Szolnok Megyei Néplap, 1958. november (9. évfolyam, 259-284. szám)

1958-11-07 / 264. szám

VILA a PROLETÁRJAI EGYESOUETEKl (SZOLNOK MEGYEI A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA IX. évfolyam, £64, szám. Ara 60 fillér 1958 november 7. péntek. NOVEMBER 7., AZ EGÉSZ HALADÓ EMBERISÉG ÜNNEPE DÍSZŰNNEPSÉG a szolnoki szigligeti színházban A Magyar Szocialista Munkáspárt megyei és városi bizott­sága, a megyei és városi tanács, a Hazafias Népfront és az MSzBT a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének 41. évfordulója alkalmából november 6-án este, a Szigligeti Színház­ban díszünnepséget rendezett. A díszünnepség elnökségében he­lyet foglalt Czinege Lajos elvtárs, az MSZMP megyei bizottsá­gának első titkára, Oláíh György elvtárs, a megyei tanács elnöke, Horváth Imre elvtárs, az MSZMP megyei bizottságának mező- gazdasági titkára, Szekeres László elvtárs az MSZMP agitprop, titkára, Váczi Sándor elvtárs, az MSZMP párt- és iömegszerve- zeli osztályának vezetője, Tóth Imre, Szarvas Imre, Juhász Im- réné, Bajtai Károly, Győri Tibor, Csathó Mihályné és még sokan mások megyénk párt és állami vezetői, gazdasági és kultúrális életünk jeles személyiségei közül. A magyar és szovjet himnusz elhangzása után Tóth Imre elvtárs, az MSZMP megyei végrehajtó bizottságának tagja nyi­totta meg az ünnepséget, majd Oláh György elvlárs, a megyei tanács enöke mondott ünnepi beszédet. Oláh György elvtárs beszéde Negyvenegy évvel ezelőtt Orosz­országban végbement a világtör­ténelem legnagyobb fordulata, amely az emberiség számára nagyobb jelentőséggel bír, sor­sának alakulására nagyobb ki­hatással van, mint a történe­lem minden előző fordulata: Oroszország proletariátusa, a kapitalizmus és a feudalizmus közös jármában sinylődó pa­rasztság tízmillióinak és az ön­álló nemzeti fejlődés lehetősé­gétől megfosztott, szinte ember­számba sem vett nemzetiségek aktív támogatásával megdön­tötte a kapitalizmust, és meg­kezdte egy új társadalom, a szocializmus építését. Ezzel Marx Károly szavaival élve: Megkezdődött az emberiség igazi történelme Oroszország fejlődésének és nemzetközi helyzetének sajátos­ságaiból adódott, hogy ez a pre- letáriátus volt a legelnyomot- tab, a legkizsákmányoltabb. Nem véletlen, Hogy korunk hal­hatatlan eszméje, a marxizmus Oroszország proletariátusában talajra taiált, és a szocializmus csirái rövid idő alatt kitéphetet- len gyökeret eresztettek az orosz munkásmozgalomban. Ennek alapján törvényszerű jelenség, hogy itt alakult ki a valóban következetes forradalmi párt, itt fejlődtek tovább Marx és Engels tanításai, ez a munkás- mozgalom adta az emberiség­nek Lenint, ez az ország lett a lininizmus szülőhazája, amelyet Sztálin találóan nevezett a pro­letárforradalmak korszaka mar­xizmusának. Bár az új társadalmi rend, az új élet építése elé hallatlan nehézségek tornyosultak: min­denekelőtt az első világháború pusztításai, amelyek óriási anya­gi kárt okoztak, az emberek mil­lióit fosztották meg életétől, és tízmilliók erkölcsében okoztak számokban ki nem mutatható, de a mindennapi életben igen erősen érezhető károkat. És Oroszország népe az Októberi Forradalom eredményeként alig kezdte meg a békés termelő munkát, alig vetett véget a há­borúnak, újra nyakába szakadt az újabb háború, a szocialista forradalom elfojtására, Szovjet- Oroszország megsemmisítésére irányuló, 5 évig tartó interven­ciós háború. Az orosz népet azonban, ame­lyet fűtött az elnyomók iránti határtalan gyűlölet, a saját ere­jébe és szabadságába vetett hit, nem lehetett legyőzni. Szinte fegyver és élelem nélkül, ki­mondhatatlan erőfeszítések és szenvedések árán, újabb tíz- és százezrek élete és vére árán megvédte vívmányait. Megtör­tént a csoda: a jól felszerelt lm­perialista haderőknek meg kel­lett hátrálniok. A nehézségek­nek azonban ezzel még nem volt vége. A gazdaságilag szin­te teljesen tönkretett országnak, amelynek ipara csak egyhetidét termelte & háború előttinek, amelynek mezőgazdasága nem bírta kielégíteni még a legmíni­MATRÖZOK LENINNEL rétegei bevonásának szükséges-, ségét az államhatalom gyakor­lásába, valamint a bürokrácia elleni harc szükségességét. Le­nin' kidolgozta a szovjet állam által folytatandó külpolitika alapelveit is. Világosan meg­mutatta, hogy a szovjet állam san elszámftották magukat. A Szovjetunió népeiben soha nem látott alkotókészség rejlett, amely elementáris erővel bonta­kozott ki, amikor megszabadult a kizsákmányolástól, amikor sa­ját életét kellett építenie, ami­kor saját sorsának irányításáról volt szó. Ismeretes, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. Kongresszusa már olyan feladat megoldását tűzhette ki a szov­jet nép elé, hogy az egy főre eső termelésben el kell hagyni a ve­zető kapitalista országokat, meg kell teremteni a szocializmusból a kommunizmusba való fokoza­tos áttérés feltételeit. A Szovjet­unió gazdasági eredményei kö­vetkeztében gyökeres változás ment végbe a szovjet nép életé­ben. A szovjet nép életszínvona­la, élet- és munkakörülményei egyszerűen össze sem hasonlít­hatók az egykori cári Oroszor­szág népeinek életszínvonalával, emelésének további lehetőségei pedig az eredményekkel együtt növekednek. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom új perspektívát tárt a világ népei elé E forradalom nemztközi jelentő­sége a szó legszorosabb értelmé­ben véve felbecsülhetetlen. A szovjet nép megmutatta a gyar­matoknak, hogyan lehet a XX. században megoldani a nemzeti kérdést. Eleven példájává vált a rabnépek felszabadulásának, fej­lődésének, és annak, hogy az egykor uralkodó köreik által egymás ellen uszított, egymás elnyomására és fékentartására felhasznált népek kizsákmányo- lóik lerázása révén hogyan vál­hatnak testvérekké, hogyan bon­takozhat ki testvéri együttmű­ködésük és milyen hatással van ez a testvéri együttműködés. A népi demokráciák létrejöt­te, fejlődése újabb bizonyíték arra nézve, hogy az elnyomás és kizsákmányolás korszaka végét járja, az imperializmus napja le­áldozóban van, hogy ma már nincs erő a világon, amely a szo­cializmus fejlődését képes lenne megakadályozni. Hihetetlen mértékben terjedt el a szabad­ságért és függetlenségért vívott harc, és ma már átfogja csak­nem az egész földet. Mi közvet- 'en szemtanúi vagyunk annak a folyamatnak, amelynek révén az imperializmus befolyása ál­landóan csökken, tekintélye egy­re kisebbé válik, annak a folya­matnak, amelynek eredménye­képpen kicsúszik az imperializ­mus lába alól a talaj. Az erőviszonyok a nemzetközi porondon gyökeresen megváltoztak A második világháború kez­detén csak két szocialista or­szág, a Szovjetunió és a Mon­gol Népköztársaság létezett, la­kosai a föld népességének csak 8,5 százalékát tették ki. Terüle­tük a föld területének 17,5 szá­zalékát, ipari termelésük a vi­£Eoly tatása a 2-ifa eidaJsflá málisabb szükségleteket sem, saját erőből kellett talpraáll- nia. Külső segítségre az orosz Lenin tanításai vezették a szovjet népe A gigászi feladat megvalósí­tásához — bármilyen nagyok voltak is a nehézségek — még­is az orosz proletariátus rendel­kezett a legszükségesebb feltéte­lekkel. Mindenekelőtt rendelke­zésére állottak a proletariátus* és az egész haladó emberiség halhatatlan géniuszának, Lenin elvtársnak tanításai a szocializ­mus építéséről, a szocialista épí­tés legfontosabb tennivalóiról. Mint ismeretes, Lenin életének utolsó éveiben kidolgozta a szo­cializmus építésének legfonto­sabb problémáit. Kidolgozta az ipar és azon belül is a nehézipar elsődleges fejlesztéséről szóló té- ] telt, félreérthetetlenül mutatta . meg a villamosítás szerepét a népgazdaságban. (Ismeretes a lenini meghatározás: kommuniz- j mus = szovjethatalom + az j egész ország villamosítása.) Kidolgozta a mezőgazdaság szocialista átszervezéséről szóló tételt, megmutatván, hogy a szo­cializmus felépítése lehetetlen a szétszórt kisparcellás paraszti gazdaságoknak önkéntes alapon szocialista mzőgazdasági , nagyüzemekké történő egyesíté- . se nélkül. Lenin kidolgozta a i szocialista államapparátus tevé- ■ kenységének legfőbb kérdéseit - is, hangsúlyozva a dolgozó nép Icülpolitikájának fővonala nem lehet más, mint a békére való tö­rekvés, a kapitalista országokkal történő békés együttélés. Szovjet-Oroszország népei ren­delkeztek a szocializmus építé­sének olyan alapfeltételével is, mint a forradalmi marxista munkáspárt, a Szovjetunió Kom­munista Pártjának létezése, amely képes volt a marxizmus tanításai alapján a gyakorlati életben alkalmazni Marx, En­gels ég Lenin tanításait, képes volt a gazdasági élet fejlődésé­ből csakúgy, mint a nemzetközi élet jelenségeiből a megfelelő következtetéseket levonaii, és képes volt a Szovjetunió népeit a szocializmus építése során a közvetlenül küszöbön álló fel­adatok megoldására lelkesíteni, mozgósítani. A Szovjetunió né­pei iránt nagyon nagy volt a nemzetközi proletariátus szoli­daritása is. Az imperialisták elszámttolták magukat A világ imperialista körei so­káig reménykedtek abban, hogy az orosz proletariátus erőfeszíté­sei meddőek maradnak, hogy a Szovjetunió képtelen lesz meg­erősödni. Mint ismeretes, alapo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom