Szolnok Megyei Néplap, 1958. december (9. évfolyam, 285-308. szám)

1958-12-06 / 289. szám

úti. december 6.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

5

Tizenkétmillió forintot

fordítanak

a községfe jlesztési alapból Szolnok megye városainak korszerűsítésére

nem tartják számon az éveket

A jövő évi községfejlesztés’ terv alapján jelentősen javulnak Szolnok megye városaiban a közületi szolgáltatások. 4 és fél millió forintos költséggel a vízben szegény alföldi városok vízvezeték hálózatát bővítik és a hőforrások hasznosítására Törökszentmiklóson, Mezőtúron és Jászberényben fürdőket építenek.

A felszabadulás után villamosított területeken, mintegy 6.500 folyóméterrel növelik 'a hálózatot és újabb 75 helyen közvilágítást szerelnek fel. A

NÉZZÜNK VÉGIG igy késő ősz idején egy emeleti ablakból vagy más magasabb pontról a városon. Háztetők unalmas há romszögeit, szürke, vagy féketés füstöt oipáló kéményeke' ’áthatunk. Ez a kéményseprők munkahelye.

A Megyei Kéményseprő Vállalat 125 ezer kéményt tart nyilván, és tisztít ki havonta le •'alább egyszer, de néha többször is száz kéményseprő' Hadd mutassuk be a „szerencsét hozó' emberek közül néhányat.

A legöregebb Frizzi Lajos bácsi. Hatvannyolc éves. Régi. híres kéményseprő-családból származik. 1903 óta, 55 éve dolgozik a szakmában. Mégis bozontos szemö’döke alul fiatalosan csillan elő szeme, amikor munkájáról kérdezem.

—- Mielőtt mester lettem, akkor még vándorolni kellett — emlékezik. — Én Stájerországban jártam. Söpörtem még a Lichtenstein herceg kastélyában is. Emlékszem, igen füstös volt a konyhája.

Kiss Lajos másfajta vándorlás után került a szakmába.

— Először is vasöntő voltam Törökszentmiklóson, a Lábasi féle gépgyárban — kezdi sorolna —, de Klein, az akkori igazgató becsapott T: zennyolc fillére? órabér helyett csak 4-—5 fillérre' fizetett ki. Erre otthagvtam.

megye legnagyobb termelőszövetkezeti városaiban rendbe hozzák a régi gödrös járdákat es korszerű széles úthálózatot építenek.

Közel 3 millió forintos beruházással növelik az iskolák befogadóképességét. Jászberényben hat tantermes iskolát építenek és a többi városban fél millió forinttal korszerűsítik a tanintézményeket. Egyébk fejlesztésre 4 millió forintot terveznek, ebből kiemelkedik a jászberényi mesterséges megtermékenyítő állomás és a mezőtúri vízmű építése.

ményt keli rakni. A többiek is zajosan helyeselnek.

AZ MÉG HAGYJAN, hogy a régi kereknyílású kéményeket ma már nem igen csinálják, de a szegleteseket sem malte- rozzák be belülről.

Minden nap, ha esik, ha fúj, kora hajnalban indulnak a kormos emberek. A háztetők fölött a keskeny, gyakran síkos járdákon valóban macskabiztonságga] kell mozogni. Ha meglátjuk őket, megfogjuk a kabátgombot. De gondoljunk rájuk akkor :s, ha a kályhánál melegszünk.

P. M.-------------------—. Na

gy érdeklődés mellett kezdődtek meg a parasztitjak téli gazdasági tanfolyamai

A falusi KISZ-szervezstek rendezésében az idén csaknem kétszáz helyen indult téli gazdasági tanfolyam a parasztfiúk számára. Huszonhat helyen 361 fiatal már a másodéves tanfolyamra iratkozott be, 167 helyen pedig több mint négyezren kezdték meg az első év anyagának tanulmányozását. — Nagy számban vesznek részt a fiatalok országszerte az ezüst- kalászos tanfolyamokon is. —■ (MTI.)

Ahol még

Udvarával mindkét tanya délfelé néz. Talán célszerűség'bő' építették így — azért, hogy ha szép az idő, reggeltől estig oe- süssön a nap,' több legyen a fény és kevesebb az árnyék. A két tanya nagyon közel va i egymáshoz, száz-egynéhány jókora lépésnyire. Ehhez a távolságho- képest Jászberény, a 12—13 kilométerre fekvő város irdatlan messzeségnek tűnik.

Megáll az ember valahol, a nagy határ egyik útján és szinte elvész a messzeségben. Apróbb-nagyobb épületek, fehérre meszelt tanyaházak, szőlő őkék köd és itt-ott néhány mozgó alak.

A két tanya hallgat. Éppen úgy, mint a többi. Mégis; itt a két tanya között érdekes mezs gyét húzott az élet, az ott élő embereket egy világ választja el egymástól.

Az asszony paprikát darál az eresz alatt, valami falócára szerelt alkalmatossággal. Egy zö mök, sűrű ember, az asszony ura és a tanya gazdája az istálló ajtajának támaszkodva álldogál. A fákon olvadó zúzmara • nézi. Csak akkor moccan, amikor észreveszi jöttünket. Arcán meglepetés és tartózkodó merevség. Ez az arc befelé néz. szinte belevész a tömött, sűrű bajuszba. Ugyan, m’t akarnak ezek az idegenek, nr'ért zavarják ez* a hideg csendet? ... Talán erre. ‘a’án má-ra g'mrfól a gazda.

Balkezét nyújtja, a jobbat valami érte; keze fejéről látni hogy püffedt, beteg.

— Benéztünk ide magukhoz: ha ráérnek, beszélgessünk egy cseppet.

A gazda hümmög. Topog a tornác előtt és valami olyat mond — kerüljünk beljebb. Ke rülnénk, de ő biz’ nem mozdul, látnivaló, hogy az invitálás elég kényszeredett. Az asszony barát- kozóbb termesze ű, félbehagyja a paorikadarálást és kinyitja a konyhaajtót.

Odabenn, a tűzhely mellől üldőlány ugrik fel piros arccal. Zavarban van. Ok nélkül felszeg — akárcsak édesapja. Ben-1 nem most már még jobban tolakodik a kíváncsi kérdés: Mi* tudnak ezek az emberek a világról? Ez a zömök, szántó-vető életét munkában eltöltő parasztember, a felesége, meg a leánya.

— Van-e sok dolog? — kérdezem a gazdát.

— Akad, akad.

Hallgatunk. Nehezen indul a

beszélgetés, a gazda nem valami barátkozó természetű ember

— Régóta itt él?

Bólint és helyette az asszony válaszol; azt mondja, hogy itt élt mindig — ez a tanya apai juss.

— Hova járnak?

Újból az asszony.

— Sehova. A gazda nem szeret menni sehová.

— Nem hiányzik a társaság?

A gazda legyint.

— Nem érünk rá.

— Ezüstkalászos gazdatanfolyam lesz-e itt, Porteleken? — kérdezem.

— Nem tudom. Nem hallottam ilyesmiről.

— Hát a műtrágyát használ ja-e?

Rámnéz, kicsit értetlenül.

— Nem.

Az asszony közbeszól:

— Nem ér az semmit. A galambtrágya! Az az igazi!

A gazda kicsit felélénkül. Bizonygatja:

— Azaz! Egyszer ugyan vertem műtrágyát, megpróbáltam rászórtam a búzára. Nem ért semmit

— Péti sót?

A válasz meghökkentő.

— Azt hiszem. Péti só volt Ebben nem vagyok biztos —vo- nogatja a vá’lát a g’zda.

S hát hogyan is ér-e valamit a műtrágya, ha fel’-a'-z-álő.i- még azt sem tudja, milyen az egyik, milyen a másik. Ismét megfeneklünk. valahogy ■nine- miről beszélnünk. Rámutatok dagadt kezére.

— Mi történt?

.— Megrúgta a ló.

— Orvosnál járt-e?

— Nem. Úgysem tud, csak röggön á’tal.

— Hány éves maga, gazd- uram?

— Tizenhárom-beli.

Tizenhárom-beli... Érdekes

I válasz. Ezt tartja csak száfnon. Az éveket már nem. Megmord- ja, hogy tizenhárom-b-li és aki kíváncsi — az számolja össze, hogy mennyi idő telt el azóta.

Elköszönünk. Hiába süt ide a nap; bújnak a fény elől, félnek a világosságtól. Szomorú ez a nappali sötétség, de akkor lenne igazán szomorú, ha így maradna. Nem marad így.

*

Az a szomszédos, mánk tanya nem engedi. Ott már nyugtalan, előrenéző emberek élnek Körülöttük még alszanak a tanyák; a fehér hótakarót váriák. Am ébresztők "járják a határt —e?ek a nyugtalan előrenéző emberek. Kegyetlenül nehéz munka vár rájuk, de nekivágnak. Felrázzák a hétalvót — ha r.em ma, akkor holnap és ha holnap sem sikerül, akkor holnapután.

Ez a másik tanya a porteleki Béke Tsz központja. Kicsi, vi- ’ágos sziget itt a nappali sötétségben.

Nemrég volt a közgyűlés. Azt mondják, csak a menva-szony hiányzott — minden más egyéb megvolt. Vigasság, pé-z. bor. és vagy ötven egvéni gazda. Igaz, az egyéni gazdák jobbadán csak azért mentek bo-v s^ó-akozza- o-k, de egyelőre ez is valami Valami, mert szórako-ás közben I'.tn’ok ke’lett, hogyan oszt’ák má^ok az ezreseket.

Itt, a másik tanyában a fia- al Sertőző Taios —övetkezeti gazdával drkurált-m, ezzel a nagyon bizakodó emberrel, aki azt mondta:

— A telet arra használjuk, hogy beszélgessünk szomszédainkkal. Fel akarjuk rázni őket.

— Nehéz d ó.

— Nehéz. Dehát valakinek fel kell törnie.

— S fe1 törik?

A válasz magabiztos:

— Bizonyosan, elvtárs! Bizonyosan.

Még ott a szomszéd tanván is, ahol Be-zteri Pá1 lakik, ahol áll az idő és ahol még -em tartják -zámon az éveket. Mert enn-k az írá-nak itt nontot teszünk a -égére; de az élet -em á'l meg, a oorte’ki tanvavilágban ébresztők járnak. A- úi vi1*« pmbpvei.

SzekuWy P ier-----------------4%^%»----------------Mun

kahely: a háztető

ISMERKEDÉS A TANYAVAL

termek tisztasága, a falakon és a szekrényekben elhelyezett szemléltető eszközök gazdagsága. Mintha csak otthon, a gyakorló iskolában lennénk.

Eleinte minden a tervezett program szerint történt. Tanítást hallgattunk csoportonként, majd az egyik tanteremben megbeszélésre gyűltünk össze. A nevelők elemezték óráikat, mi több esetben tettünk fel szakmai jellegű kérdést. Egyre közvetlenebb és családiasabb lett a légkör. Az igazgató szavai nyomán feltárult előttünk az iskola régi és mai képe. Most tíz pedagógus összeforrott kedves közössége dolgozik itt egy minden téren jól felszerelt iskolában. De mi volt tíz évvel ezelőtt, amikor Baráth Ferenc igazgató idekerült? Csak egyetlen mondatát idézem: „Mikor én idekerültem, egy betört üvegű szekrény, benne kettétört ebonit-rúd — ez volt az iskola szertári felszerelése!” Ide is idegenkedve jöttek a tanítók. Nehezen indult meg a munka. Most a világért sem mennének el innen. Megszerették a helyet, tanítványaikat, még üzemi konyhát is szerveztek maguknak. — Sok küzdelem árán jutottak ide, de idejutottak, s ez nem csoda, hanem tíz pedagógus lelkes, nagyon szívós munkájának és az

állam támogatásának az eredménye. N

A múltról beszélt Beszteri Mihály VB. elnökhelyettes is, aki valamikor ennek az iskolának volt a növendéke. Ma már számunkra szinte hihetetlen, hogy annakidején a tanulóknak több mint a fele cipő-, ruhahiány miatt hiányzott az iskolából. A most látott színvonalas testnevelési órával szemben a testnevelési és egyéb készség- tárgyak óráit felügyelet nélkül, rendetlenkedéssel töltötték a tanulók az udvaron. A jó tanítás fe’tételeit nem biztosították, a munka is keveset ért. Ma kiváló lehetséges gyermekeket tart számon az iskola. Külön foglalkozik a testnevelést tanító pedagógus egy kisfiúval, aki talán az egész országnak lehet majd nagy sportreménysége, komolyan veszik a rajz- és az énekórákat is a pedagógusok. Valóban a sokoldalú ember nevelésének műhelye ez a tanyai iskola.

De nemcsak a pedagógusok munkájában történt változás. — Megváltozott az élet, megváltoztak az emberek. Ma már hiába kerestük a mezítlábas, rongyos, piszkos, elhanyagolt tanyai gyermekeket, kikről Móra vagy Gárdonyi írt. Még a ruhák anyaga, formája sem különbözik a városi iskolás

gyermekek ruházatától. Ugyanúgy melegítőt, bársony kabátot, s különböző készruhákat láttunk a tanulókon. Nem mese tehát, amit annyiszor hallunk, hogy fokozatosan eltűnik a falu és a város közötti ellentét. íme, egy kézzel fogható bizonyíték, melyet mindannyian jóleső érzéssel vettünk tudomásul.

Nem vagyunk délibábot kergető naív gyermekek. Tudjuk, hogy nem minden tanyai iskolára illik rá mindaz, amit láttunk és leírtam. — Megláttuk azonban azt, hogy kizárólag rajtunk, nevelőkön múlik az ilyen kedvező feltételek megteremtése. A párt és a tanácsszervek segítenek annak, aki dolgozik, aki igényli ezt a segítséget.

A tapasztalatokba gazdag* vidám napot hagyományos tánc zárta be. Derűs hangulatban mondtunk búcsút az iskolának. Azt hiszem, ez a kirándulás sok kétséget eloszlatott. Ugyanis eddig egyes tanító- jelöltek attól féltek legjobban, hogy tanyára, vagy kis falura helyezik őket. Most észrevétlenül rájöttünk arra, hogy a tanyák sem elátkozott helyek pedagógiai szempontból. Itt is folyhat — s amint láttuk, folyik is ugyanolyan pontos, eredményes munka, mint a városi iskolákban.

Cseh Rozália,

ÜL oszt. tanítójelölt,.

I- A Jászberényi Zitzen Janka ■TTk Allarni Tanítónőkópző tanulói minden évben ellátogatnak egy-egy tanyai általános iskolához, hogy az elméleti ismereteken és a gyakorló iskolában szerzett gyakorlati készségeken túlmenöleg közelebb kerül.ienek leendő munkaterületükhöz, közvetlenebb tapasztalatokat szerezzenek részben a további iskolai előkészületekhez, részben a gyakorlóév munkájához.

Ránk, IV. osztályosokra az idén került sor. A Tőtevény- tanyai iskolát látogattuk meg.

A program elég egyszerűnek látszott: csoportonként meglátogatunk egy-egy osztályt, a tapasztaltakról elbeszélgetünk, majd kérdéseket intézhetünk az ottani nevelőkhöz.

Autóbusszal indultunk, vidám nótaszóval, mint általában a kirándulésőkhoz szokás. Előrebocsátom, hogy egyikünk sem tudta, milyen helyre megyünk. Fogalmunk sem volt az iskoláról.

Azt már az első pillanatban láttuk, hogy az iskola külsejére nézve semmiben sem különbözik bármelyik városi, vagy községi iskolától. Két új épületben •> folyik a tanítás. Nem holmi elavult, maradi ítéletekkel megterhelve jöttünk ide. mégis az >>első pillanatban feltűnt a tan— Aztán voltam malomrnun-)

kás, dolgoztam Csepelen, a WM-J ben, voltam gondnok eey szociá-* lis otthonban, de még pék is egy< évig. $

— Hogyan lett végül:«, ké-<

ményseprő? <

— Gyenge a szemem, és a:

kormos kéményhez nem kell: különös látás. Megpróbáltam és! iVragadtam. <

VANNAK ITT persze fiata-; labb emberek is. Sári Sándor éppen indulóban van.

— Másfél éve vagyok ké-;

ményseprő. Azelőtt szobafestő-< segéd voltam, és a munkásszál-: láson ismerkedtem meg kémény- í seprőkkel. Mondták, ha eljövök: átképzésnek, másfél-két hónap' után teljesítménybérbe fizetnek. ( Megpróbáltam, és nem bántam ■ meg. Most már 1400 forint kö-< rül keresek, De a szezonban, té-> len 1700—1800-ra is felmegy./ Szeretem a szakmámat. Ben-: nünket is szeretnek az emberek.? Igaz, évődnek is \fslünk. Felvá-: gott nyelvű lányok megkérde-) zik néha: Na, mi újság a po-< kolban? >

— Éppen tegnap volt boszor-< kányégetés, majd magát is? ajánlom — szóval mi sem maradunk adósak a válasszal. ?

Szokolai János, aki négy éve: kéményseprő, arra kér, tegyek) javaslatot illetékes helyeken,: hogy aki kőművesnek készül,) kötelezzék egy évi kéménysep-j rői munkára. Akkor legalább: megtanulná, hogy milyen ké-'