Szolnok Megyei Néplap, 1958. október (9. évfolyam, 232-258. szám)

1958-10-30 / 257. szám

1958. október 89. 8TOMJOK MTCYEI NÍPLAP 3 Készüljünk fel jól a választási nagygyűlésekre Akikre az elmúlt hegekben a jelölés esett, most kiállnak a választópolgárok elé, hogy megmondják: hogyan akarnak tevékenykedni, mit szár»dékoznak tenni, ha majd november 16-án a végleges választás is nekik adja a bizalmat. Újabb, a jeiölögy üléseknél jóval nyilvánosabb tanácskozás ez. S a me­gyében október 26-án megtartott 21 választási -nagygyűlésen 28—30 ezer ember vett részt. Hozzávetőleg annyian, ahányan a jelölögyűléseken felszólaltak, véleményt nyilvánítottak. Leg­többen Szolnokon, dr. Münnich Ferenc elvtárs, a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnökének beszédét hallgatták. Az emberek ószintén örültek, hogy ilyen kendőzetlenül, nyilt beszédben hallanak a problémákról, s a kormányelnökkel együtt derültek az eredményeinket, körülményeinket eltorzí­tani mesterkedő nyugati „politikusok” balgaságain. Huszonnyolcezernyi ember. Ennyien adták tanúj elét októ­ber 26-án annak, hogy felelősséget éreznek a közügyek, az ország sorsa iránt.. S ha ehhez hozzászámoljuk, hogy a 28-át megelőző hetekben több mint 80 réteggyűlésen kb. ugyancsak 14—15 ezren vettek részt, megállapíthatjuk: kimeríthetetlen erővel, fáradhatatlan emberekkel dolgozunk együtt a válasz­tások sikeréért Bebizonyosult, hogy hívó szavunkra jönnek, mert ez saját érdekük is, jönnek az emberek. De szóljunk most idejében arról, hogy az aktivitásra, az erőkre nagy szükségünk lesz a választásokat közvetlenül megelőző s követő időkben is. F.pp ezért vigyázzunk, gazdálkodjunk okosan, egy grammnyit se fecséreljünk ebből a drága kincsből. Mit jelentsen ez? Azt, hogy némely helyen a nagygyűléseket megelőző időkben — kisebb községekben is — 8—10 féle rétegtalálkozókat, külön­böző rendezvényeket iktatnak programba, ahová szívesen is mennek az emberek. (Aztán — elvégre az élet egy percre sem lassul, — hetenként 10—15 lakodalom is színesíti, szépíti egy- egy község életét.) Nem is lenne jó, ha egyik vagy másik tár­sadalmi réteg azt vethetné a Hazafias Népfront szemére, akár csak egy kőszegben is, hogy „Mindenkivel tanácskoztak, csak pont velünk nem:“’ A helyes megoldás azonban mégis a gondos időbeosztás­ban rejlik. Abban, hogy a nagygyűléseket megelőző napokban inkább az erre való készülődésre összpontosítsák a figyelmet, erre készítsék az erőket. Nem kell rohannunk a különféle ta­nácskozásokká l, hisz van időnk arra, hogy a választások nap­jáig még mindenkivel szétvált hassunk, s bár igaz, hogy aztán már ismét új tennivalók kerülnek sorra, de választások után sem tűnik el innen a régi képviselők módjára senki. Sőt a mostani szoros kapcsolatot azután is változatlan óvatossággal, gonddal kell ápolni. Párt és tömegszervezeteink e tapasztala­tok figyelembevételével tekintsék át ismét programjukat. Vannak helyek, ahol nehezen tudtak „átváltani” a jelölő- gyűlésekről az új feladatra, a nagygyűlések szervezésére. Szol­nokon ez az átállás sikerült — s ennek titka az aktívacso- poríokra való szakadatlan támaszkodás. Az, hogy sem a párt­vezetők, sem a tömegszervezetek nem tévesztették el egy pillanatra sem azt, hogy a tömegeket napról napra újra és újra meg kell nyerni ügyünk támogatására, s ez nem megy más­ként, csak ha pontosan tájékoztatjuk őket közvetlen cél­jainkról is. A nagygyűlések jó szervezése, meghallgatása azt jelenti, hogy a jelölés és majd a választás után sem hagyjuk magukra választottjainkat, hanem az igazi segítséget, támogatást, biz­tatást ezután adjuk nekik ahhoz, hogy bennünket akár az országos, akár a helyi államhatalmi szervekben képviseljenek. B. E. Váradi röhint egyet a saját ostobaságán és meghúzza az üveget. Franczio-Kiss egy szem­villanásnyi pillanatig várja, kap-e a törkölyből ő is. Nem kap; Váradi csak urakkal iszik■ Amaz sértődötten kifordul a szobából; elő sem kerül másna­pig. Legényei taszítják be Varga Juhát. Az kerül a lóca egyik vé­gére — a másikra Bata Ferenc- né. Kása hadnagy vezényli a kín­zást — de ha jól meggondoljuk: fölöslegesen ordít. Legényei úgy verik Juhát s az asszonyt, mint­ha az életük függne rajta. Kása pálinkával locsolt gyomrát fel­fordítja a vér szag, megállj-t pa­rancsol. Vargát eloldják, a min­den ízében remegő gmbert két pribék támogatja, hogy össze ne essék. — Jó volt, Juha? ■— hajol Kása a verejtékező archoz. — Köszönd meg szépen, amit kap­tál... Köszönd meg, az irgal­mát; hiszen ti kultúrembeiek vagytok! Szembeköpés a Juha válasza; a hadnagyé rúgás és a parancs: — Vissza vele a padra! Puhít­sátok tovább ... Ezt meg — le- gyint hüvelykjével Batáné felé — lökjétek ki. Az asszony támolyogva indul hazafelé. Csak a sarkon túl fog­ja karon valaki — ezekben a na­pokban már nagyon veszélyes a kommunistákkal tartani. * Lázálomban, rettegésben tel* „Életünk ma eredményekben és reményekben gazdag** Tanácstagielöltek a Hazafias Népfront választási felhívásáról A jászberényi járás közsé­geiben, tanyaközpontjaiban nap- ról-napra jobban pezseg az élet, mert a tanácstagjelöltek sorra látogatják a családokat, a nép­front-bizottságok pedig egyre- másra rendezik a sok embert megmozgató kisgyűléseket. A népfront-körökben, tanyázó, be­szélgető helyeken esténként va­lóságos kis parlamentek ala­kulnak ki. amelyeknek tagjai pattogós vitában vetnek számot községük, tanyaviláguk eddigi előrehaladásával és okos szóval próbálják az egyre szépülő jö­vendőt is megrajzolgatni. Persze nem mindig könnyű feladat a felvilágosító szó vite­le, mert mi tagadás, jócskán akadnak még régi módon gon­dolkodó emberek, mint errefelé mondják, fatengelyes parasztok, akik nem is akarnak répaföld­jük mesgyéjénél tovább látni, de bőséges számban akadnak „értetlenek” is, akik olyan kor­mánypolitikát kívánnának, — amelynek során mindnyájan zökkenő és nehézség nélkül vál­nának gazdag és művelt embe­rekké. Ncs, az új, a szebb élet meg­teremtéséért küzdő tanácstagje- löltek igen jó fegyverhez jutot­tak a Hazafias Népfront Válasz­tási Felhívása révén, amely ok­tóber 12-én jelent meg az újsá­gokban. A felhívás egyes részeit már a jelölőgyűléseken is ismer­tették, de a tanácstagjelöltek el­mondották. hogy igen sokat ér, ha családlátogatás alkalmával és kisgyűléseken felolvassák és közösen megbeszélik, mit üzen a Hazafias Népfront a magyar munkásoknak, dolgozó parasz­toknak, értelmiségieknek, vagyis a választópolgároknak. A 72 esztendős Hátra Pál álattyáni tanácstagjelölt, dolgo­zó paraszt elmondotta, hogy az ő élete példája megcáfolta a parasztemberre vonatkozó ama régi példaszót, hogy „nem szerzel házat csak görbe hátat” — mivelhogy nemrégiben építette fel takaros, manzárdtetős házát. „Én hát nem kívánom vissza a régi világot, de a velem egyazon sorsú alattyáni parasztemberek se” — mondotta Hátra Pál és arról is beszámolt, hogy a fel­hívásból mindenhol fel szokta olvasni ezeket a sorokat: A Hazafias Népfront a nép hű fiait állítja jelöltként a nem­zet elé... Azokat jelölik, akik legbátrabban küzdenek, hogy ez az ország soha többé ne válhas- sék a hibbizományok országá­vá;.. a hatalom kerüljön azok­nak a kezébe, akik ismerik a nép gondjait, vágyait..: A Jánoshidához tartozó Tót­kér tanyán a népfront-körben rendeztek kisgyűlést. Ha ponto­sak akarunk lenni, persze meg kell mondanunk, hogy nem is olyan kicsiny gyűlés volt, mert kereken százan jelentek meg s valamennyien híres, régi jógaz­dák. A vita folyamán sorra fel­szólaltak: Papp János, Meny­hárt József, Halmai Bűa, Berki István, Bori Antal felidézvén a régi, fatengelyes világ keserves emlékeit. Kádár Pál és Sulyl József tanácstagjelűitek viszont a fel­hívásnak ezeket a részeit idéz­ték a gyűlés résztvevőinek em­lékezetébe: Népünk elégedetten tekint vissza a népi hatalom harcaira. Életünk ma eredmé­nyekben és reményekben gazda­gabb, mint eddig bármikor. S a kisgyűlés résztvevői egy­hangúan megállapították: való igaz, hegy reményeink is gaz­dagok, mert bizonyosra vesszük: a következő tanácsválasztásig lefutó négy esztendőben még gyorsabban haladunk, mint most. A Jásztelekhez tartozó Nyári­járás tanyaközpontban Kalla József fiatal pedagógus, tanács­tagjelölt arról számol be, hogy főleg az asszonyoknak kell so* kát beszélnünk a békéről, a bé­ketábor nagy erejéről. Éppen ezért maga részéről úgy véli, hogy a felhívásnak a békével foglalkozó, valóban szívhez szó­ló részét minden gyűlésen, csa­ládlátogatáson szóról-szóra fel kell olvasni. Tehát így: Bátorít bennünket, hogy leg* drágább kincsünket: a békét, szabadságot, hazánk független­ségét a magyar nép békeakara­ta, a magunk és a szocialista tá­bor ereje biztosítja. Olyan tá­bornak vagyunk a tagja, mely­nek oldalán van az erő is és az igazság is. Az emberek milliói világszerte küzdenek a béke fenntartásáért: a háború kapzsi erői nem győzedelmeskedhet­nek. A békében bízunk, épí­tünk. Pusztamonostoron a népfront községi elnöke, Baráth András régi munkásember és vele együtt az elnökség több tagja is azt ja­vasolja, hogy a felhívást a kis­gyűléseken teljes szövegében olyan ember olvassa fel, aki szépen tud verset, vagy mond­juk egy Móricz-novellát felol­vasni. A járás több községében vi­szont arra készülnek, hogy a po­litikai nagygyűléseken a felhí­vásból vett idézeteket plakát.sze- rűen állítják a választópolgárok elé. Tanácstagjelöltjeink tehát mindenképpen igen jó segítőhöz jutottak a Hazafias Népfront választási felhívása révén, és munkájuk azt mutatja: állan­dóan igénybe veszik és széles körűikben igen jól változatos for­mában fel is használják. — r-a — 232 holland vállalatot helyeznek indonéz ellenőrzés alá nek Bata Ferencné napjai. Sejti, érzi, hogy a megpróbáltatásnak még nincs vége. Mégsem szökik a faluból — mi lenne a két ki­csivel. S liorxi, merre fillér nél­kül ?... — A Vigyázó-kastályba! — adja ki egy ködös hajnalon a parancsot Héjjas valamelyik le­génye. A másik, kettő meglódítja Batánét; ismét szuronyok között — de emelt fővel — megy vé­gig a falun. A kapunál egyik kí­sérője elgáncsolja s rákiált: — Innen már csak térden to­vább! Igaz magyar emberek út­ját a magadfajta vörös nem jár­hatja a lábán. Nem ostoba, durva tréfa ez — szomorú valóság a Vigyázó-kas- télyban. Duzzadtszemű, vérfol- tas, meggyötört emberek imbo- lyognak sajgó térdeiken. Olykor korbács csattan, vessző süvít, puskatus puffan. Héjjas Iván főhadiszállásán nincs pardon . -.. A vezér szereti a vért.. csizmá­ját sem törli meg, ha kihallgatás közben beletop. Vöröses-barna foltok éktelenítik a lakk-reme­ket ... Jól látni, amint karos­székében elnyújtózik... Bata Ferencnét elébe lökdösik — a két pribék feszes vigyázzban áll mögötte. Héjjas szórakozottan kipillant az ablakon. Valakit hátrakötött kézzel vezetnek — a „helyi szokás’’ szerint térden- csúszva. danézzl — fordul hit te- ' * len az asszony felé. — Az sem rongyolja soká a nad­holland tulajdonosok vágtak zsebre, most termelési célokra fordítják( TASZSZ) Földalatti tenger Kínában PEKING (MTI). A nankingi egyetem geológiai szakának ta­nárai és diákjai a Jangce fo­lyam ősmedrérc bukkanva felfe­deztek egy 200 ezer négyzetkilo­méter kiterjedésű alagutat. — A földalatti tenger nyugat-keleti irányban egészen Sanghajig hú­zódik. Legmélyebb pontja 400 méterre van a tenger szintjétői, vizét négyszáz milliárd tonnára becsülik, amelyet a mezőgazda- sági termelésben kívánnak majd hasznosítani. Huszonötéves jubileum Termelési értekezletet tartottak Karcagi Községgazdálkodási ^Vállalat dolgozói, amelyen beszá­moltak a vállalat eddigi mim­ikájáról és tervteljesítéséről. A itermelési értekezlet egyben jubi­leumi ünnepség is volt, mert ez- i alkalommal került sor a 25 éve ‘szolgálatot teljesítő Nagy Bálint elvtárs köszöntésére. Nagy Bá­lintot a vállalat munkásságáért ‘„Kiváló dolgozó” jelvénnyel, a szakszervezeti bizottság egy dí­szes kivitelű ezüst serleggel, a városi tanács elismerő oklevéllel jutalmazta. Az ajándékok között volt az egyhónapi fizetésnek meg felelő jutalomdíj is. A kitüntetett Nagy Bálintot munkatársai me­leg ünneplésben részesítették. i Nagy Bálint nemcsak a válla­lat dolgozói között, hanem az ■egész városban is nagy népszc­rágjdt. Földet kap, amit olyan nagy hangon követelt... Sáraát — fél méter mélyen. „Más vilá­got’’ is kap — a másvilágon... Hát ti mire nézitek a napot! — reccsen a legényekre. — Ha már idecipeltétek, üssétek is. Nem kell sok biztatás. A mo- gyorófavesszőkről imitt-amott lefoszlik a héi; Batárié cafatokra szakadt ruhájának rongyai se­beibe tapadnak. Az utcán tér magához. Mint került oda — nem tudja. Jobba­dán azt sem, hogyan került ha­za. A Héjjas előtt visszafojtott könnyek lassan peregnek arcán — plomba sírja magát. Halk ko­pogásra ébred. Elvtárs áll a kü­szöbön. Sebesen suttogva pergeti a szót: — Menekülj a faluból, elvtárs nő! Agyonvernek. Menekülj, ezt,' lutrik az elv társak.... Eloson. Lopva, óvatosan. Jat lenne az ő számára is, ha a vö­rös-asszony háza táján látnák. Bőin Ferencvé nem kódoké , dik. Míg magára kapkodja ru-' háit, lüktetve jár az agya: pénz,] pénz kell... De honnan?... Klein Számi! — jut eszébe a megváltó gondolat. Tőle kér.. Nem hiába. Mire megpirkad, már Cegléd táján viszi a vonat,; Pest felé — az élet felé... ! Andrási Béla j Következő riportunk: Héjjas\ őrjöng. rűségnek örvend. Mint tanács­tag is igen sokat tett mind vá­lasztókerületéért, mind a váro­sért. Ezúton kívánjuk ml is Nagy Bálint elvtársnak, hogy még so­káig munkálkodjon a lakosság érdekében- További munkájához erőt és egészséget kívánunk. Dr. Sanger kapta a vegyészeti Nobel-díjat A Svéd Tudományos Akadé­mia az 1958- évi vegyészeti No- bel-díjat dr. Frederick Sanger professzornak, a cambridgei egyetem tanárának ítélte oda a tojásfehérjék. — különösképpen pedig az inzulin szerkezet terü­letén végzett kutatásaiért. A kelet-jávai katonai közigaz­gatás a napokban bejelentette, hogy Nasution altábornagynak, az indonéz szárazföldi erők ve- " zérkari főnökének korábbi pa­rancsa alapján 232 holland vál­lalatot helyeznek az indonéz s kormány ellenőrzése alá- A kor- ímány a vállalatok élére új igaz- agatokat nevezett ki. A holland ^tulajdonosokat nemcsak a ter- fmelés irányításából rekesztették is ki, hanem a vállalatok nyereség- részesedéséből is. A holland ^technikusok helyett indonézeket I alkalmaztak. k A szóbanforgó vállalatoknál ) zavartalanul folyik a termelés. Í.A nyereséget, amelyet ezelőtt a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom