Szolnok Megyei Néplap, 1959. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-05 / 30. szám

mait. te Umax 5,

bÄUUNUK MEG i Li NLrLAB

a Szolnoki Fűtőház népitáncegyüttese és zenekara

— Ünnepi előadás a Szigligeti Színházban —

Zsúfolásig megtelt a színház nézőtere közönséggel a Szolnok Fűtőházi „Szocialista kultúráért” jelvénnyel kitüntetett „Tisza Táncegyüttes és népi zenekar” — 10 éves fennállásának évfordulója alkalmával rendezett jubileumi előadáson, (a délutáni ifjúsági előadáson ugyancsak telt ház volt), jeléül annak, hogy milyen széles körben terjedt már el népi kultúránk szeretete.

A műsor megkezdése előtt Kovács Antal üb. elnök mondott bevezetőt, amelyben ismertette az együttes 10 éves munkáját.

Az est műsorának legszínesebb számai a táncok voltak. Legtöbbször a „Leszerelő” című szellemes koreográfiájú tánckép szívbéli előadása aratott vastapsot. Majd Sajti Sándor és Molnár Lajos (a táncegyüttes alapító tagjai, akik jelenleg az Állami Népi Együttesben táncolnak) — bravúros, erőtől duzzadó pásztortánca ragadta el a közönséget. Ke- menczei Juditnak, Vásárhelyi Lajosnénak és Vásárhelyi Lajosnak meg kellett ismételniük a tüzes temperamentummal előadott „Ci- gány-tánc”-ot. A második rész legnagyobb sikere a „Jegykendő” című 3 részes táncjáték mozgalmas, színes, kifejező erejű előadása volt. Nagy közönségsikert ért el a „Randevú” című táncparódia és zsánerkép, bár beállítása nem volt szerencsés ebben a műsorkeretben. A zárószám — egy kunsági táncszvit — gyorsan változó térformáival, színes mozdulatzuhatagaival

stílszerűen tett. pontot az igen jólsikerült, sok-sok tapssal jutalmazott nívós előadás végére. Elismerés illeti Szentendrei Györgyöt, az együttes vezetőjét, Várhelyi Lajost, (aki egysze- mélyben koreográfus, librettóíró, rendező és táncos volt).

Kemenczei Jutka, Nagy Katalin (aki egyébként kedvesen konferált) hatásosan előadott balladamondásai, Bojtor Imre kellemes hangon előadott népdalai tették változatosabbá a műsort. Az együttes zenekara Szabó Albert vezetésével úgy is, mint a táncok kísérője, úgy is, mint önálló zenei előadó, jól illeszkedett be a műsorba.

Kellemes meglepetésként — hosszabb szünet után hallhattuk a Fűtőház dalosait. Bízunk benne, hogy a 70 tagú, kiváló hanganyagú kórus új színt hoz majd városunk kulturális életébe. — Most bemutatott műsorszámaik közül különösen tetszettek: Szedoj:. Csalogány című dala, amelyben a tiszta emberi érzések nemes himnusza szárnyalt a szépen cizellált előadásban. Pricker: Menetdal-a, amelyet lenyűgöző erővel szólaltatott meg a kórus. A szólamok zengésében ott hallatszott a csatába induló katonák harci riadója, (vastapsot kapott), valamint az Altató című töbszólamú orosz dal sok árnyalattal átszőtt élvezetes megszólaltatása. Kóbor Antal karnagy kiváló művészi vezetésével újra felfelé ívelő pályán hindui el az énekkar e bemutatkozásával.

Előadás után bensőséges ünnepre gyűltek össze a fű- töházi kultúrotthonban a kultúrcsoport tagjai és a meghívott párt- és tanács- vendégek. Szabó Antal, a Vasutas Szakszervezetek országos főtitkára köszönte meg a kultúrcsoport eddig végzett munkáját, majd értékes ajándékokat és elismerő emléklapokat adott át az együttes kiváló munkát végzett tagjainak. — Ezután Kurucz István megyei népművelési csoportvezető nyújtotta át a Megyei Tanács VB értékes ajándékát a jubiláló táncosoknak, majd arra kérte a csoport tagjait, bogy pártunk kultúrpolitikai irányelveit követve, még több eszmei hűséggel szolgálják és segítsék diadalra kulturális forradalmunkat.

— cs. s. —

Bátrabban, magabiztosabban!

— Egy MSZMP csoport munkájáról —

Tanácsaink nagy

és felelősségteljes munkájában sokat segíthetnek az aktív MSZMP csoportok. Nagyon sok függ attól, hogy a választott szervben működő kommunisták hogyan egyengetik a fejlődés útját. A múlt évi tanácsválasztások után érezhetően javult a kommunista csoportok munkája. Ez logikus, hisz, maguk a tanácsok is felfriss üf- tek a választások sorár* — Nem ritka már az olyan tanácsi MSZMP csoport, mint az újszászi, amely állandó és rendszeres munkát végez.

ölt már rég felhagytak azzal a formális gyakorlattal, hogy a tanácsülés napján az ülés előtt fél, vagy egy órahosszával „kapják össze” magukat, s úgy ahogy, beszélMegkapták terveiket a könnyűipari vállaiatok

A könnyűiparban az elmúlt napokban iparigazgatói értekezleteken ismertették a vállalatok vezetői előtt egy- egy iparág és az egyes gyárak terveit. A tanácskozásokon a műszaki kérdéseken kívül behatóan foglalkoztak a szakemberek nevelésével, a káderképzéssel is. A bútorgyárak igazgatóinak értekezletén megbeszélték, hol tartanak a második műszak szervezésében, amelynek segítségével 26 és fél százalékkal több bútort akarnak gyártani. Ehhez mintegy 800 új munkás is szükséges. A

bútoriparban 1959-ben jelentős műszaki fejlesztést hajtanak végre. Egyes helyeken folytatják, máshol megkezdik a rekonstrukciót, öt gyárban egészen új technológiát honosítanak meg. — Az iparág beruházásaira 1959-ben 17.5 millió forint áll rendelkezésre. Ebben az évben az eddiginél jóval több kenderpozdorjából készült bútorlemezt használnak fel.

A kötszövő iparág értekezletén a főtéma a kereskedelem, illetve a vásárlók igényeinek jobb kielégítése volt. Lépést tartanak a külföldi divattal. Néhány gyárban eddig ott nem gyártott cikkek készítését kezdik meg. Ismét gyártani alcar- nak a falusi lakosság körében régen igen kedvelt cikkeket, köztük seviot gyapjúfonálból kötött mellényeket és ujjasokat, valamint úgynevezett kofa-kabátokat, kötelezik a gyárakat, hogy negyedévenként új kollekciókat készítsenek.

Az iparágnak a beruházási, felújítási keretből ösz- szesen 90 millió forint jut a termelő berendezések korszerűsítésére. Ez év első negyedében százezer négyzet- méterrel több fésűsgyapjúszövetet gyártanak, mint az előző évnegyedben.

nek is és nem is a napirendről.

— Ahhoz, hogy nyugodtan és egységes állásfoglalással kiállhassunk a tanácstagok elé javaslatainkkal, nem elég a felszínes, elnagyolt munka, — mondja Berta Lajos elvtárs, a csoport vezetője.

Nem bizony, mert a tanácstagok is csak akkor fogadják teljes bizalommal a párttagok javaslatát, ha meggyőződnek arról, hogy körültekintő gondossággal készült a község ügyeinek alapos ismeretén, okos elbírálásán alapszik. A tanácsválasztások idején például sokan kérték Ujszászon a gyalogjárók építését. A községfejlesztési tervjavaslatba be is vették a vasúthoz vezető gyalogjáró betonozását. Mielőtt azonban a terv a tanácsülés elé került volna, az MSZMP csoport módosítást javasolt: Tekintve, hogy a vasúthoz kövesút vezet, a Nagy úton meg se járda, se kövesút, inkább a Nagy útiak kapjanak előbb járdát. Az okos — elfogulatlan javaslatot mindenki elfogadta.

Sok panasz hangzott el régebben amiatt is, hogy a mozihoz, a község egyetlen szórakozóhelyéhez nincs járda. Az MSZMP csoport tagjainak javaslatára az is megépült.

Lessűkítése volna azonban a kommunista csoport munkájának csak a községfejlesztésére vonatkozó tevékenységükről szólni. Ál- lástfoglaltak ők egyéb fontos és jelentős kérdésben is. A tanács mezőgazdasági előadója például sokáig huzta- halasztotta a pedagógusok illetményföldjeinek kimérését. Ez a nevelőket kedvetlenítette, s a lakosság közt is szájról-szájra járt a kérdés, A tanács huszonhét kommunistája, amikor már- látta, hogy nem megy másként, határozott állásfoglalással szólalt fel a tanácsülésen a pedagógusok érdekében. A tanácsülés pedig azonnali intézkedésre utasította az előadót, s pár nap múlva kimérte a földeket.

Mindezek cáfolhatatlan bizonyítékai annak, hogy az újszászi községi tanács kommunistái szavának hatása van, hogy véleményüket tiszteletben tartják, elfogadják. Éppen ebből kiindulva azonban még többet tehetnének az elvtársak azért, hogy gyorsabban menjenek előbbre a község sajátos dolgai, mielőbb megoldódjanak

ügyeik-bajaik,

A tanácson belül is van sok feszítő, sürgősen megoldásra váró kérdés. Maguk az újszásziak sem tagadják, hogy nem állnak valami jól a mezőgazdaság nagyüzemi átszervezésével. Mégis, valamiféle „sorjára” várnak például azzal, hogy a tanácstagok között napirendre tűzzék ezt a kérdést. Beszélnek ugyan a fejlesztésről, de csak általában. Arra viszont eddig még nem kerítettek sort, hogy a kommunista csoport tagjai egy-egy tanácsülés, vagy akár családlátogatás alkalmával nyílt vitát kezdtek volna a 6—7—12 holdon gazdálkodó tanácstagokkal.

Pedig ma már nem az általános megállapítások, hanem a tettek visznek előre, azok jelzik a szavak és tettek értékét. Igaz, hogy egyes emberekhez szólni, elevenen válaszoló féllel vitatkozni nehezebb, mint üléseken felszólalni. De a konkrét, szívós munka, ha még később is, biztosabb eredménnyel jár.

Más dolog is feszíti a község hangulatát. Van például jónéhány család, amely két- laki életet él. Van egészen kirívó példa is. Egy 5 tagú család például összesen kb. 23 kh. földön gazdálkodik. Ennek a családnak egy tagja a földművesszövetkezetnél 1200 forintos állást tölt be. A család egy másik tagja a vasúthoz jár dolgozni. Igaz, hogy nálunk a munkához mindenkinek joga van, viszont azon, hogy az ilyen munka és kereset halmozás helyes-e, mások rovására nem megy-e — már lehet vitatkozni.

Kényes, nagyon kényes kérdések az ilyenek. De a kommunisták, köztük az újszásziak is, oldottak mar meg ehhez hasonlókat, sőt nehezebbeket is és legtöbbször a lakosság, a nagy közvélemény megelégedésére. — Gondoljanak ezekre a tanácsba választott kommunisták is, és legyenek következetesebbek, magabiztosabbak az alapvető kérdések rendezésében is. A lakosság helyeslése, biztató magatartása ezesetben épp úgy nem marad el, mint a kisebb, — könnyebben tisztázható dolgok esetében.

Borsi Eszter

iCfyatlal nun leket UiküUutUtoti

14 ásodszor választották ta- -,fv* nácstagnaik. Mozgé. korty, eleven, vidám ember.

— Csű'/c nincs valami baj?

— kérdezte, amikor beszélgetésre invitáltam. Nincs. Nem bajról, hanem sokkal érdekesebb dologról társalogtunk, arról, hogyan termelhetne még többet, mi kellene még a földnek és hogy mit szeretne adni annak a tíz holdnak, amelyiken jelenleg gazdálkodik. Mikor megtudta, hogy ilyesmiről van szó, kissé gyanakodva faggatolódzott.

— Milyen ügyben jár Ht az elvtárs? Csak nem szövetkezeti agitátor? — kérdezte mosolyogva. S beszélgettünk.

— Én, kérem mást nem tudok adni a földemnek, csak trágyát. Jó sok istállótrágyát

— jelentette ki határozottan. És büszkén mondta, hogy az elmúlt évben — bár az időjárás egyáltalán nem kedvezett, mégis 8 mázsa búzát termelt holdanként. Legtöbb gabonája pedig 1951-ben volt. Állítólag beszélt róla a fél falu, mert egy köblös 16 mázsát adott.

Megkérdeztem tőle, mit gondol, az elmúlt évben nem lehetett volna elérni a 12— 13 mázsát? Határozott nemmel felelt,

— Erre a kisgazda nem képes. Meg azt az időjárás mondja meg, hogy mikor mennyi lesz. Akkor talán több lett volna, ha aratáskor ráhordunk még néhány mázsát — jegyezte meg tréfásan és mosolygott. Azt se hitte el, hogy Szolnok megyében számos nagyüzem, a rendkívüli időjárás ellenére 100 holdakról termelte mega 12—13, sőt a Héki Állami Gazdaság a több mint 13 mázsa búzát átlagban.

f sak nevetett, amikor

^ mondtam neki és kijelentette: ő elhiszi, de csak azért, mert nem akar megsérteni. S beszélgettünk. Addig erre, addig arra, míg végül a szövetkezeti gazdálkodásnál lyukadtunk kiÜjból nevetett.

— No, látja, ezt én már tudtam előre. Már amikor beszélgetni hívott, akkor biztos voltam benne, hogy csak ideniitto 7» n ír OOO i }. OT

— Tudta és mégis csak szóbaáttt velem, Imre bátyám? — évődtem vele most már én is.

Komolyain válaszolt.

— Miért ne. Azt tartom, az ember mindig csak okosodik. Magam részéről még nem láttam közelebbről termelőszövetkezetet. Hallok róla ezt is, azt is — így a diplomatikus válasz. — De azért hallottam már a silókukoricáról is, meg a négyzetes kukoricáról is — tette hozzá nem kis büszkeséggel.

— S mondja meg, Imre bátyám, de őszintén, nincs el-c lenére az magának, amikor a$ szövetkezetről beszélnek? 6

— Nincs. 2

— S hogy vélelcedik errölú

az egész dologról? Mármint ax közös gazdálkodásról. o

Huncut kis nevetés bújt aX a szájaszögletébe és megke-o rülte a választ. 2

— Tudják azt maguk, ké-p rém. Jobban tudják, mint én.2

— De mégis. g

— Ahogy beszélik, jó. Csákx tudja, azt nem értem, amit ao dirigálásról mondanak. Aztx mondják, a tagok parancsol-C nak. Márpedig én sok időtX megéltem, de olyan világotc még soha, hogy alulról fölfelé£ dirigáljanak. Ez valahogy nemi megy a fejembe.

ji/Jj agyaráztam neki a rne-l zőgazdasági termelöszö- 5 vetkezet alapszabályáról, a? szövetkezeti demokráciáról, aS vezetők és a tagok jogairól,i kötelességeiről és még sok-} minden másról. Bólogatott, c

— Látja, látja, így mári jobban vélekedek — mondta.? Majd hosszas eszmecserébe£ kezdtünk a világpiaci ver-c sengésről, a mezőgazdaság fej-S lődéséről. meg arról, hogyc manapság mindenütt a nagy-S üzemek alakulnak ki a mező-l gazdaságban, csak amíg ná-(( lünk a szövetkezeti gazda ío-< vábbra is teljes jogú bittoko-{ sa marad földjének, addig a< kapitalista országokban egy\ kézbe összpontosulnak a fcis-< gazdaságok, a kis- és közép-j parasztok tönkretételével. <

Hát kérem, óriásit fejlő-<

*■* dött a világ. Csak élné- j zem, micsoda gépek járnak.< Nagyra nőtt a tudomány —! bölcselkedett beszélgető tár-1 sam. S amikor megkérdeztem!

tőle, hát mit gondol, ő, a maga tízholdacskájával kitérhet-e a fejlődés elől. Akkor erre adta a legbölcsebb választ:

— Kőfallal az enyimet se lehet körülkeríteni, s ha odaér a dolog, megyek.

Ez a beszélgetés Kenderesen történt Kurvcz Imre bátyámmal, a szorgalmas középparaszttal, akit annyira becsülnek a községben, hogy tavaly ősszel már másodszor választották tanácstagnak.

Sz. P.

j'Egy falu-e Tiszajenő?

XISZAJlilMOiNLK 2.290 lakója van a statisztikai adatok szerint, azonban a tanácselnök, Kiss István elvtárs úgy gyanítja, hogy van |az háremezer is már. Az ladatok még 1949-ből valók |— amikor a község tulajdonképpen még nem is léte- 'zett. Azóta írták be a tériképbe: 1954-ben egyesítették a részben Jászkarajenő- [höz, részben Vezsenyhez tartozó tanyaközpontot.

| Üj falu jött tehát létre — i azonban az egyesítés mind- 5 máig elsősorban csak köziigazgatási vonalon ment ’végbe. A falu lélekben még ima is két részre oszlik; a jjeneiek is „maradtak ma- iguknak”, a valaha Vezseny- jhez tartozók is. A község )tulajdonképpen sűrűn lakott

> tanyavilág. Óriásiak a távolságok, nagyok a különbségek: és ez még ma is ’akadályozza a község lakói- >nak összefogását.

> Máig főleg széthúzásról ^beszélhetünk. Kiss István Selvtárs azt mondja; ennek íjtán az az oka, hogy az egyik srész katolikus, a másik meg ✓református. Meg azt, hogy a 5„jeneiek” javarészt módosabb középparasztok, akik a (homokos talajon kitűnő gazdálkodással komoly jövedelemre tesznek szert, míg a ivezsenyi „szöllőbeliek” — tmert így is mondják — ja- 5varészt csak párszáz négyszögöllel rendelkeznek és fő- Jleg a városban keresik meg

C/ lromroríi lzot

ITT VAX PÉLDÁUL a falu villamositása. Kovács István gazda a cibaki út mellett eddig alaposan ráfizetett a dologra. Ö volt a gyűjtő és mindenkit rábeszélt arra: adjon minél több pénzt az áram bevezetésére. Az áramot be is vezették, azonban elsősorban a három „szöllősi” dűlő kapott belőle vezetéket, pedig ott nem sokat adtak hozzá. A cibaki út mentén a „jeneiek” felzúdultak és azt mondják; ez is a „szöllősiek” műve.

Bármerre jártam a faluban, a villamosításról sokat beszéltek: ez foglalkoztatja az embereket. Sajnos, ez a közös vívmány nemhogy ösz- szehozta volna a község lakóit, hanem vitára adott okot. Ennek jórészben az az oka, hogy a XITÁSZ eltért az eredetileg megállapított tervtől, más útcn vezette be a magasfeszültségű áramot és a transzformátort is másutt helyezte el. így a tervezett 4 kilométernyi vezetékből nem juthatott elegendő a jeneiek részére. Idén azonban — mint erről Kiss elvtárs tájékoztatott — a cibaki utat is villamosítják, 900 méter hosz- szúsá-gban, egészen Kovács István házáig.

AZ ELÉGEDETLENKEDŐ gazdáknak tényleg nem lehet mást mondani: „Az a fő, hogy a villany már itt van a faluban’’, Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a szöllősi

részen sokkal sűrűbben állnak a házak, tehát egy porta jóval olcsóbban kaphat áramot, mint a jenei tanyavilágban, ahol 80—100 méterre állnak egymástól az épületek. A továbbiak során azonban eljut a fény mindenhová.

Ennyit a villamosításról. A széthúzás azonban más nehézségeket is okoz. A cibaki út szörnyű kátyújának feltöltése — a jelek szerint — ugyancsak kátyúba jutott. A „jeneiék” a „szöllősieket” várják munkára és viszont. Holott a helyzet az, hogy elsősorban a tanyavilág gazdáinak van fogatereje, a Ve- szenyből csatolt rész dolgozói a gyalogmunkát szolgáltathatnák. Hiszen az érdek közös. Tóth Dezső tanácstag még azt is javasolta, hogy a vasúttól kérjenek salakot és azzal javítsák meg az utat. Természetesen letorkolták: „Persze, mert az nektek lenne csak jó’’ — mondotta az „ellenpárt” a tanácsülésen.

A tanácsülésen különben gyakran előfordul, hogy az egyik vagy a másik javaslatot leszavazzák, mert a másik fél nyújtotta be, vagy annak kedvezne. A pártszervezetben is igen ritkán jönnek össze a falu kommunistái: legtöbbször egyik vagy másik rész „képvislői” vannak jelen— mondja a tanácselnök. Pedig elsősorban á kommunistáknak kellene példát mutatműködött, de aztán egy hibás intézkedéssel megszüntették és azóta hiába igyekszik Tóth Sándor bácsi, a Népfront-elnök: sehogy sem tudják újra összehozni a dolgozó parasztokat.

Mi itt a kiút? A falu tanácsa helyesen indult el, amikor igyekszik minél hamarabb tető alá hozni a művelődési otthont, amely közös találkozóhelye lenne az egész falu dolgozó parasztságának. Itt öszejöhetnének a gazdáik, ami segítené az egyetértést. Az iskola pedagógusai is sokat tesznek azért, hogy a ’falu ifjúsága már másként nőjön fel. Igaz, ma még a tánc- mulatságokon és az iskolai rendezvényeken is sokszor különállnak a gyerekek és az ifjak. Meg kell szüntetni a tanyán élő emberek zárkózottságát, közelebb kell vinni őket a kultúrához, a kollektív élethez.

A FALU LEGÖNTUDATO- SABB embereinek, a kommunistáknak és azoknak a tekintélye? gazdáknak kéne ezt a folyamatot segíteniök, akik maguk is — mint például Kovács István, vagy Tóth Dezső — már sokszor megpróbálták áttörni a két rész közötti értetlenség falát. Akikor elszigetelten tették ezt, de most Tiszajenő minden lakójának gondolnia kellene arra, hogy érdekeik közösek és csak összefogva érhetnek el eredményeket. A valóságban nincsenek „jeneiek“ és nincsenek „szöllősiek”: csak t'szajenőiek vannak.

— Baracs —