Szolnok Megyei Néplap, 1958. november (9. évfolyam, 259-284. szám)

1958-11-20 / 275. szám

I

1950. november 20.

SZOLNOK MFOYET NÍPLA*

Pártunk 40 esztendős küzdelme során töretlenül képviselte a szocialista forradalom, a szocialista építés ügyét

Dísziinnepség a Szigligeti Színházban

A Magyar Szocialista Munkáspárt megyei és városi bizottsága november 19-én este a kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 40. évfordulója alkalmából díszünnepséget rendezett a Szigligeti Színházban. Az ünnepség elnökségében helyet foglaltak Csáki István és Horváth Imre elvtársak, az MSZMP megyei bizottságának titkárai, a megyei pártvégrehajtó bizottság tagjai, a tömegszervezetek és tömegmozgalmak megyei vezetői. Résztvet- tek az ünnepségen magyar és szovjet katonai alakulatok képviselői, közéletünk több neves személyisége, valamint a párt idős harcosai: Tüdős Imre, Rundik János, Nagy Károly, Bujtás János, id. Berkó Sándor, Hatvani Szabó György, és több más elvtárs.

Az ünnepséget Fodor János elvtárs nyitotta meg, Csáki elvtárs mondott a párt 40 eves harcát méltató beszédet.

Tisztelt Ünneplő Közönség!

Kedves Elvtársak!

Még élénken 'élnek emlékezetünkben a két esztendővel ezelőtti ellenforradalom viharos eseményei. Miközben Budapest utcáin nyugatról hazaküldött fasiszták, terror-legények, börtönből kiszabadított bűnözők és más ellenséges egyének garázdálkodtak, az ellenség itthon és nyugaton pártunk temetésére készült. Fennhangon hirdették itthon és nyugaton is mindazt, ami vágyálmuk; hogy a magyar nép kiábrándult a szocializmusból, s hogy a nemzetközi kommunista mozgalom válságba került. Az ellenség számítása ez alkalommal sem vált be.

Az ellenforradalom felett aratott győzelem, a hazánkban rövid idő alatt végbement politikai és gazdasági konszolidáció mutatja, hogy pártunk — a magyar kommunisták pártja — 40 esztendős küzdelme során nagy tekintélyre és befolyásra tett szert a dolgozók között, kiállta a történelmi próbát, s hogy képes vezetni dolgozó népünket a szocializmus építésének nehéz, de egyre szélesedő útján.

liüszöntjük 40 éves pártunkat, a magyar inuukJsotzlály lorradalmi élcsapatát,

melynek vezetésével dolgozó népünk másodszor is immár véglegesen megteremtette a munkásosztály hatalmát, s a 950 milliós szocialista tábor egyenrangú tagjaként halad előre a gazdaság, a tudomány és a kultúra felvirágoztatásának, a szo- ciaíKzmus építésének útján.

Köszöntjük azokat az elvtársakat, akik 40 esztendővel ezelőtt acélos karjukkal magasra emelték a forradalom zászlaját; egy részük távol hazánktól az orosz nép fiaival együtt rohamozta és verte szét a kapitalisták támadó sorait; más részük idehaza, a Tamácsköztársaság Vörös Hadseregében küzdött a szocializmus . ügyéért, majd amikor az ellenség fölénybe került, az illegalitás nehéz és veszedelmes útját választva, félelem és alku nélkül harcolt a legnehezebb helyzetben, s akik most itt vannak együtt az ifjabb nemzedékkel. Kívánjuk nekik, hogy harcos életük még hosszú legyen, s hogy jó egészségben munkálkodhassunk együtt reménységünk, a szocialista Magyarország megteremtésén.

A KMP megalakulása fordulatot jelent a magyar munkásosztály történetében

1918. november 20-án — 40

esztendővel ezelőtt — a forradalom viharában megszületett az a párt — a Kommunisták Magyarországi Pártja —, mely zászlajára írta a magyar munkásosz- oszlály, a magyar dolgozó népnek a kapitalizmus béklyóiból való kiszabadítását, a dolgozók anyagi és kulturális felemelését, a nemzet haladó, forradalmi hagyományainak hűséges őrzését

és továbbfejlesztését, a világ dolgozóival való testvéri összefogás jelszavát, s amely párt azóta viharbán és napsütésben, vereségek és győzelmek sorozatában ezt a zászlót dicsőséggel hordozza.

A párt megalakulása vidéken is azonnal visszhangra talált. Egymás után alakultak meg vidéki szervezetei, közöttük 1918. decemberében a szolnoki

szervezet, amelynek létrehozásában F. Bede László elvtárs, a Tanácsköztársaság hős mártírja, Gajdos Béla és Friesz Kálmán elvtársak kiemelkedő munkát végeztek.

Meghajtjuk az emlékezés zászlaját

Amikor a földbirtokosok, tőkések kiverték a fegyvert a hősiesen küzdő igaz hazafiak kezéből, állati bestialitással álltak bosszút a haza hűséges fiain. Negyven éves pártunk most meghajtja az emlékezés zászlaját az abonyi Vigyázó-kastély- ban, a fegyverneki nagyerdőben, az újszászi internálótáborban megölt hős fiai emléke — F. Bede László, Virágh János, Ecseki István, Hoksári János, Bohács István, Pálfi János, Finta Árpád szolnoki munkások és a megyében ezerszámra meggyilkoltak emléke előtt. Küzdelmük nem volt hiábavaló.

A Tanácsköztársaság leverésével, a párttagság jelentős »részének kivégzésével az ellenség elpusztítottnak hitte a pártot és a fasizmust Magyarországon megvalósító uralkodó körök biztonságban képzelték magukat. De a párt az óriási veszteség ellenére sem pusztult el. Tovább élt a munkások, a falusi szegények szívében. Tanult a hibákból, melyet a proletárdiktatúra idején a párt egyesülésénél és a földkérdés megoldásánál elkövetett. Pártunk történelmi érdemeit az elkövetett hibák nem homályosítják el. A fehérterror tobzódása közben is tovább küzdöttek a kommunisták. A megöltek helyébe új harcosok léptek, s a megmaradottakkal együtt tovább küzdöttek 25 esztendőn keresztül az illegalitásban, üldözötten. Czakó Gyula, a múlt esztendőben elhúnyt elvtársunk, aki 1919-ben Szolnok megye és Szolnok város művelődési megbízottjaként dolgozott, s aki a Szolnok városáért folytatott harcban mindkét sze- meviiágát elvesztette, lábait, karjait pedig gránát tépte szét, bénán és vakon a 25 esztendős Horthy-fasizmus idején is mindenkor vallotta kommunista meggyőződését.

Pomázi Ignác elvtárs 19-es és illegális harcos a Jászságban,

Varga Mihály, Susg Mihályi

Susa Mihályné a Szolnoktól délre eső községekben, Magda Árpád, id. Csuka Lajos és sokan mások Mezőtúron, Tisza Antal, Ragó Antal, Tisza József és ismét sokan mások Szolnokon folytatták tovább a küzdelmet lankadatlanul, dacolva ezer veszéllyel.

A párt harca a fasizmus ellen

Az 1930-as évek eleje új helyzetet teremtett Európa munkás- mozgalmában. Németországban Hitler hatalomra jutásával a fasizmus győzött, amely azonnal hozzákezdett világhódító terveinek előkészítéséhez. Az emberiség feje fölé a háború sötét felhői tornyosultak. A magyar uralkodó osztály sietve csatlakozott a háborút szítók gyilkos bandájához.

Nem akadt párt az illegális kommunista párton kívül, amely akkor felemelte volna ez ellen a szavát. Csak a kommunista párt ismerte fel, milyen óriási veszedelembe sodródik a nemzet; hogy a nagybirtokos, nagytőkés osztály immár sokadszor a pusztulás örvényébe taszítja az országot, s azt is, hogy ebben a

lehetőség

népfronthelyzetben egyetlen van; munkásegység, politika, összefogni minden erőt, meg kell védeni a dolgozók egyébként is megtépázott jogait, gátat vetni a totális fasizmusnak, meg kell akadályozni, hogy az ország sorsát a hitleri fasizmus háborús szekeréhez láncolják. A veszedelem egyre nőtt, s a párt szakadatlanul folytatta a harcot a fasizmus ellen.

Pártunk küzdelmének eredményeként a háború utolsó szakaszában mégis létrejött az erő, amely — ha létszámban nem is volt nagy —, de ott küzdött a nemzet megmentéséért folyó harcban, s előkészítette a fel- szabadulás utáni időszakot.

Az elmúlt 14 ér alatt pártunk vezetésével felbecsülhetetlen eredményeket értünk el

Elérkezett a II. világháború vérzlvatarának nyugatra vonulásával, á szovjet hadsereg győzelmével a magyar munkások, parasztok, értelmiségiek szabadulása.

S most itt vagyunk, elvtársak szabadságunk 14. esztendejében Közben ellenforradalmi támadással kellett dacolni, újabb sebeket kellett begyógyítani, újabb óriási gazdasági kárt kellett helyreállítani. Nem a költő által megénekelt és megjövendölt Kánaán a mi földünk, de állítsa ide elénk bárki azt a kapitalista országot, mely 14 esztendő alatt a fejlődésben megközelítően is olyan eredményt ért el, mint a mi két világháborút elszenvedett, kifosztott és lerombolt országunk.

Pártunk 40 esztendős küzdelme során betöltötte hivatását, képviselte töretlenül a sz-cia’is- ta forradalom, a szocialista építés ügyét.

helyzetet, mind a tennivalókat. De később a munkáshatalom kivívása után a személyi kultusz veszedelmes légköre terjedt el, az idősebb kommunista nemzedék háttérbe szorult, majd a re- vizionizmus lopta be magát a párt soraiba — elsősorban a vezetésébe, s az MDP akkori vezetése nem tudott helyesen sem az egyik, sem a másik hiba ellen fellépni és következetesen küzdeni. Az ellenség ezt kihasználta. A hazai reakció és a nemzetközi imperializmus összefogott, támadást indított a párt, a népi hatalom ellen, mely 1956 októberében ellenforradalmi lázadáshoz vezetett. A pártvezetésben eluralkodott szektás hibák könnyítették az ellenség munkáját, a revizionisták, a Nagy—Losonczi-féle árulóbanda pedig előkészítette a lázadók útját, s a legnehezebb napokban pedig ez a csoport belülről támadta a pártot, a munkásosztály hatalmát, a nyugati kapitalisták szövetségese lett.

! A párt soraiban együtt küzd most a magyai ! kommunista mozgalom három nemzedéke

son is, mely ország, világ előtt dokumentálta, hogy a magyar dolgozók hűek a szocialista eszmékhez. Csépelhetnek úgynevezett mondvacsinált magyar ügyet az ENSZ közgyűlésén, a kérdésben a döntő szót dolgozó népünk már kimondta.

Kedves Elvtársak!

Az a negyven esztendő, amely pártunk alakulásától napjainkig eltelt, alaposan átformálta a világ képét. 1919-ben a III. Intemacionálé I. kongresszusán még csak 8 ország kommunista oértjának delegátusai vettek részt. Azóta a kommunista mozgalom széles folyammá duzzadt. Egy évvel ezelőtt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40 évfordulója alkalmával már 65 ország' kommunista pártjának delegációi találkoztak Moszkvában, a szocializmus fővárosában és írták alá az emberiséghez szóló hatalmas jelentőségű békemanifesztumot. Szinte nincs már a világnak olyan sarka, ahol a kommunisi ták. az emberi haladás zászlóvivői jelen ne lennének.

(Fair tatás a 4-ik oldalon.)

vagyunk. A hatás óriási volt. Nagy megelégedéssel hallottam, amint egy burzsuj halkan így szólt a szomszédjához:

— Ezt a bolsevikok csinálják. Papír helyett most bombákat is dobhattak volna ...

Lám, mn jut eszébe egy bur- zsujnak! De az, hogy fél, attól is, ami nekünk eszünkbe se juthat, az nem is baj...

Mire így, az erős nyomás alatt megszületett a köztársaság, mi már messze jártunk a munkánkkal, mely, barát és ellenség szájából megkapta azt a nevet, melyre büszkék voltunk: „a bolseviki agitáció”.

MINDEN VONALON a tömegmozgalom felé iparkodtunk. Ottó valahonnan, talán Schier- mester-Demény útján, megszerezte Kun Bélának egy Moszkvában megjelent magyar nyelvű röpiratát: „Ki fizet a háborúért?” Ebből a röpiratból fakszimile kiadást nyomtattunk, mert úgy gondoltuk, hogy jó agitációs hatása lesz, ha Oroszországban megjelent röpiratot adunk a munkások és katonák kezébe. A hangulat mindenben és mindenre ez volt: „Azt akarjuk. ami Oroszországban van!”

Ez a mindenfelől egyértelműen jövő akarat valamiféle szervezetet kívánt. De se a mii csoportunk, se a szociáldemokrácia régi oppozíciója nem volt szervezett. Eddig is szinte csoda, hogy így ment a munka. Nem volt olyan fontos esemény, de nem volt még valamennyire jelentősebb szociáldemokrata gyűlés sem, ahol a mi jólinstruált embereink fel ne léptek volna. Ez csak úgy volt lehetséges, hogy valamennyien olyan aktívak voltunk, hogy mindig, mindenhová eliutottunk. S emel ett arra is találtunk időt, hogy naponta egymással is találkozzunk. Ilyen fokozott aktivitást csak az ilyen közvetlen forradalmi helyzet tud kiváltani. De ez se volt elég. Nyilván szükség volt egy felvevő és gyűjtőmedencére. így keletkezett a Marxkor terve, amelyben a Marx r.év még csak részben jelentette, hogy a marxista elemek erősödnek mozgalmunkban. A Marx név, ez volt a vélemény, „jó gyűjtőfogalom” oktató és szervezési munkák összefogására.

A Marx-kör azonban sohse alakult meg. Az alakuló gyűlésen lépett fel e'őször nyilvánosan Sedler Ernő.

Nagyon csodálkoztam ezen a főhadnagyon, aki egészen a szájízünk szerint beszélt és mégis a kör ellen foglalt állást. Orosz- országi volt hadifogoly — hallottam valakitől a gyűlésen. Annál kevésbé értettem.

Rövidesen aztán kiderült a titok. Még ott este suttogva mondta nékem Ottó: — Kun Béla megjött Oroszországból, most egész másképp, egész más vonalon halad majd tovább a munka!

*

AZ ÜLÉSEN, amely a Városmajor utcában, Ottó bátyjának lakásán, de a háziak távollétében folyt le. s ahol a kommunista párt alakítását elhatározták, nem voltam jelen. De részt- vettem az előkészítő munkákban és a tulajdonképpeni alapító gyűlésen, mely néhány »nappal később a Visegrádi utca 15-ben történt.

Vagy 80—100 ember jelent meg ezen a novemberi estén a volt képkiállítási teremben. Nagyüzemek bizalmijai, Oroszországból visszatért hadifoglyok és a Korvin-csoport emberei adták az összegyűltekn k úgy egy- egy harmadát. Mikulik József volt akkor, bár csak rövid időre, a mátyásföldiek vezére. Ö volt Kun után az est főszónoka. Nekünk nagyon tetszett Mikulik, aki mint a gyár bizalmija, az üzem automobilját használta már akkoriban,

I Az ellenforradalom elleni I harcban rendeződtek a párt so- ! rai is. A Magyar Szocialista I Munkáspártba az ellenforrada- j lom alatt és közvetlenül utána [ olyan elvtársak léptek be, olyan J kommunisták tömörültek, akik } minden erejükkel és tudásuk- Jkal a munkásosztály ügyét, a j szocializmus megvalósításának jüevét szolgálják és fogiák sz.ol- ígálni. Pártunkban most együtt ivan a magyar kommunista (mozgalom három nemzedéke. (Benne vannak az 1919-es Ta- jnácsköztársaság idős veteránjai, a két világháború között, j az illegalitás nehéz körülmé- jnvei közepette edződött elvtár- Jsak és benne vannak a 14 esz- itendő alatt felnőtt fiatalabb | kommunisták, akik a régi har- Icosok fiéldáján nevelődtek. Pártunkban most e három nem- ; zedék összeforrva küzd mind a jrégi szektás hibák, mind a ko- jrunkban fő veszedelmet jelen- jtő revizionista nézetek, elméle- ! te'-e és gyakorlat ellen és nem j ntkert pi énül.

A dolgozók hisznek a pártinak. mert politikájában a szó [és a tett egy és ugyanaz. Ez ’nyilvánult meg a 16-i választó-