Szolnok Megyei Néplap, 1958. október (9. évfolyam, 232-258. szám)

1958-10-25 / 253. szám

1958. október 25.

SZOLNOK MEGVET NÉPLAP

3

Uj iskolaépületet kap az ipari tanulóintézet

A szolnoki ipari tanulóintézet

„fennhatósága” alatt közel 1100 tanuló mintegy 40 szakma titkait” igyekszik elsajátítani.

Képzésüket nagyon megnehezíti a tantermek kevés száma. — Nem csoda hát ha, először azt újságolták a látogatónak, hogy a Munkaügyi Minisztérium új iskolát építtet számukra. Az előzetes értesülés szerint 12 tanterem lesz benne. A nevelők bíznak abban is — erre különben szóbeli Ígéretet már kaptak —, hogy tornaterem is lesz a tantermek mellett. Az új iskola a Petőfi utca sarkán épül, mintegy 2 és félmillió forint ráfordítással. Tervezése most van folyamatban. A kivitelezést a jövő év tavaszán kezdik meg.

Az állam eddig is nagy összegeket fordított a jövő mestereinek képzésére. Szolnokon mintegy 300 vidéki fiúnak kollégiumokban biztosított szállást és étkezést, — minimális térítésért. Az I. évfolyambelieknek például a teljes ellátásért havonta mindössze 35 forintot, a második évfolyamosoknak 70, míg a harmadik évfolyamosoknak 105 forintot kell fizetni. Megjegyzendő, hogy ezek már havonta

4—500 forintot keresnek.

A tanulók méltányolják is az állam segítségét. Erre vall az is, hogy KISZ építő brigádot alakítottak, s szombatonként, vasárnaponként különböző munkákat végeznek, s a kapott pénzt otthonuk csinosítására fordítják. Már 4 ezer forintjuk van, televíziót akarnak vásárolni.

Jól is tanulnak, lelkesednek mesterségükért. A gép az istenük — mondják róluk a nevelők. S ez nem is csoda, hiszen a gépek korszakában nőnek fel, — azokkal találkoznak ma már a legeldugottabb tanyavilégban is. Persze, van a gépek iránti rajongásnak hátránya is. A motorszerelés mellett más szakmák iránt csökkent az érdeklődés. Épület- bádogosnak például nem akarnak jelentkezni, pedig az sem kevésbbé jövedelmező szakma. Az idén mégis mindössze három tanuló jelentkezett bádogosnak — az is csak nagy rábeszélésre.

Köztudomású, hogy az iparban nagyon sokféle szakmában várják az utánpótlást. Ezért volna jó, ha a gyermekükből szakembert faragni akaró szülők nem mindenáron a motorszereléshez, s az egyébb „felkapott” szakmákhoz ragaszkodnának.

Erősíteni, szilárdítani a munkás-paraszt

Kétnapos konferencián vitatják meg a szakemberek az ipari viliamosaulomatizálás

lehetőségeit

A Magyar Elektrotechnikai Egyesület rendezésében tegnap délelőtt kétnapos tanácskozásra jöttek össze a szakemberek, — hogy megvitassák az ipari villamos automatizálás lehetőségeit, az ipar különböző területein. A konferencián a magyar szakembereken kívül részlvesznek bolkülgár, jugoszláv és lengyel döttek is.

A tanácskozás részvevőit Bodnár György, a Magyar Elektrotechnikai Egyesület főtitkára üdvözölte, majd dr. Kovács Károly Pál, Kossuth díjas, a Magyar Tudományos Akadémia levelezőtagja tartott megnyitó előadást.

NEM KELL VALAMI nagy politikusnak lenni ahhoz — csak benne élni hétköznapjainkban — hogy bárki megállapíthassa: a két dolgozó osztály egymás nélkül nem élhet és ha a munkás- osztály lemond a parasztságról, mint szövetségesről, akkor az annyit jelent, hogy lemondott a kivívott hatalom megtartásáról is. Igaz, nagyon igaz ,,A munkásosztály vezette népi állam legfőbb politikai alapja a kél nagy dolgozó osztály, a munkásság és a parasztság szövetsége**.

Ezt a kapitalisták is tudják és tudták. Éppen ezért, mint a történelem tanítja, ahol erre alkalom adódott, a szövetség megbontására törekedtek.

A felszabadulás után és azóta számtalan példáját találjuk a munkások és a dolgozó parasztok egymásrautaltságának. A munkásosztály kivívta a hatalmat, de szövetségese nélkül, a szocializmus felépítéséért folytatott harca küzdelme nem lenne eredményes. Amikor államosítottuk a bankokat és később az üzemeket szembe találtuk magunkat nemcsak belföldi, hanem a külföldi reakció dühödt támadásával. Nagy erőt jelentett akkor a parasztság magatartása, az a körülmény, hogy egyetértett az államosítással és támogatta azt. 1956-ban, az ellenforradalom idején a dolgozó parasztság hű maradt a néphatalomhoz. Védte, őrizte szocialista vívmányainkat. Itt Szolnok megyében is számtalan szép példáját adta a dolgozó parasztság a népi demokratikus rendszerhez való hűségének és a munkásosztály szövetségéhez illően cselekedett. Mezőhéken, Kunszentmártoniban és még számtalan helyen egyszerűen elkergették az cllenforradálmárokat, azokat, akik sztrájkra, dologtalansigra buzdítottak és azt akarták, hogy a paraszt ember ne vessen. Sehol nem hallgattak dolgozó parasztjaink az ellenforradalmárokra.

Sőt a szövetkezeti gazdák legtöbbje fegyvert fogott és védte a közös birtokot, a gépeket, a jószágot. Az abádszalóki Lenin Tsz idős veteránjai, a szövetkezeti városok tsz-tagjai őrséget álltak éjjel-nappal, nehogy kár érje a közös vagyont.

A PARASZTSÁG HELYTÁLLÁSA, az ellenforradalmárokkal való szembefordulása rendkívül nagy jelentőséggel bír, ha figyelembe vesszük hatalmas tömegét. Az ellenforradalom leverése után a dolgozó parasztság továbbra is támogatta a munkásságnak azt a törekvését, amely a gyors gazdasági megerősödésre irányult.

De hasonló módon és mértékben sietett a parasztság segítségére minden alkalommal, amikor arra szükség volt, a munkásság is. Emlékezzünk csak a fordulat éve előtti időszakra. Akkor a különböző jobboldali pártok és az oda befurakodott különböző rendű-rangú reakciósok visszakövetelték a földet. S mi történt? A budapesti üzemek dolgozói ezzel a jelszóval vonultak ki az utcára: „Földet vissza nem adunk'*. A munkássság ereje, szervezettsége megfélemlítette és visszavonulásra kényszerítette a nép ellenségeit. Az új gazdák pedig továbbra is nyugodtan művelhették ezeréves jussukat. Világos, hogy a szervezetlen, szétszórtan élő parasztság nem lett volna képes megbirkózni a földesurakkal. Néhány év múlva, az ellenforradalom idején újból veszély fenyegette demokratikus vívmányainkat. S a párt vezetésével a munkások legjobbjai léptek legelőször harcba, hogy leverjék az ellenforradalmat és megsemmisítsék mindazon törekvéseket, amelyek újból arra irányultak, hogy a dolgozó parasztokat szolgasorba döntsék.

EZ A SZÖVETSÉG tette lehetővé, hogy hazánkban megváltozzon a falvak élete. A sö tétséget szinte mindenütt felvál tctta a fény, a kulturálatlansá- got a kultúra. A dolgozó parasztok fiai. lányai ott tanulnak í középiskolákban, az egyeteme ken és a parasztság legrátermettebbjei magas közéletű tisztséget viselnek. — Nem egy, nerr kettő, hanem sokszáz és sokezer. Szolnok megyében a Megyei Tanács elnökhelyettesi parasztember. De több más felelős megyei vezetőnk a szerény paraszti sorsból emelkedett ki, annak bizonyságául, hogy i munkásosztály szövetségese részt vesz a hatalom gyakorid" sában.

Egyáltalán nem túlz,ás tehát hogy az előrehaladásnak hazánkban mindig a munkás-paraszt szövetség volt az alapja S csak kárát láttuk annak hogy az elmúlt években alapiéiban helyes politikánkon belül néhány helytelen intézkedés ikövetkeztében gyengült ez e 'Szövetség. A begyűjtés, különösen a fél proletár rétegei sújtotta. A dolgozó parasztság legtehetősebb rétegének; a közép-parasztságnak pedig sértett« önérzetét a vele szemben alkalmazott több adminisztratív rendszabály. Ez egyfelől átmenetileg a termelési kedv elvesztéséhez, a termelés stagnálásához, másfelől pedig — nehéz Időben — indokolatlanul nagyarányú kilépéshez vezetett a termelőszövetkezetekben.

AZ ELLENFORRADALOM leverése óta pártunk és kormányunk számos olyan intézkedési

szövetséget!

tett, amely növelte a parasztság termelési kedvét, fokozta biztonságát, s amely erősítette a munkás-paraszt szövetséget. A begyűjtés megszűnése kedvezően érintette a dolgozó parasztokat. Többszázezer törpebirtokos megelégedéssel vette tudomásul a Forradalmi- Munkás- Paraszt Kormánynak azt az intézkedését, amely a 4 holdon aluli parasztbirtokosoknak lehetővé tette, hogy gabona helyett pénzzel fir zethessék földadójukat. A kör zépparaszt is látja, hogy tudását, szakértelmét megbecsülik. Pártunk bebizonyította, hogy elhatárolja magát azoktól a hibáktól, amelyek gátolják a helyes, általános politika eredményes valóraváltását.

Kádár János elvtárs, az angyalföldi nagygyűlésen megállapította, hogy a munkás-paraszt szövetség ma ismét erős és tovább kell szilárdítani.

Miért kell erősíteni, szilárdítani ezt a szövetséget? A Magyar Szocialista Munkáspárt fő célkitűzése falun is a szocializmus építése. Ez azonban — mint a már felsorolt példák is bizonyítják — elképzelhetetlen olyan kipróbált hű szövetséges és vezető nélkül, mint amilyen a munkásosztály. Az az osztály, amely jelenleg is védi a parasztságot a kapitalizmustól és ezenközben hathatósan segíti mind politikailag, mind gazdaságilag termelési tevékenységét és különböző eszközökkel megkönnyíti a nagyüzemi gazdálkodásra való áttérését.

A gépállomások a földművesszövetkezeteken keresztül az egyéni gazdák minden gépi igényét kielégítik. Azt természetesen, amire a kisparcellákon meg van a lehetőség. Másik segítség. Szolnok megye ez év őszén löbbezer métermázM vetőmagot kapott, hogy a dolgozó parasztok ne akármilyen, hanem kiváló minőségű búzát vethessenek és ilyen módon is növeljék a termésátlagokat, ezzel egyidejűleg a jövedelmüket.

A MUNKÁSOK és parasztok állama teljes erűvel támogatja a szövetkezeti gazdákat, erősíti a szövetkezeti mozgalmat, amely falun fő eszköze a szocialista társadalom felépítésének. Ez nemcsak írott szó, hanem élő valóság. Szinte hónapról-hónap- ra új mezőgazdasági gépeket kapunk, hogy künyebbé, olcsóbbá tegyük a termelést. Ez évben a megyében a szövetkezeti gazdaságokban az egy holdra jutó műtrágyamennyiség az elmúlt évhez képest mintegy megnégyszereződött. Valamennyi közös birtokon építkeznek, istállót, — magtárat, vagy pedig egyéb gazdasági épületet alapoznak. Az építkezésekhez anyagra van szükség. A föld termőerejének növelésére több gépre, több műtrágyára, s a munkásosztály ezeket a szükségleteket kielégíti, előállítja és küldi a szövetkezeti gazdáknak. Ilyen módon segíti _ és szilárdítja még jobban a két nagy osztály szövetségét. A munkásosztály a hatalmat egyedül is képes kivívni, de tartósan megtartani nem. Érdeke tehát a szövetséget erősíteni, mert amilyen szilárd ez s> szövetség, olvan szilárd a népi demokrácia állama, a proletárdiktatúra. Érdeke azért is, mert ha a parasztság többet termel, a többtermelés előfeltételei biztosítva vannak, akkor mind nagyobb mennyiségű áruval látja el a népgazdaságot, nagytömegű, s olcsó élelmiszercikkekkel a piacokat. Ha pedig mezőgazdasági termékekből árubőség van, akkor a munkásság nemcsak olcsóbban, hanem jobban is él. |

bzz F,

e|s:

éppen fordulna kifelé a major-§ bál, mikor rohan az ispán utána, éj

— Méltóságos tábornok ú.r?K Gróf úr? — ordítozza valami g különös riadalommal az arcán. Ö S mikor végre megáll a hintó, s elfulladva robban oda.

— A csikó, a csikó.., Agyon- o

rúgta az anyja. c

— A grófnak mintha tűt szúr-S tak volna a nadrágjába, úgy ug-Q. rik ki a hintóbái. S azt teszi, b amit talán még sohasem tett.ti Szalad. Rohanás közben kérdez-S, geti az ispánt.

— Nem tudom, méltóságos6

uram, amíg a János abrakértü ment, addig történt — válaszol2 amaz a riadalomtól alig hallhatód hangon. 3

Amint az állás elé érnek, Jd-g nos éppen akkor húzza kifeléA az anyja lába alól az agyonrú-T gott, megtaposott csikót. ^

A gróf úr színét igen nehéz b leírni. Az ijedelem lilájálq a szörnyű harag bíborvörös színe a váltja fel. Meg sem áll. csákói úgy futtában kapja a félrébb, azö ágashoz támasztott villát s egyd szörnyű csapást mér János fe-y jé re. Egy reccsenés és egy nyö-$ gés hallatszik. A megdöglötty csikó a placcra koppan s RÓ-3 hoska János, a nagyhatalmút? gróf Bolza Péter cselédje is azv utolsót nyögi mellette. 3

S a gróf úr, aki első mérgétSl már kivetette Jánoson, baljánV a még mindig remegő ispánnal'Ó az istálló ajtó felé indul. 3 (Folytatjuk.)

Nagy István V

*

Következő riportunk: j*

Keveredik a kék vér ti

egyenesen, méltóságosan, ahogy az egy magyar grófhoz illik.

— János, János! — kiáltoz az ispán. — Hol az anyád keservében vagy?

— Nagyságos ispán úr, alázatos tiszteletem, a János gyerek lefeküdt, mivelhogy három éjjel vigyázta már a Kedvest. Én vagyok helyette most, az apja — áll elé az ispánnak egy levett süvegű őszbeccavarodott ember. Feje majdnem a földet éri, ahogy jelent. így folytatja, hétrét görnyedve. — Méltóságos gróf úr, utólagos engedelmével le kellett kötnöm a Kedvest, merthogy igen-igen berzenkedik az újszülöttre. Szokatlan még neki.

— Azonnal oldozd fel — vakkantja az ispán, amikor átveszi a gróf németszavú parancsát. — így akarja a méltóságos tábornok úr.

— De még agyonrúgja, nagyságos uram...

— Ne pofázz. Hallottad a méltóságos úr parancsát!

János bácsi alig m er felegyenesedni, úgy megy a lekötve to- porzékoló rövidnyakú, nemes- vérű lóhoz. Egy rántás a kungörcsön s a Kedves nyihorászva kap a csikó után.

— Mintha békülne vele — jegyzi meg az ispán, miközben indul a gróf után, akinek elege volt már az istállószagból. Fel- tar*^tt fejjel, finnyásan lépeget kifelé az istállóból. S a lehajtott hágcsóm, majd a. hintóba lép.

— Hajts — vakkantja talán az egyetlen ismert magyar szót, miközben elégedetten simogatja szakállát. Indít a kocsis. Már

a méltóságos úr. Én vagyok, Ambrus — kiáltja félreugorva a robogó hintó elöl. — Megellett a Kedves. Gyönyörű fekete csikója van. —Míg ezeket elsorolja, rohan a hintó mellett, mert a méltóságos, bármennyire is örül a hímek, nem állítja meg a kocsit.

Sőt gyorsabb hajtásra ösztökéli kopogtatásával a hajdúlajbis prádéskocsist.

— Hajts, hajts, a szentségedet — szól a nagyobb nyomaték kedvéért az ispán is, mivelhogy a méltóságos csak németül, a kocsis meg csak magyarul tud. Hallottad? Megellett a Kedves! S elégedetten kukucskál hátra a hintó ölébe, ahol gróf Bolza Péter afeletti örömében, hogy megellett a legkedvesebb kancája, krajcárt keresgél a hírhozónak. S mikor kihajol, hogy kidobja a pénzdarabot, méltatlankodva tapasztalja: biz az lemaradt a veszettül rohanó hintától.

J

óformán vissza sem tud. helyezkedni, amikor már fordul be a majorba a hintó. Egyenest c.z istállóhoz. Vastagon szórja a port a cselédkonyhák küszöbén riadtan meghúzódó cselédasszonyok és számlálha- tatlan sok gyerek szeme közé. De mit számít ez? Megellett a Kedves! Mintha a madarak is; ezt csicseregnék.

— Csakugyan, miért nem csicsergők — morfondírozik magáiban a méltóságos, miközben kiszáll c hintából az ispán által leeresztett hágcsón Se jobbra se balra nem néz. Megy, mint a szárazvillám a Merészlsoron,