Szolnok Megyei Néplap, 1958. október (9. évfolyam, 232-258. szám)

1958-10-11 / 241. szám

1958, október 11; •

SZOLNOK MEG TEJ NÉFLAP

5

Az olajbányászatban is van mód az önköltség csökkentésére

AZ ALFÖLDI KŐOLAJKUTATÓ ÜZEM:

életében az 1958-as évben olyan eredményeket értünk el az önköltségcsökkentés vonalán, amilyet még fennállásunk óta soha. Bizonyítja ezt a következő kis táblázat is: Az egy méter fúrásra eső költség az elmúlt években a következőképen alakult:

1955- ben 1.633,73 forint,

1956- ban . 3.133,60 forint,

1957- ben 1.863,13 forint, 1958. I. félévben 1.490,— forint, 1958 II. negyedévben 1.353,13 Ft.

Az egy méter fúrásra eső költségek magukba foglalják egyrészt magának a fúrási időnek, másrészt a rétegvizsgálatokkal eltöltött időnek összes önköltségeit;

Felvetődhet az a kérdés, hogyan, milyen eszközökkel és milyen területeken valósítottuk ezt meg?

Kétségtelen té^y, hogy az önköltségcsökkentés előfeltétele az, hogy teljesítettük, helyesebben túlteljesítettük, a lefúrandó méter tervünket. A túlteljesítés biztosítja azt, hogy a fixköltsé- gek több lefúrt méterre esnek, és így természetszerűen egy méterre vonatkoztatva csökkennek. Például állóeszközeink utáni előírt értékcsökkenést akkor is be kell fizetnünk, ha csak 40 ezer métert fúrtunk volna le, de ennyit kell akor is, ha 60 000 métert mélyítünk le; Ez utóbbi esetben világos, hogy egy métert kevesebb értékcsökkenés terhel;

Ugyanez a helyzet a munkabérek esetében, vagy a munkaruhák költségeinél is; Lényegében ilyen szerepet töltenek be az irányítás költségei is, vagyis

Köszönet a fáradozásért

Az Erdőtéren lakó emberek nevében köszönetemet fejezem ki a kunszentmártoni tanácsnak, valamint Farka® Józsefeié megyei tanácstagnak, aki nem sajnálta a fáradtságot, hogy ügyünkben eljárjon. Jórészt neki köszönhetjük, hogy ma már betonjárdáin járhatunk.

Kuna Jámosrvé

Kunszentmárton, Erdőtér 14.

ezek a költségek fennállnak akkor is, ha kevesebb vagy több métert fúrunk le;

AZ ÖNKÖLTSÉGCSÖKKENTÉSNEK ez a módja megköveteli azt, hogy a terveinket túlteljesítsük, Üzemünknél ez évben az önköltségcsökkentésben bekövetkezett nagy javulást elsősorban ez biztosította.; Hogy eredményeinket ezen a vonalon tartani tudjuk, ezt a jövőre vonatkozóan is biztosítani kell;

Az önköltségcsökkentés további területét nem az ilyen műszaki előfeltételek biztosítják, hanem valójában dolgozóink jó, vagy rósz munkájától függ. Ilyen terület az anyagfelhasználás csökentése. A fúrási munkálatok anyagigényes munkák, hiszen önköltségünk 40 százalékát az anyagfelhasználás teszi ki. Vannak persze olyan anyagok, mint például a béléscső, cement, barit, amelyek felhasználását földtapi és rpűszaki kör rülmények szabják meg. Ezeknél is lehetséges azonban, hogy szakszerű és gondos kezeléssel, valamint a geológiai feltételek helyes mérlegelésével megtakarítást tudunk elérni. Ilyen vonalon is értünk el ez évben eredményeket. Az anyagfelhasználás egyéb területén, így az üzemanyagoknál, szerszámoknál stb. mutatkozhat meg legjobban dolgozóink takarékosságra való törekvése.

KOMOLY EREDMÉNYEKET

mutathatunk ki ezen a vonalon is. Műhelyeink munkájuk egy jelentős részét használt anyagok fölhasználásával végzik és használaton kívüli gépekből kiszerelt alkatrészekkel újakat pótolnak. Mintegy 110 ezer forintot takarítottak meg ezáltal. Az elhagyott fúrási pontokról sok használható anyagot szedtünk össze és használtunk fel. Ezen a téren azonban nem végeztünk 100 százalékos munkát. Még ma is találunk fúráspontokat, ahonnan a többszöri felszólítás és rendelkezés dacára a fentma- radt anyagokat még nem gyűjtötték össze. E rendelkezések pontos betartása a további önköltségcsökkentésnek szintén egyik útja. Fúrási motorjaink és gépkocsijaink üzemanyagfelhasználása még nincsen norma- lizálva; Az országos normákat,1

illetőleg azok betartását figyeljük, hogy az üzemanyagcsökkentés vonalán is megtakarítást tudjunk elérni. Konkrét feladat ezen normaviták elkészítése és ezen keresztül is az említett cél biztosítása;

TEVÉKENYSÉGÜNK állandó mozgást követel meg. Emellett az egyes fúrási pontok általában elég nagy területet — fúrásonként körülbelül 2—4 holdat igényelnek. Ezek a területek igen gyakran esnek mezőgazdaságilag megművelt területekre. Sőt magasabb kultúrájú (szőlő, nemes magvak) földekre is. Ilyen esetekben kétfajta költségünk merül fel, egyrészt az igénybevett területeken lévó termények kártalanítása; másrészt ezen területek bérleti díja. Ezen a vonalon Is további költségcsökkentésre van lehetőség. Persze azt nem tehetjük meg, hogy a kutatásban megszabott pontokat elhelyezzük, mert a kitűzött pont — mondjuk éppen a szőlőbe esik —■, de arról már tehetünk, hogy a lehető legkevesebbet tesszük tönkre. A mi munkánktól függ az is, hogy mennyi ideig vesszük igénybe azt a területet.

Takarékoskodhatunk a telefonköltségekkel is. Üzemünk szétszórtsága állandó teleíonösz- szeköttetést követel meg. Azonban a felesleges beszélgetések kizárása, vagy jelenteni valónk rövidrefogása szintén módot ad a költségek csökkentésére;

Ilyen és hasonló természetű takarékosságra az élet minden vonalán van mód, kezdve a legkisebbtől a legnagyobbig. Eredményt akkor érhetünk el, ha mindenki az üzemet, annak minden berendezését a magáénak tartja és azt úgy is kezeli, Ide tartozik az is, ha dolgozóink a megfizetett munkaidőt valójában 100 százalékosan használják ki. Mindezen tényezőknek a felhasználása biztosítja azt, hogy az önköltségcsökkentés vonalán további eredményeket ér- hesük el. — d —?

Említő-, dbéfitiiá (neg-tyéfoló

Nemcsak Tiszatenyőn látni a fentihez hasonló képet, hanem a megye bármely községében, városában. Minden községfejlesztési tervbe többszáz, tobbezer méter hosszú új járda építése található. Deák Sándor kőműves, Janku József és Pete Bálint a betonozást végzik.

Jászberényben a tavasszal egy hatalmas szabadtéri színpad építéséhez kezdtek. A színpadot két oldalról körülvevő épületek; — amely öltöző kelléktár — már kész vannak, úgyszintén a színpad és a zenekar részére az orcheszter. Ha ebben az évben nem is tudják teljesen befejezni, de jövőre már csak kevés munka marad.

Tíz éves

a kunszentmártoni Ruházati KTSZ

, Egy évtizeddel ezelőtt Kunszentmártoniban hét szabó kisiparos úttörőként alakította meg a ruházati ktsz-t. Ezt ünnepelték az elmúlt napokban a szövetkezet dolgozói.

Balogh elvtárs, a szövetkezet

Amikor a kubikosok „

tfégí, kissé fakult írás ke-*'• rült a. minap kezembe Kunhegyesen. Qlyan választási néusorféle vált, s jószerint már meg sem mondhatom, melyik választásra készült. Az bizonyos, hogy volt már annyi idős, mint e sorojs. írója. Sőt talán több, hiszen keltezése, — már ameny- nyire az elmosódott dátumból ki lehetett venni — az 1920-as évek közepe körül Íródott a névsor aljára

Ám az érdekessége nem a régiségében volt, hanem abban, hogy a rajta felsorolt nevek között nem is egy akadt, amelyik •után a foglalkozási rovatba ez volt írva: kubikos, Hogy, hogy — bátartailankodott fel bennem a' kérdés, hát ezen a választáson a kubikosok is szavaztak? Ez szinte hihetetlen, hiszen ebben az időben ugyancsak virágoztak a „cenzusok’'. Kunhegyesen is csak az szavazhatott — úgy a képviselőtestületi., mint az országgyűlési képviselőválasztáson —, akinek legalább 21 aranykorona egyenes állami adóalapja volt. Ilyen pedig álig 6—700 akadt az akkor már többezer lakosú községben.

Dekát aikkor hogyan?

— Valami nagy baj lehetett abban az időben a kormánnyal,

legalábbis vidéken — így emlékezik az akkori kubokosok még egyetlen élő képviselője, a 72 éves Szőgyi Sándor bácsi. Ezt abból gondolom, hogy az éveken keresztül kérvényezett 48-as kört is engedélyezte a főszolgabíró. Ezzel nyilván az volt a célja, hogy a kubikosok, meg a többi szegényemberek is jószívvel legyenek a kormány iránt. Ezért kerültek listára a velem egyszö- rűek is.

JCj'gyébként az egészben az volt az érdekes, hogy nem is voltunk itthon. Vésztőn kubi- koltunk a Körösnél. Felettébb meglepődtünk, amikor megkaptuk a hivatalos írást: Büntetés terhe mellett tartozunk hazajönni a választás napjára. Igen ám, de a munkavezető mérnök meg azzal■ fenyegetődzött, hogy nem fizeti ki a bérünket. Mit tehettünk. Ha megyünk, nem lesz pénz, ha nem megyünk, otthon büntetnek meg bennünket. Tanakodtunk. Az öregebbje végül úgy döntött, hogy menjünk. Aki hazarendelt bennünket, az majd a fizetést is elintézi — reménykedtünk.

C a kunhegyest kubikosok

1~'7 el is indultak. Ki igy, ki úgy. Többségük gyalogosan. Vonalra adták a talicskát, meg a

szerszámot s ők. pedig tarisznyával a hátukon útnak eredtek.

— Ha jól emlékszem, negyednapra értünk haza. Itthon akkor már nagyban folytak az előkészületek. A kortesek házról-ház- ra jártak. Biztosították a szavazatokat. íratták alá az íveket, amelyben a „fejpénz‘‘ ellenében elkötelezték magukat az emberek, a kormánypárti jelöltnek. Hozzánk persze nem jött senki. A nagyvendéglőben pedig kezdetét vette a reggelbe nyúló mulatozás. Józsa Sándor, a főbíró, meg a község gazdái fizettek minden betérőnek, ha kiáltott egy éljent a jelöltre. No persze, nem a saját zsebükből.

így ment ez egészen a választás napjáig. Nappal a kortesek kiabálásától volt hangos a község, éjjel meg a mulatozók ri- koltozása háborgatta az alvókat.

— Végül aztán felvirradt a választás napja. Ki-ki ünneplőbe bújt, s indult a községházához. Hogy ott mi volt, azt hiszem, felesleges elmondani. — Csak annyit említek meg, hogy sok csendőrt láttam már, de .iinyit egycsomóban még soha. Mint Józsáék elmondták: a választás „tisztaságát és rendjétf' voltak hívatva biztosítani.

A jelölt, egyébként valami jogászgróf volt. Nagyban éljenezték, amikor mi csoportosan — mármint a kubikosok — indulni akartunk befelé, hogy aláírjuk a listát. Ám csak akartunk, mert a kaputól vissza- transzporáltak bennünket. Nem volt papírunk a belépésre. A kortesek nem adtak a „lejáráskor’'. Valami főfő azt mondta, várjunk. Vártunk is úgy délutántájig, de bizony akkor sem engedtek be. Becsukták előttünk a kaput. Mehettünk haza, Nem szavaztunk, nem engedtek bennünket.

Másnap reggel aztán újra felkerekedtek a kubikosok. Persze, megint gyalog. Mire negyednay Vésztőre értek, megtudták: amiért mérnöki engedély nélkül mentek haza szavazni, nem veszik' vissza őket a munkára s korábban megdolgozott pénzt sem fizetik ki.

— M aídnem egy hónapi ke- Lfl resetembe került nekem ez a szavazás — sóhajt Szőnyi bácsi. Itthon meg a család kenyér és zsírozó nélkül. Mentünk a főbíróhoz. Hiába. Azt mondta: ő nem hivott bennünket. Később tudtuk meg, hogy nem volt annyi munkásra szükség, mint ahányan voltunk. így al<a,rtak megszabadulni a feleslegtől. De ezt talán a mai fiatalok már el sem h

elnöke beszámolójában visszaemlékezett a tíz év alatt megtett útra. Beszélt azokról az időikről, amikor egy fillér nélkül kezdték meg a munkát. Bizony akkor még nagyon nehéz volt az élet. Ma elmondhatjuk — mondotta — a szövetkezetnek több mint negyedmillió saját vagyona van. És ahogy a szövetkezet fejlődött, úgy gazdagodott a tagok élete is. Meggyőződtek maguk is arról, hogy helyes utat választottak, mert a szövetkezetben biztosabb a jövő.

— Ebben az évtizedben a szövetkezet közel 29 millió forint értékű, főleg gyermekruházati cikkeket készített népgazdaságunknak;

Kovács István elvtárs, az

OKISZ vezetőségének tagja átadta a jubiláló szövetkezetnek az Országos Kisipari Szövetkezet gyönyörű ólomkristályváza ajándékát.

A jutalom sem maradt el ezen az ünnepi gyűlésen. Balogh István, a szövetkezet elnöke „A szövetkezeti ipar kiváló dolgozója” jelvényt és oklevelet kapott. A hét alapító tagot oklevéllel és pénzzel jutalmazta a szövetkezet eddig végzett eredményes munkájukért.

A helyi szervek üdvözlései után közös vacsorán vettek részt a tízéves szövetkezet tagjai

Bordás László---------------A Magyar Rádió és Televízió

Szolnoki Stúdiójának

műsora — október 11-én 333 méteres középhullám, 17 órát Szombat esti gondolatok. — Fóti Pál írása. — Hírek. — Sport, -sí „Szellcmidézés“ Szeptember 27-én elhangzott vidám műsor megismétlésé.