Szolnok Megyei Néplap, 1959. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-25 / 47. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1959. február 25. 'Thmlíáá^i^e’ielí&ií a zmeiábdáhn­A Szolnoki Bartók Béla Zeneiskolában a folyosón vi­szonylagos csend uralkodik Csak azért viszonylagos, mert az ajtók mögül halkan kiszűrődnek a zene hangjai. Itt a szomszédteremből a he­gedűn próbálkozik egy kis menüettel egy gyakorlatlan kéz, amott már jóval bizto­sabban próbálja Bartók va­lamelyik kis gyermekdarab­ját egy másik leendő zene­művész. Szóval szorgalmas munka folyik mindenütt és Kóbor Antal igazgató nem kis büszkeséggel beszél a gyerekeiről. —A zeneiskolában közel 40 százalék a munkásgyer­mekek aránya. Ebben az az örvendetes, hogy évröl-évre emelkedik ez a szám. Nincs törés, egyre több munkás- szülő látja, hogy gyermeké­nek művelése, zenei kultú­rájának emelése fontos fel­adat. Komoly anyagi áldoza­tokat is hoznak a szülők azért, hogy gyermekük ze­nét tanulhasson. Drága hang­szereket vásárolnak számuk­ra, el-eljönnek érdeklődni előmenetelük felöl. Persze, itt még vannak nehézségek is, mert bizony a zongora csak egy jó Pannónia motor árából kerekedik ki. De azért olyan is akad, aki zongorára gyűjt. — A tehetséggel sincsen baj. Állítom, hogy évröl- évre újabb tehetségek buk­kannak fel. Nincs különbség a munkás és az értelmiségi gyerekek között ebből a szempontból. Azonos mérték­kel mérjük őket, de ha gya- korlásulcat hallom, bizony nem tudnám megmondani, melyik a munkás, melyik az értelmiségig Az egyik szobából hegedű­szó hallatszik. Vékony, so­ványarcú kislány, Boái Ju­dit tanulja itt a legnépsze­rűbb vonóshangszer kezelé­sét. Tanára — Mészáros György nagyon szereti, meg­elégedett vele. Édesapja a MÁV Járműjavító munkása, majd művezetője maga is szereti a zenét. Két kórus­ban is énekel, a Járműjavító és a szolnoki népi együttes kórusában. Egy időben édes­anyja is kórustag volt. Judit jelesen tanul az iskolában és a zeneiskolában egyaránt. Négy éve tanul, de hegedülni csak a maga gyönyörűségére akar, sebészorvosnak ké­szül. Szereti hallgatni Garai Györgyöt a rádióban. Bódi Judit csak egy a sok közül. Kicsiktől a nagyokig mind lelkesen készülnek hi­vatásukra és a zenére egy­aránt. Hagyomány az iskolában. hogy évröl-évre hangverse­nyeken mutatják be: a nö­vendékek mennyit fejlődtek. Ebben az évben a hangver­senyeket kiviszik azokba az üzemekbe, ahonnan sok dol­gozó gyermeke jár az isko­lába. Már nagyban készülő­dik mindenki, hogy ha eljön a nagy nap, megmutathassák szüleiknek és azok munka­társainak: nem hiába áldoz­nak rájuk. A munkásosztály olyan nemzedékévé fejlőd­nek, amelyik a hatalmon kí­vül a szocialista kultúrában is diadalra jut. — ht — — TANÄCSKÖZTÄRS A- SÁG a gyermekekért cím­mel indított rajzpályázatra beérkezett gyermekrajzokból kiállítást rendez a szolnoki József Attila művelődési otthon. A kiállítást március 3-án nyitják meg. Hás alumíniumból Moszkvai építészek elkészí­tették egy négyemeletes alu­mínium lakóház tervét. Az épület súlya mindössze 450 tonna lesz. ami megfelel egy alacsony, egyemeletes tégla­ház súlyának. A falakat hab­üveggel teszik hang- és hő­szigetelővé. Az alumínium ház építése könnyű és gyors. Két hónap alatt összeállítják a vasbeton vázat, amelyre toronydaruk segítségével emelik rá az alumínium lemezeket. Jövőre Moszkva egyik ut­cáján épül fél az első alumí­nium ház. — TANÁCSTAGI fogadó­órát tart február 25-én Il­ii óráig a Szolnok megyei tanács rendelőintézetének 24-es számú szobájában dr. Hauk István megyei tanács­tag. Idő járásiéi enlés — Várható időjárás szerda estig: Felhő átvonulások, sok­felé kisebb eső, a hegyekben havaseső. Mérsékelt, időn­ként élénk nyugati, észak­nyugati szél. Enyhe éjszaka. A nappali felmelegedés ke­leten kissé fokozódik, nyuga­ton valamivel csökken. Vár­ható legmagasabb, nappali hőmérséklet négy — hét fok között. További kilátások: szeles idő, esőkkel, a hegyek­ben havazásokkal. (MTI). A Magyar Rádió szolnoki adójának műsora február 25-én. 17 ira !223 ni) Aki a Tiszára vigyáz. Beszél­getés egy gátőr dinasztia tagjá­val. — Üzemi őrjárat! Hogyan segítik a Vegyiművek a termelő- szövetkezeteket. — Egy kis könnyű zene. — Sporthíradó. A bajnoki nyitány előtt. — Csár­dások. — Élőszóval! Riportok, tudósítások. Legfrisebb jelenté­seink. Vidám vetélkedés OK/ A nap kél: 6.34 h-kor, nyugszik: M 17.23 h-kor. — A Hold kél: 20.15 h-kor, nyugszik: 7.22 h-kor. — A MAGYAR BERUHÁ­ZÁSI BANK Szolnok me­gyei Fiókja február 26-án a városi tanács VB nagy­termében az üzemek és vál­lalatok beruházási előadói, valamint gazdasági szakem­berei részére értekezletet tart. Tárgya: az 1959. évre tervezett beruházások, fel­újítások előirányzatainak átárazása, az átárazás elő­készítése és lebonyolítása. — FEBRUÁR 28-án tár­gyalja a kisújszállási városi tanács a városi művelődési otthon munkáját. Beszámolót tart Tóth Endre, a kultúrott­hon igazgatója. — TÖBB MINT 170 SZÁ­ZALÉKRA teljesítette első negyedévi baromfi felvásár­lási tervét a Szolnok me­gyei Állatforgalmi Vállalat. — nőgyógyászati elő­adást tart dr. Szabó Júlia ti- szakürti orvos Homok-Bátor- szőtlőn.Az előadást február 26-án a helyi vöröskereszt rendezi meg este 6 órakor a Népkör helyiségében. — CSÜTÖRTÖKÖN dél­előtt tíz órakor nyitja meg a volt ipartestületi székház­ban Turkeve légoltalmi ki­állítását Sz. Kovács József, a városi tanács VB elnöke, légoltalmi parancsnok. A megnyitón Józsa Emilia sza­valja el Várnai Zseni: „Szív­vel és értelemmel” című költeményét. — A kiállítás március 8-ig naponta 10—19 óra között tekinthető meg. — MÁRCIUS 3-IG min­den pedagógus visszamenő­leg megkapja fizetését. Az új rendelet a bérrendezés feltételeit azokra a pedagó­gusokra is kiterjeszti., akik­nek alkalmazása meghatáro­zott időre, esetleg csupán 2—3 hónapra szól. Az új rendelet alapján az eddigi­nél több pedagógus léphet soron kívül magasabb fize­tési osztályba. — AZ IBUSZ SZOLNOKI IRODÁJA március 1-én va­sárnap különvonatot indít Jászberénybe a Szolnoki MÁV—Jászberényi Vasas labdarúgó mérkőzésre. A vo­nat indul: 12 órakor, vissza­indul 17.30-kor. Részvételi díj 14 forint. Jelentkezni csütörtök délig az IBUSZ irodában és a Szolnoki Pa­pírboltban lehet. JVctdí dos Iánkból A február 24-én beérkezett levelekre üzenjük: Ilollósi Gyula Cibakháza, írásait köszönettel vettük, — feldolgozzuk. Értékes leveleit továbbra is várjuk. P. Nagy István Kunszent- márton. Levelét megkaptuk. Kérését teljesítjük díjtala­nul. Gojsza János Jászapáti. Le­velét megkaptuk. Bárdos János Jászladány. Panaszára választ kaptunk az illetékes szervtől. Az eredményről levélben tájé­koztatjuk. Addig is kérjük szíves türelmét. Ivány Antalné Jászalsó­szentgyörgy. Tájékoztatását megkaptuk, feldolgozzuk. Fá­radozásaiért köszönetét mon­dunk. Erdődi Imre Törökszenl- miklós, Szőllősi István Kar­cag, ifj. Trcnka János Ken­deres. Sporttudósításukat kö­szönjük, felhasználjuk. Vár­juk további leveleiket. Rejtvényfejtő Pajtások! — Megfejtéseiteket továbbítot­tuk az „Úttörők Fórumá”- hoz. Várjuk további levelei­teket, ZIEH UT T/ékony leány fordult ’ a r.űhelyudvar fede be fedett kapuján. Rá se nézett, a mel­lette besiető, reggeliesen szót- lan emberekre. Egyenesen a portásfülkéhez sietett, kopot­tas táskájából négyrét hajto­gatott írást nyújtott át a sűrű cigarettafüstből kivizslató öregnek. Könnyed mozdulat­tal lazán megkötött nylomken- dője alá simította a homlo­kából rövidrenyírt barna ha­jának néhány ázott-kúszált fürtjét. Nylonköpenyén tom­pán ragyogó dundi esőcsep­pek ültek. Kint csendesen sustyoré- kolt a hosszúszálú novemberi eső. — Rendben ;.. — adta visz- sza az iratokat a portás. — Az iroda hátul van. Vigyáz­zon, meg ne merítse a cipő­jét.. , A leány apróka mosollyal biccentett. Azután nézett szét. hova is került tulajdonkép­pen, merre van az a „hátul”. A tágas udvaron néhány ütött-kopott teherautó állott az esőben. Valahogy olyanfor­mán, mintha egy útkereszte­ződésnél futottak volna egy­más felé, s csak az utolsó pil­lanatban fékeztek. Erős ben­zinszagot árasztottak. Jobbra, a hosszú kőkerítés végétől, háromkapus, hangárszerű sze­relőműhely nézett az udvarra. A nagy, szárnyasajtók nyitva álltak, kilátszottak a mezíte­lenre vetkőztetett motorok. Körülöttük cigarettázó mun­kások ácsorogtalc. Odébb gyárablakos, alacsonyabb épü­let húzódott. Tetején sötét­rozsdás, karcsú vaskémény eregette az esőben lustán alá- omló füstöt. Az irodaépület valahol szemközt lehetett, de az autók eltakarták szeme elől. Balra, az udvarnak há­tat fordító szomszéd házak fala tövében rendetlen ócska­vas-halom terpeszkedett a feltúrt sárig, mellette nagy szürke kőrakás, egymásrado- bált ócska téglák, s szétlapult homokkupac. A leány sóhajtott. „Nem rossz hely az — mondták a központi irodán — csak egy kicsit sivár ;. Meg térdig ér a sár — gondolta hozzá neki­keseredve. Nem válogatha­tott ... Holnap gumicsizn.á- ban jön. Most majd csak el- evickél valahogy az udvar másik végébe félcipőién is. Éppen indulni akart, mikor észrevette, hogy valaki nézi. Nagyon nézi. Odapillantott Magas, feketehajú fiú állott az esőben. Hajadonfőit, csak úgy vállra vetett lódennel. A leány zavartan lehajtotta a fejét s lábujjhegyen hamar nekivágott a sárnak. A fiú csupán villanásnyi időre látta a led y hamvas­barna arcát. Csak azt látta, hogy kék a szeme. Olyan kék, mintha anyja ibolyáskertben járt volna, mikor úgy volt vele... Szárazai nyelt. Hir­telen úgy érezte, melle kö­zepetájára iramodott minden vére. Egyszeriben nagyon me­lege lett. Aztán a meleg bi- zsergetöen szétáradt minden tagjában. Mozdulatlanul ál­lott, s csak nézte, hogy kín­lódik a sárral a leány. Macs­kakönnyedséggel hajladozott, ruganyoson, ügyesen kerül­gette a nagyját... A fiú el­mosolyodott. Mi lenne, ha most csak utánairamodna, öl­bekapná, s le se tenné csak az irodaajtóban?!... Ügy tört rá ez a gondolat, olyan várat­lan hirtelenséggel, hogy ma­ga is megijedt tőle. A leány, mielőtt befordult volna az egyik teherautó mö­gött, hátrakapta fejét. A fiú úgu érezte, mintha a vigasztalan felhők mögül egy pillanatra elővillant volna az égi kék. A leány szeme! Ismét nyelt egyet, aztán öles léptekkel a portásfülké­nél termett. Ben- jtott, leült, cigarettával kínálta az öre­get, rágyújtottak, de még mindig nem mert meg­szólalni. Csak fújta a füstöt, pedig már a műhelyben kel­lett volna lennie. motyogta lehajtott fejjel a fiú. — Az más... — mondta az öreg. — Persze, ma hétfő. Ecetesuborkát annak a gyo­mornak! Jó sok lével. Az a legjobb, ha az ember más­napos... Hol mulatott? — En sehol, Jani bácsi — mosolyodon el á fiú — csak — Ülünk, ülünk? — kéz- azt akartam megkérdezni, dett hivataloskodva fészke- ki az a leány? lődni az öreg. — Melyik leány? — Megyek... csak.,. Aki az előbb bejött. — Ja?... Államtitok! — szívta cigarettáját hunyo­rogva az öreg. I/f iért vacakol velem, Jani bácsi? — ál­lott fel a fiú. — Maga tart fel, s még beszél! Megmond­ja, vagy nem mondja? — Meg én, Pátyodi fiam. Majd ha holnap is megkér­di... Aludjon rá egyet. Nem szabad ajtóstól rontani a házba. Mert az ilyen do­log... Nem hallgatta végig. Be­ment a műhelybe, munkához látott, s már bánta, hogy el­ső buzgalmában kérdezős­ködni kezdett. Nem kellett volna ... Meggondolatlan­ság volt. Még sohasem for­dult vele elő ilyesmi. Hogy így utánavesse magát valaki­nek. Egy ismeretlennek. Akit most látott életében elő­ször ... Még azt is nehezen hívja el moziba vagy cuk­rászdába, akit szakiskolás korától ismer. Jó az ilyes­mit töviről-hegyire megfon­tolni. Mert ha az ember ide is, oda is meghívogatja, egyik-másik lány mindjárt azt gnodolja, hogy ... Külö­nösen az olyan fiúnál látnak egy-két mozi után komoly szándékot, mint ő, aki szű­kön méri a szót. Mert ő in­kább hallgat. Hallgat bizony, mert azt még nem bánta meg... Abból még sohasem lett baj, hogyha hallgatott... Ha beszélt is olykor, soha senkinek nem ígérte, hogy „lehozná néki a csillagot is az égről.” Először is azért nem, mert meglehetősen ba­jos dolog. Másodszor azért nem, mert egyéb dolga is van az embernek, ha vinni akarja valamire. Harmad­szor pedig: olyan lányt nem ismert, akiért érdemes len­ne ilyesmire vállalkozni... Szótlanul dolgozott. De azért egész délelőtt ölte a kíváncsiság. Ügy rendezte, hogy szemmel tarthassa az udvart. Nem látta elmenni a leányt. Tehát itt van, vagy itt is marad. Időnként az iroda felé lesett. De bemen­ni nem mert. Nem volt miért. Dél felé aztán váratlanul mindent megtudott. Éppen a kocsi alatt fe­küdt, mikor csak hallja, hogy a másik autó mellett a fiúk hangosan tárgyalják a leányt. Ciha Gyuszi vitte a szót: — Halványkék pulóver van rajta s csak úgy fe­szül! ... Pátyodi Jóska kezében megállóit a franciakulcs. Uj­jat remegni kezdtek a hű­vös szerszámnyelem Fülébe finom zúgás fészkelődön. Izgatottan hallgatta a be­szélgetést. — Itt fog dolgozni? —■ kérdezte az egyik. Itt — mondta Ciha Gyu­szi. — Legalábbis remélem... Marcsu nénit nyugdíjazták. Láttátok volna a főnököt!... Éppen diktált valamit a lánynak, mikor bementem. Fel s alá járt. Engem észre sem vett... Csak kerengett a kis szobában, s egyre úgy mondta: „Márta kedves”. Egy sor hivatalos szöveg s megint egy: „Márta ked­ves ...” A fiúk nevettek. Jóska csak feküdt mozdu­latlanul. Szeretett volna át­szólni Ciha Gyuszinak, mond­jon még valamit, de torka elszorult. Érezte, ha most megszólalna, elcsuklana a hangja. Kis idő múlva Ciha Gyu­szi halkabban folytatta: — Te... tudjátok, milyen szeme van annak a lánynak? Csudaszép szeme van! Olyan kék... esküszöm, én ilyet még nem is láttam! Csak rá­emeli az emberre ártatlanul, s úgy ráz, mint az áram. A fiúk nekiestek: — Ülj le magadnak, — Ciha, míg szépen vagy ... — Esküszöl... te mind­egyikre ezt mondod! — Ad neked Klári villa­mosáramot, csak tudja meg! — Haljak meg — vágott a szavukba Ciha Gyuszi, — ha nem azt éreztem! (Folytatjuk.) ! Öreg veteránok vidám vetélkedése a tiszaföldvári párt- ' klubban. Balról jobbra: Jurcsó Sándor, Varga Mihály, Dorkota Lajos.

Next

/
Oldalképek
Tartalom