Szolnok Megyei Néplap, 1958. október (9. évfolyam, 232-258. szám)
1958-10-08 / 238. szám
1958. október 8: SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 MM Százezer hold erdő 600 millió darab facsemete Megválasztották a KIOSZ új megyei vezetőségé^ Egy kimutatás fekszik előttem: Szolnok megye 15 éves fásítási terve. A számok mögött szinte látom a sokmillió facsemetét, a haragoszöld színben pompázó erdőket, mezővédő erdősavakat; A jelen helyzeten változtatnunk kell A jelentés ezt mondja: „Szolnok megye az ország jóban legszegényebb megyéje. 1938-ban az összterülethez viszonyítva a fásítás mértéke 0,7 százalék volt, ami a -második világháború pusztításai következtében 0.6 százalékra csökkent. Ebben az időben az országos átlag: 12,5 százalék. A felszabadulás után az erdők és fásítások területe fokozatosan gyarapodott. Jelenleg a megye fásítattsága 1.7 százalék Nem véletlen,, hogy Móricz Zsigmond 1932-ben így írt a Szolnok megyei pusztákról: „Legjobban azt sajnálom, hogy egyetlen facsemetét sem látok. Kopár vidék, csak néhány ta- mariska bokor szorgoskodik szomorúan a kis tanyák előtt. Mi minden lehetne itt és semmi sincs!... Majd a szebb jövőben másképp lesz ez is. Ha mi nem, fiaink majd okosabbak lesznek Azóta sok év telt el és sok- minden megváltozott a magyar Alföldön. A fejlődés megindult. Tervek készülnek a jövő mező- gazdaságáról, a szebb élet megteremtéséről. A fásítási terv szerint évenként 5 ezer kát. holddal gyarapszik a megyei fával beültetett területe. E nagy munkához a tavasz- szal fogtak hozzá termelőszövetkezeteink, állami gazdaságaink, egyéni gazdáink. Segít e munka megvalósításában az állam is. Jelentős mennyiségű ingyen facsemetét ad, kölcsönöket biztosít mindazok részére, akik szívügyüknek tekintik a fásítási terv megvalósítását; Tavasszal 3 és fél millió forint értékű beruházás történt erdősítésre, fásításra. Ezen kívül a termelőszövetkezetek 166 ezer Ft hosszúlejáratú hitelből és 60 ezer forint értékű saját beruházásból végeztek fásítást. Lehetne több olyan termelőszövetkezetet felsorolni, mint a karcagi Szabad Ifjúság, ahol 3,5 hektár területayi fasort és 3 kát. hold erdőt létesítettek. Ezen kívül tanyák fásítására és pótlására 14 ezer suhángot használtak fel. A kunszentmártoni Zalka Máté Tsz-ben közel 40 hektár erdő telepítésére iskoláztak el fásítási anyagot. A községekben a községfejlesztési alapból támogatják e nemes ügyet. Kuncsorbán, Tö- rökszinetmáklóson, Mezőtúron, Szolnokon és Kunmadarason lelkesen segítették a fásítást a tanácsok; — Községfejlesztésd alapból a tavasszal megyénkben mintegy 240 ezer forintot használtak fel fásításra. Segítenek a fiatalok is. Mezőtúron a városi KISZ bizottság vezetésével 51 ezer suhángot ültettek el. Karcagon 10 ezer suhángot és 22 ezer csemetét, Abádszalókon 2 ezer suhángot és 16 ezer csemetét ültettek el aKISZ- fiatalok társadalmi munkában. A tavaszi jó eredmények mellett az őszi fásítási idény áll most előttünk. Az állam 1 millió 800 ezer forintot biztosított az őszi munkák elvégzésére. Ebből 466 hektár erdő telepítését és pótlását irányoztuk elő. Ehhez hozzájárul még a községfejlesztési alapból a fásításra szánt összeg. A fásítási terv szerint 3 év alatt kerül megvalósításra a termelőszövetkezetek tanyaközpontjainak fásítása. E fontos feladatban sokat tudnak segítalok. A 15 éves tervben 100 ezer kát. hold erdősítése a cél. Természetesen nem egy 100 ezer holdas táblát erdősítenek. A tervben szerepelnek erdősávok, útmenti fásítások, a belterületek. Erre a területre 600 millió darab facsemete szükséges. Az idei év azt bizonyítja, hogy meg lehet valósítani a tervet, ha továbbra is olyan lelkesen foglalkozik vele megyénk minden dolgozója, fiatalja; Tizenöt év múlva a fásitoít területtel az 1,7 százalékról elérünk a 10—12 százalékhoz. Nem lesz hiány tűzifában sem, de jelentősen megváltozik a megye éghajlata is. Tudott dolog, hogy ahol sok a fa, ott pára- dúsabb a levegő, gyakrabban hull csapadék, nies a szélnek olyan romboló hatása. Érdemes ezért a szép tervért dolgozni V. K. A Járműjavító baleseti statisztikáját vizsgálva megállapíthatjuk, hogy az elmúlt évhez viszonyítva javulás mutatkozik. Míg 1957 jún., júl., és augusztus hónapjaiban balesetiből kifolyólag 1275 munkanap esett ki. 1958 azonos időszakában 1048. Ez a csökkenés azonban nem megnyugtató — mert még mindig igen magas a balesetek száma. Nézzük, miből adódnák a sérülések: A balesetek 50 százaléka kéz- és kar-sérülés, ami rendszerint a szerelési munkálatoknál fordul elő. Legtöbbször az elhasználó" dott, meg nem javított szerszámok használatából következik. A KIOSZ hétfői küldöttválasztó gyűlésen a résztvevők tizenkilenc választmányi tagot, hét póttagot és tizenöt országos értekezleti küldöttet választottak. — A megválasztottak a megye legjobb szervezett kisiparosai, legtöbbjük tízéves szervezeti múltra tekinthet vissza, mint például Borzd István szolnoki kárpitos, Szabó Imre tiszafüredi cukrász, vagy Zaják János jászberényi cipész. A küldöttgyűlés megválasztotta a héttagú megyei KIOSZ vezetőséget és a fegyelmi bizottságot is. A megválasztott vezetők a következőképpen osztották el a funkciókat: Elnök: Bozsik Béla kunszentmártoni szabó, titkár: Szoboszlai István (újra megválasztották), gazdasági vezető: Tóvizi Ernő (szintén a régi vezetőségből), köz- igazgatási felelős: Borzi István A kocsiosztálynál, az alkatrész szerelésnél a lábsérülés mintegy 34 százalékát képezi a baleseteknek. Itt már inkább a nemtörődömség, a hanyagság és a baleseti oktatások elmulasztása a fő ok. A kocsiosztály bognárai a tehervagonok bontásából származó palló és burkolat deszkákat a vágányközökbe dobják. A kiálló szögektől az utóbbi időben hárman sérültek meg. A sokszor előforduló hanyag munka ellenére is azt kell mondani, nem mindig a munkás felelős a balesetekért. Hiba a balesetet vizsgáló bizottság részéről, hogy legtöbb esetben sablonosán végzi munkáját. Sokszor ki sem mennek tájékoztatási felelős: Cserhalmi Gyula szolnoki lakatos, termelési felelős: Szabó Lajos mezőtúri fazekas, kultűrfelelős: Fs Kovács Ferencné szolnoki fényképész kisiparos. A fegyelmi bizottság tagjai} Osgyán József, Szabó Lajos és Szoboszlai István. A póttagok} Miskolci Béla és Nagy AntaL Szoboszlai elvtárs a zárszavában a következőket mondotta az új KIOSZ vezetőknek: Most már a hétköznapok harca következik és a vezetőségnek meg kell fogni a dolog végét. Legyen méltó a vezetőség arra a bizalomra, amit a küldöttgyűlés szavazott neki. Szép feladat a tömegek képviselete. Jó politikai és szervezeti munkával legyünk a magunk területén élharcosai a tanács- és képviselő választásnak is, hogy rászolgáljunk a párt és kormányzatunk bizala helyszínre, hanem az irodában csinálják meg a jegyzőkönyvfelvételt. így a baleset oka rendszerint „figyelmetlenség a dolgozó részéről’’ és az intézkedési „kioktattam a dolgozót'“. A műszaki vezetőknél ott van a hiba, hogy nem tartják meg rendszeresen az előírt baleseti oktatást és ha meg is tartják, az nem alapos. Nem ritka az sem, hogy néhányan ott sincsenek az oktatáson, a jelenléti könyvbe mégis beírja őket a műszaki vezető. Nem kielégítő az újonnan felvett munkások oktatása sem és ebből sokszor súlyos balesetek származnak. Csömör János, teni a termelőszövetkezeti fiaszolnoki kárpitos, nevelés- és mára. Nagyobb figyelmet a balesetelhárításra Egyet, tizet, százat! Vékony fakereszteket és súlyos, tekintélyes sírköveket. Temetőt láttam, igém Major észrevette meglepetésemet. — Ez a régi temető, Már lezártuk. Egy pillanatra visszagondoltam arra az útra, amelyen idejöttünk. — Hiszen itt köröekörűl házak vannak! A tanácselnök bólintott, csontos arcán mosoly húzódott át: — Igen, pont a falu közepén van a régi temető. Dehát mit tehettünk mást! Tíz óve még ez volt a falu széle. Aztán ide épültek ezek az utcák: gondolja meg. hogy több új ház van, mint amennyi volt a felszabadulás előtt összesen. Körülvették a temetőt. Körülvették és a temető elsüllyedt az új házak tengerében, a szemközti iskolában nyüzsgő gyerekek kacajában, elsüllyedt a hajdani koldús falu virágzó, mohó, gazdag életében. * EKKOR HATÁROZTAM EL, hogy írni fogok Tiszasülyről. Mert erről írni kell. írni kell az elődök sírját körülölelő gazdagságról. Azok, akik a sírok alatt nyugszanak a falu közepén, csaknem mind kínlódva túrták a földet és egyforma szegények voltak, akár évszázadokkal, akár csak évekkel ezelőtt haltak meg. Mindig szegény volt ez a föld. Akkor is, amikor a XIV. században egy adólevélben Sül néven először megemlítik. \ Ti- sza-saabályozás előtti években is, amikor a végtelen síkot áterezte a víz, a nádas, a mocsár. Csak halászemberek merészkedtek ide. A hal, a bíbic, a vadfcallkság, új házak, rizs. Görbe-major látképe a Tiszasülyi Állami Gazdaság magtárának tetejéről, csa nyújtott megélhetést az idetelepített jobbágyoknak. Csak itt voltak hasznosítatlan földek: ezért jöttek ide a 70-es évek táján mindenfelől a környező községekből, uradalmakból, különösen a Tisza szabályozása után, századunkban. Ide jöttek, de ugyanaz a gürcölés várt rájuk; Az éltető Tisza partján kiszáradt a föld, állandó aszály pusztított, tönkre jutott a paraszt: Es nőtt a nagybirtok. Az öreg Kádár Gusztáv, aki 27 évig tanított a szomszédos Kőtelken, így beszél Nagykörűről, Tiszasülyről és Kőtelekről, a három egymás mellett fekvő tiszaparti községről: — Egymás mellett vannak, igaz, de nehéz elképzelni nagyobb különbséget. Nagykörűn, a jó homokos talajon gyümölcs termett, szőlő és sok vagyon. Könnyen jött a pénz és könnyen ment. Igényes, kényes volt itt a lakosság. És ott van mellette Kőtelek. A föld felerészben szikes, felerészben jó kötött talaj. Nem volt itt nagybirtokos: végtelenül önérzetes, szegény, igénytelen, hihetetlenül szorgalmas nép lakta. Nem volt semmije, de a fejét magasan hordta; Ti- szasülyre pedig ránehezedett a nagybirtok: szinte egész népe cselédkedett, mind a földesuraktól függött. És nagyon szegény volt. Igen, így volt. Ég a nagykörűi gazda magasabbra tartotta a fejét a kőtelkinél, a kőtelki a ti- szasülyinél. Ma — ha egyáltalán lenne ilyen — fordítva lehetne. Igaz ugyan.;; de ne vágjunk elébe a dolgoknak. A KOMMENCIÓS CSELÉDEK és a többi parasztok a 20-as éveikben kezdték kialakítani a mai falut. A cselédek sorsa: a kommenció biztosította az élelmet, egyébként pedig dolgoztak látástól vakulásig. A napszámosok, a földnélküli szegényemberek is teljes mivoltukban a Szé- nássyaktól, Halassytól, Brach- feldtől, Brauertől, Pietschtől és a másik hat földesúrtól függőitek. A „köpködő” a gát volt; a szép napfényben ott üldögéltek, várták a gazdatiszt képében megjelenő szerencsét, a munkát: a létforrást. A szegény, szikes föld fukar volt és kegyetlen: 2—3 mázsás holdankénti búzatermés már közepesnek számított: esős esztendőben a hat mázsa gáfedag aratást jelentett. Ritkán, nagyon ritkán. A gazdák sokszor kénytelenek voltak zöldhitelre, lábon eladni a termést. Ha elemi csapás pusztított; a biztosítóintézetek kíméletlenül behajtották a kamatokat. Pergett a dob. A mi krónikánk nem a múltról szól: a mát akarjuk papírra vetni. De hogy megérthessük, mindezt el kellett mondani. És őszintén azt is: 1945 elsöpörte a kastélyok urait a határból, el Brachfeldet, a mintagazdát, aki teherautóval szállította a vajat Becsbe és pár kiló lisztet adott napszámba; el Halassyéket, akik Horthyékhoz jártak Kenderesre, el az egész pereputtyot — ám a nyomort ez önmagában nem szüntethette meg. Földet osztottak és a cselédek ezer év visz- szafejtott vágyával vetették magukat a földre. Volt olyan, aki hat gyerekével együtt hatvan holdat vállalt. Ez a tiszaparti táj azonban épp olyan mostoha maradt az emberhez, mint annakelőtte. Három aszályos esztendő következett; és volt olyan, hogy a morzsolt kukorica kilójáért 8, a kenyérliszt kilójáért 10, a főzőlisztért 14 forintot fizettek. Fehérkukoricát vetettek, mert annak a lisztje legalább fehér. Búzakenyeret kévését ettek ezekben az időkben. Ekkor még csak a lehetőség volt meg a gazdaságra, a nagy nyomorúság mögött, elrejtve, valószfnűtlenül. Ekkor, 1948-ban, állt talán a legsivérabban a község. És akkor jelent meg a megoldás. A kincs. A jólét. Minden. NEM TUDOM, mit említsek előbb: A rizst? A nagyüzemi gazdálkodást? Vagy mindkettőt együtt? Azt hiszem, talán így} mert mindkettőt a népi demote* rácia adta Tiszasülynek, a szikes, birkalegelőnek is rossz pusztáknak, e puszták népének? Hogy mi jött ezután, arról tanúskodjék a következő vallomáá (Folytatása következik.) Karats Dénes
