Szolnok Megyei Néplap, 1958. november (9. évfolyam, 259-284. szám)

1958-11-15 / 271. szám

1958 november 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A munkások érdekében A nép jelöltjei Közismert, hogy a munkásosz­tály Helyzetéről szóló párthatá­rozat meghozatala előtt széles­körű kutatómunka folyt a mun­kásosztály helyzetének, a külön­böző dolgokkal kapcsolatos véle­mények, politikai, szakmai, kul­turális színvonalának reális fel; tarása. Az üzemi dolgozók ezrei­vel beszélgettek ennek érdeké­ben a párt megbízottai. Ezért volt aztán a határozat valóság­hű, ezért fogadták osztatlan he­lyesléssel megyénk üzemeiben is. A határozat azonban — mégha oly helyes is — mit sem ér, ha csak bólintanak rá azok, akikre a részletkérdések megoldása vár, de semmit nem tesznek ér­dekében. A Tisza Cipőgyár pártbizottsá­ga helyesen teszi, hogy nem mindent a felsőbb szervektől vár, hanem a munkások életé­nek, problémáinak alapos ta­nulmányozása folytán megfe­lelő intézkedéseket tesz. A többcsaládos, magánosán élő asszonyok gondjainak enyhítésé­re a családi pótlék emelése mel­lett van más megoldás is — gon­dolták például. — Azokat kellene elsősorban — természetesen ké­pességüknek megfelelően •— olyan munkakörbe állítani, ahol jobban jut idő a gyermekeikkel való foglalkozásra, s keresetük is emelkedik. Az elhatározást tett követte. Így került Tarjáni Ivli- hályné az 51-es körre. Előzőleg három műszakban dol­gozott. Most állandóan délelőtt van munkában, délutánonként tud foglalkozni három iskolás gyermekével. Keresete is mint­egy 200 forinttal emelkedett a beosztás változásával. De nem ez az eset az egyedüli Sőrés József né többgyermekes anya is hasonló meggondolás folytán került a 37-es körről a íormatalpműhelybe. A munka­helyváltozás havonta többszáz forint keresettöbbletet jelent ne­ki. Három gyermeknél felbecsül­hetetlen segítség ez. Ehhez ha­sonlóan több nagycsaládos mun­kásasszonyon segítettek. Nem olyan példák ezek, ame­lyekre azt lehetne mondani, hogy mindenhol követhetők, hogy egyedül ez a megoldás a helyes. De ezekre hivatkozva el lehet mondani, hogy ha nem csak ál­talánosságban, hanem személy szerint is foglalkozunk a dolgo­zókkal, s megvan bennünk a se­gítőkészség, akkor tudunk meg­oldást keresni problémáikra, oszthatjuk gondjaikat. A helyi viszonyok alapos fel­mérése után valamilyen vonat­kozásban mindig van erre mód. A Tisza Cipőgyárból más intéz­kedést is megemlítünk ezzel kap­csolatban. Problémát okozott pél­dául a környező falvakban lakó munkások közlekedése. Megfe­lelő szállítóeszköz hiányában töb­ben kerékpárral jártak, bármi­lyen is volt az időjárás. Mivel többszáz embert érintett ez a kérdés, a vezetők kapcsolatba léptek az AKÖV-vel, s ennek ered­ményeként néhány héttel ez­előtt Cibakházára és Kengyel­re autóbuszjáratot indítottak, ugyanakkor bővítették a tisza- földvári járatot is. Az üzem nagyarányú fejlődése a munkáslétszám gyors emelke­dését vonta maga után az utób­bi években. Ennek következtéi­ben a lakásprobléma égetővé vált. A lakótelep bővítése, az ál­lami lakásépítkezés kevésnek bi- zonyuK. Mivel a pártbizottság helyesnek tartja a munkásoknak azt a kívánságát, hogy az üzem környékén szeretnének lakni, szövetkezeti lakásépítési akciót szerveznek. Az akció iránt nagy az érdeklődés. Ha a mostani lakótelep mellett kerülhetne sor a házhelyek ki­jelölésére, akkor 1959—60-ban — a jelentkezés alapján — mintegy 60 család építene. Ott könnyű volna a közművesí­tés, közel van az üzemhez is. Minden előnye megvan tehát. Csak az a baj, hogy a Téglagyár a földkitermelést ott akarja foly­tatni. Ezért folyik most a vita, húzódik a házhelyek kijelölése. Az illetékes tanácsi szervek — az ő kezükbe került most az ügy — bizonyára röviden döntenek majd, s így a tervek a közeljövő­ben realizálódhatnak. Az elmúlt időkben sok gondot okozott a gyár asszonyainak a zöldségellátás is. A pártbizottság­nak erre is kiterjedt a figyelme. Közbelépésére az üzem munkás­ellátási osztálya szerződést köt termelőszövetkezetekkel a lakó­telep friss, olcsó és kellő meny- nyiségű zöldségfélével való ellá­tására. Ezáltal jövőre remélhető­leg jobb lesz az ebéd, ízletesebb a vacsora a munkáscsaládoknak. Persze, a határozat végrehaj­tása nem csak ennyiből áll. S nem is csak időszaki feladat, ha­nem a következő évek állandó munkát adó követelménye. Tud­ják ezt a cipőgyáriak, s azt is, hogy a sok részletkérdés, apróbb fel­adat mellett a legfontosabb a munkások marxista-leninista szellemben való nevelése. A politikai oktatás mellett kü­lönböző előadásokat tartanak ennek érdekében. Ilymódon a munkások elmélet­ben és gyakorlatban egyaránt meggyőződnek arról, hogy ebben az országban minden az alkotó ember érdekében történik. , Simon Béla Előadássorozat a K!VSP-ről A jászberényi Déryné művelő­dési otthon „Történelmünk di­cső korszaka” címmel ismeret- terjesztő előadássorozatot indít a KMP megalakulásának 40. év­fordulója alkalmából. A sorozat előadásai: Forradalmi tömegmoz­galmak 1918 őszén, Az őszirózsás forradalom, a Kommunista Párt belép a jnagyar történelembe Proletárdiktatúra és proletár­demokrácia 1919-ben, A Magyar Vörös Hadsereg harca, és A ma­gyar néphatalom világvisszhang­ja. Az előadásokat minden szerdán este 5-től 7-ig tartják. Az elő­adássorozaton való részvételre jelentkezés november 19-ig a művelődési otthonban. Igaz, nem hosszú ideje él Grosz István, a Tisza Cipőgyár igaz­gatója Martfűn, de az emberek rövid ott tartózkodása alatt is megismerték, s megszerették. A választásokra tanácstagjuknak jelölték. Képünkön az egyik készülő modellt nézegeti a tervező műhelyben. Kiss Vincét, a tószegi malom vezetőjét, a dolgozók érdekében kifejtett többéves áldozatos munkájáért megyei tanácstagnak jelölték. Kiss elvtárs (a kép jobboldalán) munka közben. hagyhatom megfagyni 70 éves anyámat..„Négy apró gyér- mekem, van, nem fagyhatok be velük a házba, koldulni nem sza­bad, valamit kellett csinálni.’’ A lap 1932-ben az élelmiszerek fogyasztásának állandó csökke­nésével kapcsolatban arról ír, hogy „ ... lassan már enni is el­felejtünk’’. (II. 7. szám.) A már­cius 15-i számában pedig arról, hogy nrár a dohányzásról is le­szoknak az emberek. A vidéki mezőgazdasági mun­kások válság alatti anyagi vi­szonyaira jellemző például a Szolnoki Újságban 1932. május 10-én megjelent cikk címe: „Gyermekvásár Szentandráson” (Jászszentamdrásról van szó — a szerk.). Az újságközlemény éle­sen rávilágít arra, hogy a nagy­birtok kegyetlen haszonlesés© minden képzeletet felülmúl. A mezőkövesdi mezőgazdasági munkásokat a nagybirtokos csak akkor fogadja fel tavasztól őszig, ha a gyermekeiket nem viszik magukkal