Szolnok Megyei Néplap, 1959. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-21 / 17. szám

4 SZOLNCI» 1959. január 21. t esz=e végce aranybánya a cibakház! Vörös Csillag Tsz primőr telepéből ? Meg a bundával bélelt nagy-kabátot is áljárja ez a kemény téli szél, ám a cibak­háza Vörös Csillag Termelő- szövetkezet irodájába mégse hatódhat be. Annál inkább sem, mert bent gyakorta meg­hányj ák a nagy öntöttkály­hát. így aztán nem csoda, hogy a melegből parázsba csap át a hangulat. Na eh­hez hozzájárul jócskán a be­szédtéma is. Mármint a primőrtelep helyzete. Merthát amíg más szövet­kezet százezreket vág zsebre a kertészeti jövedelemből, eb­ből az alföldi aranybányából. addig a cibakházi Vörös Csil­lagban azt is elátkozták már a gazdák, akinek lejében a kertészkedés gondolata meg­született. Hat ünnepi gyertya égne már a primőrtelep születés­napi tortáján, s e hat év kö­zül egy se búcsúzott még rá­fizetés nélkül, Idestova 4 millió forintot áldozott már rá a Vörös Csillag, érthető, hogy egyrészük kiábrándult belőle. Azon kívül ugyanis, hogy a 23/1-es Budapesti Építőipari Vállalat- feje tete­jére állította a világot, szak­képzetlen vagy felelőtlen em­berekkel hozta össze mindig balsorsuk. Hát a múlt évben is? Fe­lelős helyről ajánlónak ugyan, de eigy pipadohány nem isok, annyit ha ért az egész ember. Bosszantóan ko­mikus az első termés esete. Háromszáz forintnyi értékű áruval kettőszáz forintérc fo­gadott fuvarost, a megmaradt piroshasút pedig a piacról hazafelé jövet leeresztette maga és cimborái torkán. Keserű iróniával meséli az elnökhelyettes: — Vendéget sose mertünk a telepre vinni, olyan volt a rendetlenség, hogy félméte­renként felbukott az ember j A kertész is- csafe.a borosfUssJ kát tudta, hol van. Vesztettek 1958-ban a pri­mőrtelepen. S amikor már azt hangoz­tatta a szövetkezeti tagság, akárkinek adják is a kerté­szetet, de többet egy piculát L se bele, bejött egy ember az! Na, ezt értették, de arra kíváncsiak voltak, mi szél hozta erre. Meg is nézték te­tőtől talpig, amikor bejelen­tette: a rosszhírű kertészetet szeretné rendbe tenni. Az agronómus csak annyit szólt: — Az orra nem piros — fogadjuk fel. Csudálkoztak nagyon, hogy akad olyan tanárember, aki erre vállalkozik. Annyi bizo­nyos, nem lehet tréíado.'og. mert Simon tanár a feleségét is magával hozta, aki Cserke- szöllőben tanít azóta. Hát így lett Simon Sándor középiskolai tanárból főker- té&z a Vörös Csillagban, a múlt év novemberében. — Aztán mit vállal — kér­dezték tőle tervkészítés előtt. — Kétszázezer forintot — felelte hosszas számítgatás után. Célja ugyan megfejelni az összeget, habár a kétszáz­ezerrel is először lesz nyere­séges a primőrtelep. A kételkedés ezzel ugyan Két megyében — Szolno­kon és Hevesben — dolgozik a szolnoki MÉH vállalat. Az ipar részére fontos — vasat, fémet és egyéb anyagokat gyűjti össze. Tavaly, az első félévben, ha a tervszerűségnél nem csúsznak be hibák, akkor a „Kiváló Vállalat” cím birt v kosai lesznek. Az évvégére azonban kija­vították a hibát, amit az év közbeni.elkövettek. Tervüket december elejére teljesítet­ték és az esztendő zárása­kor 120 százalékos teljesítés­ről számolhattak be. Komoly mennyiségű anyagot adtak jz iparnak. Többek között 684 ■■■■■■■■■■■■■■•■■■■I még nem szűnt meg, bár az irodisták mondogatták: látták a diplomáját, lehet mit várni tőle. A legtöbben az első lé­pésekre figyeltek fel, amikor rendbe tette a primőrtelepet. Most olyan nagy ott a tiszta­ság, mintha a parlamentbe lépne az ember. Jött aztán a kettes számú akadálypróba: borissza elődje „jóvoltából” egy árva palánta sem maradt hátra. Karcagból, Mezőtúrról szerezte be a paprikát, salá­tát, hagymát ismeret tsége ré­vén, sok lótás-futás után. S a garast azzal tette le. hogy január első napjaiban ezer forint értékű primőr­árut dobott a piacra. Ilyenre még nem volt példa a Vörös Csillagban. Az összeg nem nagy, a tett igen. Az első tégla a nyereségesség épületében. S az első reménysugár arra, hogy becsületes, szakképzett kertész a kételkedők ellenére is aranybányát tud nyitni a cibakháza Vörös Csillagban. BORZÁK LAJOS vagon vasat, 42 vagon fé­met, közel 100 vagon papírt., 724 mázsa tollat, s 1.6 mil­lió forint értékű nyersbőre. Ezt az eredményt még az árrendezés előtt érték el. — Az árrendezés után, mivel több cikk ára emelkedett valamivel könnyebb lesz a munka. A beszerzés viszont még körülményesebb, mert az idei terv nagyrészét a lakóterületek, városok, köz­ségek .gyűjtéséből teljesítik. A feladatot úgy oldjáa meg, hogy átszervezik az eddigi munkát. Jobb kapcso­latot teremtenek az iskolák­kal, sűrűbben keresik fel a legkisebb községeket is. Megváltozott a dialilmek kölcsön­zésének időpontja A Verseghy Könyvtár szol­noki, Kossuth tér 9. sz. alatti kölcsönzőjében a mai naptól kezdve hetenként három­szor 14 és 18.30 óra között lehet diafilmeket kölcsönöz­ni; kedden, csütörtökön és szombaton. Az érdeklődőket több mint ezer — részben színes — ismeretterjesztő és mesefilm várja. Beiratkozási díj: egy évre három forint. Egy heti kölcsöndíj ismeret- terjesztő filmek után 50 fil­lér, mesefilmek után egy fo­rint. A határidőre vissza nem vitt filmek darabjáért naponta 50 fillér késedelmi díjat kell fizetni. „Újévi ajándék" a spanyol bányászoknak Az új esztendő első nap­jaiban a spanyol kormány „megajándékozta” a spanyol bányászokat: a vasércbá­nyákban egy órával növelte a munkaidőt. Az intézkedés a spanyol hivatalos közlöny­ben jelent meg. Galamb bemutató Szolnokon A Szolnoki MÁV Galamb­szakosztálya az idén is meg­rendezi szokásos évi bemu­tatóját. A rendszeresen nagy érdeklődésre számot tartó bemutatóra január hó 31-«i kerül sor a Szolnok vá­rosi tanács nagytermében. Kiállításra kerülnek: pos­ta, dísz. röp- és hús-galam­bok különböző változatai. A galambsport hívei körében máris nagy érdeklődés nyil­vánul meg a kiállítás iránt. — APÁK találkozóját ren­dez január 28-án este Szol­nokon a megyei tanács nagy­termében több társadalmi szervezettel közösen a TIT. A találkozó előadója dr. Ben- csáth Aladármé az Eötvös Ló­ránt tudományegyetem lélek­tani intézetének adjunktusa. Az előadás után az állami ze­neiskola hallgatói adnak mű­sort A nap kél: 723 h-kor, nyugszik: 16,28 h-kor. A hold kél: 13.42 h-kor, nyugszik: 4.14 h-kor. Idöjá rá s jelen tés Várható időjárás: a hő­mérséklet az ország középső és keleti részein lényegesen emelkedik. Változó felhőzet, néhány helyen kevés hó, vagy kisebb eső. Mérsékelt, később megélénkülő délnyu­gati szél. Legmagasabb nappali hő­mérséklet: délnyugaton plusz 9 — plusz 12, északkeleten plusz 3, — plusz 6, máshol plusz 6, plusz 9 fok között. (MTI.) — CSÚSZÓSAK az utak, megszaporodtak a lábtörések. Az utóbbi négy nap alatt több mint tíz boka- és láb- töréses sérültet szállítottak a szolnoki kórházba. — TEGNAP Kisújszálláson a Megyei Tanács VB Mező- gazdasági Osztályának rende­zésében a termelőszövetkeze­tek öntözéses brigádvezetői részére 4 napos tanfolyam indult. A karcagi kísérleti in­tézet szakemberei tájékoztat­ják a legfontosabb szakkérdé­sekről a hallgatókat, — ÚJ „MIRELIT’-SZEK- RÉNYT állít üzembe a na­pokban a szolnoki 121-es csemegebolt. A több mint 50 ezer forintot érő hűtőszek­rény segítségével lényegesen bővül a mélyhűtött áruk választéka. — ÚJ 600 MÉTER hosszú bekötőutak építenek az idén Szandaszöllősörí Az útépítés­re 450 ezer forintot fordíta­nak és a tervek szerint no­vember végén adják át a for­galomnak. — NYARFÁSITJÁK a fo­lyók és csatornák partjait. Az idén 19 millió forintot fordít az erdőgazdaság a Vízügyi Igazgatóságtól átvett hullám­terek, folyó- és csatorna par­tok fásítására. — JÁSZTELKEN jártak vasárnap a jászienyszarui Pe­tőfi Tsz tagjai és többen a község egyéni gazdái közül. Meglátogatták a Tolbuchin Tsz-t. Egész napon át beszél­gettek a szövetkezeti gazdák­kal és tanulmányozták a tsz gazdaságát. — NAGY az érdeklődés Szolnokon, a megyei tanács nagytermében tegnapelőtt megnyitott, » három ’ szput- nyikot bemutató kiállítás iránt. A megnyitó után né­hány óra alatt közel 2 ezer látogató tekintette meg a ki­állítást. — TÖBB MINT egy kilo­méter új vezetékkel bővül az idén Törökszentmiklós vil­lanyhálózata. A tanács erre a célra a lakosság társadalmi segítsége mellett, közel 300 ezer forintot fordít a község- fejlesztési alap bevételeiből. — AZ ALCSISZIGETI Ál­lami Gazdaságban tegnap kezdődött a kertészeti bri­gádvezetők tanfolyama. A tanfolyam hallgatóinak a Kertészeti Főiskola tanárai tartanak előadásokat a ker­tészeti szakkérdésekből. — „JÁVA” ELNEVEZÉS­SEL a közeljövőben új ciga­retta kerül forgalomba. Tanácskoznak a kis* ipari szövetkezén tanulók küldöttel Kedden délelőtt az OKISZ székházában tanácskozásra hívták össze a kisipari szö­vetkezeti tanulók küldötteit. Az értekezlet célja, hogy a kisipari szövetkezetekben szakmát tanuló 8.700 fiatal nevelésének kérdéseit meg­vitassák, a tanulók elmond­ják hogyan élnek, dolgoz­nak,’mik a kívánságaik, ho­gyan javíthatnák szakkép* zésüket. Jászberényi Sándor, az OKISZ munkaügyi osztályá­nak vezetője a tanulóképzés tapasztalatairól számolt be, majd a fiatalok felszólalása következett. ■■■■■■■■■■■•■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■•■a •■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■•■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ Az idén a lakóterületekről gyűjt a MÉH Vállalat IflKUflft 21 Szerda ünres irodába: 8 Mit mondhatnék róla? Ti­Megnyerő külsejű, intelli- ■ zenkilenc éves, szőke, erős gens megjelenésű idegen. jfiú. Világoskék szemei van- — Simon Sándor vagyok — "nak. Kék szemek, amelyen mondta — a Törökszentmíiik- i meglátszik a hosszú út, a lósi Mezőgazdasági Techni- ! sok szenvedés. Tóth Béla kum tanára. "csak tizenhét éves volt, ami­mmmmmmmmmmmmmmm [ kUáSoSoU a VizSer£T7n rrk Smost, hogy visszatért, hitet­* I lenül, szinte kétségbevonva az erdészek:^ját szavait beszél a két A Szolnok megyei érdé- 5 rettenetes év szenvedéseiről szék úgynevezett biztonsági ! Ez a Jászárokszállási f.u az vizsgát tesznek. Szakbizott- ! szokottbaza’ ság előtt kell beszámolniok! Afrikából. Ezerszer suhogott arról, hogy egy-egy munká-1 me^ette a halas­iatok elvégzése során mi-! lyen óvintézkedéseket kell! a mairvar“ foganatosítani. Az abádsza-! ,,ra uul®” lóki, a kisújszállási, a jász-I „Tizenhét éves voltam ak- berényi, a szolnoki és a kun-! kor, nem sokat gondolkoz- szentmártoni erdészet fele- ! tam és sokat mertem. Men- lős beosztásban lévő dolgozói Itek a barátaim, mentem én a bjztonsági vizsgát már le-íis. Velem is azt történt ké­tették. • ! sőbb, ami ezerkkel és ezrek­<^OSct^<^cKS<^OK®C3Sct<ac§ j kel történt. Ausztriából Ang­jliába vetett a sors: ott ba- Kendeztek a vendeg- • rátáim egy rokonuk révén látóipari felszolgálók • állást kaptak — én az utcán . . ... ,. . . !maradtam. — Papír nélkül jutalékos bérezését ■ szöktem egy másik fiúval A belkereskedelmi minisz-■ Franciaországba, aztán Bel- táriumban a Kereskedelmi és;®lumbaA Ott letartóztattak, Pénzügyi és Vendéglátóipari!‘s™et Angliába toloncoltak Dolgozók Szakszervezetével ] Ak^°r, far megszoktuk «1 egyetértésben rendezték azÍaZ eletet; papir nelkul- bu'* egyetertesben rendeztek az- munka nélkül pénz nél­üzemi vendéglátó vállalatok" ./ . ’ dolgozóinak jutalékrendsze-J k^l. Mikor másodszor szok­rét. Eszerint a szakképzet-!tünk Franciaországba, egy tebb felszolgáló lényegesen I kis francia városkában, Aras­nagyobb jutalékot kap, mint«ban találkoztunk a magyar­a kevésbe szakképzett. — ■ . (MTI). :ral­i i Nem tudom már ponto­■san, hogy hívták. A korcs- ! mában lépett oda hozzánk, ! anyanyelvűnkön szólított Európa legrégibb színházát "meg és fizetett. Barna ember a dalmáciai Hvar-szigeten ta-;volt 6szülő hajú és feitűnően latjuk. A színhazat 612-ben • már újjáépítették, tehát leg- ■ vic>am. alább a V. században épült. ■ — Igyunk, hiszen csak ed­A színház ma is játszik. dig tart az élet: egy jó üveg Európa legrégibb színháza LÉGIÓS VOLTAM ALGÉRIÁBAN borig. Igyunk, mindent fize­tek! Ejfél körül, amikor már nem sokat tudtunk magunk­ról, elmondta, hogy a légió­ban harcol, azért van olyan jó élete. Százezer frankot fogunk kapni havonta — mondotta — és ismét fize­tett egy kört. 1957 december 9-én történt ez — ó, az em­ber jól emlékszik a szomorú dátumokra — s akkor éjfél­kor hárman elhatároztuk, hogy megyünk mi is Afriká­ba. A felkelők csak a mesé­ben léteznek — mondotta a magyar — gyöngyéletetek lesz. Aztán Párizsba men­tünk másnap (másodszor voltam Franciaországban, de Párizst csak akkor láttam először), ott a magyar meg­mutatta a nevezetességeket, elvitt a Pigalle-ba, ahol egyik mulató a másik mel­lett áll. De a vége felé már nagyon megváltozott a hang­ja: ránk ordított, hogy most már gyerünk a laktanyába, mert itt a rendőrök már úgyis figyelnek bennünket, papírok nélkül szomorú sors vár ránk. És mentünk, bol­dogan. Igen, a magyar jól élt: a minden egyes betoborzott új légiós után prémiumot ka­pott. Öngyilkos gyilkosok Tizenegyedikén léptünk be a laktanya kapuján, ahol egy légiós őr, egy francia katona és egy matróz őrkö­dött: bezárult mögöttünk a kivezető út. Mindenünket el­vették és civil ruhánkért öt doboz cigarettát kaptunk. Aztán egy szobára emlék­szem, ahol egy bajuszos, me­rev szemű tiszt furcsa vi- gyorral kérdezte: nejn óhajtjuk e megváltoztatni nevünket? Akkor nem ér­tettem. Később azonban meg tudtam, hogy a légióban minden országból érkeznek bűnözők, gyilkosok és kasz- szafurók, sikkasztok és betö­rők: ha nem változtatják meg a nevüket, a légió ki­adja őket hivatalos körözés esetén. De mindenki meg­változtathatja a nevét. Ezért mondja a légió, hogy köte­lékeiben nincsenek bűnözők. Nincsenek, hiszen a régi iga­zolványok helyébe a légiós könyv lépett, amelyen a bű­nöző más néven szerepel. És a mi századunkban is volt két belga gyilkos. Az egyik a feleségét ölte meg, a másik pénzt akart rabolni és köz­ben gyilkolt. De a légiót nem bírták ki. Még nekik is sok volt: öngyilkosok lettek. Nem sokat voltunk Vincen- nesben, ebben a várszerű; ri­deg laktanyában. Marseillebe mentünk, majd január 2-án elindultunk hajóval Oranba. Algériába — a pokolba. Igen, előtte való napon köszöntött be az új esztendő. Soha, so­ha olyan szilveszterem még nem volt. Hajnal felé a tisz­tek termeiben söpörtük ösz- sze, amit ők összetörtek a dóridéban. Felkelők a légió halóján A félelem a hajón kezdő­dőit. Németek, magyarok. olaszok, spanyolok, görögök, jugoszlávok, csehek utaz­tunk együtt az ismeretlen sors felé, kicsit bizonytala­nul, de talán voltak még kö­zöttünk derűlátóak is. Az­tán futva szaladt el mel­lettünk egy régi légiós ma­gyar és odakiáltotta: — Elfogtunk három felke­lőt! Nem értettük, mi történt. Hiszen ez a hajó a légió ha­jója, itt mi megyünk, hogy kerül ide felkelő. Aztán lát­tuk, amint nadrágszijjal megkötözött algériaiakat ve­zettek végig a fedélzeten. — Fegyvert találtak náluk és kézigránátot. Merényletet akartak elkövetni az új légi­ós szállítmány ellen magán a hajón. Akkor értettük meg először, hová megyünk. Az araboknak semmit sem je­lent az élet, ha az ellenség­ről, a harcról van szó. Ho­vá megyünk, mi vár ránk, ha már a saját hajónkon sem lehetünk biztonságban? Nem énekeltünk tovább. — Oranban aztán azt is meg­tudtuk, kik fognak vezetni minket. A parancsnok, egy olasz őrnagy rövid szónok­latot tartott: Semmi sem érdekli — üvöltötte —, itt egyedül ő az úr és azt fog­ja csinálni velünk, amit akar. Hosszú orrú hegyes bakancsa volt, azzal rugdos­ta a katonákat, ha rosszul állt a sapkájuk, vagy fél- szegen szalutáltak, öreg ősz ember volt ez az őrnagy, akinek már semmit sem je­lentett a vér, a halál és a szenvedés. A légiós laktanyában egy idős magyarral is találkoz­tam. Valami különös izzás volt a szemében. Félrehúzod egy sarokba és fehér igazol­ványt mutatott fel. — Nekem senki sem pa­rancsol — hörögte — én öl­hetek, rabolhatok, üthetek. Látod ezt a fehér igazol­ványt? Ez a 13-as „demi- brigade’“, „félezred” papírja. Ha ezt felmutatod, nem iga­zoltathat a katonai járőr, a légió, senki. Tűlünk min­denki fél és én nem félek senkitől. Ez az élet, fiú! — Gyere velünk! Város a szögesdrót mögött Ez a magyar, akiből ilyen vadállat lett, a háború ide­jén Hunyadi páncélos volt, 12 éve szolgált már a légió­ban, mert 1945-ben folytatni akarta S7. ő külön kis hábo­rúját. Meleg volt Algírban, de én éreztem már, hogy ez a pusztulás melege, ezt nem lehet bimi. Teherautóval in­dultunk Sidj bel Abbesbe. az egyik sivatagi városkába. Az előző teherautót azonban megtámadták és néhány em­ber ott maradt a csatában. Ekkor visszarendeltek ben­nünket és inkább vonaton szállítottak. Előbb azonban kiürítették az egész állomást, nehogy az arabok megtá­madhassanak bennünket. A szép, korszerű város gyönyö­rű pályaudvarát minden ol­dalon fegyveres őrök vigyáz­ták. A várótermekből kiza­vart hajlotthátú arabok csen­desen várakoztak az utcán. A katonák gyűlölettel és fé­lelemmel méregették őket. Baracs Dénes (Folytatjuk.) t t

Next

/
Oldalképek
Tartalom