Szolnok Megyei Néplap, 1959. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-22 / 18. szám

1959. január 22. SZOLNOK ..1: LM* b Községi könyvtár a tanteremben NAGYRÉV nem túl nagy település. Lakóinak száma nem haladja meg az 1800-at. De olvasni szeretnek a köz­ségben. Elindultunk hát megkeresni a községi könyv­tárat, érdeklődni, hogyan tudják és akarják kielégí­teni a község lakóinak kul- túrális igényeit. Skola József az iskola egyik tanára és igazgatóhe­lyettese látja el a könyvtá­rosi tisztet is. Amíg az egyik tanteremből a másik felé ballagunk, elmondja a könyv­tár nehézségeit. (Közbevet 5- leg azt is megjegyezhetjük, Nagyrév kinőtte már iskolá­ját. A falu öt helyére szét­szórt tanítás nem szolgál a tanulmányi eredmények nö­velésére és a tantestület pi­henésének . biztosítására). Beszélgetés közben érünk el abba a tanterembe, ahol a könyvtár helyezkedik el. Ha ugyan könyvtárnak ne­vezhető az a három ócska szekrény, amelyben az isko­lai és a községi könyvtár könyveit őrzik. A padoktól elég nehezen férünk a terem hátsó sarkában álló szekré- nyekhez. Lapozgatunk a kartonok között. Január közepéig öt­vennyolcán újították meg múlt évi könyvkölcsönző je­gyeiket. Hadd mondjuk meg. mindjárt, hogy az összetétel még nem kedvező, mert a beiratkozottak 90 százaléka tanuló; felnőtt olvasó csak elvétve akad közöttük. A múlt évben az arány jobb volt. Az év végén 277 olva­sót tartottak nyilván, akik közül csak 83 volt a 14 éven aluli. MI AZ OKA a megtorpa­násnak az elhelyezési nehéz­ségeken kívül? — ezen töp­rengtünk, amig a statiszti­kát nézegettük. — Igen egyszerű a válasz — mondotta Skola József. Kevés a könyv. Csak úgy tu­dunk új könyvet kihozni, ha a járási könyvtárral cseré­lünk. És itt hadd mondjam még, hogy a község sem tá mogat eléggé minket. 1954 óta vagyok a községben, — azóta könyvtárfejlesztésre nem kaptunk semmit. — És a könyvpropagan­da? Ha új könyvek jönnek a járási könyvtárból, akkor a szülőket a gyermekek utján értesítjük. Ez a módszer be­vált, egyéb módszert nem al­kalmazunk. így folyik a beszélgetés. Annyit már megállapítha­tunk, hogy a község veze­tői azon az állásponton van­nak, hogy a könyvtárnak új helyiséget nem adnak, mert küszöbön áll az új művelődési otthon felépítése, ahol mél­tó helyet tudnak biztosíta­ni számára. Azonban az í. "ét­kezés még nem indult meg és addig bizony nagy nehéz­ségek közepette folyik a kölcsönzés. MIKOR vannak könyvtári órák? — Csak vasárnap délelőtt, mert hétköznap reggeltől es­tig tanítás folyik itt a te­remben. Ha önálló helyisé­günk lesz, akkor hétköznap este is tudunk könyvtári órát tartant. Érdemes lenne elgondol­kozni azon, hogy sürgős megoldást találjanak a könyvtár számára. Az embe­rek általában szeretik a jó könyveket. Pápai László dol­gozó paraszt lapján öt könyv is szerepel. Köztük az Lgri csillagok, Két koldus diák. Fekecs Lajos lapján a Csen­des Don olvasható. Berkó József, a Haladás Tsz elnö­ke egész családjával beirat­kozott a könyvtárba. Skola elvtárshoz be-bekukk iá­nak az érdeklődők: jöttek-e jó, új könyvek? A falu emberének egyre tágul a látóköre. Meg sze­retné ismerni a világot, s a villanyfényes téli estéken ideje is van az olvasásra, művelődésre. Ezt vegyék te­kintetbe Nagyréven a község vezetői. Támogassák jobban a saját könyvtárukat. Az emberek öntudatosodásában, művelődésében a befektetett fáradság és összeg bőségesen, kamatostul megtérül majd. — ht. — A HARMADIK Magyarul beszélő szovjet film. Mezőtúr, Dózsa mozi február 2—4. X jvíoegó /] nagykunsági néphagyo- { mány tarka története­ket mesél arról, hogy a két leghíresebb karcagi csárdát, a városbeli Morgót és a ha­tár szélén levő Ágotát a múltban alagút kötötte össze. Ennek egyik bejáratát a pin­ce legsötétebb fülkéjében egy csaj ravert nagy hordó feneke födte el. Ezt azonban csak úgy lehetett az ászok­fán egy kicsit odébb guríta­ni, ha előbb kihúzták a felső dugóját. Pandúrnak meg ilyesmi eszébe se jutna! A más:’: nyílásához meg úgy fértek hozzá, hogy a gádor­ban felülről lefelé számítva a lépcső kilencedik fokát betol­ták a failba. De nem akár­merre, hanem balfelé. Ezt sem érte volna fel ésszel hi­vatalbéli ember. így hát nem kellett félteni a titkot. A pandúrok elől e földalatti úton szökdöstek el a mulato­zó betyárok, amikor már na­gyon égett a lábuk alatt a talaj. /legendákat szövögető öreg pásztoroktól hal­lottam ezelőtt, hogy egyszer a többek közt Rózis« Sándor mulatozott a Morgóban. Va­lami hitvány besúgó szavára a pandúrok elállták a csárda ablakát és megverték erősen a bereteszelt ajtót: „Nyisd ki, csárdás, nyisd ki, be akarunk menni!” Nem telt bele több idő, alig néhány piüantásnyi, már is ajtót tárt előttük az öreg csapiár: — „Tesisenek, uraim, tessenek! Van jó bo­rom, hány itcével hozzak?” Sokat próbált vén betyár volt őkelme, jól tudta ő azt, hogy nem inni jönnek. De szeme rebbenése se árulta el, hogy ő is megsejtette ám idejeko­rán a huncutságot s amikor a puskát tartó pandúrokat az ivóba engedte, akkor már Rózsa Sándor lent troli a sö­tét alagútban és egy szövét­esácda alagdtja ( Avagy hogyan menekültek el a betyárok a pandúrok elől nek világánál elindult Ágota felé. Szépen mondja ezt a ha­gyomány, a valóság mégis el­lent vét. Kisdiák koromban magam is jártam a már azóta lebontott Ágota csárdában. Dementem a pincéjébe is és kíváncsi szemem előtt semmi sem maradt ott rejtve. A je­lenleg még fennálló több mint két évszázados Morgó bolt­íves, sötét pincéjének zcg- zugait is többször átvizsgál­tam, végig kopogtatva nyir­kos falait. De alagútnak se ott, se itt nyomát se talál­tam. Nem is volt ilyen a való­ságban, csak a népi képzelet alkotta mondákban. Olyan eset történt hajda­nán, hogy bércek ormán dí­szelgő büszke kővár gőgös ura verejtékező jobbágyaival alagutat fúratott a kemény sziklákba, de a bujdokló sze­génylegényeknek ugyan ki ásott volna utat az egymástól tíz kilométernél légvonalban is jóval messzebb eső két csárda közt, méghozzá annyi szélesmedrű ér, szinte fene­ketlen mocsarak alatt? Na, de ha alagút nem is volt, e régi csárdák építői gondoskodtak olyan fáin rej­tekhelyekről, hogy a legszo- rongatottabb betyár se ál­modhatott volna alkalmato- sabbat. ásztorságot viselt öre­gektől hallottam — akik nagyon járatosak az ef­féle dolgokban —, hogy Ró­zsa Sándor is az Agota-csár- dában rejtőzködött el, ami­kor már nagyon összefogtak ellene a vármegyék. Nem is jött elő, amíg a pandúrok ha­za nem takarodtak a puszták­ról, belefáradva a sikertelen hajszába. Addig hátán, ha­sán, kétoldaliam kialudta a síkon állás, széllel futás min­den fáradalmát. Álmát nem za-varta a gondolat, hogy ül­dözői valamiképp ráakadhat­nának. Puha ágya, sült tyúk­kal kaláccsal, kancsó borral terített asztala lent volt egy kis külön pincében, ahova a csárda nagy szabadkéményé­nek a füstfogójából lehetett leereszkedni egy szűköcske kürtőn keresztül. Hát akadt volna hvvatalbéli kopó, akt ilyen helyen szimatol utána! Ott koccintgattak pedig az ivóban. A karcagi csendbiz­tos, meg a hajdúsági komi­száros vállvetve fogadkoztak, hogy tűvé tették a maguk ha­tárát s merik állítani, hogy a betyár nincs se a Kunföldön, se a Hortobágyon! Eltalálták, mert nem is ott volt, hanem alatta. Mikor aztán feljött, elővezették neki a csárdaáí- lásból abrakon tartott pej lovát. Elrepült rajta, mint a madár. Fenn a betyár a nyeregben, A két lába rézkengyelben. Ö bírja az egész pusztát, Méregeti szélit, hosszát; gyszer Fábián Pista a híres, nyalka sárréti betyár lakta ezt a pincét. Ez idő alatt egy bocskoros kis öreg ember érkezett a csár­dához, kutyafekvésnek való ócska szűr a vállán. Az ivó­ban meg az állási szekerek utasai közt ténfergett jó­idéig. Végre nagy csendesen szót eresztett firhangos ba­jusza a'ól: „Csárdagazda, hallja már! Pistát keresném én, a Pistát. Mert tulajdon­képpen a bihari vielspán vol­nék én, hallja”. A csárdás közelebb hajolt az öreghez, akinek nem hivatala, hanem kapott jelszava volt a bihari vicispánság. S ő is odasúgta neki a jelszó párját: „Ha nagy medáliát hozott kend, adja ide, majd jön erre Pista a héten, vagy azután, átadom én neki hűségesen”. De a rej­tekhelyen időző betyárt még a hírhordó vén „bizományos­nak” se árulta el. SZŰCS SÁNDOR Vigytízsun k egészségűn kre! Ha az alábbi tanácsokat mindig szem előtt tartjuk, sok fertőzésnek, megbetege­désnek vehetjük elejét. Ha melegünk van, ne igyunk hideg vizet, súlyos gyomor- és torokhurutot sze­rezhetünk. Gondoljunk a fo­gunkra is, forró leves közben ne igyunk hideg vizet, mert a fogzománc egy-kettőre megreped. A beteg, lyukas fog pedig ízületi és gyomor- bajnak lehet okozója. Étkezés előtt mindig mos­sunk kezet, ez a legelemibb tisztasági szabály. Sokan nem bírják a tejet, különösen a gyermekek. Ne erőltessük, mert könnyen gyomorrontást, vagy étvágy­talanságot okoz. Helyette nyáron igyunk gyümölcsször­pöt, télen citromos teát. Renyhe emésztésnél nem kell mindjárt hashajtót szed­ni. A sok testmozgás jó ha­tású lehet. Tegyünk nagy sé­tákat, reggel tornázzunk, éh­gyomorra igyunk langyos vi­zet. vagy aludttejet. Ha ez sem használ, együnk édes lekvárt, vagy aszalt szilva kompótot. Télen ne hordjunk szűk ci­pőt, vékony, szoros kesztyűt, Háztartási tanácsok Az ablak homályosodását megakadályozhatjuk, ha az ablakmosó vízbe két-három csepp glicerint teszünk. Benzin minden háztartás­ban készenlétben kell, hogy legyen. Tartsuk elzárt he­lyen, ahol avatatlan kéz nem érhet hozzá, főleg azonban távol minden nyílt lángtól, vasalótól, tűzhelytől. A ben­zinben tisztított holmit nem szabad rögtön vasalni, sem tűz közelében szárítani. Le­hetőleg nyitott ablaknál tisz­títsunk benzinnel. Gumiárábikumot, ha meg­keményedik, alkoholos víz­zel lehet felhígítani. Kompótot, frisset, ha fő­zünk, tegyünk bele egy kis vajat, lényegesen javít az izén. A lámpabél sokkal világo­sabban ég, ha használat előtt három órára ecetbe áztat­juk, megszárítjuk s ígytesz- szük a lámpába. Izzadás ellen, ha- az kis­mérvű, lehet háziszerekkel próbálkozni, de ha nagyobb- fokú, vagy a háziszer nem használ, orvoshoz kell for­dulni. — Hónaljizzadásnál: kámforos vízzel kell min­den este lemosni és behintő- porozni. Vagy egy más mód: benedvesítjük kölnivízzel, majd formalinálkohollal, utána szalicilpúderrel kell behinteni. Gyógyszertárban vásárolható. Lábizzadás ellen naponta hűvös lábvíz, fris­sen mosott harisnya és sza­licilsavas hintőpor alkalma­zandó. Kenyeret, szárazát, vízfür­dőben, gőzön egy fél óráig tartunk, friss lesz. Nylon­kendőbe csomagolva napokig teljesen friss, puha marad. mert akadályozza a vérke­ringést s így hamarább meg­fagyhat kezünk, lábunk. Ha torokfájós gyerek van a házban, aki ápolja, az is öblögesse torkát fertőtlenítő szerrel, így nem terjedhet tova a fertőzés. Szagos hússal ne kísérle­tezzünk, a gyomormosás na­gyon kellemetlen eljárás! HETI ÉTREND Csütörtök: Kelkáposztale­ves, véreshurka ecetes tormá­val. Péntek: Burgonyaleves, bum- dás alma. S zombat: Káposztaléleves kolbásszal, babfőzelék pirított hagyma feltéttel. Vegyes kompót. Vasárnap: Csontleves koc- katésztával, sertés oldalas sütve párolt káposztával. Far­sangi fánk. Hétfő: Savanyú tojásleves, sajtos makaróni. Kedd: Rizsleves, virsli vagy párolt kolbász lecsóval és burgonyapürével. Szerda: Kaszásleves füs­tölthússal, karalábé főzelék, bundáskenyérrel. Előkészület a sertésvágáshoz A sertésölés munkáját meg- könnyítjük. ha már az elő­ző napon megtesszük az elő­készületeket. Minden edényt, amire szükségünk lesz ké szítsunk elő, mossuk meg. deszka, dézsa, zsíros bődön, teknő tiszta és szagtalan le­gyen, a késeket fenjük ki. A fűszereket vásároljuk meg, amit kell törjük meg, a hagymát vágjuk fel, a fok­hagymát áztassuk be, a hur­kába való rizst tisztítsuk meg. A hentes leölés előtt ne hajszolja a disznót, mert a húsa kemény lesz. A sertés- vágásKoz hajnalban kell hozzáfogni. így a jó előkészí­téssel estére minden mun-i kát befejezhetünk. A ser­qa^ Divat Középszürke fehércsikos Hskosztüm. Mohazöld taft kisestélyi ruha. tés feldolgozásánál töreked­jünk a változatosságra, ki­vált, ha egy télen kétszer is vágunk. Véres hurka öt-hat darab zsemlyét ap­ró kockákra vágunk, vilá­gosra megpirítjuk, tejjel, — abáló lével megáztatjuk, hozzákeverhetünk egy-két bögre párolt rizst, darált kövér húsokat és egy tenyér­nyi kifőzött szalonnát apró kockákra vágva. Ezután hoz­záöntünk annyi vért, hogy inkább híg legyen, mint sű­rű. Fűszerezzük sóval, bors­sal, jól összetört szárított csomborral, tört kapormag­gal, majoránnával, pirított hagymával. A véres hurkát tovább abáljuk, mint a töb­bi hurkát szoktuk. Ha nincs elegendő bél a töltéshez, a maradék hurkaanyagot fel­darabolt hálóba göngyöljük és nem főzzük ki, hanem csak sütjük és ezt használ­juk el először. Citromos kolbász Hozzávalók: 80 dk kolbász­hús, fél citrom, egy zsem­lye, só, bors. A zsemlyét tejbe áztatjuk, kicsavarás nélkül jól széttörjük, az át­darált kolbászhúshoz vegyít­jük és a citrom levével, fi­nomra lereszelt héjával jól összedolgozzuk, fűszerezzük, és a bélbe töltjük. Csak gyors fogyasztásra használ­ható, füstölni nem lehet Füstölt szalonna zsírban abálva A füstölésre szánt szalon­nát 10 percig forró zsírba tesszük a zsír olvasztásakor. Utána besózzuk, és 8—10 nap múlva papírba csoma­golva átkötve füstre tesz- szük. L

Next

/
Oldalképek
Tartalom