Szolnok Megyei Néplap, 1958. október (9. évfolyam, 232-258. szám)
1958-10-28 / 255. szám
t SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1938. olrtóber 28. Dr. Münnieh Ferenc elvtárs beszéde (Folytatás az első oldalról) A választók bizalmáért nem elóg az elhatározás, arra is szükség van, hogy a választók is bízzanak azokban, akiket megválasztanak. Azt hiszem, ha valakinek, úgy a Magyar Szocialista Munkáspártnak és a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormánynak van alapja erre a bizalomra. Vezetőiben azonban a nehéz ellenforradalmi időkben volt bátorság, hogy odaálljanak a nép elé, és azt mondják: Mi szocializmust akarunk, le akarjuk győzni az ellenforradalmi nehézségeket, ideológiai maradványukat. Az ország többsége velünk jött, követett bennünket. Ezzel magyarázható az a nagy eredmény, amelyet két esztendő alatt elértünk, mert sem a pártvezetőségben, sem a kormányban nincs egyetlen ráolvasó, csodaváró ember. Mi mind olyan emberek vagyunk, mint akik itt előttünk állnak, csak adottságunknál fogva a mi feladatunk az, hogy vezessük, intézzük az ország ügyeit. Ezt mi igyekeztünk a dolgozók kívánságainak figyelembevételével, a velük való egyetértésben és minél szélesebb érintkezés alapján megvalósítani. Azt hiszem, ha nem is minden arany, ami fénylik, de sok arany van nálunk. Ezt mutatja parasztságunk munkakedve. Öröm végigutazni az országon, szántanak, vetnek. Ugyanígy jól, egyre emelkedő lendülettel halad a munka az ipari üzemekben. A munkásság is látja, hogy a párt és a kormány mindent megtesz a dolgozók jólétének emelésére. Akármilyen nehézségekkel kellett is megküz- denünk az elmúlt két esztendőben, javítottuk a dolgozók élet- és munkakörülményeit, iskolákat, kórházakat építettünk. Nyugodtan és bizakodással állhatunk választóink elé, mert tisztában vagyunk azzal, hogy helyeslik eddigi politikánkat, s azokat a terveket, amelyeket kidolgoztunk, hogy továbbhaladásunk folyamatos, megszakítás nélküli legyen. A választás nemzetközi szempontból is újabb csapás lesz az ellenségre A továbbiakban hangsúlyozta: A választás nemcsak abból a szempontból jelentős, hogy a vezetés további erőt, és ösztönzést nyerjen munkájához, hogy lássa, valóban támogatják-e az ország dolgozói, hanem nemzetközi szempontból is újabb csapás lesz az ellenségre, cáfolata annak a hazugságáradatnak, amelyet a kapitalista világ sajtója, rádiója a leghajmeresztőbb módon terjesztett hazánkról. A reakciós, imperialista rádiók azt híresztelik, hogy Magyarország gyászban van, mindenki zokog, az ipar nem tud elég zsebkendőt gyártani a zokogók számára, s a vezetőség nem mer közel menni a néphez. A napokban azt terjesztették ,a kapitalista sajtóban, rádióban, hogy én áskálódom Kádár elvtárs ellen, nem értünk egyet ebben, vagy abban a kérdésben, azután, hogy Apró elvtárs megfúrja Kádárt, más meg engem. Mi mulatunk ezen, a legteljesebb elvtársi egyetértésben és szolidaritásban dolgozunk. Ezek a híresztelők nem keresik a logikát, nekik a hazugság a fő és a minél nagyobb hazugság. Nagyon jól megtanulták mé~ a hitleri időkből '— Göbbelstől —, hogy a legnagyobb hazugságból, amit igen gyakran és következetesen ismételnek, mégis csak megmarad valami az emberekben. Ezen az alapon csinálják ők is ellenünk a propagandát. A munkásosztály győzelmes harcának köszönhető, hogy Hutaijaink Ilyen kedvező körülmények között nőnek fel A továbbiakban a fiatalságról beszélt. Fiatalságunk nagyszerű ifjúság — mondotta —, csak az a baja, hogy a népi demokrácia idején nőtt fel. Kicsit idealizálja a dolgokat, nem ismeri a múlt szörnyűségeit, a nyomort, s azt hiszi, ami van — természetes, magától értetődik, sőt olyanok is vannak, akik azt mondják, hogy már ennél is sokkal jobbnak kellene lennie. Ez természetesen nem jön magától. Nem szabad elfelejteni: hogy fiatalságunk élete ma jobb, szebb, mint a ré- gió volt, abban nagy szerepe van annak, hogy az apák és nagyapák évtizedeken keresztül életveszélyt is magukra vállalva, harcoltak a kapitalizmus ellen. A nagytőkések a kommunisták százait és ezreit végezték ki a különböző országokban. A munkásosztály győzelmes harcának köszönhető, hogy fiataljaink ilyen kedvező körülmények között nőnek fel. Ma a társadalom gondoskodik az iskolát elvégző fiatalok elhelyezéséről, nem úgy, mint a kapitalista világban, amikor még diplomás emberek közül is sokan nem tudtak elhelyezkedni. 15 év alatt egymillió lakást építünk Ezután Münnieh elvtárs a lakáskérdésről beszélt. Világszerte probléma ez — mondta. — A kapitalistáknak nincs ezzel sok bajuk, mert a nagytőkés vállalkozó a városok legforgalmasabb részein építtet házakat, és számol azzal, hogy az új lakások pár évig üresen állnak, de utána majd megkapja a neki megfelelő lakbért. Ugyanakkor a dolgozók tíz- és százezrei a város peremén magukcsinálta kunyhókban, bádoghulladékból összetákolt hajlékokban éL Mi igyekszünk mindent megtenni, hogy minél gyorsabban segítsünk a lakáshelyzeten. Ehhez anyagra és időre van szükség. Távlati fejlesztési tervet készítünk, melynek alapján 15 éven belül egy millió lakást szándékozunk építeni- Ezt azonban csak úgy lehet megvalósítani, ha maguk a dolgozók is takarékoskodnak és megtakarított pénzüket befektetik az építkezésbe. Igen szép példát látni erre Bulgáriában. Ezzel meggyorsul az építkezés. A továbbiakban Szolnok megye múltbeli helyzetével és fel- szabadulás utáni fejlődésével foglalkozott. A Horthy-korszak- ban a megye földterületének 49 százalékát, amely ötven kataszt- rális holdnál nagyobb birtokokból állt, 2367 család, a földterület 51 százalékát pedig 88 895 család birtokolta. 1938-ban az 50 katasztrális holdon aluli birtokok minden egyes holdjára 216 pengő bankteher volt telekköny- vileg bekebelezve. Aki nem tudott fizetni, annak a földjét, házikóját elárverezték és mehetett, amerra látott. Azt hiszem, az utóbbi tizenkét esztendőben nem volt árverezés nálunk, és mindenki nyugodtan dolgozhat. A múltban sokan lettek öngyilkosok gazdasági okokból. 1934. júliusában, a legnagyobb munkaidőben 9163, szeptemberben 14 ezer, októberben már 36 ezer munkanélküli mezőgazdasági dolgozót tartottak nyilván a megyében. Ma a mezőgazdaságban munkaerőhiány jelentkezik. Megismerték a disszidensek a „nyugati paradicsomot“ A Horthy-korszaknak volt egy biztonsági szelepe: a kivándorlás. Az ellenforradalom idején tömeges disszidálás is volt, amikor a Szabad-Európa azt hirdette, hogy Nyugaton mindenki megtalálja a helyét, aki jobban igyekszik, az még külön autót is kap. Jóval több, mint harmincezren már visszajöttek ezek közül, s a nyugati újságok állandóan írnak arról — például a londoniakat most nagyon nyugtalanítja —, hogy a magyar disszidáltak százai alszanak parkokban, kapuk alatt, vasútállomásokon. A gazdasági válság miatt elsősorban idegeneket bocsájta- nak el, s azok utcán nyomorognak. Helyzetüket még csak rosz- szabbítják azzal, hogy nem engedik őket haza. Egyrészüket az idegen légióba csábították, vagy elvitték Afrikába harcolni, az algériai szabadságharcosok ellen. Az idekerült magyarok közül sok élete kockáztatásával megszökött, hazajött, megrázóan beszélt az átélt borzalmakról, a nyugati paradicsomról. A jövő a szövetkezeteké A továbbiakban a termelőszövetkezeti mozgalom helyzetéről beszélt. Elmondotta: a megyében a tsz-ek 233 822, a termelőszövetkezeti csoportok 38 578 katasztrális holdon gazdálkodnak— 1958-ban huszonhat új termelőszövetkezet alakult. Eze'k szép, biztató eredmények, s csak azt kívánhatom, hogy tovább haladjanak előre ezen az úton. Mi ebben az országban szocializmust építünk. Az iparban már megvalósítottuk. Mi nyíltan megmondjuk, hogy a jövő a mezőgazdaságban is a termelőszövetkezeté, a nagyüzemé egy ilyen sűrűn lakott országban, mint a mienk, amelynek nincsenek tarlaléíkföldjei, s amelyben csak úgy tudunk boldogulni, ha intenzívebben gazdálkodunk, ha áttérünk a nagyüzemi gazdálkodásra, amely lehetővé teszi a gépek széleskörű használatát, az agrotechnika eredményeinek alkalmazását, több műtrágya fel- használását. Egyúttal azt is nyi1- tan megmondjuk, hogy a termelőszövetkezeteket a teljes önkéntesség alapján ailtarjwk megvalósítani azokkal az emberekkel, akik rájöttek arra, hogy a termel öszö vetkezet megvalósítása hasznos, jó, mert ezek az emberek jó termelőszövetkezeteket fognak alakítani. A fejlődést nem lehet megállítani, amiként nem lehetett megállítani a szocializmus győzelmét a világ egy- halodán. s nem lehet megakadályozni, hogy a világ lobbi részén is győzzön. llcudczzük n pedagógusok, az (Mjcttzsc^űg) i dolgozók fizetését, a tiyugrdtjakaf, segítünk a sokgyermekes családokon A továbbiakban a marxista— leninista ideológia elterjesztésének nagy jelentőségéről beszélt. Ezután hangsúlyozta: a párt és a kormány nem madártávlatból szemléli a társadalom életét, hanem tudja, hol vannak a legnagyobb nehézségek. Az ellenforradalom leverése után számos bérügyi intézkedést valósítottunk meg, melyek (szükségesek, indokoltak voltak és lényegesen emelték a lakosság életszínvonalát. Vannak azonban még elmaradt munkaterületek, mint például a pedagógusok, az általános- és a középiskolai tanárok egészségügyi dolgozók. A következő gazdasági év első felében segíteni fogunk ezeknek az értékes munkát végző kategóriáknak a helyzetén. Ugyanígy a nyugdíjkérdések megoldása terén is teszünk intézkedésekei és segítünk azokon a családokon, ahol több gyermek van. Ezért különös figyelemmel leszünk az egyedülálló, többgvermekes anyákra. Jó munka, több termelés az alapja az életszínvonal emelésének Végül arról beszélt: Vannak, akik azt mondják, miért nem csinálja ezt, vagy azt a kormány, a párt. Mi megfordítjuk a kérdést: a kormány és a várt akkor tud valamit tenni a dolgozók helyzetének megjavításáért, ha a dolgozók, a munkások, a parasztok, az értelmiségiek megteremtik ehhez az anyagi feltételeket, ha jobban dolgoznak, olcsóbban, többet termelnek. Ebből tevődik össze az ország nemzeti jövedelme, s csak ezt lehet elosztani. Ha valaki nem ezt teszi, úgy cselekszik, mint aki a házból kisze-’: az alapköveket, akkor összedől az épület. Mi nem azt akarjuk — mondotta —, hogy államháztartásunk összedőljön, hogy dolgozóink megint mdlliárdokat kapjanak, mint 1945-ben; Azt akarjuk, hogy biztos vásárlóerejű pénzünk legyen, hogy életünk nyugodt, biztonságos! maradjon. Ezt akarjuk és ezért kérjük dolgozóinkat, hogy a november 16-i választáson az ország további előrehaladása, felvirágzása és a nemzetközi béke megerősítése érdekében szavazzanak á népfront jelöltjeire — mondotta befejezésül dr. Münnieh Ferenc. A nagygyűlést Szarvas Imre, az MSZMP városi bizottságának titkára zárta be, majd átadták a város dolgozódnak ajándékát a kormány elnökének. Ezt követően Münnieh f erei te lejöti az emelvényről és. elbeszélgeteti a nagygyűlésen résztvevő dolgozókkal. gyűlés után Münnieh elvtárs sokáig elbeszélgetett a választókkal. A gyűlésnek vége lenne. A tömeg azonban alig mozdul, Illetőleg egyik helyen felosztanak az embercsoportok, hogy a másikon tömörüljenek. Nem nehéz megtudni, hol sétál a kormány elnöke, mindenki arra tódul. Munlcásolc, faluról bejött parasztok állják körül, s köszöntik. — Erőt, egészséget, miniszterelnök elvtárs. — Ritlcám jön erre, Münnieh elvtárs. — Jöjjön el ismét, mihamarább. Volt vöröskatonák, idősebb harcosok, s fiatalok törik magukat közelébe. Forgó bácsi, az Épületszerelő Vállalat hivatalsegéde egyiitt katonáskodott véle a Vörös Hadseregben, 1917ben. Megismerik egymást, s Forgó bácsi madarat tudna .fogni örömében. Más ember furakodik elé. — Nézze meg ezt a teret, Münnieh elvtárs. 1939-ben itt botoztak meg harmadmagammal, mert azt mondtuk: nem tudunk megélni. — És most? Termelőszövetkezeti tag vagyok. Jó egészségben élek. Münnieh elvtárs átöleli az öreg harcost. A megyei pártbizottság épületébe érve eltűnik a tekintetek elől a miniszterelnök alakja. A tömeg még sokáig marad, délután is százak várják a Kolozsvári híd előtt, hogy búcsút vehessenek tőle. — Aztán sokan vitatkoznak még a nagygyűlésről „ hallottakról, kifejezve tetszésüket a kormány határozóit vohUkaja iránt. Meglelik a Halászcsárda, a Nemzeti, s minden euerem, nagyon sok háziasszony ebédje ill lőtt meg, miután fik i3 eljöttek a nagygyűlésre.