Szolnok Megyei Néplap, 1958. november (9. évfolyam, 259-284. szám)
1958-11-04 / 261. szám
L958. november 4g SZOLNOK MEG VKI NÉPLAP 5 Készítsünk minél több silótakarmányt Kaszás bátyám titkai Megyénk termelőszövetkezetei, állami gazdaságai az elmúlt években maguk tapasztalhatták, hogy ahol elegendő mennyiségben készítenek jó silótakarmányt, ott lényegesen kevesebb télen a gond, olcsóbb a takarmányozás, A jó szilázs nemcsak sok szénát, répát pótol, hanem abrakot és különösen kitűnik a silózás nagy gazdasági jelentősége a takarmányszűk esztendőkben, melyekben a nehézségek enyhítésére a legnagyobb segítséget adja. Éppen ezért az idén, amikor a kedvezőtlen időjárás miatt az állatállomány takarmány- szükséglete, különösen szénából csak részben van biztosítva, fokozatosan ki kell használnunk a silózas biztosította előnyöket. Megyénk termelőszövetkezetei tavasz és a nyár folyamán igyekeztek minél több silótakarmányt készíteni. Tapasztalatból tudják, hogy az úgynevezett zöldsiló — ami őszi takarmánykeverékből, csalamadéból, főleg pedig silókukoricából — a legértékesebb szilázs és tápértéke kiváló. Legjobban Törökszenlmiklós város termelőszövetkezetei dolgozlak, ahol k,7 m3 siló jut egy számosállatra. Mezőtúron 5,4, Jászberényben 5, Törökszent- miklós járásban pedig 4,1 m3 zöldsiló takarmányt készítettek számosállatonként. Ezek igen jó eredmények, mert azt jelentik, hogy az egy számos- ál lat téli szükségletét képező 7 m3 silónak több mint a fele zöld silóban kerül kielégítésre. Néhány termelőszövetkezetet külön is meg kell említenünk. Ezeknél az egész téli szükségletet) zöld silóban biztosították. így Mezőtúron az Üj Élet Tsz-nél 8,4, a Petőfi Tsz-nél 7,2, az Űj Reménység Tsz-nél 7,1, a törökszentmiklósi Dózsa Tsz-nél 7,5, a jászapáti Alkotmány Tsz-nél 7 m3 jut egy számosállatra. Sajnos nem mindenütt dolgoztak ilyen jól. A kunszentmártoni járás termelőszövetkezetei csak 2,1, Karcag és Kisújszállás város termelőszövetkezetei csak 2,3 m3 zöld silót készítettek szeptember 30-ig, és vannak olyan termelő- szövetkezetek, . amelyek eddig még egyáltalán nem silóztak, pl. a Besenyszögi Béke, a jász- dózsai Dózsa Népe, a tiszavár- konyi Űj Élet, zagyvarékasi Vörös Brigád, a tiszapüspöki Üj Élet termelőszövetkezet. A silózás még nem múlta idejét. A kukoricaszár, a cukorgyári nyers szelet, a cukorrépafej, a különböző konyhakerti hulladékok mind olyan növénytermesztési melléktermékek, melyek be- silózva hasznosíthatók legjobban. Arra kell törekedni, hogy minden silógödör minél előbb megtöltésre kerüljön. Egy silót fogyasztó számosállat (felnőtt szarvasmarha, vagy 2 db növendékmarha, vagy 10 db juh) silószükséglete a téli takarmányozási időszakban kb 50 q = 7 m3. Azonban figyelembe véve a szénahiányt, az a gazdaság jár élj helyesén, amelyik legalább 8 m3; silótakarmányt készít számosállatonkéntM. L. nyácska gerincét toldozgatta, belül Marcel néni — Kaszás bácsi felesége — a téli ruházatot készítgette elő a várható hidegre. — Na még te kapsz egyet a könyöködre — fogta kezébe a gazda kopott félkabátját — aztán majd csak megéred az újat. — Bizony tenger a baj, —sóhajtotta Sándor bácsi. A birtok kicsi, a két kis tehenet ha jár- molom tejet nem ad, ha fejem, a föld marad munkálatiam S ráadásul még a beadás is. A gyerekek meg nőnek Sanyi maholnap a tizennégy évet tölti, Imre a tizenhármat, Jóska meg a tizenegyet tapossa. Mind a három „elfelé” kacsingat. Maradunk ketten. Földdel, bajjal, öregkorral... Már a dűlő végén jártam elmenőben, de még mindig a fülemben csengett a három szó: földdel, bajjal, öregkorral... * E találkozás óta tíz esztendő ugrott előre az idő láthatatlan óramutatóján. Micsoda tíz év volt. Küzdelem, baj, öröm — mindegyik megédesedik az emlékezetben. Még a kis Kaszás tanyát is elvarázsolta, A liázgevolt is elhagyta őket, amikor a kocsikról visszaszivárgó marta- lóc katonáik, minden háztól elhurcoltak a párnákat, amelyekből meg ki se hűlt az alvó apróságok, a szerelmesen össze simuló hitvesek testének melege. A fiatal Szász Márton a güzülés ellen tiltakozni is merészelt, de hamarosan kioktatták: — Ha nagyon akarod, az úristennel benyújthatod, a, tiltakozásod ■— mondta duzzadt orra alatt tepsi szájjal vigyorogva az egyik Héjjas-legény. — Az útleveled kiállíthatjuk — nyomta meg az utolsó szót, s jobb karján megemelte a puskát. Szász Márton megborzongott, s iszonyodva nézett a nemiég rakott családi fészket tipró Héjjas-legény után. De mire be- alkonyodott, nem csak Szász Mártonban dermedt meg a vér, hanem a község egészében. Mert a dunnák, párnák, asztalok, székek után embereket is vittek, Embereket, még meg azokat, akik nem sokkal azelőtt kezükben tartatták a községet: Direktóriumi tagokat, pártszervezőket, s zömmel vörös katonákat. Az álkonyattal lepték meg őket, s a fehérszalagos legényeit, akik Abonyban, Salgótarjánban, Siófokon, Orgoványban már jó képesítést kaptak a vérengzésből, este S-ra összerántottak egy kis „murit". t egalább kétszáz tépettru- hás ember állt glédában a Schwarcz-kastély fedett sétányán. Az üvegfalon összecsapott lehet, csak ő kocoghatta meg az ablAlvot, Repült ajtót nyitni. Jóska nesztelenül, óvatosan lépett be. Karja az asszony derekát kereste. Ha épp hogy ráfordította a zárat, két kesét a férfi nyakán összekulcsolva a nyakába kapaszkodott. Síma arcával megdörzsölte férje borostás képet, Akkor villant át as agyán: hisz most nem az erőteljes férfi áll előtte, hanem a megcsigázott, üldözött ember, akinek ebben a percben talárn. nem is esik jól a, ránehezült teher tartása, De a férfi erősebben kulcsolta össze kezét asszonya, derekán, hosszan, forrón ölelték egymást. Hagyjuk a két szerelmest néhány percre magukra, hadd merítsenek erőt egymás csókjából, mert a veszély, ami a halkan záruló ajtó mögött leselkedett, hamarosan rájuk zúdul, * Idézzünk el addig egy távoL lobbi helyre, a fegyvernek! Okányi-Schwarcz-kastély környékére, ahol Hajdú Jóska sorsa annyi más harcostársáéval egybekapcsolódva folytatódik, Korán reggel arra ébredtek a község főutcájának lakói, hogy teherautókaraván gördül végig . ablakaik alatt. A kiváncsiabbak egy szál alsóban settenkedtek ki a kerítésig, megnézni, kik lehetnek, honnan jöhetnek. Csepp jókedvük se kerekedett, mikor meglátták, hogy a karaván a Schwarcz-kastély parkjának salakos járóján fordul be, de ami a bezsúfolt sereg leheletének pá-\ rája, és a kinti hideg le~< vego. Nyolckor megkezdték a\ sorakozót. Héjjas Ivan vasalt1, nadrágban, feszes testtartással; lépdelt végig az emberfal kö-í zott. Mögötte Muraközi Ferenc,'- a ripacsosképü szadista hajcsárt szolgálatkész hajkmgással, éhezői vizsla módjára leste ura párán-' csat. Nem is késett. —- Keveslem még a vért —; volt Héjjas első szava. — Oly’ unalmas, egyhangúra van me.! szelve ez a kastély. Ezért meg-i parancsolom, hogy akik itt van-! vak,*foglalják el helyüket körüli, a nagy szobában. A többi az őr-! ség dolga. i Az őrség pedig értette a dol-\ gát. A szótlanul toporgó embe-\ rek hátát meglökdösték a szúró-] nyok hegyével, széleseket röhög i tek a szószegéseken. Negyvenen< fértek a fal tövére, hatvanon c' folyosón maradtak: A szoba kö-j zepére felálltak a fehér szalagu-l sok, s csőre töltött puskával vár-' iák Muraközi jeladását. < Muraközi öblös hangja ijesz-í tőén kondult a feszült csendbe:' — Velem szembe! Szemet be-S hunyi, szájat kinyitni, vörös ku-: tyák! A célzás pontos legyén,! katonaurak! Lemérjük, melyik bolsinak, milyen hosszú bot kell• — azzal kifarolt az ajtóig, s elvijjogta magát: — Rajta! i Borsi Eszter (Folytatjuk.) [ embertársaink titkait [világgá kiabálni — nem dicsérendő dolog. Különösen akkor, Éha a titkot eláruló még lelkér» ► is köti hallgatójának: kettőnk ► közt marad. [ De mit tehet a titkot ismerő, [ha az a bizonyos dolog kíkíván- tkozik? Inkább vállalja a nehez► telést, de elmondja. [ Remélem azonban Kaszás [Sándor bátyám nem fog nagyon [ haragudni rám, amiért nyom- [dafesték alá bocsájtom titkait. Titok ? [Tudja az ég, talán nem is az, [amit ő elmondott és megmutatott. [ A további rejtélyeskedés ki- [zárása végett ideje megmonda- [ni: Kaszás bátyámmal még [negyvennyolc táján ismerked- [térn meg a sikéri tanyavilágban; [Nagy munkában volt akkor. — [ Kupcserép hiján már készen [állt a kis tanya Erdélyi tekintetes volt birtokának egy 10 [holdnyi darabján. S a gazda há- [rom serdülő emberkéjével ép- [pen azon fáradozott, hogy eleijét vegye — szájára fordított [deszkavályúval — a lassan sze► merkélő őszi eső becsorgásának. í S amíg ő a frissen vakolt taAPRÓ BOSSZÚSÁGOK Sok ilyennel találkoztunk a; életben, Nem tragikus hibák ezek. a reakció sem tudna belőlük tőkét kovácsolni, mégis vannak, elkeserítenek, ha csak eg) rövid percre is, és jó lenne mielőbb kiirtani őket. * A minap a Tündébe szaladta« be egy percre. Sürgősen telefo nálnom kellett valahová és utáni még sürgősebben egy megbeszélésre rohanni. A telefont hamai elintéztem, utána kifizettem az ötven fillért és távozni akartam — Tessék csak visszajönni, aláírni a nyilvántartást — szólított fel erélyesen a pénztárosnő — Aláírni a... mit? — kérdeztem meglehetősen bután. — A nyitvatartási a telefon, beszbélgetésekről. Ide kell írni . az összegei, mellé a nevet. — Először is nem írom. másodszor is mi köze a Tündének , az én nevemhez?! — De kérem... és a pénztáros- i nő már majdnem sírt. Én nem . tehetek róla, ez a Tünde felettes * szervének a rendelkezése. Ezzel i a kezembe nyomta a füzetét, . Rövid keresgélés után előkerült a ceruza is, aláírtam és rohan- [ hattam tovább. . Az ügyhöz két megjegyzést fű- . zök mindössze: 1. Nem értem ezt a kóros bi- ■ zalmatlanságot egy első osztályú helyen dolgoz» alkalmazottal I szemben. Legfeljebb egy-két fo-l rintote vehetne el a napi tele-! fonpénzböl a gyér forgalom mel-! lett- Kötve hiszem, hogy azért az! állását kockáztatja. 2. Köszönöm annak a bizonyos! felettes szervnek, hogy nem kel-! lett odaírom a nevem mellé a! születési évemet, azt, hogy kivel,; miről beszéltem, továbbá az új-; raoltási bizonyítványom keltét; és a békekötvényeim számát. J * Azt a botor gondolatot vettem; a fejembe, hogy csemegeszőlőt! vásárolok a csaladomnak. Azért! merészkedtem ilyen terveket sző-! vögetni, mert a napokban Pesten! jártam és ott, igaz, hogy 8—9 fo-< rintos áron, de minden gyű-; mölcsüzlet kirakata tele van a; snagyszemű mézédes csemegesző-; llővel. ; 1 Hát nem kaptam. Voltam aj ^60-asban, az 1-esben, egy másik J ’gyümölcsüzletben, de mindenütt! [csak a 3.60-as szemre csúnya,! aámde abszolút savanyú borsző-J ’lót kínálták. Miért? ! • * ] : Még egy apró bosszúság bú-< (csúzóul: Kint jártam a piacon és; ; elhatároztam, meglepem a fele-; ’ségem két szál virággal. Ritka] (felbuzdulásomat gyorsan ki akar-; itam használni és megkérdeztem] ^egy éltesebb asszonyt, hogy adja! [a virágot? 1 ^ — Tíz forint szálja, lelkem —‘ (mondta. Csodálkozó képet vág-1 (hattam, mert mentegetőzni kéz-j idett. I | — Tessen kedden, szerdán jön-j (ni aranyoskám, akkor a feléért! |is megkapja... 1 5 Ekkor kaptam észhez. Hiszen i (halottak napja van és a derék vi-< (rágárusok sürgősen szeretnének! (meggazdagodni. Mivel ez nem! ‘elszigetelt jelenség, mély tiázte-1 (lettel felhívom az illetékesek fi-j (gyeimét arra, hogy a kapitalista} (tendenciát még a virágfrontonj (is kíméletlenül törjék le. — ht. rincről eltűnt a deszkavályú és mintha megnőtt volna az egész porta. — Igen, igen egy kicsit nőttünk mióta nem járt erre — találja ki gondolatomat a meg- deresedett fejű Kaszás bácsi. Az istállót meg a kiskonyhát három éve ragasztottam, az ereszalját tavaly húztam; De milyen csend van itt — csodálkozom, — Kirepültek a gyerekek; — Sándor Pesten lakik. Művezető valamelyik gyárban. Imre tiszt* Jóska meg most van iskolán, s: i Földdel, bajjal, öregkorral — elevenedik fel előttem a tíz évvel ezelőtt hallott három SZŐ ; ; : — De azért megvagyunk — igy az öreg. Dolgozgatunk s éppen a minap beszélgettünk az asszonnyal: t Merre fordítsunk sorsunkon.... Amíg ezt elsorolja túlérünk a tanyán. Az első, ami megfogja i a szemem — nem nagy, de jói- kezelt szőlőskert. ■ — öt-éves — világosít fel Ka■ szás bácsi. Kísérletként telepí- » tettem, de bevált. Az idén már- jócskán szüreteltünk róla. — * Hogy milyen? Kóstolja meg — ^invitál vissza a tanyába. I S amint beérünk a szobába* • ♦ Marcel néni már fordul is utalnunk a kancsóval. Kicsit még élesztős, s murci a kancsó tar- oltalma, de már arról árulkodik: I karácsonyra jó bor lesz belőle. ’I A szoba már a Marcel néni "I birodalma. Itt az öregnek nem ‘♦sok szava van. Amikor elmesé- ’lli, hogy a teheneket lóval vál- "Itotta fel két éve, elhallgat. Az ♦ asszony veszi át a szót. Nem di- ♦csekszik, csak szerényen, szin- Ite félve petyegteti a szavakat, vettük — mutat rá az általam ♦már kiadósán megszemlélt bú- ‘itorra. S amikor a rádióra téved 'Ja tekintetem, csak ennyit mond: ‘í telepes, Sándor szokta hallgatom. ' I S ahogy fogy a kancsó tartal- lima, úgy tárulnak ki a lelkek .,; •IKinyilik a szekrény ajtó is. Bi- Izony van mit nézni. Szinte szé- Igyeli mutatni Marcel néni az új ♦ mikádót, a két pár fényes szá- -Irú csizmát, meg a fehérneműt. I Nem mondja, de tudom, a J szomszédokra céloz, akik már {évek óta szövetkezetben van- Jnak. Nem irígyli tőlük, tudja ♦megdolgoztak azért, amijük Jván. De valahogy a szava mé- Jgis úgy fordul, ha róluk beszel, ’Jmintha sajnálná az elszalajtott ■ jalka'mat. II Már indulóban vagyok, ami- lJkor félrevon: Nem akarunk di- ♦csekedni mi — kezdi. Ahogy itt > megmutattunk magának min- Ident egy kicsit dicsekvésnek lát- Iszik. Látom örül annak, hogy ♦ így lábraálltunk, de mégis arra ♦ kérem, ne szóljon róla senkinek. JA környékbeliek tudják, más- ínak meg igazán mindegy hogy J élünk. , I S ha most visszagondolok a J búcsúzó kézszorításra, kicsit | lelkiismerét furdalásom támad, I amiért Kaszás Sándor bátyám ♦ „titkait” tíz év alatti lábraállá- -sát így világgá kiabáltam. 9 9 Ünnepi gyűlés — baráti beszélgetés Jászfényszarun is nagy érdek- ;!ylődés®el várták a választópolgá- I (Őrok a vasárnapot. Választási ! gyűlésen találkoztak ekkor Tisza József országgyűlési képviselő- jelölttel, a Termelőszövetkezeti Tanács titkárával a jászíénysza- ruiak. Ez alkalommal nagyon §szűknek bizonyult a kultúrház. •’Mintegy 470-en fértek be, de kint az utcán a szitáló esőben kb. 700-an hallgatták Tisza elv- társ szavait. Amikor a múlt képviselőiről, vagy a parasztság megváltozott helyzetéről beszélt, helyeslőén közbeszóltak. A választási gyűlésen felszólalt a község szülötte: Kuti György megyei tan ácstag jelölt; a Megyei Tanács VB titkáira is*
