Szolnok Megyei Néplap, 1958. december (9. évfolyam, 285-308. szám)

1958-12-02 / 285. szám

4 SZOLNOK MBGTE1 NÉPLAF 1938. december 2. Megnyílt Jászberényben, a Fémnyomó és Leinezárugyár Munkáskiubfában a Szülök Főiskolája dalomra bízza; most már hozzák valahogy helyre a gyermek ne­velését. Életünk csodákul alkot. Tizen­öt év alatt a szocialista világ a termelés minden területén túl fogja szárnyalni az ósdi, a kapi­talista világot. De hogyan hajt­sák végre gyermekeink ezeket a nagy tetteket, ha nem nevel­jük őket rá, ha nem érzik a tár­sadalommal a többi emberrel szemben kötelességüket. Ha nem tanítjuk meg rájuk: sokszor sa­ját életünk példájával. így folyik az előadás, majd a beszélgetés. Meghitt, őszinte, otthonos légkörben. S még, ami nagyon, de nagyon érdekes. Kér­dezzük a munkásklub vezetőjé­től, Illés Antal elvtárstól: ki a rendezője ennek ,az előadásso­rozatnak. Ö a Pedagógus Szak­szervezetet említi. A szaikszerve* zetiek azt mondják: az Ismeret- terjesztő Társulat. Az ismeret- terjesztők szerint a kultúrott- honlak. A sikert senki sem akarja kisajátítani magának. Közösen csinálták. Amikor az előkészítésről, szervezésről volt szó, akkor érezte mindenki a magáénak. S talán ez is a titka .a jól szervezett ismeretterjesztő előadásoknak, melyekből tanul, művelődik, éleiéhez baráti taná­csokat kap a hallgatóság! (i~n) Az első szélesvásznú csehszlovák bábfilm Csehszlovákiában rövidesen be­fejezik a J. A. Novotny és Vlastimil Benes szövegkönyve alapján készített első csehszlo­vák szélesvásznú bábfilm forga­tását. A forgatás munkáját Emil Radok és Svatopluk Malik vé­gezték. Ahol megsértődnek, ha nem jut szerep — Haetntneötéves a csíkost gaadaköí? — Hosszú, kanyargós gyalogút vezet a tápiómajori állomástól a csíkosi tanyaközpontba. Mond­hatnám azt is, faluba, mert a tanyaközpont egészen falusi jel­legű. Van iskolája, heti három alkalommal nyitvatartó szövet­kezeti boltja és végül, de nem utolsó sorban van gazdakörük. Helyi jelentősége szerint lehetne csupa nagybetűvel írni, mert Csikóson ez jelenti a kul­túrát, sportot, szórakozást. A csi- kosi gazdakör 35 éves múltra tekint vissza. 1923-ban alakult. — Akkoriban — meséli Szath- mári Deme bácsi, az egyik ala­pító tag — az iskolában tartot­tuk az összejöveteleket. De nem tetszett nekünk, hogy nincs sa­ját helyiségünk. Közadakozást indítottunk és 26-ban fel is épí­tettük a gazdakört. Azóta, ezt többen is állítják, a gazdakör volt a tanyavilág központja. — Az ez még ma is — véle­kedik Pócz Benedek 76 éves parasztember. — Én 15 évig vol­tam elnöke, csak már most ki­öregedtem. Azért, ha van vala­mi a körben, én is csak elme­gyek. Császár Béláné tanítónő, a kör jelenlegi „eszmei” vezetője szerint nagyon zavarja a munkát az, hogy a régi épület — ma már elég rozoga. Alacsony is. Hiszen ha felmegy a színpadra egy jói megtermett legény, fe­jét a gerendába veri. Még ilyen körülmények között is elég ren­desen folyik a munka. Sűrűn vannak nagyobb rendezvények: egy-egy színdarab bemutatása, egészségügyi, mezőgazdasági elő­adás. Az ilyenekre még hétköz­nap is sokan eljönnek. — Igen fain estéket szoktunk rendezni —■ mondja Szathmári János, az egyik aktiv' gazdaköri tag. — Emlékszem, legutóbb szilveszterkor az asszonyok még engem is elvittek táncolni. Meg azóta is sok jó előadás volt. — Olyanok, mint az „Annuska”, meg ..A vadvirág”. Ha jól szá­molom, minden hónapban volt valami. Ezenkívül persze minden héten néha kétszer is összejö­vünk. Ismét a tanítónőt meg, mit csinálnak egy-egy ilyen összejövetelen? — Nagyon sokfélét. Rende­zünk irodalmi estekek A jó múltkor például Arany János­ról volt előadás. Tartunk újság­olvasó összejöveteleket is. Az­tán az idén például több mező- gazdasági előadást rendeztünk. Ezekre igen szívesen eljönnek. Leggyakoribb a kötetlen beszél­getés. A könyvtárba is sokan járnak. No és persze, szoktak itt kártyázni is. Most szomba­ton meg teaesttel egybekötött táncmulatságot rendezünk. Ze­nekarunk húzza a talpalávalót. — No és ha szerepelni kell, szívesen jönnek a fiatalok? — Ö, nagyon. Múltkor például két lány azért sértődött meg, mert nem volt elég szerep és nekik nem jutott. A kultúrával és szórakozással tehát nincs baj. A sport ellen­ben visszaesett. Ma már csak az asztalitenisz megy úgy, ahogy. Megszűnt a futball, a röplabda­csapat, nem működik a régi nagymultú sakkcsapatunk sem, pedig még tavaly is járási ver­senyeken vettünk részt. Még női sakkcsapatunk is volt. — És ma mért nincs? — Valahogy szétszóródtak — válaszol egy a közelállók közül. Sokat emlegetik pedig most is. A sakkcsapat feloszlásának pél­dául a helyiséghiány az oka. Rossz az ablak, nehéz fűteni. De majd ha meglesz a kultúr­otthon! És felcsillannak a szemek, buzog a lelkesedés, elered a szó, milyen lesz, hogy lesz. Mert kulturotthont akar a csíkosi ta­nyák művelődni, szórakozni, sportolni vágyó népe. És filmve­títőt a kulturotthonba! Igaz, villany nincs, de lehet áramfej­lesztő motort kaoni és akkor nem kell 9 kilométerre Boldog­házára, vagy Szentgyörgyre menni. Hiszem is, hogy megcsi­nálják. Vályogot „vertek” a nyáron, a tanács adja a téglát alapnak, meg szakembert a fel­építéshez. És akkor újjáéled a gazdakör. Kártyázhatnak, sakkozhatnak az öregek, ping-pongozhatnak, sze­repelhetnek a fiatalok, lehet ol­vasni a könyvtárban, szinielő- adást tartani a színpadon, ter­jedhet a kultúra a csíkosi tu­nyavilágban. — patkós — Rétfej trágyázás! kísérletek Számtalan újságcikk, radio­es egyéb előadás, a szakköny­vek sora foglalkozik mezőgaz­daságunk szégyenfoltjával: a ré­tek és a legelők elhanyagolt ál­lapotával. Régebben még meg lehetett indokolni, hogy miért nem foglalkoznak megfelelően ezzel a kérdéssel. Ma már azon­ban semmiféle kifogást nem fo­gadhatunk el, mivel az újragye- pesítéshez és egyéb munkákhoz a különböző gépek és eszközök sokasága áll rendelkezésünkre. Mi ezévben rétíejtrágyázási kísérleteket állítottunk be a kenderesi Vörös Csepel Tsz te­rületén. A savanyú, szíkesedésre hajlamos televényben szegény, agyagos vályogtalaj — amelyről szó van — be van ékelődve a kérdezem 4. sz. táblánkba. Nyolc-tíz évvel auk&en gyerekeidet, a mecses mellett fol­tozó koravén anyákat, A KIGYULLADÓ VILLANY-', FÉNY a mához vezette gondola­taimat, A villany a Vörös Oldó-} bér Tsz irodáját és nUtógarázsát } világította meg, mellette áz( újonnan épült vagy szépen, tisz­tán meszelt tsz-tagók házaiból< Mozart altató-dala szűrődött ki.} Amott a modem orvoslakás,< egészségház, kultúrház, Iskolák,} s a tanácsháza, ahol József At-, tila szavaival élve: „a hozzáértőJ dolgozó nép okos gyülekezeté-, ben hányják-veiik meg száz ba-\ junk.’’ , A rádió éppen tízórát jelzett,} amikor a kis vendéglő elé érve, megálltam. KRESZ ide, KRESZ] oda, én csak megiszom egy fél-, decid — gondoltam, s hátha akadJ itt egy ember is, aki megjavító.-, ná a motorom. Bent a tanácséi-} nőkkel találtam magam szembe.< Mellette a titkár, meg Papp Ja-} ni bácsi a könyvtáros, Faragó< bácsi, egy jó olvasó, s a többiek} mind-mind régi ismerősöm. < NEGYEDÓRA MÚLTÁN meg-} tudtam, hogy ezekben az embe-} rekben mélységesen —de kalte-, mesen — csalódtam. Tíz perc} múlva a motorom úgy ment,, mint az óra. S azon a VB-ülésení pedig, amelyikre a tanács elnö-< ke meghívott, s én nem mentem} be, azt vitatták meg, hogy az 5. ezer forintból, amelyet a könyv-) tár fejlesztésére is megszavaz-l tak, milyen könyveket vásárol-> jón Papp Jani bácsi. '( TAR FERENC <' Önkéntelenül' is a Népszabad­ság november 27-i számának egyik cikke jut itt az ember eszébe. Az az írás, mely arról szól, milyen kevés helyen is si­kerül olyan ismeretterjesztő elő­adásokat szervezni s iránta már jóelőre az érdeklődést felkelteni — amilyenre mindenütt szükség volna, s amit alapjában véve na­gyon is várnának az emberek a művelődés ügyén fáradozóktóL Éppen ezért örvendetes most a jászberényi példa. Nem azért, mert egyszerre — minden előz­mény nélkül — fel tudták kel­teni az emberek sokaságának érdeklődését ki. is tudták elé­gíteni a jogosan magas igénye­ket. Abban, hogy csütörtök este csaknem kicsinek bizonyult a Lemeznyomó Munkáskiubja a Szülők Főiskolája előadássoro­zat megnyitó első beszélgetésén, nincs semmi csoda. Évek sorá­nak sok sikertelensége, útkere­sése, megnemértése, s új 'és új nekilendülése előzte meg mind­ezt. Az idén azonban úgy érezték már az ismeretterjesztő társu­lat. a nőtanács, s a munkásklub vezetői; nincs idő tovább az egy helyben topogásra. Az emberek várják az okos szót, a jótaná- csol; s az ismeretterjesztés nem a jelentésekért s a kötelezően ■ követendő „irányvonalért'’ — hanem az emberekért van. Még­hozzá nem is azokért , akik tart­ják, hanem akik hallgatják s új­ra és újra jönnek életük sorsá­val, gondjával azokhoz, akiktől segítséget várnának. A Fémmyomó »Klub jóifűtött nagytermébe hívta a meghívó az üzemekből, az iskolák útján a családi otthonokból s a ter­melőszövetkezetekből az érdek­lődőket. A hallgatóság sorai ban két­harmad részben nők, de sokan vannak férfiak, s idősebb apák is. Vagy kétszázan jöttek el. Jó­formán a város minden részére s rétegéhez eljutott a meghívás. Az első előadáson szülők fele­lősségéről esik szó, aztán a szü-£ lőí tekintélyről; a serdülőké egészségügyi . problémáiról, aV válásokról, s a gyermekek sor-y sáról, az ifjúság viselkedésének) és helyes beszédmodorának kér-í déseiről, az életpálya megva-X lasztásának problémáiról. Mi-) lyen különös is! Mennyi-mennyi) kérdés? Most látja csak a2 em-f . bér, milyen gómd is a gyermek) nevelése. ?■ Dombi Ernámé általános isko-y Lai tanárnő kedves, közvetlen) hangja üdvözli a vendégeket.? Valóban olyan az érzése az em-> bernek: vendégségbe jött, már? az ajtónál fogadták pedagógu-y sok, mindenkit helyére kísér- ? tek, külön üdvözölték, mint a) háziak az érkező látogatót. ? Dombi Emőné bevezető sza-< vai után a néma csendben, a) moccanatlan nézőtéren Kopácsyl Béla tanárnak, az előadónak) csendes, nyugodt szavai hallat-ó szanak. 5 — Személyazonossági, igazolva-) nyunkban ott áll: mi vagyunk) a szülők, a nevelők. De valójó-? ban ki neveli gyermekeinket?) Van-e erre időnk, türelmünk?) Vagy azt mondjuk: megkeresem) a kenyerét, nem érek rá törőd-?' ni vele. A szülők közül sokan) ezt inár csak akkor értik meg,? amikor súlyossá lesz a feszült-) ség, s a szülő szembe került? gyermekével. De ilyenkor nem, sok segíteni való akad. Aho-1 gyan vannak elrontott házassá-! gök, úgy lehetnek s vannak is; — sajnos — elrontott nevelések.' Ilyenkor aztán a szülő a társa-' I A MÚLTKORI ESŐS IDŐBEN történt. Újból találkoztam régi ismerősömmel, a kunsági pusz­tán nyargaló széllel. Jól isme­rem már azt a szokását, hogy az itt-ott. útjába kerülő tanyákat átfésüli, s meg sem áll a kun­csorba i határig, ahol az erdősáv. ma,jd a. falu házai, a kertek fái fékezik némileg sebességét. Az országúton utazóknak ilyen esős, szelcs időben minden erejükre, lélekjelenlétükre szükség van, ha nem akarnak az árokba kerülni. Engem ugyan sem a szél, sem az eső nem borított az árokba, csupán az a „baleset” ért, hogy elromlott a motorkerékpárom. Két és félórás veszteglés után, este 9 órakor elázva toltam visz- sza a motort körülbelül két kilo­méterről Kuncsorbára. Az első házakhoz érve, felmentem á hul­ló falevéllel borított -járdára. ahol mintha a eső és a szél is alább hagyott volna. Gondter­helten, lógó orral gondoltam a fa­lura, ahol nincs egy motorszerelő ahol kétórányi beszélgetés alatt sem lehet meggyőzni a tanács­elnököt a könyvek emberformá- ,, ló szerepéről, aki az utolsó re- yy ményfoszlányaimat is széttépte /(amikor — bár udvariasan — el­vbúcsúzott tólem, mondván: bo ticsásson meg,-de VB-ülésre kel ymennem. Jöjjön be velem. De \ha nem ér rá, úgy legközelebb i\amlhor itt jár majd, többet be­szélgetünk a könyvtárról. Lássa , be, hogy egymagám nem dönt- hetek. AHOGY MOST ISMÉT eszem­be jutottak e szavak, legszíve­sebben elhajítottam volna a mo­torom és ahogy néha. álmomban ■ szoktam, szálltam volna vissza­■ vissza, messsh régidőkbe, egy jó ’■ meleg pékségbe, ahol mindenki • szeretett, mert jó kenyeret, fi­• nőm süteményt sütöttem. Most meg itt tolom a motort ebben az esőben, hidegben. Ami csak , rossz volt életemben, minden eszembe jutott, s úgy elgondol­- koztam, mérgelődtem, hogy azon vettem észre, már a falu túlsó végét is elhagytam vagy két ki­lométerre. Ekkor előbb valami fanyar mosoly verődött arcomra, i majd mint egy gyermekből, ki­tört belőlem a nevetés. , Pár percnyi álldogálás és gon- ; dolkodás után megfordítottam u ■ motort, s mintha mi sem történt- volna velem, dudorászva, immár , másodszor mentem vissza a fa­■ luba. A villanyégők fényzsinór­■ ja, mely keresztül szelte a falut, ■ egy percre kialudt és révedező szemeim elé a régi Kuncsorba , került, mely tízegynéhány évvel ■ ezelőtt még a 18 kilométerre lé­- vő Törökszentmiklóshoz tartó- I zott. Szinte egészében uradalmi : birtok volt. Magam előtt láttam , a 4—6—8 konyhás cselédlaká­. SifÚCSIit n. AD 0 yífJnhner ■nn.rtg rhflAdí- ezelőtt felszántották — így az- ősgyep kipusztult. De mert mé­- lyebb fekvésű, s tavasszal a víz- öszefutott rajta, szántóföldi mű- . velősre mégsem használhatták. ; Később meghagyták kaszálónak : és időszaki legelőnek. A sovány i talajon csak másodrendű fűfélék . teremhettek meg. 1958. február 20-ari ezen a te­- mieten nyolc kísérleti parcellát s jelöltem ki. Ázt akartam meg- . tudni, hogy milyen termésfoko­zó hatása van itt a nitrogén­i fej trágyázásnak. A parcellák i egyenként 16 négyszögölesek . voltak. A kísérleti terület kö- , zött hasonló nagyságú ellenőrző parcellákat hagytam. [ Február 22-én szélcsendes na- ! pon hótól és fagytól mentes ta­lajra kézzel — miután a ned- ! vés talajra ilyenkor még géppel vériem lehet rámenni — elszórtam | >kat. holdanként 100 kg pétisóé y Ennek összes költsége 80 forint >volt. Vártam, mi lesz. > A júniusban betakarított ter- ímésátlag a következőképpen ^alakult: Az ellenőrző-parcella termésátlaga (tehát azé, amelyik Jnem kapott rnűtrágyát) kát, hol­danként 9 mázsa, a fejtrágyá- :zotté kát. holdanként 12,8 má- )zsa volt. Különbség a kísérletek ?javára: 3,8 mázsa széna. A tisz­ta haszon holdanként 224 forint, >ami igen jelentős, összevetve a >80 forintos ráfordítással. ? Érdekes, hogy a fejtrágyázott ^parcellákon elmaradtak a gyo- fmok a fejlődésben. Természete­den, egy év eredményeiből még (nem vonhatjuk le a végső kö- cvetkeztetéseket s éppen ezért (kísérleteinket jövőre tovább yfolytatjuk. 130 kát. hold mester­ségesen telepített rétet fej trá­gyázunk majd. \ Kanta Gyula, mezőgazdász. ^Közérdekű közlemény s December 7-áj 9 órakor Szol- ynokon, a Móricz Zsigmond mű­velődési otthonban tartja a szol- ynoki rendőrfőkapitányéig köz- >rendvédelmi és közlekedési osz­tálya a „Vezess baleset nélkül” .'(mozgalom értékelését. Ugyanok* ?< kor őszi-téli balesetelhárítási )<ankétot is tartanak, melyre a >/gépkocsi előadókat, soffőröket «és az érdeklődőket szeretettel m Acs In í 11 i ó b-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom