Szolnok Megyei Néplap, 1958. október (9. évfolyam, 232-258. szám)
1958-10-31 / 258. szám
1358. eíet<5ber Síi SZOLNOK MEG VEI NÉPLAP 3 EGY KIÁLLÍTÁS megnyitása előtt TV ovember 1-én, szombaton 1 ’ kiállítást nyit meg a Megyei Tanács nagytermében Czi- nege Lajos elvtárs, a Szolnok megyei Pártbizottság első titkára. A tablókból, grafikonokból, fényképekből, rajzokból, modellekből. makettekből álló tárlat megyénk 13 évét mutatja be. Nagy a sürgés-forgás az utolsó napokban. Kaposvári Gyula, a múzeum igazgatója. Barna Károly, a megyei népfront iroda munkatársa. Vágási Kálmán és Méri Sándor dekoratőr vezetésével fűtést szerelnek, képeket állítanak, vitrineket díszítenek, egyszóval a kiállítási munka ezernyi ágazatát végzik. A kopácsolástól hangos termekben felhalmozott anyagokból már sejteni lehet egy nagyszerűnek Ígérkező kiállítás körvonalait. A lépcsőház korlátáit máris vörös drapériák díszítik. Virágok kerülnek még hozzájuk, így lesz teljes a bejárat. Cserepes virágok díszelegnek természetesen majd a nagy teremben’ is. A baloldali kistanácsterem a mezőgazdaságé. Érdekes tablóról tudjuk meg, hogy a karcagi Béke, a túrkevei Búzakalász, a ci- bakházi Vörös Csillag és a szolnoki Szabadság Termelőszövetkezetek primőrkertészet termékei Becsbe, Brüsszelbe,, Hamburgba is eljutnak. A karcagi Béke Termelőszövetkezet silókukoricatermesztési kísérlete már ismertebb dolog. Ezt is egy tabló mutatja be, képeken szemléltetvén a Hruscsov elvtárstól kapott szovjet vetőgépet és silókombájnt. „Egy termelőszövetkezeti család élete” című tablón Gaál Antal túrkevei termelőszövetkezet elnökhelyettes életével ismerkedünk. Gaál Antal 18 holdas középparaszt volt, amikor belépett a Vörös Csillag Tsz-be. Azóta házat vett. két fia ez évben kapja meg a mérnöki diplomáját, s ő maga kitüntetéseket mutogat a látogatónak' rT' ermészetesen iparosodott is megyénk a 13 év alatt, s így a kiállításon is nagy helyet foglal el az ipar. A Tisza Cipőgyári sarok a múlttal összehasonlítva foglalkozik a felszabadulás utáni feilődéssel. Felvételek az óvodáról, a bölcsődéről, az ipari tanuló iskoláról, az épülő kultúrpalotáról és arról a sokmindenről, amelyet Martfű kapott az államosítás óta. A világ térképén 40 országba futnak a piros nyilak Magyarországról. Ennyi helyre jut el a Tisza Cipőgyár terméke. Különben hírességeiket vitrinekben elhelyezve is láthatják a kiállítás látogatói. A Szolnoki Papírgyár tablói és termékei mellett süvegcukor, s fényképek jelzik, a Szolnoki Cukorgyárról van szó. Eredeti, megyénk közlekedésének szemléltetése az Ikarus 55 színes fényképén kívül grafikonok, s más felvételek juttatják eszünkbe, mennyivel könnyebben utazunk pár éve. A kiállítók között ott van a megyei sportbizottság, szintén szembetűnő tablóval. A középiskolák életéről készültek fény- képfelvételek. S ami különösen megkapja majd a látogatók tekintetét, az eredeti készítmények, vagy ffvártmányok kicsinyített másai. A járóműves kő- törőt, melyet a Jászberényi Aprítógépgyár Bulgáriába, Kínába exportál, modellben láthatjuk. Divatosfazonú cipők, szőttesek, szőnyegek, csempék és annyi sok minden dicséri iparunk, kézműiparunk sikereit. A kiállítás a büszkeség érzését kelti fel mindanyájunkban: Igen, ezt mi csináltuk, ezt mi építettük. B. L. negyven éne történt 1918 őszén a forradalom fé- lelmetes szele söpört végig az országon. Nem váratlanul. „Rohanunk a forradalomba” — jelezte már 1913-ban Ady Endre az új idők eljövetelét. A háború vérözönében milliók várták ezt, és nem csalatkoztak, mert 19libán megteremtődtek a forradalom előfeltételei hazánkban. Az Októberi Szocialista Forradalma egyre jobban érezhető hatása, az imperialista rablóháború következményei és az osztályellentétek miatt elkerülhetetlenné t>ált a forradalom. Az 1918-as évben a háború és kormányellenes megmozdulások mindenapossá váltak. Egymást érték a tüntetések, sztrájkok és a parancsmegtagadások. A forrongások egyik tűzfészke megyénk volt. „A leginségesebb vármegye vagyunk, s a háború, valamint a katasztrofális rossz termés következményei semmiféle kormányintézkedéssel el nem háríthatok” — ismerte el a belügyminiszternek tett felterjesztésében az alispán. A jelentés igazát a forradalmi néptömegek megmozdulásai bizonyították. A szolnoki Fűrésztelep, a MÁV Műhely munkásai, és más üzemek dolgozói egyre merészebben nyúltak a sztrájk fegyveréhez. „Le a háborúval! Éljen a béke!'’ — jelszavakat mázolták a házak és a gyárak kerítéseire. A rendőrkapitány jelentése szerint „a köz- és a vagyonbiztonság Szolnok város területén gyenge lábon áll. Feltétlenül szükségesnek tartom a csendőrség megerősítésére még legkevesebb negyven csendőr kivezénylését”. A szolgabírók is kétség- beesetten kérték a csendőrség létszámának emelését a parasztság mozgolódásainak elfojtására. A kívánt eredményt azonban nem érték el. A karhatalom megerősítése ellenére a tömegek balratolódása fokozódott. A monarchia-ellenes hangokat sem lehetett elfojtani. nilt közé az unottan rágcsált szivarvégből. A csutkát elhajítja, gondosan megcélozva egy friss, tenyérnyi vértócsát. Hallhatóan szisszen a parázs a halálos csendben ... Csömör Erzsébet szétszaggatott testét fáskosárba rugdossák, seprik ... A figyelem most meggyötört- ségében is megnyerő arcra irányul. A férfi térdepel Héjjas előtt — ez a „házirend”. — Ki vagy, te eb? — így Héjjas. — Kémeri Lajos. — Mi a mesterséged, te naplopó? — Festő vagyok. Héjjas Iván vezérkarához fordul: — Ez nagyszerű, nemde, urak?! Kissé elavult már a tapéta itt... Freskóval kellene helyettesítenünk ... Ecsetet, Mihály! Franczia-Kiss készséges alázattal ugrik, rohan. Más a v^zér parancsa s megint más azé a piszkos Váradié, aki még egy korty pálinkát is sajnált tőle ... Kopottszőrű marokecsettel tér vissza s jelent — mint a reglama előírja — alázattal. — lde egy szép vörös embert gondoltam — mutat a falra Héjjas. — Fessed, művész elvtársi — nyomja meg gúnnyal a szót: s a vértócsára mutat: — Itt a festék. Jól megkevertük... Kémeri legyőzi iszonyatát és vérbe mártja az ecsetet. Vázol ... — és felébred benne a dac: merész-tartású, duzzadó- izmú legény kontúrjai kerülnek a falra. Héjjas tekintete elborul — megérezte a mondanivalót. A maga módján felel: — Szemét! Ez nem festmény. Oktassátok egy kicsit — parancsolja — előbb a bal kezén! IY émeri Izezét az asztal sar- kára szorítják. Franczia- Kiss hosszan gusztálja a puskavesszőt, végigsímegatja, meg- megrezegteti és lecsap, a festő fzlordít: gyűrűsujjáról leszakadt a köröm. Kémeri ismét próbálkozik, de most már tudja, hogy minden hiába: a Franczia-Kiss-féle „rajziskolának■” nem a freskókészítés a célja, hanem az emberkínzás. Torz, nyomorodon alakok sorakoznak a fal hosszában — itt-ott elmázolt ecsetvonás: ütleg, rúgás, döfés emléke. Hajából tépett csomóval töröltetik ki vele az ecsetet, majd iszonyú fájdalmat érez az oldalában, elájul. Héjjas szárnysegéde észrevette, hogy urát már nem mulattatja az ördögi komédia: vesén-rúgta Kémeri Lajost. Rimóczi Mártonné kerül sorra, aztán Kollár Anna, Veres József né, a szolnoki Dohányos Károlyné... És mindezt látnia- hallania kell F. Bede Lászlónak... * — Neki már jó... — sóhajt Bakonyi és leoldja Juhász Ferenc tetemét a rongyból csavart kötélről. A pince rabjai a fiatal kovácslegény holtteste mellé fektetik. A kccséri áldozat nem volt kommunista — tizenhét évével szinte azt sem tudta, mi a politika. Behozták s mart nem hullott térdre Héjjas előtt — agyonverték ... # — \ o, jómadár, te jössz! — L markol F. Bede hajába Franczia-Kiss. — Remélem, nem várattunk meg nagyon... — vigyorog. F. Bede nem felel. Térde, lába zsibbadt, vánszorogni sem képes. Rúgják, gördítik, taszigálják Héjjas elé. A vezér. — élet és halál ura — tekintetével kormányozza jól idomított legényeit. Először vessző... S mikor már vértől lucskos a ronggyá vert ruha: bot. F. Bede László elájul — vödörszámra zúdítják rá a vizet, hogy magához térítsék. — Te is aláimád már a halálos ítéletemet, mi, bitang? —üti fel Héjjas kesztyűs kézzel F. Bede vérrel-nyállal csepegő állát. — Alá! — taszítja ki a megkínzott ember a szót. — Kormost, hogy szépen írja! — parancsol Héjjas. Suhan, lecsap a puskavessző, csapásai nyomán szakadozik a köröm. — Még elmérged! — riad Franczia-Kiss. — S akkor hogyan akasszunk ? ... Parázsló szivarvéget szorít a sebekre. F. Bede torkából gyötrel- mes, rekedt hördülés szakad fel; orrfacsarón száll a megpörkölt köröm szaga; izzadt-szennyes csendörtenyér tapad az ájult ember véres szájára. F. Bede utolsó erejével belemar — a csendőr szitkozódva rúgja el az el- aléltat... * IJ éjjas diszkréten selyem- zsebkendőjébe köp; hitvány ez a vinkó, amit a tiszti különítmény rekvirált. Hiába no, ha a jót megitták — el kell fogynia a rossznak is ... Ital nélkül nem megy a munka. A pohár — amint kedvetlenül az asztalra löki — felborul. — Vége felé járunk itt Ahányban — gondolkodik el. — Maholnap másutt folytatjuk ... Szépen kéne befejezni. — Tánccal — javasolja Varadi. — Kötelet, aztán a szél verje össze a bokájukat... A szárnysegéd „díszlövést” javasol — sírgödör szélére térdepelteiéit emberekre. Héjjas csak legyint, az ostoba bárócskától nem várt különbet. Várakozó te- kintettetMrézi Franczia-Kisst; — No, Mihályom... ? — Nagyságos uram... — emelkedik fel ültéből az alázatos alvezér — lakassuk jól őket utoljára. — Részeg vagy, te... ? ! — hördül fel a nagyúr. — Vörös gyomrot akarsz tömni? — Azt, azt, nagyságos uram — vigyorodik el Franezia-ÍHss. — Még hozzá vörös hússal, véres hússal... Egymás húsával lakatjuk jól a bitangokat! Hadd marakodjanak a kutyák... Most érti meg Héjjas a cimboráját. „Egymás húsával — morfondíroz — egymás húsával. ..” Diákkora jut eszébe, a történelemóra. Az egyetlen lecke, amit jól megtanult: Dózsa Gyó'-gy megkínzatása, halála ... Okos fickó ez a Franczia-Kiss! Még talán tüzes trónt is fabrikál egyszer jókedvében... Andrási Béla Riportsorozatunkat folytatjukt A királyi pár októberben Szolnokon áthaladó vonatját sem fogadta már éljenző tömeg. A különvonat utasai is érezhették a nép megcsökkent „szeretetét”, mert — amint az egyik helyi lap írta— „ ... a királyi felségek nem szállottak ki a vonatból, s az egybegyűlt közönségnek csak a lefüggönyözött szalonkocsikban volt alkalma gyönyörködni”. A „felségek” személye úgy látszik, nem hatotta meg az éhező népet sem Szolnokon, sem máshol, mert a forradalmi hullám egyre magasabbra csapott. Október 17-én Tisza István, az eszeveszett háborúsklikk vezéregyénisége hivatalosan bejelentette a katonai ösz- szeomlást. Az Országban köröskörül forradalmi tüzek égt.k. A nemzetiségek sorra megalakították nemzeti tanácsaikat. / hktóber 25-én a Magyar ^ Nemzeti Tanács is megalakult, s 12 pontból álló prokla- mációt adott ki. Követelte a kormány lemondását, a képviselőház feloszlatását, egyenlő és titkos, a nőkre is kiterjedő választójog bevezetését és az ország teljes függetlenségének kimondását. A forradalmi néptömegek, sőt a polgárság egyes rétegei is örömmel fogadták a Nemzeti Tanács követeléseit. Gombamódra szaporodtak és vezetőszervekké váltak a munkás-katona tanácsok, s a tömegek élén lelkesen támogattak a Nemzeti Tanácsot. Október 28-án véres tüntetés robbant ki Budapesten. A tömeg Károlyi Mihályt követelte a miniszterelnöki székbe. A Lánchíd pesti hídfőjénél a rendőrség sor- tüzet adott a tüntető népre. A brutális cselekedet olaj volt a tűzre. Október 31-én éjjel Budapest proletariátusa és a frontra irányított menetszázadok együttes ereje győzelemre juttatta, a polgári demokratikus forradalmat. Elfoglalták a főváros legfontosabb középületeit, s a kormányhű erők ellenállását né* hány órán belül letörték. Az események hírére szerte az or* szagban a katonák leszedték sapkájukról a király jelvényét. Helyébe nemzetiszínű szalagot és őszirózsát tettek. A forradalom győzelme után megyénkben is megalakultak a Nemzeti Tanács helyi szervei. Szolnokon november 2-án a tüntető munkásság felháborodottan követelte a polgármester és más népnyúzók azonnali lemondását. A nép keservét kihasználó spe- kulánsok ijedten menekültek el a városból, a városi képviselőtestület pedig november 3-án „örömmel” csatlakozott a Magyar Nemzeti Tanács felhívásához. A kinyilatkoztatott ,.határtalan öröm” azért is megnyilvánult, mert a nemzetőri szolgála. tót, „a rend fenntartását” a 68. gyalogezred tisztikarára és a csendőrségre bízhatták. Az sem volt persze közömbös a régi vezetés számára, hogy a Nemzeti Tanács élére egy jobboldali szociáldemokrata került. JZőzben Budapesten Károlyi Mihály vezetésével koalíciós kormány alakult. Az új kormány felesküdött a királyra. Sm a tény a forradalmi mozgalmak újabb fellendülését váltotta fct. Az állami hivatalokon lévő címerekről eltávolították a koronát és viharosan tüntettek a köztársaság mellett. „Mondja ki a Magyar Nemzeti Tanács helyi Intéző Bizottsága, hogy Magyar- ország jövőjének, fejlődésének, a magyar nemzet önrendelkezési jogának útját a köztársasági államformában látja biztosítva" — követelte a szolnoki nagygyűlés. A szociáldemokrata vezérek ugyanakkor „rendre és fegyelemre” intették a lázongó népet. Rejtett céljuk, ami később kiderült, a forradalmi hangulat csillapítása volt. Eredményt nem értek el- „Közbiztonsági állapotaink alig javultak, amikor azt hisszük, hogy most már mégis csillapodtak, egy-egy eruptió mindig előadja magát. A tömegek hangulata nem javul, csak romlik. Helyzetünk kétségbeej- tően sötét képet mutat” — pa- naszkodik az alispán jelentésében. Az aggódás nem volt alaptalan, mert újabb tömegtüntetésekről érkeztek jelentések Nagykörűből, Tiszaföldvárról és Zagy- varékasról. A kormány a népi forradalmi erők nyomására az államforma kérdésében vívott harc ezen szakaszában már a köztársaság mel <lett foglalt állást. A köztársaságért vívott küzdelemben, illetve a monarchia-ellenes harcban • komoly érdemei vannak Károlyi Mihálynak. Nem volt ugyan forradalmár, habár ismerte Marx munkáit. A polgári demokratikus reformok híve volt, aki jól látta, hogy az országot teljes pusztulásba vezeti az uralkodó osztály. A haladó erők nagy győzelmeként 1918. november 16-án ki* kiáltották a köztársaságot. Az első világháború utáni forradalmi mozgalmak első szakasza ezzel lezárult. Az őszirózsás forradalom méltó nyitánya volt az 1919-es dt* csöséges proletárforradalomnak. A négyszáz éves nemzeti törekvéseinek jegyében döntötte meg a nép a számára ezernyi szenvedést tartogató, gyűlölt királyságot. Szabó Lajos
