Szolnok Megyei Néplap, 1959. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-26 / 48. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1959. február 2B. Es mi a KISZ fiatalok véleménye ? Legyen kösiigy a fiatalokkal való törődés A JÁRÁSI KULTURÁLIS állandó bizottság megvizs­gálta az ifjúság helyzetét. Már felmérésénél is fel­tűnt a tiszaszentimrei kul- túrház pezsgő élete, ahogy ezt jelentésbe is foglaltuk: A kultúrház a KISZ-szei a legszorosabb kapcsolatban működik; Ez nemcsak ab­ban jut kifejezésre, hogy Bekecs Imre, a KISZ Ü...ár egyben a kultúrház helyet­tes igazgatója is, hanem fő­ként abban, hogy a kultúr­ház minden megmozdulá­sában mint rendezők, szerep­lők és mint nézők vagy hall­gatók is ott vannak a KISZ fiatalok. Ez a siker egyik tit­ka. Az eredményekről ennyit. A szentimrei fiúk a kocsmai rexasztalt vagy pultot cser­benhagyva kultúrházuk füg- g'önyös, terítős nagy társalgó­ját, kis öltözőit töltik meg esténként és tanulják Fehér Anna c. három felvonásos színművét, meg készülnek a tavaszi kultúrális seregszem­lére. Mindebben nem kis ré­sze van Vankó István kultúr­otthon igazgató és Iglódi Ir­ma könyvtáros pedagógusok­nak: Miért nem mehet ez Tisza­füreden és a járás többi köz­ségében is így. Erre a kérdés­re is megkapta az állandó bi­zottság a választ, amikor köz­véleménykutatást végzett a járás minden KISZ szerveze­téhez kiküldött kérdőíven ke­resztül. Mi hát a fiatalok vé­leménye. Első kérdésként ezt olvas­hatta Szőke Kálmán tisza­füredi KISZ fiatal: Mi vonz­za a KISZ-be? Ö ezt írja: „Szeretem azt az ifjúsági tö- megszervezetet, melyben poli­tikai nézeteimet fejleszthe­tem, ugyanakkor szórakozha­tok.” Most már egymásután veszem a lapokat, nincs en­nél érdekesebb olvasmány ifjúsággal törődök számára. Felsorolok hát néhány vá­laszt. Szeretek közösségben élni.„ Hazaszeretetre nevel,... Elbeszélgethetünk arról, hogy lehét olyan KISZ-t létrehoz­ni, mely a község dolgozói­nak is példát mutat.... Tanul­hatok és a fiatalabbakat is etemetem... Megfelelő po­litikai szellemben nevelődve később a párt tagja lehetek... Méltó utódja akarok lenni a KIMSZ-es fiataloknak.... Jó érzés az, ha az ember segíte­ni tud saját jövőjének építé­sében, stb, MILYEN ELŐADÁSOKAT, tanfolyamokat szeretne? Er­re a kérdésre a nagyivániak a zene és a dallal való fog­lalkozás mellett mezőgazda- sági előadást kérnek a tsz fi­ataloknak. A többieknél az igény megszokott, szerepel nyelvtanulás, természettudo­mány, irodalmi előadás irán­ti érdeklődés. Sőt egyik ti- szaderzsi fiú ezt írja: „Igen hasznos volna, ha a KISZ szervezetnek működne egy történelmi kutató csoportja, Versenyezhetnénk, jutalma­kat adhatnánk ki a legügye­sebb, legtöbb történelmi ese­ményt felkutató személyek­nek.” Valent József ugyancsak ti- szaderzsről azt kéri: szeret­ném, ha a KISZ-en belül lét­re lehetne hozni az ezüstka­lászos gazdataníelyamot! — Mennyi tudásvágy és őszinte­ség van Zemlényi Éva gim­nazista soraiban: Szívesen járnék bármilyen tanfolyam­ra. Irodalmi szakköre szép versekért. Gondolom a 13r- ténelmi szakkör is érdekes lenne a nyelvtanfolyamok meg hasznosak. A zene, a dal pedig játék, s ki nem játszik szívesen? Milyen rendezvényeket kér? Tánc- és énekcsoport alakí­tását kérik a tiszaderzsiek, szereptanulást a tiszafüredi gépállomási ifijai. Táncos népi játékokat, a tiszafüredi területi KISZ-ből. A gimná­ziumból többen a más KISZ szervezettel való kapcsolatot javasolják. Ferenczi Erzsé­bet más városbeli gimnázi­ummal való találkozót ajánl. KEZDJÉK HÁT EZT saját községükben. Hívja meg a gimnáziumi KISZ a legköze­lebb rendező teaestjére vagy klubdélutánjára a község parasztfiataljait. Itt néhány műsorszám, a KISZ élet rö­Hammarskjöld márciusban Moszkvába utazik New York (AP). Az ENSZ szóvivője kedden bejelentet­te, Hammatsikjöid, az Egye­sült Nemzetek Szervezetének pás útjára, Pakisztánba, Bur­mába, Thaiföldre, Laoszta. Kambodzsába, Maláj-földre, Nepálba, Indiába és Afga­vid ismertetése után közös játékba, táncba vennék be a parasztfiúkat, lányokat Per­sze úgy volna ez sikeres és szép, ha nem meghívót kül- denének, hanem a 30 gimna­zista KISZ tag párosán meg­látogatna 2—2 olyan paraszt­családot, ahonnan fiút vagy lányt akarnak meghívni. Szívesen látna-e maguk közt felnőtteket és kiket? Erre a kérdésre mindenki válaszolt tehát szükség vol­na felnőttekre. Többen csak így írják: minden pedagó­gust szívesen látnék. Más: szükség lenne egy értelmisé­gire. Aztán nevek is szere­pelnek, elsősorban a gimná­ziumi fiatal tanárok: Vincze Imre, Gyczy György. A lá­nyok Bodnár Ilona pedagó­gust látnánk szívesen. Mások Prohászka elvtársat, a mun­kásőrség parancsnokát és más vezetőket említenek. Az illetékeseknek továbbítani fogjuk kívánságukat. A sport iránt is nagy az igény. Ideje volna — azt hi­szem — a futballcsapat mel­lett rüp- és kézilabda csapa­tokat is életrehívni. Az utolsó pont szerényen: egyéb javaslatok — mégis ide került a fiatalok összesű­rített véleménye, kritikája. Otthonosabbá kell tenni a KISZ-t, s több zártkörű ren­dezvény kell... Alföldiek va­gyunk, tehát kirándulásokon ismerjük meg a hegyes vidé­ket. Nagyobb segítséget ké­rünk a párttól, tanácstól. Csengeri Sándor állandó bi­zottsági tag Tiszaderzsről ezt jelenti: a tsz-en belül az if­júsággal egyáltalán nem fog­lalkoznak, sem a verseny­szellem kialakításával, sem a kulturális oktatással, pedig a lehetőség meg volna rá. IFJÚSÁGI MUNKABRI­GÁDOKAT kellene szervezni a tsz-ben, ahol a fiatalok megmutathatnák, milyen a magyar virtus . .. Üzemek, vállalatok, tsz-ek vezetősége tűzzön ki jutalmakat például a Tanácsiköztársaság emléké­re március. 31-től augusztus 20-ig a legszorgalmasabb KISZ fiataloknak J . s A megyei tanács művelődé­si osztálya pedig a legjobb ifjú pedagógus népnevelő cí­mért indíthatna versenyt a tanév hátralévő három hó­napjára. A fiatal pedagógu­sok közül azok kapnának ju­talmat, akik a legtöbb társa­dalmi munkát végezték, fő­ként a KISZ-ben. Nagy János Tiszafüred Kilencven évvel exelőit szüléiéit K rupszkaja forradalmi tevékenysége a múlt század elején kezdődött. A 20 esztendős leány akkor is­merkedett meg Marx taní­tásaival, s elhatározta, hogy az egész életét a nép szolgá­latának szenteli. „A marxiz­mus — írta később — ki­mondhatatlan boldogságot hozott számomra: tudtam, merre kell haladnom bíz­tam az ügy végső győzelmé­ben, amelynek életemet szenteltem’’. Krupszkaja 1891-ben ke­rült közvetlen kapcsolatba a munkásokkal. A marxizmus eszméit terjeszti közöttük. Tanít a munkások vasárnapi esti iskoláján „az iskolában eltöltött öt év — emlékezik vissza — eleven vérkeringést vitt marxista tudásomba és örökre összekapcsolt a mun­kásosztállyal”. 1894-ben, egy marxista körben megismerkedett V. I. Leninnel. Ettől kezdve Krupszkaja Lenin élettársa, hű barátja és kitartó mun­katársa lett. Krupszkaja különösen nagy érdemeket szerzett a közok­tatás fejlesztésében. Már a forradalom előtt leleplezte a burzsoá iskola képmutató jellegét, újtípusú közokta­tásról álmodott, s bízott ab­ban, hogy a győztes prole­tariátus létrehozza azt az iskolát, amely az élet igazi gazdájává, a kommunista társadalom aktív építőivé neveli a dolgozók gyerme­keit. Krupszkaja a szibériai száműzetésben írt művében megrajzolta az újtípusú is­kola körvonalait. „A szo­cialista társadalomban az is­kola természetesen nem ha­sonlít majd a jelenlegi isko­lákhoz — írta. — A jövőben a tanulók több ismeretet sze­reznek, s hozzászoknak a termelőmunkához. Az új tí­pusú iskola nemcsak tanítja majd a gyermekeket, ha­nem egyaránt fejleszti szel­lemi és testi erejüket, hasz­nos, energikus állampolgáro­kat nevel belőlük”. Krupszkaja „Közoktatás és demokrácia” című könyve nagy szerepet játszott a marxista-leninista pedagó­giai tudomány továbbfejlesz­tésében. Krupszkaja nagy munkát végzett a „Harci Szövetség a Munkásosztály Felszabadí­tására” elnevezésű szerve­zetben, s ezért 1898-ban Le­ninnel együtt Szibériába száműztek. Az emigráció éveiben az „Iszkra” szer­kesztőségi titkára, majd pe­dig a párt Központi Bizott­sága kültöldi részlegének titkára volt. A Nagy Októberi Szocialis­ta forradalom után teljes erővel hozzálátott az elmé­let és a gyakorlat egységé­nek elvén alapuló oktatási rendszer kialakításához. — „Olyan embereket kell ne­velnünk — írta — akik po­litechnikai látókörrel ren­delkeznek, s a munkát és a tanulást egységbe tudják forrasztani”. Krupszkaja kiemelkedő sze­repet töltött be az iskolán- kívüli nevelés és a kulturá­lis felvilágosító munka meg­szervezésében is. Nagyon so­kat tett a felnőtt lakosság közoktatása és kulturális fej­lődése érdekében. Vezetése alatt kezdődött meg a kom­munizmus eszméjének szé­leskörű terjesztése a szak- szervezetben, a Komszomol- ban és a többi társadalmi szervezetben. A politikai fel- világosító munkát pártmun­kának tartotta, s véleménye szerint ez teljes egészében hozzátartozott a párt harcá­hoz, a szovjet rendszer meg­szilárdításáért és a szo­cialista társadalmi rend dia­daláért. A kulturális felvilágosító intézmények feladata — írta 1920-ban —, hogy biztosítsák „a dolgozó tömegek eleven, tevékeny és öntudatos rész­vételét a nagy alkotó mun­kában, az új, szocialista munkásélet építésében”. Krupszkaja pedagógusokat, tudósokat, írókat és társa­dalmi személyiségeket moz­gósított az írástudatlanság felszámolására. Még tovább sorolhatnánk Krupszkaja párt és állami tevékenységének részleteit. Ott volt a lenini Komszomol bölcsőjénél, a Pionir szerve­zet létrehozásánál, harcolt a nők társadalmi jogainak ki­vívásáért, a XV. kongres­szustól kezdve tagja volt a párt Központi Bizottságá­nak. Pedagógiai tudományos munkásságával elnyerte a tu­dományok doktora címet, majd a Szovjet Tudományos Akadémia tiszteletbeli tag­jává választották. A magyar-szovjet kulturális kapcsolatok KRÓNIKÁJA Ivan Kusnir ukrán szob­rászművész nemrégiben új szobrot készített, amely Le­nint és Kun Bélát ábrázolja, amint kezet fognak. I. Kus­nir új művét a Magyar Nép- köztársaságnak ajánlja fel. * Moszkvában a mezőgazda­sági tudományos intézmé­nyekben használatos műsze­rekből és mérőeszközökből nemzetközi vándorkiállítást szerveztek. A kiállítás bemu­tatja, milyen szoros együtt­működés alakult ki a szo­cialista államok között a tu­dományos problémák megol­dása érdekében. A kiállítás anyagai között megtalálhat­juk a magyar gyártmányú berendezéseket is. A vándorkiállítást Moszk­ván kívül Varsóban, Buda­pesten, Berlinben és Prágá­ban is bemutatják. * A moszkvai szépirodalmi könyvkiadó nemrégen meg­jelentette Ady Endre válo­gatott költeményeit N. Tyi- honov, L. Martinov, M. Isza- kivszkij és V. Inber fordítá­sában. Ugyancsak napvilá­got látott a magyar népmese gyűjtemény amelyet Kun Ágnes és V. Vazsdajev for­dított oroszra. ♦ Moszkvában, keningrád- ban, Tbilisziben, Jerevánban és Uzsgorodon nagy sikert arattak XJngár Imre magyar zongoraművész hangverse­nyei. A művész Bach, Haydn, Chopin és számos magyar zeneszerző műveit adta elő. Különösen megnyerte a kö­zönség tetszését Kodály Zol­tán „Marosszéki táncok" című műve és Bartók Béla néhány alkotása. Kalapot emelni neki, mert — besenyszögi fóti & ára márciusban négy­napos hivatalos látogatást akar tenni Moszkvában. A főtitkár, „ENSZ-ügyekről” kí­ván tárgyaflr.i a szovjet veze­tőkkel. Valószínűleg tanács­kozik majd a berlini- problé­mákról, a leszerelésről. Hammarskjöld szombaton indul New Yorkból egyhóna­. Lübke bonni földművelés- ügyi miniszter a szövetségi gyűlésnek az Adenauer-kor- mány mezőgazdasági politi­kájával foglalkozó vitáján néhány tanulságos adatot kö­zölt. A Neues Deutschland bonni tudósítója erről így ír: A nyugatnémet mezőgaz­daság eladósodása tavaly ko­rábbi egymilliárd márkával növekedett. Az adósság tel­jes összege még a hivatalos adatok szerint is 10,2 mil­liárd márka. A nyugatnémet parasztok évente csak a ka­matra 613 millió márkát fi­zetnek. Ennek a katasztrofá­lis mezőgazdasági politiká­nak az a következménye, hogy 1949 óta kereken 200 ezer parasztgazdaság tönkre­ment. Lübke bonni földmű­velésügyi miniszter csütörtö­kön ezt a folyamatot ciniku­san „a nem életképes gazdasá­gok természetszerű fejlő­désének nevezte. Nyugat-Németországban száz­ezer áttelepült család még most is földre vár. Lübke jelentésének *■ nisztánba látogat el. Körútja végén utazik a főtitkár Moszkvába. Az ENSZ szóvivője hozzá­tette. hogy Hammarskjöld moszkvai látogatása nincs összefüggésben Macmillan angol miniszterelnök utazá­sával. (MTI); amelyet a nyugatnémet me­zőgazdaság helyzetéről készí­tett — statisztikájából meg­állapítható, hogy több kis­gazdaság még annyi jövedel­met sem hozott, amennyi a kamatokat biztosítaná. Nye­reségről egyáltalán nem le­het beszélni. Az öt hektárnál nagyobb parasztgazdaságok 14 százalékban kora reggel­től késő estig robotoltak és a parasztoknak még így is a készből kellett éiniök. Amikor Lübke ezt a hely­zetet „kielégítőnek” nevezte, sok paraszt aki a parla­ment karzatán hallgatta a beszámolót, tüntetőén el­hagyta a szövetségi gyűlés üléstermét. A földmunkások helyzete természetesen még rosszabb, mint a kis- és középparasz­toké. Bérük jóval a létmini­mum alatt van. Lübke be­számolóját a következő re­zignált mondattal fejezte be: „A mezőgazdaság sú­lyos helyzete még sokáig fog­lalkoztat majd bennünket”-. (MTI). HÁT GONDOLOM, az a derék mester legszívesebben kihajított volna bennünket az ablakon. Igaz is, jófor­mán az egész falu elindult már a kultúrba, ő meg itt bajlódik a hetes szakállal, meg a nyakig érő hajzattal. Borbély, vagy nem borbély, tőle sem kívánhatja senki, hogy ilyen helyzetben jó ké­pet vágjon. Meg is ette a fene az egészet. Ilyen sorsa is csali egy fodrászmesternek lehet. Nyúzza magát (meg másokat is — bocsánat) éj­jel-nappal és még akkor sem mozdulhat ki az üzletből, amikor jön a miniszter... A miniszter, Dögéi Imre elvtárs megjött. Várta a fél- lalu. Szolnok felől érkezett és a nagygyűlésen Beseny- szögöt szövetkezeti községgé avatta. Sokféle ember tap­solt, örült a nevezetes ese­ménynek. Ezt különben az újságok már megírták. Azt viszont nem, hogy a mi mes­terünk is ott akart lenni a kultúrban. Dehát az egyip­tomi hétcsapás, vagyis a ké­sei vendégsereg visszatartot­ta. Ok ugyan egyesével és síma képpel végül futottak, mint a nyulak, és mind oda értek vagy a közepére, vagy a végére és hallottak vala­mit a nagygyűlésből. A RÖVID, szűkszavú saj­tójelentések arról sem tettek említést, hogy ott abban a szép tágas kultúrotthonban kik is tapsoltak. Kik? Ün­neplőruhában, kalapban szö­vetkezeti gazdák egyszer, ünneplőruhában, kalapban asszonyok vagy lányok má­sodszor. — Hogy a be­senyszögi gazdák, gazdasszo- nyok ott voltak, az termé­szetes. És hogy a sokadalom között ott ültek férjükkel, udvarlójukkal vagy szüleik­kel a kalapos lányok és asz- szonyok, ez nagyon szép. A krónikás látta őket és beleírta a jegyzetfüzetébe. „A jelek szerint Besenyszög értelmisége falujával él. Bi­zonyára részesei, segítői is voltak a mezőgazdaság szo­cialista átalakításának és minden bizonnyal a megszi­lárdításban is támogatást nyújtanak a szövetkezeti gazdáknak. Bevezetik őket a munkaegységszámítás és más különféle hasznos dolgok rejtelmeibe”. (Később Kato­na elvtárs, az iskola igaz­gatója erre tömör és sokat­mondó igennel válaszolt). S aztán, amikor vége lett a naggyűlésnek, az elnökök és a miniszter beszélgettek. Jó volt hallani a kötetlen, őszinte és baráti eszmecse­rét. Értették egymást. A mi­niszter is paraszt-ember, az elnökök is parasztemberek. Hát ilyenformán érthették is egymást. Csak annyi a kü­lönbség, hogy az egyik ezer vagy kétezer holdas nagy­birtok irányítója, dolgozó paraszt társai megbízásából, a másik a magyar mezőgaz­daság irányítója ugyancsak a dolgozók megbízásából. ÜLTÜNK az asztalok kö­rül és ráfcezdte az egyik el­nök: — Sietek a szóval, minisz­ter elvtárs, mert attól tartok, hogy hamar a pohár fene­kére nézek. De ma azt se bá­nom, csak viszont akkor már nem én beszélek, hanem a kadarka. Hát ezért. Lenne itt egy nagyon nagy dolog — halkította le hangját és kö­rülnézett, de nagyon szeré­nyen. Lestük, mit akar mon­dani. — Nem is gondolja, milyen nagy dolog. Még a tanácsel­nök elvtársnak se mondtam, mert titok. Szovjetunióba sze­retnék menni, körülnézelőd­ni. Vállalkoznék rá, de azt ki­kötöm, repülőbe nem ülök — kitört persze a nevetés. Még- hegy vállalkozna rá? Atta diplomatikus tsz elnöke. Ügy látszik, jól ismerték gazda- társai, amikor megválasztot­ták. ő leült és folytatta a má­sik elnök: — Ügymcndva, Besenyszög szövetkezeti község. A haza érdekében tettük. Ezt akar­tam én az előbb is mondani, amikor elébem tették azt a csövet és mondták, hoe;y be­széljek bele. A haza érdeké­ben, meg a magunk hasznára. — Örök küzdelem volt ed­dig itt az élet. Tudom, lesz bajunk ezután is, dehát mi itt élünk és nekünk kell változ­tatni sorsunkon, ezeken a *zi- nes földeken. És így sorolták a többiek is. Arról beszéltek, ki.vé ke­serű szavakkal emlékezvén a régi időkre, hogy valamikor azt hagyták rájuk az öregek, az apák, hogy a besenyszögi embernek, ha annyit monda­nak, hogy ő besenyszögi, elő­re kalapot kell emelni, mert megérdemli. Olyan volt ez a határ, hogy az a magasságcs mennybéli csak azért nem ha­gyott lyukat rajta, hogy a tdiszasülyiefcnek ne keljen na­gyot kerülniök, ha Szolnokra utaznak. Mondták, mondták. Az ekeíalpbetegségről, amely veszedelmes kórsága volt a földnek és a sok verejtékről, amit esztendőről esztendőre oei'vott és talán attól sava- nyodott meg annyira... A MINISZTER elvtárs időnként közbeszólt, jegyze­telt, kérdezősködött, mait azt jegyeztem meg különösen, amit búcsúzáskor mondott: — A maguk szorgalma, az összefogás ereje megváltoz­tatja a határt. És mi ehhez a szorgalomhoz olyan gépeket küldünk, amilyen kell. Végtelen nehéz munkával, sok verejtékkel törték itt a rögöt. Gyűltek a sok keserű mondások, de volt ezekben valami rátartiság is. Ugyan, mire lesznek majd ezután rá- tartiak ezek az edzett, na­gyon dolgos besenyszögi gaz­dáit? Gondolcm arra, hogy’ ezután közös erővel, ésszel te­remtenek szebb paraszti vilá­got. Szekulity Péter A Neues Deutschland a nyugatnémet mezőgazdaság helyzetéről a nagyszerű forradalmár és pedagógus

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom