Szolnok Megyei Néplap, 1958. október (9. évfolyam, 232-258. szám)

1958-10-30 / 257. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGY ES ÖLJETEK! ' A MEGYEI IX. évfolyam, 257. szán». Ara 60 fillér 1958. október 30. csütörtök. Q SMNOK MEGYE A becsületes munkások, parasztok, értelmiségiek békében dolgozhatnak és alkothatnak — Választási nagygyűlés Martfűn — A Tisza Cipőgyár modem, újtipusu épületein zászlók leng­tek. A gumigyári csarnok ünnepi díszben várta a nagygyűlés résztvevőit. Ez alkalommal a megye két országgyűlési képvise­lőjelöltje Nánásl László, az Elnöki Tanács' tagja és Oláh György elvtárs, a megyed tanács VB. elnöke tett látogatást a me­gye egyik legnagyobb üzemében. ]Nállási László elvtárs beszéde Nem vagyok Ismeretlen a martfűieknek — mondotta be­vezetőben. Nemrégiben béke­nagygyűlésen vettem részt az üzemben és már akkor meggyő­ződtem arról; a gyár vezetői, egyszerű dolgozói helyeslik a párt politikáját és minden tö­rekvésük, hogy a békét, a szo­cializmus építését szolgálják. — Ezekben a napokban még foko­zottabban kerül előtérbe az or­szág helyzetének sorsa, alakulá­sa. November 16-án urnák elé járul a dolgozó nép és minden­egyes szavazatával hitet tesz amellett, hogy támogatja a párt, a forradalmi munkás-paraszt kormány politikáját. Az 1956-os októberi ellenforradalom meg­mutatta, hogy mi volt a táma­dók, a nép ellenségeinek a szándéka. Lerombolni mindazt, amit tizenkét esztendő áldozatos munkájával felépítettünk és ki­venni a hatalmat a nép, a mun­kásosztály kezéből. Az elteli kétesztendó alatt minden törekvés arra irányult, hogy megerősítse a nép hatal­mát, emelje a dolgozók milliói­nak életszínvonalát. Most, ami­kor a nép elé állunk és bizal­mát kérjük nem cselekszünk úgy, mint a régi rend képvise­lői, nem teszünk felelőtlen Ígé­reteket, nem csinálunk légvára­kat- Mi csak azt kérjük, min­den egyes munkás, paraszt, ér­telmiségi dolgozótól becsületé­vel, szorgalmával, mindennapi munkájával segítse az életszín­vonal emelkedését, a szocializ­mus eredményes építését. A nagy tetszéssel fogadott be­széd után Oláb György elvtárs szólt a nagygyűlés résztvevőihez. Bevezetőjében elmondotta: nem olyan szándékkal jöttünk az üzembe, hogy megalapozat­lan Ígérgetéseket tegyünk. Kül­detésünknek az a célja, hogy mint a nép bizalmát élvező kép­viselőjelöltek beszélgessünk a munkásokkal, emlékeztessük őket az elmúlt társadalmi rend­szer szörnyűségeire és beszél­jünk a szocializmus építésének nagy feladatairól. A továbbiak­ban arról szólt, hogy hazánk az egykor elnyomott ország né­pe, a munkások, parasztok, az egyszerű emberek állama lett, amelyben a férfiak, nők, a be­csületes munkások, parasztok, értelmiségiek békében élhetnek és alkothatnak- Nem kell mesz- szire menni, ha bizonyságot akarnak szerezni fejlődő éle­tünkről. A martfűi Tisza Cipő­gyárra a nép állama milliókat költött. Bővítette, fejlesztette. 1949-ben 1070 munkás dolgozott az üzemben és egy év alatt mint­egy másfélmillió cipőt gyártot­tak. Azóta a termelés emelkedett- A nagysikerű választási nagy­gyűlés Novák András iparőr sajátszerzeményű szavalatával ért véget. — endrész — A Szovjetunió jó üzletfélnek bízonYul — „elárasztja“ nyersanyaggal a fűrészüzemet A Budapesti Gőzfűrészek szolnoki telepének nincsenek nyersanyagbeszerzési gondjai. A velünk kereskedelmi kapcsolat­ban álló Szovjetunió bőségesen szállítja a fát, úgyannyira, hogy már eddig eleget tett ezévi szál­lítási kötelezettségének, s már a jövőévi előszállítást végzi. Az a mennyiség különben, amit ebben az évben fel tud­nak dolgozni, már „raktáron” van. S éppen az a tény, hogy a Szovjetunió jóval határidő előtt teljesíti vállalt kötelezett­ségét, — szűkké teszi a fűrész­üzem tágas udvarát, a Vegyiművek, a teherpályaud­var rakterületét, a Gázértékesítő Vállalat telepe előtti teret, stb. is igénybe kell venni az áru el­helyezésére. De nemcsak tárolási, kirakási problémák is adódnak gyakorta. A közelmúltban például három iap alatt 2 ezer köbméter fa érkezett a Szovjetunióból a te­lepre. Az ilyen tetemes mennyi­ség sok vagont tölt meg, s ha idejében nem rakják ki a rön­köt, hatalmas összegű álláspénzl kell fizetni. Nagy elvtárs, a te­lep vezetője ezért segítséget kért a párt- és a szakszervezettől. A munkásokkal való beszélgetés eredményre vezetett. Az üzem dolgozóinak többsége munkaidő után is ottmaradt és résztvett a vagonok kirakásában. A Hoksári-brigád megfeszített, vitathatatlan dicséretet érdem­lő munkával még éjjel is dol­gozott. Végülis győzedelmes­kedtek a nehézségeken. A tárolási és kirakási problé­mákon azért viszonylag könnyen túlteszik magukat a fűrésztele­piek. Azt mondják: Az a fontos, hogy nyersanyag bőven van, nincs akadálya a folyamatos, zökkenőmentes termelésnek- Így volt ez már a harmadik negyed­évben is. Ezért tudták akkori előirányzatukat 1 millió 458 ezer forint értékben túlteljesíteni. Igaz, ezzel kapcsolatban sokat köszönhetnek a pártbizottságnak. A negyven éve folyamatosan dol­gozó gépüket nagy javítás alá kellett venni. Ügy tűnt, hogy a több mint 200 főt kitevő munkásgárdát 2—3 hónapig nem tudják fog­lalkoztatni ezért. A pártbizott­ság közbenjárására a TITÁSZ villanyáramot és transzformá­tort, a Járműjavító meg nagy­teljesítményű motort adott köl­csön. így nemcsak, hogy elkerülték az időszakos munkanélküliséget, hanem tervüket — értékben — 153,4 százalékra teljesítették a III. negyedév folyamán. Választási gyi ések október 33-án és 31-én Október 30-án. ma délután 16 órakor a Bánhalmi Állami Gaz­daságban Forgács József megyei tanácstag jelölt, a Nagykunsági Állami Gazdaságban délután 16 órakor Mihályfalvi István or­szággyűlési képviselőjelölt. — a Palotási Állami Gazdaságban délután 16 órakor Fodor Mihály megyei tanácstagjelölt, a Megyei Tanács VB. elnökhelyettese, a Szolnoki Cukorgyárban délután 18 órakor Tóth János Ernő or­szággyűlési képviselőjelölt, a Járműjavító párttitkára. Kunma­darason délután 18 órakor Ná- nási László országgyűlési képvi­selőjelölt, az Elnöki Tanács tag­ja tart választási gyűlést. Október 31-én, pénteken a Szolnoki Cukorgyár Célgazdasá­gában délután 16 órakor Csótó István megyei tanácstagielölt, a Megyei Tanács VB elnökhelyet­tese lesz a választási gyűlés elő- , adója. A negyedik negyedév külön­ben fogósabb lesz az előzőnél. A most következő hónapok­ban ugyanis több mint 1500 köbméter kcményíát is fel kell dolgozniok, s ez lényegesen na­gyobb erőfeszítést jelent. A III. negyedévben a fenyő „fu­tott". Két hónap alatt több mint 12 ezer köbméter szovjet fenyő­árút dolgozott fel akkor a te­lep. Az utolsó hónapok tehát is­mét próbára teszik a fűrészüzem dolgozóit. De ahogy őket ismer­jük, nem lesz baj a tervteljesí- tésseh . »sij TANÁCSAINK a termelőszövetkezeti mozgalom rr r. rr ■ erősítői SOKAK ELŐTT még mindig érthetetlen, az ellenforradal­márok miért nem tudták szét­verni szocializmust építő ha­zánk falusi erődjeit, a tsz-eket. Sokan még mindig nem tudják mivel magyarázni a közös gaz­daságok gyors megerősödését. Különösen azok tűnődnek, akik hiteit adtak a rosszindulatú fe­csegésnek, annak, hogy a ma­gyar parasztságtól a szövetke­zeti mozgalom idegen. A gyors talpraállóst és a megerősödést több tényező se­gítette, közöttük legfontosabb pártunk munkálkodása, és az a körülmény, hogy Szolnok me­gyében a parasztság körében mély, kítéphetetlen gyökerei vannak a szövetkezeti gondo­latnak. Nemkülönben jelentős tanácsaink fáradozása, s most csak erről essék szó kissé rész­letesebben. Nézzük, hogyan se­gítettéle tancsainlc az ellenfor- íadalom alatt és óta a szövet­kezeti mozgalom erősödését. Legtöbb községben és város­ban a tanácsvezetők és tanács­tagok 1956 október 23-tól no­vember 4-ig is bátorították a szövetkezeti gazdákat, és nem engedték, hogy az ellenforra­dalmi erők szétzüllesszék a közös gazdaságot. Túrkevén nem oszlott fel egy tsz sem. Itt elsősorban a város kommunis­táié az érdem, de jelentős a tanácsi vezetők fáradozása is. Számos helyen a tanácstagok határozottan felléptek az ellen- forradalmárokkal szemben, és mozgósították a közös vagyon megvédésére a szövetkezeti gaz­dákat. Mezőhók környékén a nehéz napokban csőcselék-ban­da kezdett garázdálkodni. Csótó István elvtárs, aki akkor a me- zőhéki Táncsics Tsz elnöke volt, ^úgy is mint szövetkezeti vezető, és úgy is, mint a Me­gyei Tanács Végrehajtó Bizott­ságának tagja — erélyesen szembeszállt a felforgatókkal, és nemcsak saját szövetkezetét, hanem a környező közös gaz­daságokat is védelmezte derék társaival. Nagyon sokat jelentett a ta­nácstagok helytállása, biztatá­sa. Karcagon Szilvási István elvtárs a legnehezebb időkben is felkereste a tsz-eket, nem íettent meg az ellenforradal­márok fenyegetéseitől, s jelen­tős érdeme van abban, hogy például az ottani Szabad Ifjú­ság Tsz a feloszlás után néhány nap múlva újjáalakult. — Cseh József tanácstag, a Jász­apáti Tanács VB mezőgazdasá­gi osztályvezetője november 4-e után fegyvert fogott, vállalta a nehéz, kettős feladat elvégzé­sét, hogy egyrészt mint osztály- vezető segítse a tsz-ek megszi­lárdítását, másrészt pedig fegy­verrel a kezében őrködjék szo­cialista vívmányaink felett. De ugyanezt elmondhatjuk Varjú Sándor elvtársról, az abádsza- lóki Lenin Tsz elnökéről, Fara­gó elvtársról, aki annakidején Tiszaföldváron gazdasági fel­ügyelő volt, vagy Bódi elvtárs­ról, az ottani termelőszövetke­zeti elnökről. AZ ELLENFORRADALOM leverése után tanácsaink fő te­vékenysége arra irányult, hogy az erőszakkal feloszlatott szö­vetkezeteket újjászervezzék. A Szolnok Megyei Tanács Végre­hajtó Bizottsága november 4-én már kiadta az utasítást alsóbb szervei felé. Ebben határozot­tan állást foglalt a szocializmus falusi vívmányainak megvé­dése mellett. Tóth Imre elvtárs, aki akkor a Megyei Tanács megbízott elnöke volt, a vb tag­jaival együtt ilyenmódon kezd­te újból erősíteni a járási, vá­rosi és községi tanácsvezetök helytállását. A nehéz napokban a Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága minden járásba és városba ösz- szekötót küldött, egyebek kö­zött azzal a fontos megbízatás­sal, hogy minden eszközzel vé­deni a szövetkezeti gazdaságo­kat. Az összekötők bátorították a helyi vezetőket, tanácsokat adtak, és segítettek eloszlatni a fejekből a zűrzavart. Nyíri Bé­la elvtárs, Rimóczi József elv­társ a többi összekötővel együtt fáradhatatlan és áldozatos munkát végzett Horváth Imre elvtárs, alki akkor a Megyei Ta­nács mezőgazdasági osztályá­nak vezetője volt, Fridrich Fer- dinánddal, a szövetkezeti cso­port vezetőjével, Lakó István tsz szervezővel szinte éjjel-nap­pal járta a megyét, bátorított, segített. Ennek a szívós, következetes munkának az eredménye, hogy az erőszakkal feloszlatott 124 tsz-ből 1957 januárjában 82 új­jáalakult. A tanácsvezetők, ta­nácstagok sokat tettek annak érdekében is, hogy a szövetke­zetekből elhurcolt mintegy 28 5 millió forintnyi termény, jó­szág, gazdasági felszerelés leg­nagyobbrészt visszakerült jogos tulajdonába. TANÁCSAINK később azon fáradoztak, hogy a szövetkeze­tek visszatérjenek az alapelvek­hez. Ez a munka 1957 végére sikerrel zárult. Az elmúlt év őszén már négyhetes tanfolya­mot szerveztek, ahol a szövet­kezeti vezetőket — különösen az új vezetőket — oktatták, ta­nították a közös gazdaságok irányításának legfőbb tudniva­lóira. A tanácsok ez évben a 3004- es kormányhatározat végrehaj­tásában nyújtottak igen nagy segítséget. Ez évben Szolnok megye szövetkezeteiben 56 mil­lió forint értékű mezőgazdasági épületet raktak tető alá. Mon­dani sem kell, hogy ennek a hatalmas méretű munkának el­végeztet -sében is nélkülözhe­tetlen támogatást, kaptak a ta­nácsoktól a tsz-ek. Saekulity F$w

Next

/
Oldalképek
Tartalom