Szolnok Megyei Néplap, 1959. január (10. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-03 / 2. szám
I 1959 január 3. SZOLNOK-MEGYE1 NEPLAF C&alt efä iwd Látszólag igen. Látszólag csak egy irodahelyiségről van szó, arról, amit a nagyiványi Vörös Hajnal Tsz kért. A kiutalást a tiszafüredi járási tanács vb-től meg is kapták, de a községi tanács vb-től az irodahelyiséget nem. És ezen a „nem” szócskán van a hangsúly, pontosabban azon a szemléleten, ami a nem-bői ered. A nagyiványi Vörös Hajnal Tsz az elmúlt év őszén alakult. Október 6-án 12 család 530 hold földön kezdte a közös munkát. Elvetettek 105 hold búzát, és a gépállomással elvégeztették a mélyszántást. Vásároltak 138 anyajuhot is. Sok akarással, nagy szorgalommal tevékenykedtek. Az új paraszti élet bátor kis közössége megvetette a lábát a nagyivá- ni határ egy darabkáján, hogy ha üggyel-bajjal is, de 'megkezdje a kollektív gazdálkodást. S saját kis csapatukkal növeljék az élenjáró magyar parasztság egyre sokasodó hatalmas seregét. Az a dolgok rendje, hogy egy ú) tsz megalakulása nemcsak győzelem, hanem kicsit gond j.s. A szövetkezet gazdái az ujjal jelentkező különböző problémákkal még küszködnek, és a helyi vezetőktől kérnek segítséget, tanácsot. Ilyen szempontból a helyi vezetőknek egy-egy tsz létrejötte bizonyos értelemben gond. A közös munkában még járatlan parasztembereket meg kell tani- tárnok a szövetkezeti élet számos alapvető törvényére. A tsz vezetőinek tanácsot kell ad- niok, hogy azok eligazodjanak a hivatali és vállalati ügyekben. Arról is gondoskodni kell, hogy a tsz-nek legyen iroda- helyisége, ahol a tagok összejönnek, megbeszéléseket tartanak, és ahol a különböző írásos munkát végzik. Egyszóval: az első lépéseket segíteni kell. Ez a segítség azonban sajnos, sokszor elmarad, vagy csak szavakban nyilvánul meg. És most itt leginkább erről van szó. A közömbösségről. A nagyivání Vörös Hajnal Tsz gazdáinak rosszul esik a közöny. Ok — mint ezt az ősszel végzett munkájuk is bizonyítja — hittel és lelkesedéssel kezdték az első lépéseket. Számítottak a helyi vezetők odaadó segítségére, támogatására is. Arra, hogy Nagyiván vezetői mindenekelőtt elsősorban a gyermekcipőben járó tsz előrehaladását biztosítják. Ehelyett az történt, hogy a kiutalás megvan, de irodahelyiség nincs. Ez annál is inkább különös, mert a járási tanács vb által kiutalt helyiségben egyedülálló személy lakik, aki a községi tanács és a községi pártbizottság bútorait használja. Ügy tűnik, Nagyivánon a Vörös Hajnal Tsz nem kap olyan megbecsülést, mint amilyet joggal elvárnának a tagok, s mint amilyent kötelessége lenne a helyi tanács végrehajtóbizottságának adni. S itt elsősorban a szemléleten kell változtatni. Sz. P. A Cellulózegyár beváltja a hozzá fűzött reményeket Egy ország kultúrálta fejlettségi fokát az egy főre eső évi papírfogyasztással is mérik. Magyarországon kb. 14 kg papír jut egy emberre. Ez a szám meglehetősen alacsony, különösen akkor, ha figyelembe vesszük a 25 kilogrammos világ-átlagot, vagy ha a jóval 25 kilogrammos papírfogyasztáson felüli Csehszlovákiát, Német Demokratikus Köztársaságot nézzük. Feltétlenül helyes tehát pártunknak és kormányzatunknak az az elhatározása, hogy a papíripart fejleszteni kell Ez annál te inkább érthető, mert kultúrforradalmuniknak és egyre fejlődő iparunknak állandóan több és több papírra van szüksége. A papírgyártás alapanyaga elsősorban a lucfenyőből készült cellulóz és faköszörület. Hazánk erdőségekben, de főleg fenyőerdőkben igen szegény ország, ezért kellett új hazai alapanyag után kutatni. A cellulózt még ma is súlyos valutákért jórészt külföldről hozzuk be. Ilyen meggondolások alapján létesült a Szolnoki Papírgyár kebelébe tartozó szalmacellulóz- gyár, amely a környező rizstelepek szalmáját hivatott feldolgozni. A gyár létesítésekor és a KÉT CSALAD EGY ÖRÖME Szabó Istvánnal évekkel ezelőtt találkoztam először. Akkor még dolgozott. Illetve — ahogy ő mondta — dolgozgatott. Havonta egy-két hetet, s aztán ágynak kény szeri tette sajgó ízülete. Negyvenöt évi munka után — bármennyire is szerette a gyalut, meg a szépen göndörödő fenyőforgácsot — nyugdíjba ment. ** — Kénytelen vagyok vele — mondta akkor. Nem lehet, hogy helyettem dolgozzanak a szaktársak. S .aztán több hónapos , betegség kínozta, s amikor a tartalékok kimerültek, a konyha is szegényesebb lett. A nagylány pedig a Testnevelési Főiskolán tanult, öt is segíteni kellett. S mindezt a nyugdíjból, ami mi tagadás nem volt sok, mindösz- sze 412 forint. Érthető tehát, hogy Szabó István a nyugdíjrendelet megjelenését örömmel fogadta. Kard utcai kis házában, beteg feleségével már az első napon számolgatták: mennyi lesz az emelés, hogyan tudnak majd az új nyugdíjból gazdálkodni, S mikor végére értek a számolásnak, megállapították: 800 forint körül lesz a havi járadék. — Ebből már nem csak megélni, de élni is lehet, s néha még mozira, színházra is jut. Mert szerettem volna én „eljárni”, de akárhogy filléreztünk. nem jutott rá. Mostmár nem kell garasolnl, mert ebből a pénzből több jut erre is, arra is. * Mihálka Gyula bácsit ágyban találtuk. Már jóval a nyolcvan felett számolja korát. Régi nyugdíjas, és talán az ő példája mutatja legjobban: milyen nagy különbség volt nyugdíj és nyugdíj között. Mindössze 220 forint volt a havi járuléka. Hosszú, hosszú éveket töltött el a vasútnál. Pályamunkás volt. Mióta nem dolgozik, úgy él feleségével, ahogyan 220 forintból élni lehet. — De sohasem zúgolódtam — mondja. Tudtam — mi öregek sok mindent megérzünk —, mihelyt alkalom lesz, javít a kormány. Nem feledkezik meg rólunk. S lám, lám, igazam lett. Mihálka bácsiról nem lehet sokat mondani, ő is csak úgy ejt el néha-néha egy szót magáról csendben, öregesen. Annyi azonban bizonyos, könnyebb lesz neki is, mint volt, — Hogy milyen könnyebbséget jelent, arról hirtelen nem is tudnék beszélni — mondja. S végül, mikor elbúcsúzunk telkemre köti: — Ne feledkezzen meg róla, mondja meg az illetékeseknek, hogy én, meg vetem együtt sok nyugdíjas társam nagyon örülünk, s köszönjük a gondoskodást. * Két családot kerestünk fel. Olyanokat, akikről kevés szó esik. Élik a maguk öreges életét csendben. Kívánságaik már szűElőkészületek Bukarest alapításának 500, évfordulójára Bukarest megalapításának 500. évfordulója alkalmából a jövő év tavaszán a román főváros ünnepi külsőt ölt. A „Május 1” kertészeti vállalat kertészei és—- szakemberei már most nevelik a román főváros szépítésére szánt növényeket. Körülbelül 4 millió virágot és díszcserjét nevelnek az idei 2,5 millióval szemben. nőben vannak, de most az új nyugdíjtörvény megjelenése óta számolgatnak, tervezgetnek es sokkal könnyebbnek látják a holnapot. — nagy —, „Jangce folyó — Volga folyó" December végére elkészült a pekingi filmstúdióban szovjet és kínai filmesek közös szélesvásznú dokumentum- filmje: „Jangce folyó — Volga folyó” címmel. A film tükrözi Kína nagy előre- ugrását, az országos harcot az acél- termelésért és a nép nagy erőfeszítéseit a termelésben és kulturális vívmányok terén. A film szemléltetően bemutatja azt az önzetlen segítséget, amelyet a szovjet nép a kínai népnek nyújt. A pekingi híradó és dokumentum filmstúdió kisfilmet készített a kínai nők hősi munkájáról a szocializmus építéséért. Címe: „Hősnők találkozója”. A film forgatását, műszaki munkálatait a stúdió női dolgozói végezték. későbbi üzemeltetésekor egy. másután bukkantak fel a nem várt nehézségek. Ezeket a nehézségeket elsősorban magunknak kellett leküzdenünk hiszen a környező országokban senki sem dolgoz fel rizsszalmát cellulózzá Ilyen körülmények között érthető, hogy már a tervezésnél is voltaik hiányosságok melyek kiküszöbölését csak a saját magunk által szerzett tapasztalatok tették tehetővé. Kétségtelen az te, hogy a cellulózgyártás terén tapasztalatokkal még nem rendelkező dolgozóknak kellett az üzemet megkezdeni Ezért a szalmacellulóz- gyár 1957-ig — bár kétségtelen, hogy igen nagy erőfeszítéseket tett — sem minőségben, sem mennyiségben, sem önköltségi vonatkozásban nem tudta valóra váltani a hozzáfűzött reményeket. Annál örvendetesebb, hogy ma már az üzem az előbb említett mindhárom vonatkozásban túlteljesítette tervét. A termelés napi 15 tonnára emelkedett, ami mintegy 50 százalékos túlteljesítést jelent a tervezetthez képest. A minőség javulására jellemző, hogy azok a papírgyárak, amelyek eddig nem szívesen használták fel a szalmacellulózt, ma többletszállítást kémek. Önköltségcsökkentés terén te jelentős az.elért eredmény. Körülbelül évi 4—5 millió forintra tehető a bázishoz viszonyított megtakarítás. Nem lesz érdektelen ha kissé részletesebben. boncoljuk az elért eredmények okát, vagy okait Mindenekelőtt megállapíthatjuk, hogy a siker nem egyetlen okra vagy tényezőre vezethető vissza, hanem sokoldalú fejlődés tette azt lehetővé. Ezek közül elsősorban kell megemlíteni a jó közösségi szellemben együtt dolgozó munkás és műszaki kollektíva megteremtését. A valamikor a mezőgazdaságban vagy az építőiparban dolgozó munkások ma már magukénak érzik az üzemet, megszerették azt. A munkásvándorlás a szalmacellulóz- gyárban minimálisnak mondható. Lassan kikristályosodott egy törzsgárda, amely szívesen és bátran kezdeményez. Dolgozóink ma már nem félnek és nem idegenkednek a gépektől, hanem barátjuknak tekintik azokat. Ennek bizonyítéka, hogy mind a fizikai, mind a műszaki dolgozók számos újítási javaslatot terjesztenek elő. Az élénk és gyakori műszaki megbeszélések-* nek mindig van valami hasznos oldala. Nem kétséges, azonban az sem, hogy hasznosítottuk a külföldön járt szakembereink tapasztalatait, de felhasználtuk a Magyarországon járt külföldiek véleményét és a modem szakirodalmat is. Az előbb említetteken kívül döntő jelentőségű veit a gyár felfutása szempontjából az 1956 után bekövetkezett általános gazdasági helyzet javulása is, . Megjavult az üzem energiaellátása Ma már nem kell gőzhiány miatt állnunk. Feltétlenül jobb a vegyszerrel való ellátottságunk, ami azelőtt gyakran senk bajt okozott. A béremelés a dolgozókat jobb és odaadóbb munkára ösztönözte. A folyamatos üzem eltörlése pedig — a sok borúlátással szemben — éppen azt eredményezte, hogy az üzem többet termel most, mint akkor, amikor folyamatos volt a gyártás. A dolgozók részére rendkívül ösztönző az éwégi nyereségrészesedés rendszere te. Ez a helyes gazdaságpolitikai tényező, a dolgozókat közvetlenül érdekeltté tette a jó eredmények elérésében. Végeredményben megállapítható, hogy jelentőségében gyakran aprónak látszó, lényegében azonban fontos tényezők közös eredője, hogy a napi 10 tonnára tervezett gyár ma 15 tonnát termel. Most újabb feladatok előtt áll az üzem. Elsősorban állandósítani kell az eddig elért eredményeket, a végrehajtott technológiai módosításokat pedig be kell gyakorolni. Ugyanakkor el kell készíteni az üzemet a további fejlődésre, illetőleg termelés növekedésre. Ehhez természetesen feltétlenül számítunk a dolgozók javaslataira, kezdeményezéseire, valamint a fizikai és műszaki dolgozók jó összmunkájára. Bízunk abban, hogy a cellgyári kollektíva teljesíteni fogja azt, amit a népgazdaság tőle vár. — j — A leszállított kiskereskedelmi árakról szól a tisztviselő, a háziasszony, az ipari munkás Kettős újévi ajándéknak illik be az a legújabb párt- és kormányhatározat, mely január 1-én lépett hatályba. A bányászatot, kohászatot és építőipart függetleníti az állami támogatástól — ezzel önállóbbá teszi. Ugyanakkor soksok közfogyasztási cikk árának leszállításával emeli a reálbérek értékét; azaz egyszerűbben: hozzáférhetőbbé teszi az árucikkeket, tehát emeli az életszínvonalat. Tagadhatatlan, hogy a határozat megjelenését országszerte öröm fogadta a bérből — keresetből élők körében. — Ha különösen hangzik is, hogy legényember létemre a nylonholmi árleszállításának örülök legjobban, mégis így van — mondotta Oláh József, a megyei tanács vb mezőgazdasági osztályának főkertésze. — A nylonzokni gyorsan szárad, a nyloninget nem kell vasalnom. Az az összeg, amit paprikás-szalonna reggelimen megtakarítok, kellemes ráadás. Kovács Imréné, az Állami Biztosító igazgatóhelyettesének felesége így emlékezett meg a határozatról: — Hármunkra főzök, nem szeretem az ételből „kispórolni” a belevalót; csupán a zsíron több mint tíz forintot takarítok meg havonta. Az uram pénzügyi emberhez illően már újév reggelén kiszámította, hogy havonta összesen 50—60 forinttal csökken háztartásunk kiadása. A műanyag-tárgyakat nagyon szeretem; a leszállított árak mellett hamarabb, gyakrabban vásárolok belőlük. Tarsoly Sándor a Vasipari Vállalat írógépműszerésze ezt mondta: — Vállalatunk sok benzint, petróleumot fogyaszt. Ezek árcsökkenése közvetetten jelent előnyt a dolgozók számára. Liszten, zsíron, szalonnán s különböző apróságokon annyit takarítunk meg havonta, amennyi a kislányom ba- lettiskolai tandíját fedezi. Forintban is kifejezhető értékű újévi ajándék a fogyasztóknak, gazdasági életünk további megszilárdítása, — ezt jelenti az árszabályozó párt- és kormányhatározat. A i
