Szolnok Megyei Néplap, 1958. december (9. évfolyam, 285-308. szám)

1958-12-29 / 306. szám

« SZOLNOK MEG TE! NÉFLAF 1936 december 29. Megtört a jég... — /f turkevei Táncsics 20 ezer, a Búzakalász 14 ezer, a mezőtúri Új Reménység 9 ezer baromfit nevel 1959-ben Egyet) temielŐKZövetlkezeteÉnk- ben azt hangoztat jálk 3 nagy­üzemben nem kifizetődő az olyan kicsinyes dologgal foglalkozni, mint a baromfitenyésztés. Valóban nem lenne kifizetődő? — Ml a tapasztalat az 1958-as év végéin? Megtört-e a jég, a barom fi ellenes hangulat? Segí­tik-e a termelőszövetkezetek a februári határozat végrehajtását, amely kimondja; A termelőszö­vetkezetek biztosítsák évről év­re az árubaromfiál lomány növe­lését. Vass István, a törökszentmik­lósi Barom fifeldolgozó Vál falat főá-llaUenyésztöje igv nyilatko­zik. — Azoknál a termelőszövet­kezeteknél, ahol 58-ban már próbálkoztáik baromfitenyésztés­sel, igen. A turkevei Táncsics 7100 darabot nevelt fel, s 20 ezer­re szerződött a 'jövő évre. A mezőtúri Uj Reménység 1500 da­rabot nevelt most, 9 ezerre szer­ződött 1959-re. A turkevei Búza­kalász primőrtelepének két üvegházában 14 ezret nevel a jövő évben. — A közelmúltban a megyei tanáccsal közös dunántúli tapasz­talatcserére vittük el a kunsági termelőszövetkezetek elnökeit. Ez is azt a célt szolgálta; saját szemükkel győződjenek meg a ■baromfitenyésztés jövedelmező­ségéről. Van eredmény; A ba­romfitenyésztők táborába lépők között üdvözölhetjük a mester- . szállási Úttörőt, s lényegében ez- évtoen lépett a tenyésztők közé a mezőtúri Uj Reménység, a tur­kevei Búzakalász 1st — Tudna-e példákat mondani arra, hogy mennyire kifizetődő a baromfitenyésztés. S mit vála­szolna a mezőtúri Hunyadi Ter­melőszövetkezet elnökének, aki szerint akkor érdemes baromfi- tenyésztéssel bajlódni, ha kilo­grammjáért 100 forintot fizet a vállalat, mert náhmk ennyi az előállítási költség? — Hogyne. A kisújszállási Sál­iéiban 23 forint 13 fillér az elő­állítási költség, amit 28 forint 43 fillérért vettünk át. Az ugyan­csak kisújszállási Adyban pedig 19 forint 23 fillérért termeltek. A mezőtúri Kossuthban, ahol kisüzemi módszerrel nevelték . a csibét, 27 forintból állították elő. — Mindebből kitűnik, a ter­melőszövetkezetek máris nyer­nek a baromfin. Véleménye sze­rint leliet-e még az önköltségi árat alábbszoritani? — Igen. Elsősorban minél több baromfi nevelésével, hiszen így kevesebb gondozó több ba­romfit lát el, nagyobb lesz a ter­melékenység. Idetartozik a kon­centrált takarmány kérdése. 1958-ban néhány termelőszövet­kezet kísérletezett vele. S hogy az eredmény a koncentrált ta­karmány híveit igazolta, erre bi­zonyíték: jövőre a turkevei Bú- zákalász 5 vagonnal rendel.1, az ezévi 5 mázsával szemben. — Sok termelőszövetkezel ta­lán nem. is tudja, milyen ked­vezményeket biztosít a Baromfi­feldolgozó Vállalat is azesetben, ha szerződést kötnek. Néhány szóban vázolja, a segítségadás módjait. — Tizenegy termelőszövetke­zettel vaui szerződésiünk, többek között a törökszentmiklósi Dó­zsával, a mezőhéki Táncsiccsal, a turkevei Táncsiccsal, a kisúj­szállási Ady, Kinizsi, Sallai ter­melőszövetkezetekkel. Ezeknek egész éven át szaktanácsokat adunk, szakirodalommal látjuk el őket. A naposcsibéket ingye­nesen szállítják telephelyükre, s értékesítéskor ugyancsak a mi költségeinken történik a beszál­lítás. Baromfiólak építésére köl­csönnel segítjük őket; Az épít­kezéshez műszaki, vezetőt is adunk; így épül jelenleg a kis­újszállási Kinizsi csibenevelője. — S végül Vass elvtárs véle­ménye szerint hol, lehetne még bővíteni a. baromfitenyésztés le­hetőségeit? — Vegyük mindjárt a kun­szentmártoni Zalka Máté Ter­melőszövetkezetet. A műuthoz közel 5 ezer darab csibe • felne­velésére alkalmas óljuk áll üre­sen. Kiihasználatlain a mezőtúri Bercsényi ólja. Rendelkezik csi­benevelővel a mezőtúrt Hunyadi és Petőfi Termelőszövetkezet. Az egyik méhesnek, a másik birka- hodálynak hasznosítja jelenleg a sokkal nagyobb jövedelmező­ségű épületet. Nem egyébről van szó, mint kényelmességtől. B. L. A magyar segítséggel épüli szlovákiai alumínium-kombinátban AEg egy éve, hogy a Garam- tnentéü lévő Zíári községben üzembehelyezték Csehszlovákia és egyúttal Közép-Európa leg­korszerűbb ahimínium-kömlbi- nátját- Ma már szinte elképzel­hetetlen a fejlett ipari ország alumíniumgyártás nélkül. Nem véletlen, hogy a népi demokra­tikus Csehszlovákia dolgozóit is büszkeséggel tölti el a zíári alu­mínium-kombinát üzem behelye­zése. Ez a gyár rendkívül nagy tételekben dolgozik. a múltban sohasem építettek fel rövid idő alatt. A szovjet és ma­gyar tapasztalatok igen nagy se­gítséget jelentenek. Néhány év­vel ezelőtt még nem rendelkez­tünk alumíniumipari szakembe­rekkel. Az üzem legjobb dolgo­zói szovjet és magyar kohók­ban tanultak. Az inotai és tata­bányai aluminium üzemekben 90 csehszlovák munkás és műszaki dolgozó tanult. Egyikük elmond­ta, hogy a magyar elvtáirsak • ........ mi ndent megadtak nekik, ami csak módjukban állt — tapasz­talatot és kitűnő ellátást. Az inotai és a ziári alumínium- kombinát együttműködése ma is igen szoros és gyümölcsöző. A két üzem mérnökei rendszeresen kicserélik tapasztalataikat. A két üzem dolgozóinak kölcsönös együttműködése is tovább mé­lyíti a két ország népeinek ba­rátságát. (Bratislava! Pravdából)» Világgazdasági híradó felvetődik a kérdés, honnan kapja a nyersanyagot"’ Jóllehet Szlovákia is rendel­kezik bizonyos mennyiségű báuxittal, azonban távolról sem az üzem kapacitásának megfe­lelő mennyiségben. Európában Magyarország rendelkezik a leg­nagyobb bauxit-nyersanyagfcvr- rással. A népi demokratikus Magyarország látja el alumí­nium-kombinátunk szükségleteit. A magyar bauxitbányászok nap mint r°p bauxittal teli vagono­kat küldőnek Ziáriba. A kapitalizmusban el sem le­hetett volna képzelni ilyen együttműködést. A burzsoáziá­nak nem lett volna bátorsága ahhoz, hogy ilyen óriási gyárat idegen nyersanyagforrásokra építsen. Mi azonban megenged­hettük magunknak, hogy ilyen hatalmas létesítményt, építsünk, mert a bauxitot kitermelő bá­nyászok és a mi kohászaink, akik alumíniumot készítenek a báuxitból egy cél érdekében, a szocializmus felépítésén dolgoz­nak. Maga az a tény, hogy az aiu- míniumkombinát két évvel az építkezések megkezdése óta már ontja az alumíniumot, rendkívül nagyjelentőségű Ilyen gyárakat BÉCS Saab osztrák kancellár va­sárnap esti rádióbeszédében ki­jelentette, hogy kormánya a schilling értékállandóságának megvédelmezését tekinti egyik legfontosabb feladatának az új esztendőben. — A jelenlegi osztrák kor­mány e feladat megoldásával áll vagy bukik — mondotta Raab, s nagy sajnálkozással emlékezett meg az úgynevezett szabadkereskedelmi övezetről tartott párizsi tárgyalások ku­darcáról. Raab hangoztatta; — Sajnos, számolnunk kell kül­kereskedelmünk forgalmának csökkenésével. A munkanélkü­liség ezzel összefüggő növeke­dését csak nagyösszegű belső beruházásokkal tudjuk meggá­tolni, vagy legalább enyhíteni és lassítani. BELGRAD Többéves munka eredménye­ként befejeződtek a baranyai háromszög ármentesítési mun­kálatai. — Ezek során az idén csaknem egymillió köbméter föl­det ástak ki és hét szivattyú­telepet szereltek fel. Befejezték a Dráva-Karasica csatorna épí­tését is. Az új gátak' és levezető csatornák 570.000 katasztrális hold területet védenek meg az árvizektől. KAIRÓ Kairóban hivatalosan közöl­ték, hogy kétmillió egyiptomi font volumenű francia—egyip­tomi kereskedelmi egyezményt írtak alá. • Az egyezmény értelmében Franciaország hitelt ad az Egye­sült Arab Köztársaság egyip­tomi tartományának különböző francia árúk behozatalára; (AP.) PRAGA Prágában aláírták a Csehszlo­vákia és a Mongol Népköztár­saság 1961—1965. évi gazdasági együttműködéséről és árucsere­forgalmáról szóló jegyzőköny­vet. Csehszlovákia hosszúlejá­ratú hitelt ad különböző ipar­ágak fejlesztéséhez, ezen kívül gépeket, felszereléseket és egyéb készítményeket szállít a Mongol Népköztársaságnak, textilipari nyersanyagok, bőr, hús és más árúk ellenében. Néhány ssé községünk fejlődéséről A községi kultúrotthon terme zsúfolásig megtelt a tanácstagok­kal, meghívott vendégekkel, dol­gozó parasztokkal. A decemberi tanácsülésen Birkás József VB elnök számolt be az 1958' évi községfejlesztési terv végrehaj­tásáról, annak eredményeiről, majd az 1959. évi községfejlesz­tési tervet tárgyalta és hagyta jóvá a tanácsülés; Amíg a beszámolóban Ismer­tetett számadatokat hallgattam, önkéntelenül is összehasonlításit tettem magamban a múlt ési a község mostani állapota között. Kőtelek fejlődését gyermek ko­rom óta figyelemmel kísértem. Itt születtem, itt nevelkedtem, s ha alkalmilag más helységbe elve­tődtem, mindig fájt nekem az, ha az a község szebb, rendezet­tebb volt, mint Kőtelek. A múlt rendszerben a képviselőtestüle­tek tagjai sokat rágódtak a köz­ségfejlesztés ügyén, de a meddő szócsatákon nemigen jutottak túl. Legfeljebb csak az Icig-féle vagy az Ábrók-féle korcsmáig, ahol a gyűlés után jól benyakal- gattak. Kellett volna a jó járda, a bővizű kút és még sok más hasznos létesítmény, de az ak­kori vezetők nemigen törődtek a világtól eldugott, elzárt falvak fejlődésével, kultúrájuk, népjó­létük emelésével. A sok terv, jókívánság mint évszázados örökség a népi de­mokratikus rendszerben életre- hívott községi tanács tarsolyába került mint megoldásra váró fontos feladat. Mint hatvanéves ember visz- szaem lékszem gyermek korom­ra, amikor még csali a község egyetlen főutcáján volt avult deszkákból összerótt rozoga jár­da. Más utcákban lóháton, vagy esetleg fából eszkábélt, úgyne­vezett gólyalábakon lehetett az esős időszakban, a nagy sárban közlekedni' Ivóvízért minden háztól a Tiszára jártak, mert jóvizű kút nemigen akadt a fa­luban. Villanynak még híre- hamva sem volt. Ma pedig már csaknem minden utcában égnek a villanykörték, asszonyaink vil­lannyal mosnak, vasalnak, stb A rádió is álig néhány házból hiányzik. Csak az elmúlt évben ezer folyóméter járda épült, ko­rábban pedig a község forgal­masabb utcáin több kilométer hosszúságban egy méter széles járdák készültek. A kultúrott- honunfc 1« szűknek bizonyult s 34 845 forintos költséggel alakí­tották át a mai igényeknek meg­felelően. 1958-ban több mint 44 ezer forintos beruházással épí­tettek megfelelő helyiséget a községi KISZ szervezetnek Kőtelken "nagy hiány volt a tetőcserépben, mert a városi építőanyag telepeken csak el­vétve lehetett beszerezni, azon­kívül a nagy távolság miatt a fuvardíj igen megdrágította A községi tanács új betoncserép­gyárat és mozaiklapgyárat állí­tott üzembe. Most mindkét üzem dolgozik, de nem tudnak annyi árut termelni, hogy annak ne ■akadna gazdája Tehát hasznos és szükséges volt létesítésük 1959-ben a községi tanács 35 ezer forintot fordít új ménistál­ló építésére. 1360 folyóméter be­tonjárda, a Tserepüzem bővíté­se, a kultúrotthon felújítása, a Pozsonyi, Jókai és Mária utcák víztelenítése szerepel az 1959-es községfejlesztési tervben, mint nagyobb létesítmények. A lakos­ság bizonyára szívesen járul hozzá a község fejlődéséhez, hi­szen az 1959. évi községfejlesz­tési terv is olyan létesítményeket tartalmaz, amelyeket a szavazók kívántak. Egyed János Kőtelek Termelőszövetkezetek— FM Gépállomások Főigazgatósága 2:120 A Szolnoki Cukorgyár cél­gazdaságában kísérletezték ki a Domokos-féle répaszedógépet. — Némi változtatásra még szük­ség van rajta, — ez igaz —, hogy tökéletesebb legyen —•, de így sem elvetendő. Jobb bárme­lyik eddig ismert külföldi gyártmánynál. Az új masiná­ból eddig százhúsz darabot ren­deltek hazánk termelőszövetke­zetei, a FM Gépállomási Fő- igazgatósága azonban mindösz- sze kettőt, azokat is a dunán­túli gépállomások részére. A cukorrépaszedés összeesik a kenderaratás, kukoricatörés ide­jével — minél nagyobb arányú gépesítése tehát országos érdek. Egyetértünk ugyan azzal az elv­vel, mely szerint célszerű előbb egy-egy növényféleség munkái­nak komplett gépesítését befe­jezni — megyénkben például a kukoricáét — s csak azután látni a következőéhez; a Gép­állomások Főigazgatóságának érdeklődését mégis keveseljük. A tsz-ek lényegesen kevesebb erőgéppel rendelkeznek, mint a gépállomások. Helyes volna az állami szektor gépparkját job­ban erősíteni a Domokos-féle répaszedőgéppel. ..........- ■■ ' — ■■ Ny olcmillió lei a vállalati alapból — lakásépítésre A Temesvár-tartományi ipar­vállalatok dolgozói jelentős si­kereket értek el az idén a terv összes mutatószámainak teljesí­tésében. Ezzel előmozdították a jövedelem és a vállalati alap növekedését. December 1-ig 82 temesvári vállalat — amely je­lentős terven felüli jövedelmet ért el — a vállalati alapból 3 millió 600 ezer lejt bocsátott a néptanács rendelkezésére. Ezt az összeget > munkáslakások építé­sére fordítják. Ugyancsak december 1-ig az aradi iparvállalatok hasonló cé­lokra, több mint 2 millió 600.000 lejt fizettek be a városi népta­nácshoz. A tartomány ipari üzemei — a terven felüli jöve­delem alapján — összesen 3 millió lejt utaltak át a néptaná- csoknak. Ebből a jövő év folya­mán mintegy 300 új lakást építenek. A tartományi tervező intézet­ben és a politechnikai intézet­ben már készülnek a vállalati alapból felépítendő lakóháztöm­bök tervrajzai.

Next

/
Oldalképek
Tartalom