Szolnok Megyei Néplap, 1958. december (9. évfolyam, 285-308. szám)

1958-12-02 / 285. szám

1958. december 2 SZÓI nor WFOYFl NÉPLAP s SHOWN A KÖNYVEK AZ OLVASQ KEZÉBE KERÜLNEK «= Látogatás az Állami könyvesbolt elosztóiában — Szűk kis helyiség a Beloian- nis~ utca 15., a 455-ös könyves­bolt helyisége. Ebben a his bolt­ban óriási forgalom bonyolódik le. Hatalmas ládák érkeznek ás a fürgekezű előadónők percek alatt csomagolják ki azokat. A gyorsaságra szükség is van, hi­szen már sorakoznak az üzemi bizományosok, hogy eljuttassák a dolgozók kezébe a hőn áhított, sokszor rég«« megrendelt, vagy előjegyzett könyveket. Hatalmas könyvcsomagokat állíttatnak össze az eladókkal és már indul­nak is a könyvek a Cukorgyár, Papírgyár, Vegyiművek és a többi nagyobb és kisebb üze­mek, vállalatok, intézmények felé. Csak. nehezen találunk időt arra, hogy megszólaltassuk Ka- kuk János elv-társat, a bolt ve­zetőjét, hogyan is áll a könyv­terjesztés az'üzemeknél? — Nálunk mindig ilyen forga­lom van. Most ugyan pár napon belül meg fog többszöröződni. Karácsonyi könyvvásárra ké­szülünk. Ez minden évben nagy próbatétel és az Idén különösen nagy érdeklődésre számítunk. Igénylésünket már beadtuk és a szállítmányok folyamatosan érkeznek. — Melyek a legkeresettebb Icönyvek? — Tekintette! a közelgő kará­csonyra, igein sokan az ifjú és a legifjabb nemzedéknek akar­nak örömet szerezni. Ezért óriá­si a kereslet meséskönyvekben. Ebben az évben többfajta me- seskönyv kerül forgalomba, ör­vendetes, hogy a múlt évben nagyon kevés példányban ki­adott leporellók, a legkisebbek részére készült képeskönyvekből idén, úgy látjuk, ki tudjuk elé­gíteni a keresletet. A kisiskolá­sok számára is elegendő mese­könyv kerül forgalomba. Bene­dek Elek: Világszép Nádszálkis- asszonyának és a Magyar Nép­mesék című gyűjteménynek sok kicsi fog örülni. Sajnos, nagyon kevés Grimm-mesét kaptunk. Az Ezeregyéjszaka két kiadásban is megjelenik. A nagyobb fiúk örö­mére bőséges Verne-termés kap­ható. A serdülő lányok még mindig kevés könyvet kapnak, ami nem annyira a könyvkiadó, mint inkább az írók hibája. Bár itt is javult — némileg — a hely­zet. Karin Michaelis Bibd-je és az Anni és a film című lányre­gény kapható az újabb termés­ből, korlátozott példányszám­ban. — És a felnőttek? — Azok sem panaszkodhat­nak. A város jelentős üzemei­ben, a járás iskoláiban, Szolnok utcáin összesen mintegy 95 he­lyen felállított könyvárusítóhe­lyeken vásárolhatnak. Nagy ér­deklődés várja Földi hajós: Az utolsó próbálkozás című köny­vét az ellenforradalom huligán­jaiból szervezett „Mecseki látha­tatlanok,” garázdálkodásáról és dicstelen végéről. Hollós Korvin hajós Illetlen vallomás című novelláskötete is a könyvpiac eseménye. Steinbeck, Tolsztoj, Vercors regényeiből, Villon, Szabó Lőrinc, Milton verseiből válogathatnak, ezenkívül is per­sze sok mindenből. — Tessék megírni, hogy a munkások nagyon szeretik a könyvet — szól bele a beszélge­tésbe az egyik szorgoskodó el­adómé. — 15 000 forintot for­galmaz csak a Cukorgyár egy- egy könyvvásár alkalmával és igen sok kétkezi dolgozó százfo- rintokért visz haza könyvet. Igen sok szakkönyv fogy, de a kultúra diadala az, hogy példá­ul a Puskin-képtár anyagát tar­talmazó albumot, amelynek 135 forint az ára, csak a Tisza Cipő­gyárban százhatvanan vették meg! A leningrádi Ermitage re­produkció-albumát pedig Szol­nok városában négyszázan. De még hatszáz darabot nyugodtan el tudnánk adni belőle. — Virág Klára esztergályos­lány például megvette Magyar- ország művészettörténetét. Pedig az is százhúsz forint. — Mi mindent megteszünk azért, hogy a munkásságot zök­kenőmentesen ellássuk könyvek­kel — veszi át újra a szót a boltvezető —, de nagyon kérem, tegye szóvá a Néplap a tartha­tatlan elhelyezési állapokat. Ahogy jobban körülnézünk, megállapítjuk, hogy a vezető­nek teljesen igaza van. Egy tra­fik is nehezen férne el itt. nem egy olyan könyvesbolt, amely hatalmas üzemeket lát el, rész­letakciót bonyolít le és évente hárommilliós ' kömyvforgalmat csinál: A szűk pultnál egyszerre csak egy szolgálhat ki az elacók közül, holott négyen is tudná­nak dolgozni, és mindig vagy tízen várnak kiszolgálásra, bizo­mányosok és magánosok. A rak­tár felső polcait csak az alsókra mászva lehet megközelíteni, emiatt állandó a balesetveszély. A számlák, bizonylatok a mos­dó alatt hevernek, a bizonylati fegyelem nagyobb dicsőségére, csak azért, mert nemhogy egy iratszekrény, hanem egy kon­zervdoboz sem férne itt el. —■ Vállalnánk, hogy harminc százalékkal emelnénk a forgal­munkat és a könyvek tönkreme- nését teljesen megszüntetnénk, ha megfelelő helyiséghez juttat­nának minket — mondja búcsú­zóul Kakuk elvtáns. Mi csatlakozunk a kérésük­höz. Az illetékesek keressenek valami épkézláb megoldást, eset­leg főútvonali raktárhelyiségek megszüntetésével, hogy a kultú­ra terjesztésének ez a fontos szerve megfelelő helyiségben, zavartalanul végezhesse művelt­ségterjesztő munkáját. — lit —■ Soha nem írtam még ennyire mai téma ú regényt Hegedűs Gézái A Kálmánszeghyek 4 Europa közepén pontosab­ban: két évtized Európa köze­pén. Körülbelül ezt szeretném elmesélni azokban a regények* ben, amelyeket „Európa köze­pén” gyűjtőcím alatt most már esztendők óta egymásután írok. Történelem? A háttér minden­Hegedüs Géza, * „Kálmánszeghyek” címé regény Írója máló világtörténete. Az egyes re­gények többé vagy kevésbé ösz- sze is függnek. Regényfolyam, ha tetszik: re­gényciklus. De minden darabja önálló regény. Aligha kell ezt bővebben magyaráznom azoknak, akik ismerik az „Útvesztő”, „A sötétség utolsó óráit”, vagy „Bo­jár Bálint” című regényemet. Nos, a most megjelenő törté­net, a Kálmánszeghyek is ennek a két évtizednek egy színfoltja: három nap egy dunántúli kisvá­ros életéből, 1952-ben. Soha éle­temben nem írtam még ennyire mai témájú regényt. Hiszen én legszívesebben régmúlt századok homályain szeretek kalandozni, s ez az egész „Európa közepén” az én számomra vakmerő kirán­dulás a legáttekinthetetienebb- nek tetsző, a mostani világba... Milyen jól vélek látni egy lezá­rult kort! De amit magam előtt látok, azt nekem kell fölfedez­éseire az. Előtérben egy nemze­dék magánélete, amely azért olyan, amilyen, mert mögötte, alatta, körülötte ott hullámzik ennek a két évtizednek világfor­nem. S ennyire közel még soha­sem hajoltam a mostanhoz. Egy vidéki nemesi család vég­ső széteséséről szól ez a történet, egy családról, amelyet körülleng a hazug legenda, s amely össze­zúzódik a mai történelem valósá­A VII. Viláoifjúsági Találkozó elé Bécsben, az 1959. évi VII. vi­lágifjúsági Találkozó színhelyén jelenik meg a „Fesztivál” című újság. A lap képet ad a követ­kező VIT színes prgoramjáról, s arról, hogyan fogadták az új fesztivál hírét a világ különböző részében. Nemcsak az ifjúsági szervezetek, hanem ismert ál­lamférfiak is elismeréssel nyi­latkoznak a bécsi fesztivál elő­készületeiről. — Remélem — mondotta a lap tudósítójának Gamal Abdel Nasszer, az Egyesült Arab Köz­társaság elnöke —, hogy a kö­vetkező fesztivál is segíti majd a fiatalokat abban, hogy még jobban megismerjék egymást és megszilárdítsák baráti kapcsola­taikat. — Bízom abban, hogy részt vehetek a fesztiválon — írja Paul Robeson ismert amerikai énekes és békeharcos, — és bol­dog leszek, ha hozzájárulhatok annak sikeréhez. — Viszontlátásra Bécsben — fejezte be a külföldi fiatalokhoz intézett szavait Bruno Pitter­mann ■ osztrák alkancellár. ga alatt. Erről a hazug legendá­ról és erről az igaz valóságról igyekeztem elmondani ezt a — a remélem mások számára is ér­dekes — történetet. 'OO-O-O'O-OOOOOOOOOOO-OOOOC Felhívás K. P. M. Autóközlekedési Taninté­zet ezúton felhívja mindazokat, akik szolnoki Intézetünk 1959. január 5-én meginduló tanfolyamára jelentkez­tek, hogy pályaalkalmassági bizonyít­ványukat — a vizsgálat után azon­nal juttassák ei a Tanintézethez, — helybiztosítás végett. Iskolavezető jl dalinak íenq — A zeneiskolások hangversenye = Elöljáróban azzal kezdjük —• a tapasztalat ezt igazolja —, hogy városunk zenei életében az utóbbi időben bizonyos vissza­esés mutatkozik. Nincsenek na­gyobb szabású zenei rendezvé­nyek; ária-, hegedű- és zongora estek. S hiányoljuk, hogy nin­csen Szolnokon egy hangver­seny-zenekar. Népünk kultúrális színvonalának emeléséhez hoz­zátartozik az is, hogy a zenemű­vészet legértékesebb alkotásai eljussanak dolgozó népünk leg­szélesebb rétegei közé. Köz­kinccsé 'váljanak. A művészi zene iránt mind jobban és job­ban nő dolgozóink igénye és ezt zenei neveléssel és magas szín­vonalú zenei élmények nyújtá­sával még fokozni lehet, és kell is! Éppen ezért örömmel üdvö­zöljük a Bartók Béla Állami Zeneiskola kezdeményezését ab­ból az alkalomból, hogy vasár­nap este — az Űttörőház dísz­termében — megrendezte idei első hangversenyét, Másfél órán keresztül a mu­zsika szívet-lelket gyönyörköd­tető dallamai szárnyaltak a te­remben. A műsorban képviselve voltak a préklasszikus, neoklasz- szikus és romantikus irányzat mesterei. A szereplők nagy része az énektanszak növendékei közül került ki, de a hegedűsök és zongoristák is hozzájárultak az est sikeréhez. Az énekesek közül (Cs. Kazat- sai Irén tanár növendékei): Varga Viktória Händel: Rinal- dó-jából olasz nyelven előadott kulturált, nemes pátoszú áriájá­val és Stradella egyik dalának szépen csengő, rutinos tolmá­csolásával aratott megérdemelt nagy sikert. Nagy erénye, hogy------------------------------------­% Fa lusi szövetkezeti iskolák Szlbvákiában Szlovákiában gyors ütemben fej­lődik a termelőszövetkezeti gazdál­kodás. A szövetkezeti mozgalom fej­lődésével párhuzamosan szélesedik a falusi szövetkezeti iskolák hálózata. Idén november közepén kezdődött az oktatás ezekben az Iskolákban, azzal a céllal, hogy emeljék a szö­vetkezeti parasztok szakismeretét. Szlovákia parasztjai igen nagy ér­deklődést mutatnak a tanulás iránt. Az eredeti terv szerint S0 ezer tanu­lóra számítottak, a jelentkezők szá­ma azonban meghaladta a 70 ezret. Ebben az évben összesen csaknem 3000 szakember kapcsolódik be a falusi szövetkezeti iskolák oktató­munkájába. valóban „benne él” a zenében éneklés közben. Evinich Mária Beethoven, Mozart és Schumann műveket adott elő meleg tó­nusú, színes mezzoszopránján jó mértéktartással. Figyelemremél­tó énekes. Széplaki Katalin ked­ves, megnyerő jelenség. Különö­sen Mozart egyik dalának tiszta szövegkiejtéssel, játékos köny- nyedséggel; igazi mozarti stílus­ban való előadásáért kapott nagy tapsot. Szívesen hallgattuk Tóth Er­zsébet, Fancsali Klára, Kovács István, Hargitai Gyöngyi és Rajna Rozália énekét is. A hegedűsök (M. Ceglédi Má­ria tanítványai) közül Spiró Ste­fan jó átéléssel adta elő Rie­ding: Concertino-ját. Különösen a második tételt játszotta tehet­ségesen. Csabai István techni­kásán mutatta be Mozart: Me- nüett-jét. Bálczó hajós már most virtuóz zongorista. Schu­bert: Impromtu-jét adta elő, Balázs István igazi chopini szel­lemben tolmácsolta a szerző Fantázie c. művét, átéléssel. (Mindkét fiatal MezricZki Lajos tanítványa. (Horvát Judit Nagy Pál tanár tanítványa) Bartók Béla: Esté a székelyeknél című darabját zongorázta figyelemre­méltó tehetséggel. Az énekszámokat Nagy Pál tanár kiváló zongorakísérete tette még érdekesebbé. Végül: szeretnénk, ha legköze­lebb a magyar muzsikusok mű­vei is nagyobb teret kapnának a hangversenydobogón. És még egy: hasznos volt megrendezni, és érdemes volt meghallgatni a zeneiskola hangversenyét. Csontos Sándor A Szolnoki Szigligeti SZINHÍZ műsora december 2. kedd este 7 órakor: BÄL a savoyban december 3. szerda este 7 óra: VITÉZEK ÉS HÖSÖK dec. 4. csütörtök du. 3 órakor; VITÉZEK ÉS HÖSÖK Ifjúsági előadás december 5. péntek este 7 óra: MAJD A PAPA Bemutató, 3 sz. bériét december 6 szombat este 7 óra; MAJD A PAPA Bérletszünet "rmrVTTrTTTTVTTTVTirrrrTTrTTTTTTVTVTTVTTTT?TTTfT»TTTW Visszahívták az agronémust Mikor évekkel ez­előtt egy kis dél- dunántúli városban megszületett a vég­zett diák elhatáro­zása, a fiatalember aligha sejtette, hogy ez az elhatározás Barcsról Kisújszál­lásra vezérli egy­kor ... Bori Miklós a debreceni Agrártu­dományi Egyetemen tanult. S mivel más az iskolapad s meg­int más a határ: sok-sok társával együtt nyáridőben gyakorlati munkát vállalt. Hogyan, ho­gyan nem történt — de úgy esett, hogy Kisújszállásra, a Dózsa Tsz-be vezet­te jósorsa. A szövet­kezeti gazdák szíve­sen, bizalommal fo­gadták a minden gazdasági kérdés iránt érdeklődő, örökké mozgékony fiatalembert. Gon­dolták: megtanítják mindarra a paraszti ismeretre, amit csak a mindernapi élei­ben lehet elsajátíta­ni. Az öregek ta­pasztalata, a diák korszerű tudása egy­másra talált: ven­dég és vendéglátók jól megértették egy­mást. Gyorsan tel­tek a napok, a he­tek: Bori Miklósnak vissza kellett térnie Debrecenbe. S hogy véget értek tanul­mányai, nem kis meglepetésére két papírt vett kézhez. Egyik diplomája volt, a másik pedig a szövetkezetiek in­vitáló levele ... Megszerették, bíz­nak benne, szövet­kezeti tagnak hív­ják. Ilyen soroknak nem könnyű ellen­állni — igaz, Bori Miklósnak sem nőit oka arra, hogy nem­et mondjon, heparo- lázott az elnökkel, aláírta a belépési nyilatkozatot. A dózsások úgy látják: erősbödtek a fiatal mezőgazdász- szol. Bori Miklós nem régen dolgozik a közös gazdaság­ban, de már elké­szítette — 1960-ig — a vetésforgó alakí­tásának, az állatál­lomány felfejleszté­sének tervét. Meg­mutatta egy-két ta­pasztaltabb elvtárs­nak, kik rábólintot­tak: „Jól van. Va­lósítsátok meg!” Bori Miklós úgy tapasztalja, hogy a szövetkezetiek szí­vesen látják szor­galmát, előrelátását/ A közös birtok, a tagság látja miha­mar hasznát a szö­vetkezetiek jó vá­lasztásának, a fiatal agronómus lendüle­tes munkájának.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom