencsétlen Páyel Pável apátlan-anyátlan ár­va. Szeretetet, gyengédséget nem kapott az élettől. Elő­ször egy utcalány szereti meg. Pável élete új értelmet kap, de boldogsága nem tart sokáig. A lány nem tud meg­szabadulni az életét gúzsba- kötő kötelékektől. Kerekes András : édci titak Megfogant ízű, súlyos a csókod. Mintha évezredek nehéz vágya lenne füstkönnyű testedbe zárva, melyre kegyetlen lakat csukódott. Mint fogóval elharapott drótok, olyan tépett hajad zuha­nása. Ajkad úgy nyílik ki, oly fájdalmasan, kis, hegyes fogad húsomba úgy harap, mint akinek ólomtestű titka van. Perzselöbőrű, rejtélyes va­lami, megfejthetetlen adod át önmagod, s hiába vallatlak. Nem tudsz vallani. Szerkesztői üzenetek Urálik József, Szolnok. Bekül­dött kritikája kicsit megkésett. Egyébként a lap kritikusa szokta írni az ilyen hivatalos értéke­léseket. A darabról k éti eb on ir­tunk, harmadízben a róla rende­zett ankétről fogunk majd be­számolni. Tóth István, Szolnok. Behozott verse figyelemre méltó tehet­ségre vall. Kérjük, küldjön be több verset, mert egyröil nem tudunk végleges következtetése­ket levonni, MüieRejYítAioq^TÁs a Jlfaqqijes festőmávhafiázaspár szoitiűUi otthonában Kedves, mosolygósarcú fia­tal házaspár nyit ajtót, ami­kor rövid keresgélés után bekopogtatunk a szolnoki Művésztelep egyik műtermé­nek ajtaján. — Meggyes László festő­művészt keressük ... — ér­deklődünk s a festő és fele­sége máris udvariasan tessé­kel befelé bennünket a mű­terembe. Benn a képek között árul­juk csak el látogatásunk cél­ját. A művész az első pilla­natban kissé meglepődik, az­után barátságosan válaszol: — Ezeket a képeket az el­múlt hónapok alatt festet­tem — és körbemutat a te­remben. A terem egyik falán és'az állványokon ott sorakoznak a legutóbbi idők friss termé­sei, némelyik még befejezet­len állapotban. A képek kö­zül elsőnek a Halászok című háromfigurás kompozíció ra­gadja meg figyelmünket, amelynek témáját a festő a tiszamenti halászok életéből merítette. Levegősen megfes­tett mű ez, amely a színek csodálatos harmóniájával hat a nézőre. Emellett reális és kifejező. Kompozíciója tö­mör. Tér- és tömegelosztása kiegyensúlyozott. A kép hí­ven tükrözi a tiszai halászok életét, munkáját. Miközben nézelődünk, a festő magyaráz: Meggyes László: Feleségem JŐOÓOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCÍ ÚTINAPLÓ 11 Szilveszter hangos éjszakáján Róma, január. 1958 szilvesztere, éjjel 11 óra... Egy vasrácsos római kapuhoz támaszkodva hallgatjuk a város dübörgé­sét. Mintha 1956 októberé­ben járnánk, Budapesten. —■ Tisztán meg lehet különböz­tetni a „géppisztolyok” kat­togását, a „puskalövéseket”, a „becsapódásokat’. A sötét égbolton rakéták fénye lob­ban. A „harci zaj” már kará­csony óta fokozódik. Decem­ber második felében még csak itt-ott robbannak petár­dák. A hatóságok szigorú hirdetményei azonban már előbb elborítják a falakat. „Szigorúan tilos házilag gyártani... t engedély nél­kül árusítani..., engedély­nélküli árústól vásárolni robbanó tölteteket. Szigo­rúan tilos az épületek falá­hoz vágni a gyutacsokat...” Az utcákon öt-tíz fős csopor­tok kóborolnak, gyerekek és ifjak vegyesen, s a polgár- mester drákói hirdetményei­hez vágják muníciójukat. A petárda-háborúnak természe­tesen minden esztendőben áldozatai vannak. Ezúttal is mintegy félszáz embert szál­lítottak kórházba. Furcsa ez a szórakozás. Néha úgy érez­tem, túl hangos, és vidám­sága idegen számunkra. — Hol a pesti szilveszter-éj fel­szabadult, vidám kavargása, trombitálása, maskarafar­sangja? I? ómában ezen az éjsza- kán tíz óra után nem ajánlatos az utcára lépni, ősrégi pogány szer­tartások késői emlékeként az óesztendő utolsó napján az Róma: A Palatinum dombja, utcára hajítanak mindent, székhelye. Domitianus ami ócska, kicsit törött, re­pedt. Már hónapoklcal előbb félretették a kidobásra szánt tárgyakat: a járdára hullott kacattal — vélik — az elmúlt esztendő minden bajától és nyomorúságától megszaba­dulnak. Baráti körben, kis társaságokban mulatnak az olaszok: a mi iskolai mulat­ságaink, szilveszteri vállalati összejöveteleink itt szinte is­meretlenek: csak a petárdák durrognak szünet nélkül. Éjjel 3 órakor az utcák csa­tatérhez hasonlítanak. Az előkelő negyedekben a pezs­gősüvegek darabjai mellett magassarkú cipők, porcelán­törmelékek hevernek. Lát­tunk egy festményt és egy díszes rézedényt is. Távo­labb seprűk, borosüvegek, konzerves dobozok siratják az óesztendőt. Valaki egy éb­resztőórát vágott az utcára. Az esztendő 300 munkanap­jának keserűségét bosszulta meg, úgy látszik. Aztán, a mámoros éjszaka homályában furcsa, nem ép­pen előkelőén öltözött ala­kok tűnnek fel hatalmas zsákokkal: sietős mozdula­tokkal dobálják befelé a tö­rött, ócska kocátokat. Kicsit kábultan és értetlenül figye­lünk, amíg végre megértjük, mi is történt. Igen, akadnak olyanok, akiknek a mai éj­szaka azért gyönyörű, mert számukra a törött lim-lom is értéket jelent. Nagy zsá­kokkal járják a várost — a falak mögött Róma mulat — és kincseket gyűjtenek. Ez a szilveszterük. • ltfés itt az élet ritmusa, mások a szokások, a körülmények. Csak nagyvá­rosokban jártam és ezért le­het, hogy túlzott a kép — nekem úgy tűnt, hogy a gé­pesített élet rohanása lassan mindenhová behatol. Az ut­cákon lépésenként követik egymást a bárok: berende­zésük középen áll a mi esz­presszónk és egy Közért cse­megebolt között. Nemcsak coca-colát és feketekávét kaphatsz itten, hanem eset­leg tejet, kalácsot is. Hiány­zik a mi kávézóink otthonos berendezése, a kőpadlóra ál­lított asztalok nem csábít­a császárok és királyok stadionjának romjai. ják maradásra az embert. A legtöbb helyen szól a Wur­litzer és q modern élet dzsessz — kísérőzenéjét szórják a hangszórók. Budapesti stílusú esti szó­rakozóhely azonban alig van egynéhány: ezekbe is főleg az amerikaiak járnak és a mi fogalmaink szerint elképzel­hetetlen áraikat fizetnek. Ró­mának nincs éjszakai élete: a streap-tease, a vetkőző számok csak egy-két helyen találhatók meg. A mi viszont nagyon szép " és nagyon olasz: az énekesek a vendéglőkben. A Tiberisen túl, a szűk vicco- lókban, ahol az egyik háztól a másikig feszített spárgákon száradnak aZ olaszok fehér­neműi, — itt húzódnak meg a külföldiek és a rómaiak ál­tal egyformán látogatott ven­déglők. Berendezésük rend­szerint nem igazán népi: az oszlopfők, amelyek a sarkok­ban állnak, gipszből vannak, a falak patináját utólag fes­tették — bár maguk az épü­letek valóban sokszáz évesek. Ám az énekek — valódiak. Én egy kicsit mindig meg­alázva éreztem magam, ami­kor a cigányzenés magyar ét­termekben a prímás az aszta­lomhoz jött éh meghajolva, meggömyedve a fülembe mu­zsikálta a dalt, amelyet — végülis nem lehet keresztül­nézni egy emberen — meg­rendeltem. Az olasz énekes büszke latin, aki nem kiszol­gálja a vendégeket, hanem irányítja a hangulatot. Asz­talról asztalra jár ő is ba­rátságosán, leül a vendégek közé és énekel nekik, köz­vetlenül, pajkos római dalo­kat. Elpanaszolja, hogy rossz a vendéglős, vizet önt a bor­ba — és az étterem tulajdo­nosa is ott ül az egyik sarok­ban és mulat az ellene felho­zott panaszokon. Jé üresén keveredik a min­1 dennapi életben a régi római korok hagyománya a mai vallásos élettel, amely — hiszen Róma a pápa szék­helye — átfogja az egész or­szágot. A kereszténydemokra­ta párt szavazatainak jóré­szét az egyház tekintélyének köszönheti. Igaz, manapság a pápaságnak komoly erőfe­szítéseket kell tennie, hogy lépést tartson az űrrakéták korszakával — de nagy tö­megekre terjed még ma is befolyása. S amit ebből a vá­rosban látni: a számtalan templom, a sok egyházi is­kola, a Róma utcáin sétáló tarkaöltözetű barátok, szerze­tesek, apácák. S végül — az ünnepek hihetetlen gyakori­sága. December 8-án a leg­több olasz hivatalban nem dolgoztak, január 6-án, a „Be­fand”, az ajándékozás napján sem, természetesen kará­csonykor, husvétkor, stb. még kevésbé. A sok római is­ten kultuszára emlékeztet az, hogy minden mesterség szün­napot tart védőszentje nap­ján: egyszer a pékek zárnak be, máskor a kereskedők, vagy éppen a halászok nem vetik ki hálóikat. Hozzátartozik ehhez az' élethez az a feszültség is, amely az osztályharcok méhé- ből születik. Amikor Olaszor­szágba utaztam, egy napig' nem jártak vonatok: sztráj­koltak a vasutasok. A ró­maiak megszokták, hogy né­ha a hivatalok zárnak be; sőt volt rá eset, hogy az új­ságírók is beszüntették a munkát: egy napig nem je­lentek meg a napilapok. Szün. télén érkeznek a hírek az el­bocsátásokról, a bérharcok­ról. Senki nem lehet biztosi abban, hogy egy év múlva isi ott fog dolgozni, ahol most. hiszen bármely üzem bezár­hatja kapuit. BARACS DÉNES (Folytatjuk.) — Nem szokásom hosz- szabb időre elhatároznom, hogy mit fessek meg. Minden érdekel, amely számomra él­ményt nyújt. A napi élet­ből vett témákat kívánok festeni; embereket, mai új életünk embereit. Beszélgetés közben egy­másután mutatja meg- a ké­peket, amelyek a szolnoki és szolnokkörnyéki tájak, em­berek életét vetítik elénk. Az Bpítőmunkások, a Szol­noki táj, a portrék és más figurális kompozíciók mind­mind új, megváltozott éle­tünket tükrözik. — A Tanácsköztársaság fennállásának 40. évfordulója alkalmából Budapesten ren­dezendő Országos Képzőmű­vészeti Kiállításra készülök. Erre a kiállításra az Olvasó Nő és a Tabáni Táj című olajképemet küldöm be. — Ezenkívül több grafikai anyaggal is készülök. Majd a szolnoki Damjanich Mú­zeum átépítésének befejezése után az itt rendezendő Me­gyei Képzőművészeti Kiál­lításra dolgozom. Erre főleg a szolnokkörnyéki témájú képeimet szándékozom be­küldeni. A feleség, Fazekas Mag­dolna szintén képzőművész. Ö 1958. év nyarán végzett a Képzőművészeti Főiskolán, festő tagozaton. Azóta itt dolgozik a szolnoki Művész­telepen. Rajzol és fest. Fő­leg portrékat és figurális kompozíciókat. Egyik prog­ramja, hogy Szolnok kör­nyékét megismerje, tanul­mányozza az itteni paraszt­ság életét és a plain-air fes­tészet problémáival foglal­kozzon. Közvetlenül érdeklik a természetben levő témák színproblémái és a különbö­ző foglalkozású emberek természetben való megjele­nítése. Számára az ember ábrázolása a legfontosabb feladat. Egyik műve az „Asszonyok a kútnál” kisvárosi életkép. Átlós kompozíciót alkalmaz. Figuráinak mozgása elárul­ja, hogy komoly élménye késztette e mű létérhöiS? sára, amely a kisvárosi utcák csendes, esti hangulatát tük­rözi. A festőmüvésznő másik al­kotásával, egy szénrajz port- 'réval a Moszkvai Biennálén \képviseli és öregbíti a szol- >noki Művésztelep jó hírne­vét. Ez igen komoly ered­mény annál is inkább, mert \ezt a munkát a Fiatal Kép- )zöművészek Stúdiója Buda­pesti Kiállításáról jelölték a iMoszkvai Biennáléra. Amikor arról érdeklődünk, »hogyan érintette ez a hír,, Jszerényen válaszol: — Nagyon megörültem, [amikor tudomásomra jutott, ihogy az én munkám is részt [vesz a Moszkvai Biennálén. iEz természetesen ösztönzően [hat további munkámra. Je­lenleg az országos kiállítás­ra készülök a Műteremben [című kompozíciómmal és né- [hány grafikai munkával. Ismét a festőhöz fordu­lunk:- Mint festőházaspár, hó- 'gyan segítik egymás mun- [káját? — Mivel egymás mellett dolgozunk, észrevétlenül is felfigyelünk egymás hibáira. Ilyenkor megbíráljuk egy- imás munkáját. Ha azután a [másik fél be is látja azt, ak­ikor javítunk a hibán. Stílus 'és felfogás kérdésében ter­mészetesen tiszteletben tart­juk egymás művészi felfo­gását. Ez már egyéniség kér­dése. , Két festő, két különböző i egyéniség. Piktúrájuk között \már megjelenítés szempont­jából is észrevehető különb­ség van. A festőnő munkáin főleg a sötétebb tónusú ké- | pékén még érezhető a főis­kola hatása, a későbbi mű- 'vek azonban már színeseb­bek. Érződik rajtuk, hogy >ezek már nem a műterem fa- I lat között készültek, hanem >a természet élmény szerűsége [és színessége hatott az alko- i tóra. Különböznek egymás­ától kompozíció és ecsetkeze- i lés szempontjából is. For­mailag is más művészi fel­fogásban festenek. i Felsorakoztatott műveik hoz­zájárulnak az oly nagyhírű ' szolnoki Művésztelep továb- Ibi fejlődéséhez. ^cs —

Next

/
Oldalképek
Tartalom