Szolnok Megyei Néplap, 1958. december (9. évfolyam, 285-308. szám)

1958-12-05 / 288. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1958 december 5. NÉGY ÉVES MUNKA ELŐESTÉIÉN Megválasztották a szajoli tanács Y B-t Argumentumok sokasága hang­zik el pro és kontra a kilences létszámú végrehajtó bizottság körül. Balra előttem egy rezes­orrú magyar igencsak a kilences létszám mellett. kardoskodik, mondván: „Köti a tanácsban hely az egyéninek is! Az viseli a községben a terhet!” — Az is! — szól közbe valaki, alaposan megnyomva az ’ szócskát. — Mi vagyunk több­ségben; a szajoliak hatvanöt százaléka vasutas .. .• Megjegyzem, a tanácsülést le­vezető elnök is az: Rudi Jáno$ kocsivizsgáló műszaki ellenőr. Amennyire a novemberi köddel vetekedő füstön keresztül lát­szik — ugyancsak küzd benne a pártatlanság és a szakmai ösz- szetari.ás. Némi lelkitusa után az alkotmányosság mellett dönt és a vitát elvágva, szavazásra teszi fel a kérdőt: „Hét vagy kilenc?” Mielőtt a karok magasbalen- dülnének, egy fiatalember szót kér — kap is. — Ügy vélem, elvtársak — mondja megfontoltan —, erről a kérdésről kár szavaznunk ... Több sem kell az izgatott ke­délyeknek: közbekiáltások hang­zanak el jobbról-balról. A fiatal­ember — nem tudom, miért — elégedett ifjú házas képét idézi fel bennem; olyan férjét, akit tisztán járat, jó koszttal tart az asszonya. Fehér gallérja fölött arcizma sem rándul; megvárja a csendességet, aztán ad magya­rázatot: — Azért kár szavaznunk fö­lötte, mert a törvény szerint Sza­golnak hét végrehajtó bizottsági tag jár. Arról visrzont helyes be­szélnünk, hogy kik legyenek az új VB-tagok. Erősen kopaszodó, őszihaj ú férfi hajol Rudi János füléhez; valamit suttog, a levezető elnök szaporán bólogat — láthatóan egyetért Dobó Jena öreg patiká- riussal, aki a korelnöki tisztet tölti be. Egy szempillantással kikéri Kolonics Frigyesnek, a helyi Hazafias Népfrontbizottság elnökének véleményét is. Igen­lést olvashatott ki az ősz szem­öldökök alól felé vetődő villa­násból— cerpzája tompa végével kopog az asztalon: — Figyelmet kérek, barátaim! A végrehajtó bizottság tagjául javaslom Veréb Mátyás elvtár­sat... — Milyen származású'! — ha­jítja fel a kérdést az imént már említett rezes orr tulajdonosa. — GeTóJ!... — feleli meg gú­nyosan valaki a sokaságból. Rudi János mosóvá lássál feddi meg a közbeszólót, majd így szól: — Egyéni gazda. Egyébként a régi VB elnöke. Szavazzunk! Egy-két kivétellel — talán csali a szavazati joggal nem bí­róikéval — fellendülnek a karok. Ellenszavazat egy sincs — Veréb Mátyást VB-tagnak választot­ták. Czakó Sándor es Markóth Andrásáé tanácsi dolgozó, Szabó Zsigmond tanár, Zentai Kálmán állomásfőnök, Kalmár Józsej tsz-elnök, üubovszki István lá- dagyári igazgató kerül most sza­vazás útján a VB tagjai sorába. Együtt a végrehajtó bizottság. Mindenkinél felvetődik a kér­dés: milyen származású? i.. Csontkeretes szemüvegű, piros- parolinos vasutas ül mellettem. Vállán három vékony, egy vas­tagabb aranystráf. Tarkóját dör­zsöli furcsállván az eseménye­ket — úgy súgja: — ‘Sz jól van az, hogy kíván­csiak a jelölt számazására; nem mindegy, kit minő bölcsőben ringattak. De ezt a „réteg-tusát” nem értem... Nékem bizony mindegy: vasutas-e, paraszt-e a VB valamelyik tagja — csak az a fontos, hogy becsületes ember legyen. S ha nem az volna, nyil­ván nem választottuk volna meg november közepén... Ügy látszik, a szajoliak mind­inkább megértik a tanács műkö­désének fontosságát — máskü­lönben aligha tanúsítanának tel­jes érdektelenséget az idő mú­lása iránt. Öreg este van már; az állandó bizottságok meghatá­rozására kerül sor. Négy elég belőlük: mezőgazdasági, egész­ségügyi és szociálpolitikai, pénz­ügyi, valamint oktatási és nép­művelési. A negyvenhárom ta­nácstag megkapja igazolványát. Felállnak az egybegyűltek — a Himnusz fenséges akkordjai töltik be a termet. A szajoli ta­nács — mint anpyi más szerte a hazában — megkezdi négy éves alkotó munkáját. — borv áró — EGY MOZGALOM, amely lassan hagyománnyá lesz A {eremben a drapériával le- teritett asztalok mellett ünnep­lőbe öltözött emberek, asszo­nyok pergetik a szavakat. A mellettem ülő Tóth Leopold ta­nácstag a választás napjának eseményeit meséli s közben oda- oda pillant a középen felállított elnöki asztalhoz, ahol a tanács­ülés koréi nöke Bare.cz István, aki már nyolc éve tanácstag foglalja el a helyét, — Köszönöm a bizalmat — mondja üdvözlő szaval után. — Jászalsószentgyörgy község ta­nácsának alakuló ülését megnyi­tom. Javaslom, válasszunk man­dátumvizsgáló bizottságot, ame­lyik felülvizsgálja a november 16-án megválasztott tanácstagok mandátumának érvényességét. Szavai után egyhangúan sza­vaznak a tanácstagok Lukács Lászlónéra és a bizottság tagjai­ra. S miközben a bizottság visz- sza vonul, a választási elnökség titkára tájékoztatja a tanács­ülést a választás tapasztalatai­ról. Alig fejezi be szavait, nyílik az ajtó: pirosnyakkendős úttö­rők köszöntik a tanács alakuló ülését. Közben a mandátumvizsgáló bizottság is befejezte munkáját Lukácsi Lászlóné elnök számol be az eredményről: a tanácsta­gok mandátuma érvényes. A Hazafias Népfront községi bizottságának elnöke emelkedik szólásra. Javasolja, a továbbiak­ban Francaik József tanácstag elnököljön az ülésen. Ez után gyorsan peregnek az események A községi népfront-elnök java­solja a tanácsülésnek a tagú végrehajtó bizottság megválasz­tását. Szavazás után pedig ja­vaslatot lesz. a VB tagjaira. Még alig ül el a taps. a meg­választott VB-tagok visszavonul­nak. hogy megtartsák első ülé­süket, Az ülés a tanácstagok megelégedésére elnöknek Lajos, elnökhelyettesnek Birecz fstpan, titkárnak Gyér yunyOg Janos tanácstagokat választotta. Tuyyi Lajos, a VB elnöke szólt a tanácsüléshez: — A magam és a többiek ne­vében köszönöm a bizalmat, — azért, hogy a tanácsülés az el­következő négy évre megválasz­tott bennünket. Úgy illik, hogy ilyenkor röviden programot adjunk. Gondolom egyetért ve­lem a tanácsülés abban, hogy a most megválasztott végrehaj­tó bizottság egyik fontos feladatának te­kinti termelőszövetkezeteink további szilárdítását és új termelőszövetkezetek szerve­zését. Eddigi eredményeink azt iga­zolják, hogy községünkben lét­jogosultsága van a szövetkeze­ti gazdálkodásnak. — Nem kisebb feladatként kezeljük majd munkánk során a község további fejlődését. Eb­ben első lépésként szeretnénk a választók segít­ségére támaszkodva felépíteni az új művelődési otthont. Bí­zunk abban, hogy együttes erővel e feladatokat végre tudjuk hajtani. A lelkes helyesléssel fogadod nyilatkozat után az állandó bi­zottságokról, azok vezetőiről ts tagjairól döntött a tanácsülés, majd a Járási Tanács kiioül- döttje és a Hazafias Népfront községi bizottságának elnöke szólt a tanácsüléshez. — Arrói tanúskodik ez az ülés — mondotta a községi nép­front elnök, — hogy községünk valasztópolgarai helyesen dön­töttek, amikor a jelenlévőké adtak le szavazatukat. Úgy vi­gyázzanak erre a bizalomra, — mint legdrágább kincsükre. — Sosem feledkezzenek el arról, hogy az őszinte szó áll a leg­közelebb az emberekhez. — nagy — Az idei tanévben ismét meg­hirdeti a „Gyere velünk taní­tani a kunhegyesi járásba’’ moz­galmát a jászberényi tanítókép­ző KISZ szervezete. Alig hat hónapja, hogy a népgazdaság hírt adott a jász­berényi Zirzen Janka Állami _ Tanítóképző akkori IV. a) ősz tálya kiszistáinak mozgalmáról, s beszámolt a kezdeményezés eredményéről. A végső és gya­korló évre induló kiszista ta­nítónőjelöltek a Megyei Tanács VB. Művelődési Osztályának tájékoztatása után az iskolai KISZ-titkárral az élen, felhí­vással fordultak az osztály fia­taljaihoz. „Megyénkben a leg­nagyobb tanerőhiány a kunhe­gyesi járásban van. Itt a legna­gyobb a fluktuáció, ötven gyer­meknél is több egy-egy osztály létszáma belterületen is. Ezek a községek nagyrészt termelő­szövetkezeti községek. Ha ide jössz tanítani, a magyar mező- gazdaság szocialista építését és erősítését segíted. Gyere a Kun­ságba. a kunhegyesi járásba ta­nítani!’’ Túri Eszter, Kiss Mária, Tóth Erzsébet voltak az elsők, akik aláírták a felhívást — s. mivel később Heves megye is hívott gyakorlóéveseket a herényi kép­zőből, a Heves megyeiek is megindították a „Gyere velünk a Mátra-hegyaljai kis községek­be!” mozgalmukat. Tízen jelent­keztek e csoportba is önként. Elsősorban ide is a kiszisták. Ezekben a hetekben szálló­igévé vált a képzőben: negyedik a) osztályos vagy? KISZ tag­könyv van a zsebedben? A szí­ved fölött! Akkor jöjj velünk Szolnok vagy Heves megye tan­erőellátásban legszegényebb vi­dékére! A községekbe kerülők vala­mennyien bekapcsolódtak a köz­ség KIS?!, népművelési-, úttörő vágy más társadalmi munkájá­ba. Túri Eszter a kunhegyesi V örös Oktober Tsz KISZ fiatal­jainak alapszervezetében dol­gozik s párfmunkát végez, Tóth Erzsébet Abadszalókon a Lenin Tsz-szel került kapcsolatba, a helyi népfront akciójában már az eJsó héten részt vett; járdát építettek az iskola mellett. Pá­linkás ' Sarolta a kunhegyesi já­rásban lett KISZ taggá, ma a KISZ szervezet kulturfelelöse Madarason. ..Büszkék vagyunk rá — mondjak —. hogy osztá­lyunkból senki sem került vá­rosba, mindenki falun vagy ta­nyán tanít. Senki állomáshelyét el nem hagyta s megtalálta munkájának örömét már az első hetek nehézségei között is, s otthonra talált a faluban, ahová került”. Egy gyakorlóéves volt csak, aki két hét múltán le­mondott beosztásáról, mivel fel­vették időközben a Pedagógiai Főiskolára Egerben. De ő is az utolsó pillanatig tanított, elké­szítette a tanmeneteket év vé­géig, s osztályát példás rendben, pontossággal adta át, mikor út­nak indult a főiskolára. Társai kísérték el az állomásra. Az idén végző gyakorló évre induló kiszisták és a szerveze­ten kívüli fiatalok is meghirde­tik újra e mozgalmat. „Jöjjetek a kunhegyesi és a tiszafüredi járásba tanítani, küzdeni falun a szocialista oktatás és nevelés győzelméért” — hangzik felhí­vásuk az iskola fiatalságához. Ezt elsőnek Kovács Margit írta alá, aki a tiszafüredi járásba kéri magát, továbbá Nagy Esz­ter, aki Kunmadarasra szeretne menni. Ugyanígy a Heves me­gyeiek is többen a legnehezebb­nek ígérkező járásba, a hevesi járásba kérik magukat: Pelró Ilona Ecsédre vagy a járásba bárhová, Szabó Erzsébet Adács- ra vagy a járásba bárhová, Mát­rai Mária Heves megye bármely „nehéz” területére. „Mi tudjuk — mondják az idei negyedikesek —, hogy ko­moly különbség van a városi és falusi életkörülmények közölt. Nem valami naiv, a nehézsége­ket nem ismerő lelkesedés, meg­gondolatlanság ez, amit később meg lehet bánni. Tudjuk, nincs villany sok helyen, nagy gond a jó víz, s a kulturális lehető­ségek hiánya. Nem is a szenve­dések hősi elviselésére, tűrésére készülünk; nem a világ meg- változhatatlanságának alázatos és szelíd-lelkű tudomásulvételé­re. Hanem annak szívós és kö­vetkezetes, szüntelen és rendít­hetetlen megváltoztatására, e munka segítésére”. Jövőre tehát újra elindul egy csoport. Kovács Margit, Nagy Eszter, Pelró Ilona, Szabó Erzsi és Mátrai Mária s a többiek. Aztán majd megint egy újabb osztály. S így tovább. Míg csak a „fehér” foltok végleg el nem tűnnek megyénkből is. Ahogyan lassan majd el-eltűnik a falu és a város közti különbségnek egy-egy régi vonása. Szénknszki—Paukaczi—Csassctvay V megye legjobb gyors* és gépírója Idén ősszel is megrendezték a dolgozók országos gyors- és gépíró versenyét. A versenyt me­gyei szinten is értékelték. Első Pinczi Erzsébet, a megye leg­jobb gyors- és gépírója címet, vándorzászlót és 500 forint pénz­jutalmat kapott. Második Zatir Lászlóné általános iskolai tanár, harmadik Szabó Zsuzsa, a me­gyei tanács dolgozója. Huszonkét űj belépő ügyében döntöttek a sárszámadási közgyűlésen A múlt szombaton a turkevei Vörös Csil­lag Tsz tagjai a városi kultúrotthonba igye­keztek. Zárszámadó közgyűlésen telték mér­legre munkájukat, eredményeiket. Gönczi La­jos tsz-elnök beszámolóját nagy figyelemmel hallgatták a tagok. Számot adott arról, hogy a 8400 holdon munkálkodó tagság az aszályos esztendő ellenére is elég jó eredményt ért el. A szorgalmas, fegyelmezett munka teremtette meg annak lehetőségét, hogy egy munkaegy­ség értéké* :iü forint 90 fillérrel mérjék. Ebből 17,94 forint készpénzben kerül kiosztásra. Sző esett a zárszámadási közgyűlésen arró s., hogy ebben a gazdasági évben minden mi unkát saját erejéből végzett el a tagság, nem alkalmaztak idegen munkaerőt, P. Kiss Mihály brigádja jóminőségű munkájával mu­latott példát a többieknek, és biztosította hogy területén az összes terményt idejében takarítottak be. Dicsei*et illeti Vajda Károly kertészeti brigádját is, mivel a 26 hold ker- lészet minden owes holdján 7 ezer forint jö­vedelmet értek el. Megszabta a beszámoló a kővetkező év tennivalóit is. Azt, hogy növelni kell a pillan­gós növények területét, mert ez az alapja az állattenyésztés fejlesztésének. Jelenleg 186 te­henünk van, jövőre 272-re emeljük számul-'. Ezévben építettünk korszerű borjú nevelő*', kü­lön elletőistállóval. Ötszáz sertés hízik je­lenleg. 1959-ben a sertések számát is emelni fogjuk. Lóállományunlkat ebben az esztendő­ben csökkentettük, mivel a jövőben is a gé­pesítés a cél. így sorakoztak a számok, adatok a beszámolóban. amely mérlegelte egy év munkáját, eredményeit, hiányosságait. Több kívülálló résztvelt zárszámadó közgyűlésünkön.- huszonketten felvételüket kérték. Veres Sándor, Simon Margit, Boros Imre, Nagy Sán­dor, Molnár Ferenc és a többiek, akik a nagy üzemi gazdálkodást választották, az új gaz­dasági évben a tsz nggy családjának tagja­ként dolgoznak az eredmények további növe- leséerl. Csató Ge&k Twrkmie ( IJqy vigyázzanak a bizalntnra, mait legdrágább kutCHÜkre — MegaiamM Jaszaisoszentgyortty Község *anee<a —

Next

/
Oldalképek
Tartalom