Szolnok Megyei Néplap, 1959. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-01 / 27. szám

2 SZOLNOK MEG VEI NÉPLAP 1959. február 1. A% SZKP XXI. kongresszusának A fitafyyac safá napia szombat délelőtti ülése A 10 órakor megkezdődött délelőtti ülésen a vitában el­sőnek J. D. Musztafajev, az azerbajdzsáni Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára szólalt fel. Beszédében szólt azokról a hatalmas változásokról, ame­lyek a Szovjetunió évei alatt Azerbajdzsánban vég­bementek. Az egykori telje­sen elmaradott ország ma 120 különféle gépet, beren­dezést és más cikket expor­tál a világ minden tájára, Különösen az utóbbi évek­ben gyorsult meg Azer­bajdzsán ipari fejlődése: öt év alatt 15.4 milliárd rubelt ruháztak be a köz­társaság iparába. Ez több, mint az első há­rom ötéves terv időszakában foganatosított beruházások összege együttvéve. Azer­bajdzsán ma az egy lakosra jutó villamosenergia meny- nyiségben lehagyta Francia- országot és Olaszországot, A fontosabb iparcikkekben a termelés sokszorosan megha­ladja Törökország, Pakisztán és más közel és közép keleti államok termelését. Gyorsan fejlődött a mezőgazdaság: a kolhozok pénzjövedelme a háború előtti időszakhoz vi­szonyítva, az utóbbi években négyszeresére növekedett. Különösen kimagasló ered­ményeket ért el a köztársa­ság kultúrális fejlődése. Ma Azerbajdzsán főiskoláin 34.000 diák tanul, annyi, mint Törökország főiskoláin, ho­lott Törökország lakossága több mint hétszerese Azer­bajdzsán lakosságának, s a tízezer lakosra jutó főiskolai hallgatók arányszáma több, mint Angliában, Franciaor­szágban, vagy az amerikai Egyesült Államokban. Musztafajev hangsúlyozta. Azerbajdzsán példája vi­lágosan megmutatja, vala­mennyi közel és közép ke­leti országnak, mit jelent a szovjethatalom, s mit je­lent, amikor a nép válik országának gazdájává. A XX. kongresszus alán a pártcletben is jelentős fellendülés következett Nagy beszédet mondott a kongresszus szombati tanács­kozásán A. 1. Kiricsenko, a központi bizottság elnökségé­nek tagja; Beszéde elején hangsúlyoz­ta: az utóbbi öt esztendőben s különösen a XX. kongresz- szus óta eltelt időszakban a Szovjetunió Kommunista Pártja, a szovjet nép olyan magaslatokra jutott, ahonnan megláthatók a jövő széles, ragyogó távlatai; Kiricsenko rámutatott: x párt eltávolított útjából minden visszahúzó erőt, visszaverte a pártellenes csoport támadását. A párt­ellenes csoport állandóan támadta munkájában a központi bizottságot, a párt központi bizottsága azonban a XX. kongresz- szus iránymutatása alap­ján következetesen foly­tatta harcát a lenini elvek érvényrejuttatásáért. Kiricsenko elmondotta: a pártellenes csoport tagjai kötetlenül Sztálin halála után megkezdték tevékenysé­güket s minden egyes alkal­mat felhasználtak, hogy meg­újult erővel támadják a párt fővonalát. Különösen a XX. kongresszus után erősödött meg támadó tevékenységük. Végül levetették álarcukat, s amikor arra a következte­tésre jutottak, hogy meg­érett az idő a cselekvésre, nyíltan felléptek a közpon­ti bizottság lenini politikája ellen; Ismeretes, hogyan végző­dött ez a kísérlet — állapí­totta meg Kiricsenko. Hang­súlyozta: minél távolabbra kerül a párt a pártellenes csoport leleplezésének idejé­től, annál világosabbá vá­lik az intrikus csoport poli­tikai aknamunkájának sú­lyossága, amely aknamunká­val ártottak a pártnak és a népnek. A központi bizottság nagy győzelmet aratott a le­nini vonal megvalósításá­ért, a marxizmus-leninizmus alkotó alkalmazásáért ví­vott harcában. A. I. Kiricsenko hangsú­lyozta közismert, hogyan milyen módszerekkel léptek fel a pártellenes csoport tagjai. A marxizmus-leniniz­mus klasszikusainak dogma­tikus alkalmazásával akar­ták eltéríteni a pártot a he­lyes útról. Az igazi marxista azonban nem az, aki betéve tudja a marxizmus leninizmus klasszikus alkotásait, ha­nem az, aki alkalmazni tudja azokat a nép, a párt érdekében, aki szoros kap­csolatban van az élettel, napról napra érzi, ismeri az élet ütemét, — állapította meg között Kiricsenko. többek A szovjet Ipar és építés vezetésének átszervezéséről Kiricsenko példaként emlí­tette meg a szovjet ipar és építés vezetésének átszerve­zését. Hangsúlyozta: az át­szervezés során soha nem tapasztalt fellendülés mu­tatkozik a szovjet iparban. Hasonló eredmények mutat­koznak a mezőgazdaságban, amely éveken át súlyos el­maradottsággal küzdött. Az elmaradás oka nem a kol­hozrendszerben volt, hanem abban, hogy rosszul használ­ták ki a kolhozrendszer óri­ási lehetőségeit és a mező- gazdaság egykori vezetői gyakorlatilag nem ismerték a mezőgazdaság kérdéseit. Kiricsenko ezután arról szólt, hogy a XX. kongresszus után a pártéletben is jelentős fellendülés következett be. Megkezdődött és eredmé­nyesen végződött a harc a személyi kultusz megszün­tetéséért a párt élet leni­ni elveinek érvényesítésé­ért, a kollektív vezetés megvalósításáért. Wz fellendítette a pártta­gok és az alapszervezetek munkáját is. A párt fejlődé­sét mutatja, hogy míg a XIX. és XX. kongresszus között eltelt időszakban 736.000-en kérték felvételüket az SZKP- ba, a XX, és a XXI, kong­resszus között — kevesebb mint három év alatt, — 1,285.000-en kérték felvételü­ket. Az utóbbi évben a háború óta a legnagyobb volt a párt soraiba felvettek száma; Kiricsenko hangsúlyozta, milyen fontos feladatok vár­nak a pártszervezetekre a hétéves terv megvalósításá­ban; Kitért arra is, hogy a párt kádereinek jól kell ismerni- ök a gyakorlati életet, s a párt apparátusban magas képzettségű szakemberekre van szükség. Amikor Kiricsenko arról szólt, hogy a párt kádereit a helyszínen kell kiképezni, mert időről időre nehézséget okoz, hogy a Moszkvában végzett fiatalokat a Távol Keletre, vagy más távoleső helyekre kell áthelyezni, N. Sz. Hruscsov, a központi bi­zottság első titkára közbe­szólt: Bocsásson meg Aleksz’j II- larionovics, hogy félbeszakí­tom, de meg szeretném mon­dani: ne különböztessük ma már meg a Távol-Keletet, vagy a Szovjetunió más tá­voleső területeit, töröljük ál­talában ezt a megkülönbözte­tést — mondotta a jelenlévők nagy tapsa közepette Hrus­csov. A továbbiakban hang­súlyozta, hogy a Távol-Kelet és a Szovjetunió más köz­ponttól távolfekvő területei igazgyöngyei a hatalmas or­szágnak. Szahalin, Szibéria városai vagy az egykor oly távoleső Jakutföld ma már nem elha­gyatott, s elmaradott terüle­tek. Nincs ma már szükség az ilyen megkülönböztetésre ezek a területek ugyan olya­nok, mint a Szovjetunió más vidékei. A nagy tapssal fogadott közbeszólás után Kiricsenko kijelentette: teljesen egyetért N. Sz. Hruscsov megállapítá­saival, A jövő a kommunizmusé Kiricsenko ezután kitért azokra a kísérletekre, amelyekkel a kapitalizmus ideológusai, a szociálde­mokrata ideológusok és UiiJiiiiilAiti.lLiiJüÜliMitl.ilJllill hl.ldi lili JAiitii iUUi illáéi iliiilitlí A nyugat-német kormány állítólag már nem tulajdonít elsőrendű fontosságot a „szabad“ választásoknak Bonn (DPA). — A német szövetségi kormány állítólag •nem adott olyan értelmű uta­sítást a nyugati munkacso­port washingtoni tárgyalá­sain résztvevő küldösségé- nek, hogy a német kérdés megoldását célzó tárgyaláso­kon elsőrendű fontosságot tulajdonítson a „szabad’1 vá­lasztásoknak. A bonni kormány szóvivő­je pénteken kifejezetten cá­A múlt évben 16 százalékkal emelkedett a bolgár ipar termelése Mi a sugárkémia? Hogyan keletkeztek a hold kráter iei? Kik a legjobb szovjet Nobeí- díjasok? Milyen távlatot nyit a szovjet emberek előtt a hétéves terv? Kik és ho­gyan mentették meg a belga sarkkutatókat? Ezekre és egyéb fontos, érdekes kérdé­sekre ad feleletet a SZOV­JETUNIÓ című képes folyó­irat 1959. évi most megjelent első száma, — „A víz és az élet” című írásban a Nagy Ferganai-csatorna megépíté­séről olvashatunk, mely most húsz éve, 160.000 em­ber összefogásából született meg. Segítségével eddig mint egy 135.000 hektár szikes, kiégett talajt sikerült ter­mékennyé tennie Üzbegisz­tán népének. A Pamir és Ti- en-san völgyéljen megtermé­kenyített föld ma Üzbegisz­tán fő gyapottermő vidéke. A cikket 20 évvel ezelőtti és most készült felvételek te­szik még érdekesebbé. — A Nemzetközi Hűtéstechnikai Intézet moszkvai üléséről, a mesterséges hideg és fagyasz­tás tudományos kérdéseiről számol be a „Szovjet hő­technika fejlődése” c. írás. — „A múzeum az iskolában” címmel a moszkvai 297. sz. iskola művészettörténeti mú­zeumáról olvashatunk. Egy rigai munkáscsalád minden­napi életét, munkáját, tanu­lását, pihenését és szórako­zását ismerteti „A csalá­dom” című, képekkel illuszt­rált írás. — A lap beszámol a Pekingi Kísérleti Opera művészeinek fellépéséről szovjet városokban és a ka­zahsztáni művészek moszk­vai bemutatkozásáról. — A Eltűnt gyermek 1959. január hó 24-én Szolnok. Báthori utcai laká­sáról eltűnt Császi László 9 éves gyermek. Amikor utol­jára látták, sötétkék bársony sisapkát, termetéhez szűk vi­lágosszürke kiskabátot, sötét­szürke foltozott pantalló-nad­rágot és magasszárú barna cipőt viselt. Aki tud róla va­lamit, jelentse a 11—14-es te­lefon 196 sz. mellékállomá­sán, vagy a 07-en. vagy a leg­közelebbi rendőrőrszemnek. lap a Szovjetunió társadal­mi, politikai, gazdasági és kulturális életének fontos eseményeiről tájékoztatja az olvasóit, színes leírásokban és képes riportokban. A cik­kek között humort és ama­tőrfelvételeket is találunk. — A folyóirat az eddiginél ki­sebb alakban, de nagyobb terjedelemben jelent meg. A bolgár minisztertanács mellett működő központi sta­tisztikai hivatal nyilvánosság­ra hozta az 1958. évj terv tel­jesítéséről szóló jelentését, A Bolgár Népköztársaság 1958. évben Sokat fejlődött, számos ipari és mezőgazdasági cikk termelésében a bolgár dolgo­zók jelentős tervtúlfceljesííést érték el. A bolgár ipar 1958- ban 106 százalékra teljesítet­te ipari termelési tervét, s 16 százalékkal termelt töb­bet, mint az előző évben. A bolgár ipar csupán a múlt év utolsó negyedében csaknem egy milliárd leva értékkel termelt többet a tervelőirány­zatnál. 1958-ban a bolgár me­zőgazdaság is hatalmas ered­ményeket ért el. Különösem a szőlő és paradicsom-terme­lésben volt rekordtermés. Az állattenyésztés 1957-hez vi­szonyítva 16 százalékkal emelkedett.- 1958. november 1-től az év végéig a Bolgár Kommunista Párt felhívására indult népi mozgalom ered­ményeként — amely a har­madik ötéves terv határidő előtti teljesítését tűzte ki cé­lul — 919 kisebb víztároló, 370 szivattyúállomás és öntó- zőkút építése fejeződött be, s több mint négyezer kilométer hosszú öntözőcsatomát létesí­tettek. Kongresszusi gondolatok A nemzetközi közvélemény érdeklődésének homlokteré­ben feltétlenül a XXI. kong­resszus tanácskozásai áll­nak és így természetesen ez a téma ihleti elmélkedésre a hét eseményei között tallózó külpolitikai újságírót. A kongresszuson elhangzott Hruscsov beszámoló vala­mennyi tétele, így a hétéves terv gazdasági, kultúrális és egyéb célkitűzései szoros kapcsolatban állnak a nem­zetközi helyzettel. Hiszen, ha a világbéke bármilyen vonatkozásban kárt szenved, ez óvhatatlanul hatást gya­korol a hétéves terv teljesí­tési lehetőségeire. Ugyanak­kor a terv véghezvitele új, — hatalmas erőtényezőként je­lentkezik a világpolitiká­ban. Ennek az általános össze­függésnek a megértése vilá­gossá teheti mindenki előtt, hogy a Szovjetuniónak — s vele együtt természetesen a szocialista tábor többi orszá­gainak is — békére van szükségük, hogy a kommu­nista és szocialista építés fel­adatainak eleget tehessenek. A nemzetközi helyzet kér­déseit érintve, a béke bizto­sításának számos problémá­jával foglalkozik a kong­resszusi beszámoló, s amikor ebből kiindulva és a mai helyzetet alapul véve a béke kilátásokat próbáljuk ele­mezni, leghelyesebb a leg­égetőbb kérdés, a német probléma alakulásából kiin­dulni. Hruscsov elvtárs beszámo­lójában a német, kérdéssel foglalkozva megállapította először a német kérdés sar­kalatos megoldását a Német­országgal való békeszerződés megkötése jelenti. Másod­szor: a békeszerződés meg­kötése elvezet a berlini kér­dés békeszerető és demokra­tikus elveken nyugvó meg­oldásához is módot nyújt rá, hogy Nyugat-Berlin szabad várossá váljék s megkapja a kellő biztosítékot, hogy nem avatkoznak ügyeibe. Har­madszor: mivel most két szu­verén állam létezik, s egyi­kük sem szüntethető meg anélkül, hogy ezzel lángra ne lobbanjon a harmadik világháború; . Németország egyesítése csak a két német állam közötti tárgyalások út­ján érhető el. Negyedszer: a Szovjetunió nem ellenzi a szabad választásokat, de az egyesítés valamennyi kérdé­sét a két állam megállapo­dásának kell megoldania. Ötödször: a Szovjetunió tá­mogatja a Német Demokrati­kus Köztársaság kormányá­nak német államszövetség megalakítására — mint az egyesítés első fokára — vo­natkozó javaslatát. A Szovjetunió tehát „fel­adja a leckét” a német bé­keszerződés megoldására. Ahhoz, hogy képünk telje­sebb legyen, nézzünk meg néhány nyugati választ. Bonn nem szól semmit s az idős német kancellár kemé- , nyen összepréselt ajkai csak a „nein’’ kimondására képe­sek. Murphy amerikai külügyi államtitkár bizonyos dema­gógiával jelenti ki a detroiti gazdasági klubban: „veszé­lyes lenne azt hinni hogy a hidegháború és a fegyverke­zési verseny megszüntetésé­hez elég a jóakarat'' s téte­lének igazolását az alábbi, nem kevéssé demagóg pon­\ MOSZKVA (TASZSZ-MTI). Az SZKP XXI. kong­resszusa már ötödik napja tart a Kremlben. A szombati ülésen folytatták Nyikita Hruscsov beszámolójának vitá­ját. tokban keresi: — Először: Szovjetunió bízzék jobban Nyugatban. Másodszor: lás sák be (már mint a Szovje unió), hogy a kapitalizmi előtt még nagy fejlődési pe spektivák állnak. Harmat szór: Nyugat legyen „hátán rozott és erős”. Negyedsze mindezek mellett Ny ugatna készen kell állnia tárgyal: sokra akár a kis, akár a nag kérdések rendezéséről va szó. Jövő héten kezdi mí munkáját Washingtonban : a német, angol, francia < amerikai külügyi szakemtx rekből álló munkacsopot mely igyekszik összehangol: a nyugati hatalmak nem te jesen egyöntetű vélemény: a Szovjetunió január 10-i « a német probléma megold! sával foglalkozó jegyzékéi adandó válaszhoz. A bonni álláspontot jel lemzően dokumentálja, hog a munkacsoportba a nyugal német kormány a külügym nisztérium keleti osztály! nak vezetőjét, a hitleri dif lomáciai karból kikerül szélsőséges irányzatot követ Duckwitzot. delegálta. Nagyon valószínű — bál mennyire is sürgeti ezt Szovjetunió, — hogy a nyv gáti hatalmak semmiféle pc zitiv tárgyalási alapot kép« ző ellenjavaslatot nem fog nak tenni a szovjet jegyzél- re adandó válaszaikba: Ugyanakkor azonban feltét« lezhető, hogy bizonyos en gedményt téve a reálisab politikai irányzatoknak, f< fogják vetni egy tavas, külügyminiszteri, vagy má síkon folytatandó konferer cia lehetőségét« Megjelent a SZSVIEIUNiS képes folyóirat- idfíi visít szúrna mások megpróbálják elhi-i tetni a kapitalizmus „meg-! javulásáról” szóló elméle- j teket, hogy feltartóztassák! a kommunizmus elméleté- ] nek térhódítását. A kommunista mozgalom \ az utóbbi években világmé-j retekben hatalmas fejlődé- j sen ment keresztül. Az im-j perializmus, a gyarmatosító j rendszer teljes válságba ju-j tott. — Ezt a fejlődést senki; sem tartóztathatja fel — ál-1 lapította meg Kiricsenko. j A délelőtti ülésen felszólalt j Baraskin, a minszki Autó-j gyár acélöntője és Milars- \ csikov, a központi bizottság: OSZSZSZK-val foglalkozó] mezőgazdasági irodájának; vezetője. Nagy lelkesedéssel fogad-j ták a küldöttek Agire-nak. aj kubai Népi Szocialista Párt: Végrehajtó Bizottsága tagja-: nak felszólalását. A felszólalás után szünetet] tartottak. (MTI). folta egy külföldi hírügynök-1 ség ezzel kapcsolatos ellenié-1 tes értesülését, hangsúlyozta,^ hogy Németország egyesítését nem szükségképpen kell „sza­bad’’ választásokkal kezdeni. Ugyanakkor közölték vi­szont, hogy a nyugat-német küldöttség olyan utasítást ka­pott, amely szerint az újra­egyesítés folyamata termé­szetszerűleg nem képzelhető el „szabad ‘ demokratikus vá­lasztások nélkül. (MTI). 'l izénkét esztendeje már. •* Magyarország Hitler ablóháborújának csatlósa- :ént egy szomorú végzet felé ohant. Az emberek szorong­ta várták megmásít hatatlan orsukat: nem akadt senki, ■ki cselekvésre, tiltakozásra udott volna gondolni az úri Magyarországon. S ekkor, 942 február 1-én, kis pél- íányszámban, kezdetleges lódszerekkel sokszorosítva, Hókban és rejtve egy újság elent meg. Akik ezt az új- ágot olvasták, azok megér­ették: van olyan erő amely eltartóztathatja a „kikerül­hetetlen” végzetet, hogy le­tet tenni, cselekedni, har- olni. Ezt az újságot nem árulták z utcákon: terjesztéséért bőr­ön, kínzás, halál járt. A ommunisták lapja volt: a 'zabad Nép. Első szer ke sz­ője: Rózsa Ferenc elvtárs mártírhalált halt. Többször elfedezték a nyomdáját, le- artóztatták terjesztőit, de mindig feltámadt, s a legsö- étebb időben is megreszket­ette a bűnös uralkodó ősz­iig kopóinak szivét. Áldoza- os körülmények között vál­óivá a halált, szerkesztették z illegalitásban a Szabad íépet. — Egyik szerkesztője: 5ataki László elvtárs, ille­gális nyomdáját lakásában endezte be. Hogy főbérleti akást szerezhessen, látszat- lázasságot kötött egy másik iatál kommunista elvtársnő- >el. Később mindkettőjüket etartöztatták és halálra ítél­ték — mégis megmenekültek. S így következtek tovább a szerkesztők, a harcosok. Ebből a magból nőtt ki a felszabadulás utáni magyar sajtó, a népi demokrácia saj­tója — ez a sajtó, amely 11 esztendő alatt, hibákkal és eredményekkel, de minden­képpen jóakarattal és leta­gadhatatlan eredményesség­gel dolgozott népünk felemel­kedéséért, a szocialimus meg­valósításáért. Tizenhárom esztendős múlt­ra tekinthet már vissza a fel- szabadulás utáni magyar új­ságírás: tanultunk abból, ami jó volt és abból is, amit rosz- szul csináltunk. A mi újság­írásunk pártos: nemcsak re­gisztráljuk a valóságot, ha­nem igyekszünk alakítani, formálni azt. Ugyanakkor a mi sajtónk objektiv, nem ha­mis burzsoá objektivizmus ez. Nem veszünk el a tények tengerében, de tudjuk azt is, hogy az őszinteség és az igaz­mondás segítheti egyedül a szocialista építés ügyét. — Nem hallgathatunk tehát, amikor a múlt csökevényei- vel a régi társadalomból visz- szamaradt gondolkodásmód és erkölcsi normák maradvá­nyaival találkozunk: és nem is igyekszünk semmit rózsa­színűre festeni. A magyar sajtónak nem le­het szebb kötelessége, hálá- sabb feladata, mint tükrözni, formálni a mai magyar való­ságot. S úgy hisszük, a jelen, a mi mai életünk önmagáért beszél.

Next

/
Oldalképek
Tartalom