Szolnok Megyei Néplap, 1958. december (9. évfolyam, 285-308. szám)

1958-12-12 / 294. szám

1958. december 12. SZOT NOK WFOYE1 NÍPLAP 9 A további sikereknek is a szerénység és a szorgalmas munka lehet az alapja Ülést tartott tegnap a Haza­fias Népfront megyei elnöksége, ahol összefoglalták a választási munkák tapasztalatait. Oláh György elvtárs, a népfront el­nökségének elnökhelyettese re­ferátuma alapján összegezték a tapasztalatokat s megállapítot­ták: a jelölőgyűlések időszaka már nagyon sok biztató jelét adta annak, hogy a dolgozók egyetértenek a párt és kormány politikájával, a szocializmus épí­tése érdekében tett intézkedései­vel. Bizonyították a jelölések azt is, hogy a népfront&zervek jól ismerik a lakosság vélemé­nyét, közel állnak hozzá, mert o több mint 4300 jelölésre java­solt személyből mindössze 70 el­len esett kifogás. Ez utóbbi szám viszont azt igazolja, hogy ahol a jelölök elgondolása és a nép­front javaslata nem esett egybe, kertelés nélkül megmondták az emberek a véleményüket, s a javasoltnál alkalmasabbakat vá­lasztottak meg. A jelölőgyűlések idején köz­vetlen hangulat alakult ki a vá­lasztók és jelöltek között. Főleg a községfejlesztési dolgok meg­vitatásában értek el sok ered­ményt. S a jó hangulat, a meg­fontolt, megalapozott derű a választások napjáig még csak fokozódott. Az emberek min­den mesterkéltség nélkül csele­kedtek és beszéltek. Több mint 28 ezer hozzászólás igazolja ezt. amelyben nagyon sok jó javas­lat, segítőszándék, jogos észre­vétel sűrűsödött, ami a taná­csok munkájához jelentős segít­séget ad. Ugyancsak a lakosság jó han­gulatára, megelégedésére és egyetértésére lehet következtet­ni abból, hogy a nagygyűléseket legalább 100 ezer ember hallgat ta végig, időjárás és egyéb ne­hézségektől való meghátrálás nélkül. Közel 700 réteggyűlést is tartottak megyeszerte, s közvet­lenül a népfront bizottságok Szervezésében 251 zajlott le. Adjunk nagyobb lehetőséget a műszaki alkotó munkának Negyvenezer ember vett részt a kisgyűlóseken. Ez a néhány átfogó szám Is mutatja, hogy két évvel a zűr­zavart okozó, félelmetkeltő el­lenforradalom után szinte min­den ember önállóan, józanul tudta mérlegelni a jelenlegi helyzetet. S ez mindenekelőtt pártunk és kormányunk határo­zott, kiegyensúlyozott munkájá­nak hatásaként tudható be. A népfront elnökség az össze­sített tapasztalatokból kiindulva a jövőre nézve hasznos megálla­pításokat tett. Azt, hogy sike­reink értéke szinte felmérhetet­len. De nagyon kell óvakodni attól, hogy bárhol is eluralkod­jék az elbizakodottság. Ahogyan e sikernek, a továbbiaknak is csak a szerénység é6 a szorgal­mas munka lehet az alapja. Az elnökségi tagok egybehangzó vé­leménye volt, hogy réteggyűlé­seket ezután is rendezni kell, olyan helyeken is, ahová eset­leg most nem jutottak el. Töb­bet, gondosabban kell foglalkoz­ni az új tanácstagokkal is, hogy a beléjük helyezett bizalom ne csorbuljon, hogy a tanácsok és választóik között a kapcsolat to­vább erősödjön. Az elnökségi ülés másik napi­rendje a jövő évi program meg­vitatása volt. A gazdag terveze­tet részletesen vitatták az elv­társak, s javaslatokat is tetlek, például az egészségügyi kérdé­sekkel való foglalkozásra, s ar­ra, hogy az ifjúsággal is beha­tóbban foglalkozzon majd a mozgalom. A tervezet fő célkitűzése, hogy a Hazafias Népfrontmozga­lom felvilágosító és nevelő­munkával segítse a párt és kor­mány szocializmust építő mun­káját, hogy hozzájáruljon a nép cselekvő egységének megterem­téséhez, segítse a mezőgazda­ság nagyüzemi átszervezését, megállás nélkül tevékenykedjen azon, hogy a kultúra, a művelt­ség minél mélyebbre hatoljon a tömegek közé. Az elnökség a programtervezetet a vita után elfogadta. A m ű s z a k i értelmiség megbecsült szerepet ka­pott országépítő munkánkban. Az állam már szakemberré vá­lásuk kezdetétől, egyetemista koruktól kezdve segédkezet nyújf számukra. Tanulmányaik befejezése után felelősségteljes feladatokkal bízza meg őket, elősegíti gyakorlati tapasztalat- szerzésüket. A magasszínvonalú oktatásra és a kísérletek támo­gatására nem sajnálja a pénzt. Erről tanúskodik többek között az is, hogy a hazánkban eddig nem gyártott optikai üveg elő­állítására irányuló kísérletek sikerének elősegítésére a Kar­cagi Üveggyárban többszázezer forintos beruházással új üveg­hutát építettek az idén. Az állam nagymérvű segítsé­ge és áldozatvállalása azonban még nem minden. A kiváló el­méleti képzettséggel rendelke­zők munkábaállítása például még csak az első, nagyon is kezdeti lépés. Az, hogy valóban jó szakemberek lesznek-e, első­sorban az üzemi kollektívától, mindenekelőtt az idősebb, na­gyobb tapasztalattal, többéves gyakorlattal rendelkező vezetők­től, nem utolsó sorban a párt- szervezet irántuk tanúsított fi­gyelmétől függ. Szerencsére ma már egyre több olyan nagy szaktudású, széles látókörű ve­zető dolgozik üzemeinkben, mint Eötvös Dániel, a Tiszamenti Vegyiművek főmérnöke. Védő­szárnyai alatt sok fiatal mér­nök, munkásból lett művezető, technikus válik a vegyipar mes­terévé. — Eredményt nemcsak szaktekintélyével ér el, hanem szíves szavával, közvetlen mo­dorával, minden munkakört tiszteletben tartó magatartásá­val is. S ez utóbbi cseppett fém le­becsülendő. Ahhoz ugyanis, hogy valaki egész életére szóló hiva­tást lásson feladatkörében, min­denekelőtt az szükséges, hogy kedvvel, önbizalommal végezze munkáját. Az eddigi tapasztala­tok azt bizonyítják, hogy a pá­lyakezdés első időszakában sen­kinek sincs ezzel problémája. Egy bizonyos időn túl azonban sok szakemberben megcsappan a munkakedv, lohad az önbiza­lom, lanyhul a kezdeményező készség. Sokszor egyéni okok, családi problémák okozzák ezt. Az esetek többségében azonban az üzem belső életében előfor­duló visszásságokra vezethető vissza az alkotókészség sorva­dása. S mivel ez sem a szak­emberek, sem a társadalom szempontjából nem kívánatos, fel kell lépni ellene. Több üzemben, vállalatnál vannak ilyen problémák. Persze, mindenhol más az ok, követke­zésképpen különböző módon kell gyógyírt kutatnunk. Az Al­földi Kőolajkutató szolnoki üze­ménél például a geológusok kö­zött foglalkoznak munkahely­változtatási problémákkal, még­pedig azért, mert szervezeti hiba miatt gyakori a súrlódás köztük és az üzemvezetők között. Kö­rösi László geológus szerint az üzemvezetők gyakran akadá­lyozzák a geológusok munká­ját. Valahogy úgy van ez — mondotta — mintha az operáló kés parancsolna az orvosnak, nem csoda, ha elmegy a geoló­gusok munkakedve, s el akar­nak menni innen. H add említsük meg ezzel kapcsolatban, hogy az Al­földön az olajbányászat szem­pontjából sok még a feltáratlan, szűz terület, s most is kevés a geológus, nem jut minden fúró- és lyukbefejező berendezéshez. Míg a többi szakma dolgozói naponta csak nyolc órát dolgoz­nak, addig a geológusoknak úgy­szólván soha sincs szabadide­jük. Nekik is köszönhető, hogy a lefúrt kutak 21 százaléka ola­jat ad az Alföldön, míg világ- viszonylatban az átlag csak 19 százalék. Minden amellett szól tehát, hogy az illetékesek be­hatóan foglalkozzanak velük, igyekezzenek oszlatni gondjai­kat, s végképp megnyerjék őket az Alföld számára. — Persze, ilyenirányú erőfeszítésük sem lehet minden feltételtől mentes. A jogos sérelmek orvoslása mel­lett a szakernberektől is meg kell követelni, hogy a feladatok megjelölésén túl tevékeny har­cosai legyenek az előirányzatok minden vonalon való következe­tes végrehajtásának. E setenként ezzel is van probléma, nemcsak a szak­emberek megbecsülésével, pana­szaik orvoslásával. A Mezőgaz­dasági Gépjavító Vállalatnál például a műszakiak hosszú időn át nem kérték számon eellő eréllyel a kiadott utasítások végrehajtását, s ők sem számol­tak be megfelelően a vállalat vezetőjének. Mikor aztán az új igazgató megtette az első intéz­kedéseket ennek az áldatlan, a munkafegyelem lazításától kezd­ve a normacsalásig, a társadal­mi tulajdon megkárosításáig mindent lehetővé tevő állapot­nak a felszámolására, akkor a műszaki vezetők között is akadt olyan, aki azt mondta: „Semmi szükség arra, hogy hajtsanak bennünket". Magától érthető, hogy a munkafegyelem megszi­lárdítására, a szervezetlenség felszámolására irányuló erőfe­szítéseket e hamis nézet helyett neki is támogatni kellett volna. Utóvégre a becsületes munká­sok nemcsak a szaktudás puszta volta miatt becsülik a műsza­kiakat, hanem mindenekelőtt a szaktudásnak a termelő munká­ban való gyümölcsöztetéséért, aktív közreműködésükért. (si) >♦♦♦♦♦♦♦♦»•♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦«♦♦♦•»»»»♦« Bevált Csehszlovákiában a tervezés új módszere Csehszlovákia Kommunista Pártjának Politikai Bizottsága a napokban értékelte annak a szé­leskörű vitának eredményei, amelynek során az ipari válla­latok dolgozói részvételével fe­lülvizsgálták gazdálkodásuk ha­tékonyságát és kidolgozták 1959 évi tervüket. A Rudé Právo rámutat, hogy a dolgozók kezdeményező kész­sége meggyorsította a népgazda­ság fejlődését. A munkások, a vállalatok nagy többségében el­határozták, hogy már december 15 és 20 között tejesítik évi ter­vüket. Prága 789 üzeméne!; dolgozói vállalták, hogy az év végéig több mint félmiiliárd Ko­rona értékű árút termelnek ter­ven felül. » HatáüőEélenv Ä zt mondja nekem Rózsa Sanyi, az országoshírü karcagi Lenin Termelőszövetke­zet KISZ titkára: — Itt maradhatnál estére, ösz- szehívtuk a fiatalokat. — KISZ taggyűlés lesz? — Az. Szövetkezeti együttest alakítunk a művelődési osztály- lyal, meghívtuk a kívülállókat is. — Hogyan, hát még nálatok is vannak KISZ-en kívüliek? Van bizony. Sokan vannak. Több mint nyolcvan fiú, lány dolgozik Bártfai Sándor elnök szerint is nagy szorgalommal, lendülettel a közös gyarapítá­sáért, az egyéni jutalék minél nagyobbra növeléséért. Becsüle­tes, életvidám, az ellenforrada­lom idején a haladóhoz, újhoz való hűségből is jól vizsgázott fiatalok. Dshát akkor nyolcva- nukból miért csak harmincöt ne­ve szerepel a KISZ alapszerve­zet tagnyilvántartó könyvében? S hol vannak, mit csinálnak, hová járnak a többiek? íme a szúrópróba. Kinn, a Kisföldeknek nevezett városrész 61-es számú házában három csinoska is' hozzátartozik á népes Péntek-családhoz. Kor szerint Júlia. Kr’s^ína. Erzsiké. S a három lányon kívül Pista, a traktoros fivér is a szövetkezet­ben dolgozik. Ö KISZ-tag. — Az vagyok, de meghívtuk estére a kívülieket is. — Vezetőségi tag vagy, hogy így mondod: meghívtuk? — Nem. De valamennyien várjuk őket mi — díszesek. S a lányok? Rózsát szednek kinn így a késő délutáni órákban. Az anyjuk vá­laszol helyettük: — ök mennének, én nem en­gedem. Ez a kertélés nélküli igazság. _ •> ? ? — Lá nyoknak itthon a helyük este. Három lány nem csavarog­hat az éjszakában. — Nem is minden estéről van szó. Bár igaz, most kezdődik a politikai oktatás, kuUúrpróla, színessé válnak az esték oda­benn. — Mindegy. A lányokat nem engedem este. Kár. S éppen az 5 káruk, aki­ket 10—20 év előtti illemre hi­vatkozva nem engednek el este, s így otthon kell kuksolniok. Kocsis Juli éppevesak arra a pillanatra hagyja abba a kézi­munkát, míg tőmondatokban megadja a választ. Itt lakik a szövetkezeti székháztól egy kö­dobásnyira, a Fürst Sándor ut­cában. Különben az Április 4 szövetkezettől jött át a Leninbe. Alig két éve, s már munkacsa­patvezető. A róla elnevezett, öt lányból, három fiúból ál’ó Ko­csis csapat dirigense. — Nehéz munka? — A, nagyon rendes csapatom van. A Kiss Kati. meg a Debre­ceni Mari a KISZ-ben is bent van. — S maga, mint munkacsapat­vezető? — Tudom is én, hívtak már sokat. Egyszer voltam is, de csupa vita volt akkor. Nem sze­retem. én a szóváltást. 7T Szondy utca az állomás­** tói ágazik el, párhuza-no- s n a történelem ugyanazon idő­szakában, ugyancsak nemzeti hőssé lett Zrínyiről keresztelt utcával. Ezen a részen tán mind a török-ellenes harcok vezérei nevével illetik az utcákat. — Nem is tudom, mi még nemrég költöztünk ide. — Most vettük e házat. Arra ke­res most az apja is, meg a Jóska gyerek. Kovácsné magyarázza ezt, Kovács Jóska édesanyja. A fiá­val nem tudok szót váltani, reg­gel óta a határban van édesap­jával. — Érdekel viszont, mi a szülő véleménye a KISZ-röl. A szülőé, akinek a fia nem KISZ tag. — Hát én nem járok sehová, ide a város szélére meg nem igen jut el a híre semminek. — Újság se? — Az se jár. — Rádió? — Elébb a házat tesszük rendbe, aztán veszünk. — Hát Jóska hová jár? — Csak a szomszédba, ha el­megy. Esteledik a Déli külvárosban, a Kisföldiek közt, a Szondy ut­cában, s ott a tsz székházában is. Egymás után csapódik a klubterem ajtaja, s mind több arcon oszlik meg a villanyégők fénycsóvája. Zsibongás, várako­zás. Feláll a titkár, s azt mond­ja: — Fontos ügyben kérünk tő­letek segítséget. Ma este meg­alakítjuk a Lenin kultúrcso- portját. Ebben is hírnevet aka­runk szerezni a szövetkezetnek. Aztán magasba lendülnek a kinyújtott kézfejek. S aki feláll, véleményt nyilvánít. Ki-ki ahogy gondolja, ahogy jobbnak véli. Péntek Pista is szót kér talán. R észtvesz a közösségi munka formálásában. Lánytestvérei tán éppen most néznek az órára: ej, de lassan halad a mutató, minek még lefeküdni? Kovács Jóska esetleg átmegy a szom­szédba, Kocsis Juli kötöget az ágyszélén. Szövetkezeti fiatalok mind. Azok is, akik Kiszen kívüliek még, azok is. akik már KISZ tagok. Az utóbbiak élele mégis szebb, gazdagabb, tartalmasabb, mint az előbbieké. Ki hibája, hogy nem minden fiatalé az? Ä zt nem lehet mondani (s ők se mondajk). hogy ve­lük nem törődik senki. A kisze- sek közelednek feléjük. Most is meghívót kapott minden Kiszen kívüli. Elsősorban saját közö­nyük miatt maradnak távol. A KISZ szervezet azért gyarapo­dik. Ez azt jelenti: naponta be­látja valaki a tartózkodók kö­zül, hogy önmaguk életét lop­ják meg, ha visszahúzódva töl­tik el ifjúi éveiket s a téli esté­ket, míg a többiek tanulnak, politizálnak, színjátszanak, vagy éppen táncolnak. A másik gátló körülményt, a karcagi kínai nagyfalat a szülők építik. Velük szemben van mu­lasztás még. Tán ha Kovácsáét, Pénteknét is meghívták volna néhány rendezvényre, oszlana a maguk alkotta ködfüggöny. Mert az ez. Szövetkezeti em­berek már ugyan, kiléptek a napfényre, de nem tudnak még szemellenző nélkül a napra nézni valamennyien. S kár, hogy a fiatalok között is vannak kés­lekedők. Kár, hogy vannak, akik nem tartanak együtt a leg­haladóbbakkal, ne~. tömörülnek a Kommunista .fjúsági Szövet­ségbe, gyűjteni és terjeszteni az újnak fényét, a régies megszo- kottság ködére haláltosztó el­lenfelet. BORZÁK LAJOS

Next

/
Oldalképek
Tartalom