Szolnok Megyei Néplap, 1958. október (9. évfolyam, 232-258. szám)

1958-10-29 / 256. szám

t SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Í9SS, október 29, KÜLFÖLDRŐL RÓMA (Reuter). Kedden 24 órás autóbusz és villamos- sztrájk kezdődött Olaszország­ban. A munkások béremelést követelnek. A kormány a hely­zet enyhítésére katonai teher­autókat’ és magántulajdonban lévő gépkocsikat állított forga­lomba­* LONDON (Reuter). Malik, a Szovjetunió londofti nagyköve­te hétfőn látogatást tett Sel- wyn Lloyd külügyminiszternél. A látogatásról, amely Malik nagykövet kérésére történt. a külügyminisztérium szóvivője kijelentette, hogy ez a „szoká­sos” megbeszélés volt. Diplomá­ciai megfigyelők szerint a kü­szöbön álló genfi értekezletről volt szó. * KAIRO (Reuter). Az algériai köztársaság ideiglenes kormá­nyának közleménye szerint ok­tóber hó 22-én az algériai har­cokban 102 francia katona vesz­tette életét, 34-en pedig megse­besültek. A felkelők lelőttek 1 francia repülőgépet és megsem­misítettek három katonai gépko­csit. * PHILADELPHIA (AP). Phila­delphiában egyre szaporodnak a húsz éven aluli fiatalok utcai Gomulka beszélt a Krasziilj Prolelarij gyárban MOSZKVA (TASZSZ). Go­mulka, valamint á lengyel kül­döttség tagjai hétfőn látogatást tettek a Krasznij Proletarij szer­számgépgyárban. Megtekintették a műhelyeket. W. Gomulka nagy beszédet mondott. Foglalkozott a mai nemzetközi helyzettel, a szo­cialista táborhoz tartozó népek barátságával és a béke megvé­támadásai, erőszakoskodásai. — déséért vívott harccal. Egy 55 éves hontalant ismeret- -------------­len támadók fényes nappal ki­fosztottak, egy 87 éves idős em­bert pedig négy fiatal fiú bán­talmazása következtében meg­halt. MOSZKVA (MTI). Hétfőn szovjet szövetkezeti küldöttség utazott Skóciába. A küldöttség az 1959-es kölcsönös áruszállítá­sokról tárgyal majd a skót szö­vetkezetekkel. Szovjet veteránok látogatása Jugoszláviában BELGRAD (TASZSZ). Ran- koviest, a Szövetségi Végrehaj­tó Tanács alelnöke hétfőn fo­gadta a szovjet veteránok Ju­goszláviában tartózkodó küldött­ségét és velük hosszan elbeszél­getett. Két nemze öreg és fiatalasszonyok, lá­nyok ülnek a fehér abrosszal te­rített hosszú asztal mellett, a Bútorgyár kultúrtermében. Két nemzedék. Az egyik már régen túljutott az élet derekán. Idős VII. kerületi munkásasszonyok, akik fiatal éveiket a"müríkanéf- küliségtöl, a nincstclénségtöl va­ló állandó félelemben élték le, s akikben az elmúlt éveket fel­idézve sok-sok keserű emlék fa­kad. A másik nemzedék szeme kö­rül még nem rajzolt árkokat a kérlelhetetlen idő. Fiatal bú­torgyári asszonyok és lányok, akik álig néhány éve léptek ki az' életbe, vagy éppen most pró­bálgatják az első lépéseket. S ha egyszer, majd nagymama ko­rukban emlékeznek az elmúlt évekre, talán csak azt fújják fel a tovatűnt időnek, hogy nem állt meg néha egy-egy hosszabb szusszanásnyira. Négy gyéréit. egy pár csizma A teremben halkan zsonga- nak az öszhajú Akantisz néni szavai: — Kilencen voltunk testvérek, — emlékezik vissza. — Nem volt vidám gyerritekkörunk. Az isko­lát csali kora ősszel, meg késő tavasszal láttuk. Télen csak igen ritkán, hiszen négy gyereknek jutott egy pár csizma, s az ment a térdig érő hóbán — sárbari a hét kilométerre lévő tanyái isko­lába, aki éppen soros volt a csiz- móíiu zásban. Hangja néha-néha megcsuklik, küszködik á könnyekkel. Hiszen olyan nehéz is visszaemlékezni azokra a szörnyű évekre. A fia­talok: Fenyvesi Lászlóné, a két Mákai lány. Piri és Joli, Simon Erzsi, meg a többiek csak hall­gatják. S talán kicsit mesének, öreges képzelődésnek is tartják, hiszen a' mái példa más. Masli diszlík ma a munkás, meg a pa- rásztszülők kislányainak hajá­ban, s nem négyre jut egy pár valamirevaló lábbeli, hanem itt— ott négy pár cipője is van egyik­másik gyereknek. S ma már az is baj, szólnak is érte, meg íro­gatnak a szülők a tanácsnak, ha rossz a járda, mert néha sárban mennek a gyerekek a közeli is­kolába De Akantisz néni szavában nem lehet kételkedni. Bizonyít­3.z egyiknek keserű a múltja, a másiké a naposabb jövő ja annak igazságát a többi idős asszony: özv. Kovács Gézáné, Horváth Andrásnc, özvegy Csa­bai Istvánná, meg a többiek, — akik ha fiatal korukban az or­szág más részein is éltek, nem­igen mondhatnak jobb sorsot magukénak. Olyan egységes volt akkor az ország némely dolgok­ban. Aki úr volt a Dunántúlon is hintőn járt, nagy kőházban la­kott. meg Debrecen környékén is. Aki meg a földi' javakból nem mondhatott semmit magá­énak, egyforma sorsa volt szer­te az országban. A régi munkás sorsa sem volt irigylésre málló Törődött, vékony kis asszony Szűcs néni. Ő sem valhat magá­énak jöbb sdrsot. ’Termetétől ítélve 14 éves munkáslány korá­ban sem lehetett valami derék .teremtés. Az első világháború idején egy időben sütőüzemben emlegette másodmagával a 90 ki­lós liszteszsákokat. S amikor on­nan clbocsájtották. egy másil: üzemben a satupad mellé állt Az embertelen hajsza, a rossz mun kakörü Imény megvisel te egészségét, reumát kapott s hó­napokig nyomta az ágyat. Mur kásemberhez ment férjhez, sorsa akkor sem változott. Fér­jét 1924-ben B-lístázták a Ma­gyar Királyi Államvasútlól, A> ok? Szűcs bácsi hat és félévig ‘volt hadifogoly Oroszországban Az akkori rend kisebb és na- gyobbrangű urai nem tartottál megfelelőnek arra, hogy „állam ember” legyen. Feltételezték hogy az ilyen munkások teleti nem mentek el nyomtalanul a; évek, s alkalmuk volt megismer­ni saját tapasztalatukból is e proletér forradalmat­S a régi rend urai nem is csa­lódtak. Szűcs bácsi 1945. óta pár tag. Akkor visszakerült a va­súthoz is, s ma már nyugdíjas Évek óta pedig az „Uj Élet’ Tsz. párttitkára, aki mellett £ hosszú évek során mindig otl állt hűséges segítőtársként Szűcs néni. A többi asszony, Bedéné. Nagy Ferencné, Berta Istvánná sem tud szebbet mondani a múltról, mert nekik is csak a munkából, meg a nyomorúságból jutott... de abból azután kiadósán. Milyen más ma a sorsuk Az idős munkásasszonyok a ináról is szólnak. Nem titkol­ják, hogy van még javítani va­ló. Egyiknél kevés a nyugdíj, a másiknál lakéskérdés. meg egyéb más is akad. Hangjukból mégis kicsendül az elégedettség, amikor á múltat ä jelennél ha- sonlítgatják össze. S mégin- kább elégedettek, amikor az ő fi­atalságuk s a mai fiatal lányok és asszonyok életé között von­nak párhuzamot­A találkozó végén a fiatalok elismerik, nagyon jó volt ez a találkozás. Most látják Csak igazan, hogy ők valójában már az élet naposabb oldalán járnak. S a nap évről-évre erősebben süt. — pp. — IS E r L A P RIPÜR l SOROZ A1A n\ Nagyságos úr, a selyerafiá gánysori nemzedék fehérebb lesz a tavalyinál. — Csak lenne, ha ránk volna bízva — vihog egy suhanc —, de ezek úgy benignak, hogy hét ökör sem bírja talpraállítani őket. r I gy látszik, ismeri gazdáit, , látatlanból is tudja követ­ni cselekedeteiket. Következteté­se nagyon is találó. A kastély társalgójában már nincs józan ember. Egyedül Seftsik Gyuri, a huszártisztre emlékeztető, jósvá- dájú szolnoki földbirtokos tartja még magát, pedig igen csak töb­bet ivott már a társaság bármely tagjánál. Szervezete megszokta már az italt, egy-két pohár még nem teszi imbolygássá lépteit, csak egy kicsit jókedvre hangol­ja, nótára fakasztja, feledteti vele, hogy a Tisza—Zagyva-szög­ben elterülő családi birtok már fabatkát sem ér, inkább kölönc, mint hasznot hajtó javadalom. Rózsáné, a házvezetőnő zsűr­it) tödéi’e sem kísérti. Pedig ha az átok fogna! Most is úgy jött el otthonról, hogy üres a konyha, a kamrában meg a böjtölö eOér is éhen veszne. Dehát a nagysá­gos urat ez cseppet sem zavarja. Legalábbis ilyenkor nem, ami­kor tele van a hasa, s a fiaskó sem üres. Éz magabiztossá teszi. Egész lényét, szomszédait is jó­kedvre hangoló derű hatja ál ilyenkor nagyon szépen éne­kel, s varázsos bókokat súg az asszonyoknak. A fehér- iiépnék mindig tetszik az ilyes­mi, há-tha még olyan asszony­körökben igen pajzánhirű férfi- szépségtől hallják, mini amilyen a Gyuri nagyságos úr. Sokan megbomlottak már sza­vaitól. A mámor bódulatában is sokszor eszébe jutnak, felidézi hdjuk színét, csókjaik forró tü­zet, testük formás vonalát. S nem csak azt. Gyuri űr nem egyoldalú, azt szereti, ha teljes az élet, ha a nő mellett ital, jó étel, sok pénz is van. Egyszer K.-né, az egyik ismert szolnoki fűszeres feleségével szőtt viszo­nya idején aztán rájött, hogy mindezt össze lehet kötni, csak úgy kell megválasztani a nőt, hogy mu.ya férje és sok pénze legyen. L zután a, vékonypénzű szí­nésznők, s azok az asszo­nyok, kiknek szépségük volt az egész vagyonuk, kizáratlak « Tűzben született hadsereg 1 1 gy tíz évvel ezelőtt játszottak nálunk egy filmet. „Tá- madás 6‘,25-kor” — ez volt a címe. Hőse egy fiatal szov­jet katona, aki az ellenséges géppuskafészekre vetette magát, hogy testével fojtsa el a rohamozó elvtársait kaszaboló golyó­záport. Matroszovnak hívták az ifjú hőst, akinek tette sokak­ban szította fel a nagyot akarás, a hőssé lenni vágyakozás lángját. És a szovjet hősök sokasága az ifjúság sorából került ki. Egy moszkvai diáklány felgyújtotta a németek benzinraktérát, s azt kiáltotta az akasztófa alól: A győzelem a miénk. Ö volt Zója. Ifjú vadászrepülő — miután gépét lelőtték — sebesülten kúszott vissza az ellenséges területről. Neve: Mereszjev. Fiatal katona megvakult a fronton, 6 regényt írt úgy, hogy diktálta gondolatait, Nyikoláj Osztrovszkij, .a szovjet író. Szinte hihetetlennek tűnő hőstettek történetét jegyezte fel negyven éven át a történelem. H egyven évvel ezelőtt vad polgárháború dúlt Szovjet-Orosz- ország földjén. Német, angol, svéd zászló alatt kerekedett fel a nemzetközi reakció a proletárhatalom megsemmisítésére, grangelek, kolcsakok, gyenikir.ek zsoldosai segítették elore- vonulágokat. S akkor Moszkvában, október 29-én összeül a Munkás- és Paraszt Ifjúság Szövetségének kongresszusa. Ki­mondta az egységes ifjúsági szövetség, a Kommunista Ifjúsed Szövetség, a Komszomol megalakulását. „Közeledik, a végső győzelem, egy lépést se hátra’’ — adták ki a jelszót. A Komszomol tagsági könyvek mellé kétszáz darab töltény is járt. Tízezrek indultak úgy a harcvonalba, hogy csak éppen a puska elsütését tanulták meg. S ezrek jöttek vissza, vagy adták életüket úgy, mint. hősök. AJanaszjev, a 16 éves géppuskás osztagparancsnok, Fjodor Klocsihin legendás harca növelte a fiatal szövetség dicsőségét. A győzelem kivívásában, a szovjet hatalom megvédésében nagy része volt a Kcmszorholnak. s a szocialista társadalom épí­tésében oroszlánrészt vállaltak. Alig csitult el a íegyverzaj, moszkvai fiatalok utaztak a távol-keleti Amur partjára, s egy teljesen új várost építettek: Komszohiölszköt. Harkovban, Sztá­lingrádban traktorgyár építéséhez kezdtek. Kohászati kombiná­lok, vasutak létesítését vállalták. A szovjet ifjúság' alkotó kedve magaslatán volt, amikor fasiszta horda zúdult a szovjet haza ellen. nr komszomolisUík egész szervezetei léplek be a hadseregbe, a írönton ‘ Hagyszéiw dolgok történtek. A volokalamszki országúton huszonnyolc panfilovgárdista gránátot kötözött dere­kára, úgy feküdt az idegcíi harckocsik elé. Sztálingrádnál a 19 éves Vaszilij Kocsetkov parancsnok egysége semmisült meg ugyanígy. Olcg Kosevojt, s az ifjú gárdisták hőstetteit ismeri a világ. S az egész Kcmszomolét, melyet éppen ez érdeme’-’-*- Lenin-renddel tüntetett ki a szovjet kormány. Az újjáépítés rohammunkáiban, is ezrek kaptak kitüntetést. Csak a szűzföldeken dolgozó háromszázötvenezer komszomolc közül kettőszázhatvanketten lettek a „Szöciálista Munka Hőse’’-!. S még harmincezren dicsekedhetnek különféle rendjelekkel. D icső negyven év! Tizennyolcmillióra nőtt ezalatt a Kom- .1 munista ifjak serege. A Szovjetunió térképén négy város is viseli építői nevét: 'Komszomolszk, Komszomolabád, Komszo- molec, Komszomolszkna Amuré. Hannlncbatmillió hektár '--- mőföld meghódítása hirdeti hazaszeretetüket. Sokan tűnődve állunk meg Matroszov, Zója, Oleg Kosevoj s a többiek példája előtt. Pedig érthető hősiességük. A Kom­szomol, a nagy bolsevik párt segédcsapata névélté őket. BORZÁK LAJOS ¥ 4 vadászat kitünően sike­§ S* n0gy0n elégedettek '4az urak. Egyöntetű a megállapi- Xíós: ilyen még nem volt Tisza- froffon: A fácánsültre aztán csú­fiszik is a jó bor, emelkedik a Jhangulat, víg zene szárnyal túl Sa kovácsoltvas kerítésen, a zúz- jimarás, ködfátyolba burkolózó aapró zsellérházak közé. ’S a bejárat körül fiatal cigáuy- ülányok hada nyüzsög, fázósan ■ ktopogva, kezüket dörzsölve vár- üják a bebocsátást. Igaz, korán Átjöttek, messze még az éjfél — üakkarra hívatta őket az úr — ti ®dehát sosem lehet tudni, milyen szeszélye támad. S különben is jobb minél hamarabb bejutni. Az időnyerés több ételt, jobb f,italt, kellemes meleget jelent. g Az uraságokra váró fogatok Skocsisai somolyogva figyelik 1 őket. Az egyik deresbajszú, sok murit látott, öreg paraszt akku­rátus, presbiterbeszédre emlé- Skezíeíő akcentussal megjegyzi: ® r— No, emberek, a jövőévi ci-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom