Szolnok Megyei Néplap, 1958. október (9. évfolyam, 232-258. szám)
1958-10-24 / 252. szám
1«58. október 24, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Vj lakások épülnek Martfűn Korábban lapunk hasábjain is hírt adtunk arról, hogy a martfűi téglagyár részére húsz lakás építési költségeit fedező beruházási hitelt biztosított kormányzatunk. Ennek felhasználására azonban a legutóbbi időkig nem került Soiy mert a Héki Állami Gazdaság nem biztosított területet, á téglagyár meg nem rendelkezett házhelyekkel. Igv az építés helyett hónapokon keresztül meddő vita fólyt az állami gazdaság és a téglagyár között. A közelmúltban aztán a felsőbb szervek jóváhagyásával megszületett köztük az egyezség s az építőipari vállalat munkához látott. Már megtörtént az építéshez szükséges többszázezer tégla kiutalása is. Az új lakások a Tisza Cipőgyár lakótelepével szemben, a műút mellett épülnek, s a tervek szerint a következő évben lesznek baköltözhetők. ----------------*%.% Ne gyvenéves a leningrádi bábszínház A leningrádi bábszínház az idén ünnepli fennállásának 40. évfordulóját. A színház a négy évtized alatt 150 darabot mutatott be és több mint 20 000 előadást tartott. MUNKÁBAN a Szolnoki Papírgyár új rotációs ívvágógépo Téli gondok az építőiparban „TÉLI GONDOK ...“ csak most vannak ebben az iparágban. Tíz esztendővel ezelőtt esetleg csak az építőmunkásoknak voltak téli gondjai, mikor az első fagyos reggelen a pallér szélnek eresztette a kőműveseket, napszámosokat — aztán gondolkozhattak, hogy miből fognak májusig megélni. Ma már merőben más a helyzet s íiiámjfc azok a gondok is. melyek az építőipar dolgozóit így ősz végén foglalkoztatják. Az igazgató, mérnök, technikus úgy .sakkozik” a szerződésekkel, tervekkel, hogy mire a nagy fagyok beállnak, legalább négy nyersfal és tető alá kerüljenek az épí tómunkások. — A szakszervezeti emberek, gazdasági, ügyviteli dolgozók igyekeznek biztosítani a téli munka feltételeit — a vattás öltönyöket, melegítő-italt, tiszta, fűthető szállást, stb... És a munkásoknak — ha jó a szervezés —, télidőben sem marad más gondjuk, minthogy a nyolc- órát becsülettel ledolgozzák — esetleg valami mellékjövedelem után nézzenek a néhány hetes fagy- szabadság idejére. A téli munka műszaki feltételeinek biztosítása speciális szervezési feladat, — e tekintetben a vezetőié legtöbb helyen megtették, amit lehet. Mit tettek a dolgozók érdekében, hogyan gondoskodnak azokról, akik mégis csak többet szenvednek az időjárástól, mint a zárt. üzemben dolgozók? Erre voltunk kiváncsiak. Ha a megyében dolgocó nagy állami építőváálalatokát a dolgozók ellátása szempontjából osztályoznánk, úgy a „jelest” feltétlenül az Építő- és Szerelőipari Vállalat munkásszállója érdemelné. A korszerű épületben — amennyire lehet — rend és tisztaság honol. Az épületet rendszeresen karbantartják. Október 20-ával bövezették a fűtést. Jellemző az építőmunkásokra, hogy a rendeset, tisztát megbecsülik — s itt nincs olyan panasz, mint sok helyen, hogy vigyázatlanok, tönkreteszik a szállók felszerelését is stb. MEGFELELŐ az ellátás — néhány hibától eltekintve, a Közlekedési Építővállalatnál is. A munkásszállásokat rendben- tártják — a szobák nem zsúfoltak. Az őszi nagytakarítást elvégezték és a szalmazsákokat 80 százalékban a kényelmesebb és tisztább matracokkal cserélték fel. A Szolnok Gábor Áron téri és a Fürst Sándor utcai munkásszálláson összesen 20 rádió van a szobákban, úgyhogy a munkások a legunalmasabb téli estéken sem fognak unatkozni. Ezenkívül csaknem minden szoba lakói újságot is járatnak kollektiven. A szobák fűtésére a vállalat vezetősége 600 mázsa szenet biztosított, amely számítás szerint kifutja a telet. S ami még hiányzik — a téli tisztálkodási lehetőség eléggé körülményes, mert a melegvíz boylero- kat nem javították ki időben — s a hideg zuhany alá félidőben nem szívesen áll senxi. Pensze, nemcsak bent — munka után, — hanem a munka ideje alatt is gondoskodtak a dolgozókról. A 400 ember közül 250-en kaptak vattás téliruhát. Kb. 200 dolgozónak tud majd az építés- vezetőség egész télire munkát biztosítani — s 200 embernek fagyszabadságra kell menni, míg olyan lesz az idő hogy a szabadban netm tudnak dolgozni. A munkásokról való gondoskodásból leggyengébb osztályzatot a Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat érdemli. Itt általában azt tartják, hogy már készül, épül az új modern, emeletes munkásszálló — majd ott lesiz minden, ami kell — a régi dü-ledező szállásokra már nem érdemes költeni. Ez valóban így van — Szolnokon a Beloiannisz út egyik legszebb épülete lesz a megyei építővállalat szállója. De csak „lesz" — semmi esetre sem előbb jövő ősznél. S addig is megfelelő körülmények között kell lakni, — élni a munkásoknak. A régi szállásokon az őszi — állítólag a tavaszi — nagytakarításokat sem végezték el, holott ez alapvető követelmény és kötelesség. Ügy néznek ki azok az épületek, amiben a vállalat dolgozói laknak, mint aminek se ura, se gazdája. Legrosszabb állapotban talán a Szolnok, Sajtó utcai szálló van. A falak még nyáron is egészségtelenül nyirkosak voltak, mi lesz télen? A mezőtúri ipari tanulók szállásán még ruhaszekrény sincs,, hogy nevelik rendre, szeretetre ezeket a gyerekeket? Szellőztetni sem tudnak — a helyiségen ugyanis csak 50-szer 50-es ablakok vannak. Láttunk olyan felvonulási épületet, aminek düledezik az oldala, olyan betegszobát, aminek a falai penészesek ... Vagy igaz a régi mondás — a suszternek nincs cipője, a szabónak kabátja? Mibe került volna az építő vállalatnak, ha a tanulók' szállásán nagyobb ablakot vágat, b.ímeszel teli, bevakoltatja az omladozó falakat, alásizige- teli a nyirkos helyiségeknek, rendbehozatja a melegvizboyle- rokat és egyáltalán kiszállíttatja a tüzelőt a szálláshelyekre. EZ NEM BERUHÁZÁS, anyagi ráfordítás, hanem jóindulat kérdése — s még akkor is meg kell csinálni, ha már épül a modem központi szálló. Tehát van tennivaló — s ran gond. A gondosságot még akkor is megkövetelik az építőmunkások és joggal, ha tudják, hogy régen nem vattásruha, meleg tea, olcsó ebéd, fűtött tiszta szállás — hanem legtöbbször még munka sem jutott télire. (Komáromi — Palatínus) MOSÓGÉP KELLENE Etelkától. A levél szerelmes levél volt és benne Etelka megkérte Mátyás kezét. Ajánlattá, hogy a közeli napokban Szolnokon találkozzanak. Harangozóné tudott a dologról és bíztatta a fiatalembert, hogy csak utazzék, mert szerencséje lesz. — Legalább pihenek egy napot — gondolta a fiatal béres és elindult Szolnokra. Furdalta a kíváncsiság is, sehogyan sem értette, miért éppen őt akarja Etelka, hiszen csak egyetlen egyszer látták egymást, alig beszélgettek. Szóval furcsa, nagyon ]urcsa ... Etelka kisasszony úgy érkezett Szolnokra, mint valódi úri dáma. Papp Szász úr szigorúan a lelkére kötötte, hogy most már ne halogassa tovább a dolgot, mert az idő nagyon eljárt — meg a másik gyereket se akarják tovább tartani az intézőék. * — Tfiatal pincér hozta az étlapot. Kicsit elbámészkodott a parasztlegény és a jól öltözött kisasszony láttán; de hozzá volt szokva különb dolgokhoz is; így később ügyei sem vetett kettőjükre. — Mit parancsolnak? — kérdezte és Etellui parancsolt. A harmadik liter bor után azt tartotta: előállhat a tervvel. — Mátyás... Maga nagyon tetszik nekem. A méltóságós úr is szereti. Házasodjunk össze. Megesküszünk; két szoba gyönyörűen be van rendezve, vár ránk.. * Megyünk Salgótarjánba. Ott ezt a ruhát, ami most magán van, eltüzeljük. Va-n ugyan egy családom, de arra magának nem lesz semmi gondja; a méltóságós úr iskoláztatja és ha meg lesz az esküvő, a mél- tóságos úr tíz hold földet ránk írat. Mátyás, a fiatal parasztlegény nézte Etelkát, hallgatta beszédét, de érezte: futni, menni kell innét, menekülni ettől az undorító, szennyes világtól. A csodálkozó Etelkát faképnél hagyta és szó nélkül hazament. A méltóságós úrnak nagyon sürgős lehetett az esküvő, m-ert másnap megjelent Kunszent- mártonban. Előzőleg táviratot küldött ispánjának, hogy Mátyás — a fiatal kocsislegény — a parádéskocsissal együtt az állomáson várja. Mátyás eléje állt és jelentkezett: — Jóestét kívánok, méltóságós úr, parancsára megjelentem. — Állj, ki vagy? Ne gyere közelebb! — markolászta Papp Szász a pisztolyát. — A méltóságós úr hívatott. Szarnák Mátyás vagyok. Papp Szász ordítozott. — Maga az a marha... Én magával jót akarok, fiz hold földet kap. Értette? Tíz hold földet kap. Ne legyen finnyás. Aki az úrnak jó, az legyen a cselédnek is jó. — Nekem nem jó, méltóságós úr — mondta csendesen a béres, s többet nem szólt, Elment. A sokszor bevált és gondosan kidolgozott terv tehát dugába dőli. Ami ezután történt, azt már csak a szájhagyomány őrzU nincsenek rá hiteles adatok. Talán egy hét múlva Salgótarján közelében, a másik Papp Szász-birtok tőszomszédságában lévő csendörúrsön élesen felberregett a telefon. Az uradalmi ispán az őrsparancsnok urat kereste. Közölte. hogy Papp Szász mé’tósá- gos beszélni óhajt Vaka Sándor tizedessel. Kurta óra sem kellett és Vaka tizedes ijedt képpel vigyázzba vágta magát a fogadószobában oz úr előtt, aki most is lustán rápislogott és keményen kérdezte. — Maga mondta nekem, hogy „te vén csődör?" — A tizedes megijedt és hebegett. — Nős? — pattogott tovább az úr hangja. — Igenis — nyögte Vaka szolgálatkészen, de hirtelen észbekapott — vagyis még nem vagyok házasember, nagyságos uram. — Jó, jó — bólogatott a mél- tóságos — látom én, hogy maga úri ember, rendes ember. Gondoskodni szeretnék magáról, szép jövőt biztosítani és bizalmamba fogadni. Akarja, fiam? — enyhült meg a hangja. Vaka csak nyelt és bólogatott boldogan. — Szolgálatára, méltóságós uram. — Akkor megnősül. Elveszi a házvezetőnőmet, kap tíz hold földet és egy cv múlva őrsparancsnok lesz. — Igenis, méltóságós uram — Vágta ki Vaka és c. lehetőséghez képest mégjobban megmereve delt. Az úr pedig hellyel kínálta és megbeszélte vele a részleteket. Utána az ajtóig kísérte Va ka Sándor csendörlizedest, aki szinte fuldokolott a. boldogságtól. Az őrsparancsnoki székben látta már magát. Miért ne? Aki a méltóságós úr bizalmasa, az előbb-utóbb odakerül. És a tiz hold föld? Vaka, Vaka, megcsináltad a szerencséd. Hogy ez a méltóságós úr micsoda rendes ember, igazi gavalléros magyar úr. Hiába, aki úr. az úr! — és ezektől a gondolatoktól Vaka Sándor csendőrtizedes annyira elérzékenyült, hogy kehijén el bőgte magát... * dia Istennek — motyogta elégedetten a mél- tóságog úr, majd elővette vörös bőrbe kötött noteszét és lapozga tott benne; Tizenhét, tizennyolc, húsz, huszonhárom ... Vihogott. — Te leszel a huszonnegyedik — mondta és töltőtollával szabd lyos betűkkel ezt írta a húszon negyedik oldalra: „Kerekes Etelka, plusz csendőr; elintézve". Becsukta füzetét és néhány perc múlva tiszta lelkiismerettel horkolt a süppedő karosszékben. SZEKULITY PÉT EK hangoztatják a Járműjavítóban dolgozó munkásasszonyok. Óhajuk érthető, hiszen a napi munka után senkinek sincs kedve otthon a nagymosáshoz. De a kedvtől függetlenül a családnak és a társadalomnak egy- 1 aránt sokat jelent, ha több idő fjut a gyermekekkel való foglalkozásra, iskolai feladataik ^ellenőrzésére, jellemük formálására. ® Mintegy százhatvan nő dol- .gozik a Járműjavítóban. Mun- jkaszeretetben a tervek teljesí- f tűsében nem maradnak el a 'férfiak mögött. S ha a jóval kiesebb létszámmal dolgozó cu- [korgyár több mosógépet tudott ;venní a dolgozó nők munkájának könnyítésére, akkor a Járműjavítóban is megtalálhatnák ennek a módját. Eredményeik ,alapján megérdemlik az ottani »asszonyok.----------------------------------------------. — MA, PÉNTEKEN este hat 'órakor értelmiségi ankét lesz a tiszafüredi leányiskola nagy térimében. Az érdekesnek Ígérkező megbeszélésre közel hetven pedagógus kapott meghívót. — MEGYEI JOGASZ NAGYGYŰLÉST tart október 28-án Ű délután 3 órakor a megyei bí- fróság nagytermében a Magyar í Jogász Szövetség Szolnok meggyei szervezete és a Hazafias ® Népfront.
