Szolnok Megyei Néplap, 1958. november (9. évfolyam, 259-284. szám)
1958-11-28 / 282. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAE 1958. november 28. A mozdony húzza-e a kocsit, vagy a kocsi a mozdonyt? Pillanatnyilag furcsának tűnik ez a kérdés, hiszen senki sem tudja elképzelni, hogy a kocsi húzza a mozdonyt. Mégis fennáll ez a kérdés a szolnoki Járműjavító két legnagyobb termelőosztályában. Hosszú évek óta folyik a vetélkedés a mozdony- és kocsiosztály dolgozói között. Ez a vetélkedés abból ered, hogy a két osztály dolgozói szocialista munkaversenybe léptek azzal, hogy „ki ad több és jobb mozdonyt, illetve kocsit a forgalomnak a terv túlteljesítésével”. A vetélkedés eredménye változó volt. Hol az egyik, hol a másik osztály dolgozói javára billent a mérleg. Ha a kocsi- osztály' győzedelmeskedett, tréfásan adták tudtára a mozdonyosztály dolgozóinak, hogy mégiscsak a kocsi húzza a mozdonyt. Már olyan értelemben, hogy jobb gazdasági eredményeivel a kocsiosztály túltett a mozdonyosztályon. Mi a helyzet jelenleg a mozdonyosztályom, ? A zajos, hatalmas szerelőcsarnokban serényen folyik a munka. A szerelővágányokon egy- egy gépen úgy függnek az emberek, mint a szőlőlugasban a fürtök. Utolsó simításokat végzik a futópróba előtt. Szorgalomban nincs hiány. Kérdezzük meg Győré elvtársat, az osztály vezetőjét, milyen eredményeket értek el az elmúlt Időszakban? — Az osztály ossz dolgozóinak jó munkája következtében — mondja Győré elvtárs — a tervben kiszabott mozdonyjavítást darabszamilag teljesítettük. Az teljesítésén felül gyengébb eredmény mutatkozik a korszerűsítési munkálatok megoldásában. Sajnos, tőlünk független okok nehezítik a munkát, felsőbb segítség szükséges. Jobb munkát tudnánk végezni és még nagyobb kedvük lenne a dolgozóknak is, ha volna megfelelő mennyiségű tűz és burkolatcső, öntött mozdonyalkatrész. Gondot okoz az osztálynak a csatlóru- dak hiánya is, amelyeket kapacitás hiányában saját üzemünk sem tud megmunkálni. — A jó eredmények elérésében a brigádok szinte egyformán kimagaslóan dolgoztak. A mozdonylakatosok, esztergályosok, csövesek, Jjazánkovácsok, hegesztők, gyári munkások, s nem utolsó sorban a műszaki vezetők „egyküllőre” fogtak a feladatok megoldásáért. A gazdaságosság megvalósításában pontos, becsületes munkájával Búcsú Gyula előkalkulátor nyújtott sok segítséget. A jó munkát bizonyítják azok az anyagi juttatások is, amelyek az elmúlt időszakban mintegy 64 ezer forint értékben kerültek kiosztásra a munkások között. — Az osztály dolgozói a nehézségek ellenére is arra törekszenek, hogy a tervi'eladatokat határidőre, kifogástalan minőséggel teljesítsék. Minden remény megvan arra, hogy ezt az évet adósságmentesen fejezzük be. S ha ez így lesz, bátran és jogosan mondhatjuk majd: mégiscsak a mozdony húzza a kocsit, — fejezte be nyilatkozatát Győré elvtárs. Csömör János A tsz-ek tervkészítéséről és a gépállomások segítségéről — Hivatkozunk a februári határozatra — Az új gazdasági év küszöbét átléptük. A szövetkezeti gazdák most számba veszik és rögzítik, hogy az elkövetkező hónapokban, 1959 őszéig mit akarnak végezni, mennyivel szándékoznak még előbbre jutni. Egyszóval elkészítik a nagyüzem iránytűjét, az éves tervet. Később majd ez szabja meg a tennivalókat és ennek jó vagy rossz végrehajtása kihat a közös gazdaságra, annak valamennyi tagjára. A terv teljesítése összefüggésben van a mezőgazdaság szocialista átszervezésével is. Éppen ezért a tervnek tükröznie kell azt a törekvést, mely arra irányul, hogy a nagyüzem minél előbb belterjes gazdaság legyen; a termélési színvonal, az árutermelés haladja meg az egyéni gazdaságokét, a termelési költségek alacsonyabbak legyenek, érvényesüljenek a különböző agro- és zootechnikai módszerek stb., stb. Ez a néhány dolog is érzékelteti, mennyire fontos, hogy a tsz-ek ne akármilyen, hanem reális alapokon nyugvó, jó tervet készítsenek. Legtöbb közös gazdaságban mind a vezetők, mind a tagok 8—10 esztendős tapasztalatokkal rendelkeznek. Ezek az elvtársak tapasztaltsá- guknál fogva minden kétséget kizáróan tudnak is előremutató, minden tekintetben kielégítő, jó tervet készíteni. De még nekik is kapóra jön a segítség, már- csak azért, mert több szem többet lát, több ész többet tud. Az ellenforradalom leverése után néhány tsz élére harciján edzett, derék elvtárs került. 1956 óta több új termelőszövetkezet alakult. Ezek vezetői jobbára nem rendelkeznek elegendő gyakorlattal. Ha róluk van szó, akkor elmondhatjuk, ők most a tervkészítés során egyáltalán nem nélkülözhetik az elvtársi segítséget. Nekik tanácsot, útmutatást nyújtani nem szívesség, hanem kötelesség. De kiknek a kötelessége? Induljunk ki az MSZMP agrár- politikájának téziseiből. Eszerint „Termelőszövetkezeteink fejlesztésében nagy szerep vár a gépállomásokra ... Biztosítani kell a gépállomások érdekeltségét — és felelőssé kell tenni őket a termelőszövetkezetek segítéséért”. Világos és félreérthetetlen az ebből eredő tennivaló. De ugyanakor hivatkozunk a februári határozatra is, amely az agrártézisekből indul ki és újólag hangsúlyozza a gépállomások feladatát. A határozat kimondja: a gépállomásokra nagy feladat hárul mind a termelő- szövetkezetek politikai és gazdasági megerősítésében, mind a termelőszövetkezeti mozgalom továbbfej 1 esztésé ben. Jelen időszakban a gépállomások úgy segíthetnek legtöbbet, ha résztvesznek a termelési tervek elkészítésében. Ügyelnek arra, hogy a terv ne csak iránytű, hanem jó iránytű legyen. A gépállomások alkalmasak is a | segítségadásra, mivel sok jól I képzett szakemberrel, agronó- I mussal, üzemgazdásszal rendelkeznek. Ezek az emberek mindenütt sokat nyújthatnak, de különösen ott, ahol a tsz vezetői a nagyüzemi gazdálkodásban még nem szerezték meg a kellő gyakorlatot. A terfnelési terveket megye- szerte készítik. Az a kérdés, kielégítő és megfelelő-e a gépállomások segítsége. Általában — sajnos — nem. A tsz-ek sokkal többet várnak, mint amennyit ezen a téren kapnak, annak ellenére, hogy egyik-másik gépállomás sokat segít a körzetében lévő tsz-eknek. Követésre méltó a cibakháziak példája. Hollósi Gyula elvtárs a gépállomás igazgatója, Komáromi elvtárssal, főagronómussal es Szegvári Péter elvtárssal, a főkönyvelővel ott van mindenütt és segít. Tanácsot adnak, számításokat végeznek, javaslatokat tesznek. A főagronómus a cibakházi Vörös Csillag Termelőszövetkezet tervének összeállításakor figyelembe vette, hogy a közös gazdaság munkaerőproblémával küszködik. így ezt szem előtt tartva tette meg javaslatát, de arra is ügyelt, hogy a tsz jövedelmezősége növekedjék. Szegvári Péter főkönyvelő a tisza- földvári Szabad Nép Tsz-t patronálja. A gépállomás vezetői a tapasztalatlanabb tsz-vezetőknek adnak legtöbb tanácsot. Kötelességüknek tartják átadni tudásukat. A Kunszentmártoni Gépállomás vezetőiről is elmondhatnánk az előbbieket, ök is sokat segítenek. €gy szezon mérlege: IÖbb mint 100 eser .für'lövendég, 230 emer forint hovotol. io iloM5:,t&&i armtfifth t s^i-í.*<-si/iíóii elmúlt hónap eredményei magasan kiemelekdtek az átlagból, így sikerült tervünket 102 százalékon felül teljesíteni. A terv ------------ —■«,’». ———A s zovjet nagykövetség filmbemutatója J. I. Gromov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete hétfőn este filmbemutatót rendezett a hazánkban tartózkodó szovjet újságíró küldöttség tiszteletére. A filmbemutatón megjelent Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a Népszabadság szerkesztő bizottságának vezetője. Szirmai István. az MSZMP Központi Bizottságának tagja, Szilágyi Dezső. az MSZMP nemzetközi kapcsolatok osztályának vezetője, Gyáros László, a kormány tájékoztatási hivatalának elnöke, Szakasits Árpád, a MUOSZ elnöke, valamint a magyar sajtó számos más képviselője. (MTI). Évről évre nagy károkat okoztak megyénkben a tavaszi közepes árvizek. Az árterületek bevetett földjein és kaszálóin a szolnoki Vízügyi Igazgatósághoz tartozó területen, az idén megszervezték a helyi vízkár elhárító csoportokat. Eddig 14 társulás alakult és mintegy nyolcvannyolcezer ka- tasztrális hold föld védekezési munkáit végzi. Jelenleg négy társulás területén: a tószegi, a vezsenyi, a tiszaroííi és a tisza- sülyi társulás területén folyik teljes erővel a munka. A terv szerint csak a jövő év végére fejeznék be a munkát, de valószínű. hogy a tavaszi zöldár levonulása előtt elkészítik a kb. harmincnégy és fél kilométer hosz- szú gátat, s ezzel 7300 katasztráLassan itt van november vége. Reggelente már deresek az útszéli bokrok, és a fák ágairól lomha ködszálak teregetik csápjaikat a szőlőtőkék fölöt*. Ilyenkorkerül sor a számvetésekre: mit fejlődött, hogyan lépett előre Cserkeszőlő, megyénk egyik legfiatalabb közsé ge. Van miről számot adni A közeéigíéjlesztés, mint mindenütt, itt is éreztette jótékony hatásét. A 16 százalékos községfejlesztési hozzájárulásnak, a két évre elkészített községfejlesztési tervnek első eredményei már mutatkoznak a 300 méter uj járdában, a 400 méter fedett csatornában, a megjavított artézi lis holdat mentesítenek. A társulás teljesen önkéntes, a belépő tsz-ek és egyéniek önként vállalják a munkát és kötelezettségeket. A négy társulás tagjai, több mint három és félmillió forintnak megfelelő hozzájárulást ajánlottak fel, részben pénz és természetbeni munkával. A Vízügyi Igazgatóság, mint felügyelő és irányító szerv, a vízügyi alapból többmillió forinttal segíti a gátépítést. A tószegi gátszakaszon két és félmillió forint értékben elzáró és levezető zsilipeket épít. Gépei szüntelen dolgoznak, közel nyolcvanegyezer köbméter földet mozgatnak tneg, hogy tavaszra teljesen felkészülve várhassák a tiszai árvizeket. s a már íéligkéaz 500 méter vízvezetékben. Hasznos dolog a községfejlesztés, ez a véleménye a cserkebeliek többségének. S míg csak erről beszélgetünk — Szakács Sándor VB-titkár és Karsai Imre gazdálkodási előadó, meg a többiek is csak jót tudnak mondani. Mikor azonban a fürdőre terelődik a szó — mert a fürdő mái' a szőlőskertekhez hasonlóan elválaszthatatlan Cserkeszólötől — bizony megnyúlnak az arcok, és egymást szaporázzák a sóhajtások. A hangulatváltozás oka, mint ahogy azt Szakács elvtárs megfogalmazza: Fejlődünk mi für dós tői és anélkül is, de ezt csak mi látjuk. Fentebb nem nagyon veszik észre, pedig már gyógyvizünket szinte országszerte emlegetik. Nyáron tódulnak ide a gyógyulni vágyók. Az idén például több mint 100 ezer vendégről gondoskodtunk. S ha azt vesszük, hogy tavaly még csak 10 ezren voltak, azt kell mondani, jövőre már nem tudja a község, de a fürdő sem fogadni a még több látogatót. Szakács elvtárs borús megnyilatkozásában tagadhatatlanul az igazságok mellett egy kis túlzás is van. Különösen az elejében, mert a fürdő vizének gyógyító hatására már „fentebb” is felfigyeltek. A nyáron, a szezon kellős közepén országgyűlési képviselők látogatták meg a fürdőt, s tapasztalataikat közól ték az illetékesekkel. Nemrég pedig az Egészségügyi Minisz tóriumból jártak a községben. A szakértők akkor így nyilatkoztak: a cserkei víz alkalmas arra, hogy a mai fürdőt gyógyfürdővé nyilvánítsák. S mi sem summázza az „észrevételt”, — mint az, hogy az idén már jelentkezett az flíeté’kc.scport is a forgalmi illeték ügyében. Ezek mind a fürdő hasznosságáról és hogy úgy mondjuk: „elismeréséről” tanúskodnak. Viszont abban már van némi igazság amit e gondolathoz egy cser kei ember hozzáfűzött. miszerint szóbeli elismeréstől nem sokat fejlődik a fürdő. Viszont az is igazság, hogy úgy kellene még egy strandmedence és valamilyen szálloda. — mint az a bizonyos falat kenyér az ehes embernek. S miből, hogyan? Ez a kérdés most Csense- szőlőn. Gondolkodtak már a község vezetői azon, hogy a községfejlesztési hozzájárulásból fordítanak valamit a fürdő fejlesztésére. Az Is eszükbe jutott, hogy állami támogatást kérnek, mert jelentős összeget igényelne a szükségletnek megfelelő medence és szálloda építése, nem beszélve arról, a fedett uszodáról, amelyben a téli gyógykezelést biztosítanák. A beszélgetést hallgatóban akaratlanul is felötlik a kérdés: nem nagyok-e a felsorolt igények és egyáltalán reálisak-e a tervezgetések? Nem, mert a fürdő adottságai határozottan indokolják ezeket. Közel van a főközlekedési útvonalhoz, vizének gyógyhatása évről-évre jobban beigazolódik, a látogatók száma szezonról szezonra növekszik. Mindezek a tervezgetések mellett szólnak S ha a tervek egyrészének megvalósítására jelenleg egy- összegben nem is áll rendelkezésünkre a pénz, érdemes azon gondolkodni, hogy fejlessze a fürdő önmagát. =' Magy =■ A Tiszafüredi Gépállomás körzetében lévő tsz-ek viszont alig-alig kapnak támogatást. S akad még jó pár olyan gépállomás. ahol a vezetők keveset, vagy éppen semmit nem törődnek a tsz-ek termelési terveivel. Ez nem valami dicséretreiméiió dolog, ügy tűnőik, az ilyen közömbös gépállomási vezetők nem ismerik pártunk agrártéziseit és nem tanulmányozták a februári határozatot sem. A mulasztást még pótolhatják, s kötelességük is pótolni, hiszen végsősoron igen nagy ügyről, a mezőgazdaság szocialista átszervezéséről van szó. S nyilvánvaló, hogy a mezőgazdaság szocialista átalakítását ott segítik következetesen. hol minden időszakban megtalálják a módját a szövetkezeti gazdaságok erősítésének. Jelen esetben éppen a tervkészítéssel. Vajon a tsz-ek szívesen fogadják-e a gépállomási szakemberek támogatását? Igen. Számtalan példára hivatkozhatnánk, de elegendő a szandaszöllősí Vörös Mező Tsz-t megemlíteni. Itt a könyvelő kijelentette: „Igényeljük és várjuk a gépállomásiakat. Kalmár elv társsal, a Tószegi Gépállomás üzemgazdászával már beszéltünk és megígérte, bogy jön. Véleménye szerint a tervkészítésnél a gépállomás valamelyik szakemberének mindenképpen ott kell lenni.” Szolnok megye szövetkezeti gazdaságai ez évben Is bebizonyították fölényüket a klsparcel- lákkal szemben. De hogy bebizonyíthatták, abban nagy része van a megye gépállomásainak. Űj gazdasági évet kezdtünk, újból lépünk egyet élőre. A következő hónapok sikereit most alapozzuk. Ezt az alapozást segítsék jobban a gépállomások! Sa» I kútban, az új tűzöl túszért árban, ■19S!i99gsaSBS8iSS!8BS9SIBilai9i«RSSlSRIIBIRI>HRCBaiC§R«lS3flHl*l Dolgoznak a vízkór=elhárító csoportok »
