Szolnok Megyei Néplap, 1958. december (9. évfolyam, 285-308. szám)

1958-12-09 / 291. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1958. december 9. EMBEREK a „nagy főidőn' LILIOMOT FEKETESEGGEL, Tóth Mihálynét í-estséggel gya­núsítani — hasonló botorság. Míg diskurálunk, addig sem pi­hen; valami fehérneműn mutat. Javítgatja, kicserél egy csorbult gombot. Fel-felpattan, a tűzhe­lyen pirosló lábasban kavargat. Közben észreveszi, hogy a kony­haszekrényen meggyűrődött a terítő — kisimítja. S arra is van gondja, hogy a petróleum­lámpát megigazítsa; hadd lás­son a vendég. Az utóbbi a gaz­da holléte után érdeklődik — de valami kevés eredménnyel. Tóthné ura a harmadik utcába ment; ülésre készül a komája, a torról kell beszélni. Onnan — mint az asszony említi — a bri­gád vezetőhöz készül, megtudan­dó: mit végeznek másnap. Tudnivaló, hogy Tóth Mihály csak a zárszámadás óta érdeklő­dik ennyire behatóan az abád- szalóki Lenin Tsz-ben történő eseményekről — akkor lépett ugyanis a közös gazdaságba. — Persze, a maga tizenegy holdját is vitte. — Lovat, tehenet is? — kér­dem.-**■ Nincs az nekünk! — így az asszony. A termés közepes volt; a nagyja adót letudtuk, adósság nélkül mentünk a tsz-be. Any- nyit tartalékoltunk, amennyi a jövő évi zárszámadásig elég... Hasznos az eíajta előrelátás; annak ellenére, hogy a Lenin Tsz-ben minden hónapban osz­tanak munkaegység-előleget. Ez is egyik oka volt annak, hogy a Tóth-család szövetkezeti lett. Helyesebben: az öregek is — minthogy az egyik fiú már esz­tendeje a közösben dolgozik. Nem messze jár a kétezertől, amit havonta megkeres. Tóth néni úgy számítja, maga is el- járogat majd a „nagy-földre”. — Hallja, kedves, figyeltem én egész esztendőn át a tsz-asz- szonyokat — pereg a Tóth néni nyelve. — No, mondhatom ma­gának, felét sem dolgozták, amit magam; mégis többre mentek, mint mi. Nem egy, sem két házban néztem meg a magam szemével, mijük van. Egy szó­ban megmondom: mindenük! Nehogy azt higgye ám, hogy csak úgy uk-muk-íukk szalad­tunk be a csoportba! Nem olyan ember az én uram . . . Gondos számadást végzett a Tóth-család, mielőtt a nagy el­határozásra jutott. Hármasban, amint óz:zetartozókhoz illik — kiszámoltak: a közösben keve­sebb fáradsággal többre jutnak, mintha magukban maradnának. Nem szégyen a fiatalabb- tói sem tanulni, Védi Tóth Mihályné ■* *», olyan módban sze­retnék élni, mint Jávorszkiék ... Ismeri őket? ... Nem? Sebaj, majd összebarátkoznak! A JAVOR.SZK I-PORT A első üzenete a fülnek szól; rádió­muzsika hallik. Finoman, félhal- kan, nem hivalkodóan; csak ép­pen, mint illik a technika e han- gulatcsinálójához, mely szolidan mulattatja az esti foglalatos­ságba merült ház népét. A má­sodik a szemnek: két petróleum- lámpa függ a falon, mindkettő ég. Ilyesmit nem lehet szó nél­kül hagyni: — Ünnep van talán? — Ünnep?... A lámpa miatt kérdi? Dehogy. Csak a sze­münkre vigyázunk; olcsóbb a petróleum, mint a szemüveg. A gazda fején találta a szö­get. Olvasott, felvilágosodott em­ber; olyanfajta, aki egy lépéssel mindig a többi előtt jár. Ez igaz képletesen is, a gyakorlat­ban is. Jelképességében igaz, mert Jávorszki Lajos tíz évvel ezelőtt — a maga nyolc hold­jával — a Lenin Tsz alapítói között volt. A való életben pe­dig azért az, mert a házigazda brigádvezető s mint ilyen, nem­csak irányítója, hanem legszor­gosabb végzője is az éppen soron lévő munkának. Nem kell túl­ságosan anyagiasnak lennünk ahhoz, hogy megállapítsuk: a fáradozás eredményét forintban a legkönnyebb lemérni. — Akörül semmi hiba — így Jávorszkiné, a család pénzügy- minisztere. — ötszáznyolcvan munkaegységet szerzett az uram idén. A Lajos gyerek — ki sor alá kerül a jövő őszön — 354-et. Gyulára sincs panaszom; tizenöt esztendős s máris 172 munka­egységet teljesített. HADD JEGYEZZÜK IDE, amit Abádszalókon mindenki tucj: a Lenin Tsz-ban 35,69 forint volt a munkaegység súlya. Össze­adás!, majd szorzási művelet kö­vetkezik — pontosabban, remé­lem, a tsz Ilonkája sem számít­hatná ki: 35 ezer 904 forint 14 fillér. Ennyit keresett tisztán — jól értsük meg: tisztán! — egy év alatt Jávorszki Lajos legény és legényke fiával. A három hí­zóval kapcsolatos örömöket ajj háztáji gazdaság biztosította, 5, ezen felül. y — Ha erre is eljut a villany, bevezettetjük — így a brigád­vezető. — Nemrég vettük ezt a , házacskát, hadd legyen világos!) A „házacska” konyhából, >, kamrából, két jókora szobából y álló étilet. A hálóban fénylő be-) rendezés is új. Rendelt munka,y kisiari. >1 A gazda — akar a család töb-y bi tagja gyakran eljár szóra) kozni. Becsülettel dolgozik, de) végkimerülésig nem hajtja ms-ft gát; nines arra semmi szükség) szövetkezetben — Mondám, hogy nyolc hold­dal mentem a közösbe, — emlé­keztet a gazda —•, de ha tizen­kettőt csinálnának: nem vállal­nám el. Lám, az egyéniek leg­többje úgy serénykedik, hogy majdnem elszáll, mégsem viszi egyike sem annyira, mint ma­gunk ... A vendégnek Tóth Mihályné, az új szövetkezeti asszony jut eszébe.., Igazat mondott: szép élet az olyan, mint Jávorszki Lajos szövetkezeti gazdáé és családjáé. — b. z. — ■ ■ ---------------­Az élelmiszer ipar négy Iparága befejezte évi tervét Az Élelmezésügyi Minisztéri­um tájékoztatása szerint a hús­ipar, a tejipar, a hűtőipar és a söripar befejezte évi tervét. A szakemberek véleménye szerint a terv határidő előtti befejezé­séhez jelentősen hozájárult a Nagy Októberi Szocialista For­radalom évfordulója tiszteletére indított munkaverseny, (MTI). fOiuxaf'JEttg ínig, a dai Fagyos, tél! szél süvít keresz­tül Karcag főterén. A Déryné művelődési ház színes neonfé­nye megvilágítja a szemközt lévő épület kis tábláját, melyén ez olvasható: „A Leányiskola Napközi Otthona”. Bent a termekben barátságos meleget árasztanak a hatalmas cserépkályhák. A napközi negy­ven kipirult arcú kislánya nagy izgalommal tekintget az ablak felé. Kedves vendéget várnak. A várakozásban nagyon nehe­zen telnek a percek. Ügy érzik, ólomlábakon jár az idő ... Pe­dig nem tétlenkednek a szorgos kezek. Mindenkinek akad dolga bőven. Terítenek, ajándékokat rendezgetnek. Apró télapókat tesznek minden terítékhez. Kedvesek ezek a 10—14 éves, Úttörő ruhába öltözött leánykák a vendégvárás izgalmában.,. De kit várnak oly nagyon. Szov­jet pajtásokat Télapó ünnepére. Pár perccel négy óra előtt be­hallatszik az utcáról az autóbusz berregése. Bent „hurrá” kiáltás harsan. Kint huszonnégy szovjet gyer­mek — kislányok, kisfiúk — dugja kíváncsi buksiját az ab­lakhoz, látszik, alig várják a A nőmozgalom eseményei Kunszentmártonban az asszo­nyok nőgyűlésén beszélték meg az előttük álló feladatokat. Különös gondossággal beszéltek a téli oktatás beindításáról, mi­vel a tanulást, művelődést leg­fontosabb feladataik közé sorol­ják. * Rákóczifalvan az Sz. M. K. és a nötanács nagyszabású Télapó ünnepséget rendezett, az aján­déktárgyakat élő télapó osztotta szét. * Jászberényben „Nagyok a ki­csinyekért” címmel, kultúrmű­sorral egybekötött előadássoro­zatot tartanak, melynek bevéte­lét a napközik, bölcsődék játék­felszerelésére fordítják. * Jászapátiban 3 gazdasszonykör és 9 olvasókör működik, ahol az asszonyok szabni-varrni, kézi­munkázni tanulnak, s közben megismerkednek magyar és szov­jet írók műveivel. A községben kilenc taggal megalakult a nő­tanács szociális bizottsága is. * December 11-én a nötanács rendezésében Jászapátiban pe­dagógiai előadássorozat indul 6—10 éves gyermekek nevelésé­ről. Az előadást Lencse Gyula, a Hazafias Népfront elnöke tartja. pillanatot, hogy kinyíljon az ajtó és megismerhessék a ven­déglátókat. A magyar úttörők éljenző sor­fala között vonultak be a te­rembe a szovjet pajtások... S fölhangzott az ajkakon: „Egy a jelszónk, a béke, harcba boldoa jövőért megyünk.” Volt öröm, mikor kiosztották az ajándékokat; Az egyik szovjet kislány le- oldta a nyakkendőjét, és mutat­ta a mellette lévő magyar kis­lánynak. Megható volt, amint a kislányok kicserélték, és felkö­tötték egymás nyakába a nyak­kendőket. A nevelők nézték gyerekeiket, ahogy táncoltak, játszottak. Leírhatatlan volt a lelkesedés, amikor a szovjet nevelők meg­hívták a napközis gyerekeket január elsejére, nagy ünnepük­re, a fenyőfa ünnepre. Nagyon gyorsan teltek az órák. A vendégeknek menni kel­lett. Még egy pillanat! Ceruzák, apró füzetlapok kerültek elő... Nevek, címek kerültek papírra magyarul, oroszul. Az idő későre járt. Még egy Utolsó kézszorítás, ölelés ... s az autóbusz eltűnt a szovjet gyer­mekekkel és nevelőikkel. Elcsendesedett a napközi ott­hon ... kialudtak a fények ... de éjszaka nyolcvan boldog gyermek álmodott egy feledhe­tetlen, kedves délutánról... az új barátról... a barátságról. Köszönet a karcagi nötanács- vezetőségének, hogy anyagi se­gítséggel hozzájárult e baráti találkozóhoz. Helyes ez az út. amely felé nőtanáesunk tart. Az ifjúság segítése, nevelése nem­csak a pedagógusok ügye. Visszacseng még a dal: „Egy nagy cél érdekében tör előre ifjú seregünk...” Nekünk ezt a nagy eélt, ezt az ifjú sereget minden erőnkkel, tehetségünk­kel segíteni kell!... Pedagógu­soknak, a nőtanáesnak, együtt: közösen, hogy boldog és szép legyen gyermekeink holnapja. Szentannay Dénesnc napközi otthon vezető. HUNYADI SÁNDOR: K UN CZ A 11 DAR KARAI JA P * a ■­...—---------------------------------­1* újító lioiiterenvia xúroülése valamint A kiváló dolgozók, újítók és feltalálók II. országos konferen­ciája vasárnap folytatta a szom­baton megkezdett vitát. Megje­lent a tanácskozáson Csergő Já­nos kohó- és gépipari miniszter. A vasárnapi vita után Varga György, a SzOT titkára össze­gezte a tanácskozás eredményét. Kijelentette: feltétlenül szükség van rá, hogy a jelenlegihez ha­sonló tanácskozást a jövőben egy-két évenként rendezzék meg. Összefoglalóját Apró Antalnak, a Minisztertanács első elnökhe­lyettesének szavaira hivatkozás­sal, azzal fejezte be, hogy a dol­gozók újítsanak, kezdeményez­zenek bátran, ebbeli munkájuk­ban minden támogatást meg­kapnak a párttól, az államtól és a szakszervezetektől. A konferencia ezután Varga György javaslatára tizenkilenc tagú bizottságot választott, amely a vitában elhangzott javaslato­kat agy hónapon belül írásba foglalja és a kormány, a SzOT elé terjeszti. A tanácskozás részvevői leve­let intéztek a Magyar Szocialis-i ta Munkáspárt Központi Bizott-J ságához. A Szakszervezetek Or-i szágos Tanácsához írt levélben' l'c’hívjuk a SzOT Elnökségének; figyelmét a konferencián el­hangzottakra. A tanácskozás ezután felhí­vást bocsátott ki a dolgozókhoz,! az újítókhoz és a feltalálókhoz.1 A felhívás a többi között hang-\ súlyozza: állítsuk a szocialistát versenyt a technika fejlesztésé nek szolgálatába. Szélesítsük és Jő tegyük társadalmi üggyé az újí­tó mozgalmat. Legyen mindenki a maga helyén ésszerűsítő, újító. A tanácskozás ezzel véget ért. A konferencia végső mozza­nataként Harustyák József, az Elnöki Tanács tagja kormány- kitünte/éseket adott át a kiváló, dolgozóknak, újítóknak és fel­találóknak. (MTI.) Tíz éve. hogy Kuncz Aladár meghalt. Becses és ritka tünemény volt. Költője a „Fekete kolostor1'-nak es zseniális szervezője az erdélyi irodalmi életnek, Tíz Óve ment pl barátai közül Kuncz 4-ladár. Halála fájdalmas veszteség... nagyon szerettem, emberi amié két szeretném felidézni, elnu i iának tizedik évfordulóján. Én már egv vagy kel éve Kolozsváron vol­tam és jól „beépítettem magam’1 a városba, amikor egy nyáron Kuncz Aladár megjelent. Csak passzióból jött le, egy-két hétre, körül­nézni. De aztán ottragadt. Sokan vannak úgy Kolozsvárral, hogy csak meg akarják nézni, aztán nem tudnak elválni tőle soha többé. Igaz, hogy ehhez Kolozsvár viszontszerelme is szükséges. Mert nincs még egy város a földön, amely oly hűvös gőggel tudná visszautasítani azt az embert, aki nem az ő esete. Kuncz Ala­dárt azonban tüstént a szívére fogadta Ko­lozsvár. Kuncz közvetlenül a franciaországi inler- náltság keserves évei után jött Kolozsvárra. Még friss volt számára a szabadság gyönyöre, nagyon élvezte minden formáját, kezdve a ci­gánytól, a kis kocsmák borától, egészen addig a bonyolult intrikáig, amely veié jár egy iro­dalmi szövetkezes megteremtésével. Találkoztunk. Fölújítottuk a háború alatt megszakadt barátságunkat. És mert volt vagy másfél év fórom, a kolozsvári gyakorlatban, elhatároztam, fvogy bevezetem azokra a jó he­lyekre, amelyeket fölfedeztem. Mindjárt az első vasárnap elvittem egy kedves barati famíliá­hoz, delben hivatalos vizitbe, azzal, hogy is­merjék meg és terjesszék ki rája is baráti jó­indulatúikat, amely sokféle kellemes dologgal járt, együtt egy nyájas házban, ahol jól jár­nék és szép lányok találhatók. Az eredmény meglepő volt. Engem, aki regi benfentes voltam, a vizit után, fél kettő kor, hazaengedtek. Őt ott marasztaltak ebédre. Amikor visszamentem uzsonnázni, késő dél­után, még ott volt. És már tegeződött, nemcsak a ház uraval, hanem, a háziasszonnyal is. Meg­tudtam, hogy ebéd, után lefektették aludni és mert meleg nyár volt, amikor fálébredt, meg is fürdőit. Azt hiszem, elég gyors előrehaladás, mindjárt a bemutatkozó vizit napján, eljutni a fürdőszobáig. És ez így volt mindenhol és mindenkinél. Kuncz hetek alatt elhódította minden ismerő­sömet. Nőket és férfiakat vegyesen, a főnökö­met, az ideálomat, a pincért, aki kiszolgált, a borbélyt, aki borotválni szokott. Beláttam, hogy ennek így kell lennie. Sohasem ismertem még férfit, akiben annyi báj lett volna, mint a barátomban. Komolyság, méltóság, lelkiismeret, ravaszság, haszontalan- súg, melankólia és humor. Egyszerre szigorú tudós volt és lá'mnyelmü bohém. Súlyos dol­gokban egy kis fejbiccentésére nyugodtan le­hetett építeni, de nem lehetett vele kártyázni, mert ha vesztett, botrányt csinált és nem fizetett. Szép férfi volt, barna, magas, az orgánuma gyönyörű, első pillanatra roppant komolynak tűnt, csak, ha jobban megnéztük, vehettünk észre rajta valami vidám huncut csillanást. Olyan volt, mint egy ravasz sors, mondtam is neki sokszor, alulról fölfelé hunyja be a sze­mét, mint a madarak, .vagy mint ahogy a ko- . dák lencséje csukódik. Egy szerkesztőségbe kerültünk és össze­költöztünk lakni. Halálos jóbarátok és elvá­laszthatatlan ellenségek lettünk. Fűrészeltük egymást, marakodtunk, intrikáltunk, rosszat beszéltünk egymásról, raboltuk egymás tekin- 'élyét, versenyeztünk, hogy rrvelyikőnk tudja abban ingerelni a másikat, Néha olyan dühbe jöttünk, hogy csak egy hajszál választolt cl bennünket a verekedés­től, hogy egymásba harapva hemperegjünk « földön. Villogó szemmel 'néztünk egymásra, «

Next

/
Oldalképek
Tartalom