Szolnok Megyei Néplap, 1959. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-14 / 11. szám

1959. Január 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 íqt) köziig. A VAROSOK ÁRNYÉKÁBAN BÁRMERRE FORDUL az ember Ujszászon, mindenfe­lől a város szelét érzi. Kép­letes ez a kifejezés, de még­is igaz, mert órajárásnyira a fővárossal találkozik az uta­zó, a szolnoki üzemek kémé­nyei meg tisztafényű nyári nappalokon éppenséggel ide- látszanak. Reggelente az első vonatjáratok százával szállít­ják innen az embereket a szolnoki vasúti csomópontra és a fővárosi nagyüzemekbe. Vándorélet ez — jegyzi meg egy községbeli vasutas. Reggel el, este haza. S ha véletlenül néhány szabad órája kerül az utazó ember­nek, nincs hol eltöltenie. — KISSÉ FURCSA és vitat­ható ez a nézet. Hiszen a köz­ségben van mozi, könyvtár, művelődési otthon. — Igaz, utóbbi nem felel már meg a közel nyolcezer lakosú köz­ség igényeinek. Annyira ki­csi, hogy egy-egy előadás megrendezésével az iskolába szorulnak. Hivatásos színház például — mint ahogy az uj- szásziak elmondták — még nem járt a községben. S amíg el nem készül az új művelő­dési otthon, nincs is lehető­ség arra, hogy színházi elő­adást lássanak Ujszászon. A most alakuló helyi kultúrcso- port pedig még annyira a kezdeti próbálkozásnál tart, hogy kész munkát alig tud felmutatni. Marad tehát a könyv, az újság. NAGY JÓZSEFFEL, a köz­ségi tanács titkárával meg­néztük, hányán olvasnak na­pilapot. Bizony sovány ered­ményre jutottunk. A nyolc­ezer lelket számláló községbe mindössze 614 napilap jár, ami azt jelenti, hogy még tíz százaléka sem olvas rendsze­resen újságot naponta a köz­ség lakóinak. A könyvek: Még tavalyról találtunk egy feljegyzést, amely arról számolt be, hogy áprilisban 190 beiratkozott ol­vasója volt a könyvtárnak. Szmatkó Erzsébet a jelenlegi könyvtáros munkája nyomán ez a szám rövid pár hónap alatt 475-re emelkedett. Igaz, az olvasók zöme — körülbe­lül a fele — tizennégy éven aluli, de ettől függetlenül elő­relépést jelentett a szám- emelkedés. Azt sem felesleges megnéz­ni, mit szeretnek olvasni az ujszásziak. Az egyébként nem megfelelő elhelyezésű szűk kis könyvtárszobában 2860 kötet sorakozik a polco­kon- Többsége régi kiadású, újat csak elvétve lehet ta­lálni. — Nincs miből frissíteni az állományt — mondja a könyvtáros. Még arra sincs pénzünk, hogy a rossz álla­potban lévőket beköttessük, vagy kiselejtezzük. Eddig jó­formán csak ígéreteket kap­tunk. A tavalyi községfejlesz­tési tervben a könyvtár fej­lesztésére tervezett összeget az új művelődési otthon épí­tési költségei vitték el. így ami újjal szolgálhatunk az csak abból származik, amit könyvtárunk jövedelméből vásárolunk. TÖBB KÖZSÉGBELIVEL beszélgettünk. A sok közül egy véleményt, Viola Mihály véleményét tolmcsoljuk — Nálunk elsősorban a tör­ténelmi tárgyú könyvieknek van keletje. Az új kiadású mai könyveket is szívesen ol­vasnánk, de nehezen jutunk hozzá. S itt felötlik egy kérdés: Nem árulnak Ujszászon köny­veket talán? Könyvesbolt nincs, ezt nem is bimá el a község. Viszont a földműves­szövetkezet áruházában a je­lenleginél bővebb választékot is lehetne kiállítani. — Nagyon kevés eredmény­nyel biztató kísérlet lenne ez — mondotta Szmatkó Erzsé­bet. A mi falunkban legin­Alekszandr Csakovszkij, az Inosztrannaja Lityeratura főszerkesztője a folyóirat 1959. évi terveiről a követke­zőket mondotta: — Folyóiratunk négy évvel ezelőtt jelent meg először. Nagyon nehéz lenne e négy­éves időszak mérlegét meg­vonni, hiszen számos író ne­vét és művét kellene felso­rolnom. — Ügy gondolom, mégsem érdektelen, hogy 1955 óta mintegy 600 kül­földi szerző alkotásait közöl­tük. Hagyományainkhoz hí­ven, idén is arra törekszünk, hogy olvasóinkkal megismer­tessük a társadalmi kon­fliktusokat ábrázoló műve­ket, s azokat a leírásokat, amelyek bemutatják, hogyan harcol a haladó emeriség szebb jövőjéért. Ezenkívül természetesen közlünk olyan műveket is, amelyek nem a mi politikai nézeteinket vall­ják, de íróik tehetségük, be­csületességük, vagy hazafias­ságuk folytán országuk éle­tének egyik vagy másik ol­dalát mégis objektiven raj­zolják meg. Az idei első vagy máso­dik számban közöljük Cro­nin angol író „Északi fény" című regényét, amelyben a nyugati világ újságíróinak életét mutatja be. Terveink között szerepel, hogy lekö­zöljük Graham Green, a „Csendes amerikai” szerző­jének „Emberünk Havanná­ban” című regényét. Folyó­iratunkban helyet kapnak az angol, az amerikai, a japán és az olasz irodalom gyöngy­szemei is. kább még a ponyva lenne népszerű. Furcsa és torz ez a véle­mény, és arra enged követ­keztetni, hogy a könyvtáros nem igyekszik alaposabban megismerni a községbelieket. Abban valami kis igazsága van, hogy a falu fiataljai kö­zül többen szívesebben olvas­nak könnyű regényeket, de ebbő] nem lehet általánosíta­ni. Az általánosítást már ele­ve kizárja Viola Mihály és még többek véleménye. In­kább talán arról lehetne szól­ni, hogy a könyvek megis­mertetése és megszerettetése, — mindenekelőtt pedig az ol­vasók nevelése körül kell a hibát keresni. Bizonyítja ezt egy újabb vélemény. Mikor a könyvtár­ban jártunk, könyvet cserélt az ifjú Z. János. Arra a kér­désre, milyen könyvet akar vinni így válaszolt: — Akármilyet kapok, mind­egy, csak izgalmas legyen s ne ilyen vacak, mint amit most visszahoztam- S a ..va­cak“’ jelzővel illetett könyvek között ott találtuk Tömör­kény István: „Szent Mihály a jégben” című elbeszéléskö­tetét, melyben az író novel­láinak javát gyűjtötték össze EGY MONDAT S LÁM választ ad arra, mivel kell kezdeni Ujszászon a munkát, ha a jelenlegi, nem éppen kedvező helyzetből ki akar­nak lábalni. — nagy — Jobb ellátottságot a Szolnoki Járműjavító mozijának A Milléneumba, a kedves, öreg moziba jár a kerület lakosságának jelentős része. Azt lehetne hinni, hogy ez a mozi éppen fontos nevelő- és szórakoztató jellegénél’fogva, mindenkitől minden támoga­tást megkap. Hogy műsorán gondosan összeválogatott, jó filmek szerepelnek, amelyek az itt lakó emberek ízlését nevelik, 'de egyben ki is elégí­tik. Sajnos, csalódnunk kel­lett. Szerkesztőségünkbe több olyan panasz érkezett, amely nehezményezi, hogy gyenge filmeket hoznak a moziba, és ráadásul ezek a filmek régiek is, sokszor kéthónaposak. Meredek a gépház vaslét­rája. Elég nyaktörő úton ju­tunk fel, hogy Varga László üzemvezetővel elbeszélges­sünk. Varga László résztvett a mozi alapításában, és vagy egy emberöltőt töltött el itt, de a gépész is mintegy 20 éve ül a kis gépházban. Egyiptomban több a nő, mint a férfi A legújabb statisztikai adatok szerint Egyiptom la­kossága 23 428 000 fő, ezek közül 11 632 000 a férfi és 11 796 000 a nő. A hat éven aluliak száma 589 000, az ötven éven felü­lieké 2 247 000. A nősök és a férjezettek száma 4 309 000, a nőtlen fér­fiak és a hajadon nők száma pedig 1 300 000. Több mint 96 000 férfinek két vagy több felesége van. Barátságos beszélgetés köz­ben megtudjuk azt, hogy a panaszkodóknak teljesen iga­zuk van. Rendkívül mostoha a filmellátás. Különösen de­cember hónapban „tettek ki magukért’“ a Szakszervezeti Filmközpont illetékesei. Régi, és meglehetősen sikertelen filmeket küldtek le egymás után. A látogatottság vissza­esett, és az egyszerű, nem kertelő munkásemiberek igen alaposan megmondogat- tók a véleményüket a műsor- politikáról. Jellemző példat hogy Tolsztoj Golgota című regénytrilógiájának első meg­filmesített része: a Nővérek helyett leküldték a „Polónia express?’ című filmet amelyik — nagyon enyhék vagyunk — csapnivaló. Ez meg is látszott a látogatottságon. Szerepelt ezen kívül a Hamis levél cí­mű ugyancsak nem élvonal­beli film a decemberi műsor­ban, a Chapiiu-parádét vi­szont négy napra osztották be. Ez azt jelenti, hogy a környéken lakók 45—50 szá­zalékának moziba kellett vol­na jönnie a négy nap alatt, ha meg akarják tölteni a nézőteret. A Polónia express- ből hét előadást tartottak — üres házak előtt, de a többi filmnél sem volt jobb a hely­zet. Ebben a hónapban némi változás történt, jobb filme­ket hoznak, de ezek közül is akad olyan, mint a Makran­cos feleség, amelyik elég régi már. Amíg a müsortáblázatot nézegetjük, Varga Lászlótól megtudjuk, hogyan vannak megelégedve az idejárók. — Kialakult egy törzsgár­dánk, nagyobbrészt a környé­ken lakó munkásokból, csa­ládtagjaikból, akik minden filmet megnéznek, mert szó­rakozni, művelődni akarnak. Ez nem túl nagyszámú közön­ség, de alkalmilag a gyári negyed minden lakója meg­fordul nálunk. ízlésük jó: szeretik á szórakoztató filme­ket, de a művészi értékű — úgynevezett mondanivaló? fil­meknek is minden esetben nagy a sikerük. Sajnos, a fümellátási politika helytelen felfogása miatt sokan távol­maradnak az előadásokról. Vannak olyanok is, akik nyíltan megmondják, hogy szeretnének idejönni, de kény­telenek bemenni a városba, mert a filmek öregek ésro6Z- szak. — Hogyan lehetne ezen se­gíteni? — Ügy, hogy a Moziüzem} Vállalat budapesti központja kevésbé nézné az üzleti szem­pontokat. Ugyanis átnézik a Szakszervezeti Filmközpont műsorbeosztását, és azt gyak­ran megváltoztatják. így ke­letkeznek az előbb ismertetett visszásságok. Bár hazabeszé­lek, de úgy érzem, igazam van, megérdemelnénk, hogy mi is bemutató filmszínház legyünk. Nem hisszük, hogy ez lényeges kiesést jelentene a benti mozik bevételében. Itt viszont megnőne a filmek becsülete és jobban tudnánk teljesíteni a saját tervünket is. — Szóval, anyagi problé­mák itt is akadnak? — Természetesen. A bevé­tel a kultúrházé. Több bevé­tel — több kulturális célokra beruházható összeg. Meg az­tán a mi technikai berende­zésünk felfrissítése is idő­szerű lenne. — Tessék még megírni — szól közbe Gulyás gépész —, hogy szüntessék meg a néző­tér jégszekrény jellegét. Uj fűtőberendezésünk van, de lényegesen több tüzelőre vol-' na szükség. Ez már a kultúr- ház vezetőin is múlik. A gépész az órájára néz, és odaszól a fiatal segédgépész­nek: — Indíthatsz, 3 perccel múlt 5 óra. A vásznon pereg­ni kezd a híradó, amely — mondanunk sem kell — ka­rácsony előtti. Ebben sem kapnak frisset. Az illetéke­sek figyeljenek fel a munká­sok véleményére: tisztessége­sebb filmellátást a munkások mozijának! — ht — A VILÁG TETEJEN A Pamirt a világ tetejének nevezik. Itt található a vilá­gon a legnagyobb, csaknem 80 kilométer hosszú Fedcsenko- gleccser. A hó és a jég biro­dalmában. 5 ezer méter ma­gasban hét bátor ember él. Az Uzbek Tudományos Aka­démia kutatóállomásának személyzete: V. Nozdrjuhin> az állomás vezetője, vala­mint egy meteorológus, két technikus, egy geofizikus, egy orvos és egy szakács. A magashegyi kutatók a Fed- csenko-gleccser tanulmányo­zásával felmérhetetlen segít­séget adnak a tudománynak. Hiszen az év nagy részében ezt a területet a hó és a jég­páncél teljesen elzárta a kül­világtól. Nemrégiben a szovjet lé­gierők egyik négymoíoros gé­pe kiváló pilóták irányítása alatt, magas hegycsúcsok kö­zött manőverezve, az üzbek kutatóállomás fölé repült és ejtőernyővel fűtőanyag és élelmiszert artalékokat dobott le. V. Nozdrjuhin rádión a következőket közölte a re­pülőgép parancsnokával: — Idén egy hónappal ha­marabb köszöntött be a tél, mint tavaly. Óriási hóviharok voltak. Számunkra a legkel­lemetlenebb az, hogy házi­kónk körül sok helyen meg­repedezett a jég. Tudományos munkánkat azonban minden körülmények között folytat­juk. Tervbevettük, hogy elju­tunk a gleccser felső folyásá­hoz, ahol szintén felépítjük állomásunkat. Ez lehetővé tenné, hogy időszakonként megfigyeléseket végezzünk a gleccser legérdekesebb részén, hiszen itt halmozódik fel a gleccsert tápláló hótömeg. A élre jól felkészültünk. Kö­szönjük a küldeményeket. Hangulatunk és közérzetünk kitűnő. (A Szovjet Tájékoztató Iroda közleménye.) Írónők dömpingje Francoise Sagan sikere óta a nyugati irodalmat eláraszt­ják a különböző korú írónők közepes és csapnivaló művei, a tízéves Minou Drouet ver- sikéitől a bánatos aggszűzek emlékiratáig. — íme néhány ilyen alkotás, amelyekből csak a legutóbbi hetekben tucatnyi jelent meg Párizs­ban: „A harcos pihenője', „Égi birodalom“’, „A bosszú­álló“’, „Payche 58.”. A köny­vekre jellemző, hogy akár egy félszázaddal előbb is nap­világot láthattak volna — régimódiak, sablonosak, fel­fogásukban és eszközeikben konvencionálisak. I SZOLHOKI SZIGLIGETI SZÍNHÁZ műsora január 14. szerda este 7 óra: A BAJADÉR jan. 15. csütörtök este 7 óra: VITÉZEK ÉS HÖSÖK január 16. péntek este 7 óra: A BAJADÉR január 17. szombat este 7 óra: A BAJADÉR jan. 18. vasárnap du. 3 óra: A BAJADÉR jan. 18. vasárnap este 7 óra: OLYMPIA EZ A DIVAT Gloknis ocelot h" nzú bunda Kötött pulóver és kiskabát 1 k Egy szovjet irodalmi folyóirat 1959. évi terveiről A megyei irodalom megújhodásáért A NAPOKBAN fontos ta­nácskozás színhelye volt a . TIT szolnoki klubja. Baráti ' beszélgetésre, építő vitára gyűltek össze a megye írói és a TIT irodalmi szakosztályá­nak tagjai. A megyei iroda­lom helyzetéről és az iro­dalmi szakosztály további programjáról tanácskoztak. A megbeszélést Szurmay Ernő, a szakosztály elnöke nyitotta meg. Bírálta a szak­osztály tevékenységét, amely az utóbbi hónapokban visz- szaesett. Ez részben a szak­osztály tagjainak egyéni le­kötöttségén múlott, részben azonban — és ez o; fő ok —, azon, hogy néhányon renge­teget vállalnak, egyesek vi­szont semmit sem. Ezért üd­vözölte örömmel a megyei írókat, akik a párt megyei bizottságának határozata sze­rint a TIT irodalmi szakosz­tályában kapnak otthont és szervezett keretet, amelyben további működésüket kifejt­hetik. SZURMAY ERNŐ itt ele­mezte a megyei irodalom helyzetét, a további fejlődés lehetőségeit. A TIT keretein belül a megyei íróknak mód­juk lesz előadásokat tartani a megye közönsége részére és így egyrészt az ő műveiket többen megismerik, másrészt szoros kapcsolatba kerülnek az egyszerű olvasókkal, kri­tikát kapnak tőlük, új ösz­tönzést is, olyan művek al­kotására, amelyek kielégítik az olvasók igényeit. A beszámolóhoz többen hozzászóltak. Helyeselték az írók és az irodalmi szakosz­tály egyesülését, és mind a két fél részére gyümölcsöző­nek tartják. Az íróknak és a szakosztálynak egyaránt fon­tos kultúrmissziója van. Meg kell szerettetni az emberek­kel az irodalmat, az olva­sást, elő kell segíteni az időt­álló alkotások és a mai éle­tünkről szoló művek megis­mertetését. A megyei írók szempontjából nagyjelentő­ségű — hangsúlyozták a hoz­zászólások, hogy az írók vi­taesteken bírálhatják egy­más műveit, és az irodalmi szakosztály lektorátusként működve, további fejlődé­sükhöz értékes útmutatást adhat. KÜLÖNÖS súlyt adott a tanácskozásnak Csáki István elvtárs felszólalása. — Mint mondotta, a fúziótól azt várja, hogy rövid időn belül egész pontosan felmérjék a megyei irodalom helyzetét. El kell érni, hogy a megyei írók sorai tehetséges fiata­lokkal bővüljenek. Azok az írók, akik zsákutcába jutot­tak, vagy az útkeresés álla­potában vannak, nemcsak a saját hibájukból jutottak ide, hanem azért is, mert eddig igen kevés segítséget kaptak. Az új irodalmi szakosztály­nak ezen a hibán kell segí­teni. Az az épület, amelyben az értekezlet folyt, teljes egé­szében a kultúra háza lesz még ebben az évben, és itt minden író meg fogja kapni a munkájához szükséges se­gítséget. Az értekezlet ezután elfo­gadta az évi munka beter­jesztett szakosztályi tervja­vaslatát. A megjelent írók i részére kiosztották a TIT be­lépési nyilatkozatait. A jól­sikerült összejövetel a késő délutáni órákban ért véget.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom