Szolnok Megyei Néplap, 1958. december (9. évfolyam, 285-308. szám)

1958-12-14 / 296. szám

SZULNO& MEDVE! NÉPLAP 1958. december 14. Tiszántúliak — Dunántúlon A Szolnok megyei tanács VB mezőgazdasági osztályának szer­vezésében pénteken reggel mint­egy negyvenöt szövetkezeti gaz­dával indult az Ikarus a Dunán­túlra, hogy megtekintsék Nagy- venyinen és Rácalmáson a Ba­romfiipari Mezőgazdasági Válla­lat telepeit. A hosszú út ellenére nagy figyelemmel kísérték a Szolnok megyei tsz-gazdák a nagyve- nyini telep vezetőjének: Nyúl Antal elvtársnak ismertetőjét. Ez nem is olyan ismertető volt, mint amilyent egyes tapaszta­latcserék alkalmával hallani szoktunk — inkább parasztem­berek egymás közötti beszélge­tése. Nyal elvtárs elmondotta, hogy május óta 60 ezer csibét ne­veltek fel s közel félmillió fo­rint tiszta nyereségre tettek szert, Pedig a telep még fiatal; kez­detleges is. A lehetőségekhez mérten azonban egyszerű esz­közökkel megépítve, megfelelő­nek mondható. Mondogatták is a szövetkezetiek: „Ezt mi is meg tudnánk otthon csinálni! Szal­mánk, törekünk van alomnak — különösen sok pénzbe nem ke­rül, a haszna meg igen nagy .. Előnye az is, hogy egy évben akár négy csoport csibét is fel­nevelhetnek az ügyesek. így gyorsan forog, szaporán fiadzik a pénz. A tószegi Alkotmány Tsz képviselője már kalkulált is. Most kaptak az „olajosoktól” egy hetven fokos vizet adó termálkutat — ennek segítségé­vel az ólakat jól füthetik. No meg. Tószegen különösen elő­nyös a baromfitenyésztés, mert ezen a vidékén a kukorica a főtermény. S amint megmutat­kozott a Dunántúlon: a kon­centrált baromfitáplakarmány mihamar „felrántja” a csirkét az egy kilogrammos súlyig. Megtudták a vendégek, hogy a baromfiólak típustervei könv­nyen hozzáférhetők; így érdek­lődésük elsősorban az eredmé­nyek felé fordult. Felismerték, hogy a tudományos alapon tör­ténő nevelés mellett minimális az elhullás. Még nagyobb volt csodálko­zásuk Ráczalmáson, ahol már igen korszerű, nagyméretű ba­romfiteleppel ismerkedtek tneg. Különösen tetszett a Duna szi­getén lévő minőségi tenyész- és pecsenyekacsa nevelő telep. — Egyszerű, szinte fillérekből elő­állított nevelóházakat láttak. Paváz, sarait vesszőfalak, nád­tető — ennyi az egész. S a tsz- gazdák mindinkább hallatták: „tizek az alapanyagok nékiink is rendelkezésünkre allnak”. — Egyre bizonygatták, hogy nem fontos téglán, vályogon törni a fejüket. Különösen megragadta figyel­müket a pecsenyekacsa nevelés­ben elért eredmény. Ezen a te­lepen a kilenchetes kacsák át­lagos súlya 2,21 kg. Egy kilo­grammos súlyt 4,10 kg takar­mány felhasználásával érik el. Ostromolták is a vendégek Koch Józsefet, a telep vezetőjét, hogy milyen takarmányozási mód­szerrel nevelik a baromíikat. A választ íziben feljegyezték. Ráczahnásról Gödöllőre in­dultak, hogy az ország egyik legmodernebb és legnagyobb kisállattenyésztő telepét is meg­tekintsék. A gödöllői s dunán­túli tapasztalatok itthoni fel- használása mihamar megmu­tatkozik majd megyénk közös gazdaságaiban. — ab — December 15-ig mindenütt megkezdik munkájukat az új tanácsok Meghaladja jt* egyiuilliárdol a jövő évi község fejlesztési alap Varga András, a Miniszterta­nács Titkársága tanácsi osztá­lyának vezetője nyilatkozott az MTI munkatársának. Elmondot­ta, hogy a november 16-án meg­választott tanácsok többsége már megkezdte munkáját. Mint­egy háromezer községben tar­tott alakuló ülést a helyi állam­hatalmi szerv és fokozatosan munkához látnak a kerületi, a járási, a városi és a megyei ta­nácsok is; december *L5-ig min­denütt megtartják az első ülést. — Falusi tanácsaink most dolgozzák ki munkatervüket. iiitiiiiiiiiiiiniiiiiiiiNi|W,l"l'IWl UUllllllM#"""'""1 [immwHWW'""1""1 iMtlUtUttttUM»1 .wiiiiuuiiuiiiunittwtt! RMLLlí lORIENYUEN A tettrekész fiatalember ullltllllll! '"«'««I miiiimiiiiiiiimim iwmmmmimum AKKOR TALÁLKOZTAM vele először; órák hosszat be­szélgettünk falujának, Tiszai no- kának múltjáról, jelenéről és jö­vőjéről. Katona volt s ott az a nagy embernevelő iskola észre­vehetően sokat csiszolt rajta; látóköre kitágult, kezdeménye­zőkészsége nagyobb lett s ami­kor az ellenforradalom leverése után megtért a szülői házba, nyomban minden érdeklődése az irányba lordult, hogy elqre vigye a kissé megkövesedett községei. O volt a kezdeményezője az ottani ifjúsági tsz;, az Ifjú Gárda létrehozásának, megalakításá­nak. Erről így beszélt; — Véleményem szerint a ha Mezőgazdasági Lexikon I—’I. N épünk életéiben történt gyö­keres politikai, társadalmi, gaz­dasági s kulturális átalakulások, főleg pedig a tudományok gyors fejlődése miatt már régóta kö­vetelik a szakemberek és érdek­lődők a korszerű mezőgazdasá­gi szaikisiüerettár kiadását. En­nek az igénynek kielégítésére vállalkozott a majdnem 500 fő­nyi szakember-gárda a Mező- gazdasági Lexikon elkészítésé­vel. A több évig tartó munka során a mezőgazdasági tudo­mányok valamennyi ágai es a hozzájuk tartozó segédtudomá­nyok ismeretanyagát gyűjtötték össze 96 témakörre bontva, ke­reken 27 000 címszóban. Mint­egy 350 szerzői ív terjcdelenir ben tartalmazza ezt az anyagot a 2 kötetes mű. A szövegei ke­reken 2000 rajz és fénykép, 36 színes tábla egészíti ki. E ha­talmas anyag valóban korszerű mezőgazdasági ismeretek gyűj­teménye mind elméleti, mind gyakorlati vonatkozásban. Ara: 400.— Ft. ladás elől nem térhetünk ki mi sem. Az a meggyőződésem, hogy a paraszti élet felemelkedését csakis a nagyüzemi gazdálko­dás teszi lehetővé. Leszerelésem óla formálódtak bennem u gon­dolatok s a végső ösztönzést — őszintén mondom —, a jószágéi, a besenyszögi és a tiszaburai fiatalok példája adta. Olvastam róluk az újságban. Hírül vet­tem, hogy a KISZ tagok össze­fogtak és fiatalokhoz illően megtették a bátor lépést. Meg­alakították a termelőszövetkeze­tet. A FIATAL TSZ-ELNÜK el­mondotta : néhányan összedug­ták fejüket, elhatároztak; „Ha ők, akkor mi is!” S ifjú Bojtár Zsigmond, ez a tettrekész fiatal­ember arról szerényen hallgat, hogy szinte egyenként győzte meg társait és azon túl a lányok és fiúk szüleit. Nem volt köny- nyú munka — de sikerrel járt. Szolnok megyében ok alaki — Nem. Igaz is, ha jól dolgoznak s ha megfelelő segítséget kapnak, többre mennek, mint bármilyen havifizetéses ember. Meg külön­ben: furcsa lenne nagyon, ha éppen ő, ifjú Bojtár Zsigmond maradna le — képletesen szól­va — arról a szekérről, amelyet biztató cél felé elindított. — Hogyan nézhetnék bará­taim szeme közé, ha küldenéni őket s én pedig ’maradnék? Nem. A szövetkezés nálam.me§- gyözódés dolga. S AKKOR. AZ ELSŐ beszél­getés alkalmával ez az okos pa­rasztim sok-sok lelkesedéssel beszelt elképzeléseikről, terveik­ről. Jóleső érzés volt hallgatni. Es tudni: Ilyenek a mi fiatal­jaink. Ök azok, akik a mi szé­pülő, épülő életünket nemcsak szemlélik, hanem fiatalos aka­rással, nagyon sok igyekezettel ás mégtöbb bátorsággal még szebbé akarják tenni. Sz. P. Tevékenységük homlokterében a községfejlesztési tervek kidol­gozása és megvalósítása álL Eb­ben az esztendőben — az állami anyagi segítségével és a lakos­ság önkéntes hozzájárulásával — országosan mintegy 810 millió forint áll rendelkezés­re községfejlesztésre. Ehhez járul még a lakosság igen jelentős önkéntes társadal­mi munkája. 1959-ben több mint egy milli­árd forint áll rendelkezésre községfejlesztési célokra. Ebből az igen jelentős összeg­ből lehetőség nyílik arra, hogy a legsürgetőbb kommunális f i- adatok megvalósítására kerüljön sor. így például épülnek majd művelődési házak, t pe vízmü­vek, sokhelyütt kerül sor isko­labővítésre, orvoslakasokat épí­tenek, parkosítanak. Falusi tanácsaink december második, illetve január első felében tartják következő ülé­süket, amelyen már a. jövő évi községfejlesztési tervet tár­gyalják. , • — A felsőbb fokú, — járási, városi, megyei-tanácsok ezekben a hetekben ugyancsak rendben, a törvényes előírások szerint ül­nek össze első ülésükre. Nagy gondot fordítunk arra, — hogy az új tanácsi vezetőknek segít­séget adjunk munkájuk minél jobb elvégzéséhez. (MTI). Húszezer éves iim ni in ut-liopon v » A szolnoki Felszabadulási Ha­lászati Tsz dolgozói érdese* „halat” fogtak a múlt heten Nagykörű és Öballa között. Ha­talmas méretű koponya kerüit hálójukba, A ritka „fogást" el­vitték a Damjanich Múzeumba. Itt megállapították, hogy az ér­tékes lelet mammutkopouya és körülbelül húszezer éves. Való­színűleg partomlás következté­ben került a Tisza medrébe. tották a hatodik ifjúsági tsz-t s az ifjú emberek szinte terme- % szeles hogy Zsigát választották^MÓRICZ ZSIGMOND. elnöküknek. A bizalomra rászól- ■ gált. Munkálkodásával és sze­rény magatartásával. Tudni kell, hogy ifjú Bojtár Zsigmondnak havi fizetéses ál­lása volt a községi tanácsnál. Megkérdeztem tőle, nem saj­nálja-e otthagyni az íróasztalt. Gondolkodás nélkül adta a ha­DISZNÓTOR tározóit választ: .At asszony odaallott az ura és I háta mögé s ő is nézte a disznót. A disznó nem jött ki az ól­ból, úgy kellett belesni rá az al­konyaiban. Kondor szőke sertéje volt és olyan óriási, hogy égé-' szén betöltötte a kutricát. Hogy jog ez onnan kijönni reggel, ha le akarják szúrni? — Hallod? — mondta az asz- szony. — Setétéknek is kell kül­deni. — Setéteknek?... Méknek? — A Juliska sógornéjának ... Az is küldölt tavaly aprólékot. A gazda hüfngetett s azt mondta: — Hát küldjél. Hadd egye­nek belőle. Egye meg ükét a... /Íz asszony nem állhatta meg, bement az ólba és megvakarta a disznó hátát. — Olyan jól esett vakargatni. Maga nevelte. Kicsi kora óta. Három esztendeje dolgozik vele. Na­gyon derék jó állat volt. Jól evett, jól hízott. Kétszer fiad- zott, összesen húsz malacot adott ki. Nagyon tudja az ember sze­retni az ilyen hűséges állatot. 1 — Meg Kovács Janiéknak is \kell küldeni. I — Mér? — Azok is küldtek kóstolót tavaly, osztán mikor a botba vótam, találkoztam vele, azt mondta: remélem, nénémasz- szony, a kétmázsásból eszünk. — Hátakkor külgyél... Hadd zabáljanak! Mikor este lefeküdtek s ki­nyújtózkodtak az ágyban, az asszony azt mondta: — Sárosi Páléknak is kell küldeni. — Te mán az egészet széjjel­osztanád. — Ok is küldtek harmadéve kóstolót, osztán, hogy tavaly olyan aprókat öltünk, nem ju­tott nekik, hát a nyáron fel­hányta. — Hát külgyél! — Aj disznótorra nem hivunl: mást, csak a szoros rokonságot. Ugyan a két vejed nem érdemli meg, mert azok mindig csak kérnek, sose adnak. Pedig ta­valy is két nagy disznót öltek, de nem küldtek volna belőle. — No hát ettünk náluk. — Ettünk. A tiszteletes urat meg kell híjni, meg a jegyző urat, de azért keil nekik kül­deni, mert a tiszteletes össa»»v nem jöhet, hagy fáj a lába, a tanítónő assz-myt meg nem Ia­het híjni, mert a pap rosszba van vele, de mindenki nagyon léire készruhát! zép 1 * Olcsó! * Elegáns! »

Next

/
Oldalképek
Tartalom