munkahelyük­re. A munkáért viszont olyan bért fizet, hogy a munkások kénytelenek a jászszentandrási vásáron tavasztól őszig terjedő időre eladni gyermekeiket. „EQy kocsirakomány gyermeket adtak így el a szentandrási vásáron” — jegyzi meg az újság. A családi élet szentsége csak a svóczékről elhangzó kegyes pré­dikáció maradt a válság idején. Ha az uralkodóosztály érdekei megkívánták, könyörtelenül szétválasztották a szülőket, akik a mezőkövesdiek esetében a nagybirtokos munkásszállásain tengették életüket a nyári hóna­pok alatt. A válság évei alatt az öngyil­kosok száma állandóan nőtt. A Szolnoki Újságban olvasható: „Hörömpő Ferenc kútfúró ön- . gyilkos lett a rossz gazdasági viszonyok miatt" (1932. január 10.). Az ilyen és ehhez hasonló eseteket tömegével lehetne' fel­sorolni. S ugyanakkor hogy él­nek az urak? A szolnoki bur­zsoáziának feslett életmódjára, a polgári életforma válságára jel­lemző a következő feljegyzés: „Sok a botrány mostanában Szolnokon... Ez elhagyta fele­ségét, az az urát, barátunk sik­kasztott, kollégánk közokiratot hamisított, őnagysága megmér- gezte, a barátnője megbosszulta magát, a szomszédomat egész délelőtt vallatta Vajda detektív, az unokaöcsém segítséget kért tőlem, mert nyakán a kötél.” (Szabó Barna: írások, 1932. má­jus). A sikkasztások és a panamák közül kiemelkednek az 1936 őszén kipattant visszaélések és sikkasztások a Tisza Szálló épí­tésével és kezelésével kapcso­latban. A hírhedt panamáról még a külföldi lapok is írtak. A szolnoki polgármesterről és klikkjéről lehullott a lepel. Dr. Tóth Tamás polgármesteren kí­vül a vádlottak padján ült vele együtt Farkas Tivadar, Sárközi Ferenc, Lakatos Gábor, Révész Imre, Farkas József, Kun Szil­Dobos Józsefnét a csépai postahivatal vezetőjét a 23-as községi választókerület jelölte községi tanácstagnak. vesztet és Vincze József. Hatal-• más összegeket sikkasztottak el( az adózó lakosság pénzéiből a/ város urai. / A mindjobban fokozódó nyo-i mór, valamint az uralkodó esz-C tály mind erőteljesebb népei] e-/ ,nes politikája egyr;e inkább él-/ mélyítette Szolnok megyében is) az osztályellentéteket. A kom-v muinisták a megyében is megin-o dították a forradalmi elemek/ szélesebbkörű sízervezését. A) jászsági kommunista szerveze’v vezetője, Solymosi Ignác volt,/ akinek később a Szovjetunió/ adott menedéket. ) Az ellenforradalmi rendszeri szemfényvesztő jótékonykodás-C sál, inséglevessel akarta a hihe-/ tetten fokú tömegnyomor prob-) lémáját megoldani. S eközben^ azt prédikálták, „szegényeké mindig lesznek, mert mindig( voltak’’. Nemzeti összefogásról/ beszéltek, és ugyanakkor előse-, gítették a kivándorlást. ( 1929-ben a megye alispánját közli, hogy a munkanélküliek/ számára külföldön van munka-, alkalom. Tóth Tamás polgár-' mester erre azt válaszolja, hogy( a munkásság egvrészének ki-/ vándorlása „politikai szempont-, bál üdvös lenne’’, önző céljaik^ érdekében ez a megoldás ugyan-í is kettős haszonnal járna. Kéve-/ sebb lenne a munkanélküli és(, megszabadulnának azoktól, akik/ a kizsákmányolás „békéjét’’) megzavarhatnák. ^ (Folytatása következik.) ' /)Kiss Lászlót, azúj- K szászi állomás dol- íj gozóját érdekük iképviselésére megfe- V lelőnek tartják (0 munkás társai — A Ezért jelölték köz- vségi tanácstagnak,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom