Szolnok Megyei Néplap, 1958. október (9. évfolyam, 232-258. szám)
1958-10-03 / 234. szám
1058. október Sj SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 220 ezer nyúl, közel 100 ezer fácán less mire vadászni az ősszel és a télen Megy eszelte folyik a készülődés az új vadászati idény megkezdésére. A szakemberek tavasszal vadszámlálást tartottak. Több mint 56 ezer nyulat, 40 ezer foglyot, 16 ezer fácánt, 750 őzet, 70 túzokot találtak. Az idei szaporulatot figyelembevéve nyúlbál a tavasza állomány kb megkétszereződött, a fogoly és a fácán meghatszorozódott. Elmondhatjuk tehát, hogy most ősszel és télen lesz mit fogná a puskavégre. Egyébként a vadászat ma már nemcsak sport, hanem komoly jövedelmet biztosító tevékenység, a népgazdaság számára is. Sokan nem tudják elképzelni, hogyan történik a vadszámlálás. Ennek megvan a maga módja. A vadászok kijelölnek egy meghatározott egységnyi területet, ott végeznek számlálást és így becsülik az állományt. Ez persze gondos munkát és megfelelő szakértelmet igények A vadászati idény tulajdonképpen már tart, hiszen eddig mintegy 80 őzbakot selejteztek ki — szaknyelven szólva. A nagy vadászati szezon azonban november és december hónapokban lesz, Tiszasűlyön aratják a rizst A Tiszasülyi Állami Gazdaságban eddig több mint 3 ezer 500 kát. holdon aratták le a rizst. Előreláthatólag e hét végén, jövő hét elején a hátra- ........... ......... lé vő területen is le tudják a gondját. Közel 600 held termését csépelték el eddig. Egyes táblák 12—14 mázsás termést is adtak, ami négyéves korukat tekintve szépnek mondható. Együtt könnyebb... ajor Mihály 5 holdas rákóczifalvai gazda néhány nappal ez- lőtt lépett a Béke Tsz tagjai sorába. Derűs hangulatban — unoka segítségével — válogatja a kukoricacsöveket, melyeket még mint egyéni gazda tört le. — Esztendőre — zárszámadás után — bizonyára még több kerül a padlásra; OO-O-OO-OO'OOOOO-OOOOOOOO-OO-O-OO-OOOO-OOOOO' < Az arcokon kisütött a nap és lángot vetett a gyönyörűség. Mind egyszerre hadarta a megnyugtatást, a biztatást, a kétségtelen reménységet. — Azt a telketekre kötöm, hogy a választási bort ne vegyétek valami kupectől és a pörkölthöz való húst a mészárosál. Bizonyosam, akad a kezetekre így átlagborocska, amelynek íordószaga van, meg egy üsző, tmely nem kap borjút. Annyijai olcsóbb lesz mindkettőnek az íra. Ne pocsékoljatok. Én nem ’izetem rá a gatyámat erre a Jalasztásra. Nagyon jót nevettek a kiváló Mieten. Holéczi vidáman harogta: — Nagyon jó! Pompás! Ko- osszális. A gatyám szerzett man- látum! — És milyen a hangulat? — itt fel Krecsányi az íróasztal zélére. — Mit gondoltok, menynyire vagyok népszerű a kerü- etben? Ne felejtsétek el, hogy z utóbbi cikluson a kormány- árti jelölt majdnem ebrúdom nent ki. Bodolai megsimogatta az átlát nnak jeléül, hogy valami nagy olgot kar mondani. — Méltóságot uram! A mi néSegítsük a helyes kezdeményezéseket A z ipari üzemekben és a mezőgazdaság szocialista szektoraiban sűrűn esik szó a munkaversenyről. Egy-egy jelentősebb ünnep, vagy esemény idejére új és új erőre kap még azon helyeken is, ahol rendszeresen negyedévenként értékelik a vetélkedést. A szocializmus építésében nagy jelentőségű ez, mert olyan lehetőségeket teremt, amelyek meggyorsítják a fejlődés ütemét és gazdasági előnyöket biztosítanak mind a vetélkedőknek, mint a társadalomnak. A szocialista munkaverseny nem a nyerserő fokozásán, hanem a technika, a munkamódszer tökéletesítésén, a gazdaságosság növelésén, az újítómozga- lom fejlesztésén, a munkaeszköz megóvásén alapszik. Az ellenforradalom ezt az egészséges mozgalmat igyekezett lehetetlenné tenni. Azt hangoztatta, hogy a verseny a munkás fizikai erejét teszi tönkre. A munkások hamarosan átláttak a szitán és már 1957. márciusában újból bontakozott a szocialista munkaversny az üzemekben. Szolnok megyében a kezdeményezés a Járműjavító rugókovácsaié volt. A párt és a kormány helyes útmutatásával új módon indították a vetélkedést. Nem a magas százalékok elérése lett a fő cél, hanem a gazdaságos, takarékos termelés. Azóta elmondhatjuk, megyénkben kevés olyan üzem van, ahol ne vetélkednének a dolgozók. — Legtöbb üzemben helyesen szervezik az újszerű versenyt és komoly eredményeket is érnek el, amit bizonyított a múlt év munkája utáni nyereségrészesedés is: A Papírgyár dolgozói rendszeres harcot folytatnak a takarékos termelésért. Minden lehef5séget felhasználnak, hogy ez a harc forintokat hozzon. Növelik ez intenzitást úgy, hogy lefaragják a munkaközbeni meddő időket. A legkisebb anyagra is vigyáznak, hogy ne menjen pocsékba. Felhasználják a legújabb és legjobb munkamódszereket. A szervezett verseny kihatása egyhavi fizetésnek megfelelő nyereségrészesedést hozott a munkásoknak. Ezévben is tervszerű a versenyük. A féléves eredmény az volt, hogy a Papírgyár biztosította a félévnek megfelelő nyereségrészesedést. A munkaverseny akkor lehet csak eredményes, ha az üzem munkástömegei ismeri azt és részt is vesz benne. Erre a legszebb példa volt az Alkotmányunk ünneplésére indított versenyszakasz szervezése a Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Gépgyárban. Itt a szakszervezet kezébe vette a szervezést. Az ak- tivahálózat minden dolgozóval személyesen is megtárgyalta a feladatokat. A célkitűzések reálisak voltak, nem eltúlzott, hangzatos dolgok. A dolgozók megértették és lelkesen kapcsolódtak a vetélkedésbe. V annak azonban olyan üzemek is, ahol a könnyebb megoldást választják. Szomorú, hogy így van ez a Járműjavítóban is, ahonnan annakidején elindult az egészséges . kezdeményezés. Mindez abból adódott, hogy az egészséges kezdetet a vezetőség, elsősorban az üzemi szakszervezeti bizottság nem karolta fel, hanem a könnyebb megoldást választotta és a rendes havi tervteljcsítésísel mérte a versenyt. Vagyis kinevezte munkaversenynek a tervteljesítést. Ez az általános jelenleg a Járműjavítóban. Ezen felül azonban van egészséges vetélkedés is, de csak szórványosan. De nézzük, mit is eredményezett a munkaversny ilyen formában való felfogása? Nem mást, mint ezt, hogy a munkások között nem él a vetélkedést szellem. A célkitűzések általánosak, nem egy- egy brigádra, vagy egyénre méretezettek. Az eredményt a véletlenre bízták. A dolgozók széles tömege nem tud a vetélkedésről és ha véletlenül az újság ír róla, úgy érzi, be van csapva. Mindez abból adódik, hogy a szakszervezet nem gazdája a szocialista munkaversenynek és csak azokat patronálja, akik maguktól kezdeményeznek. Ez a módszer igen helytelen, mert azt a látszatott kelti, hogy csak egyeseket segít a szakszervezet. Helytelen azér is, mert nem széles tömegeket mozgat a tervteljesítésen túl- menöleg a gazdaságos termelés érdekében. Az ilyen munpünk mindig szigorúan megmaradt a realitások talaján. Kicsinyes emberek, önző és maguk- nakvaló emberek. De aki ezen a vonalon meggyőzi őket, annak nyert ügye van. Éppen ezért azt ajánlom, hogy a programbeszédben is méltóztassék megmaradni a realitások vonalán. — Vagyis teszerinted mit kellene ígérni. Mi lenne az, ami őket érdekelné, megmarkolná és megmozdítaná! Holéczi közelebb dugta az orrát. — A földbirtokreformnak Gömbös óta semmi hitele nincs. Olyan marha nem létezik, arrvely- lyel ezt meg lehetne etetni. Az igazgató nagyon okosat akart mondani. — Iparosítás! — fuvolázta lágyan. — Ugyan! — legyintett a főjegyző. — Szappanbuborék! •.— Adóelengedés! — Hitelét vesztett közhely! Kár is róla beszélni. Senki sem hiszi el! Palásti megilletödve szólt közbe. rl alán új országutat, bekötő- X ttokat, villanyt, mentőállo- mást vagy ehhez hasonló dolgokat kellene ígérni. Krecsányi legyintett. Ki hisz el ilyesmit, édes fiam? Kár erről beszélni. Valami nagyot, szépet, impozánsát kell kitalálni. Hiszen éppen azért vagyok itt közietek, hogy együtt találjunk ki valami újat. Megmondom őszintén, mi odafent kimerültünk. Nincs egyetlen életképes mag. Egyetlen valamire való ötlet, mely lelkesítené és megmozgatná a jó népet. Nos, tessék, barátaim! Süssünk ki valami okosat. A tanácstalanság kisütött az arcokra. Az emberek bambán, elgondolkodva néztek maguk elé. Az ötletek egymást kergették gondolatban s mielőtt szóvá nemesedtek volna, elhervadtak. Kopogtattak. Palásti sietve az ajtóhoz pat. tant. Arasznyira kinyitotta s a hézagba mélyesztette az orrát. — Mit akar? Nem lehet! Jöjjön holnap, jöjjön holnapután! Hétfőn! — Kérem, ne tessék engem elutasítani. A főjegyző úrral van nekem dolgom! — motyogta egy megszeppent hang, — Nem érti, hogy nem lehet? Menjen dolgára! — ugatott a jól-, nevelt kutya hangján az adóhajcsár. Az ajtó megroppant, az adóügyi jegyző csak penderült a fal felé. Farral akkorát lökött a kályhán, hogy még a cső is kifordult a kéménylyukból. — Nincs érkezésem arra, hogy holnap jöjjek! Palásti arcát elöntötte az in-, dulat. Jobbkezét magasra emel- te, hogy a parasztnak lekeverjen egy hatalmas csárdást. Krecsányi arcán kereste tettéhez a biztatást, de a méltóságos ingerülten legyintett. — Mit akarsz fiam, et'ől a jó' embertől? Megbolondultál? Ép-' pen a választás előtt bánsz így a választópolgáraimmal? Te elvesztetted a józan eszedet. palásti álla leesett a csudál- koz&stól. Jobbkeze remegve< csúszott a kabátja zsebébe s mint megvert kutya, úgy som- polygott a sarokba. — Gyere be, fiam! Mit akarsz? — mézeskedett a méltó- ságos úr a paraszt felé s előremutatott kézzel tessékelte be az\ irodába. A paraszt megszeppent, amikor meglátta a nagy vásárt. (Folytatjuk kaverseny károsan hat a törne-* gekre és elégedetlenséget szül. M a- még sok- üzemben 16«- genkednek a munkaverseny egyik fő hajtóerejének alkalmazásától, az eredmények nyilvánossá tételétől. Ez két okból adódik. Az egyik: még mindig nem tudták egyes helyeken leszerelni azt az ellenséges nézetet, amit az ellenforradalom terjesztett a versen* nyilvánossága ellen, hogy az élenjárók valami különleges segítséggel lettek elsők és valamelyik szerv „csinált” belőlük sztárokat. Ez a nézet azokon a helyeken burjánzik, ahol a — munkavetisennyel hanyagul foglalkoznak — s a tömegek nem ismerik annak jelentőségét. A másik ok a hanyagságban, nemtörődömségben keresendő. Technikai nehézségekre hivatkoznak, sőt sokszor úgy állítják be az eredményhirdető táblák elkészítését, mintha az az üzemet gazdaságilag tönkretenné. De ml a dolgozók véleménye? A napokban a Járműjavítóban jártunk. Alvázlakatosokkal beszélgetve, egyik kérdésünk az volt, hogy miért nincs meg a versenyértékelő tálbla, ami megvolt az ellenforradalom előtt a részlegen. „Akkor minden nap figyeltük és őszintén mondva, igyekeztünk a munkánkkal, mert rosszul esett volna, ha azonos képességgel és feltételekkel rendelkező másik brigád csak egy tehervagon javítással Is többre lett volna képes, mint mi’’ — mondották. Ez a dolgozók követelése. Kérdés, hogy a műszakiak, akik nap — mint nap velük élnek, miért nem hallják még ezt? Vagy talán úgy vélik, a verseny nem volna segítség az ő munkájukhoz? De igen. Mert a brigádok maguk igyekeznének a terv maradéktalan teljesítésével. A verseny nyilvánossága hatalmas mozgató erő. Ösztönöz mindannyiunkat a magasabb eredmények elérésére, a jobb munkára. Ha valakit megdicsérnek, igyekszik még jobban dolgozni, s ha a rosszul termelők között látja nevét, — igyekszik a hibáit felszámolni és a jók közé felverekedni magát. Ezért járnak el helyesen a Törökszentmiklósi BARNEVÁL- nál. A munkateremben naponta értékelik az eredményeket, nemcsak százalékban, hanem a megkeresett forintban is. Ez természetesen ösztönző hatással van. A Törökszentmiklósi Mezőgcp- gyárban még az élenjárók fényképe is a nyilvánosság előtt van. A szolnoki vasútállomáson műszakonként friss az eredmény a fűtőháznál látható helyen naponta tájékoztatnak a verseny állásáról. Most, mikor az üzemekben komoly kezdeményezések alakulnak ki a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának megünneplésére és a választások tiszteletére, elsősorban a szakszervezeteknek van feladata. Ezeket a kezdeményezéseket fel kell karolni és továbbfejleszteni úgy, hogy az a tömegek ügyévé váljon. A szak- szervezet munkájából száműzni kell azokat a helytelen módszereket, amelyek nem segítették a vetélkedést, hanem akadályozták. A szakszervezet mellett miniden kommunistának megvan a maga feladata, mégpedig az, hogy minden erőjével segítse a helyes kezdeményezéseket és maga is mutasson példát. —■ ab. —*
