Szolnok Megyei Néplap, 1958. november (9. évfolyam, 259-284. szám)
1958-11-15 / 271. szám
1958, november 15. Uj gépet kapott a Szolnoki Nyomda SÍOI NŐK >1 EGYKI NÉPLAP mami jtggiegm^-fia'iadicdűM Üj, csehszlovák gyártmányú, „Maxima” automata vágógépet kapott a szolnoki nyomda. Fotocella berendezéssel van ellátva, s így balesetbiztos. Automatikusan kikapcsol, ha kezelője balesetveszélyes hely felé nyúl. ELET ES HÁLÁL Férfiember számára általában Xnem öröm a bevásárlás. Többször megfigyeltem, hogy kemény- Xkötésű, karakán legények — kik (tán Núbia párducával is szembe- (szállnának — olyan gyámoltala- (nul totyognak pulttól pulthoz, xmint pelyhes kacsa a réten... (Ebben a Beloiannisz utcai boltiban a legnyúlszívűbb legény is iSmagabiztosan mozog; az eladók vszinte megsejtik, mire vágyik: (sajtra, tepertőre, szalonnára-e, ófriss kenyeret, vagy ropogós (zsemlyét óhajt. „Ezerjó” — hir- >deti a bejárat fölött az egyik !<fényreklám. Ha itókát hirdet is némi mennyiségi túlzástól eltekintve igazat vall a Tápiőszelei Kísérleti ^Gazdaság Mintaboltjáról... „Színt és ízlést ne vitass. Ahány ember, annyi has...” — Levél egy izgalmas olvasmányról Kedves Barátom! NEHARAGUDJ, hogy ezeket a sorokat hozzád címzem. Te azt montad a múltkor, hogy a statisztika nem érdekel; A statisztika általánosít, — jelentetted ki — és elvész benne az egyedi, elvész benne az emberi is. Én ezzel szemben a fordítottját állítottam, és állítom ma is. Annál is inkább, ment azóta kezembe akadt egy sötétkötésű könyv. Az egyik legizgalmasabb olvasmány, amit valaha is forgattam. Talán nevetni fogsz: ez a könyv a Központi Statisztikai Hivatal idei, 1958-as zsebkönyve volt. Először talán arról, hogy „a statisztikában elvész az ember.“’ Szerintem: éppen ellenkezőleg, az egyént is jobban ítélheted meg, ha ismered az általános jelenségeket. És talán meg fogsz lepődni: ebben a statisztikában a te legszemélyesebb ügyeid is bönnefoglaltatnak; A népmozgalom alakulásáról szóló grafikon három vonala az élve születések, a halálozás és a házasság- kötés adatait tünteti fel. A halálozási statisztika folyamatosan csökken, csak két alkalommal szökik magasba: az 1914 és 18 között, majd a 40-es évek elején. A két világháború idején. A házasságkötések vonala szintén kétszer szökött magasba: 1920 —21-ben, és 1945—47-ben. Vagyis a háborúk után. Nos, úgy tudom, te is a második világháborúból hazatérve, élettársat keresve nősültél meg, és pár év múlva a válási statisztika adatai között többek között a te számod is szerepel. A te jelenséged nem volt egyedülálló. S ez a kis példa bizonyítja, hogy igenis, 9 statisztikában benne lehet az ember egésze; MEGTALÁLJUK a statisztikai zsebkönyvben Szolnok város népességének alakulását is. — 1900-ban 24.160 lakosa volt, — 1910-ben 27.417, 1920-ban 31.065, 1930-ban 37.317, 1941-ben 39.897, ez a szám a háború következtében 1949-ben 34.003-ra csökkent, tavaly pedig már 43 ezer körül járt. Talán téged is érdekel, hogy míg 1900-ban az akkor született kisfiú 37 éves életkorra számíthatott, az akkor született kislány pedig 38-ra, vagy mondjuk 1941-ben 54.9-ré számíthatott a fiú, és 58.2-re a nő. addig két éve született kisfiad már 64.7 évre, egyik közös ismerősünk bájos kétéves kisleánya pedig 69 évre számíthat, ha addig ez az életkor nem nyúlik meg ismét néhány évtizeddel. És az élettel összefügg a halál. 1911-ben a „nyers halálozási arányszám’', vagyis az ezer lakosra jutó meghaltak száma 24.1 volt, míg 1955-ben 10. Nem érdektelen átlapozni azt a statisztikát, amely a halálozások okait sorolja fel. 1938-ban a légzőszervek gümőkórja, tehát a tüdőbaj következtében 10.828 ember halt még, míg 1956-ban márcsak 3.085. KEDVES BARÁTOM! A statisztikai évkönyvnek csupán elsőt két fejezetéről beszéltem, — azonban olyan ember számára, aki ismerni akarja az országot, amelyben él, a következő fejezetek legalább ennyire érdekes, és izgalmas adatokat közölnek. Talán erről egy következő levélben. Szívélyesen üdvözöl barátod: Baracs Dénes írta egykoron fűzfapoétáink ( egyik kitűnősége... Ennek előrebocsátásával hadd jegyzem meg: ez az a bolt Szolnok megyében, hol a legszívesebben veszem meg szalonnámat. Egy fillérrel sem kerül többe ez a bőrös csemege, mint másutt a fejtett. (Elnézést a naturalista keresetlenségért: összefut a nyál a számban, ha finom illatára, enyhén füstös zamatára gondolok.) Ugy-e, ismerik azt a jófajta, vastaghúsú zöldpaprikát, amit itt mérnek?... Azt is a Kísérleti Gazdaság termeli, mint \ninden cikket, amit a bolt árusít. Friss tojást szoktam itt vásárolni — kofák bosszúságára 1.70-ért 2.40—2.80 helyett. Egy ideje nem mindig kapok; csak az vígasztal, hogy a rántotta-jelölt- ből karácsonyra rántanivaló csirkét nevel a gazdaság, körülbelül négyezret. Bíró József, a bolt- véztő, időben szólt erről — most magam kérem: jegyezze fél, hogy égy párra számítok! És kérem Fehér Károly eladó kartársat: ne feledjen el majd két palack bort és egy kisüveg pálinkát is a táskámba tenni. Az alma — gondolom — nem fér már bele... A boltbeliek úgy tudják, hogy 5—6 vagon húsvéti rozmaringot, Jonathant kapnak a télre. (Tetszik emlékezni, milyen zamatos és ép volt a tavalyi? Az idei sem lesz hitványabb!) Ha már két mintabolti dolgozónak üzentem, hadd üzenjek a harmadiknak is: Bálint Istvánné- nak... Ezúton kérem elnézését, hogy a kasszától távoztomban oly gyakran utánam kell szólnia: „öt fillér visszajár!” Bizony kérem, ilyen gondospontos ez az asszonyka, akinek a limmimiiijiiiiiimiiimmiimiiiHmmiiiiiiiiimiiimmimiiMiimmiiiimmHiiiimiimiimiiiiíJmimiimiiimimimimmiMmii REt LEK 1 ORF ÉN YRF1X ..mmrnnZ B” f érés, kalauz, sommás, cseléd, kubikos..: az ég tudja, mi minden volt a felszabadulást megelőző években. Szívóssága, ötletessége, munkaszeretete segítette át őt és családját a nehéz esztendőkön. A földosztáskor virradt fel számára először: 12 holdat kapott. Muhi Ferenc nem sokat kérette magát, mikor az új útra: a szövetkezeti útra hívta a párt, oda gazdatársai. Kilenc évvel ezelőtt tsz- tag lett; s most hét éve, hogy brigádvezető. A jászladányi Úttörő Tsz tagjai, de még a kívülállók is tisztelettel ejtik ki nevét. Egyéni gazda nem termelt ezen a vidéken 9—9,5 mázsánál több őszi árpát egy holdon — a Muhi- brigád munkája nyomán 18 mázsát adott a föld. A cukorrépa-termés 40—50 százalékkal szebb az ő közös gazdaságában, mint a kis- parcellákon. S ha azt hinné valaki, hogy Muhi Ferenc brigádvezetőnek más gondja sincs, mint százhúsz ember irányítása — pedig ez sem csekélység — téved. Legidősebb fia megnősült már; egyik leányát elnökhelyetteshez, a másikat rendőrtiszthelyetteshez adta feleségül. Négy gyermek nevelésén asszonyával együtt fáradozik. A ladányiak szerint a Muhi-gyere- kek tudják, mi a tisztesség. Nyilvánvaló, hogy nem maguktól, hanem szüleiktől tudják..; Párttaghoz illően veszi ki részét ez a dérüs-kók szemű, keménykötésű magyar faluja életéből. Tagja a földművesszövetkezet igazgatóságának; mint munkásőr, fegyverrel őrködik a néphatalom felett. Mindezt méltányolták a választók, mikor községi tanácstagnak Jelölték. JIIilIlL Cf.wmc hiuiádiMzetö kezén minden hónapban 80—90 ezer forinttal több megy kereszt tül, mint várta; a mintabolt havi 210 ezer forintos tervét állandóan túlteljesíti. Pár ezer forinttal a piaci „gomba” is hoz- zájárul. (Azért idézőjellel, mert ez a „gomba” nem ennivaló, haem — elárusítóhely.) Némi sejtésem van arról, mit gondolhat a rendszerető Bálintné kartársnó egyes hivatalos szervekről — például azokról,-melyek a gyors ügyintézés nagyobb dicsőségére tétlenül nézik, hogy a mintabolt ideiglenes működési engedélye már júliusban lejárt... Kérem, ne ijedjenek meg, ha maholnap állványokat, teherautókát pillantanak meg kedves boltom előtt: nem szűnik meg, nem költözik. Bővül! A gazdaság 30 ezer forintot szánt arra, hogy a most raktárnak használt utcára nyíló helységet baromfi- és zöldségelárusító üzletrésszé alakítsa. Éppen olyan nívós lesz, mint a bolt többi része — s azért ilyen olcsón, mert a mintagazdaság építészei, kőművesei hozzák létre; csakúgy, mint a meglévő javarészét. Amint átfutom ezeket a soro- kát, mindinkább megértem, hogy ezt a boltot — mely számomra valóságos agglegény-paradicsom — miért keresi fel olyf szívesen annyi szolnoki háziasszony is. Egyszerűbb a kétszer-kettőnél: a szocialista nagyüzem kitűnő termékeit olcsó áron, bőségben, kedves mosollyal, szívből jövő udvariassággal gyorsan rakják táskába, kosárba az üzlet dolgozói. r— bor váró — % %» flmi nincs a borítékban... Egy ember csak egy ember — szokták mondani... Nos, Muhi Ferenc a maga szemé- lyébefi cáfolja ezt a megdönthetetlennek látszó igazságot. Sok — és jól ellátott — megbízatása mellett értékes munkát végez az Úttörő Tsz- ben. Ha nem így volna, aligha tett volna szert ebben az esztendőben 545.25 munkaegységre. (A 25 százados pontosságért a szövetkezet adminisztrátorait illeti dicséret...) Kereken harminc forintot számolnak el nemsokára Muhi brigádvezető részére minden munkaegység után. Mondják, hogy a régi szövetkezeti gazda erősen bízik a jövőben. Nem csupán azért, mert látja, tapasztalja: milyen szorgalommal műveli a több mint 120 szövetkezeti gazda a közös földet, hanem azért is, mert jövőbe tekintve tudja, milyen fejlődés előtt áll az Úttörő Tsz. Ez a gazdaság az ellenforradalom leverése óta megkettőzte szarvasmarhaállományát —t a 187 egyed közül ma 191 tehén. Ezt az állományt a most kezdődő gazdasági évben továbbfej lesztik. A föld, a jószág önmagában vajmi kevés. Legfőbb értéke minden gazdaságnak; a dolgos kéz: Sokan tudják a szövetkezetben, hogy a két 15 holdas Gazdag-testvér: Imre és Antal — Muhi Ferenc okos szavának engedve lett tsz-tag. Ugyanezt mondhatjuk öccséről, az egykor 15 holdon egyénileg gazdálkodó Muhi Mihályról is. Családjáért, szövetkezetéért, a néphatalomért élő férfi Muhi Ferenc. Méltó az elismerésre: igaz ember, a jövő embere. A munkások államában nem jelszó a munkásokról való gondoskodás^ hanem élő valóság, a nap minden szakában érvényesülő törvény a munkásvédelem. Nálunk már természetes, hogy az új dolgozók mielőtt munkába fognának, orvosi vizsgán, balesetoktatáson vesznek részt. Az is természetes, hogy munkaruhát kapnak, s ha a munka megkívánja, védőruhát, védőételt és italt. A veszélyes munkahelyeken biztonsági felszerelés és bérpótlék jár. Szinte elképzelhetetlen egy nagyüzem orvosi rendelő, korszerű öltöző, hideg-melegvizes mosdó, fürdő nélkül. Ha a dolgozó a telephelyen kívül kap munkát, kütszól- gálati díj, száláspéhz, különélési pótlék illeti meg. Ma már alig van olyan üzem, ahol ne lenne üzemi konyha, melynek fenntartásához a vállalat is hozzájárul. A munkásfiatalom a távollakókról is gondoskodik. Tiszta munkásszállásokat, kedvezményes utazási lehetőségeket biztosát s legtöbb vállalat ingyenesen szállítja a munkahelyre dolgozóit. Nézzünk meg egy-két példát is erre. Az Alföldi Kőolajkutató Vállalat dolgozóinak keresete elég szépnek mondható. Mégis ezen felül ez évben védő- és munkaruhára 895 ezer forintot fordítottak. A munkásszállások fenntartása 444 ezer forintba kerül. A betegségbiztosításhoz 2 383 000 forinttal járul hozzá a vállalat. A munkások munkahelyre való szállításának évi költsége 2 millió 800 ezer forint. A múltban a tőkés nem fizetett külszoigá- lat-i díjat, mert mindig ahol dolgozott, ott vett fel munkaerőt. Csupán egy-két szakemberét küldte az új munkahelyre. Ma. a szocialista nagyüzem nem változtatja területenként a munká- ■okat, hanem külszolnálati díia< fizet, melynek összege a vállalatnál ez évben 4 600 000 forintot tesz ki. A felsorolt számokon kívül különféle segélyekre, gyermeküdültetésekre, sport- és kulturális juttatásokra, egyéb jutalmakra, védőételre, védőitalra —■ összevetve,közel 12 millió forintot költenek. Ezt rendes fizetésük felett élvezik a dolgozók és a múltban ez a tőkés zsebében maradt. Az építőmunkások a múltban a legnehezebb körülmények s legáldatlanabb viszonyok között végezték munkájukat, távol lakóhelyüktől és családjuktól. Ma közel 9 millió forint az az összeg, amit a borítékon kívül kapnak az államtól. Csak egykét juttatást említsünk meg: Védő- és munkaruha 540 ezer, különélési pótlék 497 ezer, idénypótlék 1 900 0ü0, étkezési hozzájárulás 1 280 0Ó0, munkás- szállás fenntartása 174 ezer, munkások szállítása 952 ezer forintiába kerül a vállalatnak A Járműjavító a múltban is állami üzem volt. mégsem kaptak a dolgozók a fizetésen és az utazási kedvezményen kívül semmit. A régi MÁV műhelyben nem adtak munkaruhát és védőruhát, nem volt ebédhozzái árulás, sőt konyha sem. Védőételt és védőruhát nem adtak, nem volt korszerű fürdő és mosdó. Ma sokmillió forintra rüg az az összeg, amit a Járműiavitó dolgozói élveznek, amit nem a fizető asztalnál kapnak meg. Ma közel 1 millió forintot fordítanak itt védő- és munkaruhára. A munkavédelmi berendezések elérik az 1 300 000 forintot. A védőétel és ital 180 ezer forintot tesz ki. Az ebédhozzájárulás a vállalat részéről 1 228 000 forint és közellOO ezer forint az. amely a dolgozók kulturális fejlődését biztosítja. Nehéz volna mindazon Jutta‘*st. intézményt, szervezetet fel- -nmlni. ami ma a munkások szolgálatában áll.
