Szolnok Megyei Néplap, 1959. február (10. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-25 / 47. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1959. február 25. 'Thmlíáá^i^e’ielí&ií a zmeiábdáhnA Szolnoki Bartók Béla Zeneiskolában a folyosón viszonylagos csend uralkodik Csak azért viszonylagos, mert az ajtók mögül halkan kiszűrődnek a zene hangjai. Itt a szomszédteremből a hegedűn próbálkozik egy kis menüettel egy gyakorlatlan kéz, amott már jóval biztosabban próbálja Bartók valamelyik kis gyermekdarabját egy másik leendő zeneművész. Szóval szorgalmas munka folyik mindenütt és Kóbor Antal igazgató nem kis büszkeséggel beszél a gyerekeiről. —A zeneiskolában közel 40 százalék a munkásgyermekek aránya. Ebben az az örvendetes, hogy évröl-évre emelkedik ez a szám. Nincs törés, egyre több munkás- szülő látja, hogy gyermekének művelése, zenei kultúrájának emelése fontos feladat. Komoly anyagi áldozatokat is hoznak a szülők azért, hogy gyermekük zenét tanulhasson. Drága hangszereket vásárolnak számukra, el-eljönnek érdeklődni előmenetelük felöl. Persze, itt még vannak nehézségek is, mert bizony a zongora csak egy jó Pannónia motor árából kerekedik ki. De azért olyan is akad, aki zongorára gyűjt. — A tehetséggel sincsen baj. Állítom, hogy évröl- évre újabb tehetségek bukkannak fel. Nincs különbség a munkás és az értelmiségi gyerekek között ebből a szempontból. Azonos mértékkel mérjük őket, de ha gya- korlásulcat hallom, bizony nem tudnám megmondani, melyik a munkás, melyik az értelmiségig Az egyik szobából hegedűszó hallatszik. Vékony, soványarcú kislány, Boái Judit tanulja itt a legnépszerűbb vonóshangszer kezelését. Tanára — Mészáros György nagyon szereti, megelégedett vele. Édesapja a MÁV Járműjavító munkása, majd művezetője maga is szereti a zenét. Két kórusban is énekel, a Járműjavító és a szolnoki népi együttes kórusában. Egy időben édesanyja is kórustag volt. Judit jelesen tanul az iskolában és a zeneiskolában egyaránt. Négy éve tanul, de hegedülni csak a maga gyönyörűségére akar, sebészorvosnak készül. Szereti hallgatni Garai Györgyöt a rádióban. Bódi Judit csak egy a sok közül. Kicsiktől a nagyokig mind lelkesen készülnek hivatásukra és a zenére egyaránt. Hagyomány az iskolában. hogy évröl-évre hangversenyeken mutatják be: a növendékek mennyit fejlődtek. Ebben az évben a hangversenyeket kiviszik azokba az üzemekbe, ahonnan sok dolgozó gyermeke jár az iskolába. Már nagyban készülődik mindenki, hogy ha eljön a nagy nap, megmutathassák szüleiknek és azok munkatársainak: nem hiába áldoznak rájuk. A munkásosztály olyan nemzedékévé fejlődnek, amelyik a hatalmon kívül a szocialista kultúrában is diadalra jut. — ht — — TANÄCSKÖZTÄRS A- SÁG a gyermekekért címmel indított rajzpályázatra beérkezett gyermekrajzokból kiállítást rendez a szolnoki József Attila művelődési otthon. A kiállítást március 3-án nyitják meg. Hás alumíniumból Moszkvai építészek elkészítették egy négyemeletes alumínium lakóház tervét. Az épület súlya mindössze 450 tonna lesz. ami megfelel egy alacsony, egyemeletes téglaház súlyának. A falakat habüveggel teszik hang- és hőszigetelővé. Az alumínium ház építése könnyű és gyors. Két hónap alatt összeállítják a vasbeton vázat, amelyre toronydaruk segítségével emelik rá az alumínium lemezeket. Jövőre Moszkva egyik utcáján épül fél az első alumínium ház. — TANÁCSTAGI fogadóórát tart február 25-én Ilii óráig a Szolnok megyei tanács rendelőintézetének 24-es számú szobájában dr. Hauk István megyei tanácstag. Idő járásiéi enlés — Várható időjárás szerda estig: Felhő átvonulások, sokfelé kisebb eső, a hegyekben havaseső. Mérsékelt, időnként élénk nyugati, északnyugati szél. Enyhe éjszaka. A nappali felmelegedés keleten kissé fokozódik, nyugaton valamivel csökken. Várható legmagasabb, nappali hőmérséklet négy — hét fok között. További kilátások: szeles idő, esőkkel, a hegyekben havazásokkal. (MTI). A Magyar Rádió szolnoki adójának műsora február 25-én. 17 ira !223 ni) Aki a Tiszára vigyáz. Beszélgetés egy gátőr dinasztia tagjával. — Üzemi őrjárat! Hogyan segítik a Vegyiművek a termelő- szövetkezeteket. — Egy kis könnyű zene. — Sporthíradó. A bajnoki nyitány előtt. — Csárdások. — Élőszóval! Riportok, tudósítások. Legfrisebb jelentéseink. Vidám vetélkedés OK/ A nap kél: 6.34 h-kor, nyugszik: M 17.23 h-kor. — A Hold kél: 20.15 h-kor, nyugszik: 7.22 h-kor. — A MAGYAR BERUHÁZÁSI BANK Szolnok megyei Fiókja február 26-án a városi tanács VB nagytermében az üzemek és vállalatok beruházási előadói, valamint gazdasági szakemberei részére értekezletet tart. Tárgya: az 1959. évre tervezett beruházások, felújítások előirányzatainak átárazása, az átárazás előkészítése és lebonyolítása. — FEBRUÁR 28-án tárgyalja a kisújszállási városi tanács a városi művelődési otthon munkáját. Beszámolót tart Tóth Endre, a kultúrotthon igazgatója. — TÖBB MINT 170 SZÁZALÉKRA teljesítette első negyedévi baromfi felvásárlási tervét a Szolnok megyei Állatforgalmi Vállalat. — nőgyógyászati előadást tart dr. Szabó Júlia ti- szakürti orvos Homok-Bátor- szőtlőn.Az előadást február 26-án a helyi vöröskereszt rendezi meg este 6 órakor a Népkör helyiségében. — CSÜTÖRTÖKÖN délelőtt tíz órakor nyitja meg a volt ipartestületi székházban Turkeve légoltalmi kiállítását Sz. Kovács József, a városi tanács VB elnöke, légoltalmi parancsnok. A megnyitón Józsa Emilia szavalja el Várnai Zseni: „Szívvel és értelemmel” című költeményét. — A kiállítás március 8-ig naponta 10—19 óra között tekinthető meg. — MÁRCIUS 3-IG minden pedagógus visszamenőleg megkapja fizetését. Az új rendelet a bérrendezés feltételeit azokra a pedagógusokra is kiterjeszti., akiknek alkalmazása meghatározott időre, esetleg csupán 2—3 hónapra szól. Az új rendelet alapján az eddiginél több pedagógus léphet soron kívül magasabb fizetési osztályba. — AZ IBUSZ SZOLNOKI IRODÁJA március 1-én vasárnap különvonatot indít Jászberénybe a Szolnoki MÁV—Jászberényi Vasas labdarúgó mérkőzésre. A vonat indul: 12 órakor, visszaindul 17.30-kor. Részvételi díj 14 forint. Jelentkezni csütörtök délig az IBUSZ irodában és a Szolnoki Papírboltban lehet. JVctdí dos Iánkból A február 24-én beérkezett levelekre üzenjük: Ilollósi Gyula Cibakháza, írásait köszönettel vettük, — feldolgozzuk. Értékes leveleit továbbra is várjuk. P. Nagy István Kunszent- márton. Levelét megkaptuk. Kérését teljesítjük díjtalanul. Gojsza János Jászapáti. Levelét megkaptuk. Bárdos János Jászladány. Panaszára választ kaptunk az illetékes szervtől. Az eredményről levélben tájékoztatjuk. Addig is kérjük szíves türelmét. Ivány Antalné Jászalsószentgyörgy. Tájékoztatását megkaptuk, feldolgozzuk. Fáradozásaiért köszönetét mondunk. Erdődi Imre Törökszenl- miklós, Szőllősi István Karcag, ifj. Trcnka János Kenderes. Sporttudósításukat köszönjük, felhasználjuk. Várjuk további leveleiket. Rejtvényfejtő Pajtások! — Megfejtéseiteket továbbítottuk az „Úttörők Fórumá”- hoz. Várjuk további leveleiteket, ZIEH UT T/ékony leány fordult ’ a r.űhelyudvar fede be fedett kapuján. Rá se nézett, a mellette besiető, reggeliesen szót- lan emberekre. Egyenesen a portásfülkéhez sietett, kopottas táskájából négyrét hajtogatott írást nyújtott át a sűrű cigarettafüstből kivizslató öregnek. Könnyed mozdulattal lazán megkötött nylomken- dője alá simította a homlokából rövidrenyírt barna hajának néhány ázott-kúszált fürtjét. Nylonköpenyén tompán ragyogó dundi esőcseppek ültek. Kint csendesen sustyoré- kolt a hosszúszálú novemberi eső. — Rendben ;.. — adta visz- sza az iratokat a portás. — Az iroda hátul van. Vigyázzon, meg ne merítse a cipőjét.. , A leány apróka mosollyal biccentett. Azután nézett szét. hova is került tulajdonképpen, merre van az a „hátul”. A tágas udvaron néhány ütött-kopott teherautó állott az esőben. Valahogy olyanformán, mintha egy útkereszteződésnél futottak volna egymás felé, s csak az utolsó pillanatban fékeztek. Erős benzinszagot árasztottak. Jobbra, a hosszú kőkerítés végétől, háromkapus, hangárszerű szerelőműhely nézett az udvarra. A nagy, szárnyasajtók nyitva álltak, kilátszottak a mezítelenre vetkőztetett motorok. Körülöttük cigarettázó munkások ácsorogtalc. Odébb gyárablakos, alacsonyabb épület húzódott. Tetején sötétrozsdás, karcsú vaskémény eregette az esőben lustán alá- omló füstöt. Az irodaépület valahol szemközt lehetett, de az autók eltakarták szeme elől. Balra, az udvarnak hátat fordító szomszéd házak fala tövében rendetlen ócskavas-halom terpeszkedett a feltúrt sárig, mellette nagy szürke kőrakás, egymásrado- bált ócska téglák, s szétlapult homokkupac. A leány sóhajtott. „Nem rossz hely az — mondták a központi irodán — csak egy kicsit sivár ;. Meg térdig ér a sár — gondolta hozzá nekikeseredve. Nem válogathatott ... Holnap gumicsizn.á- ban jön. Most majd csak el- evickél valahogy az udvar másik végébe félcipőién is. Éppen indulni akart, mikor észrevette, hogy valaki nézi. Nagyon nézi. Odapillantott Magas, feketehajú fiú állott az esőben. Hajadonfőit, csak úgy vállra vetett lódennel. A leány zavartan lehajtotta a fejét s lábujjhegyen hamar nekivágott a sárnak. A fiú csupán villanásnyi időre látta a led y hamvasbarna arcát. Csak azt látta, hogy kék a szeme. Olyan kék, mintha anyja ibolyáskertben járt volna, mikor úgy volt vele... Szárazai nyelt. Hirtelen úgy érezte, melle közepetájára iramodott minden vére. Egyszeriben nagyon melege lett. Aztán a meleg bi- zsergetöen szétáradt minden tagjában. Mozdulatlanul állott, s csak nézte, hogy kínlódik a sárral a leány. Macskakönnyedséggel hajladozott, ruganyoson, ügyesen kerülgette a nagyját... A fiú elmosolyodott. Mi lenne, ha most csak utánairamodna, ölbekapná, s le se tenné csak az irodaajtóban?!... Ügy tört rá ez a gondolat, olyan váratlan hirtelenséggel, hogy maga is megijedt tőle. A leány, mielőtt befordult volna az egyik teherautó mögött, hátrakapta fejét. A fiú úgu érezte, mintha a vigasztalan felhők mögül egy pillanatra elővillant volna az égi kék. A leány szeme! Ismét nyelt egyet, aztán öles léptekkel a portásfülkénél termett. Ben- jtott, leült, cigarettával kínálta az öreget, rágyújtottak, de még mindig nem mert megszólalni. Csak fújta a füstöt, pedig már a műhelyben kellett volna lennie. motyogta lehajtott fejjel a fiú. — Az más... — mondta az öreg. — Persze, ma hétfő. Ecetesuborkát annak a gyomornak! Jó sok lével. Az a legjobb, ha az ember másnapos... Hol mulatott? — En sehol, Jani bácsi — mosolyodon el á fiú — csak — Ülünk, ülünk? — kéz- azt akartam megkérdezni, dett hivataloskodva fészke- ki az a leány? lődni az öreg. — Melyik leány? — Megyek... csak.,. Aki az előbb bejött. — Ja?... Államtitok! — szívta cigarettáját hunyorogva az öreg. I/f iért vacakol velem, Jani bácsi? — állott fel a fiú. — Maga tart fel, s még beszél! Megmondja, vagy nem mondja? — Meg én, Pátyodi fiam. Majd ha holnap is megkérdi... Aludjon rá egyet. Nem szabad ajtóstól rontani a házba. Mert az ilyen dolog... Nem hallgatta végig. Bement a műhelybe, munkához látott, s már bánta, hogy első buzgalmában kérdezősködni kezdett. Nem kellett volna ... Meggondolatlanság volt. Még sohasem fordult vele elő ilyesmi. Hogy így utánavesse magát valakinek. Egy ismeretlennek. Akit most látott életében először ... Még azt is nehezen hívja el moziba vagy cukrászdába, akit szakiskolás korától ismer. Jó az ilyesmit töviről-hegyire megfontolni. Mert ha az ember ide is, oda is meghívogatja, egyik-másik lány mindjárt azt gnodolja, hogy ... Különösen az olyan fiúnál látnak egy-két mozi után komoly szándékot, mint ő, aki szűkön méri a szót. Mert ő inkább hallgat. Hallgat bizony, mert azt még nem bánta meg... Abból még sohasem lett baj, hogyha hallgatott... Ha beszélt is olykor, soha senkinek nem ígérte, hogy „lehozná néki a csillagot is az égről.” Először is azért nem, mert meglehetősen bajos dolog. Másodszor azért nem, mert egyéb dolga is van az embernek, ha vinni akarja valamire. Harmadszor pedig: olyan lányt nem ismert, akiért érdemes lenne ilyesmire vállalkozni... Szótlanul dolgozott. De azért egész délelőtt ölte a kíváncsiság. Ügy rendezte, hogy szemmel tarthassa az udvart. Nem látta elmenni a leányt. Tehát itt van, vagy itt is marad. Időnként az iroda felé lesett. De bemenni nem mert. Nem volt miért. Dél felé aztán váratlanul mindent megtudott. Éppen a kocsi alatt feküdt, mikor csak hallja, hogy a másik autó mellett a fiúk hangosan tárgyalják a leányt. Ciha Gyuszi vitte a szót: — Halványkék pulóver van rajta s csak úgy feszül! ... Pátyodi Jóska kezében megállóit a franciakulcs. Ujjat remegni kezdtek a hűvös szerszámnyelem Fülébe finom zúgás fészkelődön. Izgatottan hallgatta a beszélgetést. — Itt fog dolgozni? —■ kérdezte az egyik. Itt — mondta Ciha Gyuszi. — Legalábbis remélem... Marcsu nénit nyugdíjazták. Láttátok volna a főnököt!... Éppen diktált valamit a lánynak, mikor bementem. Fel s alá járt. Engem észre sem vett... Csak kerengett a kis szobában, s egyre úgy mondta: „Márta kedves”. Egy sor hivatalos szöveg s megint egy: „Márta kedves ...” A fiúk nevettek. Jóska csak feküdt mozdulatlanul. Szeretett volna átszólni Ciha Gyuszinak, mondjon még valamit, de torka elszorult. Érezte, ha most megszólalna, elcsuklana a hangja. Kis idő múlva Ciha Gyuszi halkabban folytatta: — Te... tudjátok, milyen szeme van annak a lánynak? Csudaszép szeme van! Olyan kék... esküszöm, én ilyet még nem is láttam! Csak ráemeli az emberre ártatlanul, s úgy ráz, mint az áram. A fiúk nekiestek: — Ülj le magadnak, — Ciha, míg szépen vagy ... — Esküszöl... te mindegyikre ezt mondod! — Ad neked Klári villamosáramot, csak tudja meg! — Haljak meg — vágott a szavukba Ciha Gyuszi, — ha nem azt éreztem! (Folytatjuk.) ! Öreg veteránok vidám vetélkedése a tiszaföldvári párt- ' klubban. Balról jobbra: Jurcsó Sándor, Varga Mihály, Dorkota Lajos.
