Szolnok Megyei Néplap, 1958. december (9. évfolyam, 285-308. szám)
1958-12-10 / 292. szám
1958 december 10. SZOT NOR MFC.VFi NÉPLAP 3 jQ tudás — kincs Egy éve működik a tiranai új állami egyetem, amelynek hat fakultása van. Képünkön az albán egyetem egyik előadóterme. DOLGOS HÉTKÖZNAPOK ELÉ A z MSZMP és a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány az elmúlt évek tapasztalataiból kiindulva tevékenységének középpontjába állította az állami élet demokratizmusának egészséges fejlesztését. Hogy ez a demokratizmus milyen egészségesen, ( milyen biztatóan formálódott, azt koronatanúként bizonyítja a nemrég lezajlott választás. A dolgozó rétegek széles tömegei kapcsolódtak be az előkészítésbe, vitatkoztak azon, hogyan, miként haladjunk tovább a megkezdett úton, hogy minél előbb jussunk el oda, ahová tartunk, a még boldogabb holnaphoz. A tömegek részéről megnyilvánult aktivitás, helyes megfontolás, bizalom kötelezi a most újraalakuló tanácsokat. Mindenek előtt arra, hogy ne hagyják ellanyhulni az aktivitást, ne 1 hagyják kiapadni a mindenTELE van a megye [TELEvízióval — Szövetkezeti gazdák beszélnek a vételről, műsorról — A z utóbbi időben elég ritkán adunk hírt arról, hogy tsz-eink valamelyike televíziós készüléket helyezett volna üzembe. Talán nem kedvelik, vagy éppen drágálják faluhelyt ezt az ötletes jószágot?.... Dehogy, dehogy — hiszen amerre az utas megfordul, megyeszer- te mindenütt szemébe ötlenek a televíziós készülékek jellegzetes antennái. Oly sok van belőlük, hogy egy-egy újabb masina beállítása nem is esemény. A te'evízió éppoly megszokott, — mint a traktor, a kombájn, a járvasilózó. Egyszerűen: hozzá tartozik az élethez. Tiszavárkonyban, a Petőfi Tsz-ben könyvelő Templom Margit. A szokatlan nevű leányka a szövetkezet többi gazdájával együtt egy éve tartozik a TV táborába. — Elég ritkán látogat el hozzánk a színház, — mondja. — Így legnagyobb örömünk, ha színházi előadást láthatunk a képernyőn. Nekem mindig a „Víg özvegy” tetszett legjobban. S hogy bebizonyítsam, milyen önzetlen vagyok: a legifjabbak nevében s helyettük reklamálok: Kevés a gyermek- műsor. Nem tudja véletlenül, nincs hiány Budapesten gyermekszínészben? ... Majzik László, aki a nagykörűi Petőfi Tsz raktárosa és — saját meglátása szerint — mindenese, elégedett a műsorral. — Okos jószág a televízió; bárki a feltalálója — így a „raktáros-mindenes”. — Hallja, úgy láttuk, hallottuk a múltkorában Dobi elvtársat, akárha közöttünk tisztelhettük volna. —1 Bár a filmközvetítések lennének ilyen jók. A magyar film meg- csak hagyján; de a külföldinél szinte kocsányon lóg az emDer szeme, hogy! a feliratot kisilla- bizálja. Szóval; vannak még hibák. ... A legnagyobbnak azt tartom, hogy sokat fogyaszt a gép. Ugyan mit tehetnénk, hogy kisebb legyen a villanyszámla? — Hm. Világítsanak petró- val és ne televíziózzanak... — így magam. Majzik elvtárs nem ért utol s így — sajnos — takarékossági javaslatomra tett észrevételéről nem számolhatok be ..; — Jókor érdeklődik! — jegyzi meg kesernyésen Bozsó Bertalan, a túrkevei Táncsics Tsz agronómusa. — Épp most készülünk, hogy Pestre küldjük a gépet javításra. Vibrál ... — S mikor nem makrancosko- dik a cső, melyik műsorszámnak örül leginkább? — A televízió-klubot szeretem a legjobban. Nagyjából véve nem rossz a műsor, bár — ■'ondolom, — illenék többet foglalkozni a mezőgazdasági nagyüzemekkel. Ebben megegyezik a véleményünk. Úgy 1 szik, TV-s kollégáim megfeledkeznek arról, — lerem’sünk rendet a va^ú vonalakon Mit tesz az utazóközönség a vasúti kocsik berendező einek megóvása, a tisztaság érdekében? Azt kell mondanom, nem sokat — tisztelet a kivételnek Több év tapasztalatából a Szol r.ok;—Kiskunfélegyháza között útvonalról szeretnék néhám szemléltető példát említeni. E? az a vonal, ahol a vasútnak szin'e nincs gazdába. A bor, s a különböző gyümölcstermékek korlátlan szállítása történik a kocsik bebejében. A tökmaa hazája ez, melynek nem élvezhető része vastagon hever a kocsik padlóján szerte széjjel, a gyümölcsfélék maradékaival. A sötétség birodalma is. mert eg' e kocsik rendszerint kivilásítatla nők. A padok egyezze sá-os é piszkos. Ki a f-’-hAc, mindezekért? Talán a Szegedi MÁV Igazgatóság? Részben igen. El sősorban azért, mert ellenőrző szakközeget igen ritkán lehe* látni ezen a vonalon. Ha küld is. a 'egyek ellenőrzésén kívül más nem vizsgálnak. Másodsorban a jegyvizsgálók akik maguk sem követelik meg a vasúti szabályzatban előírtakat, „jó fiúk”, elnézőek. És az utazók? Kevés százalékuk „ön- •evékenykedik”. Vandál módon felhasogatják a műbőrrel bevont üléseket és támlákat. A villanyégők eltulajdonítása, a biztosítékok megrongálása is gyakori. Mi ez, ha nem tudatos rongálása a kocsik berendezéseinek? Ne tűrjük ezt, legyünk ön tudatosabbak, védjük és becsül lük meg a kényelmes utazásun kát biztosító vasúti berendezése két. Azokkal szemben, akik tudatosan rongálják vagy bepiszkítják a kocsik bútorait, járjunk e" kellő szigorral, pénzbírságba1 utazásból való kizárással, stb De azokkal szemben se legyünk ünézőek, akik nem tarttatják he a vasút által előírt szabályokat. hogy a legjobb televíziós műsornak sincs kárára a mellé elfogyasztott bőséges, olcsó uzsonna... Kevés pénzért sokat előállítani pedig nem tud más, — mint a nagyüzem! Berényi Ferenc, a jásztelki Tolbuchin Tsz könyvelője ba- ‘rátja, de bírálója is a televíziónak. — Gyakran kevéssé szerencsés a műsor összeállítása, — vélekedik. — Valahogy vontatott... Pergőbbnek, filmszerűbbnek kellene lennie. — Más a mozi s más a TV — vetem ellene. — Igaz; annyiban viszont közeli rokon, hogy mindkettő mozgóképpel és hanggal fejezi ki magát, — viszonozza Berényi Ferenc. — Persze, jól megválasztott műsorszám is elég akad. Ilyennek tartom a „Szélvihar” — a „Névtelen csillag” közvetítését. Szövetkezetünk gazdái a sportműsorokat, cigányzenét is kedvelik; annál kevesebb néző gyűlik össze az operaközvetítésekre. A televízió-klub? ... Sze rintem gyengécske ... No lóm, ahány tsz — annyi vélemény. Vélemény azonban mindenütt van, ahonnan a televíziós készülék nem hiányzik. S állapítsuk meg, jó az, ha bíráló hang is hallatszik némelykor — attól javul a műsor. Különösen, ha a TV műsorszerkesztői hallgatnak a kritikára .. ä — b. z. — A SZÓI irodalmi ösztöndíjalapot létesít fiatal írók, köttök és kritikusok számára A Szakszervezetek Országos Tanácsa ösztöndíja’apot létesített fiatal írók részére, akik a munkásélet, a munkásosztály problémáit kívánják ábrázolni műveikben. Az ösztöndíjra regénnyel, színdarabbal, költői és kritikai művel lehet pályázni. A pályázatokat 1959. január 31-ig lehet benyújtani. Részletes felvilágosítást az Irodalmi Tanács Titkársága, illetve a Táncsics Szakszervezeti Könyvkiadó nyújt. napi építő munka erejének forrását. Pártunk politikájának középpontjában az emberek, a dolgozó emberek állnak, s tanácsainknak is megvan minden feltételük ahhoz, hogy tovább szilárduljon kapcsolatuk a tömegekkel. Ezt kívánja az a sok feladat is, ami tanácsaink előtt áll. Nehéz és értelmetlen is volna felsorolni mindazokat a tennivalókat, amelyekkel tanácsainknak meg kell birkózniok, hisz azok a helyi viszonyoknak megfelelően különbözők. Van, ahol a mezőgazdaság átszervezése érdekében kell többet munkálkodni, máshol a községfejlesztés érdekében vár nagy feladat a hatalom birtokosaira, máshol a törvényesség megszilárdítására kell nagyobb gondot fordítani. Ami azonban mindenhol egyformán fontos és elengedhetetlen, az, hogy tanácsaink tovább erősítsék munkájuk során kapcsolataikat a dolgozó emberekkel. A községfejlesztési tervek vitája és végrehajtása során például — ami most leghamarabb a tanácsülések napirendjére kerül — nagyon sok függ attól, hogy a lakosság elgondolásait, javaslatait, áldozatkészségét hogyan ismerik a községi tanácsok. Elmúlt évi példák sokasága bizonyítja: nincs az a költségvetés, amely helyettesíthetné, értékében meghaladná a lakosság segítségét. Ha egy községben néhány száz ember akar valamit, annak a többi ezer könnyen akadályt gördíthet eléje. De ha ezrek, ha az egész község akarata egybeesik, nem nehéz legyűrni az akadályokat. , Tiszaörsön tavaly minden nehézség ellenére megjavították a legelőt, — teljesen társadalmi munkával. Kengyelen, Karcagon a tervezettnél jóval több járdát, Törökszentmiklóson fürdőt. Nagyréven mozit, kultúrházat építettek társadalmi erővel, és sokáig lehetne még sorolni azokat a tetteket, amelyek a lakossággal való szoros kapcsolatba, akarategységbe gyökereznek. J ászladányon a választások előkészítése idején többszáz társadalmi aktíva dolgozott nagyon szorgalmasan, dicséretre méltóan. November 16 után azonban egy részükről úgy vélekedtek, hogy mivel nem tsz-ta- gok, nem tudják őket tovább foglalkoztatni^ Ez a vélemény tükrözi azt a feltétlenül helyes törekvést, hogy ott az elvtársak most az egyik legfontosabb falusi munkára, a tsz-ek számszerű fejlesztésére csoportosítják át erejüket. De elárulja ez azt a ferde elgondolást is, hogy „lezajlott a választás, és míg ismét valami nagy kampánymunka nem lesz, nincs szükség ennyi aktívára”. Pedig ha most nem hagynák magukra, nem hajítanák a nyakukba a gyeplőt ezeknek az embereknek, biztos, hogy azok is előbb eljutnának a tsz-ekhez, hamarabb közelednének a szövetkezés gondolatához, akik valóban odavalók. Igaz, hogy az egyéni paraszt ember nem megy el, s míg ő maga példát nem statuál, ne is menjen a tsz-be lépésre agitálni. De ettől még mehet géptársulati, növénytermesztési szerződések köttetésére, vagy a községfejlesztési hozzájárulások befizetésére, stb., serkenteni az embereket. Vagy — ami éppen a ladányiak legnagyobb fájdalma — okoskodhatnak azon. hogyan járuljanak hozzá a község jobb vízellátásának megteremtéséhez. S ha ezt teszik, akkor már az épülő egészhez adnak egy-egy keveset azok is, akik a legfontosabb, legnehezebb feladatok megvalósításához még nem eléggé éretlek, nem eléggé magabiztosak. A nagy 'és részletfeladatok megvalósítása közben tanácsainknak arra kell elsősorban törekedni, hogy az országos és a helyi érdekek mindenkor összhangban legyenek. De sohasem úgy, hogy egyik, vagy másik határozatot — akár helyit, akár országosat — elhanyagolják, vagy ellenőrizzék annak végrehajtását. Hanem úgy. hogy az részleteiben is megértésre, támogatásra találjon az egyes emberekben is. Ezt pedig szintén nem valósíthatják meg maguk a tanácstagok még akkor sem, ha valóban a lakosság legjobbjai alkotják is azt. Csakis úgy lehet munkájuk eredményes, ha a párt vezetésével, a Hazafias Népfront támogatásával maguk köré tömörítik a dolgozók legtöbbjét, ha a közös cél érdekében együtt munkálkodnak a munkások, a parasztok és értelmiségiek, kisiparosok és háziasszonyok, s mindenkire rábízzák azt a feladatot, amelynek megvalósítására a legrátermettebb. A választók aktivitásának igénylése, a feladatok megvalósításába való rendszeres beavatásuk, a választás során nyilvánított bizalom viszonzása, a naponta megújuló kapcsolat lehet tanácsaink dolgos hétköznapjai sikerének egyik záloga. Úi távvezetéke! iielyeztek iúerta A közelmúltban üzembe helyeztünk egy olyan távvezetéket, mely lehetőséget ad egy újabb körhálózat létrehozására. Mint ismeretes, ezidáig Török- szentmiklós, Szapárfalu. Kenderes vonalán kapott villamosenergiát a kőteleki, tiszasülyi vonal. Most a megépített Szolnoki OVIT állomás, a beseny- szögi távvezeték bekapcsolása folytán újabb lépést tettünk előre a villamosítás útján. Milyen lehetőséget és milyen előnyöket rejt ez magában? Elsősorban nagymértékben tehermentesíti a keleti távvezetéket és javítja az arra kimenő feszültséget. Másodsorban egy bekövetkező üzemzavar esetén kedvezőbb kapcsolási lehetőségek állnak rendelkezésre. Harmadszor: csökkenti a hálózatveszteséget, ami a gazdaságosság szemnontiából jelentős, s lehetőséget nyújt arra. hogy a Szolnok — Besenyszög közötti szakaszon működő termelőszövetkezetek árammal való ellátása biztosítható legyen. A távvezeték megépítése mintegy 900 ezer forintba került. S ennek üzembehelyezése, azonkívül Szolnok város központi közvilágításának javítása, az egyes városokban a jobb feszültségre való áttérés, mindaz* ami Szilágyi István főmérnök elvtárs a Néplapban közölt nyilatkozatában megjelent — ime a gyakorlatban is megvalósul. Természetesen ez annak köszönhető, hogy vállalatunk fizikai dolgozói, építési osztályunk és csoportunk munkásai lelkiismeretesen végezték el feladatukat. Szlama Ferenc levelező
