Szolnok Megyei Néplap, 1958. december (9. évfolyam, 285-308. szám)

1958-12-21 / 302. szám

1058. december 21,

SZOLNOK MPr.VEI NÉPLAP

ft

GONDOLATOK

két termelőszövetkezet egyesülési közgyűlésén

P1LUNTRS

a sz'erelőmahelybe

|V| a már az emberek tobbsé- gének az, ami az országban, vágy saját falujában történik — természetes. Magától érthető, hogy új iskolák, bérházak, üzemek, hidak, műutak, 100-as istállók, fürdők, sporttelepek, vasútvonalak épülnek.

Szolnok megyében már az is természetes, hogy a „nyakas" egyéni gazdák legtöbbje nyíltan elismeri á termelőszövetkezetek gazdasági fölényét á kezdetleges módszerekkel megművelt parcellák felett.

Emlékszem, tíz évvel ezelőtt, amikor a megyét jártuk és beszéltünk az emberekkel a traktorról, a mélyszántásról, a nagyüzem fölényéről — sokan gúnyosan fogadtak. Lehet, sőt talán bizonyos, hogy akik akkor hallani sem akartak a termelőszövetkezeti mozgalomról, egykét év múlva beléptek a közösbe. Az is bizonyos, hogy ezek az emberek az ellenforradalom alatt teljes mellszélességgel védték a közös vagyónt. Féltették, mert már látták a jövőt, a kibontakozást, a jobb életet.

Megváltoztak az emberek, az egyéni gazdák, még nem értik teljésen, de határozottan érzik, hogy helyes áz új út.

Ezek á gondolatok jutottak eszembe, amikor a hét elején résztvéttem az abádszalókí Lenin és Béke Tsz egyesülési közgyűlésén. Nem nagy szavak gyülekezete volt ott, hanem a munkához szökött egyszerű emberek őszinte gondolata került á közösség elé.

Kilenc új belépőről is akkor kellett dönteniök. Igaz, nem újdonság a Leninben a felvétel, mért ezévben a belépők száma erősen a százötvenediknél ván.

Mégis mit mond a hozzászóló?

Erezni a hangjáról és egyszerű lelkesült beszédéből — bár küszködik a szavakkal —hogy a jövő év lebeg a szeme előtt. Talán látja is a növényápolásban az emberhíjas sorokat. Kell a munkaerő és úgy mond — most kritizáljuk, s a munkája után ítéljük meg az embereket. Közösünkben kéll a dolgos kéz. Mi régiek, azért vágyunk, hogy héveljük az újakat. Ahogy nevelünk, év Végén úgy is ara-# tunk. A dologidőben úgy is kiesik, aki nem közénk való.

zívükhöz nőtt a Lenin Tsz tagjainak á közös, Érzik is a felelősséget minden cselekedetükért.

Boldogók voltak a leniniek, hogy egyesülnek a kislétszámy Béke Tsz gazdáival.

— Ügy mond az egyik — a Békével erősödik a Lenin és itt nem arról van szó, hogy mit hoztak, hanem arról, högy harminckét családdal bővült ismét a szövetkezeti mozgalom.

íyszerű emberek, a hagy magyaros bajusz és báránybőr süveg, a munkától meghajlott hátú éltes asszony, fiatal menyecske, mind egyern- berként mozdul a közösért. — Szívük már nem egyszerű, jóval fentebb van, mint valaha a

régi zsellér világban volt. Most | már tud lelkesedni és a belőle | sugárzó meleg csalogatja, vonz- = za a kívülállókat. Azok is meg- \ érzik a melegséget — ami a sző- 1 vetkezetiekből árad feléjük, I amely hívja őket az egyenes és | helyes útra.

A nyakakban a feszes izmok j kezdenek lazulni és akarva-aka- I ratlanul a szemek elől is elke- | fül áz ellenző. De ki hívja I őket? AZ, aki korábban Veié a 1 régit járta. Jő barátja, aki bát- j fabb volt, mint ő és az újtól j nem húzódkozva lépett a bol-1 dogulás útjára.

Elhangzik az első mondat, I amit a lépés követ

— Hát szomszéd, hogy is Van | Ott a közösben? És meg lehet-e | abból a munkából élni? De = ezek a kérdések csak azért van- f nak, hogy beszéljenek valami-1 fői. Tudja azt a kérdező, hogy = mi van a tsz-ben, azt is nagyon | jól tudja, hogy gazdagabban él- I nék a tsz-gazdák, mint ő, aki | most kérdez. Nem is figyéli | már a választ, gondolata mész- I Sze jár. Látja magát, amint á 1 többi tsz-gázdával együtt indul \ á közös föld megmunkálására. | Felrezzen, arhikof hallja, hogy | — meggondolta akkor — és ő I már rejtett boldogsággal vála-j szol — meg én. Itt a kezem. \

| gy megy éz Abádszalókón. I A Lenin gazdái akkor ból- \ dogók, ha sokakat vezethetnek j a helyes, a közös útra. És így f van ez rendjén.

— emérési—A hideg idő beálltával elcsen- j desedett a határ. Ritkán hallani : traktor dohogást, legfeljebb csak j a kövesoitfól néha. Az erőgépek i zöme bevonult téli pihenőjére a i gépállomások udvarába, a sze- ! relőcsafnókfoa. Míg a természet i téli álmát alussza, addig szorgos ! kezek munkája nyomán megif- ; jódnak. Tavasszal új erőre kap- ! va végzik a munkák legnehe- \ zét, megkímélve a fáradságtól j embert, állatot. .

Vessünk néhány pillantást a téli miunkát végző szerelőműhely egyikébe. A Jászkiséri Gépállomáson nézzük meg, milyen munka folyik. A főgépmechani- kustót megtudjuk, hogy december elején kezdődött meg a téli gépjavítás s tavaszig Hofíhert és Zetort vegyesen, 155 erőgépet kell kijavítani az egyéb munkák mellett,

Itt még „egy darabba” van a traktor. Kun Sándor, Gál János szerelő» és Törőcsik Sándor ipari tanuló még csak most kezdenek a szétszedő«

séhez.

Kihasználva a napos időt

i,. suhángoknak, facsemetéknek gödröt ásnak a jászladányi 'tatárban Méghozzá Zetorral. így sokkal haladósabb — mondja Pontázi József a Jászkiséri Gépállomás traktftrtsMH hozzáteszi: 5400 gödörbe már a kis csemetekot elölte tlek.

— V niver zá.l ember — (Késé- | rik az irodán.

— S ez neki a legjobb, amit 1 kaphat. Az, hogy ma úgy emle-§ jetik, mint a legjobb szakembe- § rek egyikét.

Pedig nem könnyen jutott elJ Idáig. Csendesbeszédű paraszt-1 '.egény volt, száját csak jütyü-1 lésre nyitotta, amikor hazafelé I .ártott munkavégeztével a jász-1 ipáti határból. Annak élötté I szavát nemigen lehetett hallani, | míg a Jászkiséri Gépállomás I szerelőtanulója nem lett.

Nem szólt akkor sem egy szó ~ jnnyi nem sok, amikor 1954- \ ben rajta nevetett a gépállomás, i

Ügy történt, hogy 3—4 hóna- [ pos szerelő lévén az istennek f nem tudta beállítani az arató- \ gép kötöző fejét. Máskor meg a I motorkerékpár gynjtását nem \ találta.

— Na, Borbás Jani se veszi [ el a kenyerünket — derültek a \ többiek, s elég sokáig viccelték l az esettel.

EJ áí azt nem vette el senki- ;

“ tői, de összeszorított fog- \ gal, szívós akarattal odáig vit- \ te, hogy e nyáron is mindig \ megfejelte a két darab ezrest. \ Aki dolgozik, az keres. S kell is I a pénz, hiszen két nebuló köp-1 tatja a jászapáti általános iskola l küszöbét, meg az édesanyja ál- I tál rájuk húzott ruhaneműt. \ No még a feleség. Merthát aki \ teheti, jó módban tartja asszo- \ nyát. S ő teheti.

Ezt ugyan nem én állapítot- \ tam meg, a szerelő, mármint \ Borbás János beszélte él útköz- \ ben Jászkisértől Jászapátiig. \ —BORZÁK

§= Egyik igen fontos alkatrész az első járszerkezet javítása. Ezt Bakta- János es Gömőri Andráfi végzi a műhely egy másik részében*

Borbás János,

a szerel«

.....

hd

$yt meg U. Kovács Béla, a hirés traktoros a Hajnal brigád nevében nyözgeti.

Felderül az arca, kezdi már elhinni, milyen sokan bizonygatják, nomeg annál is hihetőbb, mert nemrég a helybeli Vasas KTSz-től keresték személyesen. Akkor is azt mondta:

— Nem vándormadár vagyok én.

Az Viszont más, há Valahová állítják. Akkor nincs éllenvété- se. Márpedig mindig oda helyezi a gépállömás, ahol a legnagyobb szükség van az ügyes- kezű mühslyszerélöré.

az asszony még legtöbbször

alszik, amikor a szerelő, mármint Borbás János reggel vállára akasztja szíjra fűzött aktatáskáját, s kisétál a főtérre. Odajön értük a vontató, hogy innen Jászapátiból munkahelyükre, a Jászkiséri Gépállomásra röpítse őket. A többiek csak azután szállingóznak még.

— Hallóm Jani, mégy ki körzeti szerelőnek, — így az egyik réggel.

— Nem én, ki mondta?

— A Zója brigád kérte Bont elvtársat, a főmechanikust, helyezzen hozzájuk.

— Nem hiszem én.

— Pedig úgy van. Bokor MiHűiden alkatrészt gondosan átvizsgálnak. Kertész Péter tapasztalt és ilapós szaktudású idős traktorista segítségévei ventillátor csapágyat cserél Gulyás József ipari tanuló.