Szolnok Megyei Néplap, 1959. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-30 / 25. szám

1959. január 30; SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 FEGYVEREARATI TALÁLKOZÓN Hófehér hajú, barázdált arcú, idős emberek gyüle­keztek a szolnoki Tiszti klubban. Százötven meghívót küldött az MSZMP városi bizottsága, a Magyar Hon­védelmi Sportszövetség és a Tiszti Klub parancsnoksága a kis családi otthonokba: idős, megrokkant nyugdíjas embe­reket hívott baráti találko­zásra, kedves, meleg szavak­ra. Es ők eljöttek, — pedig sokan a reumától kabátju­kat is alig tudták levetni. Szép, meleg terem várta őket, fehér asztalokkal. — Élsz még komám? — Hogy vagy? — Fáj-e még a lábad? — ezek voltak a leg­gyakoribb kérdések a vete­rán találkozó előtt. És nagy szeretettel fogtak kezet, ölel­ték át egymás vállát. Fiatalok is jöttek. A nép­hadsereg tisztjei: emlékezni, tanulni apáiktól, nagyapáik­tól. Mózes Viktor nevét sokan ismeri^ Szolnokon. Az 1924— 25-ös években ő szervezte meg Szolnokon a kommunis­ta munkások illegális párt­ját, együtt dolgozott Ragó Antal, Tisza Antal elvtársak­kal. S mikor odaállt, hogy el­mondja az emlékező szava­kat, mégegyszer körülnézett. Sokan vannak — ezt állapí­totta meg a szeme. Dikó Ba­lázs, Csényi János, Sokvári Béla, Gál Gyula, Kálmán László, Ragó József — egy­kori vöröskatonák, öreg fegy­ver- és eszmetársak. És már sorolja is a régi időket. A Tanácsköztársaság - ról beszél, mely rövid élete alatt annyi jót adott a mun­kásnak, parasztnak. De meg­keményedik a hangja, ami­kor a Tanácsköztársaság bu­kásához, a hűséges harcosok megkínzatásához, a sok nyo­morúsághoz, szenvedéshez ér. Az illegalitás nehéz idejé­ben is élt a párt — mondja. Itt Szolnokon is nagyszerű harcokra összpontosította a munkástömegeket. Pedig a fehérterror mindent elköve­tett, hogy vérbefojtsa, meg­semmisítse ezt a küzdelmet. A munkaverseny veteránjai eggyel előbbre léptek A Szolnoki Járműjavító ru­gókovácsai mindig élenjár­tak a munkaversenyben és ebben az évben sem akarnak hátulkullogni. — Korábban egyes versenyszakaszok kez­deményezői voltak. Ebben az évben még nagyobb felada­tot tűznek maguk elé. A párttagok kezdeménye­zésére a Tanácsköztársaság megalakulásának 40. évfor­dulójára, április 4-re, május 1-re, a vasutas napra, augusz­tus 20-ra és a Magyar Szo­cialista Munkáspárt kong­resszusának tiszteletére vál­lalták, hogy az ócska hasz­nálható anyagból havonta 10 tonnát dolgoznak be új he­lyett, ami havonta 88.700 fo­rint megtakarítást jelent. A havi tervüket 100 mun­kaórának megfelelő terme­léssel túlteljesítik. A selejtet 0.002 ezrelékre csökkentik a technológiai' fegyelem betar­tásával. A vetélkedésben résztve­vők a munkaidőt teljesen kihasználják és igazolatlanul nem hiányozhatnak — írják vállalásukban. Megfogadták és aláírásuk­kal megerősítették, hogy a verseny célkitűzéseit betart­ják és ha valaki a brigád­ból a pontokat megszegi, a kollektíva ítélkezik felette. A vállalás nem teljesítése a kol­lektíva lebecsülése, — így aki hanyag, nem méltó arra, hogy a brigádban dolgozzon, és arra sem, hogy valamilyen jutalmazásban részesüljön. Ezt a határozatot hozta: a Járműjavító rugókovács brigádja: (Huszonkét aláírás.) Majd arról beszél, hogyan változott meg az ország ké­pe, az emberek élete a fel- szabadulás után. — Öröm, őszinte lelkésedés van sza­vaiban, mikor az építésről, a munkások, parasztok nö­vekvő életszínvonaláról ad számot. S aztán: — Veszélybe került a népi demokratikus rend minden vívmánya — hajtja le a fe­jét — 1956 októberében. Mi, öregek, sokat tapasztaltak; már az első órákban világo­san láttuk, hogy hazai és külföldi reakció ellenforra­dalma az, amely elégeti a kommunizmus nagy lángel­méinek írásait, vért — sok ártatlan ember vérét — kö­veteli, ontja a pesti utcán. — Erősek vagyunk, mert levertük! S úgy megszilárdít­juk ezt az országot, a mun­kások parasztok államát, hogy soha többé nem ismét­lődhetnek meg az 1956-os eserriények. Mert jó munkát akarunk továbbra is végezni! A jó munkához pedig ismer­ni kell a múlt eredményeit, okulni kell hibáiból is! — Ezért mondtam el eze­ket, hogy emlékezzünk és tovább segítsünk, építsünk! — fejezte be beszédét Mózes Viktor. És most már tovább folyik a múltról a szó, — csakhogy szűkebb körökben — kicsiny asztaltársaságoknál. Emlékez­nek az idős kommunisták... Pallai János Színes, sokoldalú munkára KÉSZÜLNEK NÉPFRONT BIZOTTSÁGAINK Gazdag programot dolgoz­tak ki maguknak ez évre a népírontbizottságok. Vala­mennyi járási és városi bi­zottság legfontosabb célként tűzte maga elé az emberek minél tömegesebb mozgósí­tását a mezőgazdaság nagy­üzemi átszervezésére, a köz­ügyek intézésére. A jászberényi városi nép­front bizottság a község- l'ejlesztést is szorgalmaz­za. ütvén ezer forint érté­kű társadalmi munkát szerveznek, néhány aktívát pedig azzal bíznak meg, hogy az utcák fásítására buzdítsa a lakos­ságot. A Tanácsköztársaság ki­kiáltásának negyvenedik év­fordulójára a múzeumban kiállítást rendeznek, ugyan­akkor baráti találkozóra hív­ják össze az akkori harcok veteránjait. Az alkotmány ünnepére mezőgazdasági ki­állítást rendeznek, ahol a tsz-ek eredményeit mutat­ják be a látogatóknak. Kisújszállás munkatervé­ből: „A bizottság fontosnak tartja a termelőszövetkeze­tek megszilárdítását és a szövetkezeti mozgalom to­vábbfejlesztését. Ezért szer­vező munkával segítjük a szakelőadások megtartását. Február 28-ig megrendezzük a tszcs tagok és az egyénileg dolgozó parasztok találkozó­ját. A munkás-paraszt szövet­ség erősítésére pedig már­cius végéig tsz-tagok és a szolnoki Járműjavító dol­A tiszántúli növényvédelmi ankét visszhangja Debrecenben a közelmúlt­ban hasznos tanácskozást folytattak a szakemberek a burgonyabogár elleni véde­kezésről a tiszántúli táj szemszögéből. Az ott elhang­zott előadás szerint az állami védekezés egyre szűkebbre szorul. Csak a keleti határ- menti övezetre zsugorodik. — Ez bennünket alapvetően érint, mivel ennek folytán Szolnok megye kikerült az állami segítséggel fokozottan védett országrészből. Ez évben tehát a Szolnok megyei burgonyatermő kis­üzemeknek és nagyüzemek­nek egyaránt saját maguk­nak kell gondoskodni a bur­gonyabogár elleni védekezés­ről. Tapasztalataink szerint az őszi burgonya betakarítása során a talajba Számottevő bogármennyiség vonult tele­lőre. Ez a körülmény vala­mennyi termelőt arra figyel­meztet, hogy nagyobbmérvű kártevő fellépéssel kell szá­molni. A debreceni tanács­kozáson kialakult vélemény szerint nem mellőzhető a kézzel való összeszedés. A házikertek, a háztáji kiste- rületek védelme ezzel a mód­szerrel teljesen megoldható. Persze az utánjárást, a napi ellenőrzést, az összeszedést, az ezzel járó fáradalmakat a termelőnek saját érdeke vállalni. Annál is inkább, mert a jelek szerint a növényvédő állomás ezévben csak szak­segítséget adhat. Ezt mi meg is adjuk. A múlt évi fono­Megjött az dj elnök lógiai vizsgálatok tapasztala­tai alapján a burgonyabogár fejlődési állapotát ez évben is felvételekkel ellenőrizzük, s ehhez a munkához a helyi szakemberek segítségét is kérjük. így majd megadhat­juk a legalkalmasabb vegyi védekezési időpontot a bur­gonyabogár ellen. A pero- noszpóra-jelző állomáshoz hasonlóan végezzük majd a burgonyabogár felszámolá­sát. Már most kérjük a na­gyobb burgonyatermelő üze­meink vezetőit a velünk való együttműködésre, mert egyé­ni és gazdasági érdek, hogy eredményesen, olcsón véde­kezzünk a burgonyabogár el­len. Dr. Váczy Mihály a Szolnok megyei Növény­védő Áll. főagronómusa. — Maguk öten hazamén-, nek, h munkaegységet levon­juk, s addig, míg ki nem jó-’ zancdnak, ne is lássam ma-< gukat. / A Haladás tagjai már elő-/ re köszönnek a fiatal Gyep- hárdnak, de megsüvegelik' még a kívülállók is. ( — Jól csinálja, hamar fel- ( szalad így a tsz — hangoztat-; jáik a gazdák. Nyolcán meg belépésükkel' nyilvánították ki: észrevette! a falu az újszellemű vezetést. ( Arról is hallottak már, új, munkanormákat vezetnek be a Haladásban, a Népszatoad-' Ságban olvasott róla az el-( nők: kísérletképpen a cukor-, répánál megpróbálják ez év­ben. Betakarításkor a tér-' mésmennyiség után írják aj munkaegységet. , NEM NAGYKITERJEDÉSÜ) falu ez a Jásaszentandrás. Gyorsan kiismerik ott egy-' mást az emberek. S akit meg-( szeretnek, azt maguk közé fo-( gadják. Lám csak," nem múl­hat már el esemény a község­ben, legyen az tanácsülés,' párttaggyűlés vagy egyszerű) óvodásbál. ahová meg ne hív­nák Gyephárdot. Sőt újabban az a szólás-mondás járja aj rendezvények megnyitása/ előtt: — Kezdhetjük, megjött az új elnök. ' gozói közt szervezünk ta­lálkozót üzemlátogatás formájában. A tervben szerepel ezen kí­vül sok egyéb fontos dolog. Például értelmiségi, kisipa­ros rétegtalálkozó, az MSZMP kulturális program­ja megvalósítását segítő elő­adások. Erősitik, mélyitik a tanács és a népfront mozga­lom közötti kapcsolatot, kü­lönösen a községfejlesztési tervek megvalósításához ad­nak hathatós segítséget a község vezető szerveinek. A kunhegyesi járás nép­front bizottsága a mezőgaz­dasági szakbizottságok mun­káját igyekszik elsősorban megjavítani, hogy minél több segítséget adhassanak a tsz-mozgalom fejlesztéséhez. A tömegszervezetekkel kö­zösen — legalább hatszáz fő részvételével szakelőadáso­kat szerveznek a talajerő fenntartásról és utánpótlás­ról, a baromfitenyésztés, a szarvasmarhatenyésztés, a hibridkukorica termesztés je­lentőségéről. Ezen túl egyéni parasztokkal és a jól gazdál­kodó középparasztokkal tsz. látogatásra mennek az abád- szalóki Lenin és a kunhegye­si Vörös Október Tsz-be. A Tanácsköztársaság 40. évfordulóját is méltó mó­don akarják megrendezni a kunhegyesiek. Ezért az operatív bizottság munká­jában mindenütt résztvesz- nck. összehívják a 19-es harcosokat baráti találko­zóra. A Szovjet — Magyar Ba­rátsági Hónap idején pedig felkeresik azokat az embere­ket a járásban, akik jártai: a Szovjetunióban és megké­rik őket élménybeszámolók tartására. Segítenek a KISZ- nek is majd a járási kultúr- verseny és a járási ifjúsági találkozó megrendezésében. A Béke Világtanácsa alakulá­sának 10. évfordulójába pedig több, mint tíz helyen tarta­nak békegyűlést. Kunszentmártonban abból adódóan, hogy a népfront­mozgalom a becsülettel dol­gozó emberek egyre nagyobb mozgalma, több községben megerősítik a bizottságokat. Többek között Tiszasason, Tiszainokán, Nagyréven. A mezőgazdaság fejlesztése mellett különös gondosság­gal tevékenykednek a párt művelődésügyi politikájának megvalósításán. Ismeretterjesztő előadáso­kat, irodalmi ankétokat tartanak, növelik a nép­front olvasókörök politikai és kulturális tevékenységé­nek színvonalát. A tanácstagok részére 5—* 6 témából álló előadássoroza­tot szerveznek, s maguk a népfront bizottsági tagok is szervezetten tanulnak. A szolnoki járási bizottság tervéből: A tanáccsal közö­sen hat tanyaközpontban fel­olvasást tartanak Tolsztoj, Mikszáth, Móricz és Móra Ferenc műveiből. Hunyad- falva. Csataszög. Szórópusz­ta — Erdei Tsz, Várkony- szöllő tanyaközpontokban ja­nuár hónapban előadásokat tartanak a nemzetközi hely­zetről. februárban a kölcsö­nös segélynyújtási szerződés jelentőségéről, márciusban a Tanácsköztársaság 40. év­fordulójáról tartanak isme­retterjesztő előadásokat. Máshol ez szerepel a terv­ben: Vezsenyen emléktáblát he­lyezünk el Szamuely Tibor emlékére, aki innen irányí­totta 1919-ben a Szolnok- környéki csatát. A többi járási és városi népfront bizottságok is mind az eddiginél színesebb, sok­oldalú munkára, az emberek aktivizálására törekednek ebben az évben. Sikeres a szakszervezeti utalvány-akció A dolgozók jobb áruellátá­sát biztositja az a rendelke­zés, mely a Belkereskedelmi Minisztérium és a SZOT együttműködése révén jött 1 létre. — Ennek értelmében egyes bútorféleségek, villany- tűzhelyek és villamos hűtő- szekrények , jelentős százalé­kát utalványos rendszerben kell elosztani. A rendeletben felsorolt bútorok 30, a vil- ' lamos cikkek 50 százaléka jut ily módon a fogyasztók­hoz. /) — Megyénk dolgozói kará- .'Xcsony és újév között értesül­itek az akcióról, — mondotta 0Kovács Zsuzsa, a Szakszer- 7)vezetek Megyei Tanácsának \dolgozója. — Talán nem is vkell külön hangsúlyoznom, ' (Amennyire helyesnek, igazsá- 7)gosnak találták. Az érdeklő­di dés? ... Igen nagy. Nézzük Vcsak a jegyzéket... 0 Kombináltszekrények; két- Aés háromajtós, festett, dör- Xzsölt és fényezett szekré­nyek; négyezer forintnál nem drágább konyhagarnitúrák; fa- és fémvázas egy és két­személyes rekamiék szerepel­nek a bútorfelsorolásban. — A kereslet primadon­nája: a szekrény, szubrettje: a rekamié, — említi színházi berkekben is járatosnak lát­szó informátorunk. — A vil­lamossági cikkekből sem mu­tatkozik felesleg. A SzMT dolgozói egy-egy negyedévre kapják az utal­ványokat, melyeket a dolgo­zók között a szakszervezeti bizottságoknak el kell oszta- niok. Merev havitervet nem készítettek; ötletesen, rugal­masan gazdálkodnak a ren­delkezésükre álló árumeny- nyiséggel. — Közel egy hónapi ta­pasztalataink alapján mond­hatom, — így Kovács Zsu­zsa —, hogy a szakszervezeti bizottságok jól megállták he­lyüket. Az igénylések elbírá­lásánál helyesen mérlegelték a kérelmezők szociális viszo­nyait, valamint a munkában mutatott szorgalmukat. A dolgozók fegyelmét, öntuda­tát dicséri, hogy a kiutalt áruval eddig „feketézés” nem fordult elő. Igaz, aki becsü­letesen dolgozik, az nem szorul rá, hogy törvénytelen úton igyekezzék pár forint­hoz jutni. Többet ér annál az új szekrény, rekamié, vagy éppen villamos hűtő- szekrény. így dolgozik a kungyalui KISZ 1958. decemberében har­minchárom fővel KISZ szer­vezetet alakítottunk Kun­gyalun. Azóta már két hó­nap telt el és mondhatjuk, nem egészen eredménytele- inül. Megalakuláskor segítsé­günkre sietett a helyi tanács és pártszervezet. Kaptunk egy klubszobát, valamint 1300 forintot a tanácstól. — Ezévben szintén támogatnak bennünket 1500 forinttal. A pártszervezet íróasztalt és székeket adott. Nálunk sem 'a párt, sem a tanács nem (fukarkodik a segítséggel, hi­szen mindig azt mondják: .Mindent a fiatalokért!” — Bár szervezetünk még fi­atal, — de igyekszik saját lábán megállni. Január 24-én műsoros bálát rendeztünk. Ennek és még néhány ren­dezvénynek bevételéből egy kirándulást szervezünk a Mátrába. Megalakítjuk az önkéntes Rendőri Csoportot, valamint egy MHS szervezetet. Végé­re hagytam a legfontosab­bat, amiről talán először kellett volna írni. Kiosztot­tuk az új tagkönyveket. — így élünk és munkálkodunk a hosszú téli estéken itt, Kungyalu községben. Ponyokai László, KISZ-titkár tudna erről.) Gyephárd addig taposta a járás sarkát, míg ; kihelyezték a járási tanács , könyvelőt, a tehetséges Nagy- : pál Ferit. j A könyveléssel rendbejöt­tek, csakúgy, mint a közös ; vagyon sérthetetlenségével is ] most már. Bizony kukorica és , egyéb jogtalan eltulajdonítá­sokról még mindig beszél a krónika. Azelőtt úgy voltak 1 vele: a dézsmálókat megdor- ■ gálták és maradt minden a régiben. Újságolják: a nyáron N. N. ; ellopott két dinnyét. — Harminc munkaegység- ; levonás — rendelkezett ' Gyephárd. Felzúdult a tagság: a két dinnyéért azért mégse. Ti- , zenhárom forintért 900 fo­rinttal büntetni? — Tőlem a dupláját, ha ilyesmin kapnak — magya­rázta. — Miért lennénk hí- meskezűek? Aki nem nyúl a 1 közöshöz, annak mindegy, : mennyit vonnak le, akinek ! meg enyvesek a végtagjai, j majd megtanulja a szövetke- ' zeti becsületet. BORTERMŐ VIDÉK Szent- i andrás, s meg se vétik az 1 emberek, amit termelnek. Az sem volt már feltűnő, ha úgy ■ állítottak be reggelenként, : mint az imbolygó gyertya- ’ fény. Csakhogy egyszer azt mondja ez az új elnök egy ocrwrvo rfrl *o lr • Hallgattak ra. A lucerna-esetben már hajthatatlanabbaknak mutat­koztak. Szép volt nagyon a lucer­natábla. Nagy kedvvel is in­dultak neki a kaszások. Gyephárdnak megfájdult a szíve, ahogy nézte. — Álljunk meg emberek — mondta. — Többet hoz, ha meghagyjuk magra. — Ez a biztos — erősköd- tek. — Mi lesz, ha nem si­kerül? Az elnök papírt, ceruzát kerített. — Idefigyeljenek! Tizen­kétezer forintot érhet ez a kaszálás. Ha ezt nem adja meg a mag, fizetem a különb­séget. így belementek. ' ÖTVENKILENCEZER fo­rintot kaszíroztak be a lucer­namagból, s azt be is köny­velték szabályosan. Furcsa, hogy így kiemelem, csakhát ennél az a furcsább: 1955-ig nem volt itt könyvelés. A fu­vardíjat többek között a rak­táros kezelte. Minden bejegy­zés nélkül rakta zsebre, ahogy jött, s annyival szá­molt el, amennyit jónak lá­tott. (Néhány borivó többet A KOCSISOK ÉPPEN bent várakoztak az udvarban, s az öreg fogatos nem is állotta meg, hogy oda ne bökje a jó­reggelt köszöntő fiatalember­nek: — Hát a szilvesztert há­nyadszor ültük meg, öcsém- uram? — Huszonötször — vála­szolt Gyephárd Sándor min­den meglepődés nélkül. Természetesnek találta 1958 késő tavaszán — ahogy a jászszentandrási Haladásba került. Nem ismerik és a fia­talságába kötözködnek. Jászkiséren, a Szabad Föld Tsz-ben, ahol először válasz­tották elnökül, mihelyt a ha­tárőrségtől leszerelt, bíztak benne. Tudták azt is, jelessel végezte a zsámbéki tsz-elnök képzőt. JÁSZKISÉRI Szabad Föld, jászszentandrási Haladás... Hajaj, de más mind a kettő. Itt van mindjárt ni. — Pénz kéne, elnök elv­társ. Dobjuk vásárra azt a 60 süldőt; — Nem eszik a kársát olyan forrón, emberek. Piacolással 250 forintot kapunk darabon­ként értük. Ha leszerződünk, csak előleget 600 forintot ad­nak;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom